tag:blogger.com,1999:blog-89145818603419948032024-03-24T23:21:40.380+01:00Mit mondhatnék? - személyes/szakmai naplómNéhány helyzet, gondolat pszichológusi munkám hétköznapjaiból.ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.comBlogger177125tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-65142082377404929262024-02-29T23:57:00.002+01:002024-03-01T00:09:00.386+01:00Free speech for the dumb<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDAGXwCDOIuw-XiuTfXU7CxfqipCS2E2GHx-pt9w66mrG55KFSpcsMz8CfxZW263EZrXsX7OWTZPxWPnuH0ol2q684hHIppHAz10lXTG7qWODK7ytgHVIk7PHI0srW7IWdZEOz6azoF-Q77qbWZlsVgcC8hJIij-dmw2sMBgIUuxd3I_uyFyO4Fzd9iQ/s625/dumb.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="564" data-original-width="625" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDAGXwCDOIuw-XiuTfXU7CxfqipCS2E2GHx-pt9w66mrG55KFSpcsMz8CfxZW263EZrXsX7OWTZPxWPnuH0ol2q684hHIppHAz10lXTG7qWODK7ytgHVIk7PHI0srW7IWdZEOz6azoF-Q77qbWZlsVgcC8hJIij-dmw2sMBgIUuxd3I_uyFyO4Fzd9iQ/w200-h181/dumb.jpg" width="200" /></a></div>Ebben a bejegyzésben lényegében amellett érvelek, hogy néha értelmes választás gyorsan és határozottan, de nagyobb hiba-százalékkal nekifutni valaminek, mint rászánni az időt a minőségi munkához. Az elméleti levezetéshez a Dunning-Kruger effektust használom, nagyjából olyan finom változtatásokkal, mint amilyenek orkokat csináltak a tündékből a Gyűrűk urában.<p></p><span><a name='more'></a></span><p><br /></p><h4 style="text-align: left;">Itt az elmélet még tünde</h4><p style="text-align: justify;">Elég sokan ismerik a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Dunning%E2%80%93Kruger-hat%C3%A1s" target="_blank">Dunning-Kruger effektust</a>, ha máshonnan nem, akkor rajzról. Gyakran megjelenik ugyanis mémekben, amelyeknek leginkább az az üzenete, hogy a másik milyen hülye.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihHvpE4pYv0scfsrj6KO1t7kQ31UOjtO_ISrniUKQoPVRs64li2vpMypGxW2fMpijc5wvuu3_K2MR0TDDYSSexAz_ARE8HJmK0csb_greqm6s-bwlZFWyGFfQ__Nz1JyAuRj6TBLYo34REfEOhDzxcsK2yqp9caWSHM9uyqd-BxPqkg_7GSMfWMRJ07w/s639/dunningkruger.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="470" data-original-width="639" height="294" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihHvpE4pYv0scfsrj6KO1t7kQ31UOjtO_ISrniUKQoPVRs64li2vpMypGxW2fMpijc5wvuu3_K2MR0TDDYSSexAz_ARE8HJmK0csb_greqm6s-bwlZFWyGFfQ__Nz1JyAuRj6TBLYo34REfEOhDzxcsK2yqp9caWSHM9uyqd-BxPqkg_7GSMfWMRJ07w/w400-h294/dunningkruger.jpg" width="400" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Az elmélet maga azt mondja ki, hogy minél alacsonyabb valakinek a tudásszintje az adott témában, annál nagyobb eséllyel/mértékben hajlamos túlbecsülni ezt a tudásszintet.</p><p style="text-align: justify;">Ez gyakorlatban ahhoz vezet, hogy azok vállalják el a megmondó szerepet, akiknek inkább hallgatni kellene, és azok hallgatnak, akik valamivel azért többet tudnak (de nem olyan sokat, hogy magas szintű tudásuk legyen).</p><p style="text-align: justify;">Erre a működésre jellemzően kétféle értelmezést szoktam hallani.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Az első képesség alapú: vannak okos és kevésbé okos emberek. Ez utóbbiak pedig indokolatlanul határozottak lesznek <i>mindenben is</i>, míg az okosabbak indokoltan lesznek határozatlanok, mivel van egy olyan rálátásuk a saját tudásukra, hogy egészségesnek éreznek egy kis alázatot. Csak emiatt a hülyék töltik ki a hatalmi vákuumot, és úgy lesznek a dolgok, ahogy ők akarják.</div><div style="text-align: justify;">Őszintén szólva bennem felmerült már, hogy ez a narratíva rejt magában egy kis passzív-agresszív üzenetet a határozott emberek irányába, illetve egy kis átcímkézést a bizonytalan emberek számára. Nyilván szívesebben gondolják magukról azt, hogy csak azért nem tudnak lezárni ponttal egy mondatot, mert túl okosak hozzá.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">A másik értelmezés folyamat, illetve készség perspektívájából közelíti meg a kérdést. Eszerint amikor belekezdünk valamibe, akkor hirtelen nagyot ugrik a tudásunk szintje - ennél már csak az észlelt szintje ugrik nagyobbat. Amikor a valóság szembesít minket azzal, hogy az észlelt szint túlontúl optimista volt, akkor egyrészt elkezdünk tanulni, tehát erősödnek a készségeink, másrészt nem követjük el újra azt a hibát, hogy túldimenzionáljuk a tudásunk, így bizonytalanabbak leszünk.</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg11C5Eo1203j7gZUmdiccnjkvdDa6ub4zeEobgSUO77vSouyhUBGaycqtl1oKWmSZt8UryYGS2YBzVnYPwgDcCeVAd3ky8rzHjSc2DHrOBqzqlg39bupc_Gv4w7hxzt-GAI2z46mVNmMFNBvHbLK7dnuaG8lJH0yxjc6auBxC6oZ84r0Rtgpjuv9VHPw/s582/nowrongnoknow.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="582" data-original-width="440" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg11C5Eo1203j7gZUmdiccnjkvdDa6ub4zeEobgSUO77vSouyhUBGaycqtl1oKWmSZt8UryYGS2YBzVnYPwgDcCeVAd3ky8rzHjSc2DHrOBqzqlg39bupc_Gv4w7hxzt-GAI2z46mVNmMFNBvHbLK7dnuaG8lJH0yxjc6auBxC6oZ84r0Rtgpjuv9VHPw/w151-h200/nowrongnoknow.jpg" width="151" /></a></div>Ehhez jól kapcsolódhat a Mérő László által gyakran emlegetett példa, hogy a kezdő, 10 sémát ismerő sakkozók gyakran legyőzik a középhaladó 100 sémát ismerő sakkozókat, mivel bár nagyságrendi különbség van a két tudásszint között, 10 sémát aránylag könnyű kezelni kezdőként is, viszont 100-at még elég nehéz jól kezelni középhaladóként. Ezért is lehet az ember bizonytalan: lehet hogy megvan a 100 séma, de nem tudja még, melyiket kell használni?</div><div style="text-align: justify;">Én jobban szeretem ezt a megközelítést. Egyrészt magamon is ezt tapasztaltam. Időnként arra is gondolok, hogy a folyamat ciklikus, és amikor végre van önbizalmam, akkor csak újra elkezdtem egy Dunning-Kruger folyamatot. </div><div style="text-align: justify;">Viccen kívül, tulajdonképpen ez a blog is onnan indult, hogy hallottam félművelt embereket nagy elánnal magyarázni a pszichológiáról, miközben én a diplomámmal azon rágódtam, hogy vajon mit mondhatnék erről a tudományról az embereknek, ami hasznos is lehet a számukra?</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">A mai mesém azonban egy harmadik megközelítésről szól: a sajátomról (pontosabban még nem láttam ezt máshol. Lehet hogy az is egy Dunning-Kruger, hogy azt hiszem, hogy ez nem triviális).</div><div style="text-align: justify;">Arra gondoltam, hogy a mellékelt grafikon idői és cselekvésbeli eloszlását aszerint is lehet értelmezni, hogy az ember mire szerződik magával, illetve mit tesznek lehetővé a körülményei?</div><p></p><p><br /></p><h4 style="text-align: left;">Itt az elmélet már ork</h4><p style="text-align: justify;">Induljunk ki abból, hogy az x-tengely, ami a kompetencia-szintet jelöli, egy fejlődési folyamatot is jelent, ahogy az előbbi 2. értelmezésben láttuk!</p><p></p><div style="text-align: justify;">Ha ezt elfogadjuk, akkor az is elfogadható állítás, hogy az x-tengely egyúttal az időt is méri, révén a tanulási folyamat időhöz kötött (abban sántíthat ez a gondolat, hogy az idő egyenletesen halad, míg a tudás nem biztos, hogy ezzel egyenes arányosságot képez).</div><div style="text-align: justify;">Az y-tengely a magabiztosságot jelenti, amit szerintem nem nagy logikai bakugrás cselekvési potenciálként is értelmezni.</div><div style="text-align: justify;">Tehát a folyamatban két ponton fog az egyén magabiztosan belemenni valamilyen akcióba: az elején, amikor a tényleges tudás hiányában nem számíthatunk túl jó eredményekre; és a végén, amikor már kellően kompetens a jó eredményhez.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Ezen a ponton ezt két egymással versengő szempontként értelmezem: idő és minőség.</div><div style="text-align: justify;">Ez a két dolog pedig nagyjából olyan viszonyban vannak egymással, mint a kereslet és kínálat. </div><p></p><p style="text-align: justify;">Ha nem szereted az efféle levezetéseket, hadd mutassak rá a mondanivalómra egy a Vasember 3-ban is idézett bölcselettel:</p><blockquote><p>"Lehet, hogy a korai madár kapja a férget, de a második egér kapja a sajtot."<br /><br />Jeremy Paxman</p></blockquote><p>Ebből levezetve vannak olyan helyzetek, amelyek a madár és a féreg relációját modellezik: verseny van, gyors akcióra van szükség, mivel a lehetőség elillan.<br />És vannak olyan helyzetek, amelyek az egér és a sajt történetének mintájára alapos előkészítést igényelnek, mert a hiba végzetes következményekkel járhat.</p><p>Amellett érvelek, hogy a Dunning-Krugert ismételgetve rááll az ember, hogy csak akkor cselekedjen, amikor biztos a tudásában, és lenézze azokat, akik nagy arccal odaállnak felületes tudással. <br />De nem mindent feladat-helyzet olyan, mint az egér és a sajt esete!<br />Lehet, hogy a nagy arccal odaálló ember az adott témában valóban inkompetens, de stratégiai gondolkodás szempontjából már nem biztos: felismeri, hogy az adott téma jobban hasonlít a madár és a kukac esetére.</p><p>Mondanék pár példát illusztrációként.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmjiIJ-y-D_k4w_7veHrcTlusNWFC-U0T0o5xnvdwqU0KCbxwBQgJBAnCA82jtjUwhPpe2kFinwMYI0jeP8BQlNrFyOCKi2svUtItH-Lcfk1SAu7UVN_p6U5znyETmc6zpQ6JDb5bHXzdhMhpnLxJm3i4XDqxs3uDiGOP_WKM18aIgyZdQKWCjk5dOrw/s500/horsedraw.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="337" data-original-width="500" height="216" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmjiIJ-y-D_k4w_7veHrcTlusNWFC-U0T0o5xnvdwqU0KCbxwBQgJBAnCA82jtjUwhPpe2kFinwMYI0jeP8BQlNrFyOCKi2svUtItH-Lcfk1SAu7UVN_p6U5znyETmc6zpQ6JDb5bHXzdhMhpnLxJm3i4XDqxs3uDiGOP_WKM18aIgyZdQKWCjk5dOrw/s320/horsedraw.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Amikor Pszinapszist szerveztünk, voltak angol nyelvű előadások is. Változott a program, amit angolul is be kellett mondani a speakerbe. Épp nem volt senki a közelben, aki hivatalosan is jól beszélt idegen nyelven, úgyhogy ott álltunk az egyik szakmai stábvezetővel, tanakodva, hogy mi legyen. Mivel szakmai témáról volt szó, azt gondoltam, ő majd bejelenti a változást, de nem nagyon fűlött hozzá a foga. Fogtam hát a mikrofont, és rock-koncertekről átvett angolsággal eligazítottam a népet.</div><div style="text-align: justify;">"Ennyi" - zártam le a témát. </div><div style="text-align: justify;">"Hát igen. Én inkább szeretek igényes lenni" - viccelődött a szakmais.</div><div style="text-align: justify;">Hát, lehet hogy tényleg nem beszéltem szépen. De nem is az volt a feladat - az volt, hogy időben megkapják az információt a látogatók. Szerintem őket nem érdekli, ha nem oxfordi az akcentusom.</div><div style="text-align: justify;">A kolléga úgy látta a helyzetet, mint az egérfogót: ha óvatlanul megy bele, akkor durván beég. Én meg úgy, mint madár a féregvadászatot: ha tökölsz, elillan a lehetőség.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">A másik ilyen sztori aktuálisabb: minden félévben részt veszünk egy karrierrel foglalkozó podcastban. Mindig próbálom meggyőzni a kolléganőimet, hogy tartsanak velem ebben a kalandban, idén először voltam ebben teljesen sikertelen. Általában az az érv szokott elhangzani, hogy nem szakértői az adott témának, és a műfajnak sem.</div><div style="text-align: justify;">Nagy vitát nem kerekítek ebből, dolgoznak ők így is eleget. De ettől még szerintem ez egy vitatható érv.</div><div style="text-align: justify;">Egy egyetemi vizsga tényleg olyan, mint az egér és a sajt esete: ha kapkodsz, nem készülsz fel, akkor sérülni fogsz. Ők ugye a pszichológiát egyetemen tanulták, ez a szakmájuk is, és valóban, igen toxikus tud lenni ez a szakma, amikor valaki másnak a kompetenciájáról van szó (néha meg szinte kritikátlan, de ez más sztori). Szóval analóg a helyzet.</div><div style="text-align: justify;">Ám szerintem ez igazából egy piaci szituáció: az embereknek kevés kapacitása van, amiért rengeteg szolgáltató versenyez. Aki későn ér oda, arra már nem fognak figyelni, bármilyen jó az áru. Szóval ez pont olyan lehetőség, hogy köztudatban tartsuk a mi szolgáltatásainkat, emellett meg gazdagíthassák a saját szakmai portfóliójukat, ha esetleg nem innen akarnának nyugdíjba menni.</div><div style="text-align: justify;">Igaz ami igaz, tényleg nem mindig vagyok a topon ezekben az adásokban, voltak megoldások, amiket én se tartottam igényesnek, kiszúrtam már utólag tárgyi tévedést is.</div><div style="text-align: justify;">Mégis azt gondolom, hogy jobb stratégia akkor felszólalni, amikor az ember figyelmet kaphat, mint várni, mire szakértők leszünk. A tökéletest nem érjük el, de az "elég jót" talán igen.</div><div style="text-align: justify;">Ez szerintem inkább a madár-kukac modell.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">A harmadik példa az Idiocracy című filmből a gyerekvállalással kapcsolatos bevezető volt. A visszafogottan jó képességű polgártársak nem aggódtak amiatt, hogy elég kompetens szülők lesznek-e, úgyhogy hamar vállaltak is gyereket. Az érett, téma iránt érzékeny emberek meg már hiába érték el a megfelelő tudásszintet, már nem tudták benépesíteni a Földet.</div><div style="text-align: justify;">Most így a gyerekvállalás kapcsán próbálok nem belezavarodni a madarak és kukacok képbe, de szerintem értitek a mondanivalóm.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsqdaN0_CctbH03N_Xfak_MEZLc2xM1nl3Nl-91xyFzYB7uZNOPS6R8R6AteMDcezdyyIlLG4yYPAFEE_HAHILHgGN8NXOLP7fcIR97siAvuWjwKp1X6dw6niVY5-heGPoSHNovB33GlPDp878OJZNcydqXMA9G9O4LwN-wEKDqadsrPE1if3rttRkAQ/s850/quote-i-came-into-the-world-either-too-early-or-too-late-at-present-i-am-good-for-nothing-klemens-von-metternich-85-20-79.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="850" height="151" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsqdaN0_CctbH03N_Xfak_MEZLc2xM1nl3Nl-91xyFzYB7uZNOPS6R8R6AteMDcezdyyIlLG4yYPAFEE_HAHILHgGN8NXOLP7fcIR97siAvuWjwKp1X6dw6niVY5-heGPoSHNovB33GlPDp878OJZNcydqXMA9G9O4LwN-wEKDqadsrPE1if3rttRkAQ/s320/quote-i-came-into-the-world-either-too-early-or-too-late-at-present-i-am-good-for-nothing-klemens-von-metternich-85-20-79.jpg" width="320" /></a></div>Ezek a példák nyilván nem teljeskörűek: persze, nagyon is van olyan helyzet, ahol nem a kudarctűrés a legjobb tulajdonság!</div><div style="text-align: justify;">És még több olyan helyzet van, ami eltér a fent leírtaktól. Persze hogy koppantam párszor, amikor korábban léptem porondra, mint kellett volna <span style="font-size: x-small;">(ezt a mondatot mégse törlöm, olyan jót röhögtem rajta - a szerk.)</span>.</div><div style="text-align: justify;">És nagyon sokszor veszítettem időt azzal, hogy csak akkor léptem porondra, amikor már nagyon biztos voltam benne, hogy a Dunning-Kruger görbe végén vagyok, és nem csapódhat rám az egérfogó.</div><div style="text-align: justify;">Valószínűleg a szakdolgozatom akkor is átment volna, ha nem csinálok benne Phd-hallgatóknak tanított statisztikai eljárásokat. És akkor hamarabb kaptam volna meg a diplomát.</div><div style="text-align: justify;">Vagy hamarabb lendült volna be a karrierem, ha én is bátrabban kezdek bele a magánpraxisba.</div><div style="text-align: justify;">Lehet hogy pár éve több hitelt kellett volna felvennem egy lakásra, de olcsóbban.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Szóval, ez a mai üzenet: tényleg jó érzés, ha biztos vagy benne, hogy nem hibázol, nem mondasz hülyeséget, és tényleg meg lehet tanulni mindent olyan szinten, hogy ez a magabiztosságod meglegyen. Csak ez a tökéletességre törekvés nincs ingyen, sem energiában, se pénzben, sem időben. Lehet hogy néha jobban megéri begyűjteni pár pofont.</div><div style="text-align: justify;">Még az is lehet, hogy nem is annyira idióták, akiket annak nézünk, csak ők nem annyira érzékenyek ezekre a pofonokra.</div><p></p><p><br /></p><div style="border: 2px dotted green;"><div style="text-align: center;"><b><span style="font-size: medium;">Szeretnél még kapcsolódó cikkeket olvasni?</span></b></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9XmlscMPpnhVFQE1QNje53ZuS30BzEymKSszer6cRO-Vla-F_pIfstIz0rnqKZ-2W23EOur_ddm_ISzkzLEMSbKw82PNw9ZshxwU6fxtdW3qNou58gWqv7kaYL1XMpXVkM0Qr9-UrGETu7SujQKEO7an_7NfpcHuEostSiuZU26sk4yo_KDM13Pc/w200-h200/wouldyouliketoknowmore-t-shirt-navy-truenavy-swatch-400x400.jpg" width="200" /></div><ul><li style="text-align: left;">Ahogy említettem, az első Dunning-Kruger tökölésre vonatkozó élményem a blogon magában a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2012/12/mit-mondhatnek.html" target="_blank">nyitó bejegyzésben</a> volt.</li><li style="text-align: left;">A többi tökölésemet a szakmai életutam elejét összefoglaló <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/10/tiz-merfold.html" target="_blank">10 mérföld</a> c. bejegyzésemet lehet megismerni. Látjátok, mennyit rágódtam, és még így is mennyit hibázok.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/07/a-21-es-zaszloalj.html" target="_blank">A '21-es zászlóalj</a> c. bejegyzésben amellett érveltem, hogy jó lenne, ha az egyetemi képzés inkább a minőségi, mintsem a mennyiségi stratégiát választaná. Lényegében a pszichológushallgatók Dunning-Kruger effektusára alapoztam a meglátásaimat, de ezúttal nem a madár, hanem az egér beszerzési stratégiáját tartottam kívánatosnak.</li><li style="text-align: left;">Ebből a bejegyzésből kimaradt a Helyzetfüggő vezetés elméletével kapcsolatos párhuzam, de annyit még hozzátennék, hogy a szakmai és pszichés érettség dimenziói szerintem jól köthetők a Dunning-Krugerhez. Ehhez ajánlom a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2023/09/trukkos-ivan.html" target="_blank">Trükkös Iván</a> c. bejegyzést.</li></ul></div><div class="separator" style="clear: both;"></div></div><p><br /></p><center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center><p><br /></p><p>Innen van a bejegyzés címe. Én se értem pontosan, hogy mit akartak ezzel a számmal. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/4vgVLDIRx5U" width="320" youtube-src-id="4vgVLDIRx5U"></iframe></div><p></p>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-35493456237635395082024-01-31T21:56:00.002+01:002024-01-31T21:59:00.113+01:00True colors<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPMUnOr9ivIQ0UjsMg_nvuY7yu4Ai6N-jbXcHIAhEHCj39STaY5SLPBT2ojX2gZfClBMDpKE86y1gXy4owlJE8SJm_6MCWpUaM28nfOEUJ84pqL94pRw_Vvp7fub0R22LiJhyX96V7FraEesz5ZmAYGrwVJUfKzE9uAi0Pn6LVpvwjfqZSvQi9O7qv7Q/s225/heart.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="225" data-original-width="225" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPMUnOr9ivIQ0UjsMg_nvuY7yu4Ai6N-jbXcHIAhEHCj39STaY5SLPBT2ojX2gZfClBMDpKE86y1gXy4owlJE8SJm_6MCWpUaM28nfOEUJ84pqL94pRw_Vvp7fub0R22LiJhyX96V7FraEesz5ZmAYGrwVJUfKzE9uAi0Pn6LVpvwjfqZSvQi9O7qv7Q/w200-h200/heart.jpg" width="200" /></a></div>Ebben a saját élményt feldolgozó bejegyzésben arról a gondolatról van szó, hogy az életvezetési változásokra vonatkozó szerződéseink céljai és a teljesítését is meghatározza az identitás-stílusunk. Egy cél eléréséhez napi szinten több apró döntést kell meghozni, amelyek - úgy tűnik - azon állnak, hogyan gondolkodunk magunkról általánosságban.<p></p><span><a name='more'></a></span><p style="text-align: justify;">Egy rövidke kiegészítést csatolnék a sokat emlegetett Szerződés-modellhez, saját példával illusztrálva a kérdést. Ez a példa november végén magammal kötött szerződésem: oké, hogy decemberben kevésbé leszek mértéktartó az evés-ivás terén, cserébe januárban meg kifejezetten az leszek: diétás kaja, no alkohol, no csoki.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Itt még csak arra volt szerződésem, hogy mit <i>nem</i> fogok csinálni, hozzátéve, hogy pszichológusként nagyon is tudom, hogy az önmegtartóztatás nagyon is a valamit csinálás kategóriája.</div><div style="text-align: justify;">De azért valami eredményességi kérdést mégsem árt behozni a szerződésbe: mondjuk ha leadnám a decemberben felszedett kilókat, az jó lenne. </div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Ezen a ponton már a homo habilis szintjét is elértem, mert rájöttem, hogy valami eszközhasználat segítené igazán a törekvéseimet. Nem tudom ugyanis, hogy kell leadni kilókat. Nem enni meg nem inni tudok önállóan is, de állítólag ez ennél komplexebb dolog.</div><div style="text-align: justify;">Úgyhogy rendeltem diétás kajákat.</div><div style="text-align: justify;">A diétás kajákhoz van egy könyv is, ami elmagyarázza, hogy kell ezt az egész étrend-dolgot csinálni, mit csinálj azokkal a dolgokkal, amelyek a szokásaid közé tartoznak, de a szolgáltatás nem tér ki rájuk? Például tehetsz cukrot a kávédba? Az ilyen kalóriáknak van valamekkora határértéke.</div><div style="text-align: justify;">Csakhogy nekem nem volt időm elolvasni ezt a könyvet.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Ott tartunk tehát, hogy megvan a cél, megvan az eszköz, megvannak a sikeresség eldöntéséhez szükséges mérési adatok.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Ideje hát betartani a szerződést.</div><div style="text-align: justify;">Gyakran emlegetem az egyik coaching-képzésről származó jegyzetem bölcsességét: nem minden változást kell végiglelkizni. A változás lényegében annyit tesz, hogy az ember összehangolja a céljait, lehetőségeit és viselkedését.</div><div style="text-align: justify;">Itt a viselkedésen volt a sor.</div><p></p><p style="text-align: justify;">A viselkedés célokhoz hangolása a napi gyakorlatban ezernyi apró döntést jelent. Még tele van az iroda karácsonyi csokikkal, lejár a söreim szavatossági ideje, a haverok esznek körülöttem, megvigasztalna egy kis édesség, stb.</p><p style="text-align: justify;">Hogyan kezelhetem ezeket a döntési helyzeteket?</p><p style="text-align: justify;">Ezen a ponton jutottam el arra a pszichológiai felismeréshez, amit szeretnék megosztani.</p><p style="text-align: justify;">Ahogy ott álltam az irodában, farkasszemet nézve egy Pocket coffeeval, ráébredtem, hogy ez a pillanat már nem csak a diétámról szól - arról is, hogy milyen ember vagyok én?</p><p style="text-align: justify;">Ez nem csak abban az értelemben kérdés, hogy betartom-e a szerződésem. Abban az értelemben is, hogy milyen módon tartom be?</p><p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt5JdRcjCz0aOqeuqZBQ8y-1eubfTaAKuKp5xMfj-lkixdTLgsfA2kZE-ASSObitmQLq7LFAcJClkrC-jUQ5ZZBgphvT7uiZg9hCSdaLefSoHDc6kFo-y2jtErmhnN6tgA7gkzRxDolQ992BTpRzt60Ae-66pOn4twtl5G8yyn2PUduc7Myaove0sjlg/s820/isildur.png" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="531" data-original-width="820" height="129" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt5JdRcjCz0aOqeuqZBQ8y-1eubfTaAKuKp5xMfj-lkixdTLgsfA2kZE-ASSObitmQLq7LFAcJClkrC-jUQ5ZZBgphvT7uiZg9hCSdaLefSoHDc6kFo-y2jtErmhnN6tgA7gkzRxDolQ992BTpRzt60Ae-66pOn4twtl5G8yyn2PUduc7Myaove0sjlg/w200-h129/isildur.png" width="200" /></a></div>Ezt az apró önismereti revelációt az identitás-stílus elméletén keresztül tudnám bemutatni.</div><div style="text-align: justify;">Az identitás-téma a "milyen ember vagyok én" kérdésen keresztül gyűrűzik be ide (bár a klasszikus identitáshoz kapcsolódó a kérdés a "ki vagyok én" szokott lenni). Esetleg megjelenhet ez a téma abban, hogyan állok diétához? Azt a kognitív beállítódást, ami szerint az ember gyűjti, szűri, osztályozza a kérdéshez kapcsolódó információkat, identitás-stílusnak nevezte egy Berzonsky nevű kutató (és mtsai).</div><div style="text-align: justify;">Ebből háromféle van: elkerülő, normatív és informatív.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Az elkerülő most nem releváns, révén ha kerülném a témához kapcsolódó információkat, a Pocket coffee aligha provokált volna színvallást a részemről.</p><p></p><div style="text-align: justify;">A normatív stílus azt jelenti, hogy az adott kérdést a számomra referenciapontot jelentő közösség normái mentén válaszolom meg.</div><div style="text-align: justify;">Ilyen norma lehet, hogy az "alkoholmentes sör egy lépés a guminő felé", vagy hogy "a diéta szenvedést és nemet mondást jelent". Az identitásomat az határozza majd meg, hogy a döntésem harmóniában van-e normákkal.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Az informatív stílus alatt azt értjük, hogy az egyén információkat gyűjt, és saját szempontok alapján mérlegeli őket. Esetünkben ugye van cél, vannak mérhető változók, a Pocket coffee kalóriatartalma megismerhető, a könyvben pedig benne van, hogy milyen hibaszázalékkal kell diétáznom. Itt az analógia egy kicsit sántít, révén itt kisebb horderejű információkon végzünk műveleteket, mint amelyekre az önazonosságunk alapozzuk - de talán nem túlzás állítani, hogy aki a személyes ügyeiben informatív döntést hoz, az a hétköznapokban is ezt a megközelítést alkalmazza. </div><div style="text-align: justify;">Tehát ha informatív stílusom van, akkor információt gyűjtök és mérlegelek.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Ha normatív stílusom van, akkor előírásokat és/vagy hiedelmeket követek.</p><p style="text-align: justify;">Egyébként én az utóbbit futtattam le: nem ettem csokit, mert diéta alatt nem eszünk csokit, és kész. Van következménye a decemberi hedonistább életmódnak; megvetettem az ágyam, hát bele kell feküdjek; férfiasan vállalnom kell a felelősséget, meg minden, amit az ilyen helyzetekben szoktak volt mondani a számomra referenciakeretként szolgáló csoportokban.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Lényegében ez is jó volt, mert teljesítettem a szerződésem, és tartottam a diétát.</div><div style="text-align: justify;">Abból a szempontból fejleszthető a gondolatmenet, hogy a szerződésem célja nem az önszabályzó-készségem fejlesztése, hanem kilók leadása. Annak nem kötelező ilyen aszketikusnak lenni. Illetve lehet, hogy igen, de ugye ezt a könyvből tudnám meg.</div><div style="text-align: justify;">Az informatív stílus azért lenne jó itt, mert mérhető célokat tűztem ki, tehát hatékonyabb mentalitás lenne mérhető dolgok alapján hozni az apróbb döntéseket is.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Ettől függetlenül annyira nem estem kétsége: nem csak arról tanultam, hogy az embernek milyen identitás-stílusa lehet, hanem arról is, hogy a döntéskapacitása véges.</div><div style="text-align: justify;">Pont azért alakítunk ki szokásokat, pont azért alakítunk ki viselkedési sztereotípiákat, mert a napi működést képtelenség lenne hatékonyan szervezni, ha minden elágaznál megállnánk elemezni a helyzetet.</div><div style="text-align: justify;">Meglehet, hogy az agyam jobban járt azzal, hogy egy viselkedési sztereotípia mentén intézte a Pocket Coffee sorsát, mintsem hogy nekiállt volna felkutatni a netet a megfelelő információkért. Nem csak önismeret meg identitás van a világon, hanem pl. munkaidő is... :)</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgukERl4NpQWAL5-DGFm2N8qSg9FeR-CEGQ0pnsNLgDF33WZvZnOB2t3Rxc2hkzkVQ7Ay6UMx8oSIPfkgLir3NMb6wZc7mWej-zWdCrWk6WNUF3eORgC9tRokAPL2tMHSeZEUm7wOK76ZESw0vJHoQXxKf8Y9MuFCCD81ay6RMwVLesyoqqMCPN5SIz-Q/s400/ryan.gif" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="215" data-original-width="400" height="108" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgukERl4NpQWAL5-DGFm2N8qSg9FeR-CEGQ0pnsNLgDF33WZvZnOB2t3Rxc2hkzkVQ7Ay6UMx8oSIPfkgLir3NMb6wZc7mWej-zWdCrWk6WNUF3eORgC9tRokAPL2tMHSeZEUm7wOK76ZESw0vJHoQXxKf8Y9MuFCCD81ay6RMwVLesyoqqMCPN5SIz-Q/w200-h108/ryan.gif" width="200" /></a></div>És, csak hogy kerek legyen a történet: így negyedik hét végére én már nem vagyok annyira kerek. A mérleg szerint leadtam a decemberben felszedett súlyt.</div><div style="text-align: justify;">A rossz hír, hogy így igen komoly kihívás lesz kifogást találni a folytatással szemben...</div><p></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div style="border: 2px dotted green;"><div style="text-align: center;"><b><span style="font-size: medium;">Szeretnél még kapcsolódó cikkeket olvasni?</span></b></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9XmlscMPpnhVFQE1QNje53ZuS30BzEymKSszer6cRO-Vla-F_pIfstIz0rnqKZ-2W23EOur_ddm_ISzkzLEMSbKw82PNw9ZshxwU6fxtdW3qNou58gWqv7kaYL1XMpXVkM0Qr9-UrGETu7SujQKEO7an_7NfpcHuEostSiuZU26sk4yo_KDM13Pc/w200-h200/wouldyouliketoknowmore-t-shirt-navy-truenavy-swatch-400x400.jpg" width="200" /></div><ul><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2023/12/tedd-felre-koszat.html" target="_blank">Tedd félre a kószát</a>: a legutóbbi bejegyzés a családi szerepünk átalakításáról szól, de igazából bármilyen szerződés megértését, összeállítását segítheti.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2013/03/a-nap-amely-sosem-jon-el.html" target="_blank">A nap, amely sosem jön el</a>: régi bejegyzés, szintén az identitás-stílusok témájában, csak akkor az ezotériát ekéztem kicsit. </li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/02/buszkeseg-es-balitelet.html" target="_blank">Büszkeség és balítélet</a>: a párválasztási döntésekről szól, szintén norma vs. informatív megközelítésben. Ebben bővebben ki van fejtve az identitásfejlődés, illetve a végén összekötöm a témát az én-állapotokkal is.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2018/09/kelletlen.html" target="_blank">Kelletlen</a>: a célkitűzések és motiváció kapcsolata, behozva a "kell" szó kognitív torzító hatását is.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/01/kulonbsegi-kuszob.html" target="_blank">Különbségi küszöb</a>: ez az apró változásokról szól, amelyek nem elég drámaiak ahhoz, hogy meg tudd mondani, pontosan mikor történtek meg. Azt követi le, hogyan alakulnak át szokások.</li></ul></div><div class="separator" style="clear: both;"></div></div><p><br /></p><center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-5943082010108917202024-01-07T12:49:00.003+01:002024-01-07T12:55:52.432+01:00Release notes 2023<p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNnMKxqqdwBzfy_0xr1mhcRHURwziw-hs8XVh8gwJqq941HDY5uWTU3OI7JZxHoHg86kT6QygDBRgPGpyfqZyhmvCMBI8qqNJGaP3YA9JNOJUStGL6wowwYgxsSuSWb5t-aOKhOMb6HqQOLEt_v6e_fQuczosvSkF1_pPxZfuRzr2a1-lOo9ODZQWfyw/s1520/release-notes.png" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="1520" height="168" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNnMKxqqdwBzfy_0xr1mhcRHURwziw-hs8XVh8gwJqq941HDY5uWTU3OI7JZxHoHg86kT6QygDBRgPGpyfqZyhmvCMBI8qqNJGaP3YA9JNOJUStGL6wowwYgxsSuSWb5t-aOKhOMb6HqQOLEt_v6e_fQuczosvSkF1_pPxZfuRzr2a1-lOo9ODZQWfyw/s320/release-notes.png" width="320" /></a></div>Minden év elején írok egy kicsit az előző évadról: milyen nagyobb témák voltak, melyik bejegyzéseket nyitották meg a legtöbben, milyen következtetéseket lehet ebből levonni...?</div><div style="text-align: justify;">Most egy kicsit más, kevésbé bölcsészes nézőpontból közelíteném meg a korábbi 12 hónapot: azt szeretném bemutatni pár sorban, hogy mit fejlesztettem a blogon, és hogy miért?</div><p></p><span><a name='more'></a></span><h4 style="text-align: left;">Előző verzió</h4><p style="text-align: justify;">Tavaly ilyenkor óriási munkát fektettem abba, hogy nem csak egy évadot, de az elmúlt tízet áttekintsem és összefoglaljam. Nekem nagy élmény volt, de nyilván azért, mert a saját fejlődésemet követhettem benne vissza.</p><p style="text-align: justify;">Egy-két dolgot azért észrevettem a tíz éves munka átolvasása közben, aminek hatására úgy döntöttem, hogy egy kicsit másképp oldom meg a dolgokat 2023-ban.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Attól hogy hobbiból csinálom, még érdemes lehet minőséget illető célokat kitűzni. Attól még hogy a fő funkció a szakmai önfejlesztés, még másoknak is adhatnak az írásaim fejlődési lehetőséget!</div><div style="text-align: justify;">Amúgy meg, az önfejlesztés nem csak azt jelenthetni, hogy nehezebb témákról írok bejegyzéseket. Azt is, hogy jelentheti, hogy megtanulok követhetően kommunikálni.</div><p></p><h4 style="text-align: left;">New features</h4><div><ol style="text-align: left;"><li style="text-align: justify;"><b>Körbejárás helyett mélyítés:</b> amikor végigolvastam a régi monstre-bejegyzéseket, néha nehezen találtam meg a fonalat. Ennek egyrészt lehet oka, hogy nem voltak jól megírva, másrészt meg bele akartam suvasztani az összes asszociációm az írásba. Tényleg a témához passzolt az összes alfejezet, de követhetőbb lett volna a dolog egy másik cikkben. <u>Asszem mostantól akkor fogok örülni, hogy ha tényleg össze tudom foglalni majd röviden, miről szól egy bejegyzés. Erre a megoldás, hogy nem körbejárni próbálom a témát, maximum megkísérlem feltárni egy konkrét belépési pont alatti rétegeket.</u></li><li style="text-align: justify;"><b>Ami fontos, legyen egy helyen:</b> korábban úgy oldottam meg az elméleti kiterjedtség kezelését, hogy belinkeltem egy másik cikket, esetleg korábbi írást. Ennek előnye lehetne, hogy segít több oldalról megközelíteni a dolgot, ahogy az előzőleg írtam, viszont a hátránya, hogy több cikket meg kell nyitni, el kell olvasni, ráadásul még nem is biztos, hogy az egész kell. A becsült olvasási idő kiszámíthatatlan lett így. Az új megoldás az lett, hogy <u>ha egy elméleti levezetés kell az adott bejegyzés követéséhez, akkor leírom, akkor is, ha valahol már megtettem valamilyen formában</u> (legfeljebb átmásolom, és kész, az olvasó meg átugorja, ha már ismeri).</li><li style="text-align: justify;"><b>Követhető linkek:</b> maradva a téma körbejárásánál. El tudom képzelni (oké, valójában remélem), hogy egy cikk végig olvasása után az ember szívesen tudna meg többet az adott kérdéskörről. Neki valószínűleg idegesíthető lehet, hogy a korábbi bejegyzésekben a folyó szövegben kell keresgélni a linkeket, és még azt se lehet tudni, hogy távoli vagy közvetlen kapcsolat van az adott és a hivatkozott írás között. Nekem legalábbis idegesítő volt tavaly. Úgyhogy ebben az évben i<u>gyekeztem csökkenteni a szövegbe beékelt linkeket, helyette a bejegyzés végén van egy elkerített rész, ahol fel vannak sorolva azok az írások, amelyek szerintem még ide passzolnak, illetve pár sor arról, hogy miért lehet érdemes megnézni őket</u>. A hozzá választott "Would you like more" képet a Starship troopersből nem tudom, megtartom-e. Volt még pár, csak némelyik kicsit bizarr :D</li></ol><p style="text-align: justify;">Nekem így használhatóbbnak tűnik a blog, úgyhogy szerintem gyakorlom ezeket az elveket (hogy miért akarom "használhatónak", lásd lejjebb).</p><div style="text-align: justify;">A <u>Te szempontodból ez azért lehet érdekes</u>, mert ha a jövőben is szívesen olvasol tőlem cikkeket, akkor erre számíthatsz: <u>lesz egy fő vezérfonal </u>elméleti és saját mondanivaló szempontjából is, és többnyire világosan elmondom, hogy mit értek az alatt, hogy "lásd még..."<br /></div><div><br /></div></div><h4 style="text-align: left;">New platform</h4><p style="text-align: justify;">Valamikor az év folyamán <b>regisztráltam a blognak egy <a href=" https://www.instagram.com/mitmondhatnek/" target="_blank">instagram profilt</a>.</b></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBPUGWUcBdmX0EIFauY1EVxcJ1uxfh-zBF7oRvYcQ4dwEdLBVVDzCsQ3S7js2QdpXZ3ADtFKNJV_5obEe3LGyWdkRCBWClu6vphV8930T3nfpJUmkR68P3DsEDFCwlM-4-K3ix6viR4e_e7F23vu404DCQMANXiv2qPctRVaQtRccX_4xj8AUFVaWLrw/s1029/memes-mental-health-header.png" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="686" data-original-width="1029" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBPUGWUcBdmX0EIFauY1EVxcJ1uxfh-zBF7oRvYcQ4dwEdLBVVDzCsQ3S7js2QdpXZ3ADtFKNJV_5obEe3LGyWdkRCBWClu6vphV8930T3nfpJUmkR68P3DsEDFCwlM-4-K3ix6viR4e_e7F23vu404DCQMANXiv2qPctRVaQtRccX_4xj8AUFVaWLrw/s320/memes-mental-health-header.png" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Ennek három előzménye volt: csináltam korábban paródia insta-bejegyzéseket; a Facebook új algoritmusával már azok se értesültek az új írásaimról, akik amúgy követik az oldalt; és volt egy érdekes tapasztalatom a közösségi média eddig kihasználatlan részével. Poénból készült egy insta oldal a konyhai sörfőzdémnek, és még Amerikából is elkezdték követni (azt nem tudom minek). Mondom, ha ez így megy, akkor sok új olvasóm lehet! Ez csak félig jött össze: lettek új, fontos kapcsolódások, de általánosságban az embereket úgy néz ki jobban leköti a házi sörfőzés, mint a pszichológia (legalábbis ahogy én mutatom be).</div><p></p><p style="text-align: justify;">Az előzményeknél talán érdekesebb lehet a kimenet:</p><p style="text-align: left;"></p><ol style="text-align: left;"><li style="text-align: justify;"><b>Minden új bejegyzést igyekszem összefoglalni pár képkockába tömörített rövid szövegekkel.</b> Ez egyrészt fejlesztheti a lényegkiemelő-készségemet, másrészt a lényegretörő íráshoz szükséges készségeimet.</li><li style="text-align: justify;"><b>Kicsit tovább írom a bejegyzéseket.</b> Úgy tűnik, hogy igazából nem zárom le ezeket a témákat a fejemben, és amikor <u>a pár kockás összefoglalót csinálom, kicsit máshova teszem a hangsúlyokat</u>. Nem mondom, hogy egy új mondanivaló jön létre, de rövid megfigyeléseim szerint a blogbejegyzés és Instagram-bejegyzés inkább valami komplementer-viszonyban vannak egymással, mint rész-egészben (mint a Facebookra írt beharangozók).</li><li style="text-align: justify;"><b>Képekkel néha jobban össze lehet foglalni a mondanivalót.</b> Az egyik bejegyzéshez (Bushido) gyártott insta-poszt egy diagram négy változatából áll (Ikigai fogalom), de esküszöm jobban sikerült összefoglalni vele a lényeget, mint az írással.</li><li style="text-align: justify;">Vannak olyan mondanivalók, <b>amik nem tesznek ki egy bejegyzést, de ott megoszthatók</b>. Igazából egy ilyen volt, de még lehet pár... </li></ol><div style="text-align: justify;">Tegyük fel, hogy Téged a jövőben is érdekel a mondanivalóm. <b>Miért érdemes követni ezt az oldalt?</b></div><div><ol style="text-align: left;"><li style="text-align: justify;">Az összefoglalóban ott a lényeg. Átnézed egy perc alatt, aztán eldöntöd, érdekel-e a teljes változat.</li><li style="text-align: justify;">Ha tetszett egy írás, akkor egy kicsit még alakít rajta, hogy újra feldolgoztam, nyesegettem, úgyhogy többet nyersz ki belőle.</li><li style="text-align: justify;">Többnyire nem adom jelét a vizuális intelligenciának, de ha sikerül találni jó képet, azzal mélyebben meg lehet érteni az üzenetet.</li><li style="text-align: justify;">Vannak dolgok, amik csak ott vannak fenn.</li></ol></div><h4 style="text-align: left;">Eredmények</h4><p></p><p style="text-align: justify;">Tartalmi szempontból nem akartam akkorát változtatni: arról írtam, ami érdekelt, és lehetőleg oly módon, ami - szerintem - nincs kinn már egy csomó más pszichológiai oldalon.</p><p style="text-align: justify;"><u>A főbb témakörök idén talán a karrier és a személyes fejlődés voltak.</u></p><p style="text-align: justify;">A karrierbe belekerült, hogy a pszichés folyamatok hogyan befolyásolják a munkáltató és munkavállaló viszonyát, ill. némely társadalmi kérdések is.</p><p style="text-align: justify;">A személyes fejlődés témakörben a pszicho-szociális kölcsönhatásokkal zsonglőrködtem: hogyan szabályzod az érzelmeidet, az énképedet, ill. némely személyes kapcsolataidat.</p><p style="text-align: justify;"><u>A tavalyi bejegyzések közül a legtöbbet olvasott a személyes fejlődés címke alá tartozó Záróalakulat volt</u>, bár meglehet, hogy az orosz-ukrán háború finom belekeverése is incentívumként működött.</p><p style="text-align: justify;">A követési tendencia nagyjából ugyanaz volt mint tavaly: inkább a régi bejegyzéseket olvassák az emberek, mint az újakat, és csak elvétve van pár új csatlakozó.</p><p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBLT74hos7s2z-cku67U7e7aoe0LDy5rqnPE2pEEGr5vDcrG0bXBpTutJKMDWBxpNEMGkKmCis2LyJ10r7YdOZtq6bVcf6diuJjrPS-rh7FeAXZiEcmNkmNkjqefnagDhXyZDeQXQRdJ2kzLe0k7MaPcA_F01GDWX39WprPJgcyzOF4gB1hEKekUz06A/s885/excited_pratt.jpeg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="873" data-original-width="885" height="198" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBLT74hos7s2z-cku67U7e7aoe0LDy5rqnPE2pEEGr5vDcrG0bXBpTutJKMDWBxpNEMGkKmCis2LyJ10r7YdOZtq6bVcf6diuJjrPS-rh7FeAXZiEcmNkmNkjqefnagDhXyZDeQXQRdJ2kzLe0k7MaPcA_F01GDWX39WprPJgcyzOF4gB1hEKekUz06A/w200-h198/excited_pratt.jpeg" width="200" /></a></div>Viszont - és <b>itt jön az a rész, hogy miért kell "használhatónak" lennie a blognak</b> - az egyik új csatlakozó könyvkiadással foglalkozik. Olyanokéval is, ami az én szakmám érinti. Tőle kaptam olyan visszajelzést, hogy <u>ezekből a bejegyzésekből ki lehetne hozni akár egy könyvet is</u>, esetleg segítenek is megpróbálni.</div><div style="text-align: justify;">Nem tudom, hogy lesz-e ebből valami, és mikor, de már önmagában ez a beszélgetés nagyon feldobott, és arra ösztökélt, hogy talán érdemes komolyan venni az írogatást.</div><p></p><p style="text-align: justify;"><u>Ha a jövőben is követed az írásaimat</u>, annyi változást fogsz tapasztalni, hogy az eddigi művészlelkes riffelgetés helyett <u>valami szakmailag egységesebb, hétköznapokban használható anyag alfa-tesztelőjévé válsz</u>. Vagy ilyesmi.</p><h4 style="text-align: left;">Jövőbeli fejlesztések?</h4><p style="text-align: justify;">Talán azt is tekinthetjük fejlesztésnek, hogy több rutint szerzek a tavaly elkezdett szokásokban.</p><p style="text-align: justify;">Esetleg azt, hogy kicsit rendet rakok a kommunikációban, mert per pillanat még az én fejemben sincs meg, hogy az itteni írásokon kívül mi a terv: lesz-e valami kifejezetten a Facebookra, Instagramra vagy a Donablyre? Elég random módon csinálom ezeket. Írtam, hogy attól még, hogy ez hobbi, lehet jól csinálni, de ennek azért van egy ár-érték aránya, úgyhogy még törni kell a fejem rajta.<br /></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Az érdekesebb kérdés, amit nem is biztos, hogy 2024-ben fogok megválaszolni, hogy ki lehetne próbálni egy új "szerkesztői stratégiát".</div><div style="text-align: justify;">Eddig kvázi hozzászólásokat írtam a világ dolgaihoz: történt valami, volt valami ünnep, engem érintett meg valami nem közérdekű dolog, stb. Ez a reaktív blogolás lehetővé tette, hogy mindig arról írjak, amiről kedvem van. Ha már hobbi, ugye.</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5lMSKN5DPGu67RyQUczj3j21oUeN8knRSIJeZEGi3uAVdZWEZ3wfXygaprcjlChnSEhfPG1NJSPuNfRSKk39hyFKtu-ZjFbbPI3B4yCq8KdBIYcfJ69eF9tCkQlkNfkgzh9oGJ8bJ8jFKcWDzdd-uY4O52T_kgQBxsrV8yZZWSKvkiv-uDLhpX6-9qw/s498/welp-lame.png" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="411" data-original-width="498" height="165" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5lMSKN5DPGu67RyQUczj3j21oUeN8knRSIJeZEGi3uAVdZWEZ3wfXygaprcjlChnSEhfPG1NJSPuNfRSKk39hyFKtu-ZjFbbPI3B4yCq8KdBIYcfJ69eF9tCkQlkNfkgzh9oGJ8bJ8jFKcWDzdd-uY4O52T_kgQBxsrV8yZZWSKvkiv-uDLhpX6-9qw/w200-h165/welp-lame.png" width="200" /></a></div>Viszont ahogy elkezdtem dolgozgatni ezzel a könyv-témával rájöttem, hogy van egy gyengéje is: marha nehéz egy témát rendesen végigkövetni. Konkrétan alig van olyan szakmai kérdés, amit az én blogommal lehetne megválaszolni úgy, hogy az elmúlt 11 évből kiválasztunk 1-1 bejegyzést.</div><div style="text-align: justify;">Esetleg segítene, ha mondjuk egy-egy időszakra kitalálnék egy fő témát, és azt kidolgozom több bejegyzésen keresztül. Kicsit visszavenne a hobbi-jellegből, de azért nem csak magamnak írok: lehet, hogy mindenki másnak hasznosabb volna. </div><div style="text-align: justify;">Meglátom még, mit kezdek ezzel.</div><p></p><p></p><h4 style="text-align: left;">Összefoglalás</h4><p style="text-align: justify;">Asszem az előző lezárós bejegyzésekben azt a szakaszt is lezártam, hogy a személyes/szakmai kettősből a "személyeset" domborítom ki. 2023-ban egy kicsit többet raktam a "szakmai" serpenyőbe. Úgy vélem, ebben még van is pár kilométer.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ennek a változásnak az egyik eszköze a narratív pozíció váltása: most nem annyira a változás sztoriját akartam elmesélni, csak a tényét és célját dokumentálni ezzel a "release note" formával. Egy IT-s haverommal közösen fejlesztünk egy rendszert, ő próbál megtanítani erre a gondolkodásmódra - ne anekdotákat adjak az embereknek, hanem szolgáltatásokat, amik kiszámíthatók, és megkönnyítik az életet.</div><div style="text-align: justify;">Majd még kiderül, belém tudja-e sulykolni :D</div><p></p><p style="text-align: left;"><br /></p><div style="border: 2px dotted green;"><div style="text-align: center;"><b><span style="font-size: medium;">Szeretnél még kapcsolódó cikkeket olvasni?</span></b></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9XmlscMPpnhVFQE1QNje53ZuS30BzEymKSszer6cRO-Vla-F_pIfstIz0rnqKZ-2W23EOur_ddm_ISzkzLEMSbKw82PNw9ZshxwU6fxtdW3qNou58gWqv7kaYL1XMpXVkM0Qr9-UrGETu7SujQKEO7an_7NfpcHuEostSiuZU26sk4yo_KDM13Pc/w200-h200/wouldyouliketoknowmore-t-shirt-navy-truenavy-swatch-400x400.jpg" width="200" /></div><ul><li style="text-align: left;">Az elején megénekelt tavalyi évzáról nagybejegyzések itt olvashatók:</li><ul><li style="text-align: left;">A 2022-es évet lezáró <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2023/01/a-lamantin-eve.html" target="_blank">A lamantin éve</a></li><li style="text-align: left;">A 10 évet s<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2023/01/ugy-emlekeztem-tiz-ev-lassabban-telik.html" target="_blank">aját szerkesztés szempontjából összegző post</a></li><li style="text-align: left;">A 10 évet <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2023/02/ugy-emlekeztem-tiz-ev-lassabban-telik.html" target="_blank">olvasói viselkedés szempontjából összegző post</a></li></ul><li style="text-align: left;">A menő Instragram-oldal még egyszer, <a href="https://www.instagram.com/mitmondhatnek/" target="_blank">ide kattintva</a></li><li style="text-align: left;">Feljebb utaltam a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/02/riff-avagy-mit-tanultam-metallicatol.html" target="_blank">Riff </a>című bejegyzésre, amiben a blogolást úgy írtam le, mint ötletelgetést a szakdolgozatíráshoz és konzultációs munkához. A keretet az az analógia adta, ahogy a Metallica riffekkel kísérletezgetve rakja össze a számait.</li><li style="text-align: left;">Utaltam rá, hogy volt pár trollkodásom az "instagram-pszichológia" irányába, a 2021-es évadot lezáró bejegyzésben (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/01/beoltas.html" target="_blank">Beoltás</a>) meséltem erről, meg az azóta se rendbe rakott közösségi média stratégiámról...</li><li style="text-align: left;">Az évadból hivatkozott két bejegyzés a Büntető Szülői és az önfejlesztés kapcsolatát tárgyaló <a href=" https://mitmondhatnek.blogspot.com/2023/05/zaroalakulat.html" target="_blank">Záróalakulat</a>, valamint a pedagógusi karrierdöntést új megvilágításba helyező <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2023/07/bushido.html" target="_blank">Bushido</a> voltak. </li><li style="text-align: left;">Ha a bejegyzésből konkrétan ez a "release note" formátum tetszett a legjobban, akkor elérheted az erről szóló cikket <a href="https://www.appcues.com/blog/release-notes-examples?fbclid=IwAR1tN8yPqIr2vPqtUbaw15CRR6m1Pbnn2jE1kaNUCggUx3KGm7ocDGZxXdc" target="_blank">ide kattintva</a>.</li></ul></div><div class="separator" style="clear: both;"></div></div><p><br /></p><center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-45095235437982497502023-12-30T16:24:00.001+01:002023-12-30T16:24:34.541+01:00Tedd félre a kószát<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjc8R9QpZdjnwRqTFjxvYcxadg3MGX4RajoeStvoyQDSRVWV4O40Cfaq7meyTf2StnQFYd7GrduKbEJPRoV9JlSEWd5wY5jJs-008T44u1iiLmSHAQRTHhQAsNCPELa_lQfbfdKG5GcIaTKcyMvEvuOJn3qTimJWKXiF52Rj1FLPLRwTNFJINovLuiVMg/s1379/jokersmile.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="920" data-original-width="1379" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjc8R9QpZdjnwRqTFjxvYcxadg3MGX4RajoeStvoyQDSRVWV4O40Cfaq7meyTf2StnQFYd7GrduKbEJPRoV9JlSEWd5wY5jJs-008T44u1iiLmSHAQRTHhQAsNCPELa_lQfbfdKG5GcIaTKcyMvEvuOJn3qTimJWKXiF52Rj1FLPLRwTNFJINovLuiVMg/w200-h133/jokersmile.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: justify;">Szerencsére ez a bejegyzés nem készült el karácsonyra. Az eredeti gondolat saját családi élményekből nőtt ki, ám ahogy érett tovább, rájöttem, hogy mostanában több kliensemmel is beszélgettünk ilyen dolgokról. Mindenhol más a sztori, és más a megoldás is, de pár lépést visszalépve van egy közös kérdés: mit kezdesz azzal, ha idegesít már az a szerep, amit az eddigi években játszottál a családodban?</div><p></p><span><a name='more'></a></span><p></p><div style="text-align: justify;">Ahhoz, hogy ezen a témán tovább tudjunk haladni, érdemes feleleveníteni, hogy mit értünk "szerep" alatt.</div><div style="text-align: justify;">Itt nem az az üzenet, hogy valamilyen korlátozott őszinteséggel vagy a többiek között, és úgymond megjátszod magad (bár sokunk valóban ezt csinálja).</div><p></p><p style="text-align: justify;">Azt hiszem még az egyetemi anyagban is úgy magyarázták valahol a kifejezést, hogy "szociális interface". Ez az a közösen - noha többnyire nem explicite - elfogadott érzelmi-gondolati-viselkedéses beállítás, amivel kapcsolódunk egy helyzethez. <br /></p><p></p><div style="text-align: justify;">Ez a helyzet lehet mondjuk a karácsony este a családdal. Adott a kontextus, ami megmondja, hogy most kb. mit lehet elvárni mindenkitől; ennek a részleteit lehet lehívni a kultúrából. A legtöbb család nem pontosan ugyanúgy ünnepli a karácsonyt, tehát a konkrétabb helyzethez vannak kisebb módosítások. Így, hogy van egy közös forgatókönyv, már csak az a kérdés, hogy ki milyen szerepet játszik majd el benne.</div><div style="text-align: justify;">A szerepben benne van, hogy az ember adott helyzetben mit kellene képviseljen és hogyan. Mit mond, mit nem, mi az ő felelőssége, mik a jogai.</div><div style="text-align: justify;">Sokféle szereposztás van: egyik azzal kapcsolódik a helyzethez, hogy eteti a többieket, egyik azzal, hogy meséli a régi sztorikat, a másik azzal, hogy hatodszorra is végighallgatja, megint másik pedig dísszemlét tartva értékeli a családtagokat, de neki pont elnézik a dolgot.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Tehát ezért nem őszintétlen a szerep eljátszása: attól válik értelmessé és kiszámíthatóvá a helyzet, hogy mindenkinek megvan, hogy az énjéből mit hoz be hozzá. Így tudtok együttműködni.</div><div style="text-align: justify;">Ha belegondolsz, elég fura lenne, ha egy legénybúcsú és a szent este forgatókönyveit vagy szerepeit megcserélnénk: mindkettőben magukat adnák az emberek, de teljesen más jönne ki a dologból. </div><p></p><p><br /></p><h4 style="text-align: left;">Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa</h4><p></p><div style="text-align: justify;">Aránylag sokat kampányoltam már a Szerződés-modellel, ami azt foglalja össze, hogy az emberi kapcsolatokat afféle implicit megegyezések irányítják.</div><div style="text-align: justify;">A családi forgatókönyv is egy közös szerződés. </div><p></p><p style="text-align: justify;">Nos, igen, van, hogy nem minden fél elégedett egy szerződéssel. Ez még nem jelenti azt feltétlenül, hogy nem fogjuk betartani: a mobilszolgáltatót se tudod olcsón lecserélni egyik pillanatról a másikra, pedig az egy elég szimpla kapcsolat egy olyan generációkon át, több ember által formált együttműködés-rendszerhez képest, mint a családi miliő.</p><p style="text-align: justify;">Viszont van, aki megkísérli újraírni ezt a ki nem mondott megállapodást.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGNw71xf5cxBmAJ7gVLsoFX2JS4qv5eHcT0XrNsqy1NvwUwqRf1_gb5bZAOIEmCL38wzt6IXI1BS7G__1c4dvPkxnHT7qbmWgIw6P5Mg-vH89bgKsNgXVk8jYzSg_w0CewHbw7zwvJy0iwhM_COwwucQwu8SJDzqlebHLK1mUs2onnUdvuuOs_R6vYyg/s556/szerzodes.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="305" data-original-width="556" height="176" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGNw71xf5cxBmAJ7gVLsoFX2JS4qv5eHcT0XrNsqy1NvwUwqRf1_gb5bZAOIEmCL38wzt6IXI1BS7G__1c4dvPkxnHT7qbmWgIw6P5Mg-vH89bgKsNgXVk8jYzSg_w0CewHbw7zwvJy0iwhM_COwwucQwu8SJDzqlebHLK1mUs2onnUdvuuOs_R6vYyg/s320/szerzodes.png" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Felfrissítendő a dolgot: eddig többnyire azt írtam le a szerződésekről, hogy mindenkinek van egy saját magával kötött verziója, ami arra vonatkozik, hogy ő miért vesz részt az adott helyzetben? </div><div style="text-align: justify;">Ha nem tudod, hogy neked ez mit jelent, azaz te <i>minek mentél oda</i>, akkor javaslom ezt tisztázni először.</div><p></p><p style="text-align: justify;">A másokkal kötött szerződésünk ebből a saját magunkkal kötött verzióból származtatható le. Gyakran még akkor is, amikor úgy érezzük, hogy kényszer hatása alatt vagyunk: a kényszer magyarázható a saját elhatározással is, nem csak a másik fél erőszakosságával. Például ha elviselem a nagybácsi kommunista kiáltványát, mert nem akarok politikán veszekedni a nagyi jelenlétében, akkor a fő hatás valójában nem az, hogy a nagybácsival máshogy nem lehet politizálni (bár amúgy ez igaz), hanem hogy én nem akarok a nagyi előtt balhézni.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Amikor úgy dönt az ember, hogy szeretné újrarendezni a pozícióját a családban, akkor lényegében a saját magával kötött szerződést írja újra először, és erre alapozva újraírja a másokkal kötötteket is.</div><div style="text-align: justify;">Ezt persze mondani könnyebb, mint csinálni, révén ritkán szoktuk ténylegesen megbeszélni ezeket a dolgokat, illetve egy szerződéshez legalább két fél kell, és nem biztos, hogy a másik is változtatni szeretne. </div><p></p><p style="text-align: justify;">Megosztanám azt a 4 kérdést, amivel piszkálni szoktuk a klienseinket, ha szerződésekről beszélünk!</p><p><u>A nulladik kérdés, hogy min szeretnél változtatni?</u></p><p style="text-align: justify;">Például, miért látogatsz haza karácsonykor? Mert muszáj? Mert ott érzelmi biztonság van? Szeretnél megint gyerek lenni egy kicsit? Meg akarod mutatni, hogy már felnőtt vagy? Ingyen lehet sokat enni? Látni szeretnéd a többieket?</p><p style="text-align: justify;">Alapvetően mindegyik válasz jó, viszont ha nem érzed jól magad az otthoni szerepedben, akkor valószínűleg szükség lesz egy újra.</p><p></p><div style="text-align: justify;"><u>Az első kérdés, hogy miből látnád, hogy a szerződésed teljesül?</u></div><div style="text-align: justify;">Gyakran szoktuk a SMART-célokkal nyaggatni az embereket, de nem mindig értelmezhető az időhöz kötöttség, mérhetőség, specifikusság, stb.</div><div style="text-align: justify;">Viszont mindig észrevehető, ha a nulladik kérdéshez írt választ összecsaptuk.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhis6gBmbBDO-Ur3VPQpXLeqBjKN4jDXAdA5MXKW8oTSYt72OFTRY7xsehUVn6eb2H1S22DLNZ4f84w4jVVGt3vPS8mzIPaJcjAwHQ8pHWr1fsZCUAQj4xRlrUZntb6BjJDg0R5jdysyPI3mpMtiw6IYHo-7cMsiuZ1NQXkuVthHCt92SrEeGQg5Ec9-A/s1024/rumpelt_contract.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhis6gBmbBDO-Ur3VPQpXLeqBjKN4jDXAdA5MXKW8oTSYt72OFTRY7xsehUVn6eb2H1S22DLNZ4f84w4jVVGt3vPS8mzIPaJcjAwHQ8pHWr1fsZCUAQj4xRlrUZntb6BjJDg0R5jdysyPI3mpMtiw6IYHo-7cMsiuZ1NQXkuVthHCt92SrEeGQg5Ec9-A/w200-h200/rumpelt_contract.jpg" width="200" /></a></div>Tegyük fel, hogy az volt a válasz, hogy "ne kezeljenek már gyerekként" (mely gyakori és reális igény).</div><div style="text-align: justify;">Ebben a szerződésben vannak még pontosítandók.</div><div style="text-align: justify;">Miből érzed azt, hogy eddig gyerekként kezeltek? Mit mondtak, csináltak?</div><div style="text-align: justify;">És mit kellene mostantól csináljanak, mondjanak, hogy jobban érezd magad?</div><div style="text-align: justify;">Egy olyan szerződésnek elég nyitott vége van, ami csak azt tűzi ki célul, hogy mi ne legyen. Minek kezeljenek? Felnőttnek? Családfőnek?</div><div style="text-align: justify;">A másik nehézség ezzel a céllal, hogy másoknak van kitűzve. Hogyan változna az ember helyzete, ha ő maga nem akar változtatni, csak másoktól várja el? Elég ritka dolog, hogy a nekünk semmi szerepünk nincs abban, ha rosszul mennek a dolgaink.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Tegyük fel, hogy addig iteráltuk ezt a kérdést, hogy megvan már pár konkrétum, hogy mi mit fogunk másképp csinálni, ami lehet hivatkozási alap a közös megegyezés átírására.</p><p style="text-align: justify;"><u>A második kérdés: hogyan fognak mások reagálni a szerződésedre?</u></p><p style="text-align: justify;">Akár jó hírként is felfoghatjuk, hogy nem is biztos, hogy kell a "nagy beszélgetés" a viszonyok újrarendezéséhez.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Rendszerekben élünk, amelyek elemei között kölcsönhatások, függőségek vannak. Ha a rendszer egyik eleme megváltozik, az hatással lesz az összes többire.</div><div style="text-align: justify;">Az, hogy a szerződés hallgatólagosan köttetik meg, lényegében a rendszer elemeinek (családtagok) alkalmazkodásából származik. Például mindenkinek oké volt, hogy három évesen meztelenül napoztál a pancsolóban. Valószínűleg nem kellett összehívni a családi kupaktanácsot, hogy ez a szerződés mikor vesztette az érvényét, sőt, változott épp az ellenkezőjére: így pár évtized elteltével már aligha oké a többség szemében, ha meztelenül szaladgálsz az udvaron.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Az örömhír tehát az, hogy lehet, hogy elég neked felnőttként viselkedned ahhoz, hogy felnőttként kezeljenek (no persze, mit jelent a ti családotokban az, hogy "felnőtt"?).</p><p></p><div style="text-align: justify;">A rossz hír, hogy a rendszer nem mindig tud és/vagy akar alkalmazkodni.</div><div style="text-align: justify;">Erre tipikus példa, amikor kiveszel egy függőt a családi fészekből, terápiás segítséget adsz neki, majd visszaengeded a fészekbe, amikor jobban van. Erre azt látod, hogy hipersebességgel esik vissza, és ebben a kedves családtagok aktív szerepet játszanak. Ez azért van, mert időnként nem csak az egyén, hanem az egész rendszer beteg, és az egyén csak a tünethordozó. Szép gondolat, hogy a rendszer gyógyulni kezd majd, ha egy eleme gyógyul, de a tapasztalat inkább az, hogy a rendszer próbál visszaállni az eredeti egyensúlyába, amihez vissza kell betegítse a függőt, hogy az újra el tudja játszani a szerepét a "jobban is élhetnénk, de megvan a keresztünk" forgatókönyvben.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Nyilván, ha egy rendszer nem akar változni, az még nem jelenti hogy beteg, toxikus. Ahogy feljebb írtam, a szerepek és forgatókönyvek a kiszámíthatóságot, ergo a biztonságot jelentik az ember számára. Nem mindenki mond le erről szívesen.</div><div style="text-align: justify;">Nem is mindenki gondolja, hogy valami jobbat kap azért cserébe, amilye most van.</div><div style="text-align: justify;">Lehet, hogy csak te akarod a változást, a többieknek pont jó és kényelmes úgy, ahogy van.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisP9xjJUiiNa8BB5l7srbByxBsXnYOHMUXmgc52qMgf59BZRj3-1wbD0dFlxPInDcA2WCm6AZXVOCcg8GXKwb0veuMkmMsY-84iAIvEecbMVyfp2SSOqD-ccfSWoETUL35jRVvU8SJb192sGPtXovzeYPFyQMACWoGYKGjX_NnyzFCEAlKKVGwPFIB4w/s875/puppy_vs_grandchild.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="875" data-original-width="700" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisP9xjJUiiNa8BB5l7srbByxBsXnYOHMUXmgc52qMgf59BZRj3-1wbD0dFlxPInDcA2WCm6AZXVOCcg8GXKwb0veuMkmMsY-84iAIvEecbMVyfp2SSOqD-ccfSWoETUL35jRVvU8SJb192sGPtXovzeYPFyQMACWoGYKGjX_NnyzFCEAlKKVGwPFIB4w/s320/puppy_vs_grandchild.jpg" width="256" /></a></div>Szóval ha mondjuk jövőre arra szerződsz magaddal, hogy képviselni fogod a szükségleteidet a karácsonyi buli szervezésénél (pl. legyenek már tekintettel az étrendedre), bemagolod az asszertív jogokat, és elkezded a fejükre olvasni, akkor érdemes felkészülnöd rá, hogy páran megjegyzik, hogy mekkora pofád lett.</div><div style="text-align: justify;">Amellett, hogy most kicsit karikatúra-szerűen meséltem el a jelenetet, nem biztos, hogy tényleg túlzásba esel egy ilyen konfrontációval. A "megnőtt az arcod" üzenet funkciója időnként csak annyi, hogy megpróbálnak visszapasszírozni abba a szerepbe, ahol eddig voltál, hogy helyreálljon a homeosztázis. Még csak nem is - mindig - szemétségből csinálják ezt az emberek: számukra ez olyan megoldás, mint a jeges fürdő magas láz idején. Nem egy kellemes eljárás, de legalább nem fő meg a szervezet a nagy immun-válaszban.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Ebből következően, ha a konfrontáció után visszavonulót fújsz, az nem csak meghunyászkodásként értelmezhető. Nem biztos, hogy a konfliktuskerülést tartja ilyenkor szem előtt az ember, hanem a rendszer egészségét. Ha nem hiszünk abban, hogy a rendszer képes alkalmazkodni, akkor egyúttal amiatt is aggódunk, hogy szét fog hullani.</div><div style="text-align: justify;">Ami nem hajlik, az törik, ugye. </div><div style="text-align: justify;">Ilyenkor van, hogy a családtagok évekig nem beszélnek egymással, amit nem mindenki kockáztat meg szívesen, mondjuk egy étrend miatt.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Ezzel rá is kanyarodunk a <u>harmadik kérdésre: mik azok a körülmények, amelyek mentén felmented magad a szerződésed alól?</u></p><p style="text-align: justify;">Általában a céljainkat bizonyos körülményekre optimalizáljuk. Mondjuk így újévkor valószínűleg sokan meg fogják fogadni, hogy eljárnak majd edzeni. Az okosabbja automatikusan hozzá teszi ezt a harmadik kérdést is, és beleírja a szerződésbe, hogy betegen nem megy le kondizni, és ha észreveszi magán a túledzettség jeleit, akkor leáll.</p><p style="text-align: justify;">Ennek logikája áll annak a hátterében is, hogy nem megy bele az ember politikai csatározásba a komcsi nagybátyjával a nagyi jelenlétében: lenyomná a fickót, mint a bélyeget, csak nagyinak meg ki tudja hány békés karácsonyt rejt még a pakli; nem akar egyet se elpazarolni.</p><p style="text-align: justify;">Ugyanígy: lehet, hogy arra szerződtél, hogy ideje véget vetni az "amíg nincs gyereked, nem vagy felnőtt" doktrínának, és van is erőforrásod egy egész estés lövészárokharchoz, aztán mégis hagyod, hogy kioktassanak. Mert arra is szerződtél, hogy széppé teszed a nagyi estéjét, és az a szerződésed fontosabb, úgyhogy ez most megy a kispadra.</p><p style="text-align: justify;"><u>Negyedik kérdés: milyen tulajdonságaid vannak, amelyekről már most tudod, hogy akadályt jelentenek majd a szerződésed teljesítésében?</u></p><p style="text-align: justify;">Általában mire eljutok egy kliensemmel ehhez a kérdéshez, már vagyunk annyira jóban, hogy ne kelljen a témában köntörfalazni.</p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhghFCYbKh_T-XB4xddjsaVT-vW3lDfG5i_Lxx6YfxWq1abQ5Akb7ZPVc-V6-qE8yUha1HMl6Rpz_FVNSP74IIsUJ6V6GJJtM1VsZzroEMQOyFLb6iIGP9pLTW8MHoKD0MSsSIxlZbVwdBpI_cEGA7ZpiUCJQTBeSaPv_1JILyyxmS57k4ogay78pkd4w/s194/oath.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="194" data-original-width="160" height="194" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhghFCYbKh_T-XB4xddjsaVT-vW3lDfG5i_Lxx6YfxWq1abQ5Akb7ZPVc-V6-qE8yUha1HMl6Rpz_FVNSP74IIsUJ6V6GJJtM1VsZzroEMQOyFLb6iIGP9pLTW8MHoKD0MSsSIxlZbVwdBpI_cEGA7ZpiUCJQTBeSaPv_1JILyyxmS57k4ogay78pkd4w/s1600/oath.gif" width="160" /></a></div>Eddig a nem teljesítést a rendszer-ellenállásra, felelősségvállalásra, mértékletességre és egyéb erényekre vezettem vissza. Nem megfutamodásnak, hanem taktikai visszavonulásnak ábrázoltam őket.<p></p><p style="text-align: justify;">Pedig van mindenkinek olyan tulajdonsága, ami megfutamodásra fogja késztetni. </p><p style="text-align: justify;">Simán lehet, hogy egyszerűen gyenge a frusztrációtűrésed. Nem bírod a stresszt, és arra vagy előfeszítve, hogy egy kisebb asszertivitást igénylő helyzetben is elkerülő stratégiát válassz. Vagy túlgondolod és bonyolítod a dolgokat. Vagy éppen túl agresszív leszel, nem vagy elég kitartó, és a többi...</p><p></p><div style="text-align: justify;">A mi szemszögünkből ez igazából nem probléma, sőt, a szerződéskötés velejárója. Gondolj bele: ha nem lenne valamilyen hátráltató tényező, valószínűleg nem is tűznél ki ilyen célokat, mert már eleve elérted volna őket.</div><div style="text-align: justify;">Lényegében minden szerződéskötésnek záradéka, hogy bizonyos dolgokban fejlődnünk kell a sikerért.</div><p></p><h4 style="text-align: left;">Küldetés teljesítve</h4><p style="text-align: left;">Amikor leírtam ennek a bejegyzésnek a vázlatát, asszem a saját magammal kötött szerződésem leginkább arra vonatkozott, hogy feldolgozzam valahogy a frusztrációimat.</p><p style="text-align: left;">De van egy másik szerződésem is: ha már pszichológiai témákat írogatok ide, akkor jobb lenne, ha a személyes/szakmai kombóból nagyobb hangsúlyt kapna a szakmai rész. Így visszavezettem a dolgot egy elméletibb síkra, és azt az logikát mutattam be, ami a klienseimnek szokott segíteni hasonló helyzetben. Háthat nektek is jól jöhet.</p><p style="text-align: left;">Azért elmentettem a dühöngős vázlatot is, hátha egyszer még jó lesz valamire...!</p><div><br /></div><div><div><div style="border: 2px dotted green;"><div style="text-align: center;"><b><span style="font-size: medium;">Szeretnél még kapcsolódó cikkeket olvasni?</span></b></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9XmlscMPpnhVFQE1QNje53ZuS30BzEymKSszer6cRO-Vla-F_pIfstIz0rnqKZ-2W23EOur_ddm_ISzkzLEMSbKw82PNw9ZshxwU6fxtdW3qNou58gWqv7kaYL1XMpXVkM0Qr9-UrGETu7SujQKEO7an_7NfpcHuEostSiuZU26sk4yo_KDM13Pc/w200-h200/wouldyouliketoknowmore-t-shirt-navy-truenavy-swatch-400x400.jpg" width="200" /></div><ul><li style="text-align: left;">Ez a bejegyzés lényegében végig a szerződés-modellre épített, amit először a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2016/09/bucsu-fegyverektol.html" target="_blank">Búcsú a fegyverektől</a> c. bejegyzésben mutattam be. Ott az oktatási rendszeren belüli implicit alkukról, illetve a pszichológus-kliens együttműködésről való elmélkedéshez használtam fel.</li><li style="text-align: left;">A családi ügyek boncolgatása miatt rokon bejegyzés a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2020/12/tsalad.html" target="_blank">Tsalád </a>címmel ellátott írás. Ennek az a lényege, hogy családi forgatókönyv egyik gyakori eleme, hogy alacsonyabbra állítjuk az önszabályzó profilt. Valakinek ez biztonságot ad, valakinek meg olyan elcseszett helyzeteket, amilyenek miatt ez a bejegyzés is létrejött.</li><li style="text-align: left;">A <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/12/fegyverszunet-karacsonyra.html" target="_blank">Fegyverszünet karácsonyra</a> c. szösszenetben pont fordított helyzet van, mint a mostani írásban: itt állandóan van konfliktus a családban, kivéve karácsonykor. Vagy legalábbis van ilyen is. Egy háborús történettel állítottam párhuzamba az akkori meglátásaimat.</li><li style="text-align: left;">Ebben a bejegyzésben úgy fogalmaztam, hogy forgatókönyveket töltünk le a kultúrából. Ezeket lehet rítusoknak is nevezni, a karácsonyi rítusokról - és azok hasznáról - pedig értekeztünk a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2015/12/fixxxer.html" target="_blank">Fixxxer </a>c. írásban.</li><li style="text-align: left;">Említettem itt a SMART-célokat; az első <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2013/12/evadzaro.html" target="_blank">Évadzáró</a>ban kicsit jobban ki is fejtettem őket.</li><li style="text-align: left;">Végezetül, egy elsőre nem ide tartozó beszámoló az egyik edzőtáborunkról. Ennek az írásnak a végén mesélek el egy csatát, ami során az ellenfél igen sportszerűen viselkedett. Ez egy jó példa a rendszer és annak elemeinek összjátékára: nyertünk a játékban, de csak azért, mert a rendszer ennyire egészséges. Ha érdekel a sztori, az <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2018/07/esse-quam-videri.html" target="_blank">Esse quam videri</a> c. bejegyzésben olvashatod el.</li></ul></div><div class="separator" style="clear: both;"></div></div><p><br /></p><center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center></div></div>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-77400097268409593502023-11-29T00:03:00.001+01:002023-11-29T17:37:53.864+01:00Kortárssegítő<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGpz16LDTVdooWYIvMuhref35HYM_nTaHMOzaiS0pulY6R5gC7XQszsnK033_I2xDGPOS6axd3FPRA42VG9MkYFxHJavXv9hBed9Q0D5N-fJ1hR_9b5JPRdQB2lHPbftgpcMe_c4VeACQTZVc8ZambGpXU107e7GzO9L5JB5lF7qbfvtielIOEk5TuLg/s1920/bucketlist.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1920" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGpz16LDTVdooWYIvMuhref35HYM_nTaHMOzaiS0pulY6R5gC7XQszsnK033_I2xDGPOS6axd3FPRA42VG9MkYFxHJavXv9hBed9Q0D5N-fJ1hR_9b5JPRdQB2lHPbftgpcMe_c4VeACQTZVc8ZambGpXU107e7GzO9L5JB5lF7qbfvtielIOEk5TuLg/s320/bucketlist.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Statisztikai alaposság nélkül mondhatom, hogy magánban túlnyomóan a 25-35 korosztály keres meg. Amellett, hogy ezt lehet egészen egyszerű okokkal is magyarázni, érdemes egy rövid eszmefuttatásra vállalkozni arról, hogy mekkora jelentősége van a ebben a történetben az életkoromnak?</div><div style="text-align: justify;">Vajon pszichológus vagy kortárssegítő vagyok a klienseim szemében? Ha lényeges, hogy kortársak vagyunk, vajon mi a fontos ebben? Mi az a közös pont, amiben azt látják, megértem majd a történetüket?</div><p></p><span><a name='more'></a></span><h4 style="text-align: justify;">Mi az a kortárssegítő?</h4><p style="text-align: justify;">Lent belinkelek majd egy hosszabb írást a kortárs segítés (láttam külön és egybe írva is komoly forrásokban, úgy tűnik erre a szóösszetételre nincs egyértelmű szabály) professzionális hátteréről.</p><p style="text-align: justify;">Alapszinten a kapcsolat alapja legalább egy közös pont, ami az életkor. Az életkorból hasonló élethelyzet is valószínűsíthető, így többnyire a kortársak valamennyire sorstársak is. Például ha egy egyetemi kortárssegítő csoportról van szó, akkor ők a saját bőrükön tapasztalják az életkori krízisek, tanulmányi nehézségek nyűgjeit. Más területeken nyílhat az olló, például ha külföldi hallgatóknak szerveznek programot, akkor aligha osztoznak olyan élményeken, mint egy síita-szunnita ellentéttől forrongó országban töltött gyerekkor.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">A kapcsolat második főbb szervező elve a segítő szándék.</div><div style="text-align: justify;">Ehhez nem szükségképpen tartozik segítői képesítés: az is sokat számít, ha simán elviszed kirándulni a magányos diákokat.</div><div style="text-align: justify;">De azért egy kis képzés jót tesz.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Az egyik legfontosabb korai szakmai szocializációs közegem az ELTE Kortárssegítő Csoport volt. Ők afféle metszetet képeznek az jószívű önkéntesek és a jól képzett pszichológusok halmazai között, mivel a csoport pszichológushallgatókból áll, akik szakmai felügyelet mellett biztosítanak tanácsadást a többi egyetemistának.</div><div style="text-align: justify;">Amikor még ott voltam, a kliens maga dönthette el, hogy kihez fordul a problémájával: a már felkent szakemberekből álló Diáktanácsadóhoz, vagy a még mesterdiplomáért tekerő kortársakhoz?</div><div style="text-align: justify;">És ahogy az lenni szokott, a klientúra nem feltétlen tudta megítélni a hozott témához szükséges szakképesítés szintjét. Vagy legalábbis nem tartotta lényegesnek. Talán több fantáziát látott abban, hogy egykorúak vagyunk.</div><p></p><div style="text-align: left;"><br /></div><h4 style="text-align: left;">Kortárssegítő egy életre</h4><blockquote><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">"The older I get, the younger I feel</span></div><span style="font-size: x-small;"><div style="text-align: right;">The younger I feel, the older I seem</div><div style="text-align: right;">The more I feel, my age seems real</div><div style="text-align: right;">I like to pretend I'm as young as I feel"</div></span></blockquote><div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: small;">In Flames: Wallflower</span></div><p style="text-align: justify;">Ezt a bejegyzés-ötletet amúgy 2021-ben írtam le.</p><p style="text-align: justify;">Egy nálam pár évvel fiatalabb kliensemmel beszélgettünk egy lényeges életátmeneti helyzetről: lassan betöltötte a harmincadik életévét. Nem sok örömmel töltötte el a gondolat, annak ellenére, hogy racionálisan tudta, hogy a nap ugyanúgy fog fölkelni a születésnapja után is. </p><p style="text-align: left;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6pwhghPnZv-B02ruPFC9Md8zg9PT4YqdzqktzeF5lhfBeuXHitws9ULM7s0cU9ESlRO7loCfB-hTTBOHuhWcBMIbNKgHd2eQJja3Oa9XDTF4ycLgFvBjaQOF16oH9yzdKr26OqxBljKSZnGWe8SrhWMaD62TMi9kw69ndcinUJ1r00w9RS0HKmKixxg/s1078/sponge30.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="958" data-original-width="1078" height="284" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6pwhghPnZv-B02ruPFC9Md8zg9PT4YqdzqktzeF5lhfBeuXHitws9ULM7s0cU9ESlRO7loCfB-hTTBOHuhWcBMIbNKgHd2eQJja3Oa9XDTF4ycLgFvBjaQOF16oH9yzdKr26OqxBljKSZnGWe8SrhWMaD62TMi9kw69ndcinUJ1r00w9RS0HKmKixxg/s320/sponge30.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">De az emberek másképp fognak rá nézni, és emiatt ő is másképp tekintett a tükörben látott arcra. "Harminc éves kor előtt azt mondják, 'még bármi lehet belőle'! És többé nem."</div><div style="text-align: justify;">Nem tudtam ellenkezni ezzel. Nem is az volt a dolgom, szerencsére.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Azt hiszem a Yalom-féle egzisztenciális-szorongások adtak keretet végül a beszélgetésnek, és valamennyi vigaszt is a gyászra, hogy oda lett a "bármi lehetek még" potenciál.</div><div style="text-align: justify;">Az emberek többsége tépelődik amiatt, hogy értelmesen, helyesen és hasznosan tölti-e ki a Földön elrendelt éveit?</div><div style="text-align: justify;">Ha <i>bármi</i> már nem lehet az ember, akkor megnő a fontossága annak a <i>valaminek</i>, ami lett. Vagy ami lesz. Ahogy a dolgok lassan megszilárdulnak, érezhetők a korlátjai annak, hogy mit tud még formálni az életben. Már nem mindegy, hogyan gazdálkodik a dolgokkal.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">2021-ben ez volt a közös bölcsességünk: be kell osztani mindent. Pénzt, időt, életerőt. </div><div style="text-align: justify;">Ezek a dolgok régen egyszerűen adottságnak tűntek. Nem kellett elérni a harmincat ahhoz, hogy az ember szembesüljön a limitációkkal, de valahogy élesebben láthatóvá vált annak a következménye, ha nem számoltunk velük.</div><div style="text-align: justify;">Ja, hát pénz az kevesebb volt a zsebünkben fiatalon. De az nem arra ment el, hogy legyen mit enni, legyen hol lakni, és legyen mit tanulni valami jobb munkáért.</div><div style="text-align: justify;">Időnk egyetemista korunkban se volt sok - keresztmetszeti értelemben. Hosszmetszetileg még egy téves pályaválasztás is beleférhetett.</div><div style="text-align: justify;">Életerő? Hát nem volt egy díjnyertes alváshigiénéje senkinek, de azért nem volt senki három napig másnapos egy közepes buli után, nem fetrengett az izomláztól egy edzéstől, nem hízott el két szelet torta miatt, és bizony ha hajnalig kellett tanulni, az egy vállalható alku volt az ördöggel.</div><div style="text-align: justify;">Meg kellett tanulni tartalékolni: évekig halmozod fel a pénzed látható eredmény nélkül. Úgy osztod be az időd, hogy valami maradjon azért neked is. Tartalékolod a szabadnapjaidat. Tartalékolod az erőd: legyen energia, hogy több állásban is tudj dolgozni és hogy ne alvással töltsd a nyaralást se. Mint egy sportoló, akinek tisztában kell lennie, mikor képes a csúcsteljesítményre.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Már nem a Yalom-féle elméletekről beszéltünk a kliensemmel. Hanem azokról a felismerésekről, amelyekkel a szürke hétköznapok szembesítettek minket.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ezen a ponton kortársak voltunk. Sorstársak.</div><div style="text-align: justify;">Talán pont ebben a pontban reménykedik az, aki vele egyidős szakemberhez fordul?</div><p></p><div style="text-align: left;"><br /></div><h4 style="text-align: left;">Krisztusi kor</h4><p></p><p style="clear: both; text-align: left;"></p><blockquote><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">"Will I find a way, will I find a place</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Will you let me go in peace</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Will I find a way to the other side"</span></div></blockquote></div><div><p style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Sabaton: The hammer has fallen</span></p><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ha majdnem három éve megvolt ez az ötlet, miért most írom meg? </div><div style="text-align: justify;">Kezembe akadt egy előadás prezentációja, ami az életkori krízisekről szól, és külön szakaszként kezeli a klientúrám korosztályát. Ez a Krisztusi kor, és 29 éves kortól 38 éves korig tart.</div><div style="text-align: justify;">A másik ok, hogy csak most írok erről, hogy el akartam volna olvasni az eredeti cikkeket, de nem találtam meg a neten, tovább meg már nem akarom hajkurászni őket. Marad a ppt.</div><p></p><p style="clear: both; text-align: justify;">Az olvasottak alapján a Krisztusi kor nem egy rossz szakasza az életünknek.</p><p style="clear: both; text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">A Super-féle pályafejlődés elmélet szerint ekkor vagyunk a legproduktívabbak, IQ szempontjából ebben az évtizedben van a legerősebb évünk (34), a hormonjaink pedig egyenletesen fűtik a kazánt, a kamaszos lángolások nélkül.</div><div style="text-align: justify;">A szenvedélyek nem hunynak ki, ám mégis érettebb emberekké válunk. Elméletileg maga mögött hagyja az egocentrikusságot az ember ebben az életszakaszban, és mások felé fordul. Illetve sokan szeretik ezt így leírni.</div><p></p><p style="clear: both; text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">A ránk leselkedő nehézséget is régi ismerősként köszönhetjük: a serdülőkorban már egyszer megélt identitás-krízis foglalkoztatja az embert ebben a korban, csak kicsit kifinomultabban. </div><div style="text-align: justify;">Nagyjából úgy foglalnám össze a különbséget, hogy az ember régen arra kereste a választ, hogy "ki vagyok?", ebben a korban pedig arra, hogy "ez miben nyilvánul meg?" Már van kellően szilárd egzisztencia és készség-halmaz, hogy valóra is váltsuk az elképzeléseket. Lehet egy tényleg jól kialakított pályaidentitást prezentálni, realizálhatók a család-/cég-/mozgalom-/egyesület-alapítással kapcsolatos elképzelések. </div><div style="text-align: justify;">Ebben a korban elég stabil a személyiség ahhoz, hogy valami mélyebb önismeret ki tudjon alakulni, viszont elég formálható még az élet, hogy a nagy felismerések ne csak olyanok legyenek, mint a csattanó egy vicc végén. Itt a lehetőség megérteni a családi rendszereket, sorskönyvet.</div><div style="text-align: justify;"><i style="font-style: italic;">Bármi </i>ugyan már tényleg nem lehet az ember fia, ám szerencsésebb esetben ennek az az oka, hogy <i style="font-style: italic;">valamivé </i>válik. Van már helye a világban, és van még ereje, hogy formálja a világot.</div><p></p><p style="clear: both; text-align: left;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifB6Q2hb-iPP-FUZ7wTUj2aYl7A1FBinT6wR9k8W0G2tQ5M2RrUuE0aLQoXduFA_1k_7okr0knDK6gj8kXZNMrca9dKveHl0UeRCuyXthu9VfEO9h2EKNU1vPERd2k39kfwlUYU7GaAqO1-IW2WRpQQiABAbdIAB4fw5p02QiJzF7Zyn4aVCoDVi92gg/s606/second_youth.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="412" data-original-width="606" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifB6Q2hb-iPP-FUZ7wTUj2aYl7A1FBinT6wR9k8W0G2tQ5M2RrUuE0aLQoXduFA_1k_7okr0knDK6gj8kXZNMrca9dKveHl0UeRCuyXthu9VfEO9h2EKNU1vPERd2k39kfwlUYU7GaAqO1-IW2WRpQQiABAbdIAB4fw5p02QiJzF7Zyn4aVCoDVi92gg/w200-h136/second_youth.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: justify;">Jól is teszi, ha él ezzel a lehetőséggel, ugyanis a prezentáció szerint a Krisztusi kor vége az ún. "első típusú fiatalság" vége is. Konkrétan emiatt a kifejezés miatt turkáltam két hónapig a neten: míg az eddigieket össze tudtam legózni a meglévő műveltségem alapján, még nem találkoztam azzal, hogy van "első típusú fiatalság". Illetve nem láttam az ezt követő "második típusút".</div><p></p><p style="clear: both; text-align: justify;">Ebből ugye az jön ki, hogy amit az ember ebben az életszakaszban nem dolgozik meg magán és az életén, az a későbbiekben nagy kínokat hoz majd maga után. A jegyzetek alapján egy későbbi identitás-krízisből nem mindenki áll fel. A "ki vagyok én és hova tartok" töprengések valahol összegzések, számvetések is. A Krisztusi kor után már más súlya van annak az érzésnek, hogy "nem ott tartok, ahol kellene". Bevágva ide Erikson pszicho-szociális krízis elméletét: ez a korszak már kőkeményen a stagnálástól való félelemről szól.</p><div style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><h4 style="text-align: justify;">Pikachu, téged választalak</h4><blockquote><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">"Rushing through 30</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Getting older every day by two</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Drawing pictures of innocent times</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Can you add colour inside these lines?"</span></div></blockquote></div><div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">In Flames: Come Clarity</span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Így áttekintve ezt az elméleti szakaszolást, a bejegyzés elején felidézett történet nem is egyértelműen kortárssegítői helyzet volt. </div><p style="text-align: justify;">Nem ugyanabban voltunk: a kliens épp egy átmenetet élt át a fiatal felnőttkornak nevezett szakasz és az imént tárgyalt Krisztusi kor között. Az életátmeneteket gyakran normatív krízisként éli meg az embert, ami indokolhatja is pszichológus bevonását.<br /></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Egyik oldalról megalapozhatják a kapcsolatunkat azok a szakmai ismeretek, amelyeket a témához tudok kapcsolni.</div><div style="text-align: justify;">Másik oldalról a személyes élmények is, amiket ugyanúgy oda tudok kötni. Életkor szerint én már túl voltam azon az átmeneten, amin ő, ám csak pár évvel voltam idősebb.</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6FkrzUYHM1TIg5Mz5fJjRQjZNbSHNDnJCXHXZ282qE_gaHaJtRc3Mip3SnVsEHAoDASHNenw4B-3NVWmVJnhN5j_2XsbgtqTZFYBNNNMhHi6cHuqprCbkZLzHSshyphenhyphenL3wE1Vk32PKj9iwqo5qmvyQKYsG97cfRK6qzIb09DX5GuSmnkZvBN6batcKEEg/s498/pokemon-i-know-that-feel-bro.gif" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="331" data-original-width="498" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6FkrzUYHM1TIg5Mz5fJjRQjZNbSHNDnJCXHXZ282qE_gaHaJtRc3Mip3SnVsEHAoDASHNenw4B-3NVWmVJnhN5j_2XsbgtqTZFYBNNNMhHi6cHuqprCbkZLzHSshyphenhyphenL3wE1Vk32PKj9iwqo5qmvyQKYsG97cfRK6qzIb09DX5GuSmnkZvBN6batcKEEg/w200-h133/pokemon-i-know-that-feel-bro.gif" width="200" /></a></div>Talán a legközelebbi fejlődési zóna elve mentén választott? Eszerint arra alapozott volna, hogy egy kicsit előrébb vagyok életvezetési készségek terén, de csak épp annyival, hogy különösebb erőlködés nélkül el lehessen ezeket lesni. Pusztán azzal, ahogy beszélgetünk, megismerhet egy olyan gondolkodásmódot, narratív stílust, ami már túl van azon, hogy ez a tranzíció formálja.</div><div style="text-align: justify;">Esetleg abban is gondolkodott, hogy könnyebben érzem át a jelentőségét ennek az élethelyzetnek. Ő maga is mindig mondta, hogy "persze, tudom hogy nem olyan nagy dolog", ergo volt benne egy belső konfliktus arról, hogy mennyire valid ez a szorongás. Talán szeretett volna valakit toborozni abba a csapatba, amelyik nehéznek éli meg a dolgot - és nyilván könnyebb olyat bevonni, akinek még friss emlékei vannak erről a folyamatról.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Nem kizárható, hogy áldozatul esett a holdudvar-hatásnak (szerintem a klienseink nem kis százaléka jár így). Ennek az effektusnak az az összefoglalója, hogy egy pozitív küllemű embert könnyen észlelünk pozitív jelleműnek is. Nekem annyira nincs pozitív küllemem, ám munka közben valóban az érettebb és bölcsebb verziómmal ismerkednek össze az emberek. Volt, aki azt mondta, hogy olyan nyugodt vagyok, mint Buddha. Látna vezetni!</div><div style="text-align: justify;">Szóval el tudom képzelni, hogy ha valaki tud valami okosat és vigasztalót mondani az ember élethelyzetére, arról elhiszi, hogy ő a saját életében találkozott már ezekkel a kihívásokkal, és ügyesen megoldotta őket.</div><div style="text-align: justify;">Ez amúgy nem kizárt, de valószínűleg nem a pszichológusi diplomának köszönhető, hanem annak, hogy az illetőnek eleve jó életvezetési készségei vannak, vagy ő is elment egy ilyen konzultációs folyamatba.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Nem biztos, hogy egy pszichológus ügyesebben és bátrabban él, mint a kliense. De kell neki? A leendő Nobel-díjast se kell egy már Nobel-díjjal kitüntetett tanár oktassa. Annak a tanárnak elegendő megtanulnia azokat a módszereket, amelyekkel a diák eljut a díjig.</div><div style="text-align: justify;">Az egyetem többnyire elméleti tudást ad sajnos. Az pont elég ahhoz, hogy segíteni tudjunk más embereknek, de a személyes hitelességünkre és a vélelmezett életutunkra apellálni lehet, hogy fölöslegesen megbonyolítja a szakemberválasztást.</div><p></p><div style="text-align: justify;">Utóirat: talán azért nem halnak ki sose a "humán mekkmesterek", mert ők a "hitelességükre" (pl. befejezetlen öngyilkossági kísérlet) alapozzák a marketingjüket, mintsem a szaktudásukra.</div><div><br /></div><div><br /></div><div><div style="border: 2px dotted green;"><div style="text-align: center;"><b><span style="font-size: medium;">Szeretnél még kapcsolódó cikkeket olvasni?</span></b></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9XmlscMPpnhVFQE1QNje53ZuS30BzEymKSszer6cRO-Vla-F_pIfstIz0rnqKZ-2W23EOur_ddm_ISzkzLEMSbKw82PNw9ZshxwU6fxtdW3qNou58gWqv7kaYL1XMpXVkM0Qr9-UrGETu7SujQKEO7an_7NfpcHuEostSiuZU26sk4yo_KDM13Pc/w200-h200/wouldyouliketoknowmore-t-shirt-navy-truenavy-swatch-400x400.jpg" width="200" /></div><ul><li style="text-align: left;"><a href="https://www.feta.hu/sites/default/files/1_zarotanulmany.pdf" target="_blank">Erre a linkre kattintva</a> olvashatsz egy cikket a kortárssegítésről a Felsőoktatási Tanácsadási Egyesület oldalán.</li><li style="text-align: left;">Ha az életszakaszok és az életátmenetek érdekelnek, ajánlom a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/11/verzioszam.html" target="_blank">Verziószám </a>c. bejegyzést, ami leírja az összes Erikson által definiált életszakaszt és azok jellemzőit. A szakaszok közti átmenet megértésére szerintem legjobb az <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2018/08/elmult-legenykor.html" target="_blank">Elmúlt a legénykor</a> c. írás elméleti bevezetője.</li><li style="text-align: left;">Az életszakaszok a karrier-tanácsadásban is értelmezhetők. Ezeket az elméleteket a saját pályám alakulása mentén írtam le, amikor épp az identitásomon dolgozgattam. A Super-féle megközelítés a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/07/confessio.html" target="_blank">Confessio </a>c. bejegyzésben ismerhető meg; az identitás alakulása, főleg a hozzá kapcsolódó apró változásokkal a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/10/tiz-merfold.html" target="_blank">Tíz mérföld</a>ben követhető a legrészletesebben.</li><li style="text-align: left;">Ebben az írásban említésre kerültek az egzisztenciális alapszorongások. Azt hiszem egy igazán jó írással még adós vagyok, de a fent leírt átmenetnek egzisztencialista megközelítésű leírását megtalálhatjátok a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2020/11/nem-ez-voltal.html" target="_blank">Nem ez voltál</a> c. bejegyzésben.</li><li style="text-align: left;">Haladva tovább az átmenet és krízis vonalon, ajánlom <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/12/az-elet-nevu-game.html" target="_blank">Az Élet nevű game</a> és a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/10/suicide-song.html" target="_blank">Suicide song</a> c. írásokat. Az előbbi egy pozitívabb hangvételű írás, amiben hoztam két példát, hogy az egzisztenciális szorongások kezelhetők a narratíva megváltoztatásával. Az utóbbi egy negatívabb hangvételű mű, ami azt a helyzetet boncolgatja, amikor nem sikerül kezelni ezeket a szorongásokat, és teljesen reménytelenné válik az élet.</li><li style="text-align: left;">Tekintve, hogy ez a cikk a pszichológusválasztás motivációiról szól, volna ehhez a témához pár javaslatom.</li><ul><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2020/01/a-motivacio-eve.html" target="_blank">A motiváció éve</a>: itt a bejegyzés eleje lehet érdekes, ami azon elmélkedik, hogy fejlődni vagy gyógyulni járnak-e az emberek pszichológushoz?</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/12/konnyek-az-esoben.html" target="_blank">Könnyek az esőben</a>: ez a cikk azt a félelmet boncolgatja, hogy ha az ember beismeri, hogy igazából gyógyulnia kellene, akkor azzal elveszti az ember-mivoltát, és már csak "eset" lesz belőle, aki egy kórkép manifesztációja.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/11/lucifer.html" target="_blank">Lucifer</a>: ez a konfrontatívabb tanácsadói stílusról szól. Ebben a sztoriban kifejezetten a stagnálástól való félelem van a fókuszban, a kérdés pedig az, hogy lehet-e siettetni, hogy <i>valamivé </i>váljon az ember?</li></ul><li style="text-align: left;">Mivel szóba került az identitás-krízis, ide citálnám az egyik régi bejegyzést, a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2013/07/mein-kampf.html" target="_blank">Mein kampf</a>ot. Amúgy arról szól, hogy a társas identitás hogy megosztja a társadalmat, de nekünk most azért lehet érdekes, mert le vannak benne írva az identitás-aspektusok is.</li></ul></div><div class="separator" style="clear: both;"></div></div><p><br /></p><center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center></div><div><br /></div><div><br /></div><div>Ah, összes ismerősömnek, aki temeti a Krisztusi korát mostanában:</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/SJUhlRoBL8M" width="320" youtube-src-id="SJUhlRoBL8M"></iframe></div><p></p></div>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-14681075564117888842023-10-30T21:33:00.002+01:002023-10-31T11:07:18.482+01:00Invazív eljárás<p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQ7Hg2s6yCDClsFeA4yrL97y9QiDqM3CGccF4sbUC7EsqrfXjkcDQk2LplJs9p5SL3DZtWqrbrQcoCiSsXhbrhars2JDB-h-oEN7UeBeGx43QVx_KetGM5Pgy9CN1mjR25kLe16O7JXYs5cWTtDYpiaQTS15lPLc2umzUDK2EpZacHJgy8GOZ2RhZJ5Q/s862/skrull-drinking-soda.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="574" data-original-width="862" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQ7Hg2s6yCDClsFeA4yrL97y9QiDqM3CGccF4sbUC7EsqrfXjkcDQk2LplJs9p5SL3DZtWqrbrQcoCiSsXhbrhars2JDB-h-oEN7UeBeGx43QVx_KetGM5Pgy9CN1mjR25kLe16O7JXYs5cWTtDYpiaQTS15lPLc2umzUDK2EpZacHJgy8GOZ2RhZJ5Q/w200-h133/skrull-drinking-soda.jpg" width="200" /></a></div>Bár én is tanultam, hogyan és miért érdemes alkalmazni az imaginációs technikákat, szerintem egy kezem elég összeszámolni, hogy hányszor vetettem be ezt a tudást. Nyilván, egy pszichológus munkastílusától és a képzettségétől sem független, hogy milyen megoldásokra támaszkodik. Emellett, nekem van egy természetszerű idegenkedésem ezekkel az eljárásokkal szemben, annak ellenére, hogy saját élményből is tudom, hogy meglepően jól működnek.</div><div style="text-align: justify;">Elmesélek ezzel kapcsolatban egy aránylag friss történetet, és pár a témához kapcsolódó gondolatot.</div><p></p><span><a name='more'></a></span><p><br /></p><h4 style="text-align: left;">Use your illusion</h4><p></p><div style="text-align: justify;">Konkrétan sématerápiás keretben tanultam imaginációs technikákat, hozzá téve, hogy a képzésen valahogy volt olyan érzésem, hogy valahol máshol már meg kellett volna tanulnom őket, itt inkább azt mutatják meg, hogy lehet ezeket sématerápiás keretrendszerben alkalmazni.</div><div style="text-align: justify;">Szóval ennyi korlátozottsága azért lehet a gondolataim hitelességének.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Az imagináció során a kliens relaxált állapotban áthelyezi magát egy képzeletbeli kontextusba. A képzésen tanultak szerint ez a kontextus egy régi, gyerekkori emlék, aminek újraalkotásával ismét abban a helyzetben találja magát, amely nagy valószínűséggel hozzájárult a mostani problémái kialakulásához. </p><p></p><div style="text-align: justify;">Hangsúlyoznám, hogy a relaxált állapot alatt nem olyasmit értünk, mint a hipnózist: a kliens végig jelen van a valóságban is. Ám ahogy az ábrándozás is képes formálni az ember hangulatát, tudatfolyamatait, úgy egy képzeletbeli jelenet is nagyon valóságos élmény lehet (ennek köszönhetjük a szorongásainkat is amúgy).</div><div style="text-align: justify;">Tehát ha elképzeled, ahogy egy poszt-szovjet matektanárnő megalázott, amiért lassabban tanultad meg a szorzótáblát, akkor annak a jelenetnek az érzelmi oldalát is meg fogod élni. Viszont ha átírod a történetet, hogy belép a terembe a kedvenc tanárod, és ő helyreteszi ezt a matektanárnőt, az ugyanúgy hat rád érzelmileg.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">A sématerápia nem mondja, hogy a múltat meg lehet változtatni. De nem is a múlt az, ami szenvedést okoz, hanem az, amit a memóriában hagyott. A kogníció fölött pedig van hatalma az embernek: újra lehet értelmezni dolgokat, fel lehet dolgozni őket.</div><div style="text-align: justify;">Lényegében ezzel dolgoznak a terápiás eszközök: segítenek megszerezni ezt a hatalmat azon emlékek fölött, amelyek egyelőre hatalmasabbnak tűnnek a szabad akaratnál.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr1JiGxIt8R29TEsAP9O-HxpD26TeynBv5heucR19gOFgJyUp_D5RL8zGXgJO1yecmZeFW4-08yM5dLV1oBRRDWBc6yOgeaE28ICIZWtmPu3QTPOyBiOyjgErLhANdZHxtg1s5G7ZKhYFIdyX6U8vmAfy3Vg4R1EXKDIy08hb_x0qQetCfTRba-GXpcw/s1000/gimmecoffee.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="750" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr1JiGxIt8R29TEsAP9O-HxpD26TeynBv5heucR19gOFgJyUp_D5RL8zGXgJO1yecmZeFW4-08yM5dLV1oBRRDWBc6yOgeaE28ICIZWtmPu3QTPOyBiOyjgErLhANdZHxtg1s5G7ZKhYFIdyX6U8vmAfy3Vg4R1EXKDIy08hb_x0qQetCfTRba-GXpcw/w150-h200/gimmecoffee.jpg" width="150" /></a></div>Az imagináció során egy ilyen emlékezetben tárolt jelenetet kódolunk át azzal, hogy képzeletben belépünk, és átírjuk úgy a helyzetet, ahogy a gyerekkori autentikus szükségletek nem sérülnek.</div><div style="text-align: justify;">Szűkkörű megfigyeléseim szerint ebben az átírásban a terapeuta igen aktív szerepet kap: tényleg olyan, ahogy az előző példánál írtam. Ő lesz a kliens Gyermekijének a bajnoka.</div><p></p><p style="text-align: justify;">A múltat tényleg nem lehet átírni. De megérteni, elgyászolni, békét kötni vele igen. Ha megkapja a megfelelő lehetőséget, az agy meg is oldja ezt a feladatot. Úgy tűnik, ez a módszer ebben tényleg segít.</p><p style="text-align: justify;">Mégsem szeretem használni.</p><h4 style="text-align: left;">Losing my religion</h4><p></p><div style="text-align: justify;">Egy azóta klinikussá lett volt kollégám mondta egyszer, hogy imaginációt használni sztenderd eljárásnak tanácsadás keretei között nem az évszázad ötlete. Mivel a módszer motorja, hogy az itt-és-mostból leereszkedünk az ott-és-akkorba, ráadásul annak egy elég megterhelő bugyrába, simán triggerelhetjük valakinek a disszociációkkal védett traumáit.</div><div style="text-align: justify;">A legtöbb kliens nem klinikusnál kezdi, tehát a tanácsadónak nincs infója arról, hogy van-e valamilyen lelki zavara a hozzá fordulónak. Épp neki a dolga először észre venni az ilyesmit, kirakni rá a piros zászlót, és továbbküldeni.</div><div style="text-align: justify;">Ebben a kontextusban rutin-szerűen imaginációval indítani ahhoz hasonló taktika, mint olyan hordók mögött fedezéket keresni egy tűzharcban, amikről nem tudod, hogy benzint vagy vizet tárolnak-e.</div><div style="text-align: justify;">Én ugye nem mélyedtem el ennyire ebben a témában; elhiszem neki, ha mondja. Igazából úgysem emiatt tartom kispadon a módszert.</div><p></p><p style="text-align: justify;">A kontroll hiánya miatt.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Azok az emlékek, amelyekkel dolgozunk imaginációban, többnyire a kontrollvesztettségről szólnak. A hatásmechanizmus szerint fel kell idézni, kicsit újra meg kell élni az ezzel járó érzelmeket, hogy dolgozni tudjunk velük. </div><div style="text-align: justify;">Tehát kiszolgáltatott állapotba kell hozzam a kliensem, hogy ez működjön.</div><div style="text-align: justify;">Eleve ott van, behunyt szemmel, lelki szemeivel egy másik idő fájdalmas eseményeit követve; egy folyamatban, amelynek lépéseit nem ismeri.</div><div style="text-align: justify;">És szép lassan belemerül abba a történetbe, amelyben gyerekként anno mattot kapott.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Eközben ott vagyok én, aki vezetem, amerre jónak tartom.</div><div style="text-align: justify;">Ha kell, belépek a fantáziaképbe (nem úgy mint a SWAT, ehhez engedélyt kell kérni), és helyette szállok szembe azokkal, akik anno elnyomták.</div><div style="text-align: justify;">Aztán megkérdezem, ott, ahogy behunyt szemmel a könnyeivel küszködik, hogy jobban érzi-e magát? Mégis mi az Istent lehet erre ilyenkor válaszolni?</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgf-11LS4bBqgt75hYuZzw5rdSmTrGLLBYfYpswo255_tsTsXZ2mhiRgss7uXPshohwOHuknYbIcdQi7qzYdtmRclPrgeIONKKW1uCcc0XenA_p3PsD7yMtcwKg0ajYmflGE8GgVErJ_LG7lyiq97WzNir53RQ9YbI2kuN4h4owHDHBouLUreN8mguicw/s500/Look_At_Me,_I'm_The_Captain_Now_meme_1.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="478" data-original-width="500" height="191" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgf-11LS4bBqgt75hYuZzw5rdSmTrGLLBYfYpswo255_tsTsXZ2mhiRgss7uXPshohwOHuknYbIcdQi7qzYdtmRclPrgeIONKKW1uCcc0XenA_p3PsD7yMtcwKg0ajYmflGE8GgVErJ_LG7lyiq97WzNir53RQ9YbI2kuN4h4owHDHBouLUreN8mguicw/w200-h191/Look_At_Me,_I'm_The_Captain_Now_meme_1.jpg" width="200" /></a></div>Talán ezen a ponton sejthető, hogy mire utal a bejegyzés címe: az imagináció olyan nekem, mint valami műtét. </div><div style="text-align: justify;">Én vagyok aktívabb a folyamatban. Átlépem a határait.</div><div style="text-align: justify;">Én teremtem meg azt a biztonságos közeget.</div><div style="text-align: justify;">Én vezetek. "Pacing and leading", ahogy a hipnotizőrök mondják.</div><div style="text-align: justify;">Sőt, még csak nem is igazán vezetek, hiszen éppen a nem tudatos folyamatokra építjük a dolgot: nem tudom, csak sejtem, hogy mi játszódik le benne.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Tanácsadóként azért is fura ez a helyzet, mivel a mi munkamódunk az együttműködésre, a felek közötti együttműködésre épít. Ez a helyzet pedig inkább egy orvos-beteg viszonyt ír le, amelyben az orvos tudja, hogy mi a jó a páciensnek, aki szép engedelmesen a kése alá fekszik.</p><p style="text-align: justify;">Mi van, ha az orvos, illetve terapeuta mégsem tudja megteremteni azt a biztonságos, lelki értelemben vett műtői környezetet, amiben a páciens szembe tud nézni az emlékeivel?</p><p></p><div style="text-align: justify;">Mi van, ha a hatásmechanizmus valójában nem azon alapul, hogy a páciens végre megtapasztalja, hogy az ő csapatában is játszik valaki, hanem a kognitív disszonancia redukción?</div><div style="text-align: justify;">Értem ez alatt, hogy esetleg kiszolgáltatott állapotban nem azért mondja, hogy "jobban vagyok", mert jobban van. Hanem mert a terapeuta ezt akarja hallani. Így disszonancia van két kognitív tartalom között: ahogy érzi magát, és ahogy mondta, hogy érzi magát. Amit kimondott, már nem megváltoztatható, de ahogy gondolja, hogy érzi magát, az igen. Úgyhogy azt gondolja majd, hogy úgy van, ahogy mondta: tényleg jobb. Azt gondolja. De nem azt érzi. Meghamisítja az érzéseit egy tekintélyszemély kedvéért - ha gyerekkorában megcsinálta, most miért ne tenné?</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Igen, a <i>bizalmatlanság </i>a kulcsa annak, hogy miért idegenkedek a módszertől.</div><div style="text-align: justify;">Egyrészt nem tudom levezetni a hatását úgy, hogy minden lépésben biztos legyek.</div><div style="text-align: justify;">Másrészt olyan kapcsolatot alakít ki a klienssel, ami az én praxisomtól idegen. Valószínűleg azért is magyarázok annyit az elméletekről, mert ezzel próbálom szavatolni, hogy tudják, mi és miért történik velük - akár nálam, akár a való életben.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Van persze egy másik, rusnyább megfejtés is. Mintha mindenkiről azt hinném, hogy megverte a sors a <a href="https://sorskonyvnelkul.blog.hu/2013/11/30/bizalmatlansag_abuzus_423" target="_blank">Bizalmatlanság-Abúzus</a> sémával, ami ugye jelentősen akadályozná abban, hogy hátra tudjon dőlni egy ilyen folyamatban, és emellett képes legyen adekvát módon védeni a határait közben.</div><div style="text-align: justify;">Hogy ez rólam mond el többet, vagy a világról...? Lehet, hogy túl érzékenyek a reléim a témára az elmúlt évek #meetoo kampányai miatt? Talán majd kiderítem egyszer.</div><p></p><p><br /></p><h4 style="text-align: left;">In the end</h4><p></p><div style="text-align: justify;">Ígértem, hogy elmesélem a legutóbbi saját tapasztalatomat, és az ígéret szép szó (ha már a bizalomról beszélünk).</div><div style="text-align: justify;">Ez az élmény éppenséggel erős érv az imagináció mellett. </div><div style="text-align: justify;">Annyi van, hogy ezt nem én csináltam, hanem rajtam csinálták.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;"><u>Szóval voltam egy sématerápiás önismereti alkalmon.</u> Ez egy egyszeri online összeröffenés, ami a képzés része. Más, ismeretlen, szintén képzésbe járó kollégák vannak egy ilyenen, meg az oktató.</div><div style="text-align: justify;">Az a cél, hogy kipróbáld kliensként a módszert, amit később te is használni szeretnél másokon.</div><div style="text-align: justify;">Na hát ez a módszer az imagináción alapult.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Gondolkodtam előtte, hogy milyen témát hoznék én be ide?</div><div style="text-align: justify;">Arra leszerződtem magammal, hogy valami valós kérdést dobok majd be, nem valami súlytalan, csak jelenlétiívet kitölteni alkalmas kamu-elakadást.</div><div style="text-align: justify;">De ebben a szerződésben benne volt az önvédelem is. Idegen emberek lesznek itt, akik az otthonaikból jelentkeznek be. Később még a kollégáim is lehetnek. Szóval nem igazán ez lesz az alkalom, amikor kiteregetem a szennyest. (Amúgy a fent idézett ex-kollégám azt is mondta, hogy ha valaki nagyon nem érzi ezt a határt, az a személyiségzavar egyik jele. Szóval a határtartás azért mégiscsak egészséges dolog.)</div><div style="text-align: justify;">Aznap reggelre még mindig nem volt meg biztosan, hogy mit dobnék be a tanműtétre. </div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;"><u><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizonL2Cbgw5nz2kJYCBA2dKqiW6uhtytfcnrU7QUpFwPVFXqwjDeocExw3gS8kF0YUmyBcyGcWaFi3YTqLFqq9FsxGzimSVdM0KOoXR4k5u0ZnglpcLjwusIr3SspDGs6LLSBF1lkJNmMAjxTCglxbWhyphenhyphenCVaa79QHAccyqHpcH8-3LBqsWZ0WdmLaXnw/s600/overloaded_pack.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="600" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizonL2Cbgw5nz2kJYCBA2dKqiW6uhtytfcnrU7QUpFwPVFXqwjDeocExw3gS8kF0YUmyBcyGcWaFi3YTqLFqq9FsxGzimSVdM0KOoXR4k5u0ZnglpcLjwusIr3SspDGs6LLSBF1lkJNmMAjxTCglxbWhyphenhyphenCVaa79QHAccyqHpcH8-3LBqsWZ0WdmLaXnw/w200-h133/overloaded_pack.jpg" width="200" /></a></div>Az első gyakorlat </u>egy imaginációs jellegű bemelegítés volt. A vezetett relaxban azt a feladatot kaptuk, hogy tervezzük meg a számunkra ideális hátizsákot.</div><div style="text-align: justify;">Pont jó, mert kölyökkorom óta szinte mindenhova hátizsákkal mentem. </div><div style="text-align: justify;">Ahogy raktam össze a költségkeretre érzéketlen batyut, bekapcsolt a realitásérzékem, hogy ennyi dolog sajnos nem fér be egyetlen zsákba se.</div><div style="text-align: justify;">Asszem rögtön meg is értettem ennek a szimbólumát: egy kicsit talán túlzsúfoltam az életemet. Az összes dolog, amit be akartam rakni ebbe a zsákba, valamilyen vállalásnak a jelképe. Bele lehet passzírozni őket egy hátizsákba, de olyan súlya és mérete lesz, ami életszerűtlen, esetleg szét is szakad a zsák.</div><div style="text-align: justify;">Szerencsére jött a következő instrukció: válasszuk ki a hátizsákba bepakolandó tárgyak közül azt, ami most a legfontosabbnak tűnik.</div><div style="text-align: justify;">Ez lett a laptopom. Csodás szimbólum: ez az eszköz, aminek a segítségével meg szoktam oldani, hogy egyszerre több dolgot csináljak, és egyszerre több helyen legyek. Épp aznap is serényen beléptem minden szünetben a munkahelyi gépemre, nehogy miattam akadjon meg valami folyamat.</div><p></p><p style="text-align: justify;"><u>A következő feladatban</u> ezt a választott tárgyat beszéltük át, kicsit beértelmezgettük a dolgokat, összefoglaltuk, hogy mit jelent a dolog. Nem emlékszem pontosan, hogy milyen mondatba sikerült belesűríteni a laptopommal járó üzenetet, valami hajszoltsággal, megfelelni akarással, hibázással járó szöveg volt. Akkor egész jó sommázat volt, arra emlékszem.</p><p></p><div style="text-align: justify;"><u>Újabb imaginációs feladat</u>: figyeld meg, milyen érzéseket vált ki ez a mondat! Aztán keress olyan emléket, amiben ugyanezt az érzést megtalálod.</div><div style="text-align: justify;">Nekem három is beugrott. Körülbelül ugyanabból az életszakaszból jöttek, kisiskolás korból, amikor még nem is jegyeket kaptunk, hanem ilyen kis pecséteket az üzenőnkbe. Nem tudom, melyik jött előbb, úgyhogy leírom mindet.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Az első az volt, hogy anyám este átnézte a füzetemet, és felcsattan, hogy "már megint kaptál egy elefántot!". Az elefántos pecsét azt jelentette, hogy valamit elfelejtettünk: felszerelést, házit, mit tudom én már, mit.</p><p style="text-align: justify;">A másik, hogy az osztályfőnököm azt mondja, hogy "nem érdemled meg ezt a okos mackót, Bálint, mert már három hete nincs meg az üzenőd". Az okos mackó pecsétet akkor kaptuk, amikor valami nagyon okos dolgot mondtunk órán. Ezek szerint én valami okosat mondtam, de annyira már nem voltam zseniális, hogy rendben tartsam a cuccaimat (valamiért már arra is emlékszem, hogy hol találtam meg később a füzetet). </p><p style="text-align: justify;">Végül a harmadikkal dolgoztunk is: ez volt kérész-életű hegedűművészi karrierem utolsó rögzített emléke. Zenei iskolába jártam, úgyhogy már az elején próbáltak toborozni közülünk embereket hangszeroktatásra. Nekem megtetszett a hegedű. Nyolc évesen úgy voltam a hegedűtanulással, mint egyes felnőttek a pszichológushoz járással: elég odamenni, aztán már kész is vagyunk. Hát, ennél kicsit több erőfeszítés kellett volna, de sajnos unalmas gyakorlatokat kaptam, amiket el is hanyagoltam. Ki is hagytam órákat betegség miatt, nagy motivációm nem is volt pótolni őket. Az emlékkép az a jelenet, amikor a tanárnő mérgesen mutogatja nekem a füzetet, hogy hol kellene már tartanunk. Emlékszem, némiképp meg is voltam döbbenve, mert nem is gondoltam arra, hogy nekünk bárhol is tartanunk kellene. Még az órát se tudtam magabiztosan leolvasni, a tanmenetek időben és térben kinyúló sugarai teljes homályt jelentettek. Nem tudtam mit kezdeni azzal a helyzettel. Arra emlékszem, hogy nem igazán élveztem.</p><p></p><div style="text-align: justify;"><u>Nem egy agysebészet rájönni</u>, hogy mi a probléma ezekkel a történetekkel.</div><div style="text-align: justify;">Adott három pedagógus, és mindhárom próbál abba az irányba noszogatni, hogy kicsit menedzseljem jobban a dolgaimat. Éppenséggel ez egy elég jó irány is: valóban azok sikeresek az életben, akik önállóan tűzik ki a céljaikat, határozzák meg az azokhoz vezető lépéseket, osztják be az idejüket és az eszközeiket. Ez egy jó üzenet volt tehát.</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIR20i7GbCuObZAFz-rSIka_unuI18fqaiHJ37z403jCyXRFLXB37JhG2tSY3uCMIFBIEJEqptCbwgNrNX_nA7-tqqpSu2m3nsvULFVb7tBW_JWVCxUYhuPLJMzNqHRiap38eozqYxTeLDoe0Z9hKLaXt4sSqNT85BXdVXFWQNBhIvmkjwXyO4IQgDAA/s265/violins.png" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="190" data-original-width="265" height="190" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIR20i7GbCuObZAFz-rSIka_unuI18fqaiHJ37z403jCyXRFLXB37JhG2tSY3uCMIFBIEJEqptCbwgNrNX_nA7-tqqpSu2m3nsvULFVb7tBW_JWVCxUYhuPLJMzNqHRiap38eozqYxTeLDoe0Z9hKLaXt4sSqNT85BXdVXFWQNBhIvmkjwXyO4IQgDAA/s1600/violins.png" width="265" /></a></div>Kár, hogy a rossz üzenetekkel sikerült annyira semmissé tenni, hogy fel kellett nőnöm ahhoz, hogy megfejtsem, mire gondoltak.</div><div style="text-align: justify;">Nyolc éves szinten az jött át ezekből a konfrontációkból, hogy nem vagyok elég jó, többnyire mert nem vagyok összeszedett. Még ha sikerül egy kicseszett okos mackót is begyűjteni, az is elértéktelenedik a gyenge self-management sötétjénél.</div><div style="text-align: justify;">Csak hát egy nyolc éves attól még nem tud megoldani egy feladatot, hogy elvárják tőle. Akkor tudja megoldani, ha megtanítják rá, ami a példamutatást és az irányítást is jelenti.</div><div style="text-align: justify;">Ők azt a megoldást választották viszont, hogy elintézték, hogy szarul érezzem magam a gyenge önszervezettségem miatt, aztán meg várták, hogy magamtól szervezettebb leszek, és akkor ők majd felmentenek a bűntudat alól. Tekintve, hogy ismerem a történet folytatását, bizton állíthatom, hogy ez egy sikertelen stratégia volt.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;"><u>Ez volt az én emlék-átiratom</u>: tényleg hibáztam mindegyik történetben, de ezek inkább életkori adottságok, nem jellemhibák voltak (akkor még). Akik valójában hibáztak, a pedagógusok, akik jobban figyeltek a saját agendájukra, mint arra, hogy milyen segítségre lett volna szükségem ennyi idősen, hogy tudjam tartani a lépést.</div><u><div style="text-align: justify;"><u>Én ezt a történetet Felnőttből narrálom</u>, a "pedagógiai hiba" címkét használva.</div></u><u><div style="text-align: justify;"><u>Aki az imaginációt vezette, inkább empátia oldalról közelített. </u></div></u><div style="text-align: justify;">Ilyenkor van az a helyzet, amikor fantáziádban újraépített jelenetbe belép a terapeuta, és kedvesen elmondja neked, hogy együtt érez veled, amiért ilyen rossz neked ebben a szituban, aztán diplomatikusan elmagyarázza a hegedűtanárnak, hogy mivel ő az egyetlen felnőtt a teremben, alighanem neki kellene arról is gondoskodnia, hogy a helyzet megoldásra jusson.</div><div style="text-align: justify;">Hát, végülis így is lehet.</div><div style="text-align: justify;">Ahogy a képzésen elmondtam, elég sokat sumákoltam még gyerekkoromban (is), lusta voltam, mint a föld, és kb. szökő évente tettem erőfeszítést azért, hogy a felnőttek kottájából játsszak (mármint nem hegedűn, mert az a projekt földbe állt). De azért jól esett, hogy valaki más is úgy gondolja, hogy ezeket a konkrét sztorikat nem egyedül nekem kell zsebre tenni. Valaki most az én csapatomban is játszott.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;"><u>Teljesült a szerződésem.</u></div><div style="text-align: justify;">A sztori, amit vittem, valódi, tényleg meg tudott mozgatni, tényleg rossz érzés ezekre visszagondolni. Ugyanakkor könnyű vele dolgozni, és súlyozását tekintve valószínűleg nem kerül be a Trauma és Gyógyulás következő kötetébe. Nem érzékeny dolog, a komfort-zónámban van, még ide a blogra is simán leírom.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;"><b><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj85Q5EVrXZMVlHdjbIn-ohYwimttZi-jO2kx_Q5otWA8edHTtNJm3HEE5JSq_tYf4kSWUhvHTZlxLAIANM6mJn77yeRSWxt2e8dhVlhsTek6N2xOeV4OWhktk0IlPD37gW-MC1lIBuiBJckbmV-PF6dnq9Z4be705eUkEOFiasuqOC_mCQEr9crsWe1g/s1080/mycodeworsk.png" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj85Q5EVrXZMVlHdjbIn-ohYwimttZi-jO2kx_Q5otWA8edHTtNJm3HEE5JSq_tYf4kSWUhvHTZlxLAIANM6mJn77yeRSWxt2e8dhVlhsTek6N2xOeV4OWhktk0IlPD37gW-MC1lIBuiBJckbmV-PF6dnq9Z4be705eUkEOFiasuqOC_mCQEr9crsWe1g/w200-h200/mycodeworsk.png" width="200" /></a></div>Ami az imagináció szempontjából plusz tapasztalat, az az, hogy ezt a szerződést a nem tudatos folyamataim teljesítették.</b> A hátizsákos gyakorlat, amiből elindult a dolog, imaginációban volt. A három emlékkép imaginációban jött elő.</div><div style="text-align: justify;">Érted.</div><div style="text-align: justify;">A bejegyzés elején azon elmélkedtem, hogy egyfajta inváziónak tartom, hogy az ember emlékeiben, nem tudatos folyamatokra alapozva mókoljunk, éppen azért, mert nem követhető, nem kontrollálható.</div><div style="text-align: justify;">Erre meg belemegyek egy ilyen folyamatba, és a tudattalanom tűpontosan teljesíti azokat a paramétereket, amelyek mentén vállalkoztam erre a dologra, és olyan szofisztikált módon húz határokat, hogy már tanítani kéne.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Azt mondjuk ebből még nem tudom, hogy ez mit jelent: eltúlzom a módszerrel járó aggodalmaimat, vagy alábecsülöm az elmém szervezettségét?</p><p><br /></p><div style="border: 2px dotted green;"><div style="text-align: center;"><b><span style="font-size: medium;">Szeretnél még kapcsolódó cikkeket olvasni?</span></b></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9XmlscMPpnhVFQE1QNje53ZuS30BzEymKSszer6cRO-Vla-F_pIfstIz0rnqKZ-2W23EOur_ddm_ISzkzLEMSbKw82PNw9ZshxwU6fxtdW3qNou58gWqv7kaYL1XMpXVkM0Qr9-UrGETu7SujQKEO7an_7NfpcHuEostSiuZU26sk4yo_KDM13Pc/w200-h200/wouldyouliketoknowmore-t-shirt-navy-truenavy-swatch-400x400.jpg" width="200" /></div><ul><li style="text-align: left;"><a href="https://sorskonyvnelkul.blog.hu/2013/11/30/bizalmatlansag_abuzus_423" target="_blank">Bizalmatlanság-Abúzus séma</a>: ez a Sorskönyv nélkül c. blog egyik bejegyzése, ami többek közt a maladaptív sémákat mutatja be, itt konkrétan a Bizalmatlanság-Abúzust. Bírtam a fickó stílusát, szerintem érdemes ismerkedni a sémákkal ezen az oldalon (én itt olvastam róluk először). </li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/04/some-kind-of-monster.html" target="_blank">Some kind of monster</a>: ebben a bejegyzésben szó van arról az öt alapvető szükségletről, amelyek frusztrációja miatt kialakulnak a sémák. Illetve van egy analógia, hogy kezdőként az ember nem valami jó a self-managementben, és ezért az érettebb emberek segítségére szorul. Ez ugyanolyan autoriter helyzetet szül, mint amilyenekről fent mesélek, de fontos határ a károsodások elkerülése.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2020/01/a-motivacio-eve.html" target="_blank">A motiváció éve</a>: az írás végén olvasható egy másik történet, ami egy traumafeldolgozásra való módszerrel szerzett kalandomat meséli el. Itt is az a konklúzió, hogy megbízni a nem tudatos folyamatokban nem akkora hülyeség.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2018/05/solo.html" target="_blank">Solo</a>: ebben is van egy rövid mese arról, hogy milyen nagy lelkesedéssel vetem bele magam a képzésbe integrált önismereti csoportokba. Ebben a sztoriban az adekvát határhúzás nem ment elsőre, így a Han Solo karakterelemzés mellett a sémamódokról is szó van.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/11/verzioszam.html" target="_blank">Verziószám</a>: ha egy kicsit mélyebben akarod érteni a fenti kisiskolás történetek jelentőségét, akkor ajánlom az Erikson-féle pszichoszociális fejlődéselméletet, amit ennek az írásnak az első fejezetében mutattam be.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/10/rules-of-engagement.html">Rules of engagement</a>: ez egy kicsit technikai bejegyzés, arról szól, hogyan tervezünk meg egy tanácsadási folyamatot. Végülis ez az írás is azt taglalta, hogy mikor fér bele az imagináció, és mikor volna bölcsebb máshogy megközelíteni a problémát.</li></ul></div><div class="separator" style="clear: both;"></div></div><p><br /></p><center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-3109692853842810462023-09-30T22:21:00.000+02:002023-09-30T22:21:37.470+02:00Trükkös Iván<p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlN0NrUtHI2xjHJ4JtIFWS1oo_gR8K1XYT0TZDASzzj_gQY5oNzb0XmeXmMnUuRTvqZIR071HNC_yT-Syg0eZNo5OMEHcT1RDpVRLmUZv8KjW8Y9601KLDGMOzxGmEdkX6PrUi9JMQ6IAqmtHi17Ta2CUSCcH74P0iWXXDW2pZtRi8e-SXtY6bbkkgrg/s960/hunt-for-red-october-1_960_540_80.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="960" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlN0NrUtHI2xjHJ4JtIFWS1oo_gR8K1XYT0TZDASzzj_gQY5oNzb0XmeXmMnUuRTvqZIR071HNC_yT-Syg0eZNo5OMEHcT1RDpVRLmUZv8KjW8Y9601KLDGMOzxGmEdkX6PrUi9JMQ6IAqmtHi17Ta2CUSCcH74P0iWXXDW2pZtRi8e-SXtY6bbkkgrg/s320/hunt-for-red-october-1_960_540_80.jpg" width="320" /></a></div>Ebben a bejegyzésben arról írok, hogy a beosztottak hibái alkalmanként inkább értelmezhetők üzenetként, mint teljesítménymutatóként. Érdemes több rétegben gondolkodni ezekről a helyzetekről, vagy azért, hogy megértsük a helyzetet, és a lényegre reagáljunk, vagy azért, hogy saját magunkat értsük meg, és tudjunk változtatni a viselkedésünkön.</div><div style="text-align: justify;">A vezető-beosztott kapcsolat dinamikáját ezúttal egy tengeralattjárós film, a Vadászat a Vörös Októberre egyik jelenete illusztrálja.</div><p></p><span><a name='more'></a></span><p><br /></p><h4 style="text-align: left;">Mi az a "Trükkös Iván?"</h4><blockquote><div style="text-align: justify;">"– Bolond Iván! – kiáltott Jones, olyan hangosan, hogy még a harcálláspontban is meghallották. – Jobbra fordul!</div><div style="text-align: justify;">– Kapitány! – figyelmeztette Thompson is. </div><div style="text-align: justify;">– Mindent leállítani! – rendelkezett rögvest Mancuso. – Minimális sebességre! </div><div style="text-align: justify;">A Dallas előtt ezer yardra üldözöttje épp az imént vágott bele egy éles jobbra fordulásba. Majd minden két órában így tett, mióta ismét elég közel kerültek hozzá, s ezzel a váratlan fordulással nehezítette, hogy a Dallas tarthassa a kényelmes távolságot. Bárki legyen is, aki vezeti azt a gépet, érti a dolgát, gondolta Mancuso. A szovjet tengeralattjáró egy teljes kört írt le, hogy orrszonárjával az esetleg a háta mögött megbújót is be tudja fogni. E manőver elhárítása agyafúrtságot kívánt, ugyanakkor veszélyes is volt, különösen úgy, ahogy Mancuso csinálta. Amikor a Vörös Október irányt változtatott, a fara, mint minden hajónak ilyenkor, a fordulással ellenkező irányban mozdult ki. Így aztán amíg a fordulás első szakaszán túl nem jutott, mint egy acélgát állta útját a Dallasnak, amelynek, lévén hétezer tonnás vadász-tengeralattjáró, bizony nagy helyre volt szüksége a teljes megálláshoz. A szovjet és amerikai tengeralattjárók között történt összeütközések száma szigorúan őrzött titok; az azonban nem titok, hogy előfordultak ilyen balesetek. Az a kifejezetten orosz taktika, ami az amerikaiakat távolságtartásra kényszeríti, az Egyesült Államok haditengerészete által „Bolond Iván”-nak elkeresztelt fordulat vétel."</div></blockquote><p style="text-align: right;">Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre </p><div></div><p style="text-align: justify;">A filmben már Trükkös Ivánnak fordították azt a cselekmény szempontjából nem lényegtelen manővert, amellyel a Vörös Október kapitánya ellenőrzi, hogy követik-e. Ennek lényeges jellemzője, hogy váratlanul történik, és ha kiderül, hogy követik a hajót, az üldöző hirtelen szorultabb helyzetben találhatja magát, mint az üldözött. Ha másért nem, hát mert összeütköznek. </p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Az elmúlt közel tíz évet valamilyen vezetői pozícióban töltöttem, jobb-rosszabb eredményeket produkálva. Az ezzel járó fejlődési folyamatoknak egyike az volt, hogy próbáltam tartani a megfelelő követési távolságot a "mikro-menedzsment" és a "jóvanazúgy" között. </div><div style="text-align: justify;">Noha békésebb szándékkal, mint ahogy a Dallas követi a filmben a Vörös Októbert, de szerintem vezetőként neked is kell valamennyire követni a beosztottjaidat. Vagy azért, hogy tudd miért dicsérheted meg őket, vagy azért, hogy beavatkozz hiba esetén, vagy hogy tárgyilagosan ítéld meg a helyzetet, ha mulasztás történt. </div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Esetleg hogy halálra idegesítsd őket, ha olyan fajta vagy.</div><div style="text-align: justify;">Bizony, a kontrollálás nem minden beosztottból vált ki nyugalmat.</div><div style="text-align: justify;">Megoldás lehet, ha szimplán világos elvárásokat közölsz, és transzparenssé teszed az ellenőrzéseket. Ez persze sok erőfeszítés és bizalom, amire nem mindig lehet támaszkodni.</div><div style="text-align: justify;">A másik megoldás, hogy úgy követed a delikvens ténykedéseit, ahogy a Dallas a Vörös Októberét: neki nem feltétlenül kell tudnia, hogy mit és mikor ellenőrzöl. Az előzőhöz képest manipulatív módszer, de tényleg lehet vele spórolni, ez igaz. Kivéve, ha a beosztott elbizonytalanodik miatta, és csinál egy Trükkös Ivánt.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZwh2n7L7PqGo0jDkVkLONoXi1IyA82-zIx8kMGez3-lMfjAfirmxhbcp77jsxGIk1RDg9vG0OATXldZCD78W5vJ46ITldFLyx-ro23f36L5lKNcR788Sfy0ekicxLVFT59f9_k5ZfEOnu7KXNReKMyuIqnPatj_sbi0H2L6CUg4uohNQwQtydR7c8lw/s750/when-you-look-behind-you.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="735" data-original-width="750" height="196" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZwh2n7L7PqGo0jDkVkLONoXi1IyA82-zIx8kMGez3-lMfjAfirmxhbcp77jsxGIk1RDg9vG0OATXldZCD78W5vJ46ITldFLyx-ro23f36L5lKNcR788Sfy0ekicxLVFT59f9_k5ZfEOnu7KXNReKMyuIqnPatj_sbi0H2L6CUg4uohNQwQtydR7c8lw/w200-h196/when-you-look-behind-you.jpg" width="200" /></a></div>A Trükkös Iván alatt azt értem ebben a kontextusban, hogy az ellenőrzött ellenőrzi, hogy ellenőrzik-e. </div><div style="text-align: justify;">Ha tudatosan, eljárás-szerűen csinálja, akkor az neked azért baj, mert a ti kis játszmátokkal foglalkozik ahelyett, amire felvetted (a tipikus "fogadok egy sörbe, hogy idáig nem olvassa el a Tanár úr").</div><div style="text-align: justify;">De ha tudattalanul, rítus-szerűen csinálja, az még nagyobb baj, mert ez esetben nehezebb megjósolni, mikor fordul, és összeütközhettek.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ez utóbbi helyzeten elmélkedtem. Van, hogy az ember kiprovokálja, hogy a vezető beavatkozzon, rákérdezzen, dorgáljon.</div><div style="text-align: justify;">De mi a nyavalyának csinál valaki ilyet?</div><p></p><p style="text-align: justify;">Több lehetséges magyarázat jutott eszembe, hármat írok le.</p><div style="text-align: left;"><br /></div><h4 style="text-align: left;">Ha a helyzetből fakad</h4><p style="text-align: justify;">Az első kifejtés a Helyzetfüggő vezetés elméletére alapoz.</p><p style="text-align: justify;">Eszerint a beosztottnak, akit esetünkben a Vörös Október jelképez, két dimenzió mentén lehet magas és alacsony státusza: a szakmai és a pszichológiai érettség tengelyén. Ez alapján vagy meg kell mondani neki, hogy mit kell csinálni, vagy bátorítani kell, míg el nem éri a teljes önállóságot.</p><p style="text-align: justify;">A vezetőnek, aki itt a metafora szerint a Dallas, szintén két dimenziója van: a feladatorientáltság és a kapcsolatorientáltság. Ennek a kombinációiból jönnek ki különböző vezetői stílusok a tekintélyelvűségtől kezdve odáig, hogy a Dallas felhagy a Vörös Október követésével, azaz szabadon hagyja beosztottakat.</p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCfdhEWiLJ2TgsHXK_xQqJ0pKy1__GebJl9bpAReNg5xgZy5nuiNI3G8vlBhc-5QvMAzkuoGvdeTLYgNSNOgSV3u6mH-PIj762gmawUxfmh3Fd8jdn2DgRH3LlCqyNWCrofLU1e_sj9tX6WyS43d9j2Q7jmUxnVBbAOB4oAv7einQvEV4G8ZOTxHRRsA/s597/herseyblanchard.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="597" data-original-width="537" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCfdhEWiLJ2TgsHXK_xQqJ0pKy1__GebJl9bpAReNg5xgZy5nuiNI3G8vlBhc-5QvMAzkuoGvdeTLYgNSNOgSV3u6mH-PIj762gmawUxfmh3Fd8jdn2DgRH3LlCqyNWCrofLU1e_sj9tX6WyS43d9j2Q7jmUxnVBbAOB4oAv7einQvEV4G8ZOTxHRRsA/s320/herseyblanchard.gif" width="288" /></a></div>A jó sok pénzért tartott vezetői tréningek lényegében arról szólnak, hogy a beosztottak érettségét és a vezetők stílusát igyekeznek összehangolni, megtanítani őket ezeknek a változására, dinamikájára.<p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Szerintem a Trükkös Iván is ezt a funkciót látja el.</div><div style="text-align: justify;">Általában nem azért van szükség vezetőkre, mert az emberek szakmai és pszichés érettsége a kezdetektől magas. </div><div style="text-align: justify;">Kell valaki, aki megfogalmazza a célokat, beosztja az időt és erőforrásokat, ellenőrzi a teljesítményt. Valaki, aki külső motivációt ad, ha nincs belső, vagy épp segít megtalálni a belső motivációt. Aki deklarálja és számon kéri a kereteket, ha esetleg a kiváló dolgozó érdemrend iránti olthatatlan igényünkkel túl sikeresen száll versenybe bármelyik másik szükségletünk. Kellenek visszajelzések, amelyek letörik a szarvunkat, vagy pont megerősítik a gerincünket.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ha abból indulunk ki, hogy a vezetőnek - jobb esetben - csak egy személyisége van, akkor elfogadható állítás, hogy lesznek vezetői stílusok, amelyekben nem mozog olyan jól.</div><div style="text-align: justify;">Valószínűleg az az állítmány sem vonz sok vitát maga után, hogy egy csapatban különböző az emberek személyisége, illetve várhatóan a szakmai és pszichés érettsége is. Főleg mert ez utóbbi kettő változik is.</div><div style="text-align: justify;">Tehát nagy az esélye annak, hogy a beosztott érettségének hiátusai és a vezető viselkedése aszinkronban vannak.</div><div style="text-align: justify;">Ennek megoldására egyrészt ott vannak a fent említett tréningek, ám azokon a beosztottak általában nem vesznek részt.</div><div style="text-align: justify;">De akkor hogyan tudnák kommunikálni az olyan üzeneteket, hogy "figyelsz még rám?"</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Persze, lehet ezt Felnőtt én-állapotból megoldani, kitalálni egy eljárást, amin keresztül tudatosan lehet dolgozni a problémán.</div><div style="text-align: justify;">De az embernek Gyermeki én-állapota is van, és alkalmanként csak rítusokat tud ismételgetni, hogy helyreállítson egy korábban kiszámíthatónak megélt állapotot. </div><div style="text-align: justify;">Ilyen rítus lehet, hogy elkezd szerencsétlenkedni a munkájával, amivel valószínűleg több vezetői figyelmet von magára.</div><div style="text-align: justify;">Lehet, hogy ő még ragaszkodna ahhoz, hogy beosszák az idejét, megmondják, mit kell csinálnia, és nem akar ilyeneken gondolkodni.</div><div style="text-align: justify;">Esetleg el van havazva, és egy mulasztás átbeszélése remek lehetőség újra rendezni a feladatokat, amihez ugye kellene valamilyen jóváhagyás.</div><div style="text-align: justify;">Vagy kezd beleunni a dologba, és kell egy kis lecseszés miatti szorongás üzemanyagnak a lelkesedés helyett.</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE6MeyRD-sCUHSIV3aSYFPxCkALBnfsscRKsO3KvIuuTk8hgKhN-c0ec-UVVoJJ2noh8JILYVXBCEcFxN-a9gt0NEOW17aZ_LF0Az83ta1OjnqEWdE9f5jJYl-mDTMiwUW1frBPW2XB-_WQazl7_sI8JTfho04004453RLxAfi-RYyFEb7HM3A4wCeVw/s400/tiredboss.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="267" data-original-width="400" height="134" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE6MeyRD-sCUHSIV3aSYFPxCkALBnfsscRKsO3KvIuuTk8hgKhN-c0ec-UVVoJJ2noh8JILYVXBCEcFxN-a9gt0NEOW17aZ_LF0Az83ta1OjnqEWdE9f5jJYl-mDTMiwUW1frBPW2XB-_WQazl7_sI8JTfho04004453RLxAfi-RYyFEb7HM3A4wCeVw/w200-h134/tiredboss.jpg" width="200" /></a></div>Talán nem kapott visszajelzést egy ideje, és a negatív is jobb, mint a semmi. Még egy pozitív is összejöhet, ha meg tudja győzni a főnököt, hogy ő nagyon igyekszik.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Összességében, amellett érvelek, hogy egyes hibák valójában metakommunikatív kapcsolatfelvételek. Nem a szakmai érettség hiányára vezethetők vissza, hanem a meggyengült pszichés érettségre.</p><p style="text-align: justify;">Nem csak munkahelyi körülmények között van olyan, hogy valaki ellenőrizni akarja, hogy a másik fél rajta van-e még a kötésen - gondoljunk csak arra a flörtre, aminek valódi célja, hogy üzenjünk a párunknak!</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Csak hát az a baj, ami a Trükkös Ivánnál is felmerül: a két tengeralattjáró néha ütközik, és akkor mindenki rosszul jár.</div><div style="text-align: justify;">A dolgozó is, aki nagyobb kárt okozott a hibával, mint amennyi mellett megéri őt megtartani, meg a vezető is, akinek ez a kár nyilván további problémákat jelent majd.</div><p></p><p style="text-align: left;"><br /></p><h4 style="text-align: left;">Ha a személyiségből fakad</h4><p style="text-align: justify;">Azért nem az egész bejegyzés vége az előző fejezeté, mert eddig túlzó mértékben kötődtünk az emberi kapcsolatok dinamikájához.</p><p style="text-align: justify;">A személyiségpszichológia alapvető állítása, hogy az ember viselkedése belső diszpozíciókkal, lánykori nevükön a személyiséggel magyarázható és jósolható. Nem tagadva a kapcsolati dinamika erejét, mégiscsak az a hétköznapi élményünk, hogy "valaki ilyen vagy olyan", és ehhez igazítjuk a velük kapcsolatos elvárásainkat, amelyek általában be is szoktak jönni.</p><p style="text-align: justify;">Ebből kiindulva feltételezhetjük, hogy vannak emberek, akiknek nagyobb hajlamuk van Trükkös Ivánt csinálni, mint másoknak.</p><p style="text-align: justify;">Én most a DISC nevű elméletet hoztam ennek taglalásához, mivel könnyen érthető, és elég sok munkahelyen alkalmazzák is.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Annyi csalás van, hogy a DISC eredetileg nem személyiségtipológia, hanem viselkedéstipológia, vagyis ahogy a Helyzetfüggő vezetés szerint is képes valaki az összes stílusban vezetni, a DISC négy kategóriája is megvan mindenki viselkedésrepertoárjában.</div><div style="text-align: justify;">Mégis gyakran használják személyiségtipológiaként, mivel az emberek megkülönböztethetők aszerint, hogy jellemzően melyik viselkedéstípust veszik fel többször, illetve melyikkel reagálnak stresszhelyzetre.</div><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0357gsm51oJUr1Sw1IgcCLyCrdFHDCoWhpYk9QKjvhZVfT6Out_G73-Fn3xhyphenhyphenqh0r4IwPUlvn5XLH69tw0n-fZ9e80dbtfKWhMehR_8q4t5RddZ4WaaHB016sm8Scb7YYeEkr_S1WBlsI4NkDo_9abHpPf9dMwCrCxdAk9vUdd-AZcWYS_on6wgPOcw/s465/disc.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="344" data-original-width="465" height="296" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0357gsm51oJUr1Sw1IgcCLyCrdFHDCoWhpYk9QKjvhZVfT6Out_G73-Fn3xhyphenhyphenqh0r4IwPUlvn5XLH69tw0n-fZ9e80dbtfKWhMehR_8q4t5RddZ4WaaHB016sm8Scb7YYeEkr_S1WBlsI4NkDo_9abHpPf9dMwCrCxdAk9vUdd-AZcWYS_on6wgPOcw/w400-h296/disc.jpg" width="400" /></a></div><p style="clear: both; text-align: justify;">Itt is csak két dimenzióval kell dolgozni: az introverzió/extroverzióval, valamint a feladat-/kapcsolatorientáltsággal. Ezek kombinációjából jön ki a négy típus, amelyeket színekkel (is) szoktak emlegetni.</p><p style="clear: both; text-align: justify;">Nekünk ezekből a Zöld kell, aki introvertált és kapcsolatorientált.</p><p style="clear: both; text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Vannak vicces kis ábrák, hogy melyik típus hogy ér el célokat: a Zöldekre az jellemző, hogy sok kis ugrással jutnak el az út végére.</div><div style="text-align: justify;">Nem azért, mert elfáradnak egy rövid szakaszon, hanem azért, mert meg kell állniuk megerősítést kérni. Nekik a legfontosabb szükségletük, hogy harmóniában akarnak lenni a környezetükkel, meg akarják teremteni a biztonságot és egyetértést, jó hangulatot. Azért kérdeznek rá a dolgokra nagyobb frekventáltsággal, mert ellenőrizni akarják, hogy ez az elégedettség még mindig megvan-e.</div><p></p><p style="clear: both; text-align: justify;">Csak kár, hogy a másik három típus ágenciája nem ilyen kis nyusziugrásokkal szerepel a könyvben. Sőt, egyes típusokat, például az egyetlen mindent áttörő nyíllal szimbolizált Vöröst valószínűleg idegesíti is ez a sok visszajelzés-kérés, mert fölösleges tökölésnek éli meg.<br /></p><p style="clear: both; text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ha mondjuk kialakul az - az egyébként nem ritka - eset, hogy a Vörös a vezető, és a Zöld a beosztott, utóbbi elég nehéz helyzetbe kerül.</div><div style="text-align: justify;"><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/fb/Catch-22_flowchart.svg/1920px-Catch-22_flowchart.svg.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="476" data-original-width="800" height="190" src="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/fb/Catch-22_flowchart.svg/1920px-Catch-22_flowchart.svg.png" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Catch-22_%28logic%29" target="_blank">22-es csapdája logika</a></td></tr></tbody></table>Ő ugye azt szeretné, hogy harmónia és elégedettség legyen, aminek hajlamos a személyes igényeit is alárendelni. Adott esetben itt akkor lesz harmónia, hogy ha úgy teljesíti a feladatait, ahogy a Vörös is szokta: nagy lendülettel előretör, a gyorsaságot az alaposság fölé helyezve, vállalva a konfliktusokat és a hibázás feszültségét, és csak akkor jön vissza, amikor lejelentheti, hogy kész van.</div><div style="text-align: justify;">Ez a működésmód konkrétan az ő természetes habitusának az ellentéte.</div><div style="text-align: justify;">Viszont ha a természetes habitusa szerint működik, azzal felidegesíti a Vöröst, amit meg megint nem enged a természetes habitusa.</div><p></p><p style="clear: both; text-align: justify;">Ahogy átgondoljuk ezt a kutyaszorítót, sejthető, hogy csak idő kérdése, mikor fog felharsogni a radarkezelő, hogy "Trükkös Iván"!</p><p style="clear: both; text-align: justify;">Szegény Zöld nem szeret kellemetlenséget okozni, ezért nem kérheti a másikat, hogy egy kicsit most játsszanak az ő kottája szerint is. De nem tudatosan azért ki tudja provokálni...</p><div style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><h4 style="clear: both; text-align: left;">Ha tényleg a személyiségből fakad</h4><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ha a Trükkös Ivánnak az lesz a következménye, hogy szegény Zöldet coachingra küldik, akkor járhat úgy, hogy elmagyarázzák neki a DISC-et, és megértetik vele, hogy ő Zöld, ő így működik, a főnök meg Vörös, ő meg úgy. Valamennyi önismeret van ebből, de a viselkedés nem változik.</div><div style="text-align: justify;">Ha tehetségesebb a coach, akkor felmerül benne, hogy elvileg mind a négy típus megvan mindenkiben, szóval az alany esetleg megpróbálhatná megidézni a többi benne lévő színt, és azok szerint viselkedni. Hátha azzal könnyebb az együttműködés. Nyilván kockázat, hogy ráerőltetnek valamit, nem engedik, hogy önmaga legyen. De azért lehet egy fejlődésre és alkalmazkodásra alkalmas valaki: talán még gazdagodik is a személyisége.</div><div style="text-align: justify;">És az is lehet, hogy soha nem tapasztalt feszültséget él át.</div><div style="text-align: justify;">Ha a coach tényleg tehetséges, akkor felismeri, hogy itt az ideje bevetni az igazi pszichológiát.</div><p></p><p style="text-align: justify;">A DISC egy elég jó megközelítés arra, hogy a hétköznapi ügyeinket kicsit érthetőbbé tegye - de az emberi működés mélységeinek magyarázatában azért nem vállalja túl magát. </p><p style="text-align: justify;">Nem tudjuk, hogy alanyunk miért a Zöld viselkedéstípust hozza legtöbbet. Ilyen a temperamentuma, ez van a génjeiben? Ilyenre nevelték? Így tudott beilleszkedni a kortárs közösségbe? Az eddigi munkahelyein ezt jutalmazták? Vannak talán traumái? Talán gyötri valamilyen lelki betegség?</p><p style="text-align: justify;">A lehetséges válaszok csupán felsorolása is nagyobb terjedelmet jelentene, mint a DISC-hez írt könyv.</p><p style="text-align: justify;">De azért egy példát elővehetünk!</p><p style="text-align: justify;">Tegyük fel, hogy elmegy hősünk egy pszichológushoz, akivel arra szerződik, hogy közösen kiderítik, pontosan mit is csinál ő akkor, amikor bevet egy Trükkös Ivánt?</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgamOF65xQP-Hh2rRDDBEkpp-bVCWcax0HroFMGJZ7eZbugZv_KEMrBux_B9sYtYl8wJK06We5n5AurObxQgmAPbzX3B9ZaiubE_pAOT7IyypDozVksULlnCCPoawwNpr7DE5lHfAumTGaWRdO0eMa6MYoE4mmYAavIV5K-o2WTfaWL1Fmx-hLJXr8YFA/s616/sorskonyvimatrix.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="503" data-original-width="616" height="261" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgamOF65xQP-Hh2rRDDBEkpp-bVCWcax0HroFMGJZ7eZbugZv_KEMrBux_B9sYtYl8wJK06We5n5AurObxQgmAPbzX3B9ZaiubE_pAOT7IyypDozVksULlnCCPoawwNpr7DE5lHfAumTGaWRdO0eMa6MYoE4mmYAavIV5K-o2WTfaWL1Fmx-hLJXr8YFA/s320/sorskonyvimatrix.jpg" width="320" /></a></div>Már-már elkedvetlenítő számú alkalom után végül megvan a megfejtés, a rend kedvéért tranzakcióanalitikus keretrendszerben: a neveltetése, pontosabban sorskönyve áll a háttérben.</div><div style="text-align: justify;">Van neki egy "Ne légy sikeres!" gátlóparancsa és egy "Szerezz örömöt!" ellenparancsa (drivere, ahogy máskor szoktam nevezni).</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Lent majd linkelek be cikket, amelyben részletesebben írtam a sorskönyv kialakulásáról. Most rövidre fognám: mindenki kap engedélyeket és tiltásokat az élet dolgaival kapcsolatban gyerekként. Ez utóbbiak lesznek a gátlóparancsok.</div><div style="text-align: justify;">Adott példában hősünknek egy rivalizáló szülője volt, aki elvileg örült, ha a gyereknek sikerült valami, de valójában mindig feszültséget lehetett rajta érezni, mindig kritikus volt, és mindig mondta, hogy el ne bízza magát, meg hogy megnőtt az arca, ilyesmi (ez a viselkedése a szülő Gyermeki én-állapotából jön, ami inkább a saját szükségleteire reflektál, mint a gyerekére). A gyerek ebből megtanulta, hogy akkor vannak rendben a dolgok, ha csetlik-botlik az életben, és semmiképp nem előz le másokat, főleg nem egy tekintély-személyt (aki most a szülő, később a főnöke).</div><div style="text-align: justify;">Azért a szülő néha tényleg nevelni próbálta ezt a gyereket, és olyan értékeket, célokat adott neki, amelyekkel ez a csetlés-botlás egy nemes küldetés is lehet. Ez a "Szerezz örömöt!", ami lényegében azt a jó tulajdonságot emeli minden fölé, hogy az ember empatikus, odafigyel másokra és igyekszik boldoggá tenni őket; képes ezért hátra is lépni olykor. Ezzel a küldetéssel egy kis jutalma azért mindig lehet a csetlés-botlásnak: egyrészt bizonyítéka, hogy hősünk nem a saját pecsenyéjét sütögeti önző módon, másrészt ha rivalizáló környezetbe kerül (a DISC szerint: Vörösök közé), akkor amellett, hogy szupportálhatja őket, a többiek önbizalma is folyamatosan dagadhat, amiért ennyivel ügyesebbek nála.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Mi zajlik le a Trükkös Iván közben, ha az ember egy ilyen kombót kap otthonról?</div><div style="text-align: justify;">Kezdetben minden oké, a beosztott lelkiismeretesen csinálja a munkáját. Nem feltétlen azért, mert ennyire érdekli, inkább mert szeretne örömöt szerezni a főnökének.</div><div style="text-align: justify;">Aztán jön egy kis feszültség: ha nem kap megerősítést, hogy mennyire örülnek neki, aggódik, hogy nem felel meg a driverének.</div><div style="text-align: justify;">Itt jön a hibázás, ami miatt előveszik.</div><div style="text-align: justify;">Ez igazából egy lehetőség arra, hogy teljesítse a "Szerezz örömöt" parancsot, és innentől kiégésig bizonygathassa, hogy ő tényleg mindent megtesz a csapatért (nem az eredményért). </div><div style="text-align: justify;">A karakter tragédiája talán ott van, hogy ő akkor is a kapcsolaton akar majd dolgozni, amikor a kapcsolat az eredményeitől függ. Magyarán, amikor elront valamit, akkor több energiát fektet majd bele, hogy kiengesztelje a másikat, minthogy helyrehozza a hibát. Az ő szempontjából ugyanis a harmóniát rontotta el, és csak másodsorban a feladatot. Egy feladatorientált ember számára viszont nincs ennél idegesítőbb dolog a világon.</div><div style="text-align: justify;">Most így végig gondolva, a gátlóparancs nélkül is lehet magyarázni a folyamatot - a gátlóparancs igazából csak ahhoz kell, hogy az alany ne tudja uralni a saját működését, és Gyermeki rítusokat csináljon Felnőtt eljárás helyett.</div><p></p><p style="text-align: left;"><br /></p><h4 style="text-align: left;">Egy szivar néha tényleg csak egy szivar</h4><p style="text-align: left;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikUeH2L__yABiwFBgZb5_MiU59ZZ89k3Xq68QjzP7icBqSi339gQ6yGKIxp_YfPcAjR8bW3vUMYkMFTN5n-TGjoZgdsI87V_HxwS2Gz24RFPHEJtXdHAs24l4bKggDkQnYePuRmCaVy8NqUxctM8srpOHetk7sDiFvmNKEzTGNS9AGFXWTCSXiGBGi_Q/s900/sigmund-freud-1856-1939-smoking-cigar-everett.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="629" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikUeH2L__yABiwFBgZb5_MiU59ZZ89k3Xq68QjzP7icBqSi339gQ6yGKIxp_YfPcAjR8bW3vUMYkMFTN5n-TGjoZgdsI87V_HxwS2Gz24RFPHEJtXdHAs24l4bKggDkQnYePuRmCaVy8NqUxctM8srpOHetk7sDiFvmNKEzTGNS9AGFXWTCSXiGBGi_Q/w140-h200/sigmund-freud-1856-1939-smoking-cigar-everett.jpg" width="140" /></a></div><div style="text-align: justify;">Van egy anekdota Freudról, ami szerint a tanítványai faggatták a szivarozás miatt: ez most akkor ilyen orális fixáció? Akkoriban a "ne baszogassál már" úgy hangzott, hogy "egy szivar néha tényleg csak egy szivar". </div><p></p><p style="text-align: justify;">De az is lehet, hogy arra intette a tanítványait, hogy a tőle kapott kalapáccsal ne nézzenek mindent szögnek, és ne essenek a túlpszichologizálás hibájába.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ezidáig amellett érveltem, hogy ha hibáznak a beosztottjaid, akkor az lehet egyfajta visszatükröződése a vezetői stílusodnak, illetve olyan személyes tulajdonságoknak, amelyekkel megéri foglalkozni.</div><div style="text-align: justify;">Visszagondolva, a saját emlékezetes példáim ebben a keretben érthetők meg a legjobban.</div><div style="text-align: justify;">Azt viszont nem állítom, hogy minden hibázás mögött ilyen dinamikák vannak.</div><p></p><div><div style="text-align: justify;">Sajnos alkalmanként az emberek tényleg hanyagok és ostobák. Például Te is, ha nem készítetted fel őket a feladatra, amit adtál nekik.</div><div style="text-align: justify;">Ilyen az élet, néha megszívjuk!</div></div><div><br /></div><div><br /></div><div><div style="border: 2px dotted green;"><div style="text-align: center;"><b><span style="font-size: medium;">Szeretnél még kapcsolódó cikkeket olvasni?</span></b></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9XmlscMPpnhVFQE1QNje53ZuS30BzEymKSszer6cRO-Vla-F_pIfstIz0rnqKZ-2W23EOur_ddm_ISzkzLEMSbKw82PNw9ZshxwU6fxtdW3qNou58gWqv7kaYL1XMpXVkM0Qr9-UrGETu7SujQKEO7an_7NfpcHuEostSiuZU26sk4yo_KDM13Pc/w200-h200/wouldyouliketoknowmore-t-shirt-navy-truenavy-swatch-400x400.jpg" width="200" /></div><ul><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/03/kaszalas-vol2.html" target="_blank">Kaszálás vol. 2</a>: ez a bejegyzés szintén a Helyzetfüggő vezetéssel foglalkozik, csak itt az orosz-ukrán háború akkori eseményeihez, illetve a hazai intézmények válságkezeléséhez fűztem hozzászólásokat.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/08/az-agressziv-kismalac-gyereket-nevel.html" target="_blank">Az agresszív kismalac gyereket nevel</a>: ebben olvasható el a sorskönyvi mátrix kifejtve, gátlóparancsokkal és driverekkel együtt.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/05/bananhej-4-nema-gyermek.html" target="_blank">Banánhéj#4: Néma Gyermek</a>: ez a szakmai nehézségeket tárgyaló sorozatom egyik része, és arról szól, hogy a "Szerezz örömöt!" driveres kliensek időnként csak úgy tesznek, hogy jobban vannak, hogy te örülj annak, milyen nagyszerű pszichológus vagy. Érdemes figyelni.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2020/05/tevedes-es-hiba.html" target="_blank">Tévedés és hiba</a>: ez is a hibázásról szó, de nem az üzenet-jellegűről, hanem a "szivar tényleg csak szivar" esetről. Azt fejtegetem benne, hogy ilyenkor se biztos, hogy jót tesz a csapatodnak a büntetés.</li></ul></div><div class="separator" style="clear: both;"></div></div><p><br /></p><center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center></div>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-15238233260618205492023-09-07T23:58:00.000+02:002023-09-07T23:58:13.073+02:00Útinapló vol. 3<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghYNlT2t9Auanc_W3ddSoSxZxv0AJHqjocs4RwEIg3K4pQFE8QkImLBnOoXtIR-wi7l8IUuLfLxF3Tk-Q_v1StKaj7CfkF0tZJnvt0lCpHet0QRkGtrmPAKgQXe6W3qwzZ0gen0VYd1gNC0WqI0hCVoJ-HP_t4YBJRtPC72eROBkvLfU-CRxBqYeEXIA/s4032/IMG_6478.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="3024" data-original-width="4032" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghYNlT2t9Auanc_W3ddSoSxZxv0AJHqjocs4RwEIg3K4pQFE8QkImLBnOoXtIR-wi7l8IUuLfLxF3Tk-Q_v1StKaj7CfkF0tZJnvt0lCpHet0QRkGtrmPAKgQXe6W3qwzZ0gen0VYd1gNC0WqI0hCVoJ-HP_t4YBJRtPC72eROBkvLfU-CRxBqYeEXIA/w200-h150/IMG_6478.JPG" width="200" /></a></div>Ebben a bejegyzésben a szlovákiai nyaralásomon inspirálódott gondolataimat mesélem el. A szlovák történelem mindig egy érdekes beszédtéma, nem kevés vicc tárgya is. Ebből merítve ihletet írok egy kicsit az emlékezetpolitikáról, bár inkább az egyén oldaláról. Felmerül még az a gondolat, hogyan adjunk egy kis pihenőt az idegrendszerünknek, valamint a Magas-Tátrában megtett túrának köszönhetően kap egy kis műsoridőt az ökopszichológia is.<p></p><span><a name='more'></a></span><p style="text-align: left;"><br /></p><h4 style="text-align: left;">You will know my name</h4><p style="text-align: justify;">A narratív pszichológia szerint az egyéni identitás különböző szerepek integrációjából alakul ki. A szerepeket pedig történeteken keresztül formáljuk.</p><p style="text-align: justify;">A személyes történetekben egyszerre három módon jelenünk meg:</p><p></p><ul style="text-align: left;"><li style="text-align: justify;">Szereplőként, akinek vannak tulajdonságai</li><li style="text-align: justify;">Ágensként, aki valamilyen aktivitáson keresztül befolyásolja a történetet; célokat tűz ki és ér el</li><li style="text-align: justify;">Mesélőként, aki jelentést ad a történetek eseményeinek, fordulatainak</li></ul><p style="text-align: justify;">Amikor a nyaraláson felkerekedtünk, hogy tanulmányozzuk Szlovákia történelmét, logikusnak tűnt, hogy nem csak az egyénnek vannak ilyen történetei, hanem egy közösségnek, nemzetnek is. Van ennek hivatalos verziója, az emlékezetpolitika, és van az organikusan kialakult, kultúrában rögzült nemzeti öntudat. A kettő nyilván kölcsönhatásban van egymással.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Nagyon érdekes dolog Közép-Európában múzeumokban mászkálni és történelmi kiadványokat olvasgatni.</div><div style="text-align: justify;">Egyik oldalról elvileg közös a történelme itt több népnek. Ugyanazok az események. Mindenki ott volt.</div><div style="text-align: justify;">Másik oldalról úgy tűnik, hogy elég különböző módon gondolkodunk erről.</div><p></p><p style="text-align: justify;">De miért lenne ez másképp?</p><p style="text-align: justify;">Ha belegondolunk, minden történetben más a szereplő, aki más célokat akart elérni, más módon. Alkalmanként más szereplők kárára. És abban a történetben más elemek lesznek, más pozitív és negatív fordulatok, és ezek más értelmet kapnak majd.</p><p style="text-align: justify;">Nagyon érdekes megtudni, hogy egy szomszéd nép hogyan meséli el a saját, és ezzel egyúttal a mi történetünket is. Kicsit olyan, mint amikor öcsém meséli, hogy milyen volt velem felnőni.</p><p style="text-align: justify;">Feltéve persze, ha ez a történet autentikus.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;"><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoMDkpHSaOiAncJpdvN1fcz2dNlC210hTkOT5sDuh89zu72AoRJ8w444SWYPjqRRYMzNDBVCX6FUujFenTX3pRthykyFSi1SKy7wAIW3b_GsxpqU5KU-6-Sp8nL1HudwkkqoE4cjNP5f5DvFXCth3CxWdvJu4E8WjehmlbpVqf9Fp54A1PKqyoDlV-CQ/s4032/IMG_6411.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3024" data-original-width="4032" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoMDkpHSaOiAncJpdvN1fcz2dNlC210hTkOT5sDuh89zu72AoRJ8w444SWYPjqRRYMzNDBVCX6FUujFenTX3pRthykyFSi1SKy7wAIW3b_GsxpqU5KU-6-Sp8nL1HudwkkqoE4cjNP5f5DvFXCth3CxWdvJu4E8WjehmlbpVqf9Fp54A1PKqyoDlV-CQ/w200-h150/IMG_6411.JPG" width="200" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ezen a poprádi mozaikon a szlovákok<br /> éppen nagyon örülnek a Vörös Hadsereg <br />jóképű katonáinak. </td></tr></tbody></table>Biztos hallottál már olyan sztorikat, amikről érezhető volt valahogy a hamisítás.</div><div style="text-align: justify;">A szereplőnek túl voltak hangsúlyozva a pozitív tulajdonságai, és elhallgatva a negatívak.</div><div style="text-align: justify;">Minden célja helyes volt, minden sikere nemes harc eredménye, és minden kudarca a hitványak árulása.</div><div style="text-align: justify;">És mindig nagyon részletes útmutató van, hogy mi az egyetlen helyes értelmezése a történetnek.</div><p></p><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Az identitás, mint pszichoszociális konstruktum, egyszerre befolyásolja az egyén pszichés egyensúlyát és közösségben betöltött szerepét.</div><div style="text-align: justify;">Ezek a pozitív dolgok nem csak pozitív és igaz dolgokon nyugodhatnak: az ember manipulálhatja magát és másokat is.</div><p></p><p style="text-align: justify;"><br />Ahogy egy egyénnek is lehet hamis és grandiózus szelfje (<a href="https://divany.hu/eletem/banki-gyorgy-narcisztikus-szemelyisegzavar-parkapcsolat/" target="_blank">itt olvashatsz a narcizmusról</a>), egy közösségnek is lehet. Erre a legjobb példaként <a href="https://g7.hu/vilag/20230827/56-ban-fasisztak-lazadtak-hiba-volt-kivonulni-magyarorszagrol-putyin-uj-tortenelemkonyve-szerint/" target="_blank">a héten olvasott cikket tudnám hozni az új orosz történelemkönyvekről</a>.</p><p style="text-align: justify;">A nyaraláson nem láttam ilyet, de nem tagadom, a saját történet meghamisítása nem véletlenszerűen jutott eszembe.</p><p style="text-align: justify;">Vannak ugye a múzeumok, ahol bemutatják a régészeti leleteket, forrásokat, és elmondják, hogy nekik ez mit jelent. Más történet, mint amit nálunk mesélnek, de érezhetően igaz.</p><p style="text-align: justify;">Aztán vannak azok a turistáknak szóló füzetek, amik konkrét tények terén nem ferdítenek ugyan, de a szereplő-aktíva-narrátor hármas úgy meg van keverve, hogy ha nem ismered a térség történelmét, akkor a végén azt hiszed, hogy Szent István szlovák király volt.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Ezen a ponton jutott eszembe a pride-cikkem, amiben azon elmélkedtem, hogy az LMBTQ közösség egyes tagjai annyira félnek attól, hogy jelentéktelennek, nem létezőnek fogják őket megbélyegezni, hogy már-már izzadságszagúan törekednek kitűnni, és érzékeny határ-kérdéseket csinálni olyan dolgokból, amiket az ember magától nem tekint érzékeny határ-kérdésnek. Ezzel tényleg alakot ölt a létezésük, láthatóak lesznek, de annyira kitűnnek, hogy végül pont azt nem kapják, amire vágynak: a beilleszkedést.</div><div style="text-align: justify;">Az amatőr szlovák történészeknek ezek a sorok lehetnek tükröző jellegűek:</div><p></p><blockquote><p style="text-align: left;">"Vannak emberek, akik azzal űzik el a halál gondolatát, hogy megpróbálnak egy személyes hőstörténetben különleges individuummá válni, leválni másokról, saját célok, saját szabályok, saját elvek mentén élni."</p></blockquote><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoLx7YyyZqWCvSkW7dmwlHtXYUbMfSqd-G_-OjyVcK38dUhBKBAhHetgRUQDXlij2Bi0M1-iVTPuwmbK4h2ENSb4KPdI6tochGdSxL91bXj2Mz1MUx4DTFs-3GDj8HgZhh7iAacZ5PSJ8ew5FHqGIosl9OUKyJD6NRJPi5hKOmMzG9aUNL9HcT9cGMRw/s638/1520140844451.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="343" data-original-width="638" height="172" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoLx7YyyZqWCvSkW7dmwlHtXYUbMfSqd-G_-OjyVcK38dUhBKBAhHetgRUQDXlij2Bi0M1-iVTPuwmbK4h2ENSb4KPdI6tochGdSxL91bXj2Mz1MUx4DTFs-3GDj8HgZhh7iAacZ5PSJ8ew5FHqGIosl9OUKyJD6NRJPi5hKOmMzG9aUNL9HcT9cGMRw/s320/1520140844451.jpeg" width="320" /></a></div>Az országimázs kedvéért, kb. a következők fogalmazódtak meg bennem, amikor arról próbáltam tájékozódni, mit kell tudni Poprád és környékéről: ezt a népet a félelem és a sértettség tartja egyben. Félnek attól, hogy beolvasztják őket a Magyar Királyságba, Csehszlovákiába, a Német-Római Birodalomba, a szlávság tengerébe, a történelem "futottak még népei közé". És minden történelmi tény, ami ellentmond annak, hogy a környéken nem mindig ők voltak a főszereplők, nem az ő agendájuk szerint mentek az aktív folyamatnak, ebbe az irányba sodorja őket.</div><div style="text-align: justify;">Hasonlóképpen, ahogy egy narcisztikus kiakad, amikor a tények nem igazolják, hogy hibátlan, különleges, örök bajnok.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Azért remélem, hogy az az érett narratív stílus, amit mondjuk a kiállításokon láttunk, valahogy leszivárog az ilyen kiadványokba. Per pillanat én most valószínűleg egészségesebb viszonyban vagyok a szlovák történelemmel, mint az adott kiadó.</p><p style="text-align: justify;">No persze, miután az elmúlt években adó-forintjaimmal támogattam olyan művek elkészültét, mint az Aranybulla vagy a Pozsonyi csata, asszem bölcsen teszem, ha csínján bánok a kritikáimmal...</p><p style="text-align: left;"><br /></p><div><h4 style="text-align: left;">Enjoy the silence</h4><p></p><div style="text-align: justify;">A másik dolog, ami eszembe jutott a nyaraláson, az az ilyen "csendfürdős" szolgáltatások elméleti háttere.</div><div style="text-align: justify;">A neten sajnos nem találtam pontos leírást, de talán majd segít rajtunk Zsófi kolléganő <a href="https://youtu.be/8H60rXnW6wY?si=nrRsumjUmh-u0omm" target="_blank">edzőtábori előadása</a>. Ő igen művelt kognitív pszichológiából (is), melynek tárgykörébe tartozik például a figyelem működése. Ez ugye sport szempontjából is releváns lehet, de általánosságban, már csak a civilizációs és technológiai változások miatt is érdemes ismerkedni a témával.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Az előadás egyik kulcsfontosságú állítása, hogy a figyelmet nem érdemes egy irodalmi toposzként kezelni, ahogy pl. az akaraterővel is szoktuk. Megvannak ugyanúgy a kvázi fizikai tulajdonságai, mint mondjuk a testi erőnek, ugyanúgy meg lehet tanulni bánni vele, és ugyanúgy kimeríthető.</p><p style="text-align: justify;">Amikor úgymond nem figyelünk oda valamire, nem feltétlen spórolunk az energiával. Az érzékszervek ugyanúgy fogják és küldik tovább az ingereket, az agynak ugyanúgy dolga van vele, hogy kell-e őket szűrni, vagy nem. Ha direkt nem figyelünk oda, az még nehezebb, mert akkor szándékosan kell koncentrálni valami másra ahelyett, ami magától felkeltené a figyelmünket.</p><p></p><div style="text-align: justify;">A "magától felkelti a figyelmünket" lényegében az orientációs reflexre utal: amikor valami komolyabb ingert észlelünk, automatikusan azzal kezdünk foglalkozni.</div><div style="text-align: justify;">Leginkább a vészjelzéseknél szokott ez hasznos lenni, de gondolom sejtitek, hogy mások is használják az agynak ezt a tulajdonságát.</div><div style="text-align: justify;">Elég sok dolog versenyzik a figyelmünkért, ezért minden színes, villog, sípol, hideg/meleg, illatozik, stb. Ennek köszönhetően egy forgalmasabb városban az agyunk kb. úgy érzi magát, mint a Neptun szerverei tárgyfelvételi időszakban. Gyanítom, amikor egy autista kiakad a túlingerlés miatt, akkor nem az a baj, hogy neki erősebben jönnek ugyanazok az ingerek, hanem hogy nem tudja kezelni a velük járó stresszt.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Ezek után logikus is lenne, hogy amikor szabadságra megyünk, akkor valami ingerszegényebb környezetet keresünk, remélve, hogy az idegrendszerünknek is jót tesz majd, ha nem pörgetik a dolgok folyton.</div><div style="text-align: justify;">A bevett szokás mégis az, hogy nagyon is keressük az ingereket, csak éppen az újdonságokat.</div><div style="text-align: justify;">Végülis akar a halál nyaraláson diétázni!</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgW-CwNu8J8jdSIC4G9fdG812XpKSis-QQSSnG1i9ujklIb-WKJjOd-YQM2ebxO_Ln9vJPMYifZBBTRZb8i1WmjP6G46tt5kX3OjicpkcaAHMu6mIcjMM1Mw3DwEp0ZTdc-XXolU5zkYnYTMwz6wHcbLK0zUMHPIBcYC8Q4_0QTqNeBlsNtNwWcYEhyFQ/s4032/IMG_6448.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3024" data-original-width="4032" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgW-CwNu8J8jdSIC4G9fdG812XpKSis-QQSSnG1i9ujklIb-WKJjOd-YQM2ebxO_Ln9vJPMYifZBBTRZb8i1WmjP6G46tt5kX3OjicpkcaAHMu6mIcjMM1Mw3DwEp0ZTdc-XXolU5zkYnYTMwz6wHcbLK0zUMHPIBcYC8Q4_0QTqNeBlsNtNwWcYEhyFQ/w200-h150/IMG_6448.JPG" width="200" /></a></div>Amikor a Magas-Tátrában magunk mögött hagytuk már a könnyen teljesíthető szakaszt, és ezzel az útitársak nagy részét, ez a neurológiai diéta-dolog már nem is hangzott olyan rossznak.</div><div style="text-align: justify;">Az eddigi nyaralásokon követtünk egy agendát, amiben felfedeztünk egy várost, egy kultúrát, tanultunk a világról, kipróbáltunk új ízeket. Nem éppen egy ingerszegény program.</div><div style="text-align: justify;">Itt viszont egész nap csend volt, és a hegyek mozdulatlan látványa.</div><div style="text-align: justify;">Nem rángatta a figyelmünk semmi.</div><div style="text-align: justify;">Ha valaki kellően lefárad, akkor még a beszélgetést is mellőzi.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Asszem az ember az egyetlen olyan faj a Földön, aminek az agya állandóan dolgozik valamin. Nem igazán van olyan, hogy épp nem gondolkodsz valamin.</div><div style="text-align: justify;">Olyan van, hogy nem tűnik fel neked, hogy valamilyen munka zajlik az elmédben. Ez ugyanúgy figyelmi fókusz kérdése, mint hogy észreveszel-e egy gyalogost, miközben neon-reklámok próbálnak eladni neked valamit, és a mögötted lévő BMW villogtatja a foton-ágyút, amiért ötvennel tötymörögsz lakott területen.</div><div style="text-align: justify;">A gyalogosnak jobbak esélyei, amikor kevés nála figyelemfelhívóbb inger bombázza az agyad.</div><div style="text-align: justify;">És a tudatfolyamataidnak is.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Érdekes volt kicsit tudatosítani, hogy milyen asszociációk ugranak elő a semmiből, így, hogy van hova előugraniuk.</p><p style="text-align: justify;">Olyan mint egy kognitív méregtelenítés. </p><p><br /></p><h4 style="text-align: left;">Shudder before the beautiful</h4><p style="text-align: justify;">Szóval a kirándulás kitisztítja az elmét. Micsoda felfedezés!</p><p style="text-align: justify;">Volt ám közben még egy felfedezésem: ha sportpályának használod a természetet, annak lehet némi leckéztetés a vége. </p><p style="text-align: justify;">Az én leckém oda futott ki, hogy utána olvastam kicsit az <a href="https://ecopsychology.hu/miazokopszichologia/" target="_blank">ökopszichológiának</a>. Mint kiderült az összefoglalóból, valószínűleg egy kicsit mélyebb gondolatokon nyugszik a dolog, mint hogy a "kirándulás kitisztítja az elmét", meg hogy "ölelj meg egy fát".</p><p style="text-align: justify;">Ez az interdiszciplináris áramlat arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy egy nagyobb ökológiai rendszer részei vagyunk, és a jóllétünk összefüggésben van a környezetünk jóllétével. Ha az ember újra megerősíti a kapcsolatát a természettel, akkor valószínűleg kevésbé gondolja okénak kizsákmányolni azt. Ez javítja az ökoszisztéma állapotát, ami pozitívan hat vissza az emberre, révén ő annak a része. Ennek vannak gyakorlati tényezői, mint például a klíma és szennyezés, meg vannak lelkiek is. Ez utóbbival foglalkozik az ökopszichológia, mégpedig a természetkapcsolat fogalmán keresztül.</p><p style="text-align: justify;">A természetkapcsolatnak két szintje van.</p><p></p><div style="text-align: justify;">A második szint, amikor megéled, tudatosítod ezt a szimbiotikus viszonyt. Nem azért mész ki az erdőbe szemetet szedni, mert csúnya, hogy ott van, hanem mert valahol mélyen megérted, amikor Vörösmarty azt írja: <a href="https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/vorosmarty-mihaly-6EBD/kisebb-koltemenyek-1834-1855-76A0/az-emberek-7B86/" target="_blank">"az ember fáj a földnek"</a>. És talán azt is megérted, hogy erre nem a bűntudat a jó válasz, hanem a sebek bekötözése és a fájdalom enyhítése, úgy, ahogy azt meg tudod tenni.</div><div style="text-align: justify;">Ebben a levezetésben a klímaszorongás valami ahhoz hasonlatos érzés, mint az empátia, amit egy számodra fontos személy szenvedése láttán élsz meg. </div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj84mpqRhFjLjOfqfPDmxEhapEexckd8iZUsl6DOvD1trr7AUAvY0rr99cvQVdzLdmAmGZ-VM0atgqCK0JMgd-YUVQzTVedQStUJryPwo18Z1vipExyUkfaxyf6cqjI_zoPnHaRdEv4yepu_5q-5avgjD-0mrvTluTyM90x_9OmhSpLxQWre94S30eQ2A/s4032/IMG_6421.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="3024" data-original-width="4032" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj84mpqRhFjLjOfqfPDmxEhapEexckd8iZUsl6DOvD1trr7AUAvY0rr99cvQVdzLdmAmGZ-VM0atgqCK0JMgd-YUVQzTVedQStUJryPwo18Z1vipExyUkfaxyf6cqjI_zoPnHaRdEv4yepu_5q-5avgjD-0mrvTluTyM90x_9OmhSpLxQWre94S30eQ2A/w200-h150/IMG_6421.JPG" width="200" /></a></div>Az első szint az, amit a többségünk ismer. Szeretnénk valamilyen kapcsolatot teremteni a természettel, de öncélú módon. Természetes kajákat akarunk fogyasztani, hogy <i>mi </i>egészségesek lehessünk. Felszedjük a szemetet az erdőben, hogy <i>mi </i>gyönyörködhessünk benne utána. Küzdünk a klímaváltozásért, hogy <i>nekünk </i>élhetőbb legyen a bolygó. Elmegyünk kirándulni, hogy a <i>mi </i>hangulatunk legyen jobb. Megmásszuk a Mt. Everestet, hogy elmondhassuk magunkról, hogy <i>mi </i>ezt is teljesíteni tudjuk.</div><div style="text-align: justify;">Az összes kapcsolatfelvétel rólunk szól.</div><div style="text-align: justify;">Ebben a levezetésben a klímaszorongás valami ahhoz hasonlatos érzés, mint a félelem, amit egy számodra fontos személy haldoklása láttán élsz meg - de nem attól félsz, hogy <i>ő</i> meghal, hanem attól, hogy <i>te</i> árva leszel. </div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Az olvasottak alapján téma úttörői felfogják, hogy egy elég elvont dologról van szó, révén egy ökoszisztémához nem lehet úgy kötődni, ahogy az emberek ösztönösen kötődnek egymáshoz.</div><div style="text-align: justify;">De azért annak a kötődésnek a logikáját gyakran szoktuk használni absztrakt szinten: haragszunk az autónkra, amiért nem képes megmászni az emelkedőt, könyörgünk a nyomtatónak, hogy meeting előtt már ne csináljon fesztivált a festékszinttel, úgy érezzük, hogy a rendszer abuzál minket, megvetéssel gondolunk a torkunkra, amiért cserbenhagyott minket koncerten, hisztizve büntethetjük a kardunkat, amiért nem hajlandó azon a pályán hasítani a levegőt, amin szerintünk elindítottuk, szeretjük a táskánkat, ami végig ott volt velünk az egyetemi évek alatt...</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Tulajdonképpen szinte már evidens, hogy ezek a szó szoros értelemben vett tárgykapcsolatok rímelnek a pszichológiai értelemben vett tárgykapcsolatainkkal (a <a href="https://mipszi.hu/lexikon/targykapcsolati-elmelet" target="_blank">tárgykapcsolati elméletek</a> egy gyakran hivatkozott megközelítés a pszichológiában, az emberi kötődésről szólnak. A "tárgy" ezekben a kapcsolatokban egy másik ember, rendszerint az anya, akire kivetül a libidó.)</div><div style="text-align: justify;">Ahogy kötődünk a környezethez, az többet árul el rólunk, mint hogy gyerekkorunkban néztük-e a Bolygó Kapitányát. Talán egészen mély dolgokat is.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Még ízlelgetem ezt a gondolatot, mert nem biztos, hogy vágyom arra az önismereti túrára, ami a magashegyi túrán jutott az eszembe.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Miféle természetkapcsolat, amivel nekivágtam a Magas-Tátrának?</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigU8PhnZFDhzIWfP_pTtqEbyuo5oEm_wWCtQ8PC4dP1qOQUvB9TcvjENXJnp8mdd6bAdSuOPFeTFf41O8FW3ApV4lQF95I03SURWrfi5O_bDoF2ZsMNeo0AqAWJpYIPTuiBm6P0xwuVnRMUFRFHQsFNloZXEH9VJhqUj2sbAjpgSN_7utXelpgwa3gEQ/s4032/IMG_6420.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3024" data-original-width="4032" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigU8PhnZFDhzIWfP_pTtqEbyuo5oEm_wWCtQ8PC4dP1qOQUvB9TcvjENXJnp8mdd6bAdSuOPFeTFf41O8FW3ApV4lQF95I03SURWrfi5O_bDoF2ZsMNeo0AqAWJpYIPTuiBm6P0xwuVnRMUFRFHQsFNloZXEH9VJhqUj2sbAjpgSN_7utXelpgwa3gEQ/w200-h150/IMG_6420.JPG" width="200" /></a></div>Az elején teljesítménytúrának fogtuk fel a dolgot: jó erős tempóban meneteltünk hegynek fölfelé, magunk mögé utasítva azokat, akik csak kirándulgatni jöttek ki.</div><div style="text-align: justify;">Azért meg-megálltunk a tájban gyönyörködni, amikor már kiértünk az erdős részből, de volt egy ilyen "haladjunk" attitűd a háttérben.</div><div style="text-align: justify;">Körülbelül az út 1/3-ánál fogyott el a víz. Mint kiderült, igazából ez volt a túra legkönnyebb szakasza, de akkor ezt még nem tudtuk. És természetes, hogy nem lehet visszafordulni.</div><div style="text-align: justify;">Ez a bizonyítást és győzelmet hajszoló hozzáállás némiképp fakulni kezdett, amikor végre elfogadtuk, hogy titkos reményeinkkel ellentétben senki nem látott üzleti lehetőséget abban, hogy valami bódét telepítsen a hegyre. Itt nekünk nem ad el senki egy üveg vizet, nem lesz wc, pihenő, stb. Nincs itt ember, csak a hegy.</div><div style="text-align: justify;">Hogy mennyire ostoba mulasztás volt nem tudatosítani, hogy nem egy sportpályára jöttünk, az út utolsó harmadában mutatta meg magát teljes életnagyságban.</div><div style="text-align: justify;">Ezen a ponton már lemondtunk volna a dicsőségről, hogy teljesítettük a túrát; fájt már minden ízületünk, és ha tehettük volna, félbehagytuk volna a folyamatot.</div><div style="text-align: justify;">Egy konditeremben lehet is. Ha nem bírod, le lehet rakni a súlyzót, le lehet szállni a gépről.</div><div style="text-align: justify;">De a természettel nincs alku.</div><div style="text-align: justify;">Ha bevállaltad, akkor már végig kell menj valahogy az úton, tök mindegy, hogy érzed magad közben. Egyszerűen nincs más lehetőséged. </div><div style="text-align: justify;">Azt hiszem ez egy olyan lecke, amit a mi részvételi díjjal és fogyasztókra szabott szolgáltatással formált generációnknak alkalmanként meg kell ismételnie.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Azt a leckét már edzőtáborban megkaptam az idén, hogy a dolgok attól még nem sikerülnek, mert akarom őket.</div><div style="text-align: justify;">A Magas-Tátra kiegészítette.</div><div style="text-align: justify;">A fenti történetnek van egy elég elvont, de átgondolásra érdemes narratívája: ha maradunk ennél a természetkapcsolat kifejezésnél, akkor mondhatjuk, hogy én a tárgyiasítás szép hagyományával éltem ebben a kapcsolatban. Volt egy célom, és eszközül használtam hozzá a másik felet, a természetet.</div><div style="text-align: justify;">Csak hát ahogy Petőfi írta, "azért a víz az úr". A természet nem akart asszisztálni a hőstörténetemhez. Ő abból nem nyer semmit.</div><div style="text-align: justify;">Mit számít itt bármiféle akarat, bármiféle narcisztikus szükséglet?</div><p></p><p style="text-align: justify;">Meglehet, hogy ha van pokol, akkor nem is azokért a dolgokért kerülök majd oda, amit az ember törvényei szerint vétettem, hanem pusztán mert nem tiszteltem a teremtés minden elemét. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrZv2P_sN0bH3qdo_3mHof7fm7vVwBI5c3ujE6K4O-GEj40R-JIqjBWNpUg6iX3behwLC6K3Wwsx2UijjElm6O8ovSeHf6R0zddXX-kU_aCO0YsbagP2Eph6YXOG5vOT0FSjhgXkzub5fVaZLctw16YzOZRgO_y2BZ3udI9sb8BzB-ssbEd-EMkEFaTw/s4032/IMG_6466.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrZv2P_sN0bH3qdo_3mHof7fm7vVwBI5c3ujE6K4O-GEj40R-JIqjBWNpUg6iX3behwLC6K3Wwsx2UijjElm6O8ovSeHf6R0zddXX-kU_aCO0YsbagP2Eph6YXOG5vOT0FSjhgXkzub5fVaZLctw16YzOZRgO_y2BZ3udI9sb8BzB-ssbEd-EMkEFaTw/w150-h200/IMG_6466.JPG" width="150" /></a></div>Visszatérve az elejéhez; ezt a sztorit számos módon el lehet mesélni.</div><div style="text-align: justify;">Van két szereplője: a természet és én. Az egyszerűség kedvéért talán maradjunk az emberi oldalnál.</div><div style="text-align: justify;">Milyen tulajdonságai vannak ennek a szereplőnek?</div><div style="text-align: justify;">Lehet meggondolatlan és impulzív, amiért nem vitt elég vizet, és nem gondolta végig, hogy mire számíthat ilyen terepen.</div><div style="text-align: justify;">Lehet kitartó, mert végülis csak végig ment az úton, hiába bizonyult nehezebbnek a vártnál.</div><div style="text-align: justify;">Lehet intelligens, mert felismerte a túra filozófiai oldalát.</div><div style="text-align: justify;">És lehet önző és dölyfös, amiért sportlétesítménynek használta a természetet, mintha az érte lenne.</div><div style="text-align: justify;">És lehet ostoba és infantilis, hogy felhúzta magát azon, hogy azok a rohadt sziklák még mindig nem akarnak elfogyni, pedig a sárga jelzés megígérte...!</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Ezek a leírások mind igazak egyszerre. </div><div style="text-align: justify;">Hogy milyen történet, s ezzel együtt milyen identitás lesz ebből, a narrátor dönti el.</div><div style="text-align: justify;">Ha egy szlovák turista lap narratív stílusában írjuk meg, lehet ez még egy hőstörténet is, amiben a szereplő hosszas szenvedés után erényeit bevetve legyőzi a természet erőit, és elnyeri a jutalmát.</div><div style="text-align: justify;">Ha egy szlovák helytörténeti múzeum stílusában írjuk meg, akkor el kell mesélni a kellemetlenebb részeket, legfeljebb a hangsúlyokkal lehet szűrni. És sajnos vállalni kell a kockázatot, hogy nem kontrolláljuk annyira a befogadó véleményét, mint egy szerkesztettebb sztorival. Ő dönt majd, hogy értelmezi, amit hallott.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Nagyjából ezt a döntést kell meghozni minden alkalommal, amikor megfogalmazzuk az élettörténetünket is.</p><p><br /></p><div style="border: 2px dotted green;"><div style="text-align: center;">Szeretnél még kapcsolódó cikkeket olvasni?</div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9XmlscMPpnhVFQE1QNje53ZuS30BzEymKSszer6cRO-Vla-F_pIfstIz0rnqKZ-2W23EOur_ddm_ISzkzLEMSbKw82PNw9ZshxwU6fxtdW3qNou58gWqv7kaYL1XMpXVkM0Qr9-UrGETu7SujQKEO7an_7NfpcHuEostSiuZU26sk4yo_KDM13Pc/w200-h200/wouldyouliketoknowmore-t-shirt-navy-truenavy-swatch-400x400.jpg" width="200" /></div><ul><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/08/utinaplo.html" target="_blank">Útinapló </a>és <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/202 2/08/utinaplo-vol-2.html" target="_blank">Útinapló vol.2</a>: ezekben a bejegyzésekben szintén ilyen nyaralásokon felmerült eszmefuttatásokat írtam le. Ebben is vannak ilyen nemzeti kérdések, stresszkezelés, meg hogy milyen seggfej módon kezeljük a környezetet. </li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2020/06/this-is-way.html" target="_blank">This is the way</a>: ebben a cikkben az edzőtábori önismereti edzésem terveiről írtam, amit a fenti narratív pszichológiai eszközre, a Savickas-féle karriertörténetre alapoztunk.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2020/11/kapudrog.html" target="_blank">Kapudrog</a>: egy saját példa arra, hogy milyen apró narratív csúsztatásokkal tudjuk hamisítani az önértékelésünket. </li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/06/you-will-know-my-name.html" target="_blank">You will know my name</a>: a fent idézett "Pride-cikk", ami azt a témát boncolgatja, hogy a külön melegekre szabott terápiás képzések talán megerősítik a klientúra elszigeteltségét, de talán vannak is köztük olyanok, akik már csak elszigeteltségben érzik jól magukat.</li><li style="text-align: left;"><a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/12/kredo.html" target="_blank">Krédó</a>: ezt az írást most nem használtam annyit, mint terveztem, de ebben is van olyan Fekete Istvános megállapítás, hogy a "természetnek hiába hisztizel". Csak itt az a történet, hogy az edzőtábor harmadik napján több együttműködést vártam volna a kardomtól :D</li></ul></div><div class="separator" style="clear: both;"></div></div><p><br /></p><center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center></div>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-70175368047816893352023-07-31T23:01:00.000+02:002023-07-31T23:01:25.418+02:00Bushido<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDfFLe20hfg0z0chwSvWxJwT33fWaausKWmwqk_p7dYW8o5JZ3MhKQHUoGN-jf8e2YuTDum-AUWoxX_kjVzWgMVlfgULt4ljZrmfd_c1eGawTC6q-0xWO2XjIbF2C08YcQ0kFzbzdAMfg2x7czJPnzbyOnhUe8yzP2NxmWqrElpw9EngpY1AX3KRVOFA/s404/1dq8w7.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="404" data-original-width="371" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDfFLe20hfg0z0chwSvWxJwT33fWaausKWmwqk_p7dYW8o5JZ3MhKQHUoGN-jf8e2YuTDum-AUWoxX_kjVzWgMVlfgULt4ljZrmfd_c1eGawTC6q-0xWO2XjIbF2C08YcQ0kFzbzdAMfg2x7czJPnzbyOnhUe8yzP2NxmWqrElpw9EngpY1AX3KRVOFA/w184-h200/1dq8w7.jpg" width="184" /></a></div><div style="text-align: justify;">Ebben az eszmefuttatásban a japán Ikigai modellen keresztül mutatom be, hogy néha teljesen jó és kielégítő karrierdöntés az, amikor a társadalmilag hasznos munkát vállalod el az anyagilag kedvezőbb helyett. </div><div style="text-align: justify;">Ez a "néha" olyankor van, amikor a társadalom becsüli, amit teszel érte. Egyszerűbb értékrendi környezetben, amibe nincs belekódolva az ilyesmi, sajnos könnyedén lehetsz az a balek, aki egy életre megbánja, hogy valaha is fontosabbnak tartotta a közérdeket az önérdeknél.</div><div style="text-align: justify;">A dolog politikai, történelmi és szociológiai megfejtését már a romkocsmák világára bízom...</div><span><a name='more'></a></span><div><div class="separator" style="clear: both;"><br /></div><h4 style="clear: both; text-align: left;">Ikigai</h4><p style="clear: both; text-align: justify;">A japán Ikigai fogalmat karrier coach-képzésen tanultam anno. Ezen az elméleten szoktuk levezetni a karrier személyiséghez, értékrendhez kötődő aspektusait, az ezekkel kapcsolatos dilemmákat.</p><p style="clear: both; text-align: justify;">Ha jól emlékszem, a kifejezés teljes életet, boldogságot vagy az élet értelmét jelenti. Állítólag a japán kultúrában mélyen jelen van ez az üzenet, és egy kissé neheztelnek is ránk, nyugatiakra, amiért Venn-diagrammokat gyártottunk belőle.</p><p style="clear: both; text-align: justify;">Az Ikigai szerint négy szempont szerint tudod megítélni, hogy jó helyen vagy-e a munkáddal:</p><p style="clear: both; text-align: left;"></p><ul style="text-align: left;"><li style="text-align: justify;">Szereted, amit csinálsz?</li><li style="text-align: justify;">Jó vagy abban, amit csinálsz?</li><li style="text-align: justify;">Jól fizetnek azért, amit csinálsz?</li><li style="text-align: justify;">Szüksége van arra a világnak, amit csinálsz?</li></ul><p style="text-align: justify;">Ha mind a négy kérdésre igent tudsz válaszolni, akkor a karriered céllal teli és értelmes, boldog vagy benne. Ez az Ikigai.<br /></p><p style="text-align: justify;">Vannak azonban élethelyzetek, ami azt illeti, lényegesen gyakrabban is, amikor nem tudod mind a négy kérdésre rávágni, hogy "igen".</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYanoHGrW8ewiRufQrNtZYEXQn7QHxQN3gJg-3MmrSZLxQWpjlu0SYYxNZzP3QbA7nZiSXn6XVFs8bU3M-3BPxcrT1v5TfNDz0SGAei7BmD15Prf0BwqZawtUP70ruvvdtmNmRN7XufCeGpR9bHWgpF4lHJz8VF6fFmVFRw1iL6GRm6WoBsa3w1B9xpA/s640/Ikigai_-Your-Purpose-and-Reason-for-Living-Bray-1.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="640" height="600" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYanoHGrW8ewiRufQrNtZYEXQn7QHxQN3gJg-3MmrSZLxQWpjlu0SYYxNZzP3QbA7nZiSXn6XVFs8bU3M-3BPxcrT1v5TfNDz0SGAei7BmD15Prf0BwqZawtUP70ruvvdtmNmRN7XufCeGpR9bHWgpF4lHJz8VF6fFmVFRw1iL6GRm6WoBsa3w1B9xpA/w640-h600/Ikigai_-Your-Purpose-and-Reason-for-Living-Bray-1.png" width="640" /></a></div><p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><p style="text-align: justify;">Tanácsadásban én általában azt a verziót szoktam hasznosítani, amikor csak kettő van meg. Egyrészt ezek kaptak szép beszélő neveket, másrészt világossá teszik a karrierdöntések mögött meghúzódó dilemmákat.</p><p style="text-align: left;"></p><ul style="text-align: left;"><li style="text-align: justify;">Szereted és szükség van rá: ez a <u>küldetésed </u>az életben. A pályaválasztásod mögött egy olyan érték húzódik, amivel teljesen azonosultál érzelmileg, ezzel lüktet a szíved. A kompetencia-érzetet és az anyagiakat feláldozhatónak tartod ezért a célért. Például ételt osztasz a szegényeknek: nem kell hozzá az agyad száz százaléka, nem is ebből fogsz meggazdagodni, de mégis összeszedtél erre egy csapatot.</li><li style="text-align: justify;">Szereted és jó vagy benne: ez az, amit <u>szenvedéllyel </u>csinálsz. Például gyerekkorod óta Metallica-fanatikus vagy, megtanultál pont úgy zenélni, mint ők, összerántottál néhány hasonló srácot, és alapítottatok egy tribute zenekart. Nem biztos, hogy a világnak szüksége van még egy Metallicára (nem hackeltek meg, ezt tényleg én írom), és biztos, hogy az Instant-Fogas Komplexumtól kapott gázsitól nem várhatod, hogy te is finanszírozni tudj egy egyedi építésű autókból álló flottát, de mégis akkor élsz igazán, amikor a színpadon vagy.</li><li style="text-align: justify;">Jó vagy benne és meg is fizetik: lényegében ez azt jelenti, hogy <u>szakember </u>vagy. Van egy olyan professzionális tudásod, amit érdemes megfizetni. Például marketinget tanulsz, van is tehetséged hozzá, jobban is megy a dolog, mint az évfolyamtársaidnak. Igazából te is sejted, hogy a világnak nem biztos, hogy arra van szüksége, hogy még több egyszerhasználatos műanyag szirszar megvásárlásáról győzzék meg a fogyasztókat, viszont a piacnak láthatóan arra van szüksége, mert dől a lé. Neked meg fontosabb, hogy az első saját tulajdonú lakhelyed ne a koporsód legyen, úgyhogy Gaia és a társadalom részedről a lista végéről integetnek.</li><li style="text-align: justify;">Megfizetik és szükség van rá: ez egy szimpla <u>állás</u>. Nem tanultál sokat érte, nem is igazán köti le az érdeklődésedet, de egyértelműen ezt is el kell végezni valakinek, és ezzel legalább lehet pénzt keresni. Ezen a karrierformán keresztül lehet megérteni, hogy miért keres jobban egy kukás egyes szellemi munkaköröknél: a kukás munkája nélkül nagy bajban lennénk, viszont őt nem motiválja sem a kompetencia-érzet, sem a munka öröme. </li></ul><p style="text-align: left;"></p><p style="text-align: justify;">Egyes karrierdöntések érzelmi hullámai visszavezethetők arra a helyzetre, hogy az Ikigai négy szempontjából nem lehet meg egyszerre a négy.<br />Időnként olyan döntéshelyzetek elé kerül az ember, hogy olyan munkahelyek között kell választania, amelyekből az egyik a jó "állás" kategóriába tartozik, a másik pedig a "küldetésbe". Az én szakmámban például ilyen, amikor friss diplomával nézegeted a HR-es lehetőségeket és a némiképp szerényebb jövedelemmel járó pályakezdő pszichológusi hirdetéseket.</p><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Hozzátéve; ha az életünknek keresünk célt, illetve a karrier fogalma is túlnyúlik a dolgozói életszerepen, számomra nem evidens, hogy az Ikigait csak a munkánkban lehet meglelni. Szerintem kifejezetten fontosak ebből a szempontból a szabadidős és civil életszerepek is.</div><p style="text-align: justify;">Ám tény, hogy a többségünk valamilyen munkán keresztül fejti ki a hatását a világra az ideje nagy részében, így még ha az élet ezen szelete nem is egyeduralkodó Ikigai szempontjából, lényegtelennek aligha tekinthetjük.</p><div style="text-align: justify;"><br /></div><p></p><p></p><h4 style="text-align: left;">Bushido</h4><p> </p><blockquote style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">"Minden erény önáldozattal jár, feláldozásával pillantatnyi kényünknek, megtagadásával önhasznunknak, s nem ritkán hajlandóságunk vagy gyűlölségünk elnémításával: azonban minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van."</span></blockquote><div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz</span></div><p style="text-align: justify;">Némiképp retorikai, de nem életszerűtlen felosztás mentén folytatnám: mi van, amikor az egyik út a "professzió", a másik a "misszió" felé vezet?</p><p style="text-align: justify;">Az ábra alapján az egyén lényegében az önérdek és a közérdek közül választ ilyenkor.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Egyik kollégám szokta felhívni a figyelmet rá, hogy külön dolog valaminek az ára, és ugyanannak a valaminek az értéke.</div><div style="text-align: justify;">Például ha egy konzultációs folyamat konklúziója, hogy valaki nem lesz öngyilkos, akkor annak a folyamatnak az ára kb. egy havi budapesti albérlet, az értéke viszont lényegében felbecsülhetetlen.</div><div style="text-align: justify;">Ugyanígy: ha tanárként felkészítesz valakit az emelt szintű érettségire, akkor a szülei mélyen a zsebükbe nyúlnak, viszont az illető életlehetőségei, pszichés készségei akkora fejlődésen mehetnek át, amit gyakorlatilag nem lehet beárazni.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Az a hipotézisem, hogy amikor valaki lemond az Ikigai egyik feléről autentikus módon (tehát nem azért, mert nem ért semmihez, vagy mert mártír akar lenni), akkor ő tudatosan magasabb helyre rakja az értéket az árnál.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">És ez lehet egy jó üzlet.</div><div style="text-align: justify;">Az emberiség, haza, közösség, család szolgálata lehet önmagában kielégítő.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Miért?</p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhahQNXswfTAI2n8J8OLN-jbt7kZG66OW4qSIjKf0LCE3z4CaD8NzzcWliE1CpQ6OwZePngjhrQ5fOw8gTwf1A3Hx6KRsQaR0YE0ldeEaMTDZ_1G3WS1JekiuqURyJ23eLyRQgjU9Z3Gc9FQcLW7Bi9clQEyjCTNVumpKTmEl-rLB0MF5MK-cIfDf78kg/s960/achilles.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="860" data-original-width="960" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhahQNXswfTAI2n8J8OLN-jbt7kZG66OW4qSIjKf0LCE3z4CaD8NzzcWliE1CpQ6OwZePngjhrQ5fOw8gTwf1A3Hx6KRsQaR0YE0ldeEaMTDZ_1G3WS1JekiuqURyJ23eLyRQgjU9Z3Gc9FQcLW7Bi9clQEyjCTNVumpKTmEl-rLB0MF5MK-cIfDf78kg/w200-h179/achilles.jpg" width="200" /></a></div>A régmúltban említettem már Merton deviancia-elméletét, aminek lényege, hogy a társadalom célokat és a célok eléréséhez használható eszközöket ad az egyén számára. Ezzel kövez ki egy utat, amin azok járnak, akik a társadalom által helyeselt életet akarják élni. A deviancia lényegében annyi, amikor az egyén elveti a kínált célokat és/vagy eszközöket.<p></p><p style="text-align: justify;">Ha belegondolsz, az összes gyerekkori hőstörténet, az összes nemzeti ünnep arról szólt, hogy az áldozathozatal és szolgálat olyan eszközök, amelyeken keresztül elérhető a mindenki által áhított cél: a közösség megbecsülése, tisztelete.</p><p style="clear: both; text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Olyan dolgokat kaphatsz meg, amelyeknek megint csak inkább értékük, mint áruk van.</div><p></p><p style="clear: both; text-align: justify;">Kivéve, ha átvernek.</p><div class="separator" style="clear: both;"><br /></div><h4 style="text-align: left;">Shiroyama</h4><div><blockquote><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">"It's the nature of time</span></div><span style="font-size: x-small;"><div style="text-align: right;">That the old ways must give in</div><div style="text-align: right;">It's the nature of time</div><div style="text-align: right;">That the new ways comes in sin"</div></span></blockquote></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Sabaton: Shiroyama</span></div><p style="text-align: justify;">Tegyük fel, hogy egyik polgártársunk tanárnak áll.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Ez a polgártársunk tisztában van vele, hogy ezzel ő le is mondott arról, hogy saját zsebből fizessen magának egy jó kocsit, jó lakást és külföldi nyaralásokat. Oké ez így, mert részt vehet a jövő építésében, és segít a gyerekeknek kibontakoztatni szellemi képességeiket, esetleg valami jellemformáláson is keresztül mennek, míg foglalkozik velük.</div><div style="text-align: justify;">Ennek óriási az értéke, amit bizonyára a társadalom is elismer. Megfizetni azt nem biztos, hogy tudja, mert a piac nem olyan ütemben jutalmaz, ahogy az ő munkája beérik - de ettől mi még tudjuk, hogy nagy értéket teremt, amit nagyon értékelnünk kell.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Aztán hall egy ilyen beszédet:</p><blockquote><p style="text-align: left;">"Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen. Abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét sem kell szégyellni. Az ember gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér, én azt gondolom. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem."</p></blockquote><p style="text-align: right;">Lázár János</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Polgártársunk ezen a ponton kezdi sejteni, hogy lehet, hogy a társadalmi célok és eszközök terén rossz lóra tett és/vagy változtak ezek a dolgok, mióta ő döntött a karrierjéről. Egy régi értékrendet képvisel.</div><div style="text-align: justify;">Lázár beszéde provokatív, de alapvetően van egy követhető logikája: a karriered egy eszköz arra, hogy belépj a kapitalizmusba, és érvényesülj benne (lsd. fent: "profession"). Tehát teljesen oké, sőt, az az oké, ha a munkádnak van egy materiális, anyagi eredménye; ha ilyen eredménye nincs, az nem oké, illetve te sem vagy oké.</div><div style="text-align: justify;">Jó dolog ez a kapitalizmus. Biztos Nyugaton is azért lett olyan sok szép felhőkarcolójuk és menő iparuk, mert ott ez van. Egy kicsit igazán másolhatnánk róluk.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Végülis miért ne?</div><div style="text-align: justify;">A dolgoknak nem csak értékük van, hanem áruk is. Például polgártársunk is szeretne venni játékkonzolt a gyerekének, annak meg azért van egy kőkemény ára.</div><div style="text-align: justify;">Felmerül hát az ötlet, hogy akkor az ő munkájának is lesz ára, nem csak értéke.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Polgártársunk újabb igazsággal szembesül: soha nem is gondolta senki, hogy a társadalom, illetve az annak nevében szóló Lázár által deklarált célokat mindenki elérheti. Révén ezek véges erőforrásokhoz kötődnek, lesznek, akik a rövidebbet kell húzzák.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;"><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/17/ShiroyamaBattle.jpg/1200px-ShiroyamaBattle.jpg" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="542" data-original-width="800" height="217" src="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/17/ShiroyamaBattle.jpg/1200px-ShiroyamaBattle.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A shiroyamai csatában a Japán Birodalom új, <br />korszerű erői csaptak össze az ősi értékrendet <br />képviselő szamurájokkal. </td></tr></tbody></table>A társadalom nem áll mellé. Nem értékeli a munkáját.</div><div style="text-align: justify;">A szöveg, hogy "ez annyira értékes, hogy nem is lehet pénzben mérni" valójában nem azt jelenti, hogy megbecsülik az áldozatkész munkát. Azt jelenti, hogy "nem fizetjük ki". "Sok az ember, kevés a fóka, és látjuk, hogy te könnyen belemész abba, hogy neked nem jut".</div><div style="text-align: justify;">Lényegében kihasználják az áldozatkészségét. Legalábbis addig, amíg a saját "missziónak" megfelelő céljait és eszközeit le nem cseréli a konformista, felhalmozást segítőkre. </div><div style="text-align: justify;">Az rejtély mondjuk, hogy ki marad utána.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Félreértés elkerülése végett: nem gondolom, hogy a társadalomnak, politikai vezetésnek alapvető feladata, hogy mindenki egyenlő módon részesüljön az anyagi és erkölcsi javakból.</div><div style="text-align: justify;">Azt viszont gondolom, hogy a dolga és érdeke, hogy a társadalom szolgálata és a társadalom által közölt célok és eszközök szinkronban legyenek. Nincs jövője, ha nem így van.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Ha pedig ebben a konszolidációs munkában vallott kudarcát valaki kényszerítéssel akarja kompenzálni, az nem csak vezetőként dilettáns, hanem a történelemből tanulni képes polgárként is.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Ennyit akartam hozzászólni a státusztörvényhez.</div><div style="text-align: justify;">Ha a tanárok annyira nem érdekelnek, rakd a helyére a gyerekvállalást, rózsaszín galléros munkákat, tűzoltókat, rendőröket... .... ....</div><p></p><p><br /></p></div></div>
<div style="border: 2px dotted green;"><div style="text-align: center;">Szeretnél még kapcsolódó cikkeket olvasni?</div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9XmlscMPpnhVFQE1QNje53ZuS30BzEymKSszer6cRO-Vla-F_pIfstIz0rnqKZ-2W23EOur_ddm_ISzkzLEMSbKw82PNw9ZshxwU6fxtdW3qNou58gWqv7kaYL1XMpXVkM0Qr9-UrGETu7SujQKEO7an_7NfpcHuEostSiuZU26sk4yo_KDM13Pc/w200-h200/wouldyouliketoknowmore-t-shirt-navy-truenavy-swatch-400x400.jpg" width="200" /></div><ul><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/02/the-force-awakens.html" target="_blank">The Force Awakens</a>: ez a cikk leginkább a társadalmi szolgálatról szól, de Ikigai szempontból is érdekes lehet, ha eltöprengünk, hogy az USA woke toborzóvideói a hadsereg "profession" vagy "mission" oldalát ragadják meg inkább?</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/02/ismet-pusztithat-e-lang-rajtatok.html" target="_blank">Ismét pusztíthat e láng rajtatok</a>: ebben a bejegyzésben gyűjtöttem össze tanári pályám memorandumát. A vége tulajdonképpen ugyanazt a gondolatmentet követi, mint ez a bejegyzés, csak ott nem részleteztem ennyire.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2013/02/es-megis-mozog-fold.html" target="_blank">És mégis mozog a Föld</a>: ez is egy kicsit Ikigai-cikk; ebben amellett érveltem, hogy nem mindig a dolgozói életszerepben éled meg a kiteljesedésed, főleg nem a dolgok elején.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/07/confessio.html" target="_blank">Confessio</a>: ebben a bejegyzésben saját példán keresztül mutattam be a karrier összetettségét, változékonyságát. Van példa és kifejtés az itt kevesebb műsoridőt kapó életszerepekre is.</li></ul></div><div class="separator" style="clear: both;"></div></div><p><br /></p><center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-50955367835467032332023-06-30T15:28:00.000+02:002023-08-03T14:05:40.903+02:00Teljesítménymutató<p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinW9f5EgFyIVQMW3F7qGAFYm94FgB-mz110aBWQoW1hbARYqbbR8cE099hr5zFpHhsEhfWHTgOGdnRNMH1kEJ1JPkdBpkjR8dgD_GDRXMPQNFBqR3584LJ0JcZdi67sqh7Mevt3rOyCJjI_Qv-RwR0ycFw8mg4UaGOcMHaxwtVoFSGpgNKsn5Ms7qGDA/s800/1683892532249.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinW9f5EgFyIVQMW3F7qGAFYm94FgB-mz110aBWQoW1hbARYqbbR8cE099hr5zFpHhsEhfWHTgOGdnRNMH1kEJ1JPkdBpkjR8dgD_GDRXMPQNFBqR3584LJ0JcZdi67sqh7Mevt3rOyCJjI_Qv-RwR0ycFw8mg4UaGOcMHaxwtVoFSGpgNKsn5Ms7qGDA/w200-h150/1683892532249.jpg" width="200" /></a></div>Ebben a bejegyzésben arról mesélek, milyen jellemformáló hatása lehet annak, ahogy összerakunk rendszereket. Ezek a társadalmi szerződések hatnak munkahelyi, közösségi, még politikai szinten is szerintem.</div><div style="text-align: justify;">A fő állítmány mégsem az erényekhez és jellemhez kötődik, hanem nagyon alapvető tanulás-elméletekhez: akármit raksz össze az embereknek, azzal automatikusan tanítod őket.</div><div style="text-align: justify;">Ha kíváncsi vagy, hogyan, olvass tovább!</div><p></p><span><a name='more'></a></span><p><br /></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifoiVjmyd6AmebAyKvcwJJtFb-Nd_11-bWWbrfNxutLgP0sOZqpxhPkS-qlZK5p0oqAxDnPH2QkhmxWDeO4nE4sj3eTckPKTrTxLiQNpXvNUsNq6yTZImYO9TwI87jDHjXz4gJcVZ2j9KPLCUwBAuG1EzCSXgOQSzZ_CdOFq2offl48VwYDbbe-zbY9w/s500/EftO3lYWAAAxYbi.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="338" data-original-width="500" height="135" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifoiVjmyd6AmebAyKvcwJJtFb-Nd_11-bWWbrfNxutLgP0sOZqpxhPkS-qlZK5p0oqAxDnPH2QkhmxWDeO4nE4sj3eTckPKTrTxLiQNpXvNUsNq6yTZImYO9TwI87jDHjXz4gJcVZ2j9KPLCUwBAuG1EzCSXgOQSzZ_CdOFq2offl48VwYDbbe-zbY9w/w200-h135/EftO3lYWAAAxYbi.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: justify;">Végy egy egységsugarú macskát. Rakd be egy dobozba, amin egy pedállal nyitható ajtó van. Tegyél az ajtó elé ételt. Figyeld, ahogy az állat a próba-szerencse tanulás folyamatán keresztül rájön, hogyan tud kijutni, körönként egyre gyorsabban és magabiztosabban.</div><div style="text-align: justify;">Retorikai kérdés: vajon érti a macska az összefüggéseket? Érti a pedál mechanikáját? Vagy megszokta, hogy melyik az az inger, ami a kívánt választ adja?</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Végy egy egységsugarú dolgozót. Lehet beosztott, középvezető vagy vezető, igazából mindegy, lényeg, hogy valamilyen függőségi viszony azért legyen közte és mások között.</div><div style="text-align: justify;">Ez a dolgozó kap egy komplex feladatot, aminek megoldásáért jutalmat kap. Neki is ugrik hát serényen, és a próba-szerencse tanulás folyamatán keresztül rájön, hogyan tudja megkapni ezt a jutalmat.</div><div style="text-align: justify;">Nem, az előző kísérletben bemutatott pedál itt nem az eredményes munka.</div><div style="text-align: justify;">A dolgozó nem akkor kap jutalmat, amikor megoldotta a feladatot.</div><div style="text-align: justify;">Hanem akkor, amikor lejelenti, hogy megoldotta.</div><div style="text-align: justify;">És ahogy a fejében összeáll az ősi felismerés, hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes, rájön, hogy a feladatmegoldás bonyolult és költséges folyamata igazából kihagyható - a pedált kell megtanulni minél ügyesebben nyomogatni. Azaz minél meggyőzőbben kell állítania, hogy nehéz munkán van túl, majd belegebedt, mások még hátráltatták is, de az ő elkötelezettsége, kitartása és szakértelme végül leküzdötték az akadályokat.</div><div style="text-align: justify;">És valóban: van ajtó, ami ennyitől kinyílik.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Ez a hasonlat úgy jutott eszembe, hogy mostanában voltam pár konferencián, amelyeket mindig államtitkár-helyettesek szoktak megnyitni. Valamiért mindig fontosnak tartják elmondani, hogy Magyarország jobban teljesít, csak a Brüsszeli szankciók és a Gyurcsány-kormány nyolc éve miatt tűnik úgy, mintha lennének kisebb elakadások.</div><div style="text-align: justify;">Azon gondolkoztam, hogy vajon ezek az arcok tudják, hogy mit mondanak? Tudják, hogy éppen szakértő közönséghez beszélnek, aki tisztában van vele, hogy az elhangzottak nem igazak?</div><div style="text-align: justify;">Vagy úgy vannak ők ezzel a szöveggel, mint a macska a pedállal? </div><div style="text-align: justify;">Mindegy, hogy Magyarország hogyan teljesít? </div><div style="text-align: justify;">Mindegy hogy hisznek nekik, mindegy, hogy csak udvariasan bólogatnak vagy be vannak fenyítve? Mindegy, hogy ellenzéki vagy kormánypárti - az egyiket amúgy se lehet meggyőzni, a másikat nem is kell, csak formaságból le kell jelenteni, hogy minden oké?</div><p></p><p style="text-align: justify;">Mindegy, csak nyíljon az ajtó?</p><p></p><div style="text-align: justify;">Idáig igazából mindegy is, hogy miről filózgatok a nyitóbeszédek alatt.</div><div style="text-align: justify;">De jobban belegondolva, jobbak vagyunk mi ennél?</div><div style="text-align: justify;">Nekünk talán fontosabb a minőségi teljesítmény, mint a meggyőző elszámolás?</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Attól függ; mondhatnánk.</div><div style="text-align: justify;">Attól függ, hogy milyen szerződések szabályozzák a munkánkat.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Korábbi bejegyzésekben emlegettem a számomra oly meghatározó szerződéses-modellt. Ebben az áll, hogy minden helyzetbe úgy megy bele az ember, hogy tudatosan (ahogy Berne fogalmaz: eljárás) vagy nem tudatosan (szintén Berne szóhasználatában: rituálé), de van egy célja vele. Erre a célra kvázi szerződik magával.</div><br /><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigReQJsVjqGebTpAhy975sNB97dF236Sa9drIJZfk4L2liE_Y6uEV0t-j57CWpWorzaCbQElHhzARzLXFy_Nz6nKuDb_D1IUSVQN-myeroT4D3VsKrCs3KpQ4FznvQtD0pTqxPekGEVTmwPST3K-U7aacsGvEZluTiNSsT25FoMepoU89Gxg_ln2nr-A/s556/szerzodes.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="305" data-original-width="556" height="176" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigReQJsVjqGebTpAhy975sNB97dF236Sa9drIJZfk4L2liE_Y6uEV0t-j57CWpWorzaCbQElHhzARzLXFy_Nz6nKuDb_D1IUSVQN-myeroT4D3VsKrCs3KpQ4FznvQtD0pTqxPekGEVTmwPST3K-U7aacsGvEZluTiNSsT25FoMepoU89Gxg_ln2nr-A/s320/szerzodes.png" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">A macska a kísérletben arra szerződött magával, hogy kijut a dobozból, és megeszi a kirakott kaját.</div><div style="text-align: justify;">A dolgozó elméletileg összetettebb teremtmény, mint a macska, szóval neki lehetősége van pszichogén szükségletek mentén is szerződni önmagával: örömöt okozhat a jól végzett feladat, a kihívás teljesítése, a jobbá tett világ is. De nem muszáj megostromolni a mennyeket: a dolgozó is megelégedhet azzal a céllal, hogy minél hamarabb leteszi a melót és megszerzi a jutalmat.</div><p></p><p style="text-align: justify;">A kérdés ott válik komplexebbé, amikor próbáljuk megfejteni, hogy kivel áll szerződésben a dolgozó?</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Egyrészt van itt egy ügyfél.</div><div style="text-align: justify;">Ő ezernyi módon szerződhet magával, többek közt úgy is, hogy minél kevesebb időt és odafigyelést költ az adott témára, és kiszervezi a felelősséget egy szakértőnek (=dolgozó). Az ő pedálja ez a "szakértelem": ezt megnyomva biztos lehet abban, hogy minőségi munkát kap majd, hiszen ha valakire ki van írva, hogy szakértő, akkor biztos tényleg ért a dolgához (nem), és biztos törekszik is a minőségi munkára (újfent nem biztos). Ez a pedál mindenképp működik valahogy: ha nem azt kapja, amit szeretne, akkor teljesen jogosan lehet csalódott, és számíthat legalább némi együttérzésre; vagy gyakorolhat kegyet, hogy "mér', a Gyurcsány jobb volt", "de legalább csinál valamit", "manapság már úgyse találsz tisztességes szerelőt". Ő ugye arra szerződött, hogy nem lesz felelős.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Szerződő fél továbbá a dolgozó főnöke.</div><div style="text-align: justify;">Neki lehet célja az, hogy a legjobb szolgáltatást nyújtsa, és ebbe a szerződésbe bevonhatja a dolgozót is. Még arra is szerződhet, hogy a "legjobb szolgáltatás" markere maga a minőség lesz. De olcsóbb úgy megoldani a dolgot, hogy a marker a kevés negatív visszajelzés legyen.</div><div style="text-align: justify;">Ily módon ő nem arra szerződik a dolgozóval, hogy az a legjobb munkát végezze. Arra szerződik, hogy győzze meg az ügyfelet, hogy az övék a legjobb, és hiteltelenítse mások kritikáját, legyen az konkurencia vagy ügyfél. Ily módon aránylag kis ráfordítással megtartható az ügyfélkör. Van, hogy valójában mindössze ennyi a jutalom az ajtó mögött.</div><div style="text-align: justify;">Ha a dolgozó nem tudja neki kinyitni ezt az ajtót, akkor ki lehet rúgni, mert nem elég jól nyomogatja a pedált.</div><div style="text-align: justify;">Ha a leszerződött pedált jól nyomogatja a dolgozó, de az ügyfél nem éri be gyatra munkával, akkor is ki lehet rúgni a dolgozót, révén a "szakértelem" pedált a főnök is nyomogathatja, ha szükséges. Majd közösen sajnálják magukat az ügyféllel, hogy "manapság nem lehet rendes munkaerőt találni".</div><p></p><p style="text-align: justify;">Azon a napon, amikor mindhárom fél arra fog szerződni, hogy könnyen és gyorsan, a felelősséget áttolva intézi az ügyeit, valóra válik a régi Hofi-vicc, amiben hivatalosan 10 malacot fial a disznó, a valóságban mégsem jut senkinek egy sem.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><h4 style="text-align: left;">Kondicionálás</h4><p style="text-align: justify;">Megkísérelném a moralizálgató okoskodás irányából visszakormányozni ezt a bejegyzést.</p><p style="text-align: justify;">Tudom, eddig úgy tűnt, hogy az emberi gyarlóságról és hülyeségről írtam.</p><p style="text-align: justify;">De nem erről szeretnék szólni.</p><p style="text-align: justify;">Akkor van szó emberi gyarlóságról, ha a szerződő felek reflekítvek arra, hogy hamis szerződéseket kötnek, és/vagy nem reflektívek a folyamatra, amiben részt vesznek.</p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL6_F0xg2llUxQwL-cCNJd00cZT--uly3Xj0aVepAQ9f5DgclXW1J4GABeeum-BQDRssuISj_7GLcbNJO56x83JvLyOJEs7VxY1GIeJy4sbd8cW6OY3zRI_rBe0ueYPpGFx8YNwppy-OwO9E8GWKPQALF1Ub_wRA-dkZYti4i_8w9NkDd-v4dCmIpKRA/s800/upload.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="113" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL6_F0xg2llUxQwL-cCNJd00cZT--uly3Xj0aVepAQ9f5DgclXW1J4GABeeum-BQDRssuISj_7GLcbNJO56x83JvLyOJEs7VxY1GIeJy4sbd8cW6OY3zRI_rBe0ueYPpGFx8YNwppy-OwO9E8GWKPQALF1Ub_wRA-dkZYti4i_8w9NkDd-v4dCmIpKRA/w200-h113/upload.png" width="200" /></a></div>Viszont nem véletlenül az operáns kondicionáláshoz használt probléma-dobozzal nyitottam a levezetésemet: úgy gondolom, hogy ezek a hamis szerződések nem feltétlen tudatosak, illetve a tanulás egy alacsonyabb szintjén is kialakulhatnak.<p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Az operáns kondicionálásnak az a lényege, hogy a kívánt viselkedést jutalmazod, a nem kívántat bünteted. Az alanynak nem kell megérteni, hogy jól cselekedett-e vagy rosszul. Csak arra kell ráéreznie, hogy jól jár-e vagy rosszul.</div><div style="text-align: justify;">Állatidomításnál klasszikus eszköz ez, de valójában az emberi viselkedés formálásánál is sokat használjuk. Különösen kicsi korban, amikor még nem igazán lehet az alany belátására építeni.</div><div style="text-align: justify;">A tévedés ott van, hogy amikor már építünk az alany belátására, azt hisszük, hogy az operáns kondicionálás elvei nem működnek.</div><div style="text-align: justify;">Minden másodpercben működnek.</div><div style="text-align: justify;">Az ember egy tanulógép, lényegében ez a tulajdonsága emelte uralkodó fajjá a Földön. Folyamatosan monitorozza, hogy mi viszi közelebb ahhoz, amit szeretne, vagy amit nem szeretne.</div><div style="text-align: justify;">Ebből következően minden rendszer, amiben célorientált viselkedés zajlik, lényegében egy tanulásra provokáló rendszer. Az ember folyamatosan gyűjti az eredményeket, az általa adott ingerekre kapott válaszokat, és folyamatosan optimalizálja majd a működését, attól függően, hogy milyen jutalmat szeretne megszerezni.</div><p></p><p style="text-align: justify;">A dolgozó, ügyfél és főnök között megkötött szerződések automatikusan ilyen rendszereket hoznak létre. </p><p style="text-align: left;"><br /></p><h4 style="text-align: left;">KPI</h4><div><br /></div><p style="text-align: justify;">Egy példát hoznék arra vonatkozóan, hogy ez milyen dilemmákhoz vezet.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Van nekem egy olyan feladatom, hogy értékeljem a beosztottjaim teljesítményét. A pénzekről konkrétan nem én döntök, de konzultációs jogom van a témában, szóval egy kis tudatosság nem árt azért ehhez a művelethez.</div><div style="text-align: justify;">Természetesen nem kaptam szempontrendszert az értékeléshez, úgyhogy nekiveselkedtem egy rendszer kialakításának, ami valamennyire objektívan méri egy pszichológus meglehetősen összetett munkáját. Rágúgliztam a menedzser szakmában key performance indicatoroknak nevezett megoldásokra is, amelyeknek - ha jól értem - az a lényegük, hogy mérhetővé teszik egy adott munkakör stratégiailag fontos folyamatait, és azok monitorozásával lehet eldönteni, hogy jól halad-e a csoport, vagy sem. Általában ehhez teljesítménybért is kötnek.</div><div style="text-align: justify;">Ismervén az operáns kondicionálás elveit, már nagyjából sejtettem, hogy hol lesz ezzel a probléma, mire a cikk végére értem. Ami azt illeti, a cikk szerint is ez a fő probléma: a KPI céllá válik eszköz helyett.</div><div style="text-align: justify;">A teljesítménybérrel a főnök gyakorlatilag létrehoz a dolgozónak egy a viselkedésterápiában is használatos zsetongazdaságot. </div><div style="text-align: justify;">A dolgozó látni fogja, hogy melyik pedálok nyomogatásáért kap több pénzt, úgyhogy abba tereli az energiáit. Esetleg még cicomáz is valamennyit a jelentéseken.</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM6pyKtXc60TXe6cK7vkfg9YFjn_ofxJoMRK5JurozC81a2lqw-KAsNvzYZCYwO0rzWtkeAuUZdzUlXoyMtYGIHLgvKK0QyX5lyP0IUkln9GMwCSj4DDbtrKp6zc6Pcr7fvj8x816gtnhbRWwVAJ2pqiZh_x9TL0d42N_WeKoKaFuWq-w4pPoHFkPTaA/s749/Screen_Shot_2017-11-30_at_1.12.37_PM.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="441" data-original-width="749" height="118" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM6pyKtXc60TXe6cK7vkfg9YFjn_ofxJoMRK5JurozC81a2lqw-KAsNvzYZCYwO0rzWtkeAuUZdzUlXoyMtYGIHLgvKK0QyX5lyP0IUkln9GMwCSj4DDbtrKp6zc6Pcr7fvj8x816gtnhbRWwVAJ2pqiZh_x9TL0d42N_WeKoKaFuWq-w4pPoHFkPTaA/w200-h118/Screen_Shot_2017-11-30_at_1.12.37_PM.png" width="200" /></a></div><br />Például ha egy osztályon a kezelt ügyek mennyisége a KPI, akkor mindenki igyekszik majd kerülni a bonyolultabb, időigényes eseteket, az egyszerűbbeket pedig majd igyekeznek gyorsan, esetleg felületesen kipörgetni. Ha a nehéz esetekhez kötődik a jutalom, akkor összekapnak majd rajtuk, és mindenki cseszi el az idejét a folyamatok bonyolításával, a normál esetek kárára.</div><div style="text-align: justify;">Vagy hogy a felsőoktatásra konkretizáljuk, jó példa még, hogy alkalmatlan embereket tartunk bent a képzésben, hogy ne romoljon a lemorzsolódás-mutatónk; vagy épp alkalmasak szórunk ki, hogy elitnek látszódjunk így.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Azon kevesek közé tartozom, akik büszkék lehetnek kollégáik szakmai elhivatottságára, de amikor kapisgálni kezdtem az előttem álló feladat paramétereit, összehúztam magam, hogy "hű more, ebbű' baj lesz!"</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Csak hogy bizonyítsam, hogy mennyire nem az emberi gyarlóságról van szó, védelmembe veszem az államtitkár-helyetteseket egy gondolatkísérletben.</div><div style="text-align: justify;">Én el tudom képzelni, hogy valaha ez a csávó egy egész éjszaka csiszolgatta a prezentációját, érdekes és értelmes adatokat és gondolatokat felvonultatva. Aztán látta, hogy ugyanaz az undor terül szét a közönség (=ügyfél) arcán, mint amikor az M1 híradót nézik, mindössze azért, mert szerencsétlen dolgozó kormányzati zászlók alatt próbálja kivakarni a disznóólból ezt az országot. Valószínűleg rájött, hogy ennyi erővel másik pedált is nyomogathatott volna éjjel.</div><div style="text-align: justify;">Hasonlóképpen újragondolhatta a terveit, amikor látta, hogy a kollégája teljesen színvonaltalan prezentációját nagyobb elismerésben részesítette a főnök, mert nagyobb csapásszámmal spammelte tele kormányzati propagandával. </div><div style="text-align: justify;">Igazából nem kell elidegenednie. Nem kell meghasonulnia. Semmit se kell éreznie (bár általában ezen múlik, mert az érzés is lehet jutalmazó vagy büntető). Csak alkalmazkodnia kell az inger-válasz rendjéhez, a többit elintézi az implicit tanulás jelensége.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Az biztos, hogy a rendszer tanít. Az nem biztos, hogy arra, amire akarjuk.</p><p style="text-align: justify;">És csak hogy ne szakadjunk el mégse az erkölcsi magaslatoktól, íme itt egy kihívás: nézzétek végig ezt a témánk szempontjából releváns, emlékezetes beszédet anélkül, hogy elérzékenyültök!</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/X5rQKAx-Dbo" width="320" youtube-src-id="X5rQKAx-Dbo"></iframe></div><br /><p style="text-align: left;"><br /></p></div><div><br /></div><div><div style="border: 2px dotted green;"><div style="text-align: center;">Szeretnél még kapcsolódó cikkeket olvasni?</div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9XmlscMPpnhVFQE1QNje53ZuS30BzEymKSszer6cRO-Vla-F_pIfstIz0rnqKZ-2W23EOur_ddm_ISzkzLEMSbKw82PNw9ZshxwU6fxtdW3qNou58gWqv7kaYL1XMpXVkM0Qr9-UrGETu7SujQKEO7an_7NfpcHuEostSiuZU26sk4yo_KDM13Pc/w200-h200/wouldyouliketoknowmore-t-shirt-navy-truenavy-swatch-400x400.jpg" width="200" /></div><ul><li style="text-align: left;"><a href="https://study.com/learn/lesson/edward-thorndikes-puzzle-box-theory-setup-implications.html" target="_blank">Thorndike-féle problémadoboz</a>: itt olvashatsz a macskás kísérletről, angolul</li><li style="text-align: left;"><a href=" https://mitmondhatnek.blogspot.com/2023/01/ugy-emlekeztem-tiz-ev-lassabban-telik.html" target="_blank">Úgy emlékeztem 10 év lassan telik, 1. rész</a>: ez az eddigi 10 évet összefoglaló írás első fele. A végén kerül szóba a személyes fejlődés, amelyben a szerződés, Berne-féle eljárás és rítus, illetve a dolgozói érettség is szóba kerül. Ez utóbbi is releváns, de most nem tértem ki rá.</li><li style="text-align: left;"><a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2016/09/bucsu-fegyverektol.html" target="_blank">Búcsú a fegyverektől</a>: nagyon hasonló logikájú bejegyzés ehhez, csak ott az SNI-s gyerekek ellátásán keresztül meséltem a hamis szerződésekről.</li></ul></div><div class="separator" style="clear: both;"></div></div><p><br /></p><center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center></div><div><br /></div><div><p><br /></p></div>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-67294557614622661532023-05-29T13:31:00.006+02:002023-05-31T15:53:33.981+02:00Záróalakulat<p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9TN2WcTWNSC2zU-clrxVaCzE4Mv-zuWIPS5KlBCqNENjuOcFxhnA2GmOHM1_xTROqiL7O7v3gTdXWfRysKuSLa0wudnelJ1OzLLXwF4HylI-xJ0gx5FhgcnGDcOMBhMsN4xFK4V1P-Kxf7O-awkaBnN9dGk7aGwA1zvKZ5b_VgWBYTn3pr_DZHuc/s2048/6c310e5f_8494db6f4252b59557b859f5b7051225.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="2048" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9TN2WcTWNSC2zU-clrxVaCzE4Mv-zuWIPS5KlBCqNENjuOcFxhnA2GmOHM1_xTROqiL7O7v3gTdXWfRysKuSLa0wudnelJ1OzLLXwF4HylI-xJ0gx5FhgcnGDcOMBhMsN4xFK4V1P-Kxf7O-awkaBnN9dGk7aGwA1zvKZ5b_VgWBYTn3pr_DZHuc/w200-h200/6c310e5f_8494db6f4252b59557b859f5b7051225.jpg" width="200" /></a></div>"Nem tudod magad jobbá utálni". Ezt az idézetet a közösségi médiában láttam valamelyik pszichós ismeretterjesztő oldalon. Szerintem szép sommás mondat, szoktam is emlegetni - így kiderült, hogy nem mindenki ugyanúgy értelmezi. Valószínűleg az ilyen oldalak szivárványos-smileys képi világa zavarja össze az embereket, de nem, itt nem az üzenet, hogy akármit hozol össze, azért csak hálás lehetsz magadnak, és ragyogó lény vagy, aki már így is tökéletes, és a többi...</div><div style="text-align: justify;">Gondoltam, megírom a saját levezetésem, a szivárványokat és smileykat világháborús metaforákra és sématerápiás értelmezésekre cserélve, hátha valakinek úgy befogadhatóbb az önelfogadás koncepciója.</div><p></p><span><a name='more'></a></span><p><br /></p><p></p><div style="text-align: justify;">Tavaly kitaláltam egy "ne légy seggfej" sorozatot, amiben arra hozok fel példákat, hogyan bánthatjuk magunkat és a többieket megalázó, méltatlan szövegekkel. Érdekes módon az összes párhuzam, amiből kiindultam, valamilyen katonai bravúrhoz köthető. </div><div style="text-align: justify;">Ezekből hoztam el egy gyöngyszemet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><p></p><h4 style="text-align: left;">A párhuzam</h4><div><blockquote class="tr_bq" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Georgia, Utopia, "Palatino Linotype", Palatino, serif; font-size: 13.2px; text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">"Állítsuk (katonáinkat) olyan helyekre, ahonnan nincs kiút, s akkor meghalnak inkább, de nem menekülnek."</span></blockquote><div style="background-color: white; color: #222222; font-family: Georgia, Utopia, "Palatino Linotype", Palatino, serif; font-size: 13.2px; text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Szun Ce</span></div></div><p style="text-align: justify;">Gondolom alapvetően nehéz feladat lehet rávenni bármelyik hadsereg embereit arra, hogy legyőzzék a félelmüket, és hősiesen, halált megvető bátorsággal harcoljanak egy csatában. <br /></p><p style="text-align: justify;">Élek a gyanúperrel, hogy sehol sem a meggyőzés legpuhább eszközeivel érik el, hogy a katonák jobbak legyenek, de az orosz megoldás alighanem kimagaslik a tömegből: ők a záróalakulatokat találták ki motivátornak.</p><p style="text-align: justify;">Ezek a csapatok a támadó gyalogság mögött kaptak helyet, és az volt a feladatuk, hogy legéppuskázzák azokat a katonákat, akik megpróbáltak visszavonulni. A két tűz közé szorult embereknek így már nem nagyon maradtak alternatívái - ha már mindenképp halálra voltak ítélve, nekifutottak az ellenségnek.<br /></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwe-Aae-6LfN0ZtP_-pwRMsjA6TgGmaYpFFxgreLAedbIKJ5mGvKkDyhYkM96LvCuOxtGfIK4NhXgvI8rvD21rN92WUYbgTF6ksQws60fgj6dsbf5Dm3UfuDGf140DVgbrbdx624T4RhN7WJjLK6ltK6Q7QxJD4sVU1Yp63mfzudWMit3zVdwTOIY/s910/z%C3%A1r%C3%B3alakulat.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="383" data-original-width="910" height="135" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwe-Aae-6LfN0ZtP_-pwRMsjA6TgGmaYpFFxgreLAedbIKJ5mGvKkDyhYkM96LvCuOxtGfIK4NhXgvI8rvD21rN92WUYbgTF6ksQws60fgj6dsbf5Dm3UfuDGf140DVgbrbdx624T4RhN7WJjLK6ltK6Q7QxJD4sVU1Yp63mfzudWMit3zVdwTOIY/s320/z%C3%A1r%C3%B3alakulat.jpg" width="320" /></a></div>Ez a megoldás a II. világháborúban volt jellemző, de <a href="https://mandiner.hu/cikk/20220311_csecsenek_zaroalakulatok_kijev_ostroma_oroszok" target="_blank">egyes források</a> szerint újra elővették, immár az Ukrajna elleni különleges műveletben. Nem tudom, mennyire igaz, ha igen, mennyire rendszerszintű, nekünk igazából a történelmi forrás elég.<p></p><p style="text-align: justify;">A források (beleértve nagyapám vidám anekdotáit a Don-kanyarból) alapján a legénység megfélemlítése mélyen átitatta a Vörös Hadsereget. A komment-szekcióban találtam egy illusztris idézetet:</p><blockquote><div style="text-align: justify;">„Annak érdekében, hogy egy rendezetlen és kiképzetlen katonatömeget ellenőrzés alatt tudjanak tartani, a harcok előtt kivégzéseket tartottak. (...) Ennek a „megelőző politikai munkának” eredményeként a félelem az NKVD-től és a komisszároktól nagyobb volt, mint a németektől.</div><div style="text-align: justify;">Ha támadás közben valaki megfordult, a feltartóztató különítmény lelőtte. A félelem késztette a katonákat, hogy előre menjenek meghalni. Pontosan ez volt az, amire a mi bölcs Kommunista Pártunk, a győzelem szervezője, támaszkodott."</div></blockquote><p style="text-align: justify;">Akármilyen sok múlt azon, hogy megnyerjék ezeket a csatákat, nem találkoztam még olyan emberrel, aki szerint a záróalakulat intézménye nem barbarizmus.</p><p style="text-align: justify;">Így pszichológusként nem is az az érdekes benne, hogy az orosz veszteségek tekintélyes hányadát konkrétan az oroszok okozták.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Hanem az, hogy ezt a sok energiát, amit az alakulatok felállításába fektettek, nem arra fordították, hogy reményt adjanak a katonáknak, hanem hogy a maradékot is elvegyék tőlük.</div><div style="text-align: justify;">Még ki se képezték őket rendesen arra, hogyan lehet végrehajtani a feladatot.</div><div style="text-align: justify;">Még fel se fegyverezték őket rendesen.</div><div style="text-align: justify;">A hóhéraikat fegyverezték fel.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Ez azért elég nagy seggfejség, nem?</p><p><br /></p><h4 style="text-align: left;">Disposable</h4><p></p><blockquote><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">"Back to the front</span></div><span style="font-size: x-small;"><div style="text-align: right;">You will do what I say, when I say</div><div style="text-align: right;">Back to the front</div><div style="text-align: right;">You will die when I say, you must die</div><div style="text-align: right;">Back to the front</div><div style="text-align: right;">You coward</div><div style="text-align: right;">You servant</div><div style="text-align: right;">You blind man"</div></span></blockquote><span style="font-size: x-small;"></span><p></p><p style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Metallica: Disposable heroes</span></p><p style="text-align: justify;">Ezen a ponton kapcsolódunk az eredeti idézethez.</p><p style="text-align: justify;">"Jobbá utálni magad" lényegében olyan ötlet, mint felállítani egy záróalakulatot saját magadnak, a lelkeden belül.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Nyilván, köszönhetően az önreflexiós képességünknek, abszolúte lehetséges, hogy nem vagyunk megelégedve magunkkal.</div><div style="text-align: justify;">Van pozitív lehetséges énképünk - akár mi, akár mások találták ki nekünk -, és nem mindig sikerül olyanná válni, mint ő.</div><div style="text-align: justify;">Vannak különböző énrészeink, én-állapotaink és módjaink, és nem mindegyik képes jól kezelni helyzeteket.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEida_IYOFIuNWrXgNs1Y_om6qWnifaS2hqUYlcagJab0k-Cj0nw6_VTFlovhAqrQAzZQc9ZGupSBPC3KytM-d369QlqU64qidZn-FR9PnuU_cFqFoiGKgpKEN2Pjhtd1PryLU7PWI33LSV2-zNEaYI2u8UeoHyftqB40nmcUQSzj4brf6xxGdV4yLk/s1200/mirror.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="799" data-original-width="1200" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEida_IYOFIuNWrXgNs1Y_om6qWnifaS2hqUYlcagJab0k-Cj0nw6_VTFlovhAqrQAzZQc9ZGupSBPC3KytM-d369QlqU64qidZn-FR9PnuU_cFqFoiGKgpKEN2Pjhtd1PryLU7PWI33LSV2-zNEaYI2u8UeoHyftqB40nmcUQSzj4brf6xxGdV4yLk/s320/mirror.jpg" width="320" /></a></div>Ennek nem kell örülni. Sőt, teljesen oké, ha felvesszük egy külső szemlélő nézőpontját, és azon keresztül belátjuk, hogy amit tettünk, mondtunk, vagy épp ezek hiánya ellenszenves.</div><div style="text-align: justify;">Erre a helyzetre van a szégyen nevű érzelem.</div><p></p><p style="text-align: justify;">A szégyennek motorja lényegében az a félelem, hogy a nem jól működő énünk a leghangsúlyosabb az összes közül. Mások csak ezt az egyet látják, ezzel azonosítanak bennünket. Talán igazuk is van?</p><p></p><div style="text-align: justify;">Az utálat ennél szerintem egy agresszívabb érzés. </div><div style="text-align: justify;">Nem a félelemből és bánatból keverném ki, mint a szégyent, hanem haragból és undorból.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Ha a játszmákból ismert Drámaháromszögön akarnám elhelyezni ezeket, az utálatot az Üldöző érzi (ő van nárcisztikus/paranoid, én oké vagyok és te nem pozícióban), a szégyent az Áldozat (ő van depresszív, én nem vagyok oké de te igen pozícióban).</p><p></p><div style="text-align: justify;">Tegyük fel, hogy gyakran előfordul, hogy tényleg megszeretik azt, akit utálnak, amennyiben megváltozik. Tegyük fel, hogy nem bántják többet, és őszintén befogadják.</div><div style="text-align: justify;">Ebből a perspektívából volna benne logika, hogy ha utálod magad, azzal jelzést adsz az egészséges én-részeidnek, hogy változtatni kéne.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">De azért felmerülnek itt kérdések!</div><div style="text-align: justify;">Egyrészt, az utálat általában csak annyit mond, hogy hitvány vagy, nem szán időt arra, hogy megtanítsa, hogyan lehetsz jobb. Talán még annyit se, mint anno az oroszok a katonáik felkészítésére.</div><div style="text-align: justify;">Másrészt, az utálkozó én-résznek nyilván hatalma kell legyen a bűnös én-rész fölött, ellenkező esetben a bűnös nem megváltozna, hanem átvenné az irányítást (azaz innentől ez az én-rész határozza meg az egyén önazonosságát, narratív pozícióját, stb.). Ám ahhoz, hogy az utálkozó én-résznek ellenállhatatlan ereje legyen, több mentális erőforrást kell kapnia. Talán pont ezek az erőforrások kellenének ahhoz, hogy a rosszul működő én-rész összeszedje magát, és egy jobb megoldást találjon ki és valósítson meg magának. Ahogy egykor (?) az orosz hadseregben a gyalogság és záróalakulat is ugyanazon az arzenálon osztozkodott, a te én-részeid is ugyanazokból a mentális erőforrásokból tudnak csak táplálkozni.</div><p></p><p><br /></p><h4 style="text-align: left;">Én értem ezt a metaforát, de nem tudom alkalmazni</h4><blockquote><div style="text-align: right;"><span style="font-size: small;">"</span><span style="font-size: x-small;">In a mirrored room</span></div><span style="font-size: x-small;"><div style="text-align: right;">Just a simple man</div><div style="text-align: right;">Naked, broken, beat, and scarred</div><div style="text-align: right;">What do I really know?</div><div style="text-align: right;">That fear of letting go</div><div style="text-align: right;"><br /></div><div style="text-align: right;">Would you</div><div style="text-align: right;">Criticize, scrutinize</div><div style="text-align: right;">Analyze my pain?</div><div style="text-align: right;">Would you</div><div style="text-align: right;">Summarize, patronize</div><div style="text-align: right;">Classify insane?"</div></span></blockquote><span style="font-size: x-small;"><div style="text-align: right;"><br /></div><div style="text-align: right;">Metallica: Room of mirrors</div></span><p style="text-align: justify;">Az előző levezetésben van egy kis - mondjuk úgy, retorikai - csalás.</p><p style="text-align: justify;">Úgy hangzik, hogy ha felállítottál magadnak egy záróalakulatot, akkor azt szándékosan tetted; te döntöttél így.</p><p style="text-align: justify;">Valójában az a jellemző, hogy ilyenre formáltak.</p><p style="text-align: justify;">Ezt a záróalakulatot a pszichológia iskolától függően sok néven emlegeti: a dinamikus megközelítésekben szadisztikus szülői imágó, a tranzakcióanalízisben Negatív Kontrolláló Szülői én-állapot, a sématerápiában büntető szülői sémamód. </p><p style="text-align: justify;">Mindegyiknek az a lényege, hogy a fejlődés során az ember átveszi a körülötte lévő szülő-figurák nézeteit, gondolkodásmódját, legyen az negatív vagy pozitív. Ez az internalizált rendszer aztán a személyközi és a személyen belüli folyamatokban is meghatározó lesz, amikor szóba kerül a kérdés, hogy rendben van-e, amit csinál, amilyen ember ő?</p><p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm12U0dxQjLgc8xSXwuffPqOti_nHuLB8LVtQ8n8nm0sMb3xKhHPC4qGP52uu1x7xqqK2IRMJyWlbS9UKM5K-YeQwFptbtEzVSGfgBqjpxHuDRY31UGdO6k-kyb8Wx044VL0PtZzJ4lQNxKsmDuayiLRkGG2e2rG9yKYstRTfa6_UC8TJM-x5RRK8/s960/969721_647392875288944_1700453892_n.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="719" data-original-width="960" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm12U0dxQjLgc8xSXwuffPqOti_nHuLB8LVtQ8n8nm0sMb3xKhHPC4qGP52uu1x7xqqK2IRMJyWlbS9UKM5K-YeQwFptbtEzVSGfgBqjpxHuDRY31UGdO6k-kyb8Wx044VL0PtZzJ4lQNxKsmDuayiLRkGG2e2rG9yKYstRTfa6_UC8TJM-x5RRK8/w320-h240/969721_647392875288944_1700453892_n.jpg" width="320" /></a></div>Egyáltalán nem lehetetlen olyan szellemi áramlatokkal találkozni, amelyek vallják, hogy ha valaki hibázik, akkor az bizonyíték arra, hogy ő kevesebbet ér. Vagy hogy a hiba szükségszerűen büntetést igényel. Nem feltétlen azért, mert a viselkedésterápia szellemében így averzív kondicionálás történik a nem kívánatos viselkedés ellen. Azért, mert elégséges nívójú jellem hiányában az alany biztos helytelenül viselkedne magától, így a büntetőkészenlét folyamatosan jelen kell legyen.</div><div style="text-align: justify;">Az utálat csírája valószínűleg abban az üzenetben jelenik meg, hogy az adott emberbe egy büntetésnél több energiát nem is érdemes fektetni.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Ha egy szülő-figura ezt a szellemiséget képviseli, akkor ezt tanuljuk tőle: így kell gondolkodni a hibákról, így kell reagálni rájuk, és így kell kezelni azokat, akik elmaradnak a normáktól.</div><div style="text-align: justify;">A szülő-figura elsődlegesen valóban a szülő, de bárki lehet, aki referenciapont egy olyan személyiség számára, ami épp próbálja elsajátítani, hogy működnek a világban a dolgok.</div><div style="text-align: justify;">És egy-két emberrel biztosan találkozik, akire felnéz, és ezt a büntetés-központú nézetrendszert képviseli.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Összességében, akár azonosuláson, akár mikro-traumákon keresztül, de kialakul az ember fejében egy kontrolláló szülői funkciókat betöltő hang, ami záróalakulatként figyeli minden egyes sikertelen lépését.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Ahogy a legtöbb lelki folyamatnak van egy eredetileg adaptív funkciója, ennek is: többnyire tényleg szeretnénk jobbak lenni, többet kihozni magunkból, és ehhez tényleg szembe kell néznünk a hibáinkkal, le kell győznünk az ellenállásunkat, olykor félelmeinket.</div><div style="text-align: justify;">Viszont büntető szülői módtól nem ezt kapjuk.</div><div style="text-align: justify;">Egy ilyen módtól csak annyit várhat az ember, hogy ne merjen hibázni; ez pedig maximum stagnáláshoz vezet, semmiképp sem fejlődéshez.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Talán az egyik legfelszabadítóbb élmény az szokott lenni a konzultációs folyamat során, amikor valaki teljes mélységében megérti ezt a gondolatot.</p><p><br /></p><p></p><div style="border: 2px dotted green;"><div style="text-align: center;">Szeretnél még kapcsolódó cikkeket olvasni?</div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9XmlscMPpnhVFQE1QNje53ZuS30BzEymKSszer6cRO-Vla-F_pIfstIz0rnqKZ-2W23EOur_ddm_ISzkzLEMSbKw82PNw9ZshxwU6fxtdW3qNou58gWqv7kaYL1XMpXVkM0Qr9-UrGETu7SujQKEO7an_7NfpcHuEostSiuZU26sk4yo_KDM13Pc/w200-h200/wouldyouliketoknowmore-t-shirt-navy-truenavy-swatch-400x400.jpg" width="200" /></div><ul><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/10/ahonnan-nincs-kiut.html" target="_blank">Ahonnan nincs kiút</a>: ez egy kicsit árnyalja a "jobbá utálni magam" logikát. Arról a töréspontról szól, amikor az embernek dönteni kell, hogy vagy kitart, vagy megroppan a krízisben. Az emberek néha előre megutáltatják magukkal azt az énjüket, aki próbál ezzel alkudozni.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2020/05/tevedes-es-hiba.html" target="_blank">Tévedés és hiba</a>: a büntetésen alapuló hibakultúra gyakorlati hátulütői Thrawn főadmirális történetén keresztül.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/04/some-kind-of-monster.html" target="_blank">Some kind of monster</a>: a pozitív és negatív Kontrolláló Szülői én-állapot hátteréről, egy akkoriban terjedő hittankönyv apropójából. Ebben már megjelenik a fent említett sématerápiás megközelítés is.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/11/tukor-altal-homalyosan.html" target="_blank">Tükör által homályosan</a>: az "elég jó vagyok?" elmélkedések háttere, a környezet visszajelzéseinek fontossága, a lehetséges énképek feletti töprengés egy legénybúcsún. </li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2015/10/recrudescunt-vulnera.html" target="_blank">Recrudescunt vulnera</a>: ez a 2015-ös migrációs hullámmal felkavarodott állóvízről szól, de azt hiszem ebben írtam le a legrészletesebben egy játszma szereplőit.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/03/kaszalas-vol2.html" target="_blank">Kaszálás vol. 2</a>: az orosz hadsereg jelenkori, szintén tekintélyelvű megoldásainak ekézése.</li></ul></div><div class="separator" style="clear: both;"></div></div><p><br /></p><center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-14541164527540515882023-04-28T17:44:00.003+02:002024-03-21T15:09:43.916+01:00Inamorata<p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEiQo-K_vER3zMVFDoL5KhKkill11qazkEIf4bqZny5jxCQo8Lseh7QAupzzH29bSAEURjuIHKSBkxI3Nf1t0nV1EoUxEjZI-osVc7c27Y-1Laaa_dLlTmxJGFdyRvGb7lozYjXJgsiPEMhVb28klUuZXXwuxA6IHGavJsQ_zFCBkljKjIuW2cbfw/s482/d90.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="427" data-original-width="482" height="177" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEiQo-K_vER3zMVFDoL5KhKkill11qazkEIf4bqZny5jxCQo8Lseh7QAupzzH29bSAEURjuIHKSBkxI3Nf1t0nV1EoUxEjZI-osVc7c27Y-1Laaa_dLlTmxJGFdyRvGb7lozYjXJgsiPEMhVb28klUuZXXwuxA6IHGavJsQ_zFCBkljKjIuW2cbfw/w200-h177/d90.jpg" width="200" /></a></div>Van az úgy, hogy az ember szándékosan belehergeli magát a haragba, idegességbe, szorongásba. Erről az első ránézésre értelmetlen viselkedésről elmélkedtem ebben a bejegyzésben, feldobva azt a hipotézist, hogy a saját hangulatunk elrontása alkalmanként valid érzelmi önszabályzási technika lehet. Legalábbis a kínálatot tekintve.</div>Az ihletet pedig nem más, mint az új Metallica-album befejező száma adta.<p></p><p><br /></p><span><a name='more'></a></span><p><br /></p><h4 style="text-align: left;">Inamorata</h4><blockquote><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">"Misery</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">She needs me</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Oh, but I need her more</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;"><br /></span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Misery</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">She loves me</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Oh, but I love her more"</span></div></blockquote><div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Metallica: Inamorata (72 Seasons)</span></div><p style="text-align: justify;">Törekszem a lényegre térni hamar, de asszem jobban érthető a cikk, ha előtte bemutatom a múzsáját.</p><p style="text-align: justify;">A hónapban kijött az új Metallica-album, amin az egyik legjobb szám az Inamorata. A dal egy költői képet bont ki arról, hogy az ember néha olyan kapcsolatban van a szenvedésével, mintha az valami kodependens szerelem lenne. Inkább fájdalom van már csak ebben a viszonyban, de nélküle egyszerűen szétesne. Úgyhogy nem kevés energiát fektet a kapcsolat fenntartásába, ezzel egyszerre megmentve és megátkozva önmagát. </p><p style="text-align: justify;">Pszichológusként ez a metafora kész aranybánya. Szinte bőség zavarában van az ember, hogy melyik elmélettel ugorjon neki!</p><p style="text-align: justify;">A tranzakcióanalízis sorskönyv-elmélete, gátlóparancsok, passzív cselekvések kiváló értelmezési keretet jelentenek.</p><p style="text-align: justify;">A sématerápia séma-módjai talán még jobbat.</p><p style="text-align: justify;">Csakhogy én már unom ezeket, úgyhogy inkább az érzelmi önszabályzás felől közelíteném meg a dolgot, ráadásul egy olyan cikkre vagy beszélgetésre alapozva, amit nem tudok újra előkeresni, és csak félig emlékszem rá. De annyira megfogott a gondolat, hogy még 80%-os pontossággal is szívesen megosztanám.</p><div style="text-align: justify;"><br /></div><h4 style="text-align: left;">But I love her more</h4><p style="text-align: justify;">Szóval kezdjük a költői kérdéssel: minek generálna valaki magának lelki nyomort? Minek kell neki negatív hangulat?</p><p></p><div style="text-align: justify;">Hadd válaszoljam meg a kérdést egy kérdéssel: te mindegyik hangulatodat ugyanannyira szereted?</div><div style="text-align: justify;">Nem, ugye?</div><div style="text-align: justify;">És azok a hangulati állapotok, amikben szívesen vagy, mitől lettek a kedvenceid?</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Erre valószínűleg elég sok válasz van, és alighanem közülük az egyik a biztonságérzetre vonatkozik.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAYAxrWFZoMSu0ggn_Tfp9wc3AmmR0fjCgOofShpyS7itnIUGJ9YQJjfDX_zI-LdqriVDX9-hVXor8ouzWYPzNCpDRnfW6uu9JuG7NJexm-LwsbpiUVxBeaG42P3pvaXEwzzlUI2zijtMNtdtKNY763kgvsrJGhSLvJUu8p0aKWY3uwjXXswZY3LE/s500/darknessfrog.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="480" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAYAxrWFZoMSu0ggn_Tfp9wc3AmmR0fjCgOofShpyS7itnIUGJ9YQJjfDX_zI-LdqriVDX9-hVXor8ouzWYPzNCpDRnfW6uu9JuG7NJexm-LwsbpiUVxBeaG42P3pvaXEwzzlUI2zijtMNtdtKNY763kgvsrJGhSLvJUu8p0aKWY3uwjXXswZY3LE/w192-h200/darknessfrog.jpg" width="192" /></a></div></div><div style="text-align: justify;">A biztonság-érzet általában valamilyen kellemes dologgal asszociálódik, de igazából a kiszámíthatóság a dolog gyökere. </div><div style="text-align: justify;">Ki tud alakulni egy olyan felállás, hogy paradox módon jól érzed magad abban, hogy nem érzed jól magad. Mármint olyan értelemben jól, hogy az adott helyzet megszokott, ismerős, tudod mi következhet, milyen reakciókra számíthatsz másoktól, és te hogy működsz ebben a hangulatban. Nem ritka életvezetési döntés, hogy a biztos rosszat választjuk a bizonytalan jóért cserébe - miért ne hozhatnánk hát ugyanilyen döntéseket érzelemszabályozás terén?</div><p></p><p style="text-align: justify;">A hangulat a viselkedésszabályzás egyik fő mozgatórugója, s mivel viselkedésünkkel szeretünk egy nagyjából konzekvens arcot mutatni a világnak, lesznek olyan hangulati állapotok, amelyek a karakterünk részét képezik. Azt mondják majd az emberek, hogy "ez egy ilyen jó kedélyű gyerek", vagy hogy "komor srác", esetleg "ő az ügyeletes emó a környéken". Ebből következően, ha el akarjuk játszani a megszokott szerepünket, akkor fel kell vennünk a hozzá tartozó érzelmi állapotot. </p><p style="text-align: justify;">Szóval, van válasz arra, hogy miért akarna valaki folyton szenvedni: biztonságérzetet adhat, vagy kapcsolódási lehetőséget, esetleg még önazonosságot is.</p><p style="text-align: justify;">De van még annál is érdekesebb ötlet annál, hogy szeretünk <i>ugyanazok </i>a valakik lenni <i>ugyanúgy</i>...</p><p><br /></p><h4 style="text-align: left;">But I need her more</h4><p style="text-align: justify;">Van egy elmélet, ami nagyot ment mostanában, különösen mióta a Covidnak köszönhetően az emberek nagy százaléka tapasztalta meg milyen a tartós és extrém stressz. </p><p style="text-align: justify;">Ez Tolerancia ablak fogalma, ami az arousal-szint szempontjából közelíti meg az érzelmi nyomás elviselhetőségét.<br /></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Az arousal magyarul aktivációs szintet jelent, és egy olyan tényező, ami már közelebb van a rendes természettudományokhoz, mint a lélektan bölcsész-oldalához. Aktivációs szintje lehet igazából idegrendszer összes egységének; ez mérhető is különböző pszichofiziológiai mutatókon keresztül.</div><div style="text-align: justify;">Az arousal - hasonlóan mondjuk a testhőmérséklethez - rendelkezik egy optimális szinttel. Ha túl magas, az is baj, ha túl alacsony, az is.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Az érzelmeink, hangulatunk pedig nagy mértékben befolyásolják az arousal-szintünk alakulását.</p><p style="text-align: justify;">Innentől pedig az érzelemszabályzás igazából az arousal szabályozása: vannak olyan érzelmek, amelyek fölfelé tornásszák (harag, öröm), és vannak, amelyek lefelé (bánat).</p><p style="text-align: justify;">A részleteket megosztanám ezen az ábrán:</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixVl6b1pLna0Ni-3qwBw_aZLPNYOCVHBRJUGaAz2F5OxHQuIGTsmZ99KcTXSgMhBaf_j_1c0RB2KRb9J5phRBq-VkykCOqCUOlnlYkwPHIig6xaiIDldZeB1290HgVHMOPfHklsJViwrlN2rH9vEfclbnW25cerSYfmL7lYnaTavbHkcjziqlEV3A/s1080/toleranciaablak.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixVl6b1pLna0Ni-3qwBw_aZLPNYOCVHBRJUGaAz2F5OxHQuIGTsmZ99KcTXSgMhBaf_j_1c0RB2KRb9J5phRBq-VkykCOqCUOlnlYkwPHIig6xaiIDldZeB1290HgVHMOPfHklsJViwrlN2rH9vEfclbnW25cerSYfmL7lYnaTavbHkcjziqlEV3A/w400-h400/toleranciaablak.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.facebook.com/photo/?fbid=117613376830418&set=pcb.117613423497080" target="_blank">Ide kattintva eléred az eredeti képet.</a></td></tr></tbody></table><br /></div><p style="text-align: justify;">Vegyük hát hipotézisként a dalban megénekelt példát!</p><p style="text-align: justify;">Induljunk ki abból, hogy a fickó tényleg szövetséget kötött a szenvedéssel, mégpedig arousal-szabályzás céljából.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Itt rögtön van egy definíciós kérdés, hogy milyen érzelmet értünk a szenvedés, lelki nyomor alatt? Én leginkább bánatot, szégyent, reménytelenséget és szorongást húznék be erre a fogalomra, de lehet, hogy ez csak az én megfejtésem. Az ábra szerint ezek közül a szorongás a kakukktojás, mivel az inkább aktiváló jellegű, azaz a hyper-arousal felé sodró érzelem, a többi meg deaktiváló, azaz a hypo-arousal felé visz.</div><div style="text-align: justify;">Legyen neki!</div><div style="text-align: justify;">Akkor legyen az a történetünk, hogy hősünk sokat szorong, már-már a pánikot súrolja, és ezt kell kompenzálnia.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">A szorongás - ha úgy tetszik - azt követeli tőle, hogy csináljon már <i>valamit.</i></div><div style="text-align: justify;">Neki azonban semmi nem jut az eszébe, ami megoldás lehetne arra, ami miatt szorong, úgyhogy jobb kiutat nem látván úgy dönt, hogy megtanulja elviselni.</div><div style="text-align: justify;">Az elviselés legkézenfekvőbb módja elhinni, hogy nem is lehet semmit csinálni az adott helyzetben. Ennek a hiedelemnek kettős haszna lesz: kognitív szinten az oldozza fel, hogy eleve esélytelen volt, tehát a tétlenség nem jelenti azt, hogy elhanyagolta magát. Idegrendszeri szinten pedig a hyper-arousal helyett megindul a hypo-arousal irányába: előbbit a szorongás keltette, utóbbit a kilátástalanság, reménytelenség, szomorúság.</div><div style="text-align: justify;">Nyilván, teljesen reális veszély, hogy megint kicsúszik a tolerancia ablakból, csak ezúttal az alsó határán, és depressziós lesz.</div><div style="text-align: justify;">De lehet, hogy a depressziót könnyebb elviselnie, mint egy pánik-rohamot. Így alakul ki ez az ambivalens kapcsolat a szenvedéssel: szenved a depressziótól, de nélküle még jobban szenvedne.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Természetesen az út visszafelé is járható!</div><div style="text-align: justify;">Hősünknek lehet mondjuk egy anyósa, aki nagyon érzékeny arra, ha lemegy az arousal-szintje. Neki az a megoldás, ha olyan érzelmeket generál magában, amelyek a hyper-arousal felé pattintják egy kicsit; mondjuk jól felhúzza magát valamin. </div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCACvs49hXHynCii6TODvz6IOQnUYioAm_1xeneuMg6nef95CE7-CmFqvcXyIk3TvR1jeFkcNvj0HG-oosiSXNzyw6MgC4wyiaVSa6C6ZeF3buSXiks-hVMgcJAI6W6ZCie9OUtPB3fGMEtE6TeDgHdpgdygMr7rryfF56qePF6EAZLMVASWQ0rDQ/s768/3490.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="432" data-original-width="768" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCACvs49hXHynCii6TODvz6IOQnUYioAm_1xeneuMg6nef95CE7-CmFqvcXyIk3TvR1jeFkcNvj0HG-oosiSXNzyw6MgC4wyiaVSa6C6ZeF3buSXiks-hVMgcJAI6W6ZCie9OUtPB3fGMEtE6TeDgHdpgdygMr7rryfF56qePF6EAZLMVASWQ0rDQ/s320/3490.jpg" width="320" /></a></div>Így be is kapcsolja a Tényeket, ami készségesen tájékoztatja is arról, hogy micsoda egy szemétre való kurva világ az, amiben élünk, azaz jogosan fel lehet háborodni.</div><div style="text-align: justify;">Ez a felháborodott harag aztán lehet, hogy célpontot keres magának. Például egy amúgy is szorongásra hajlamos családtagot, akivel biztonságosan lehet veszekedni a tejes doboz hűtőben kijelölt helyéről, révén ő úgyis elkerülő stratégiát fog alkalmazni.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Hősünk, miután depresszióval tompította amiatti szorongását, hogy az anyósa kaparófának használja, elkezd azon gondolkodni, hogy igazából ő is kipörgethetné ugyanúgy az érzéseit.</div><div style="text-align: justify;">Úgyhogy elmegy egy jó kemény metál-koncertre, és a szorongást lecseréli egy másik aktiváló érzelemre, a haragra. Ezt a haragot szép biztonságosan ki is lehet üríteni ordítás és pogózás közben, úgyhogy végre a tolerancia ablak kegyelmi állapotában tartózkodhat, egészen míg az anyósa megint el nem kezd unatkozni (a hypo-arousal egyik arca az unalom).</div><p></p><div style="text-align: left;"><br /></div><h4 style="text-align: left;">But she's not what I'm living for</h4><blockquote><p style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">"I was pretty much afraid of everything. Afraid of the world, afraid of speaking. I was really really a shy kid. Music was a way to speak, as simple as that. Music was the voice I didn't have." </span></p></blockquote><p style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">James Hetfield, Guitar Center Interview 2014</span></p><div><p><br /></p><p></p><div style="text-align: justify;">Azért a megküzdésnek van szofisztikáltabb módja is, mint belehergelni magunkat érzelmi állapotokba és azok ellentétébe. </div><div style="text-align: justify;">Az előző kis történetek mind abban a körben maradtak, hogy az egyén nem változtat azokon a körülményeken, amelyek miatt az arousal-szintje kileng valamelyik kellemetlen irányba.</div><div style="text-align: justify;">Érzelem-fókuszú stratégiákat láttunk, és azok közül is negatívakat: mindkét szereplő elfogadta, hogy nyomorban fog élni, csak afölött próbált kontrollt gyakorolni, hogy hogyan fog nyomorogni.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Nagyon sok egészséges megoldás is van ám, lentre be is linkelek egyet.</p><p style="text-align: justify;">De előtte íme a ballada arról, hogy milyen, amikor megcsúszik az ember, és nem talál adaptív megküzdési módokat!</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/nusha8VOYVY" width="320" youtube-src-id="nusha8VOYVY"></iframe></div><div><br /></div><div><br /></div>
<div style="border: 2px dotted green;">
<div style="text-align: center;">Szeretnél még kapcsolódó cikkeket olvasni?</div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
<img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9XmlscMPpnhVFQE1QNje53ZuS30BzEymKSszer6cRO-Vla-F_pIfstIz0rnqKZ-2W23EOur_ddm_ISzkzLEMSbKw82PNw9ZshxwU6fxtdW3qNou58gWqv7kaYL1XMpXVkM0Qr9-UrGETu7SujQKEO7an_7NfpcHuEostSiuZU26sk4yo_KDM13Pc/w200-h200/wouldyouliketoknowmore-t-shirt-navy-truenavy-swatch-400x400.jpg" width="200" />
</div><ul><li style="text-align: left;"><a href="http://www.opai-addikt.hu/files/Onsegito-fuzet.pdf" target="_blank">A Nyírő Gyula kórház önsegítő füzete</a> érzelemszabályozás témakörében. Alapvetően függőknek készült, de bárki számára hasznos lehet!</li><li style="text-align: left;">Sorskönyvi téma: a fent leírtak jól működnek a sorskönyvi elméletben. Erről elég sok bejegyzés van, most a témát összegző <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/08/az-agressziv-kismalac-gyereket-nevel.html" target="_blank">Az agresszív kismalac gyereket nevel</a>, valamint a bűntudattal foglalkozó <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/09/je-suis-tyrion.html" target="_blank">Je suis Tyriont</a> osztanám meg.</li><li style="text-align: left;">Séma-módok: a fenti sztori úgy is lehozható, hogy az ember sémái átveszik az uralmat a működése felett. Ehhez kapcsolódóan is készült már pár bejegyzés, ajánlom az elkerülő módokról szóló <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2018/05/solo.html" target="_blank">Solót</a>, és a túlkompenzáló módokról szóló <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/08/fuldoklo.html" target="_blank">Fuldoklót</a>.</li><li style="text-align: left;">Az érzelmi megküzdés karakterré válásáról már volt szó a "pride-cikkben", a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/06/you-will-know-my-name.html" target="_blank">You will know my name</a>-ben. Ott azt boncolgattuk tranzakcióanalitikus alapon, hogy a szenvedés olykor konkrétan az ember identitásává válik.</li><li style="text-align: left;">Bejegyzések, amelyeket szinte a Metallicának dedikáltam:</li><ul><li style="text-align: left;">A szakdolgozat alkotói oldaláról, valamint a sorskönyvi hiedelmekről szóló <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/02/riff-avagy-mit-tanultam-metallicatol.html" target="_blank">Riff</a></li><li style="text-align: left;">A túltolt maszkulinitás problémáiról, és azok feloldásáról szóló <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/06/toxic-waste.html" target="_blank">Toxic waste</a></li><li style="text-align: left;">A metál-koncerteken szerzett világnézeti tanulságokról szóló <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/03/of-wolf-and-men.html" target="_blank">Of wolf and man</a></li></ul></ul></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
</div><p><br /></p>
<center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center></div>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-69165958963207072342023-04-01T23:35:00.005+02:002023-04-04T10:13:19.555+02:00Elveszik a munkát<p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXGQjVEZuByspAfC4oXsM1qeHdPISBDdPh8bg_tWKwKsKkX3j1sbgKmcMvoEu9nL0WG8-0hTW_2KOKa18vsngZeZN1c0Fjr6CjwuG2-x9ptNUayErbajPGLYacgJTC577g_vZa9Z8d5p4pdmSHpThXs-iwNh6ii3udcJtCxcILJreMt4YLyknyfi8/s300/theytookourjobs.jpg" style="clear: right; display: inline; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="168" data-original-width="300" height="112" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXGQjVEZuByspAfC4oXsM1qeHdPISBDdPh8bg_tWKwKsKkX3j1sbgKmcMvoEu9nL0WG8-0hTW_2KOKa18vsngZeZN1c0Fjr6CjwuG2-x9ptNUayErbajPGLYacgJTC577g_vZa9Z8d5p4pdmSHpThXs-iwNh6ii3udcJtCxcILJreMt4YLyknyfi8/w200-h112/theytookourjobs.jpg" width="200" /></a></p><div style="text-align: justify;">Az elmúlt pár hétben számos beszélgetés tárgya volt, hogy az új chatprogramok mekkora veszélyt jelenthetnek az emberiségre. Nem lehetetlen, hogy öntudatra ébrednek, és elhatározzák, hogy leszámolnak velünk. Ennél a forgatókönyvnél is reálisabb, hogy precízebben tudnak elvégezni szakmai feladatokat az embereknél. Eredetileg az volt az aggodalom, hogy majd vezetik a buszt a sofőr helyett, meg kiszámolják a várható tőzsdei eseményeket; ám most, hogy bemutatkozott a Chat GPT, talán a pszichológus társadalom is félhet, hogy nem a gépek fogják a banánt szüretelni a jövőben, hanem ő.</div><p></p><p></p><span><a name='more'></a></span><p><br /></p><p></p><div style="text-align: justify;">Történt egyszer, hogy a sehogy sem tudtuk elkerülni a munkahelyen Peti kollégával, hogy beüljünk egy esélyegyenlőségi konferenciára az EELISA szervezésében. Ez egy EU-s projekt, ami törekszik serkenteni a tagországok felsőoktatási intézményeinek az esélyegyenlőségi tevékenységét és tudatosságát. Van itt nemi egyenlőség, hátrányos helyzet, sztereotípiák, fogyatékosság, ilyenek.</div><div style="text-align: justify;">Mi a fogyatékkal élő hallgatók megsegítéséről készültünk egy előadással, ami egy órásról fokozatosan zsugorodott 20 percessé. Ebben bemutattuk a magyar törvényi kereteket, valamint azokat a megoldásokat és szolgáltatásokat, amelyekkel segítjük az érintett BME-s hallgatókat.</div><p></p><p>Illetve bemutattuk volna.</p><p style="text-align: justify;">Mivel az egész EU-ból voltak résztvevők, sikerült szépen elpofázni az időt, úgyhogy a mi előadásunkra alig maradt valami idő. Ez különösen idegesítő volt annak tudatában, hogy mi tényleg készültünk konkrétumokkal, míg a többi előadáson az esélyegyenlőségi szakemberek az esélyegyenlőség fontosságáról győzködték a többi esélyegyenlőségi szakembert.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAfWpLyEPwou-YNAOboIbvdCUVfhrxfUTKhdxsxtXmvHUrbyf_oP-EFmA3RbbiNU6uHG9OD3-zx0LUBXscFYr_mc35Rj4aP8FrFJKtGrLtpSHfvtRRIHZ4LR_q6tHMoVJDruCyUPimQlYsjBaeUe1yOYFIuUi4XXCbPBc9O14gzSBs8tBgCCkUk0A/s500/EftO3lYWAAAxYbi.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="338" data-original-width="500" height="135" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAfWpLyEPwou-YNAOboIbvdCUVfhrxfUTKhdxsxtXmvHUrbyf_oP-EFmA3RbbiNU6uHG9OD3-zx0LUBXscFYr_mc35Rj4aP8FrFJKtGrLtpSHfvtRRIHZ4LR_q6tHMoVJDruCyUPimQlYsjBaeUe1yOYFIuUi4XXCbPBc9O14gzSBs8tBgCCkUk0A/w200-h135/EftO3lYWAAAxYbi.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: justify;">Nagy mérgesen le is vontuk a konklúziót, hogy az európai esélyegyenlőségi törekvéseket betanított csimpánzok is képesek lennének vezetni, csak tudják kombinálni az "inkluzív", "befogadó", "érzékeny", "diverzitás" és "progresszív" kifejezéseket. </div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Végül megkaptuk a csimpánzokat, bár nem abban a formában, mint eredetileg gondoltuk.</div><div style="text-align: justify;">Amikor Bence haverom egy sörözés alatt megmutatta nekem a Chat GPT programot, rögtön felismertem, hogy ez a cucc bármelyik EELISA-előadást meg tudta volna tartani.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">A mesterséges intelligencia és automatizálás munkaerőpiacra gyakorolt hatása már akkor is fontos kérdés volt, amikor én jártam egyetemre. Nekünk akkor azt mondták, hogy a humán szakosoknak annyira nem kell tartania, mert a humán készségekre alapuló feladat az emberi érzékenység és kifinomultság olyan szintjét igényli, amit egy gép nem képes lekövetni.</div>Ez lehet, hogy igaz.<br /><div style="text-align: justify;">Viszont csak abban az esetben, ha a humán szakokra épülő munkák gyakorlása során valóban oly mélyen merítünk abban az amúgy gyengén definiált készséghalmazból, ami egyedi, és ami az embert emberré teszi. Ha inkább olcsó közhelyekkel akarjuk megoldani a munkát, azt bizony egy mesterséges intelligencia is meg tudja csinálni, esetleg még jobban és olcsóbban is.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Lehet vajon annyira felhígítani mondjuk a pszichoterápiát, hogy teljesen reális döntés lesz ezt is gépesíteni, mondván, hogy a kliens nem kap gyengébb színvonalú szolgáltatást, mint amit egy embertől kapna?</p><p>Ennek kiderítéséhez egy játékra invitálnálak benneteket!</p><p style="text-align: justify;">Az alább idézett szövegek közül van, ami pszichológustól származik, és van, ami géptől. Vajon ki tudjátok találni, hogy melyik-melyik?</p>
<details><summary><b>Első szöveg: a humor pszichológiája</b></summary><summary><br /></summary><blockquote><div style="text-align: justify;">"Miért nevetsz egy jó viccen? Mert a humor pszichológiája szerint az agyad úgy értelmezi, hogy valami váratlant tapasztaltál, de az biztonságos és nem jelent fenyegetést. Úgyhogy ha valaki viccesen rázza a fejét, az nem azt jelenti, hogy az agya táncolni kezdett, csak éppen elszabadultak az önkontroll szálai. Ezért is jó a humor: meglepő, de mégis biztonságos. És az is jó, ha ez a rövid szöveg legalább egy mosolyt csalt az arcodra!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Viccek számos típusa létezik, azonban itt összegyűjtöttem néhány gyakori kategóriát:</div></blockquote><blockquote><div style="text-align: justify;"><ul><li>Szójátékok és szóviccek: Viccek, amelyek azon alapulnak, hogy a szavakat különböző értelemben lehet értelmezni.</li><li>Családi viccek: Viccek, amelyek a családtagokra és a családi életre vonatkoznak.</li><li>Kulturális viccek: Viccek, amelyek a különböző kultúrák és etnikumok sztereotípiáira épülnek.</li><li>Önirónia: Viccek, amelyekben az ember saját magát vagy a saját cselekedeteit viccesen bemutatja.</li><li>Történeti viccek: Viccek, amelyek az idők és a történelem eseményeire utalnak.</li><li>Fekete humor: Viccek, amelyek gyakran meglehetősen sötét és provokatívak, és az érzékeny témákra utalnak, mint például a halál vagy a betegségek.</li><li>Párkapcsolati viccek: Viccek, amelyek az emberek kapcsolataira és a nemi szerepekre vonatkoznak.</li></ul></div><div style="text-align: justify;">Ez csak néhány példa a viccek típusaira, azonban fontos megjegyezni, hogy a viccek általában azzal a céllal születnek, hogy szórakoztassanak és nevettessenek."</div></blockquote></details>
<details>
<summary><b>Második szöveg: a humor pszichológiája</b></summary><blockquote><div style="text-align: justify;">"Szívből kacagni másokkal, hogy a könnyünk is kicsordul: sokak szerint ez az egyik legjobb dolog a világon. A humor valóban rendkívüli módon képes oldani a feszültséget. Óriási erő rejlik abban, ha valaki időnként őszintén képes nevetni a gyarlóságain és az élet mérhetetlen abszurditásán. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ám a humor, ami gyakran felemel és másokkal összeköt, könnyen az agresszió eszközévé válhat: egy-egy poénosnak szánt megjegyzéssel megsérthetünk másokat és önmagunkat is értéktelenebbnek állíthatjuk be. A humor a legtöbb pszichológiai jelenséghez hasonlóan összetett dolog, ami több dimenzióból áll.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A kérdés tehát nem az, hogy van-e humorérzéked, vagy egyáltalán nincs. Sokkal inkább az, hogy hol helyezkedsz el a különböző humor típusokban, mi a funkciója az életedben a viccelődésnek, és hogy másoktól milyen típusú poénokat tűrsz el. Olvass tovább és mindez kiderül.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">1. Affiliatív humor: a másokkal való összekapcsolódás eszköze</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az ún. affiliatív humor az a viccelődés, ami társas szükségleteket elégít ki. A mindennapi élet eseményein való közös nevetés célja, hogy összehozza az embereket és vidámságot teremtsen munkatársak, barátok, családtagok között.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Olyan jóindulatú poénokról van szó, amik szórakoztatnak minket, oldják a feszültséget, vagy éppen fejlesztik az emberi kapcsolatokat. Arra is használhatjuk őket, hogy másokat elbűvöljünk például egy randihelyzetben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az affiliatív humorral rendelkező emberekre a kutatások szerint kevésbé jellemző a depresszió és a szorongás. Az ilyen személyek magasabb önértékelést és érzelmi stabilitást mutatnak, illetve gyakrabban kezdeményeznek barátságokat. Az olyan tréfák, amiken mindannyian jóízűen tudunk nevetni, a munkahelyünkön is fokozzák az összetartozás érzését és a kreativitást.</div><div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">2. Önmegerősítő humor: megküzdés a nehézségeinkkel</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A humor a stresszel való egyik legpozitívabb megküzdési forma. Ha a legnehezebb helyzetekben is találunk valamit, amin nevetni tudunk, rögtön kicsit távolodunk a gondjainktól és más perspektívában vagyunk képesek látni az életünket. A humornak érzelemszabályozó funkciója is van, hiszen segítségével akkor is meg tudjuk őrizni a derűnket, amikor az élet tréfál meg minket.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Fent idézett kutatások megerősítették, hogy ez az önmegerősítő humor rendkívül konstruktív: magasabb önértékeléssel, több optimizmussal és lelki jólléttel jár együtt. </div></div><div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">3. Önleértékelő humor: én űzök viccet magamból, hogy mások ne bántsanak</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A humornak önvédelmi funkciója is lehet. Az ember nem ritkán egészen kegyetlen élességgel poénkodik magán azért, hogy mások elfogadják őt. Saját maga kicsinyítése mögött az a gondolat húzódhat meg, hogy ha ő gúnyolódik magán, legalább nem lesz a többiek céltáblája. Ezzel azonban szomorú módon saját magát becsmérli és értékteleníti.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ráadásul ez az öndestruktív stratégia a kutatások szerint sem tesz jót az embereknek: alacsonyabb az önértékelésük, több depresszív tünetet és szorongást mutatnak, kevesebb intimitást élnek meg az életükben azok, akiknek vicceit az önmagukhoz való negatív viszonyulás táplálja.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">4. Agresszív humor: nem érdekli, hogy kiket sért meg a vicceivel</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A szarkazmus, a gúnyolódás, vagy éppen mások nevetségessé tétele sok esetben egyszerű tréfának van beállítva, miközben hatásában gyakran megfélemlítő, megalázó és bántó. Az is előfordul, hogy a tréfamester nincsen tudatában, vagy egyszerűen nem törődik azzal, hogy másoknak mennyire esik rosszul egy-egy ütős poén.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Sokan azért nevetnek együtt vele ilyenkor, hogy kényelmetlen érzéseiket elfedjék, de az is lehet, hogy nem mernek konfrontálódni és nyíltan kiállni az értékeik mellett. Vannak persze, akik nem nevetnek az ilyen megjegyzéseken, őket rendszerint humortalannak tartják. Pedig valahol egy jó vicc lényegéhez hozzátartozik, hogy nem kell erősködni, hogy csak egy viccről van szó. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Helga Kotthoff, a Freiburgi Egyetem professzora izgalmas tanulmányában a humorhoz kapcsolódó társadalmi kérdéseket boncolgatja. Arra a következtetésre jut, hogy akik a szociális hierarchia magasabb fokán állnak, mert többségi vagy hatalommal rendelkező csoportokhoz tartoznak, engedhetik meg maguknak inkább, hogy mások kárára viccelődjenek. Az agresszív humorban sajnos nagy hagyománya van a kisebbségi csoportokon való élcelődésnek: gondoljunk csak a buzi, cigány, zsidó vagy éppen szőke nős viccekre. Érdekes módon ritkán szólnak viccek a fehér, középosztálybeli, iskolázott férfiak csoportjáról.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Kotthoff olyan kutatásokról is ír, melyek arra világítanak rá, hogy egy adott szituációban is az humorizálhat, aki kontrollálja a történéseket. Például egy kórházi viziten inkább az orvos és nem az ápoló, egy munkahelyi értekezleten inkább a főnök és nem a beosztott.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A nemek viszonylatában pedig elmondható, hogy egészen az 1960-as évekig nem tekintették nőiesnek, ha valaki humoros. Más vizsgálatokból is látszik, hogy a kisfiúként nevelt gyermekek már 4-5 évesen elkezdenek vicceket mondani, míg a lányok inkább azt tanulják meg, hogyan nevessenek mások poénjain. A nők felnőttként is hajlamosabbak az önleértékelő humor jegyeit mutatni, tehát viccelődés formájában devalválni önmagukat, ami a társadalom nőkkel szembeni előítéleteinek belsővé tételéből eredhet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Felmérések szerint a férfiakra jellemzőbb az agresszív humor és általában ők azok is, akik hajlamosak rengetegszer elismételni egy-egy poént. Ez azért lehet, mert sokszor dominánsan vannak jelen a hétköznapi társalgásokban is, s a nem ritkán nőkből, gyermekekből vagy beosztottakból álló hallgatóság kénytelen elnézni nekik az önismétlésből adódó térfoglalást.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ha kiderül, hogy agresszív a humorod, kérlek, mérlegeld, hogy kiket sértesz meg egy-egy poén kedvéért és hogy miként járulsz hozzá olyan csoportokkal szembeni előítéletek fenntartásához, akik már most is napi szintű hátrányokkal szembesülnek a társadalomban.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ha pedig szeretnél kiállni azok mellett, akiket bántanak, ezt úgy is kifejezheted, hogy nem nevetsz bántó, vagy emberek egész csoportját megalázó vicceken. Ettől még lehet fantasztikus a humorod, hiszen az igazi erő nem mások elnyomásában mutatkozik meg, hanem abban, ha kilátástalannak tűnő helyzetekben is tudsz néha nevetni, s arra használod a viccelődést, hogy örömtelibb kapcsolatod legyen a munkatársaiddal, a barátaiddal, vagy éppen a gyermekeiddel."</div></div><div></div></blockquote><div style="text-align: justify;"><br /></div>
</details>
<details> <summary><b>Harmadik szöveg: minek jársz pszichológushoz</b></summary>
<blockquote style="text-align: justify;">"Gondoltál már arra, hogy ha esetleg terápiába járnál és valaki megjavítana, akkor nem tudnál viccelni? Hogy csak azért röhögnek rajtad, mert nem vagy normális? Itt nem arról van szó, hogy normális vagy, vagy nem vagy normális – ha vannak barátaid, nincs szükséged terapeutára. Majd ha már nem lesznek, akkor nézzél körül."</blockquote>
</details>
<br /><p style="text-align: left;">Ha játszani akarsz, ne csalj, olvasd el mindhármat!</p><p style="text-align: left;">Megvan?</p><p style="text-align: left;">Akkor a <span style="background-color: white;">megfejtésre </span>kattintva megtudhatod, melyik szöveg honnan van!</p>
<details>
<summary>
<b style="background-color: #ff00fe;">Megfejtés</b></summary><p style="text-align: left;">Első szöveg: Chat GPT <a href="https://chat.openai.com/chat">https://chat.openai.com/chat</a></p><p style="text-align: left;">Második szöveg: divany.hu <a href="https://divany.hu/eletem/2018/11/09/humor-es-agresszio/">https://divany.hu/eletem/2018/11/09/humor-es-agresszio/</a></p><p style="text-align: left;">Harmadik szöveg: Feldmár András. <a href="https://wmn.hu/kult/59732-a-komediat-csak-egy-hajszal-valasztja-el-a-tragediatol--epp-ezert-volt-hatalmas-csalodas-feldmar-andras-beszelgetese-kap-pal?fbclid=IwAR3ySi5W-T5HYrvF3dEeW6sS8b1ZY5J0cNDExK7uPMCove__olcnjYvnH7Q">https://wmn.hu/kult/59732-a-komediat-csak-egy-hajszal-valasztja-el-a-tragediatol--epp-ezert-volt-hatalmas-csalodas-feldmar-andras-beszelgetese-kap-pal?fbclid=IwAR3ySi5W-T5HYrvF3dEeW6sS8b1ZY5J0cNDExK7uPMCove__olcnjYvnH7Q</a></p><div><br /></div>
</details>
<div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Sikerült eltalálnod mindet? Ha igen, hogyan? Mely részletek árulkodnak arról, hogy a szakma egy felkent képviselője, vagy egy if-then-else ágakon alapuló technológia követte el a szöveget?</div>
<div style="text-align: justify;">És vajon mit árulnak el rólunk, pszichológusokról ezek a részletek?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div>
<div style="border: 2px dotted green;">
<div style="text-align: center;">Szeretnél még kapcsolódó cikkeket olvasni?</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><ul style="text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9XmlscMPpnhVFQE1QNje53ZuS30BzEymKSszer6cRO-Vla-F_pIfstIz0rnqKZ-2W23EOur_ddm_ISzkzLEMSbKw82PNw9ZshxwU6fxtdW3qNou58gWqv7kaYL1XMpXVkM0Qr9-UrGETu7SujQKEO7an_7NfpcHuEostSiuZU26sk4yo_KDM13Pc/s400/wouldyouliketoknowmore-t-shirt-navy-truenavy-swatch-400x400.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9XmlscMPpnhVFQE1QNje53ZuS30BzEymKSszer6cRO-Vla-F_pIfstIz0rnqKZ-2W23EOur_ddm_ISzkzLEMSbKw82PNw9ZshxwU6fxtdW3qNou58gWqv7kaYL1XMpXVkM0Qr9-UrGETu7SujQKEO7an_7NfpcHuEostSiuZU26sk4yo_KDM13Pc/w200-h200/wouldyouliketoknowmore-t-shirt-navy-truenavy-swatch-400x400.jpg" width="200" /></a></div><li><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/04/vers-nem-mindenkinek.html" target="_blank">Vers nem mindenkinek</a>: ebben a bejegyzésben elmélkedtem arról, hogy milyen hatékony is, amikor csak olyasvalakit akarunk meggyőzni, akik már eleve az oldalunkon vannak. Akkor még nem tudtam, hogy ezt az EELISA-n is megnézhetem.</li><li><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/07/a-21-es-zaszloalj.html" target="_blank">A '21-es zászlóalj</a>: apropó híguló pszichológus szakma. Meséltem már, hogy 400 ember felvétele évente szerintem nem jó ötlet? (igen, meséltem, ebben a bejegyzésben)</li><li>Minek jársz pszichológushoz: arról kicsit többet írtam, hogy pszichológushoz járni, fejlődési célokat kitűzni milyen. Az nekem még nem jutott eszembe, hogy azért megy oda az ember, mert nincsenek barátai, de pár gondolat azért megfogalmazódott, hogy mivel lehet foglalkozni. Talán ezeket javasolnám:</li><ul><li><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2018/01/minek-jarsz-terapiaba.html" target="_blank">Minek jársz pszichológushoz?</a> : ez arról a gondolkodásmódról szól, amitől működőképes lehet egy konzultációs folyamat. És amit lehet, hogy a barátaid mégsem tudnak behozni az életedbe, hiába szeretnek.</li><li><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2018/01/minek-jarsz-terapiaba.html" target="_blank">Minek jársz terápiába?</a> : egy rövid írás arról, hogy milyen folyamatok állnak egy terápiás hatásmechanizmus mögött, és miért olyan lassú.</li><li><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/12/konnyek-az-esoben.html" target="_blank">Könnyek az esőben</a>: még ha sok barátod is van, lehet, hogy ők nem látják egy olyan éned, ami fontos lenne, hogy kapjon egy kis figyelmet.</li><li><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/11/verzioszam.html" target="_blank">Verziószám</a>: a lelki fejlődés lehetséges üteme, és az ezzel való trükközés.</li><li><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/11/lucifer.html" target="_blank">Lucifer</a>: döntések az életedről, aggodalom amiatt, hogy már késő, stb.</li></ul></ul></div></div>
<br />
<center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-72426702919459247192023-03-30T17:22:00.001+02:002023-03-30T17:22:13.902+02:00Önlélekrajz<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4hrjCS_HGxqukxu9cfMDMFJZCBpwCrJCLgdKSl335Ky7l_RW4ugp6kIpAMUcLbDadCc8NsEBNZA7MP4XbQkbsVjcB_i7_S5v7ikV7OFCMM9qHpTvEdqiYLWVFnjeTb8IpmOaj536OixuEWN1vIONPEv6Eg2izqs7j6mOjO1375A7aNS1WYxQvKVI/s609/EyvNBM4VoAAlL3o.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="479" data-original-width="609" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4hrjCS_HGxqukxu9cfMDMFJZCBpwCrJCLgdKSl335Ky7l_RW4ugp6kIpAMUcLbDadCc8NsEBNZA7MP4XbQkbsVjcB_i7_S5v7ikV7OFCMM9qHpTvEdqiYLWVFnjeTb8IpmOaj536OixuEWN1vIONPEv6Eg2izqs7j6mOjO1375A7aNS1WYxQvKVI/w200-h158/EyvNBM4VoAAlL3o.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: justify;">Az elmúlt években nem egy önéletrajz megszületésénél bábáskodtam, legutóbb az Állásbörze adta az apropót, hogy arról konzultáljak, ki hogyan készíti a CV-jét. </div><div style="text-align: justify;">Nyilván, ennek van egy csomó technikai része: érdemes tudni, mit kell beírni egyáltalán, milyen formátumok vannak, mit üzennek a típushibák az olvasó számára.</div><div style="text-align: justify;">És van egy kicsit bensőségesebb, pszichológiai oldala is, ami nem tudom, mennyire befolyásolja végül az álláskeresést, de ha tippelnem kellene, valami hatása azért van.</div><div style="text-align: justify;">Ez pedig az a viszonyrendszer, amit a pályázó <i>feltételez </i>a leendő munkáltatóról. Ennél a pontnál szoktam átváltani a tranzakcióanalízis én-állapotaihoz, mivel azok jobb magyarázókeretet adnak.</div><p></p><span><a name='more'></a></span><p></p><div style="text-align: justify;">Az ilyen beszélgetések nullhipotézise az, hogy akár CV-t írsz, akár a LinkedInt szerkesztgeted, te éppen kapcsolatfelvételre készülsz.</div><div style="text-align: justify;">Ennek sok formája van, de mivel érdekelt vagy a kapcsolat létrejöttében, törekszel jó benyomást kelteni, így azt a formát választani, ami ebben a legjobban segíthet.</div><div style="text-align: justify;">Na de melyik forma az, ami jó benyomást kelt? Milyen az a forma?</div><div style="text-align: justify;">Ez attól függ, hogy <i>kiben </i>kell jó benyomást kelteni. Másféle CV nyűgöz le egy olyan embert, akinek össze kell egy órán belül hasonlítani százat, meg egy olyat, aki a tíz fős Bosszúálló csapat legújabb szuperhősét keresi.</div><div style="text-align: justify;">Ezen a ponton elkezdhetsz lázas kutakodásba, hogy akkor milyen cég ez, ahova be akarod adni az önéletrajzod; mik itt az értékek - modern, konzervatív, családias, ipari, profitorientált...?</div><p></p><p style="text-align: justify;">De talán ez a kutatómunka sem előzi meg a kivetítést. Milyennek képzeled őket? Hogyan gondolnak rád Ők, a munkáltatók? Te hogyan gondolsz rájuk?</p><p style="text-align: justify;">Ennek az elmélkedésnek egy pontján jön a felismerés, hogy a TA én-állapotai jobban leírják ezt a virtuális kapcsolatot, mint tonnaszámra fogyasztott karrieres oldalak tippjei.</p><h4 style="text-align: left;">Én-állapotok röviden</h4><p style="text-align: justify;">Berne iskolája szerint a személyiségfejlődés folyamán rögzülnek olyan pszichés folyamatok, amelyek funkció, viselkedés, gondolkodásmód szerint jól elkülöníthetőek egymástól, és ezek kvázi üzemmódjai a személyiségnek. Három fő állapotot írt le:</p><p style="text-align: left;"></p><ul style="text-align: left;"><li style="text-align: justify;">Gyermeki: szükségletek vannak a fókuszban, valamint az a kiszolgáltatottság-élmény, hogy mindig van valami nagyobb nálad az életben. Kezdetben ezek a szüleid, később a társadalom, még később a halál. Ennek relációjában működsz, amikor Gyermekiben vagy: lehetsz alkalmazkodó, lázadó és szabad.</li><li style="text-align: justify;">Felnőtt: ahogy a homloklebenyed létezése szép lassan értelmet nyer, rájössz, hogy annyira azért mégsem vagy kiszolgáltatott. A világ rendszere, működése javarészt kiismerhető törvényszerűségeken, forgatókönyveken alapul - tehát ha racionálisan odafigyelsz akár a belső, akár a külső folyamatokra, akkor meg tudod oldani a problémáidat.</li><li style="text-align: justify;">Szülői: sajnos a világ mégsem annyira kiszámítható. Vannak szabályok, amelyek szimplán megegyezés kérdései, és ezek adják annak a keretét, hogy mi helyes vagy helytelen. Sokan igyekeznek is neked ezeket megtanítani, a sok adaptív korlát mellett nem elhanyagolható mennyiségű gátoltságot és frusztrációt is átadva, illetve a képességet, hogy őket utánozva megerősítsd vagy lerombold mások önértékelését. </li></ul><div><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Akármit csinálsz az életben, mindig e három én-állapot egyikében vagy.</div><div style="text-align: justify;">Akkor is, amikor kommunikálsz valakivel.</div><div style="text-align: justify;">Mivel ez a másik valaki is a három közül valamelyik én-állapotban lesz, de nem biztos, hogy abban, mint te, számos lehetőség van rá, hogy az én-állapotaitok között különböző tranzakciók jöjjenek létre: </div><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgr_kkj5tSbxEiTBOeoNULVWhHZ8RZOZOev2o7UWjB6JfcZIpyG-B1Gg2QpwX94asEvVhU_j6u-rKeSPnmByxHpCmmJxhbnkMyFc8mT9VcdzjC9NOfFWmT21RWPifrSPXKLmQbFFM3vmLDTmkaExQDExLzvLjPOyUVCeG6EA5DaJA_F4KRSoEZJdQc/s225/transactions.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="225" data-original-width="224" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgr_kkj5tSbxEiTBOeoNULVWhHZ8RZOZOev2o7UWjB6JfcZIpyG-B1Gg2QpwX94asEvVhU_j6u-rKeSPnmByxHpCmmJxhbnkMyFc8mT9VcdzjC9NOfFWmT21RWPifrSPXKLmQbFFM3vmLDTmkaExQDExLzvLjPOyUVCeG6EA5DaJA_F4KRSoEZJdQc/s1600/transactions.jpg" width="224" /></a></div></div><p style="clear: both; text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ezen az ábrán a tranzakcióknak két fő típusa van: kiegészítő és keresztezett. Amikor a vonalak - akár vízszintesen, akár átlósan - párhuzamosak, akkor a két én-állapot kiegészíti egymást. Vagy ugyanabban az én-állapotban van a két fél, vagy olyan eltérőkben, amelyek egymás párjai. Ez utóbbi a Gyermeki-Szülői kapcsolatot jelentik.</div><div style="text-align: justify;">A keresztezett tranzakciók minket most nem érdekelnek: ilyenkor az én-állapotok nem passzolnak, így vagy megszakad a kommunikáció, vagy valakinek én-állapotot kell váltania.</div><p></p><p style="clear: both; text-align: justify;">Olyan mélyen nem mentem bele a témába, hogy az összes kiegészítő/szimmetrikus tranzakcióhoz találjak példát a CV-írás világából, de a három kedvencemet szívesen megmutatom.</p><br />
<div style="border: 2px dotted green;">
<p style="clear: both; text-align: left;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPUDdxCRbKahhmnD3pBsrfWNhDEEH_8AnE4YMfYUFu8y4_q9PxqNMaSlSofmSq9KLJfmJT8AcljiExndtzjjJwx-Pc_7P7PpofKcDkY2-aA4vq-dKcSzFYNP6sjJ-0IOag3jITHmczywaV-43ViZm4WwNa7ZSFalfzJHSmQSliHp-B5iBMXRkeytk/s400/wouldyouliketoknowmore-t-shirt-navy-truenavy-swatch-400x400.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPUDdxCRbKahhmnD3pBsrfWNhDEEH_8AnE4YMfYUFu8y4_q9PxqNMaSlSofmSq9KLJfmJT8AcljiExndtzjjJwx-Pc_7P7PpofKcDkY2-aA4vq-dKcSzFYNP6sjJ-0IOag3jITHmczywaV-43ViZm4WwNa7ZSFalfzJHSmQSliHp-B5iBMXRkeytk/w200-h200/wouldyouliketoknowmore-t-shirt-navy-truenavy-swatch-400x400.jpg" width="200" /></a></div><br /><div style="text-align: left;">Ha szeretnél még kapcsolódó TA-s bejegyzéseket:</div><p></p><ul style="text-align: left;"><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2016/09/bucsu-fegyverektol.html" target="_blank">Búcsú a fegyverektől</a>: ez az emberek közötti rejtett vagy kommunikált "szerződésről", együttműködési keretekről szól, amit lehet mindegyik én-állapotban kötni, csak különböző pszichológiai céllal.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2014/07/lazadas.html" target="_blank">Lázadás</a>: ez leginkább a Gyermeki én-állapot lázadó és alkalmazkodó oldalával foglalkozik egy kamasz srác és egy vívóbaleset kapcsán.</li><li style="text-align: left;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2014/01/egyensuly.html" target="_blank">Egyensúly</a>: ez a Szülői kontrolláló és gondoskodó oldalát bontja ki, csak más fogalmi keretben (a végén kötjük csak az én-állapotokhoz).</li></ul><div style="text-align: justify;"><br /></div><p></p><p></p>
</div>
<h4 style="text-align: left;">Légyszi vegyél fel</h4><p style="text-align: justify;">Talán azoknál a leggyakoribb ez a történet, akik épp belépni próbálnak a munkaerőpiacra. Valahol egy felnőtté válási feladat is ez, így az önéletrajz elkészítése magába is sűríti az összes olyan beavatási hiedelmet, ami kering az emberben.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">A "légyszi vegyél fel" CV-k Gyermeki én-állapotban íródnak, és egy absztrakt Szülői én-állapotnak szólnak - az ábrán ezt a 7=>3 vonal jelöli. Ez a Szülő elbírálja a jelölt személyét: elég jó-e a tudása, elég jók voltak-e a karrierépítési törekvései, megfelelő ruhában és frizurával ment el megfelelő fotót készíttetni magáról?</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtREr196UoFVxGtAnYY9q2GU4TxrbgH077zxorRTkd8Des-GY3bclvA99zIc_h3zkZd6oY_PBMVHGoucyjwImAWpJ4A2sNHO9sI9R69mKAHnW3SrawxqxKlN7e16mFVZZFInzzuunafVDI3yBNxWICV7kKuqdBD1R_wXXtuAePsKi0PQPYOThFXSU/s602/main-qimg-44cbb861b481f919d71d0c535a949e3b-lq.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="428" data-original-width="602" height="143" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtREr196UoFVxGtAnYY9q2GU4TxrbgH077zxorRTkd8Des-GY3bclvA99zIc_h3zkZd6oY_PBMVHGoucyjwImAWpJ4A2sNHO9sI9R69mKAHnW3SrawxqxKlN7e16mFVZZFInzzuunafVDI3yBNxWICV7kKuqdBD1R_wXXtuAePsKi0PQPYOThFXSU/w200-h143/main-qimg-44cbb861b481f919d71d0c535a949e3b-lq.jpg" width="200" /></a></div>A CV-írás közben megélt szorongás hasonlatos a gyermekként érzett elutasítás miatti szorongáshoz. Ha nem írnak vissza a pályázatra, vagy továbbkattintanak a LinkedIn profilról, abban - a pályázó szerint - egyértelműen az az üzenet, hogy "nem vagy elég jó". És ahogy a Gyermeki általában gondolkodni szokott, ennek a "nem vagy elég jó" üzenetnek nincsenek limitációi: nem csak arról van szó, hogy nincs elég tapasztalata a pozícióhoz, hanem általánosságban és megváltoztathatatlanul érdemtelen a jelölt arra, hogy belépjen a munka alapú társadalomba.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Ezeknél az önéletrajzoknál azt szoktam látni, hogy van bennük valami szigorú, minimalista konformizmus. Olyan embernek készültek, aki tudja, hogy milyen profi CV és egy profi jelentkező, és mély megvetéssel mutat majd rá az összes gyenge pontra ebben a dokumentumban.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ennek az a folyománya, hogy a jelölt eltávolít minden róla, mint személyről szóló információt az önéletrajzból, mert bizonytalan, hogy az mennyire profi, mennyire vált ki szimpátiát, mennyire lehet kritika célpontja?</div><div style="text-align: justify;">Lényegében csak annyi marad meg róla a papíron, hogy igen, tényleg járt iskolába, és hogy milyen elérhetőségeken keresztül lehet behívni interjúra.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">A másik feltűnő dolog, hogy ezek a CV-k tényleg az utolsó szögig próbálnak megfelelni minden technikai javaslatnak, amit a tanácsadók mondanak.</div><div style="text-align: justify;">Úgy tűnik a bizonyítási vágy (=túlalkalmazkodás) már a pályázat legelső lépéséből is süt: "légyszi vegyél fel, minden szabályt be fogok tartani, minden követelménynek 100%-ig meg fogok felelni, nem egyénieskedem, beállok a sorba, csak adj egy esélyt!"</div><p></p><h4 style="text-align: left;">Akarsz-e játszani?</h4><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Asszem leginkább az én milleniál generációmnak köszönheti a világ, hogy ma már nem egyértelmű, hogy egy irodába vagy egy játszóházba léptél be az első napodon az új munkahelyen.</div><div style="text-align: justify;">Mert hogy most már buli a munka, családias, modern és inkluzív és fiatalos a légkör, rugalmas a munkaidő, trendi a főnök, meg minden, csak légyszi gyere ide dolgozni, ne a takarítót kelljen átképzeni adatelemzővé!</div><p></p><p style="text-align: justify;">Vannak munkahelyek, amelyek próbálnak úgy kinézni, mintha ők is csak egy egyetemi projekt vagy öntevékeny kör lennének, ami lelkes emberekből áll, akik tök jó dolgokat csinálnak <i>együtt</i>, és mellesleg valami pénzmozgás is van a végén. Természetesen versenyképes.<br /></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ezekre a helyekre a világ nyerteseit várják, akiket nem tört meg az élet, és passzírozott bele holmi öntőformába, és nem félnek őszinték lenni, stb. Így hierarchiára sincs szükség igazából, esetleg néha agilisan megszavaznak egy projektfelelőst, de ő se nagyon fogja piszkálni a többieket, mert itt mindenki szereti, amit csinál.</div><div style="text-align: justify;">Lényegében ez egy önkéntes munka, csak fizetnek érte.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYSzOJBN951Abf-akOGRIsWL7YIjZU0PuPyTjbePhmsM0lXyd12-Zz5HH5wciTHybLM-GoIT-wr6k2gPQSvJ-7LK-S6jkH1QNtveXFd-ajMx-75LAd18bvzFJVQMlY33fIA5SOlf6hyZ8IiBwQmgCzUb0KVsO5AHuVxCnuDA7FFs_gyOFJ16184p4/s225/transactions.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="225" data-original-width="224" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYSzOJBN951Abf-akOGRIsWL7YIjZU0PuPyTjbePhmsM0lXyd12-Zz5HH5wciTHybLM-GoIT-wr6k2gPQSvJ-7LK-S6jkH1QNtveXFd-ajMx-75LAd18bvzFJVQMlY33fIA5SOlf6hyZ8IiBwQmgCzUb0KVsO5AHuVxCnuDA7FFs_gyOFJ16184p4/s1600/transactions.jpg" width="224" /></a></div><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Leginkább a kreatív CV-ket olvasva szokott kialakulni bennem az az érzés, hogy az illető úgy gondolja, a munkáltató igazából játszópajtást keres magának.</div><div style="text-align: justify;">Félreértés ne essék, nekem is tetszenek a szokatlan, eredeti formátumok általában, de amikor a csapat művészetterapeutája mondja, hogy ez már azért egy kicsit túl van tolva, akkor én is validnak érzem azt az álláspontot, hogy ez az önéletrajz ugyanúgy Gyermekiben íródott, mint a "légyszi vegyél fel", csak nem Szülőit szólít meg.</div><p></p><div style="text-align: justify;">Hanem egy másik Gyermekit. (9 => 9)</div><p style="text-align: justify;">Az információk rendezése jobban hasonlít egy társasjátékra, mint egy adatlapra. A jelöltről szóló kép valami szabadidős tevékenység közben készült, ahol sportruházatot visel és valami különlegesen izgalmas dolgot csinál, a nagy dinamizmusban kivillantva az összes egyediséget szimbolizáló nonfiguratív tetoválását is. A dokumentumon alig van kihasználatlan hely, sok színes és játékos ábra mutatja, hogy milyen kreatív ember készítette, aki még sose nyomtatott ki semmit (fun fact: a mi HR-esünk az interjúkra nyomtatott CV-vel szokott jönni. Nem szokott örülni, amikor egy tonna festék ment pocsékba, mert az alacsony kontraszt miatt olvashatatlan az egész.)</p><div><p style="text-align: justify;">Kicsit olyanok ezek a CV-k, mintha nem is az illető szakmai felkészültségét akarnák sugározni, hanem valami összetartozás érzést, hogy "én is adom ezt az életstílust, én is hiszek ebben az ügyben, én is élem a work hard - play hard érzést, engem se vágott méretre a világ; ahogy titeket sem, úgyhogy velem lesz teljes a csapat!"</p><h4 style="text-align: left;">Szabadúszó</h4><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Amikor még Szülő-Felnőtt kontaminációból néztem a neten ezeket a szabadúszó kollégákat, cinikusan gyártottam a definíciókat, hogy "a szabadúszó a szebb kifejezés a munkanélküliségre", vagy hogy "nem tudok megmaradni egy munkahelyen se", és a többi.</div><div style="text-align: justify;">Valakinél ez tényleg csak cinizmus volt: a "szabadúszó" igazából egy attitűd, nem egy státusz. Én is gondolhatok magamra szabadúszóként, annak ellenére, hogy 2016 óta ugyanaz a főállásom (nagyjából). Ez fejben dől el: annyi a lényeg, hogy nem munkáltatóként, hanem ügyfélként kell gondoljak a BME-re (mondjuk nem árt, ha ő is így gondol magára, különben lesznek félreértések).</div><p></p><p style="text-align: justify;">Vannak CV-k, amik valahogy ezt a gondolkodásmódot tükrözik. A pályázónak van egy szolgáltatása, aminek van egy piaci értéke. A munkáltató pedig igénybe veheti ezt a szolgáltatást, ameddig akarja, és ameddig mindkét fél számára kielégítő szerződést tudnak kötni és fenntartani.</p><p style="text-align: justify;">Ez egy Felnőttből Felnőttbe küldött üzenet (az ábrán 5 => 5).</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixX3E887XEfDW4a4j1BrxNopm1RF7NHA21T57dMN4DHIjoOLID055yHrnXHNPqC8wS4iu84sOPJbqJsD94P1881qDHMoaLrrmitqPN1fUjREVKL6YdN9BT-fsKv07WgazdxZNRXQDJqeC8xx7GHn-ZSmTA_YuwJG3nNyXr9DXG3ckLSBDfEeqGn5E/s975/12-ways-confident-professional-at-work-comp.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="653" data-original-width="975" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixX3E887XEfDW4a4j1BrxNopm1RF7NHA21T57dMN4DHIjoOLID055yHrnXHNPqC8wS4iu84sOPJbqJsD94P1881qDHMoaLrrmitqPN1fUjREVKL6YdN9BT-fsKv07WgazdxZNRXQDJqeC8xx7GHn-ZSmTA_YuwJG3nNyXr9DXG3ckLSBDfEeqGn5E/s320/12-ways-confident-professional-at-work-comp.jpg" width="320" /></a></div>Itt a kommunikáció abból a feltételezésből indul ki, hogy a másik fél ismeri a saját érdekeit, és fel van rá készülve, hogy ezeket képviselje, illetve a hogy a tárgyalópartnere is képviselni fogja a sajátjait.</div><div style="text-align: justify;">A pályázónak nem szükséges túlalkalmazkodnia, alárendelődnie a vélt vagy valós elvárásoknak; nem szükséges meggyőznie a munkáltatót a várható életre szóló barátságról és bajtársiasságról. Magabiztos, hogy mindketten képesek lesznek az együttműködésre, mivel a termék (=szaktudás), amit elad, megér annyit, hogy érdemes legyen együtt dolgozni.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Leginkább akkor lehet sejteni, hogy ebben az attitűdben készült egy CV, ha az illető írt még párat, amiket máshova ad be. Apró különbségeken lehet érezni; mindig azok a dolgok vannak kihangsúlyozva, amelyek az adott munkáltató szempontjából a legfontosabbak. Például egy tudományos jellegű állásnál leírja, hogy mi volt a szakdolgozat témája, egy másiknál nem. Egy precizitást igénylő munkahelynél megemlíti, hogy a modellező klub lelkes tagja, egy másiknál nem. Egy nagyon globalista multihoz beadott CV-be nem rak fényképet, egy másikba igen.</div><div style="text-align: justify;">Mindig felkészül az adott cégből, lemodellezi a fontosabb teendőket, értékeket, és aszerint ír pályázatot.</div><div style="text-align: justify;">Mintha csak Szun Cétól tanult volna ("ha ismered magad és az ellenfeled, száz csatában sem kell félned")!</div><p></p><h4 style="text-align: left;">Disclaimer</h4><p style="text-align: justify;">Igazából ezt a három megfigyelésemet szerettem volna csak megosztani.<br /></p><p style="text-align: justify;">Ami a mondanivalóm volt, hogy a munkáról való gondolkodásmódod aktiválni fog egy én-állapotot benned, és különböző én-állatokban különböző módon oldod meg ugyanazt a feladatot; például a CV írást.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Amit nem akarok mondani, hogy az ezekben az én-állapotokban írt CV-k mind így néznek ki, vagy csak így néznek ki; illetve hogy a fent írt stílusoknak nincs adaptív formája. Illetve az is egy túlzó állítás lenne, hogy egy CV küllemét kizárólag az én-állapot formálná, hiszen általában vannak konkrét formai követelmények.</div><div style="text-align: justify;">Úgyhogy légyszi ne tekintsd se gúnyolódásnak, se szentírásnak!</div><p></p><p style="text-align: left;"><br /></p></div>
<center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-77649732221799000562023-02-28T23:24:00.003+01:002023-02-28T23:50:32.014+01:00Úgy emlékeztem tíz év lassabban telik el 2 - Így olvastatok ti<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMlJQjRYPg1DVfl_bHsovO6Ttcvr0G5cG1HHsrLENfO9WwFp_8CRtw_KOtaRCi1K4GAKgy89XatW6VtzoocMMfLOp-kDPXHVJg-TSXcmimuDrKTyYGop11Ose_QCbTjmI0wbDTS4Qa5qdBTO3SpGvgWd4FbwqjcTMuGaYgarTwY-hSr71M4DkMWCc/s980/birthday-icon-png-2.png" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="980" data-original-width="952" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMlJQjRYPg1DVfl_bHsovO6Ttcvr0G5cG1HHsrLENfO9WwFp_8CRtw_KOtaRCi1K4GAKgy89XatW6VtzoocMMfLOp-kDPXHVJg-TSXcmimuDrKTyYGop11Ose_QCbTjmI0wbDTS4Qa5qdBTO3SpGvgWd4FbwqjcTMuGaYgarTwY-hSr71M4DkMWCc/w194-h200/birthday-icon-png-2.png" width="194" /></a></div>Ebben a bejegyzésben zárom le azt a vállalkozást, amely keretein belül visszatekintek szeretett blogom tíz éves múltjára. Ezúttal arra fókuszálok, hogy olvasói oldalról mit hozott magával az én kreatív hobbim? Az évek alatt kaptam pár visszajelzést szóban, néha írásban, ezeket aligha tudnám itt megosztani. Helyette megnéztem, melyek voltak a legolvasottabb cikkek, és elgondolkodtam, vajon van-e közöttük valamilyen láthatatlan összefüggés?<p></p><span><a name='more'></a></span><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Eskü, ez az utolsó blogos projektem, ami 2022-höz kötődik! </div><div style="text-align: justify;">Ha úgy érzed, jól esne egy kis frissítés, a témához kötődő két előző bejegyzést itt találod:</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><ul style="text-align: left;"><li style="text-align: justify;"><a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2023/01/a-lamantin-eve.html" target="_blank">A lamantin éve</a>: 2022 összefoglaló</li><li style="text-align: justify;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2023/01/ugy-emlekeztem-tiz-ev-lassabban-telik.html" target="_blank">Úgy emlékeztem (...) 1 - Így írtam én</a>: ennek az bejegyzésnek ez első fele. Ha majd egyszer nagyon nem lesz dolgod, olvasd végig a kettőt egyszerre, érdekes utazásnak ígérkezik.</li></ul><p></p><p style="text-align: left;"></p><h4 style="text-align: left;">Úgy emlékeztem, tíz év lassabban telik el</h4><div style="text-align: justify;">Számomra tíz év még mindig sok idő.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Az <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2023/01/ugy-emlekeztem-tiz-ev-lassabban-telik.html" target="_blank">előző, tíz éves jubileumot feldolgozó bejegyzésben</a> kifejtettem, hogy az én időperspektívámban ezek a dekádok épp átalakulóban vannak - de egyelőre még inkább csak pislogok, hogy van egy szakmai hobbim, amit 10 éve csinálok.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Az előző bejegyzésben azt vizsgáltam, hogy milyen intuitív szerkesztői folyamatok teremtettek egy egységes narratívát az oldalon olvasható bejegyzéseknek.</div><div style="text-align: justify;">Most jön a téma másik fele: oké, most már tudjuk, hogy mire gondolt a költő, talán rátérhetnénk arra, hogy ebből mit hallott meg a közönség.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Melyik bejegyzések kapták a legtöbb figyelmet tőletek 2012 karácsonya óta?</p><p style="text-align: justify;">Erre a kérdésre a blogger igazából szinte magától választ ad, mert némi alapstatisztikát ő is vezet, úgyhogy most nem kell olyan szövevényes elemzést csinálni, mint a múltkor.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Viszont a blogger nem magyarázza meg, hogy <i>miért </i>pont ezek voltak népszerű bejegyzések? </div><div style="text-align: justify;">Ezzel már érdemes volt kalandozni, úgyhogy ezúttal is elkezdtem "nagy narratívát" keresni, csak ezúttal nem az én, hanem az olvasók feltételezett perspektívájából.</div><p></p><div><h4>Így olvastatok ti</h4><p style="text-align: justify;">Nyilván önmagában is jó dolog blogot írni, de a foglalkozás akkor érte el igazán a célját, ha valaki olvassa megosztott gondolatainkat. </p><p style="text-align: justify;">Vajon voltak-e ilyen valakik, és ha igen, hányan?</p><p></p><div style="text-align: justify;">Ebből a képből lehet látni az elmúlt 10 év alakulását, 2013 januártól 2023 januárig.</div> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzEsW6H2V2OTiEP9OFJFpsxRPuW0Jrl4Wb-lSOZQv8JMemN9HhaLx2T52l6Ww-66wYS7zPuC3FMaFIjG12y7tFH22s4yQwrc8uHrdpfaBY73O2mEs2aLyPVMUQn7uDCvhgW5e2NhA4DaHKb5K9MJt5poAD-Sl6-9E4vIHDKx8OpOlXKza-iJJ1bS4/s1241/blog10%C3%A9v_visits.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="416" data-original-width="1241" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzEsW6H2V2OTiEP9OFJFpsxRPuW0Jrl4Wb-lSOZQv8JMemN9HhaLx2T52l6Ww-66wYS7zPuC3FMaFIjG12y7tFH22s4yQwrc8uHrdpfaBY73O2mEs2aLyPVMUQn7uDCvhgW5e2NhA4DaHKb5K9MJt5poAD-Sl6-9E4vIHDKx8OpOlXKza-iJJ1bS4/w640-h214/blog10%C3%A9v_visits.png" width="640" /></a><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Volt egy erősebb kezdés, valószínűleg az újdonság ereje miatt. Az első évadban majdnem hetente írtam, úgyhogy frekventáltabb látogatottságnak is örvendezhettem.</div><div style="text-align: justify;">A második évadban volt két előre nem látott tényező: a facebookos megosztással akadt valami gond, illetve elkezdtem kiépíteni a magánpraxist. Ez elvont némi energiát írói ambícióimtól.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">2016-ban az Eshtar-sorozat miatt összefonódott a blog sorsa más művekével, ez meg is dobta a látogatottságot, ami kb. 2019 közepéig erős is maradt.</div><div style="text-align: justify;">Utána az új bejegyzéseket már kevesebben nyitották meg, viszont érdekes módon egy-két régi írás reneszánszát élte. Illetve éli, mert igazából most is ez a helyzet még. </div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">A megtekintésekről szóló diagram valamennyire ábrázolja, hogy mikor mennyi érdeklődést kaptak a gondolataim, ám az ilyen ezres látogatottságról szóló számokat nem érdemes komolyan venni: ezek valószínűleg a keresőmotorok voltak.</div><div style="text-align: justify;">Elég belegondolni, hogy 200 követőt sikerült összegyűjteni a Facebookon 10 év alatt. Gondoltam, a "jó bornak nem kell cégér" elv alapján majd organikus módon felfejlődik a dolog. Nem mintha nem tanultam volna, hogy a közösségi média egyáltalán nem így működik - de sose volt önbizalmam ahhoz, hogy megosszam olyan ismerősökkel is az oldalt, akikről nem gondoltam 80% biztossággal, hogy érdekelné a dolog. </div><p></p><p style="text-align: justify;">Talán majd a következő 10 évben.</p><h4 style="text-align: left;">Best of the 2010s</h4><p style="text-align: justify;">Az alábbiakban azokat a bejegyzéseket sorolom fel, amelyek a legtöbb rákattintást zsebelték be a tíz évadban.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Van egy kis összegzés a témaválasztás és a szakmai keretekről az elején.</div><div style="text-align: justify;">A számomra izgalmas játék az ezeket követő sorokban kapott helyet: vajon miért ezt az adott cikket nyitották meg a legtöbben az adott évadból? Ebből a tippelésből következetesen kihagytam azt az eshetőséget, hogy valószínűleg sok más bejegyzés hivatkozhat ezekre - az előző összegzős bejegyzésben van erről szó bőven.</div><div style="text-align: justify;">Még érdekesebb feladat volt találgatni, hogy vajon milyen tartalom van ezekben a cikkekben, ami miatt az emberek ajánlják egymásnak? Vannak egész sikeres kis írások, amelyeket többen olvastak, mint ahányan amúgy követik a blogot. Vajon hogyan jutottak ezek a bejegyzések túl ezen apró szociális buborék hártyáján?</div><p></p><p style="text-align: justify;">Természetesen; fogalmam sincs, hogy miért kattintasz egy cikkre, meddig olvasod el, és ha végigolvasod, akkor mihez tudsz kapcsolódni benne!</p><p style="text-align: justify;">De játszani azért szabad! </p><ul style="text-align: left;"><li style="text-align: justify;"><span><span style="background-color: #cc0000;"><b>2013</b></span>: </span><a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2013/04/a-kondas-legszennyesebb-inge.html" target="_blank">A kondás legszennyesebb inge</a> / <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2013/02/es-megis-mozog-fold.html" target="_blank">És mégis mozog a Föld</a>: ez a kettő az első évad két legtöbbet megnyitott bejegyzése, bár erősen valószínű, hogy az első a keresőmotoroknak köszönhető. Mindkettő az elidegenedésről szól, csak az előbbi bezárkózás felé kanyarodik, az utóbbi az aktív megküzdés felé.</li><ul><li style="text-align: justify;"><u>Szakmai oldal:</u> </li><ul><li style="text-align: justify;">A Móricz-novella ihletettségű írásban valahol van egy tyúk-vagy-tojás dilemma: azért jellemző valakire a zárt kognitív stílus és ellenállás, mert elvesztette a hitét a dolgok értelmében, vagy azért nincs hite a dolgok értelmében, mert ilyen a gondolkodásmódja? Mindenesetre az eredmény ugyanaz: ritualizmus (részt veszek, de minek?) és passzív agresszió.</li><li style="text-align: justify;">A Jókaitól elcsent című bejegyzés alaposabban foglalkozik az elidegenedés fogalmával, még tanulmány is le van hivatkozva. Ebben egy megküzdési módot jártunk körbe: ha nem tudod megvalósítani magad a munkádban, még megteheted a hobbidban. Kíváncsi vagyok akkor is ilyen lelkesen írtam volna ilyeneket, ha már olvastam volna a nem nyertes sorskönyvekről (hívószó: "de legalább").</li></ul><li style="text-align: justify;"><u>Amiért rákattintottál:</u> nem tudom, lehet szeretted az irodalom órákat</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért megosztottad:</u> hát megosztást valószínűleg inkább az "És mégis..." kapott. Egy kicsit igényesebb is, le van benne hivatkozva egy cikk a magyar néplélekről, körül van írva, hogy mit értenek mifelénk elidegenedés alatt, vannak rá példák is, és a végén pozitívan zárul. Akkoriban még nem voltak oly távol az egyetemi évek, úgyhogy lehet, hogy azért olvasták el ilyen sokan, mert a közös önkénteskedéseinkről lehetett nosztalgiázni...</li></ul><li style="text-align: justify;"><span><span style="background-color: red;"><b>2014</b></span>: <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2014/10/vereb.html" style="font-weight: normal;" target="_blank">Véreb</a>: úgy látszik ez a bejegyzés nem csak nekem fontos. Lényegében ez is elidegenedés, de inkább szakmailag. Ennek is pozitív megküzdés a záró akkordja.</span></li><ul><li style="text-align: justify;"><u>Szakmai oldal:</u> szerintem ezt aránylag jól leírtam az e<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2023/01/ugy-emlekeztem-tiz-ev-lassabban-telik.html" target="_blank">lőző bejegyzésben</a>, azt hiszem senkinek nem kényelmes, ha újra leírom.</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért rákattintottál</u>: geek dolgok. Trónok harca szereplő, mint clickbait.</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért megosztottad:</u> ha úgy olvasnám ezt a cikket, hogy nem nyújtani, hanem igénybe venni akarnám a humán szolgáltatásokat, akkor egy ilyen "ki őrzi az őrzőket?" kérdés kelne életre a fejemben. Tanárhoz, orvoshoz, pszichológushoz menni nem olyan, mint kikérni egy sztenderd hamburgert egy gyorsétteremben: nagy mértékben függ a siker a másik fél intelligenciájától, kreativitásától, motiváltságától. Hamburgert lehet ritualizált hangulatban is csomagolni, de embereknek segíteni...? Fontos a másik személyisége, és hogy ez a személyiség úgymond karban legyen tartva. Ez a karbantartás pedig nem is olyan egyszerű dolog, ha némi terepmunka után rájön az ember, hogy nem minden kiégés, ami annak látszik; és ott is van kiégés, ahol ennek nincs tankönyvben leírt nyoma.</li></ul><li style="text-align: justify;"><span><span style="background-color: #ffa400;"><b>2015</b></span>: </span><a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2015/12/az-ero-utjai.html" target="_blank">Az Erő útjai</a>: nagy buzgalommal írtam ezt a cikket, mint afféle korszakhatárt, mivel az<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjF_i9b6L7Qj1tbQ3XaAwmp2Fi45qnHXrrGk7UEDwyVSZExlrt5o_srfqIhkWpHhOzqStAGIvSYOHvUJ0suNr_VrdlCh_slbjfywNc7jhiCeS3JheQD4CKBqZeD1pyE93Pw3_JJp9QDY26S6dDpgedGQSiuiPgp2pczuHwtT2ndflSbw6d1Vb4awDc/s800/kylo.png" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="113" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjF_i9b6L7Qj1tbQ3XaAwmp2Fi45qnHXrrGk7UEDwyVSZExlrt5o_srfqIhkWpHhOzqStAGIvSYOHvUJ0suNr_VrdlCh_slbjfywNc7jhiCeS3JheQD4CKBqZeD1pyE93Pw3_JJp9QDY26S6dDpgedGQSiuiPgp2pczuHwtT2ndflSbw6d1Vb4awDc/w200-h113/kylo.png" width="200" /></a></div> apropóját az új Star Wars trilógia adta. Ha jól emlékszem, épp hogy befejeztem a draftot, amikor már indulni kellett Az ébredő Erő premierjére.</li><ul><li style="text-align: justify;"><u>Szakmai oldal</u>: lényegében az volt a téma, hogy mit kezd az ember a genetikai és szocializációs örökségével? A Star Wars elindult egy olyan irányba, ahol a hősök predesztinációja mozgatja a történetet. Így kapott szerepet ebben a bejegyzés Jung hős-archetípusa, a Berne-féle sorskönyv, konkrétabban sorskönyvi mátrix, és az ehhez kapcsolódó transzgenerációs üzenetek és traumák. Ezek inkább a karakterek egyéni fejlődését magyarázták, de egy kis szociálpszichológia is kapott teret, annál a kérdésnél, hogy mit kezd a Star Wars társadalma, hősei és anti-hősei az ember génjeiből eredő kompetitív természettel?</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért rákattintottál:</u> geek dolgok. Star Wars. Kell többet mondanom?</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért megosztottad:</u> 2015 nem csak azért volt érdekes év, mert kijött egy új Star Wars mozi. Erősödtek a társadalmi feszültségek a migrációs válság kapcsán, e feszültségek forgatókönyvei pedig visszaköszönnek olykor a messzi-messzi galaxis történeteiből is. Valószínűleg könnyű volt rezonálni arra a gondolatra, hogy ezek a filmek afféle lakmusz-papírként szolgálnak: a trilógiák központi kérdései az akkori (amerikai) társadalom kérdései, az emberek pedig pont úgy fordulnak egymás ellen, mint ezekben a történetekben. A megoldás pedig általában valamilyen szemléletbeli megújulás, rugalmasság következménye.</li></ul><li style="text-align: justify;"><span><span style="background-color: #ffd966;"><b>2016</b></span>:<a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2016/02/akarsz-e-jatszani.html" target="_blank"> </a></span><a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2016/02/akarsz-e-jatszani.html" target="_blank">Akarsz-e játszani</a> / <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2016/12/minden-ut-ide-vezetett-eshtar-3.html" target="_blank">Eshtar 3</a>: ezt a két bejegyzést Kosztolányi olvasói, valamint az Eshtar szerzőjének barátai futtaták fel. Az előbbi a párkapcsolatokról és a játszmákról szól, az utóbbi - feltehetően több organikus megnyitást kapott - cikk pedig a Szabolcs barátom első regényére adott pszichológiai kommentár harmadik része.</li><ul><li style="text-align: justify;"><u>Szakmai oldal: </u></li><ul><li style="text-align: justify;">Az Akarsz-e játszani tranzakcióanalitikus alapokon nyugszik: definíciót kap benne a társas érintkezés alapjának tekintett sztrók, fel vannak sorolva az időstrukturálási szintek, amelyeken belül a sztrókokat cserélgetjük. Ezen kívül van egy kis elmélkedés, hogy a vers vajon Gyermeki vagy Felnőtt én-állapotra reflektál?</li><li style="text-align: justify;">Az Eshtar-sorozatnak ez a része az identitásfejlődés elemeit összegzi. Benne vannak az identitás különböző aspektusai (személyes és szociális oldal), az identitás-stílus is. Volt egy kis filozófia az emberi lét korlátjairól: az identitásba azt is bele kell számolni, hogy az ember irracionális, gyarló, és akkora vakfoltja van, amekkorára még Zsobi haverom is le tudna parkolni. Egy kicsit az elidegenedés-témát folytattam ezzel: addig az identitás mindig egy olyan menő dolognak hangzott, amit lelkesen formálgatsz egyre jobbá és jobbá az évek alatt, pedig a helyzet az, hogy menet közben az is kiderül, hogy az önismeret nem csak azt jelenti, hogy megtudod, milyen csodálatos is vagy.</li></ul><li style="text-align: justify;"><u>Amiért rákattintottál:</u></li><ul><li style="text-align: justify;">Az Akarsz-e játszanit a keresőmotorok dobják ki azoknak, akik verselemzéseket keresnek. Sorry. Amikor friss volt, akkor a Valentin-nap lehetett az apropó.</li><li style="text-align: justify;">Geek dolgok. Az Eshtar egy nagyon érdekes dolog volt, amikor kijött, mivel elég ritka, hogy az ember haverjának kiadják egy sci-fi/fantasy regényét. Aránylag bőségesen írtam róla, a 2016-os bejegyzések jó része ezt készítette elő (ezért is volt az a sorozat címe, hogy "minden út ide vezetett"). Így a harmadik részre elértem végre a karakterekhez is, úgy látszik az érdekelte a többséget.</li></ul><li style="text-align: justify;"><u>Amiért megosztottad</u>: </li><ul><li style="text-align: justify;">Hát az elsőt a inkább a Google osztotta meg, de amúgy a párkapcsolati témák egész nagyot szoktak menni...már ha más pszichológusok írnak róla, más oldalon :D</li><li style="text-align: justify;">Ez a bejegyzés egy <i>young adult</i> regény karaktereinek fiatal felnőttkori problémáival foglalkozott: helyet találni magadnak a világban, beilleszkedni a folyamatokba és egy kicsit formálni őket. Majd bölcsességet kovácsolni az illúzióvesztésből, amikor kiderül, hogy az emberi korlátok sokkal szorosabban fognak minket, mint ahogy csillogó szemű kamaszként gondoltuk.</li></ul></ul><li style="text-align: justify;"><span><span style="background-color: #04ff00;"><b>2017</b></span>: </span><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/10/ahonnan-nincs-kiut.html" target="_blank">Ahonnan nincs kiút</a>: egy '56-os forradalom alkalmából írt, krízisek dinamikájával foglalkozó cikk. Az előző összefoglaló bejegyzésben is kiemelt szerepet kapott, úgyhogy most nem elemezném túl.</li><ul><li style="text-align: justify;"><u>Szakmai oldal:</u> krízis-lélektan. Bővebben lsd. <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2023/01/ugy-emlekeztem-tiz-ev-lassabban-telik.html" target="_blank">előző cikk</a>.</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért rákattintottál:</u> nem tudom, nem írtam hozzá valami jó szöveget. Lehet hogy olyan valaki osztotta meg, akit hitelesnek találsz.</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért megosztottad:</u> azt hiszem a hadművészeti analógiákon túl azért teljesebb ez a cikk az átlag krízises témáknál, mert nem csak a veszélyekről van szó, hanem a fejlődési potenciálokról is; és fordítva: nem csak remény van a krízisben, hanem összeomlás is. Ez utóbbira voltak példák a hajléktalanok, az előbbire pedig '56 hősei. </li></ul><li style="text-align: justify;"><span><span style="background-color: #6aa84f;"><b>2018</b></span>: <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2018/12/kollaborans.html" target="_blank">Kollaboráns</a>: ez a cikk az akkoriban "rabszolga-törvényként" emlegetett módosítás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguByVlF9-nFKivHNBhgpKvLdXVjvDheQqkZaLMiv_Pkgy6B-ChtYQWg-lwbuVt0Rou595-OO4WTssyDPEXmj-hRCQAx0dWDeSZa-RPjnCYUqf_ldcZz3M8Ukjbj-JjAtdyadpYKv_N_pSsrFYprCZfy6nux9Kzs9HmnmtxyuJNi_7ZXN6pbo9j4k8/s640/Collaborator%20Girls%20in%20World%20War%20II%20(4).jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="408" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguByVlF9-nFKivHNBhgpKvLdXVjvDheQqkZaLMiv_Pkgy6B-ChtYQWg-lwbuVt0Rou595-OO4WTssyDPEXmj-hRCQAx0dWDeSZa-RPjnCYUqf_ldcZz3M8Ukjbj-JjAtdyadpYKv_N_pSsrFYprCZfy6nux9Kzs9HmnmtxyuJNi_7ZXN6pbo9j4k8/w127-h200/Collaborator%20Girls%20in%20World%20War%20II%20(4).jpg" width="127" /></a></div> apropójából született. Lényegében két különböző, valahol ellentétesnek tűnő álláspontból közelítettem meg azt a kérdést, hogy olyan súlyú társadalmi kérdésben, mint a dolgozó nép kihasználása, milyen szerepe van a pszichológiának. </span></li><ul><li style="text-align: justify;"><u>Szakmai oldal</u>: szakmailag igyekeztem nagyot harapni. Megjelenik az egyéni működés, ami sématerápiás alapon foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy munkavállalóként vagy munkaadóként hogyan talál magának helyet az ember egy előnytelen szerződésben. Tágabbra nyitva a szkópot megjelent a kritikai pszichológia nevű irányzat, ami azokkal a társadalmi folyamatokkal foglalkozik, amelyek ebbe az irányba tereli az embereket. Még tágabbra nyitva a szkópot azon elmélkedtem, hogy a kritikai pszichológia lehet egy olyan folyamat, ami meg a tudományt terelgeti egy neki előnytelen szerződésbe.</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért rákattintottál:</u> társadalmi aktualitások.</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért megosztottad</u>: ennek az írásnak egyszerre erőssége és gyengéje, hogy a végén nincs egy egyértelmű konklúzió, hogy kinek van igaza? Az elején lamentáltam is, hogy mekkora felelőssége van ilyen témában annak, aki társadalmi témák ügyében ír? Ami miatt szeretem ezt a cikket, hogy úgy irtja a bóvli (fél)igazságokat (mármint ami eszembe jutott), mint a csótányokat. Ennek folyományaként az "elnyomók" és "elnyomottak" is kapják az ívet egy kicsit.</li></ul><li style="text-align: justify;"><span><span style="background-color: #9fc5e8;"><b>2019</b></span>: <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/01/helyetted-szegyellem-magam.html" target="_blank">Helyetted szégyellem magam</a>: ez egy hirtelen felindulásból írt cikk, amit a kormánymédia nárcisztikus dühkitörésének és gyermekbántalmazásának köszönhetünk.</span></li><ul><li style="text-align: justify;"><u>Szakmai oldal</u>: nem is igazán van itt szakmai tartalom, a központi fogalom, a szekunder szégyen is csak mellesleg be van linkelve egy másik oldalról.</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért rákattintottál</u>: társadalmi aktualitások. </li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért megosztottad</u>: hát ez egy kicsit határozottabb állásfoglalás volt az egy hónappal az előtt posztolt Kollaboránshoz képest. Asszem volt egy aránylag nagy egyetértés a társadalom egyes rétegei között a témában, az emberek meg szeretnek olyan írásokat küldözgetni egymásnak, amelyekről előre tudják, hogy rokonszenvezni fognak velük.</li></ul><li style="text-align: justify;"><span><span style="background-color: #3d85c6;"><b>2020</b></span>: <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2020/09/kulturkampfwagen-mark-iv.html" target="_blank">Kulturkampfwagen mark IV</a>: ebben a bejegyzésben a Magyar Nemzet című kiváló médium azon felvetését vitattuk, hogy valóban balliberális agymosás zajlik-e a pszichológia szakon?</span></li><ul><li style="text-align: justify;"><u>Szakmai oldal:</u> főleg a szociálpszichológia van középpontban. Egyrészt ez az "agymosás" leginkább a szociál órákhoz kötődik, másrészt pont szociál órákon tanultuk azokat a témákat, amelyek mentén érezhető, hogy ez az "agymosás" téma sokkal bonyolultabb és érzékenyebb, mint elsőre gondolnánk. A bejegyzésben leginkább a helyzetben betöltött szerepünk és az általános identitásunk, attitűdjeink harmóniájáról; de facto a hitelesség határairól van szó. Sajnos kihagyott ziccer volt, hogy nem bontottam ki jobban a konformizmus tételt, mondjuk <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Asch-k%C3%ADs%C3%A9rlet" target="_blank">Asch kísérletével</a>.</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért rákattintottál</u>: társadalmi aktualitások.</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért megosztottad</u>: más szakmák képviselőinek gondolom valahol az is érdekes kérdés, hogy pontosan mire készítik fel a pszichológusokat, attól függetlenül, hogy az egyetemekre beszivárgó kultúrharc elég nyugtalanító. Szakmabelieknek meg gondolom ez afféle traumafeldolgozó szöveg volt, miután átélték, milyen érzés lehetett Pelikán elvtársnak, amikor az ÁVÓ az ő ajtaján kopogtatott.</li></ul><li style="text-align: justify;"><span><span style="background-color: #a64d79;"><b>2021</b></span>: <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/07/a-21-es-zaszloalj.html" target="_blank">A '21-es zászlóalj</a>: folytatódik a szakmapolitikai vonal. Itt az volt a téma, hogy milyen pszichológusokat képez majd az egyetem, ha ilyen sok hallgatót vesz fel egyszerre? Egyáltalán, mi az egyetemi képzés szuper képessége?</span></li><ul><li style="text-align: justify;"><u>Szakmai oldal</u>: hard core szakma nem annyira van ebben a cikkben. A keretként használt tudás szintjei igazából a sporttudományból vannak, illetve van egy idézet a szakmai közösséget megosztó Jordan Petersontól, aki a valós tudás és az ideológiák közti különbségről szólt pár mondatot.</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért rákattintottál</u>: társadalmi aktualitások...? Szakmai aktualitások...?</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért megosztottad</u>: a visszajelzések alapján a Peterson-idézet találat volt. Talán nem csak a rajongótábora miatt, hanem mert jól passzolt ahhoz a gondolatsorhoz, hogy a felsőoktatás társadalmi felelőssége nem az, hogy egyenlőséget, mobilitást teremtsen, elkötelezetté tegye a hallgatókat a gyengék és elnyomottak ügyeiért vívott harc iránt - hanem hogy komoly tudással tegye őket immunissá a bóvli féligazságokkal szemben.</li></ul><li style="text-align: justify;"><span><span style="background-color: #ff00fe;"><b>2022</b></span>: <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/03/kaszalas-vol2.html" target="_blank">Kaszálás vol. 2</a>: a tavalyi évad legtöbbször megnyitott bejegyzése az ukrán hadvezetés<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi456jyyBH58NA5zVZ19aABRsQcXoCHTq3n0TVQ4wT_n1seR_227WvvB9J-m6cRBXnkjQW0NDgGZTejxoUocAVF7eTVqdr5VdQ7pQUXP9n_v9aCuXfO6r0KXLMbSD7L4IN6fxRT_f39SZfTk6ui8Pssote423Au3wC3W8RJD3nNmJXDpRfTqsxEepo/s800/comissar.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="534" data-original-width="800" height="134" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi456jyyBH58NA5zVZ19aABRsQcXoCHTq3n0TVQ4wT_n1seR_227WvvB9J-m6cRBXnkjQW0NDgGZTejxoUocAVF7eTVqdr5VdQ7pQUXP9n_v9aCuXfO6r0KXLMbSD7L4IN6fxRT_f39SZfTk6ui8Pssote423Au3wC3W8RJD3nNmJXDpRfTqsxEepo/w200-h134/comissar.jpg" width="200" /></a></div> akkori sikereit bemutató cikkben olvasottakat magyarázta a helyzetfüggő vezetés elméletén keresztül. A végén felmerül a kérdés, hogy vajon a mi vezetőink vannak-e oly alkalmazkodóképesek, mint az északi szomszédoké? </span></li><ul><li style="text-align: justify;"><u>Szakmai oldal</u>: egy kis alkalmazott pszichológia a céges világból! A helyzetfüggő vezetés arról szól, hogy a csapatod érettségi szintjéhez érdemes igazítani a vezetési stílust, a végén megemlített Peter-effektus lényegében azt jelenti, hogy addig léptetnek elő, míg inkompetens nem leszel az új munkakörödben.</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért rákattintottál</u>: társadalmi aktualitások. Vagy itt már jobb lenne, hogy történelmi aktualitások?</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért megosztottad</u>: úgy néz ki a helyzetfüggő vezetés témája leköti az embereket, főleg ha van hozzá pár érzékletes példa. Ahogy a Kollaboránsban, itt is marad az az elv, hogy olyan beosztottjaid vannak, amilyeneket érdemelsz, és olyan vezetőid, amilyeneket érdemelsz. Noha ez nyilván bulvárosított kijelentés, de annyi igazság van benne, hogy aktív formálója vagy a főnök-beosztott viszonynak, akármelyik pozíció is a tied. Lényegében itt is kapja mindenki az ívet, mint a Kollaboráns óta mindig.</li></ul></ul><div style="text-align: justify;">Az előző menethez hasonlóan itt is van egy külön kiegészítés a listához. Mi van, ha nem évenként nézzük a legtöbbet megnyitott bejegyzéseket, hanem az elmúlt tíz évben összesen? Így van még pár írás, amik ha az éves versenyt nem is nyerték meg, aránylag nagy figyelmet kaptak.</div><div><ul style="text-align: left;"><li style="text-align: justify;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2016/11/minden-ut-ide-vezetett-2-eshtar.html" target="_blank">Eshtar 2</a> és <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2016/10/minden-ut-ide-vezetett-1-eshtar.html" target="_blank">Eshtar 1</a>: a 2016-os Eshtar-kampány másik két darabja. Nem olyan népszerűek, mint a harmadik rész volt, de így is bent vannak a Top 10-ben.</li><ul><li style="text-align: justify;"><u>Szakmai oldal:</u> az emberi gondolkodás keresztbe-hosszába megjelenik ebben a két bejegyzésben. Kicsit ki is szorították a konkrét főszereplőt, a regényt. Volt itt a gondolatok evolúciójával foglalkozó memetika, a gondolatok fejlődéséhez és szaporodásához keretet adó kognitív komplexitás; lényegében ismeretelméleti alapokra vezettem vissza a regény építőelemeit. Klasszikusabb pszichológia területéről érkeztek a Jung-féle archetípusok (ez minden regényhez kell), és a Berne-féle én-állapotok, amelyekkel hétköznapi szintre próbáltam hozni ezt a sok kognitív filozofálgatást.</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért rájuk kattintottál</u>: geek dolgok.</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért megosztottad:</u> hát, azon kívül, hogy az Eshtarról szól, van benne egy kis reflexió a<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBDvfccgMc306x7vYOPefjzux_eNUXMs_itwmh1y2LFU6ldcjkS-Iamqw-5PMAObJ6d3OM3eH-yPJ9RhJMA8vxtsXL8eKQvGg9l45kNvg70gFtxtfI4Y07VH3D2xBzMHJNeR9qOgTIAS-1HKLFAXMhCXQ_q0xIso1lTGbbk6yDzdb28tVhbhj90-w/s1186/Papp%20Norbert%20-%20Eshtar.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1186" data-original-width="1023" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBDvfccgMc306x7vYOPefjzux_eNUXMs_itwmh1y2LFU6ldcjkS-Iamqw-5PMAObJ6d3OM3eH-yPJ9RhJMA8vxtsXL8eKQvGg9l45kNvg70gFtxtfI4Y07VH3D2xBzMHJNeR9qOgTIAS-1HKLFAXMhCXQ_q0xIso1lTGbbk6yDzdb28tVhbhj90-w/w173-h200/Papp%20Norbert%20-%20Eshtar.jpg" width="173" /></a></div> való világra is. Hála az információs forradalomnak, annyi üzenettel van dolgunk, mint soha embernek ezelőtt. Kérdés, hogy milyen irányba terel ez minket, hogyan lehet terelni az embereket egyáltalán ekkora "reklámzajban"? Ennek a kérdésnek az arénájában csapnak össze olyan bajnokok, mint a propaganda, vallás, tudomány és safe space. </li></ul><li style="text-align: justify;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2013/05/dementor.html" target="_blank">Dementor</a>: ennek a 2013-as bejegyzésnek az adta az apropóját, hogy egy kozmetikus a szolgáltatói logikával szembemenvén kritizálta a barátnőm bőrét. Elgondolkodtam, hogy talán nem is megy ez ennyire szembe a szolgáltatói logikával: végülis ha van sötét pedagógia, akkor lehet sötét marketing is.</li><ul><li style="text-align: justify;"><u>Szakmai oldal</u>: explicite a bántalmazó, manipulatív érdekérvényesítés jelenik itt meg, illetve a hozzájuk kapcsolódó etikai feszültség. Ha ma írnám a cikket, akkor beraknám mögé a tranzakcióanalízis negatív Gondoskodó Szülőijét (kozmetikus) és a negatív Alkalmazkodó Gyermekit (kliens), illetve a csökkentértékűséget a sématerápiából. De akkor még örültem, hogy van már diplomám.</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért rákattintottál</u>: geek dolgok. Valld be, hogy a Harry Potter vonzott ide!</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért megosztottad</u>: ennek a cikknek valódi hőse a barátnőm, aki magában húzott egy határvonalat, és nem dőlt be a bántalmazó taktikának, se így, se úgy. A bejegyzés feldolgozása után talán az olvasónak is könnyebb lesz egy szívből jövő kurvanyaádat mondani annak az eladónak, aki gyógyírként árulja a termékét arra a szorongásra, amit konkrétan ő kavart fel.</li></ul><li style="text-align: justify;"><a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2016/06/behodolas.html" target="_blank">Behódolás</a>: ezt a 2016-os írást a Brexitnek köszönhetjük. Akkor még nem volt elterjedt az age-izmus kifejezés, úgyhogy nem volt nagy botrány abból, hogy a brit nyugdíjasok nyakába varrtam a dolgot (pontosabban egy neten olvasott elemzés varrta a nyakukba).</li><ul><li style="text-align: justify;"><u>Szakmai oldal</u>: a fő állítmány az volt, hogy a politikai identitásunkat jobban befolyásolja az életkorunknak megfelelő pszichoszociális krízis, mint holmi kidolgozott értékrend. Így a fő elméleti keretet Erikson fejlődéslélektani teóriájából az utolsó, integrációs krízis adta. Ez arról szól, hogy az ember próbálja összegezni az életét, és átadni a fiataloknak szánt szellemi örökséget, már ha van, aki kíváncsi rá.</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért rákattintottál</u>: társadalmi aktualitás.</li><li style="text-align: justify;"><u>Amiért megosztottad</u>: hát... Ha bemész egy negyven év alattiakból álló társaságba, és úgy akarod megteremteni az összhangot hogy utáltok valakit, de nem akarsz rasszista vagy soviniszta címkét kapni... Valahogy nem jövünk ki az öregeinkkel, úgy látszik. Azért ebben a bejegyzésben is kapja mindenki az ívet, úgyhogy a végén felmerül, hogy lehet nem akkora baj ám, ha a fiatalok nem mehetnek a saját fejük után mindig. A másik fele az írásnak hobbi-politológia volt: mivel a demokrácia mennyiség-alapú, egy európai korfa alapján az öreg kontinens nem csak költői értelemben viselheti ezt a nevet. Azért ez behoz kérdéseket a versenyképesség témájában. Azóta a Brexit következményei is mintha illusztrálnák ezt a dolgot...</li></ul></ul><h4 style="text-align: left;">Grounded theory</h4></div><p style="text-align: justify;">Vajon kiolvasható az elmúlt 10 év legtöbbet olvasott bejegyzéseiből valamilyen szakmai narratíva? Vajon itt is elképzelhető valamilyen olvasói profil, mint az előző bejegyzésnél?</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ahogy nézem, az első két évadban leginkább a gondolkodásmód és az elidegenedés/kiégés témái kapták a legtöbb reflektorfényt. Nagy elméletek nem is igazán vannak lehivatkozva, inkább ez a "mit csinálj, ha pályakezdő fiatal vagy egy gazdasági válság után, aki ráadásul a pszichológus szakmát választotta?" narratíva fogja össze a bejegyzéseket. </div><div style="text-align: justify;">Úgy néz ki, mintha ezek a cikkek azokat fogták volna meg, akikkel valami sorsközösségben voltam. Mondjuk volt évfolyamtársak, illetve fiatalok, akik megkapták az első pofonvihart a karrierjük első valódi fejezetében.</div><p></p><div><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">A következő évek azoknak kedveztek, akik szeretik látni az elvont pszichológiai elméleteket hétköznapi, de <i>nem túl hétköznapi</i> környezetben érvényesülni. Egy kis kellemes távolságtartás sosem árt. Az igaz, hogy mindenki látta a Star Warst, mindenkinek volt véleménye a nagy társadalmi folyamatokról, mindenki szívesen filozofálgat a vallás evolúciós szerepéről - de lássuk be, ezek nem tipikusan azok témakörök, amelyek arra inspirálnak, hogy megváltoztassuk az életünket. Szóval fel lehetett járni ide filózni, okosan szeretni a geek dolgainkat, mérsékelten anyázni felebarátainkat.</div><div style="text-align: justify;">Ezen a fesztiválon a headlinerek Erikson és a pszichoszociális fejlődéselmélet, Berne és a tranzakcióanalízis, Jung és az archetípusok voltak. Kemény program!</div><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGGg89tt_rsjYsM_KP2k34I2LNlOxvXS5Nveha5tzPhcsUvwc5Z4BiodxfAGFs7P-B00_0AJ-88FtQtIdDrgCzNtz7uZkr7EiUgGT3bYsSmuFgWmEngL1ZaEWzj7a87alzrYn87_PD66K6Bvshcgl2nQfYv-e3e3cC-lm-0oavD5FhxF_NEHoCFoo/s1349/2rmx7y.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1349" data-original-width="1080" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGGg89tt_rsjYsM_KP2k34I2LNlOxvXS5Nveha5tzPhcsUvwc5Z4BiodxfAGFs7P-B00_0AJ-88FtQtIdDrgCzNtz7uZkr7EiUgGT3bYsSmuFgWmEngL1ZaEWzj7a87alzrYn87_PD66K6Bvshcgl2nQfYv-e3e3cC-lm-0oavD5FhxF_NEHoCFoo/w160-h200/2rmx7y.jpg" width="160" /></a></div><div style="text-align: justify;">A következő harmad, ami nagyjából napjainkig tart, lassan eltávolodott a szakmai teóriáktól. Még az elején volt egy kis sématerápia, de a népszerű írások az utóbbi években nem nagyon szolgáltattak lehivatkozott pszichoedukációt. A szakmai tartalom inkább a "mindenki kapja az ívet" doktrína volt. Ez nem azt jelenti - legalábbis szándékosan nem -, hogy okosan szanaszét kritizálok mindenkit. Hanem azt, hogy egyre nagyobb hatással volt rám a tranzakcióanalízis játszma-elmélete. A játszma egy afféle pszeudo-intimitás. Nem igazi - az ember néha még önmagának is vetít. Ameddig pedig nem néz önmagába, és veszi észre, hogy ő sem igazán megoldani, mint inkább megnyerni akarja az adott drámát, addig nem fordul jobbra a sora. Átnézve ezeket a bejegyzéseket, leginkább ez a közös szakmai pont. Kvázi keretes szerkezetben vagyunk: ahogy az elején, itt is inkább a kognitív stílus volt a középpontban.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Az egy érdekes kérdés, hogy tíz év alatt vajon ugyanazok az emberek olvasták a blogot? Vajon ők is úgy élték meg ezeket a szakmai narratív egységeket, mint ahogy én most értelmeztem?</div><div style="text-align: justify;">És ha igen, akkor ez azt jelenti, hogy tíz éven keresztül együtt fejlődtek az igényeink, pont az érdekelte őket, ami épp engem is?</div><div style="text-align: justify;">Vagy mindig mások jártak fel ide: az első három évben a "mit csináljak pályakezdőként?", a másodikban a "mit mond erről a pszichológia?", a harmadikban a "hol van itt a trükk?" közönség?</div><p></p><h4 style="text-align: left;">72 seasons</h4></div><p style="text-align: justify;">Még blogolás elején eldőlt, hogy nem fogok sima pszichós tartalmakat írogatni. Nyilván hasznosak a "tíz dolog a pánikbetegségről" írások, de <i>még egy</i> talán már nem olyan hasznos belőlük. Ebből kiindulva próbáltam összekötni valami mással a lélektani témákat, sőt, így utólag úgy tűnik, hogy ez a "valami más" adott struktúrát az elméleti anyagnak.</p><div><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ahogy Sanyi kolléga anno mondta, van itt minden a politikától a heavy metalon át Mici Mackóig. No de ezekből mi volt az, ami becsalogatta az embereket?</div><div style="text-align: justify;">És ha nem a szakmai tartalom, hanem a mondanivaló egyéb része vette rá őket, hogy megosszák a bejegyzést, akkor mi volt ez a mondanivaló?</div><p></p></div><p style="text-align: justify;">Az "amiért rákattintottál" tippeket átnézve nagyjából két félbe lehet vágni a témákat: az első pár évadban az ilyen geek dolgok hozták az illusztrációt. Vannak népszerű fantasy és sci-fi művek, amelyek pszichológiailag érdekesek, és könnyebb is rajtuk keresztül bemutatni egy-egy témát, mert az olvasó már amúgy is ismeri őket. Valószínűleg azért lehet érdekes a hozzájuk fűzött írásaimat olvasni, mert így azért még nem gondolta végig őket. Vagy igen, és örül neki, hogy nincs ezzel egyedül.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Olyan 2016-ban van egy képzeletbeli választóvonal, amikor a közös témát már nem egy film- vagy könyvélmény adja, hanem olyasmi, amit a mi szakmánk kohorsz-hatásnak nevez. Mindenkit egyszerre ér ugyanaz a tényező; senkinek nem kell bemutatni az eseményeket.</div><div style="text-align: justify;">Innentől a társadalmilag aktuális eseményekhez fűzött írásaim kaptak több figyelmet. Vagy lehet, hogy csak nem írtam már annyit geek-dolgokról...?</div><p></p><p style="text-align: justify;">Az "amiért megosztottad" tippeket átböngészve felmerült, hogy igazából nem is kettő, hanem három részre lehetne osztani a narratívát.</p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiisYUBI8X7ZWHMlh0aSrp9HZ13m5Ej4EDKdDkbK-vvXpmxglZWdgjY-LBNPaeiLh9h6f1hru0oZ6ckezccxfPrqwe0i2rjEtTEqEfpIgS0i7nwU0to1YG4AZ8B488snMrwG8q5IIj35qOwKeLqHTERcZYqP-1pDVwvvOZ1mQcyD8IR6WJojW7t0yU/s500/morpheusbattery.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="375" data-original-width="500" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiisYUBI8X7ZWHMlh0aSrp9HZ13m5Ej4EDKdDkbK-vvXpmxglZWdgjY-LBNPaeiLh9h6f1hru0oZ6ckezccxfPrqwe0i2rjEtTEqEfpIgS0i7nwU0to1YG4AZ8B488snMrwG8q5IIj35qOwKeLqHTERcZYqP-1pDVwvvOZ1mQcyD8IR6WJojW7t0yU/w200-h150/morpheusbattery.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: justify;">Az első az "És mégis mozog a Föld" blokk. Itt már valamennyire felnőtt vagy, de az idősebbek még tanítgatnak. És ahogy átadják a bölcsességet, felfedezed egy kiábrándult, hitehagyott oldalukat, és egy sötét jövőképet, hogy téged is ilyenre fognak formálni. Ez már nem a régi kamaszos illúzióvesztés, mert amit látsz a világból, az inkább reális, mintsem érzelmektől és naivitástól fűtött. A naivitás inkább ott jelenik meg, hogy azt hiszed, hogy te nem azért vagy még lelkesebb, elkötelezettebb és pozitívabb náluk, mert fiatalabb vagy, és még nem kaptad eleget az ívet, hanem azért, mert te valahogy erősebb vagy. Aztán valahogy úgy jársz, mint a Bűn és bűnhődésben Raszkolnyikov, rájössz, hogy nem vagy übermensch, és bizony téged is meg lehet törni, talán még jobban is, mint ezeket a hülye felnőtteket.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">A következő a "Minden út ide vezetett" korszak. Itt a felnőttséged érdekes, ambivalens fordulatot vesz. Egyrészt felnőttként megvan a jogod, hogy azzal foglalkozol, amivel akarsz, senki sem osztja be a gumicukor adagod, ha elfogy, annyit veszel, amennyit akarsz. Ahogy Dinnye kolléga mondta, az ember 30 évesen azzal köti le magát, amivel 20 évesen szerette volna, de nem volt rá pénze.</div><div style="text-align: justify;">Szóval geek dolgokkal foglalkozol. Újra előveszed a Harry Pottert, Star Warst, Trónok harcát, írsz fan fictiont vagy saját regényt, újra felfedezed azokat a dolgokat, amik geek dolgokból erednek, de menőbbek a sima geek dolgoknál. Például hogy olvasol Szun Cét és Machiavellit, és kívülről tudod Fiore hosszúkard-meneteit.</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBxqTgUdEB4vZgRN7FG7z1bvQxPU89E63cRRT9NTgspbZUStibkCN-G1H2wiACV5AIKTFacOjPK3qiCiBHXOpvQY7ZqjRxpNSg51gLn5lg534M4I0OSgkVKMdHpeV_rZHq9xOEb_uufyUzPsA8YeM-wjQQ1xQRuSn0KSQ64ZSlb64ARcgABmyHguI/s454/HanSoloCarbonite.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="363" data-original-width="454" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBxqTgUdEB4vZgRN7FG7z1bvQxPU89E63cRRT9NTgspbZUStibkCN-G1H2wiACV5AIKTFacOjPK3qiCiBHXOpvQY7ZqjRxpNSg51gLn5lg534M4I0OSgkVKMdHpeV_rZHq9xOEb_uufyUzPsA8YeM-wjQQ1xQRuSn0KSQ64ZSlb64ARcgABmyHguI/w200-h160/HanSoloCarbonite.jpg" width="200" /></a></div>Az ambivalencia ott van, hogy ez nem igazán regresszió, mivel bár ezek a dolgok egy korábbi életszakaszodban voltak igazán aktívak, valójában nem megismétled, hanem újrakonstruálod őket.</div><div style="text-align: justify;">Kölyökkorodban is éreztél bennük nagyobb mélységet, csak akkor még nem tudtad megfogalmazni. De már komplexebb a gondolkodásod, többet tudsz a világról, úgyhogy megérted a mélyebb rétegeit is ezeknek a dolgoknak.</div><div style="text-align: justify;">Ezzel csinálsz magadnak afféle trauma-terápiát: megtört a világ, úgyhogy te kitalálsz pár új világot. Gondolatkísérletekkel, elvont eszmefuttatásokkal rakod össze újra a választ olyan kérdésre, hogy tetszik-e neked a demokrácia, amiben élsz, a pozíció, amit elfoglaltál benne, az értékrend, ami mozgat, stb. Valahogy meg kell magyaráznod magadnak, hogy mégis van értelme a dolgoknak, és annyira azért nem törtek meg, hogy ritualistává válj.</div><div style="text-align: justify;">De hát egyszer véget ér a young adult korszak bebábozódása is!</div><p></p><p style="text-align: justify;">A harmadik blokk az "Ahonnan nincs kiút". Végülis el kell fogadnod, hogy ennek a nyomorult társadalomnak vagy a tagja, és téged is érintenek a benne zajló folyamatok. A valóság körbe zár téged, mint a németek az angolokat Dunkerque-nél, vagy a pesti srácokat az oroszok. Valahol ez is egy identitás-krízis: nem biztos, hogy kérnél a nemzeti örökségünkből, de nincs mese, megkaptad, valamit kezdened kell vele. A krízisből nagyjából az alábbi utak vezetnek ki:</p><p style="text-align: left;"></p><ul style="text-align: left;"><li style="text-align: justify;">Növekedés: bölcsebb, érettebb leszel</li><li style="text-align: justify;">Kompromisszum: túléled a krízist, de nem változol semmilyen irányba</li><li style="text-align: justify;">Nem hatékony megoldások: próbálkozol mindenfélével, ami miatt pszichológushoz küldenek</li><li style="text-align: justify;">Összeomlás: megőrülsz és/vagy meghalsz</li></ul><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://static.independent.co.uk/s3fs-public/styles/story_medium/public/thumbnails/image/2016/12/13/10/dunkirk-poster-2.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="794" data-original-width="564" height="200" src="https://static.independent.co.uk/s3fs-public/styles/story_medium/public/thumbnails/image/2016/12/13/10/dunkirk-poster-2.jpg" width="142" /></a></div>Szóval, a felnőtt életeddel nem csak az jön, hogy annyi gumicukrot eszel, amennyit akarsz, hanem a belátás is, hogy elhízol tőle. Kevésbé szimbolikusan fogalmazva: te tényleg megteheted, hogy visszahúzódsz a társadalmi ügyektől, ám azok egyre gyakrabban keresztezik az életed, és egyre nehezebb fenntartani a felnőtt mivoltodba vetett hitet, ha nem gondolkozol el rajtuk.</div><div style="text-align: justify;">Így vállalhatsz jó sok szerepet ebben a valóság által körülzárt városban: lehetsz kollaboráns, dezertőr, az utolsókig kitartó hős, leleményes Odüsszeusz, vagy ádáz mudzsahedin, aki az oroszok ellen vívott szabadságharc után kihirdeti a dzsihádot; meg persze békés civil, aki reméli, hogy ez a vihar is elvonul majd valahogy.</div><div style="text-align: justify;">Lehet azért voltak népszerűek a társadalmi kérdéseket firtató bejegyzések, mert azzal, hogy mindenki kapta bennük az ívet, dekonstruáltuk is ezeket az egyszerű, nem érett és integrált módon összerakott szerepeket. </div><p></p><p style="text-align: justify;">A korábbi kérdés természetesen itt is áll: vajon ezeket a bejegyzéseket ugyanazok olvasták az elmúlt tíz évben, akikkel együtt fejlődtünk; vagy ez igazából három külön közönség, amelyek a maguk szükségletei szerint válogatnak a 160 bejegyzésből?</p><h4 style="text-align: left;">Összefoglaló</h4><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ezt az összefoglalót is érdemes összefoglalni.</div><div style="text-align: justify;">Ebben a bejegyzésben a legtöbbet megnyitott bejegyzéseket szemléztük az elmúlt tíz évből, próbálva egyetlen történetté formálni őket.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">A történetnek két aspektusa volt: szakmai tartalmak, és az azokkal szimbiózisban élő további üzenetek, alkalmanként clickbaitek.</div><div style="text-align: justify;">Végülis nem volt tanulság nélküli a dolog: úgy néz ki, szeretünk közélettel foglalkozni, legalább olyan szintig, hogy elolvasunk véleménycikkeket. Ilyenkor nem is az elméleti beágyazottság a fontos, hanem a felmerülő meglátások levezetése.</div><div style="text-align: justify;">Ahol fontos az elméleti beágyazottság, az a pop-kultúra elemzése. Állítólag azért is kaptak ennyire szárnyra a szuperhős filmek, mert meg tudtak érinteni egy-egy komolyabb témát, és így már valid volt felnőttként is foglalkozni velük. Lehet hogy a blogom egyharmada ennek a mozgalomnak a részévé vált. :D</div><p></p><p style="text-align: justify;">Még nem igazán döntöttem el, hogy a két út közül melyikre szeretnék ráerősíteni a jövőben. Lehet, hogy egy már meglévőt próbálok felfuttatni, például majdnem bekerültek ide az április 1-i bejegyzéseim, amik őszintén szólva nagy kedvenceim. Vagy kitalálok valami újat.</p><p style="text-align: justify;">Végülis miért ne lehetne erre újabb tíz évem?</p><p style="text-align: justify;">Akárhogy is, köszönöm, hogy eddig velem tartottál!</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgdpXMKVNdKQdXRP_Mfq8Xq2ZdHSPcfWouo4IS6qa0hJ-8cm9Mj7LgEPhce-OoeTcSDYaKMb_pN3pkENhatuLfUVqTWTaVGgxGN-IEPhWklZU-X4HEjbyZRRSh2trMXrnZQBWclhO4T0VM6-nf1WbJDKKMjwRMP3YLuEnD8aEkGOK7bSizB8NmrCo/s740/5801yf.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="499" data-original-width="740" height="216" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgdpXMKVNdKQdXRP_Mfq8Xq2ZdHSPcfWouo4IS6qa0hJ-8cm9Mj7LgEPhce-OoeTcSDYaKMb_pN3pkENhatuLfUVqTWTaVGgxGN-IEPhWklZU-X4HEjbyZRRSh2trMXrnZQBWclhO4T0VM6-nf1WbJDKKMjwRMP3YLuEnD8aEkGOK7bSizB8NmrCo/s320/5801yf.jpg" width="320" /></a></div><div><br /></div></div>
<br />
<center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-91285623467914478312023-01-30T23:39:00.005+01:002023-01-30T23:44:56.118+01:00Úgy emlékeztem tíz év lassabban telik el 1 - Így írtam én<p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEip37avY-qV6X-7dJ8tYFshppQbWMHV5nlUFkoB0vJnDmrKC-4qp-2TMvqxmTs00BmltQ39GGUmWVTzoaORjj-y8v-XHlKlwKlyNqHtmaDvXF2Al1Iez0aubb0hAj7Ic6553WwIxCoXoHn2MphsUJNG1ipFJGVHRcAC-wuobot6TwD7sItRneXJ7oc/s980/birthday-icon-png-0.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="980" data-original-width="952" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEip37avY-qV6X-7dJ8tYFshppQbWMHV5nlUFkoB0vJnDmrKC-4qp-2TMvqxmTs00BmltQ39GGUmWVTzoaORjj-y8v-XHlKlwKlyNqHtmaDvXF2Al1Iez0aubb0hAj7Ic6553WwIxCoXoHn2MphsUJNG1ipFJGVHRcAC-wuobot6TwD7sItRneXJ7oc/w194-h200/birthday-icon-png-0.jpg" width="194" /></a></div>Tíz éve írom ezt a blogot, kisebb-nagyobb sikerekkel. Nagy lelkesedéssel ugrottam neki ennek a bejegyzésnek, mivel elhatároztam, hogy visszatekintek az elmúlt évek fontosabb bejegyzéseire, és megpróbálok feltárni valamilyen fejlődéstörténetet.</div><div style="text-align: justify;">Ami engem illet, nem csalódtam: tényleg izgalmas és elgondolkodtató önismereti trip volt gépen szállni ennyi írás fölébe, és feltérképezni, milyen szakmai folyamatok hagytak nyomot itt, a netes naplómban. Ha valaki régebben követi ezt a hobbimat, talán neki is érdekes lesz.</div><div style="text-align: justify;">Ha valaki arra kíváncsi, hogy milyen beszélgetések alakulnak ki, miután felveszünk a kliensünkkel egy életút-rajzot - hát, körülbelül olyan, mint ez a cikk.</div><p></p><span><a name='more'></a></span><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Eredetileg egy hosszú összegző írásban oldottam volna meg ezt a küldetést, amiben egy helyen jelent volna meg a 2022-es év összefoglalója, valamint a visszatekintés az elmúlt tíz évre.</div><div style="text-align: justify;">Tavaly karácsonykor volt kereken tíz éve, hogy megírtam ide az első bejegyzést. Összegyűjtöttem azokat a bejegyzéseket - évenként egyet - amelyek a legfontosabbnak tűntek, vagy azért, mert én használtam őket sokat, vagy azért, mert az olvasók nyitották meg őket relatíve sokat.</div><div style="text-align: justify;">Már a gyűjtőmunka is elvitte a két ünnep közötti szabadság jó részét, az írás még többet, szóval az ötlet végül felharmadolásra került: az éves összefoglaló már kint van, a saját gondolatok forgatása jön most, és majd később a népszerűbb bejegyzések értelmezése.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><p></p><h4>Úgy emlékeztem, tíz év lassabban telik el</h4><p style="text-align: justify;">Már van vagy négy bejegyzés itt a blogon, ami azért jött létre, mert valamilyen szempontból elértem egy tízéves mérföldkövet a pályámon (<a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2015/09/pygmalion.html" target="_blank">Pygmalion</a>, <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/01/gondoltad-volna.html" target="_blank">Gondoltad volna?</a>, <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/10/tiz-merfold.html" target="_blank">Tíz mérföld</a>, <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/07/confessio.html" target="_blank">Confessio</a>). Akik rendszeresebben olvasnak, valószínűleg már rájöttek, hogy folyamatosan szoktatnom kell magam a gondolathoz, hogy öregszem. Emellett asszem más oka is lehet a "tíz év - fétisemnek".</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Számomra tíz év mindig sok idő.</div><div style="text-align: justify;">Ennek magyarázata az lehet, hogy most jött el az életemben az a pont, amikor úgy emlékszem vissza ilyen távlatokra, mintha tényleg tegnap lett volna.</div><div style="text-align: justify;">Megvannak még azok a ruháim, kábé ugyanígy néztem ki, ugyanolyan volt az életstílusom, és a többi, és a többi.</div><div style="text-align: justify;">Ehhez képest egy előző tíz éves szakasz kicsit változékonyabbnak tűnik.</div><div style="text-align: justify;">A "mintha csak tegnap lett volna" érzés 2022 és 2012 között van.</div><div style="text-align: justify;">Ehhez képest ha 2012-ben írtam volna az előző tíz évről, akkor abban olyan dolgok lettek volna, hogy rájöttem, hogy a sör ízlik, hogy én is tudok beszélgetni lányokkal, meg hogy mégse programozó akarok lenni, de nem is jogász. Elkezdtem pénzt keresni, eleinte erősen kék gallérosként, ami végül kifehéredett. Felvettek az egyetemre, amit sose néztem volna ki magamból; voltam külföldi ösztöndíjjal tanulni, amiről azt hittem, hogy csak a legtehetségesebbeknek érhető el; közben az élet kirángatott a számítógép elől, és felnőttkoromban mégis elkezdtem sportolni; aztán én rángattam ki másokat a gép elől, amikor egy még gyerekként megálmodott nyári tábort csináltam egy netes szerepjátékoscsapatnak; aztán annyira kirángatott az élet, hogy elköltöztem otthonról sok konfliktus után, satöbbi, satöbbi... (*nagy levegő)</div><div style="text-align: justify;">Szóval visszatekintve a blog előtti tíz évre olyan évente történt annyi dolog, mint a bloggal töltött tíz év alatt összesen.</div><div style="text-align: justify;">De hát az ember idő-fogalmát a tapasztalatai befolyásolják, így nekem a tíz év még mindig egy ilyen különleges, reflexióra késztető dolog.</div><div style="text-align: justify;">Valószínűleg a következő tíz évet elsumákolom majd, mondván, hogy "bakker, hirtelen eltelt tíz év, én meg meg még hozzá se kezdtem...!"</div><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-rTDjsmQMA7m82MEyXMRGx6KbD9tKHrhG6Fv0Fy8MIwrju7EGAGF_Lt1gx1N4MEYRqAFj_NjfRfX1Kz9MsoW4zYf8No1jLF7e9OjsUVVfMKzDY2BJioYqiWYgsFyTjtx6LHRDycipUjtORgkLS4zp5w4m3YZDvKaISHUN-vX7JP2G0spA_c40SFI/s275/lamantin.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="183" data-original-width="275" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-rTDjsmQMA7m82MEyXMRGx6KbD9tKHrhG6Fv0Fy8MIwrju7EGAGF_Lt1gx1N4MEYRqAFj_NjfRfX1Kz9MsoW4zYf8No1jLF7e9OjsUVVfMKzDY2BJioYqiWYgsFyTjtx6LHRDycipUjtORgkLS4zp5w4m3YZDvKaISHUN-vX7JP2G0spA_c40SFI/w200-h133/lamantin.jpg" width="200" /></a></div>Ennek a sztorinak az első bejegyzésében, a 2022-es évet összefoglaló <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2023/01/a-lamantin-eve.html" target="_blank">A lamantin évében</a> írtam, hogy szeretek összefüggéseket, "nagy narratívákat" keresni a dolgok mögött. Volt olyan bejegyzés, ahol ez annyira bejött, hogy tényleg új dolgokat vettem észre a folyamatban :D<p></p><p style="text-align: justify;">Néha kiderül, hogy bár nehéz visszakövetni egy-két intuíciót, valójában nem olyan, mintha lamantinok rakták volna össze.</p><div style="text-align: justify;"><br /></div><h4 style="text-align: left;">2012-2022</h4><div style="text-align: justify;">A tíz év narratívájának megteremtéséhez/feltárásához két megközelítést találtam ki.</div><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Egyrészt összegyűjtöttem a bejegyzések közötti hivatkozásokat, és kvázi szociometriát csináltam belőlük. Azokat az írásokat kerestem, amelyekre sok más cikk hivatkozik, azaz valami alapvető gondolatot tartalmazhatnak; vagy amelyek sok más cikkre hivatkoznak, tehát feltehetően összegző jellegűek.</div><div style="text-align: justify;">Ezzel a módszerrel igazából azt is ki lehetne deríteni, hogy ha könyvet raknék össze az elmúlt tíz év írásaiból, mely bejegyzések lennének egy fejezetben, de ennek a feladatnak valószínűleg nem érnék egyhamar a végére. </div><div style="text-align: justify;">Helyette abból indultam ki, hogy a legtöbb hivatkozással rendelkező írások azért vannak a listák élén, mert több évig forgattam őket, amikor próbáltam megosztani a gondolataimat; szóval elképzelhető, hogy lehet köztük összefüggés.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">A másik megközelítés adja magát: megnéztem, hogy melyek voltak a leglátogatottabb bejegyzések az elmúlt tíz évben. Persze, érdekes, hogy itt a gép előtti merengéseim hogy állnak össze, de talán még érdekesebb, hogy mire volt kíváncsi a legtöbb ember; miről szólt az olvasóknak ez a tíz év?</div><div style="text-align: justify;">Na, hát ez már átkerül egy másik bejegyzésbe, látva hogy az első aspektus is mennyi munkával jár (írni is, meg olvasni is).</div><p></p><h4 style="text-align: left;">Így írtam én</h4><p style="text-align: left;">Elsőnek itt egy kép az elmúlt dekád bejegyzéseinek hálózatából. </p><h4><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3z-PY3j2xSAtJXre0aD-0sMt_IMlDOkdbiiyyd8bB2E0__295udOHl01mg7GrHqxn3B7m91BOLzqPIUpUez3axVBDsR-ZGDOS693rmYKHSQHKHQUjw71kyREHWFckm9mMDAL9myAGc5CoyuYu7qQG35pXhDbBn3jPoHzOPDe06tzlgypQhrMRzQc/s1532/blog10%C3%A9v_edge_notitle.bmp" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="716" data-original-width="1532" height="301" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3z-PY3j2xSAtJXre0aD-0sMt_IMlDOkdbiiyyd8bB2E0__295udOHl01mg7GrHqxn3B7m91BOLzqPIUpUez3axVBDsR-ZGDOS693rmYKHSQHKHQUjw71kyREHWFckm9mMDAL9myAGc5CoyuYu7qQG35pXhDbBn3jPoHzOPDe06tzlgypQhrMRzQc/w640-h301/blog10%C3%A9v_edge_notitle.bmp" width="640" /></a></div><p style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Minden bejegyzést egy színes pont jelöl, a színek évadonként változnak, szivárvány sávjainak logikája szerint (hátha valamelyik Soros-szervezet ráklikkel majd a támogató gombra). A periférián a sötétvörös 2013 és az ibolyaszín 2021 és 2022 vannak. Az első évadban még kevesebbet dolgoztam, kétszer ennyi bejegyzésem volt, nyilván nem mindegyik tartalmazott annyi gondolatot, hogy sokat hivatkozzak rájuk. Az utolsó évad intellektuális hasznosságát még nem tudom megítélni, de a hivatkozások sűrűségéből ennyi idő alatt nyilván nem is derülhet ez ki.</span></p><p style="clear: both; text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Középen nagy keveredés van, de így szabad szemmel azt mondanám, mintha a sárga és világos zöld környékén szét lehetne választani a mintát, azaz 2016/2017 táján mintha lett volna egy korszakváltás, amikor már a régebbi bejegyzésekre nem annyira hivatkoztam, hanem az újabbak elméleti kohéziója kezdett erősödni.</span></div><span style="font-weight: 400;"><div style="text-align: justify;">Ennek sok oka lehet: 2016-ban igazoltam át a Gyermekházból a BME-re, ami szakmailag óriási inspirációs löketet adott; ugyanebben az évben kezdtem el a szakképzést, fejeztem be a tranzakcióanalízis első modulját, illetve választottak meg elnöknek az Ars Ensisben. </div><div style="text-align: justify;">Úgy látszik, 2016 egy egész jelentős év volt, valószínűleg ez megjelent a témaválasztásokban is. Annyiban biztos, hogy az akkori cikkeket a korábbihoz képest nagyon sokan olvasták (Többek között mert Szabolcs barátom legyőzte évezredes ellenállását a Facebook használatával szemben. Úgy látszik nem csak a magánpraxisomat bikázta be, hanem a blogomat is).</div><div style="text-align: justify;">A számítógépes elemzés amúgy nem talált töréspontot az évadok között.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><p></p></h4><h4 style="clear: both; text-align: left;"><span>Best of the 2010s</span></h4><p style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-weight: 400;">A következő képen az évadok szépen szét vannak szortírozva a vízszintes tengelyen, a függőlegesen pedig azt láthatjuk, mennyi hivatkozás oszlik el köztük. </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMkdQoxuWjocpD3CG9dRZGtW7gpMnL1VMRFskyclgNPpOmcshxMx7MmNqmJOt1C8-WSgvr9vWMw2duIpnBY09U9vHAOICnT16AGYgDoUp3cx562MYbV_x0YXOA6Lly9RORaE-5SeojL9RZL7oLnsZnYYzksFzp-wytkCv90-BAcIKXHcPTdU9ZvG8/s1532/blog10%C3%A9v_axis_title.bmp" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="716" data-original-width="1532" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMkdQoxuWjocpD3CG9dRZGtW7gpMnL1VMRFskyclgNPpOmcshxMx7MmNqmJOt1C8-WSgvr9vWMw2duIpnBY09U9vHAOICnT16AGYgDoUp3cx562MYbV_x0YXOA6Lly9RORaE-5SeojL9RZL7oLnsZnYYzksFzp-wytkCv90-BAcIKXHcPTdU9ZvG8/w640-h300/blog10%C3%A9v_axis_title.bmp" width="640" /></a></div><p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: normal;">Így első ránézésre azt mondanám, hogy nem meglepő módon az összegző bejegyzések gazdálkodnak a legtöbb hivatkozással. Ami - szerintem - érdekesebb, az az értelmezés. Ezek egyrészt személyes összegzések, mert valami karrier-mérföldkőhöz kötődnek, másrészt szakmaiak is: többségük bázisa vagy gyűjtőpontja valamilyen elméleti sarokkőnek.</span></p><p style="text-align: left;"></p><ul style="text-align: left;"><li style="text-align: justify;"><span style="background-color: #cc0000;">2013</span><span style="font-weight: normal;">: <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2013/10/itt-fekszunk-vandor.html" target="_blank">Itt fekszünk vándor</a>: az '56-os forradalom apropóján írt elmélkedés az egyén és társadalom viszonyáról, beleszámolva a Jungi individuációs processzust.</span></li><ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Szakmai oldal:</u> volt egy jól sikerült dolgozatom, amiben szerepjátékot elemeztem Jung munkássága alapján. Még párszor használtam is itt a blogon a kollektív tudattalan, individuációs processzus, Hős-archetípus fogalmait, de itt először próbáltam kicsit természettudományosabb és gyakorlatiasabb keretben elhelyezni. Az volt az üzenet, hogy egészen mélyről jön a késztetés, hogy meghaladjuk önmagunkat. Ez az üzenet más elmélkedéseknél is jól jött, úgyhogy ezért van valószínűleg ennyi link hozzá.</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Személyes oldal:</u> nem úgy emlékszem, hogy volt ennek a postnak személyes ihletettsége, de így utólag gyanúsnak tűnik, hogy akad egy nem tudatos réteg is itt. A pályafejlődésemet elregélő <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/10/tiz-merfold.html" target="_blank">Tíz mérföld</a> c. bejegyzésben volt ez a "ki kell tartani" attitűd, amivel az első éveket kezeltem. Van némi iróniája így ennek az írásnak, ami azt fejtegeti, hogy benned van a Hős archetípus, a vezetőid pedig próbálják felhasználni az ezzel járó kitartást és áldozathozatalt. Lehet, hogy volt pár nem tudatosított meglátásom az akkori munkahelyi értekezleteken hallott lelkesítésekről, hogy csodálatos, hogy ilyen hősiesen kitartunk - de amúgy jobb feltételek, jobb fizetés, jobb szakmai perspektíva nem lesz.</span></li></ul><li style="text-align: justify;"><span style="background-color: red;">2014</span><span style="font-weight: normal;">: <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2014/04/bananhej-1-okoska.html" target="_blank">Banánhéj1 - Okoska</a> + <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2014/10/vereb.html" target="_blank">Véreb</a>: ennél az évnél lényegében holt versenyben végzett két bejegyzés. Ezek tematikájukban is hasonlóak: mindkettő afféle szakmai pofára esésről szólt. Az Okoska lényege, hogy megpróbáltam sztrókokat gyűjteni azzal, hogy demonstráltam a tizenéves SNI-s diákjaimnak, hogy milyen okos vagyok, a Véreb meg arról, amikor ezek a sztrókok nem jöttek, vagy ha jött valami, akkor az nem volt pozitív, megerősítő.</span></li><ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Szakmai oldal:</u> itt olyan negyedik éve dolgoztam pszichológusként, már volt magánpraxisom is, amihez rendes szupervízió is kapcsolódott. Reflektálva az akkori tudásomra, rájöttem, hogy egyáltalán nem minden egyetemről hozott tudás és attitűd hasznosítható a tényleges munkavégzés közben. De arra is rájöttem, hogy nem biztos, hogy mindig az egyetemi felkészítést kell hibáztatni. Ez a szakmai közhelynek számító "ne higgy el mindent, amit gondolsz" megfejtés eléggé fontos volt a további szakmai önelemzések során, amiből írtam is jó párat, gondolván hogy az ilyen kis kulisszatitkok érdekelhetik az olvasókat.</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Személyes oldal:</u> tényleg volt olyan időszak, amikor minden nap megnéztem Clegane haldoklását. Egyrészt azért azonosultam vele, mert én is olyan kiábrándult voltam a szakmaiságommal, mint ő a lovagsággal </span><span style="font-weight: normal;">kapcsolatban. És hasonlóképpen hozzá, én se léptem ki a szolgálatból, csak érzelmileg. Ahogy látom, a Vérebben le is hivatkoztam ezt az '56-os bejegyzést, amellett érvelve, hogy a cinizmus lényegében a fejlődés visszautasítása. Úgy látom, itt már tudatosult, hogy az adott körülmények nem tesznek annyira jót nekem, viszont erre nem a kilépést láttam pozitív megoldásként, hanem a szakmai önismeret megerősítését.</span></li></ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: normal;"><span style="background-color: #ffa400;">2015</span>: <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2015/04/hivatas.html" target="_blank">Hivatás</a>: ez a bejegyzés 70% Babits Jónás könyve, 25% korábbi bejegyzések begyűjtése, 5% új gondolat arról, hogy a versekbe lehet kapaszkodni, és a segítő szakma nehéz.</span></li><ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Szakmai oldal:</u> van ez a japán boldogság-fogalom, az <a href="https://thebrightacademy.com/ikigai-a-hosszu-boldog-elet-japan-titka/" target="_blank">Ikigai</a>, amit minden harmadik pályatanácsadáson elmondunk. A nyugati társadalom Venn-diagramokká egyszerűsítette a dolgozói létben elérhető boldogság négy aspektusát: szeretem csinálni?; megfizetik?; jó vagyok benne?; szükség van rá? Ez a bejegyzés lényegében pályaorientációs jellegű, és arról szól, hogy ha azt akarod csinálni, amit akkor csináltam, akkor legnagyobb súllyal a "szükség van rá" fog ülni a pályaidentitásodon, azaz a küldetés- és hivatástudat veri a szakmaiságot és szenvedélyt. Hacsak nem akarsz rövid úton kiégni.</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Személyes oldal:</u> "hacsak nem akarsz rövid úton kiégni". Hehe. Ez a bejegyzés alighanem azt a szerepet kapta, hogy megmagyarázza, miért nem váltok állást vagy szakmát. Volt egy jó földelő funkciója, de valószínűleg elültette valami a bogarat a fülembe, ahogy az addigi összes szívásról szóló blogbejegyzést egy helyre gyűjtöttem. Abban az évben kezdtem másik melót keresni, alaposabban olvasni a tranzakcióanalitikus szakirodalmat, majd be is iratkozni a képzésre; ezzel a "szakma" irányába tolódva (ld. Ikigai).</span></li></ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: normal;"><span style="background-color: #ffd966;">2016</span>: <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2016/09/bucsu-fegyverektol.html" target="_blank">Búcsú a fegyverektől</a>: erre a bejegyzésre a mai napig sokat hivatkozok, mivel ebben részletezem legjobban a TA-képzésen tanult szerződéses modellt. Amúgy főleg arról szól, hogy új munkahelyem lett, a BME. Illetve hogy mi volt a bajom a régivel.</span></li><ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Szakmai oldal:</u> na, ha van egy olyan dolog, amit próbálj hasznosítani ebből a blogból a való életben, akkor a szerződéses-modell legyen az! Szerintem majdnem minden tanácsadási folyamatomba behozom, mióta tanultam, használtam szervezetfejlesztésre az Ars Ensisben, illetve minden beosztottamnak meg kell ismernie, mióta osztályvezető vagyok. Nem csak elmélet - világnézet! Arról szól, hogy a személyes fejlődésünk és a másokkal való együttműködés szükségszerűen egy rendszert alkot, ami meg lehet fejteni és meg lehet változtatni, vagy fel lehet bontani. A kérdés csak az, hogy mennyire vagyunk ebben tudatosak?</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Személyes oldal:</u> úgy néz ki, volt egy józan pillanatom, és átgondoltam ezt a "ki kell tartani", "áldozatot kell hozni a hivatástudat jegyében", "ne munkahelyet válts, hanem önismereti szintet" szerződést, és kötöttem egy olyat, amire igazából vágytam akkoriban. Szerencsére nem sumákoltam el az önkonfrontációt, hogy én milyen szerepet játszottam az addigi rendszerben. Felnőtt én-állapot; végre.</span></li></ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: normal;"><span style="background-color: #04ff00;">2017</span>: <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/12/kredo.html" target="_blank">Krédó</a>: ez a bejegyzés elsősorban a vívóoktatói hitvallásomról szól. Nem kell annyira szeretni a vívást, hogy valaki érdekesnek találja, feltéve, ha szívesen olvas pedagógiai dilemmákról és a tanulói ellenállás típusairól, akár inter-, akár intraperszonális konfliktusokban.</span></li><ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Szakmai oldal</u>: szerintem ez azért fontos bejegyzés, mert egyrészt tanulhatunk belőle valamennyit a játszmákról, másrészt arról, hogy <i>van </i>pozitív hatalom. Sok ember inkább visszaélést, elnyomást, bántalmazást tapasztalt, ergo eleve bizalmatlan az autoritással szemben. Viszont a mi fejlődésünket is gátolja, ha ez alapján konstruáljuk meg a tekintélyről, kontrollról szóló fogalmainkat. A kezdő kollégáim félnek is a dominánsabb tanácsadói stílusoktól, mint ördög a tömjénfüsttől - ez a bejegyzés meg arról szól, hogy ezekre kifejezetten szükség van.</span></li><li style="text-align: justify;"><u style="font-weight: 400;">Személyes oldal:</u><span style="font-weight: 400;"> abban az értelemben ez egy kifejezetten személyes bejegyzés volt, hogy az egyik legidegesítőbb mentális szokásomat dolgoztam fel benne. Itt a blogon a mini-scriptnek általában azt az ágát szoktuk venni, hogy magadat hibáztatod, ha nem megy neked valami. De amúgy lehet ám a másikat is hibáztatni! Emberekkel szemben én ezt elég ritkán szoktam, de tárgyak (pl. szegény telefonom a <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/06/toxic-waste.html" target="_blank">Toxic waste</a>-ben), tárgyiasítható emberek (pl. közlekedés közben road rage) vagy elvont dolgok ("a rendszer", "a szakma", "a gyíkemberek") könnyen lehetnek a célpontjai a saját nem-oké érzésem miatti haragnak. Ebből a megközelítésből ez a Vérebben kialakított konklúzió továbbfűzése, más életszerepbe.</span></li></ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: normal;"><span style="background-color: #6aa84f;">2018</span>: <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2018/01/ujevi-elmelkedes-2.html" target="_blank">Újévi elmélkedés 2</a>: ez a 2017-es év összefoglaló bejegyzése, aminek a végére beszúrtam az Oetting&Hurst-féle "kocka-modellt" a különböző tanácsadói rendszerekről, amellett érvelve, hogy sokféle embernek, sok helyen, sok módon tud segíteni a pszichológia. Néhol még a szakma határain is túllépve.</span></li><ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Szakmai oldal</u>: ezt a "kocka-modellt" szintén ráerőltetem mindenkire, aki arra adja a fejét, hogy a beosztottam legyen. Ezen keresztül vezetem le a szolgáltatásaink rendszerét, kiemelvén, hogy nem csak az egyszemélyes konzultáció eszközével tudunk segíteni a klientúrának. Egy blogbejegyzés vagy egy gólyatábori program elbírálása is lehet ugyanúgy pszichológiai szolgáltatás. A kocka-modell azóta is segít megteremteni a nagy narratívákat!</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Személyes oldal:</u> nyilván ez a dolog úgy kezdődött, hogy előbb elővettem a pár sorral feljebb megénekelt "hivatást", és azon gondolkodtam, hogy mit adok én a világnak, ha már volt olyan jófej, hogy kiképzett pszichológusnak. Rájöttem, hogy többet, mint amit a munkahelyeken teljesítek, akkoriban kicsit azt is gondoltam, hogy a legfontosabb pszichológiai szolgáltatásom a vívásoktatás. Ez talán azért volt fontos gondolat, mert ezzel a szakmai identitásom lényegében függetlenedett a mindenkori munkahelyeimtől.</span></li></ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: normal;"><span style="background-color: #9fc5e8;">2019</span>: <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/10/tiz-merfold.html" target="_blank">Tíz mérföld</a>: az első ilyen rebloggolós monstre-visszatekintés a pályafejlődésemre. Akkoriban dobta fel a Facebook egy régi bejelentésemet, hogy kaptam valami munka-félét.</span></li><ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Szakmai oldal</u>: nem igazán fejtek ki itt fogalmakat, inkább azt lehet megnézni, hogyan lehet ténylegesen felhasználni olyan kifejezéseket, mint pályaidentitás, első- és másodfokú változás. Volt ennek egy pályaorientációs célja, mivel ebben az évben már osztályvezető voltam, dolgoztam a kortárssegítőkkel is, szóval elkezdett gyarapodni azon fiatal kollégák száma, akik védhető állításnak tartották, hogy elértem valamit szakmailag. Gondoltam, hátha tanulságos lenne, ha megosztom, hogyan futott le ez a történet.</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Személyes oldal:</u> ez az aspektus kifejezetten erős; asszem ennél a bejegyzésnél jöttem rá, hogy a régi bejegyzéseim szisztematikus újra olvasásával én is új dolgokat tanulok meg magamról. Ez amúgy elég fontos dolog, ha van lehetőségetek ilyesmire, csak ajánlani tudom! A metakogníció (a gondolkodásról való gondolkodás) az önértékelésünk alapja. A feljebb olvasható Krédóban bemutatott önkonfrontatív kognitív stílus nem kötelező elem, bár ahogy látható, én szívesen alkalmazom.</span></li></ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: normal;"><span style="background-color: #3d85c6;">2020</span>: <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2020/01/a-motivacio-eve.html" target="_blank">A motiváció éve</a>: ez igazából a 2019-es év összefoglalója, de a "nagy narratíva" miatt önmagában is megállja a helyét, tulajdonképpen a "minek jársz pszichológushoz" sorozat részeként. </span></li><ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: normal;"><u>Szakmai oldal:</u> itt a terápiás eszközök és célkitűzések rendszeréről értekeztem, különbséget téve a fejlődés és gyógyulás között. Lényegében ez a szerződés-modell terápiára értelmezett változata. Ez ugye azért fontos, mert az emberek számára csak "pszichológus" meg "terápia" van, de ahogy a fenti kocka-modellből is sejteni lehet, a világ ennél sokkal összetettebb, nem mindenkinek kalapácsa van, és nem minden probléma szög. Úgyhogy ha arra adod a fejed, hogy segítséget kérsz vagy adsz, ezt érdemes tisztázni még az elején. Példának egy kis történetet hoztam a végére a Brainspotting módszerről.</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: normal;"><u>Személyes oldal</u>: volt ám aktualitása ennek a témának. Ez tulajdonképpen a Véreb 2. Az első osztályvezetői évem nagyjából Ikarosz repüléseként írható le: azt gondoltam, ha az Ars Ensis elnöki posztján helyt álltam, akkor menni fog ez. Annyira jól nem ment, és ez nem is volt rám valami jó hatással. Annyival érettebb voltam, hogy a munkahelyi kudarcokat tudtam ellensúlyozni más sikerekkel. Erre a stratégiára szükség is volt, mert a bejegyzés után két hónappal már nyakunkon volt a Covid, és az aztán igazán begyújtotta a máglyákat! </span></li></ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: normal;"><span style="background-color: #a64d79;">2021</span>: <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/11/verzioszam.html" target="_blank">Verziószám</a>: ebben a bejegyzésben a személyiségfejlődés fázisait passzíroztam be a programozás órákon tanult szemantikus verziózásba. Egy fejlesztő haverom egyébként nagyon szellemesnek találta.</span></li><ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Szakmai oldal</u>: valószínűleg azért van ennyi link ehhez a cikkhez, mert ebben összegzem az Eriksoni fejlődéselméletet, a Super-féle pályafejlődést és a Hudson-féle életátmeneteket. Eriksonnál ez már érett egy ideje, mert hivatkoztam rá jó párszor, de mindig csak darabokban. A másik kettő meg azért volt hasznos, mert perspektívába helyezi a fejlődést, illetve a Motiváció éve c. bejegyzésben írt terápiás hazugságokat. </span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Személyes oldal</u>: ez egy novemberi post, és abban a hónapban van a szülinapom. Ha megnézzük az elmúlt évek novembereit, általában merengés és önkonfrontáció van terítéken. Pályaidentitás szempontjából annyit demonstrál, amit eddig is lehetett látni: szeretek pszichós témákat más rendszereken keresztül levezetni, hátha azt jobban be tudja fogadni a kliens. Csak most nem verseket, metált és vívást használtam, hanem szoftverfejlesztést. </span></li></ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: normal;"><span style="background-color: #ff00fe;">2022</span>: <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/07/confessio.html" target="_blank">Confessio</a>: ez egy ugyanilyen monstre reblogging visszaemlékezős bejegyzés, abból az apropóból, hogy júliusban töltötte be a tíz éves kort a diplomám. Ennek apropójából fogtam ezt a tíz évet, és megnéztem, hogy karrierfejlődés szempontjából mit műveltem, és ez hogy látszott meg itt, a blogon.</span></li><ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Szakmai oldal</u>: ez is egy szakmai összegzés. Supernek igazából három elmélete van, ha úgy vesszük. Legalábbis könnyebben el lehet magyarázni az életművét úgy, hogy a három mérföldkövet külön meséljük el. Külön bejegyzésekben volt erről valami szó, de így egyben még nem lehetett látni. Az értelmezést segíti, hogy próbamunkának használtam a saját sztorim.</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Személyes oldal</u>: mondom, fixálódtam a tíz évekre. De amúgy nekem hasznos volt ezt megírni: ez az önkonfrontáló "szigorú mester" kognitív stílus sajnos azzal jár, hogy könnyebben látom magam lusta és hanyag figuraként. Amellett, hogy ha visszamehetnék az időben, tudnék mit coacholni a régi magamon, összerakni ezt a történetet mégis jó élmény volt, mert azt láttam, hogy a magam módján azért építettem a karrieremet.</span></li></ul></ul><p style="text-align: left;"><span style="font-weight: 400;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-weight: 400;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRAE8hyZzZAK31M3l1qSfu2VcRjUVyXykWSdsPddM0fPdCnQNP8Hw_U2HJTb42wliw_uCSzpl5QSTxVUcUSFr8CTHWz7rZrwB1gkR7tDc8uvCymW5cxGMJ7I55mjk3zHYoNXnTeldTIfFk4upRFMd3VSZzv7UwKIdEz8PquEzhYHC0PbFOAk9yQGE/s880/Charlie-DAY.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="880" height="175" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRAE8hyZzZAK31M3l1qSfu2VcRjUVyXykWSdsPddM0fPdCnQNP8Hw_U2HJTb42wliw_uCSzpl5QSTxVUcUSFr8CTHWz7rZrwB1gkR7tDc8uvCymW5cxGMJ7I55mjk3zHYoNXnTeldTIfFk4upRFMd3VSZzv7UwKIdEz8PquEzhYHC0PbFOAk9yQGE/s320/Charlie-DAY.jpg" width="320" /></a></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Azért furdalta az oldalam még a kíváncsiság, hogy ha nem évenkénti felosztásban keresem a legtöbb linket, hanem globálisan, akkor vajon mire jutok?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Rászabadítottam a hálózatra egy elemzést, ami azt kereste, hogy ha ezek a cikkek személyek lennének, melyik tíz lenne köztük <i>véleményvezér</i>?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Az eddig hivatkozottak közül ebben az elemzésben is kiemelt helyet kapott a "Búcsú a fegyverektől", a "Véreb", az "Itt fekszünk, vándor", és a "Krédó". Valószínűleg az okok ugyanazok, mint amiket fent írtam, úgyhogy ezeket nem piszkálnám tovább.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Viszont bekerült több új bejegyzés. Valószínűleg a szoftver azért találta ezeket fontosabbnak, mert a <i>véleményvezér </i>keresésénél csak az ún. <i>belfokot </i>nézzük, a <i>külfokot </i>nem, magyarán itt csak azok a linkek számítanak, amelyek a bejegyzésre hivatkoznak, az mindegy, hogy a bejegyzés mely korábbi cikkekre mutat. </span></div><span style="font-weight: 400;">Úgymond ezek a grounded theory másik szintjén lévő írások. Íme:</span><p></p><p style="text-align: left;"></p><ul style="text-align: left;"><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2013/06/versus.html" target="_blank">Versus</a>: ebben a 2013-as bejegyzésben regéltem el, hogy miért olyan nehéz kamaszokkal dolgozni. Leginkább az autoritás-krízisről szól, annak minden bájával.</span></li><ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Szakmai oldal</u>: ez inkább a dinamikus terápiás paradigmákat alkalmazó cikk. Ezekben nem annyira értelmezünk, inkább a pszichés energiákkal (érzelmek, indulatok) dolgozunk. Ezen a szemüvegen keresztül jobban is érthető, mi zajlik le egy serdülőkorúban: egy csomó viselkedésnek nincs is értelme a szó klasszikus jelentése szerint, és csak akkor áll össze a helyzet, ha azonosítod ezeket a dinamikákat. Az elején még arra is kitértem, hogy ennek van idegrendszeri oka is. A cikk még szól valamennyire a kongruencia (hitelesség) és a szerepelvárások konfliktusáról is.</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Személyes oldal</u>: valamikor később azt mondtam, hogy az akkori énemnél sokkal érettebbnek és bölcsebbnek kell lenni ahhoz, hogy az akkori munkámat jól tudja valaki csinálni. A bejegyzés lényegében arról szólt, hogy már <i>beláttam</i>, hogy miről szól a helyzet, de ettől még nem tudtam konstruktívba átfordítani. Később írtam arról, hogy én inkább az a fajta vagyok, aki kifejezetten ragaszkodik a forgatókönyvekhez (<a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/03/of-wolf-and-men.html" target="_blank">Of wolf and man</a>). Egy ilyen személyiséggel egy kamasz SNI-s csoport olyan, mintha leomlott volna civilizáció. Alaposan le kell magad földelni, hogy ebben helyt tudj állni, ehhez pedig nem a könyvek, hanem a tapasztalati tanulás vezet el. A kommentekben Schundi kolléga fel is vetett pár ötletet, de csak évekkel később sikerült felismerni ebben a saját utamat (<a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/07/alapallas.html" target="_blank">Alapállás</a>). Legtöbbet talán a vívásoktatás segített nekem ebben, nem a pszichó képzések.</span></li></ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2015/07/a-kalapacs-lesujtott.html" target="_blank">A kalapács lesújtott</a>: ebben a 2015-ös bejegyzésben egy Sabaton-szám elemzése közben lehet megfigyelni működés közben a szakmai lamantinjaimat. A kihagyott lehetőségek miatti megbánásról szól leginkább. </span></li><ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Szakmai oldal</u>: itt is dolgozik még a jungiánus dolgozatom, csak most az "isteni ént" használtam központi magnak, kicsit lazán kezelve a pszichológiai elméleteket ezt tettem az önértékelés központi magjává. A másik fő elméleti keret a személyiség objektív és szubjektív aspektusa (ez ugyanaz, amit a későbbi IT-s bejegyzésekben objektum-tulajdonságnak és -viselkedésnek neveztem), a lehetséges énképek. Ezek közül arra fókuszáltam, aki lehettél <i>volna</i>. Sokat hivatkoztam rá, mert akkor még nem olvastam Yalomot és egzisztenciális pszichológiát, csak levizsgáztam belőle és elfelejtettem. De most, hogy már van pár könyvem tőle, sajnos tisztában vagyok vele, hogy ezt az irányzatot sem én találtam fel.</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Személyes oldal</u>: valami életvezetési dilemmám volt talán, de nem emlékszem konkrétumokra. Azt tudom, hogy valamikor volt a világnézetemben egy tűzszakaszhatár, hogy az oly kiábrándító képmutatást és élethazugságokat elkezdtem empatikusabban látni. Talán valamikor itt lehetett.</span></li></ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2013/07/mein-kampf.html" target="_blank">Mein Kampf</a>: ez is 2013-as bejegyzés, leginkább arról szól, hogy az identitás természetes működése miatt a társadalomban szükségszerűen kialakulnak egymástól jól megkülönböztethető csoportok, aztán ezek a csoportok hülyét csinálnak magukból a nagy identitáspolitika közben.</span></li><ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: normal;"><u>Szakmai oldal</u>: ez a cikk lényegében a Versus kiterjesztése az egész társadalomra. Az autoritás-krízis meg az identitás-krízis nagyjából ugyanabban az időszakban zajlik le, úgyhogy ami maradt még ebből a dinamikából a Versus után, kapott itt műsoridőt. Ami miatt szakmailag sokat hivatkozhattam erre a cikkre, hogy ebben írtam le az Adams-féle identitás-aspektusokat, azaz hogy melyek azok az általános szempontok, amelyek mentén definiáljuk magunkat?</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: normal;"><u>Személyes oldal</u>: itt láthatóan még nem történt meg, hogy empatikusan is tudok tekinteni a képmutatásra. Így utólag már nem próbálkoznék szociológiai fogalmi keretek közé helyezni ezt, szimplán azt mondanám, hogy elkerülő, passzív-agresszív reakciót váltottak ki belőlem az akkor aktuális társadalmi ügyek. Későbbi közügyekkel foglalkozó bejegyzésekben foglalkoznom is kellett a saját képmutatásommal, révén az azóta eltelt tíz évben is talán egyszer tüntettem az utcán. Talán annyit módosult a dolog, hogy a passzivitásom nem kivonulást, inkább megfigyelő, elemző jellegű megközelítés takar, többnyire.</span></li></ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2015/10/a-tout-le-monde.html" target="_blank">A Tout le Monde</a>: úgy látszik a 2015-ös bejegyzések azt örökítik meg, ahogy zenehallgatás közben létkérdéseken gondolkodtam. Ez a bejegyzés halottak napja apropójából született, egy Megadeth-szám adta az ihletet. Asszem ez volt az első olyan bejegyzés, amiben a sorskönyvről írtam, és az utolsó, amiben anélkül tettem volna ezt meg, hogy kaptam volna ebből képzést. (olvasni is lehet ám)</span></li><ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Szakmai oldal</u>: a fő fogalom a sorskönyv ebben a bejegyzésben. A fő téma pedig az, hogy értik-e az emberek, hogy milyen sorsot jártunk be, hogyan váltunk azzá, akik lettünk? Értik-e a bennünk lévő potenciált? Szerepek kap még az Eriksoni identitás-elmélet is, az '56-os bejegyzésben bemutatott Jungi individuációs processzus sajnos nem, ami így utólag kihagyott lehetőségnek tűnik.</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Személyes oldal</u>: a másik ok, hogy sokat hivatkoztam erre a cikkre, hogy azt gondoltam, hogy van benne egy fontos elméleti szintlépés, de rosszul volt időzítve, így kevesen olvasták. Úgyhogy gondoskodtam róla, hogy tudjanak róla...</span></li></ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/11/kinvallatas-eloirasokkal-legy-tokeletes.html" target="_blank">Kínvallatás előírásokkal - "Légy tökéletes"</a>: 2017-es bejegyzés, a tranzakcióanalízis driver-elméletéről. Egy fölöslegesen hosszú esetbemutatás ihlette, a kivitelezést pedig a Star Wars és némi megfáradt humor formálta.</span></li><ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Szakmai oldal</u>: valószínűleg azért hivatkoztam sokat erre a bejegyzésre, mert ebben van a leginkább kifejtve a driver-elmélet. Egyrészt fel van sorolva egy helyen az összes, másrészt részletezve van gyakorlati jelentőségük, a "Légy tökéletes" alaposabb bemutatást is kap némi performance artba hajló megoldás keretein belül.</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Személyes oldal</u>: szeretem lehivatkozni ezt a bejegyzést, mert szerintem vicces, én meg szeretek szórakoztató lenni, ha már úgyis lamantinokkal a fejemben kell éljek. </span></li></ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/10/ahonnan-nincs-kiut.html" target="_blank">Ahonnan nincs kiút</a>: nézd már, ez is egy '56-os bejegyzés, csak 2017-ből! Ez a krízisekről szól, illetve azok szerepéről a személyiségfejlődésben. Arra is kitér, hogy különbözünk abban, hogy milyen válaszokat adunk a krízisekre, és hát nem mindegyikünknek sikerül ugyanolyan jó megoldást találni.</span></li><ul><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Szakmai oldal</u>: van a szakképzésen krízis-szakirány, de én nem arra jártam, úgyhogy a téma fontosságának ellenére ez a kevés krízislélektannal foglalkozó cikkek egyike. Valószínűleg ezért is hivatkozik rá sok másik bejegyzés. A változás transzteoretikus modelljével kezdi, amikor még te irányítod a változást, aztán a krízissel folytatódik, amikor a változás irányít téged. A végén már megjelennek a sématerápiás elvek is - ez is egy olyan szakaszhatár, amikor még nem jártam hivatalos képzésre, de az olvasmányok alapján már használni kezdem az elméletet.</span></li><li style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><u>Személyes oldal</u>: 2017 egy ilyen militarista év volt, Kínvallatásban a Star Wars Thrawn admirálisa volt a múzsa, itt meg Szun Ce, az ókori kínai hadtudós. És ebben is van Sabaton. Más személyes ihletettség nincs, szerintem akkoriban sok cikkem elsősorban a vívótársaknak szólt; próbáltam visszaadni a harcművészetnek, amit kaptam tőle.</span></li></ul></ul><div style="text-align: left;"><span><br /></span></div><h4 style="text-align: left;"><span>Grounded theory</span></h4><div><span><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitZgcoB1Fem3ePSUly0sh7Me1iQBF1tWGsuxBHjkHNvLyrpM_IWWSDteycHG2loRh6hCVzKs1C9uzA8v9XNl_cd3yQI-mA2ZcqLHfZQ57O5FIUr3soUw5kVklaPBqLQ_Fb4lTvs40uRd_gLUZAwGabY_D7Iop1c6yhVW5j5O_eApimloLbWBb71Rw/s1200/guardians-of-the-galaxy-awesome-mix-vol-1-google-play-00.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitZgcoB1Fem3ePSUly0sh7Me1iQBF1tWGsuxBHjkHNvLyrpM_IWWSDteycHG2loRh6hCVzKs1C9uzA8v9XNl_cd3yQI-mA2ZcqLHfZQ57O5FIUr3soUw5kVklaPBqLQ_Fb4lTvs40uRd_gLUZAwGabY_D7Iop1c6yhVW5j5O_eApimloLbWBb71Rw/w200-h200/guardians-of-the-galaxy-awesome-mix-vol-1-google-play-00.jpg" width="200" /></a></div>Összeolvasva az elmúlt tíz évet, úgy látom, az első komolyabb képzésig egész jól eléldegéltem az egyetemi válogatás kazimmal. Amúgy viccen kívül: amíg nem volt pénzem képzésre, némi kreativitással rengeteget tudtam meríteni az alapteóriákból. Az igaz, hogy később szembe kellett nézzek vele, hogy a nagy ötleteimet már rég kidolgozták, csak jobban. </div><span style="font-weight: 400;"><div style="text-align: justify;">Azt ugye írtam, hogy Jung az egyik kedvenc dolgozatom főszereplője volt, Erikson és úgy általában az identitás a szakdolgozatom egyik alapját adták.</div></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Az analitikus elméletek annyira nem voltak a kedvenceim, de láthatóan mélyebb megfejtéseknek gondoltam a segítségükkel feldolgozott írásokat, mint a szimpla ismeretterjesztő forrásokat. Őszintén szólva pont azért nem szerettem az egyetemen őket, mert mindig azt éreztem, hogy keveredik beléjük afféle tekintély-elv, hogy a pszichológus mindig egy lépéssel előtted jár. Erre itt van az első pár év, amelyek arra a kaptafára húzhatók fel, hogy leírok egy történetet, majd okosan elmagyarázom, hogy mi történik benne valójában.</span></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Úgy látom a munkahelyváltások és képzések hatására tudományos értelemben nem igényeltem már annyira ezt a tekintélyt (noha egyre több cikket írtam róla). Olyan 2016-tól mintha nagyobb hangsúlyt kapna a gyakorlati alkalmazhatóság. A pszichológusi kulisszák mögött nem a nagy megfejtéseket értettem, hanem változásmodelleket, tanácsadói rendszereket; olyan megoldásokat, amelyeket némi kreativitással az ember beépíthet a saját életébe, mint én pályakezdőként az egyetemi absztrakciókat.</div><span style="font-weight: 400;"><div style="text-align: justify;">Ez a doktrína is szép lassan lecserélődött, és inkább ezek a „terápiás célok és módszerek” kerültek a fókuszba. </div></span><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Átnézve a cikkeket, az első pár évben valószínűleg olyan olvasót képzeltem el, aki szeretne belelátni a pszichológusi munkába, és rácsodálkozni a szakma összetettségére. Mintha egy kórházas sorozatot nézne, csak szerelmi afférok nélkül.</div><span style="font-weight: 400;"><div style="text-align: justify;">A következő pár év inkább olyan képzeletbeli olvasónak kedvezett, aki szeretne tanulni valamit a blogról, amit átgondolva hatékonyabban meg tudja oldani a problémáit.</div><div style="text-align: justify;">Utóbbi időkben pedig inkább azoknak születtek a mesék, akik nem akarnak se rácsodálkozni, se tippeket és trükköket tanulni, inkább azt fontolgatják, hogy tényleg elmennek egy pszichológushoz. Ezek a bejegyzések alighanem a Covid következményei.</div><div style="text-align: justify;">Ha esetleg nem ennek a hipotetikus olvasónak írtam, akkor ment a – pszichodrámás kifejezéssel élve – sharing, azaz a saját önismereti revelációimmal szórakoztattam a képzeletbeli önismereti csoportot.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><p></p></span></div><h4 style="text-align: left;"><span>Pályafejlődés</span></h4><p></p><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: normal;">A személyes, elsősorban pályaidentitás-jellegű építkezés egészen hasonló utat jár be.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: normal;">Ehhez a narratívához a <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/03/kaszalas-vol2.html" target="_blank">Kaszálás vol.2</a> című bejegyzésben idézett munkavállalói érettség kategóriáit választottam. Csipetnyi fűszerként megjelenik az Emberi játszmákban olvasható rituálé és eljárás fogalma is. Ezek közül az eljárás a Felnőtt én-állapotban történő valóságkezelést jelenti, a rituálé pedig egy forgatókönyv nem feltétlen tudatos követését, valamilyen pszichés egyensúly érdekében. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: normal;">Nézzük meg konkretizálva, úgy talán követhetőbb!</span><span style="font-weight: normal;"><br /></span></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Indul a történet az első évaddal. Itt a szakmai érettségem ahhoz elég magas volt, hogy kiadjak a mancsaim közül egy jó szakdolgozatot, de nem volt elég magas ahhoz, hogy hatékonyan kezeljek mondjuk egy rakás SNI-s kamaszt. A pszichés érettségem elég hullámzó volt, végülis az első évadból lehet találni a jobb és rosszabb példákat is. </div><div style="text-align: justify;">Viszont ezeket a korábbi írásokat átnézve lehet látni az eljárás és a rituálé közötti különbséget: az idézett '56-os cikk narratívája lényegében arról szól, hogy nem is lehetne, hogy jobban érezzem magam (=tehetetlenség igazolása), de nem is kell, hogy tegyek valamit, mert ebben a munkában az áldozathozatal fontos (=a vesztes helyzetet átcsomagoljuk erkölcsi győzelemmé), és ezzel a szent értékrenddel élnek vissza mások (=felelősség áttolása). Ez a narratíva nem segít abban, hogy az ember tényleg jobban érezze magát és kezelje a helyzetet. Abban segít, hogy a narcisztikus szükségletei (=nem lúzer vagyok, hanem egy hős, csak kihasználnak) egyensúlyba álljanak. Onnan lehet látni, hogy ez rituálé, hogy a forgatókönyv tucatnyi más helyen, másoknál is felbukkan, és valahogy mindig magyarázkodásnak hangzik ("én is lehetnék cégvezető, csak nem akartam beáldozni a családot").<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqhAztjbu73258ytpigKSJdRWukaD8tQNwvrcicqxkNMvFVkEyx8Ax2QAOfi7i53MtRYbDRPZ83beWlupA22w3ZgdNHSxm2JqbxUJEvw6ibWjVNrG7UXUTzifw3vGIs53K5X8pBtRBgY7PFWEBwYQx5hh7Yow5L6YrO_N6-hTOOEz0ZGKIMfSqAPA/s597/herseyblanchard.gif" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="597" data-original-width="537" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqhAztjbu73258ytpigKSJdRWukaD8tQNwvrcicqxkNMvFVkEyx8Ax2QAOfi7i53MtRYbDRPZ83beWlupA22w3ZgdNHSxm2JqbxUJEvw6ibWjVNrG7UXUTzifw3vGIs53K5X8pBtRBgY7PFWEBwYQx5hh7Yow5L6YrO_N6-hTOOEz0ZGKIMfSqAPA/s320/herseyblanchard.gif" width="288" /></a></div></div><p></p><p style="text-align: justify;">A következő szint a "nem is vagyok ám olyan jó ebben" önkonfrontációk (<a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2014/04/bananhej-1-okoska.html" target="_blank">Okoska </a>és <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2014/10/vereb.html" target="_blank">Véreb </a>cikkek), amelyeknek a konklúziója már inkább hasonlít egy eljáráshoz. Lényegében arra jutottam, hogy akkor talán növelni kéne az érettséget. Mivel a hozzáálláson kellett változtatni, itt a pszichés érettségről van szó. </p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Valószínűleg ebben volt némi siker; kevésbé kiégve írtam a munkáról, meg azokról az élethazugságokról, amelyekről még nem teljesen tudtam, hogy magamnak is beadtam ("azért keresek keveset, mert kihasználják a jó szándékomat").</div><div style="text-align: justify;">Pszichés érettség szempontjából ezen a szinten már nem igazán tudtam továbblépni, úgyhogy a következő eljárás az volt, hogy rágyúrtam a szakmai érettségre, jött a tranzakcióanalízis, könyvek, szakképzés.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ha magas a szakmai és pszichés érettsége valakinek, az az önállóság szintje, amikor hagyni kell az embert a maga módján dolgozni. Sajnos az önállóság nem csak szervezeten belül lehetséges.</div>Így igazoltam át a BME-re, asszem ez a legfontosabb aktus a történetben, amit eljárásnak lehet nevezni (<a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2016/09/bucsu-fegyverektol.html" target="_blank">Búcsú a fegyverektől</a>).<p></p><p style="text-align: justify;">Az első években ment a szakképzés, sok új szakmai tapasztalat, úgyhogy a szakmai érettségem tovább erősödött. Nem is írtam már annyit kifejezetten munkahelyi témákról, amit én inkább pozitívnak tartanék. A pszichés érettségemet inkább a vívóegyesület vezetőjeként erősítgettem, ami a pályaidentitásom önállósodását is segítette.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Így jutott el a történet odáig, hogy a szakmai érettségemet egész okénak éreztem, a pszichéset is, de nem a munkahelyemen. Ott inkább a változásokon kezdtem gondolkodni.</div><div style="text-align: justify;">Annyi különbség volt az előző helyzethez képest, hogy a munkahelyem előbb nyitott új ajtót, mint hogy én kerestem volna egyet, és megtettek osztályvezetőnek.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">A Kaszálás 2-ben már elmeséltem a történet végét: magas(nak megélt) szakmai és pszichés érettségű pszichológusként mentem bele, aránylag magas szintűnek éreztem a vezetői érettségemet is az egyesületi elnökség után. Tisztában voltam vele, hogy azért ez egy másik buli lesz, úgyhogy növelni kezdtem a szakmai érettségemet: mentem coachingra, tanultam AC-t, ilyenek.</div><div style="text-align: justify;">Na hát ez lehet, hogy nem eljárás volt, hanem rítus. Ha Felnőtt én-állapotban választottam volna ki ezeket a fejlődési lehetőségeket, akkor előtte elemeztem volna, hogy mik a problémák, amiket ezekkel az eszközökkel akarok megoldani, és miért pont így? Felnőtt én-állapotban kevésbé akartam volna megfelelni a csapatnak, vezetőnek, elődnek. A rítus célja alighanem hasonlóképp önbizalom-orientált volt: a kinevezést megelőző években az volt a megélésem, hogy szakmailag egész jól mennek a dolgaim, és szerettem volna megtartani ezt az élményt. Csak hát az ilyen élmények eredményeken alapulnak, ugye.</div><div style="text-align: justify;">Szóval rossz lóra tettem: itt a pszichés érettséget kellett volna fejleszteni. A sors pedig be is hajtotta az adósságot (<a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2020/01/a-motivacio-eve.html" target="_blank">Motiváció éve</a>).</div><p></p><p style="text-align: justify;">Az élet Makarenkói pofonjai után - úgy néz ki - azt csináltam, ami egyszer már bejött: foglalkoztam a pszichés érettségemmel. Lényegében az összes sűrűbben hivatkozott bejegyzés - és ez is - önismereti témák köré szerveződik.</p><p style="text-align: left;">Ezt a személyes narratívát olvastam ki a kereszthivatkozásokból.<br /></p><div style="text-align: justify;">Valahogy azt a szólásomat juttatja eszembe, amit a kollégáimnak szoktam mondani, amikor a várakozási idő miatt aggódunk: "ha nincs pénze, legyen ideje". Ezzel arra szoktam utalni, hogy az általunk nyújtott szolgáltatás piaci keretek között jó sok ezer forintba kerülne. Érthető, ha valaki nem tudja/akarja kicsengetni ezt a pénzt, csak hát akkor belátónak kell lenni abban, hogy kábé olyan lesz a dolog, mint egy amerikai black fridayen. Így vagy úgy, de be kell árazni a problémádat.</div><div style="text-align: justify;">Ez a szólás az én történetemben annyit módosul, hogy ezek a rítusok és eljárások nem szükségképpen tartanának tíz évig. Ha nem egy blogra írtam volna, hogy milyen megterhelő a munkahelyi tehetetlenség-érzet, hanem egy jól felkészült kollégának mondtam volna el, az észrevette volna a hárításokat és kompenzációkat, és segített volna adaptív eljárásokat kidolgozni. Nem kell ám TA-t tanulni ahhoz, hogy képes legyen az ember szerződés-modellben gondolkodni, sőt, a szerződés-modell se kell ahhoz, hogy tudatos legyen. Érettség, önismeret, önelfogadás; az kell. </div><p style="text-align: justify;">Nyilván nem kapjuk meg ezeket készen, csak mert fizetünk, de a megfelelő téma a megfelelő kapcsolatban a megfelelő módszerrel azért könnyebben szárnyra kap, mint amikor este írogatsz magadban.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFN2wIXIHCtn3lwivAnFtl2q4s_1ntPL-Q2xM1fwsWreikFcBWEQAiTlOilhNIAfNF-ikviKz8-8bCIcsZqZzA3dU4sYD-C9ZyvZlzbyUnwCmZIrOn9ahJ9NcUT_qvkdRQe8jJ20y6I0AhM7dlIs1Ixmhk2JAhaYINkLmyGaQLhNFnrOf3AFbb-u0/s425/donttreadonme.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="264" data-original-width="425" height="124" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFN2wIXIHCtn3lwivAnFtl2q4s_1ntPL-Q2xM1fwsWreikFcBWEQAiTlOilhNIAfNF-ikviKz8-8bCIcsZqZzA3dU4sYD-C9ZyvZlzbyUnwCmZIrOn9ahJ9NcUT_qvkdRQe8jJ20y6I0AhM7dlIs1Ixmhk2JAhaYINkLmyGaQLhNFnrOf3AFbb-u0/w200-h124/donttreadonme.jpg" width="200" /></a></div>Szóval én nem fizettem pénzzel, de fizettem idővel. Önkéntességben töltött órákkal, közösségi aktivitással, alulfizetett munkaórákkal, könyvek kijegyzetelésével, elmélkedéssel, blogírással.</div><div style="text-align: justify;">Lehet, hogy ha valahogy kiköhögöm a pénzt, és mást is bevonok az önismereti örvénylésbe, akkor gyorsabban kiúszom az örvényből, hatékonyabban használom fel az erőforrásaimat, és már rég visszapótoltam volna azt a pénzt.</div><div style="text-align: justify;">De az is lehet, hogy nem történt volna semmi változás, és mentem volna a saját fejem után, csóringer pszichológusom meg egy idő után visszavonult volna a legpasszívabb személyközpontú stílusába, hogy kivárja, mire behozom a terápiába azt, amit a blogomra amúgy ingyen is megírnék. </div><p></p><p style="text-align: left;">Azt mondta a töri tanárom, hogy a történelemben nincs olyan, hogy "ha".</p><div><h4 style="text-align: left;">Összefoglaló</h4><p style="text-align: justify;">Összefoglalva az összefoglaló bejegyzést, az idáig olvasható kisesszében áttekintettük az elmúlt tíz év szerzői oldalról fontosabbnak tűnő bejegyzéseit. Két fókusz volt: a szakmai mondanivaló, és a személyes témák, a pályaidentitásra szűkítve.</p><p style="text-align: justify;">A szakmai oldal a teoretikus irányból egy kicsit hétköznapibb értelmezési keret felé hajlott. Ahogy távolabb kerültem az egyetemista éveimtől és elmélyedtem a gyakorló szakember szerepében, változtak a válaszok is arra kérdésre, hogy <i>mit mondhatnék. </i>Amennyire fel tudom idézni, ez nem igazán volt tudatos.</p><p style="text-align: justify;">A pályaidentitás alakulása szerintem inkább nekem volt izgalmas téma, mint másoknak, habár van, aki szívesen olvas esettanulmányokat. Ez a sztori egy amolyan "magad uram, ha szolgád nincsen" self-coachingnak a lenyomata.</p><h4 style="text-align: left;">Folytatása következik</h4><p style="text-align: justify;">Hát, ezt a témát nem igazán sikerült befejezni: amellett, hogy elgondolkodtató volt ilyen meta-analízist csinálni a saját gondolkodásmódomon, van ennek a dolognak egy másik fele is, csak átollóztam egy következő bejegyzésbe. Az arról szól, hogy mely bejegyzéseket nézték a legtöbben, és vajon mi izgalmas lehetett bennük?</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Amin szerintem változtatok, az ez blogon belüli össze-vissza hivatkozgatás. Visszaolvasva ezeket a cikkeket, az érdekes volt, ahogy egy gondolat éveken keresztül bontakozott ki, de ha valaki szeretné megérteni mondjuk a séma-módok működését, akkor elég lehangoló lehet öt bejegyzést megnyitni, amelynek három A4-es oldalnyi szövegéből igazából csak egy bekezdésnyi kell.</div>Amúgy is brutális volt nézegetni ezt a gondolatfelhőt, amit az elemzés kirajzolt.<p></p><p style="text-align: left;">Szóval asszem átállok az önállóbb bejegyzésekre, ahol a fontos infók egy helyen vannak.<br /></p><div style="text-align: justify;">Márciustól. Mert ennek a cikknek a második fele már attól tartok nem lesz kész ebben a hónapban...</div><p></p><p style="text-align: left;"><br /></p></div>
<center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center>
<br />
<p>------------</p><p>Kaptok jutalmul metált. Legalábbis ha kivárjátok, amíg Joakim másfél percig halandzsázik svédül.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/mAQhlGZp0bU" width="320" youtube-src-id="mAQhlGZp0bU"></iframe></div>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-74201709017375693892023-01-08T20:30:00.001+01:002023-01-08T20:30:57.704+01:00A lamantin éve<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgM3aTdwmXuQ6_0wEiKF4evt2GUMHA4iOs8lOPk2upo5tCnYGrCmZT7GwJPpwTV7xtYwBwSCu_Jp87q7xTfYhKKdyx-o9csI23roJo_jIfTsD9alPFVO3SBxZAUrdmlhQOXBrAr_3JRD8VfpUKQiT6k1fi4Q39wmKutI4fIbDuXzjATQ19oxfecptY/s275/lamantin.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="183" data-original-width="275" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgM3aTdwmXuQ6_0wEiKF4evt2GUMHA4iOs8lOPk2upo5tCnYGrCmZT7GwJPpwTV7xtYwBwSCu_Jp87q7xTfYhKKdyx-o9csI23roJo_jIfTsD9alPFVO3SBxZAUrdmlhQOXBrAr_3JRD8VfpUKQiT6k1fi4Q39wmKutI4fIbDuXzjATQ19oxfecptY/w200-h133/lamantin.jpg" width="200" /></a></div>Ebben a bejegyzésben összegzem a 2022-es évet. Leginkább arról szól, hogy milyen random módon követtem az év társadalmi és személyes eseményeit, illetve hogy milyen ötleteim voltak az előző évre, amiket végül nem valósítottam meg. Talán majd idén összejön.<p></p><span><a name='more'></a></span><p><br /></p><h4>Random gondolatok</h4><div><span style="font-size: x-small;"></span><blockquote><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">"Hát nem tanultál a lamantinról?</span></div><span style="font-size: x-small;"><div style="text-align: right;">Ő az egyetlen olyan emlős, akit teljesen hidegen hagy a terrorizmus."</div></span></blockquote><span style="font-size: x-small;"></span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">South Park 10/4: Rajzfilmháború 2.</span></div><p></p><div style="text-align: justify;">A <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/01/beoltas.html" target="_blank">tavalyi évzárós bejegyzésben</a> említettem ezt a "nagy narratíva" szófordulatot, amit eredetileg valami történelemmel foglalkozó cikkből vettem át, és azt a jelentést rejti magában, hogy az első ránézésre áttekinthetetlen korszakoknak van egy tömören összefoglalható története, amire vissza lehet vezetni a legtöbb folyamatot, ami akkoriban zajlik; legyen az esemény, kulturális téma, életmódbeli változások, stb. Asszem eszerint alakulnak ki olyan megnevezések, mint "modern kor" és "posztmodern kor", "digitális forradalom", "felvilágosodás".</div><div style="text-align: justify;">Szóval nem igazán évekre vonatkozik a "nagy narratíva" kifejezés. Ennek ellenére az utóbbi években mindig sikerült találni valami tematikát; jóllehet a Covid, szakképzés, kardvívás oktatói és vezetői szerepek bőséges segítséget nyújtottak ebben.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">A 2022-es évre ez egy kicsit nehézkesebb lesz, pedig a háború, választások és gazdasági nehézségek szolgáltattak inspirációt.</div><div style="text-align: justify;">Viszont erre az évre stabilizálódott az a helyzet, hogy az új bejegyzéseket kevesebben olvassák már, és valamiért a régebbieket nyitják meg az olvasók (a blogger szerint legalábbis). Úgyhogy nem is nagyon erőltettem a dolgot, főleg, hogy időm és energiám is egyre kevesebb volt.</div><div style="text-align: justify;">Van egy régi bejegyzés, a <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2018/09/kelletlen.html" target="_blank">Kelletlen </a>(amúgy a motivációról és kognitív torzításokról szól), abban meséltem a magammal kötött megállapodásról, hogy minden hónapban írok egy bejegyzést. Már akkor sem volt ezt könnyű tartani, ebben az évben pedig különösen rendszertelenül érkeztek az írások (általában a hónap utolsó órájában), és különösen rendszertelen témákkal is.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Amikor végignéztem, hogy mit alkottam az elmúlt egy évben, megalkottam pár kategóriát a bejegyzéseknek. A felük a "gonzó" halmazba került, ami alatt a "hazamegyek és megírom" elmélkedéseket értem. Korábban utánaolvastam az elméleti háttérnek, több oldalról végiggondoltam a mondanivalómat (ezért is lett olyan hosszú), ahhoz képest ebben az évben csípőből tüzeltem (bár tavaly is ezt írtam 2021-ről).</div><div style="text-align: justify;">A másik kategória az "aktualitások" voltak: ebben tényleg benne van a háború (<a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/02/the-force-awakens.html" target="_blank">The Force awakens</a>; <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/03/kaszalas-vol2.html" target="_blank">Kaszálás vol. 2</a>), megszorítások (<a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/09/le-pantalon-rouge.html" target="_blank">Le Pantalon Rouge</a>), politikai aberrációk (<a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/02/ismet-pusztithat-e-lang-rajtatok.html" target="_blank">Ismét pusztíthat e láng rajtatok</a>; <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/04/kvarkogo-janos.html" target="_blank">Kvarkogó János</a>), amelyek úgymond közös témák lehetnek. De igazából a kategória úgy értelmezhető, ha azt nézzük, mi történt velem épp a hónapban: voltam nyaralni (<a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/08/utinaplo-vol-2.html" target="_blank">Útinapló 2.</a>), voltam Metallica-koncerten (<a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/06/toxic-waste.html" target="_blank">Toxic waste</a>), elmorzsoltam egy könnycseppet a tíz éves diplomám miatt (<a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/07/confessio.html" target="_blank">Confessio</a>), mentem konferenciára is (<a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/11/lucifer.html" target="_blank">Lucifer</a>).</div>Hát így lehet "hazamegyek és megírom" cikkeket gyártani.<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpG_91Rkie877mMzdYBdJNTqrEDPWTAjIO2mf8rCWWfxLCz29cjYrM60-aZfflPYt_sM8CHBAK0QYfjXPIFAuHtlR-4NZyjz1IrK82rqGUlKYFZIf2gYZDCukXQ9GHucCK1AkXGTdcXxaQKNCPLu17fm6f4bCqWR2l3r9APx_Aq6M9clu6-5Qtnoo/s4032/IMG_5739.JPG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpG_91Rkie877mMzdYBdJNTqrEDPWTAjIO2mf8rCWWfxLCz29cjYrM60-aZfflPYt_sM8CHBAK0QYfjXPIFAuHtlR-4NZyjz1IrK82rqGUlKYFZIf2gYZDCukXQ9GHucCK1AkXGTdcXxaQKNCPLu17fm6f4bCqWR2l3r9APx_Aq6M9clu6-5Qtnoo/w150-h200/IMG_5739.JPG" width="150" /></a></div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Lényegében két nagy narratívával tudok előrukkolni az évhez.</div><div style="text-align: justify;">Az első a "lamantin-teória", amit a South Parkból kölcsönöztem: az egyik részben a Family Guy poénjait azzal magyarázzák, lamantinok rakják őket össze, kvázi-random metodológiával.</div><div style="text-align: justify;">Ezzel a történettel szoktam illusztrálni az asszociációimat, amikor a kollégáim nehezen követik a logikai lólépéseket. Végülis talán nem szenvednek tőle annyira, még kaptam is tőlük egy sört szülinapomra Lamantin ale néven.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Ezt a lamantin-működést talán a <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/05/tutta-volta.html" target="_blank">Tutta volta</a> c. bejegyzés mutatja be a legjobban, amiben arról meséltem, hogy konzultáció közben versengett a fejemben a kliens mondandója, az MBTI, Tóth Gabi és Varga Irénke.</p><p style="text-align: justify;">Egy barátom a szilveszteri bulin azt mondta, hogy azért szereti olvasgatni a blogom, mert vicces. Ebből kiindulva, 2022-ben összehoztam egy évad Family Guyt.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/SYWZ_90BZ2Y" width="320" youtube-src-id="SYWZ_90BZ2Y"></iframe></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">(<a href="http://subvito.eu/10-evad/rajzfilmek-haboruja-2/" target="_blank">a teljes rész megnézhető itt magyarul</a>)</div><p style="clear: both;"></p><div style="text-align: justify;">A másik nagy narratíva maradt ennél a "gonzó" kategóriánál. Azt olvastam, hogy a gonzo újságírás lényege, hogy a szerző bemutatja ugyan a történetet, amiről hírt ad, de ő a főszereplője, az ő szubjektív megélései hangsúlyozottabbak, mint a tények.</div><div style="text-align: justify;">Abból a szempontból tetszik ez a narratíva, hogy egy-két bejegyzéssel azért mégiscsak többet dolgoztam, mint hogy "hazamegyek és megírom". Az lehet, hogy így ültem neki, de azért már csak a nosztalgia kedvéért, de hozzáolvastam ezt-azt, hogy jól el tudjam mesélni a sztorit.</div><div style="text-align: justify;">Szóval a másik nagy narratíva, hogy pszichológiai gonzo-szakújságíró voltam 2022-ben: az olvasók megtudhatták, hogy milyen toborzófilmeket nézni a youtube-on, koncertre meg nyaralni menni, félteni az állásod, próbálni felépíteni és végigvinni egy konzultációs folyamatot, idiótákkal beszélgetni köztereken, stb. Mármint akkor, ha van egy pszichológusi diplomájuk. Maguk az élmények a blog nélkül is ismerősek lehetnek.</div><p></p><h4 style="clear: both;">Random jubileumok</h4><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Az előző év dupla jubileum volt: tíz évvel ezelőtt lettem hivatalosan pszichológus, és a blog is megszerezte az első X-et most decemberben.</div><div style="text-align: justify;">Ilyenkor szoktam ilyen nagy visszatekintő bejegyzéseket írni, sok korábbi cikk előásásával. Júliusban már írtam egyet, a blogról szólót elkezdtem, de egy kicsit nagyobb melónak tűnik, úgyhogy leválasztottam erről a bejegyzésről.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Azon én is elmélkedtem, hogy mire jók az ilyen összegzések az önelemzésen kívül? És ha a fő céljuk az önelemzés, akkor miért nem írom le csak magamnak, egy naplóba, minek ezt nyilvánosan csinálni, főleg, hogy ilyen hosszúak, és javarészt rebloggolás a tartalmuk? </p><div><div style="text-align: justify;">Hát, lehet, hogy tényleg nem ezek lesznek a leghasznosabb és érdekesebb írások. De ki tudja, hátha másnak is van jubileuma, hátha valakit inspirál ez a dolog?</div><div style="text-align: justify;">Amúgy meg vannak a neten olyan influenszerek, akiknek az a műsora, hogy lehet őket nézni reggelizés közben. Szóval ezúton le is csitítanám magamban a következő post hasznosságával kapcsolatos kételyeket!</div></div><div style="text-align: justify;"></div><p style="clear: both;"></p><h4 style="text-align: justify;">Random tervek</h4><p></p><p style="clear: both;"></p><div style="text-align: justify;">Ez a "hébe-hóba komolyabban vesszük a dolgokat" attitűd az év során majdnem átlépte az eseményhorizontot: kicsit tanulgattam arról, hogyan kell webinart készíteni, el is indult egy ilyen projektünk magánban, és el is képzeltem, hogy milyen jókat fogok itt kísérletezni. Kitaláltam könyvajánlót, videós tartalmakat, meg külön bejegyzéseket a Donablyra. Aztán rájöttem, hogy a havi egy cikk is nehezen jön össze, és most kevesebben is követik a munkásságom, tehát nem igazán volna racionális dolog több energiát tolni ebbe (így csak vázlatok készültek <a href="https://www.libri.hu/konyv/szun-ce.a-haboru-muveszete-10.html" target="_blank">Szun Ce</a> lélektani alkalmazhatóságáról). Végül annyi valósult meg, hogy a cikkek alján lehet nekem egy százast adni a Donablyn (<a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/p/toss-coin.html" target="_blank">ez a Toss a coin oldal</a>). Majd ha összejön belőle annyi pénz, akkor kitalálok egy pszichós sört, és megveszem a hozzávalókat az adományokból :D</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcBTK8t9-aYoLtnqjKugB7NALov-3ZXFhxVm30xg1UDeJ3_EootjoleEO7AnoEMEX770V1QhqIVscL1E8rIvjbRDNUc7Y1wmfOuZHc0RxVRyu4VxEwq2HPAWWFoTNGF7G0S9lPPVh6TkL696xgBqpkTUFpELXXCyFgJGniGYgzg3XDOuXNIRyYVbo/s907/a8q3wQ6_700b.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="907" data-original-width="700" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcBTK8t9-aYoLtnqjKugB7NALov-3ZXFhxVm30xg1UDeJ3_EootjoleEO7AnoEMEX770V1QhqIVscL1E8rIvjbRDNUc7Y1wmfOuZHc0RxVRyu4VxEwq2HPAWWFoTNGF7G0S9lPPVh6TkL696xgBqpkTUFpELXXCyFgJGniGYgzg3XDOuXNIRyYVbo/w246-h320/a8q3wQ6_700b.jpg" width="246" /></a></div>Ez a projekt egyébként abból a felismerésből származik, hogy az "elhibázott brüsszeli szankciók miatt" egyre drágábban fenntartható egy pszichológusi munkához megfelelő műhely, viszont ha a többletköltségeket ráterheljük a kliensekre, akkor látványosan csökkenni fog a fizetőképes kereslet (főleg, hogy nem csak a mi szolgáltatásunk drágul, hanem minden más is). Amúgy ősszel én ezt meg is tapasztaltam. Gondoltam, amúgy is szeretem ezt a pszichoedukációs műfajt, vannak originális (=lamantin) gondolataim is, szóval csinálunk egy olyan kísérletet, hogy felvett anyagokat biztosítunk a népnek olcsón. Valami segítséget ez is jelenthet az embereknek, ha meg adnak érte párszáz forintot, akkor legalább a rezsi miatt nem kell külön emelni.</div><div style="text-align: justify;">Szóval ötlet, az volt 2022-ben. Reméljük 2023-ban már eredmény is lesz, mert jobb világ az - úgy néz ki - nem lesz. Magától legalábbis nem (erre utaltam még az év elején a <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/02/the-force-awakens.html" target="_blank">Force awakens</a>ben). </div><p></p><h4 style="clear: both; text-align: left;"><br /></h4>
<center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-22271983774069000972022-12-23T21:35:00.004+01:002023-05-31T10:31:19.389+02:00Fegyverszünet karácsonyra<p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-8ph0elHrtimFJ-CelW-Uz2qyZD-UMN7qp8g46XYFrnozyvmQ2RVF4dvVzfLBBndU5lGGjfzH372H92Y9_FGYA0dCCZPMpFzIzVs4DV754Fpfy6yteqZmWz3Q1ipMLI1C5PeGFYz_Mo0qvbkR1qMOjTb8yAZvILALywEVBmWYx0WKYSf8fDEBJEo/s300/truce.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="168" data-original-width="300" height="168" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-8ph0elHrtimFJ-CelW-Uz2qyZD-UMN7qp8g46XYFrnozyvmQ2RVF4dvVzfLBBndU5lGGjfzH372H92Y9_FGYA0dCCZPMpFzIzVs4DV754Fpfy6yteqZmWz3Q1ipMLI1C5PeGFYz_Mo0qvbkR1qMOjTb8yAZvILALywEVBmWYx0WKYSf8fDEBJEo/s1600/truce.jpg" width="300" /></a></div>Egy szinte hihetetlen világháborús karácsonyi történetet felidézve azon gondolkodtam, hogy vajon a nyomasztáson kívül lehet-e egészségesebb eredménye annak, ha egy ünnep alkalmából szinte kötelező mindenkivel jóban lenni pár napig?</div><div style="text-align: justify;">Az volt a konklúzióm, hogy lehet. De nem írtam róla hosszan, mert találtam egy korábbi bejegyzést, ahol már részleteztem ezt a konklúziót - most csak a gyakorlati alkalmazást terjesztettem ki egy kicsit.</div><p></p><span><a name='more'></a></span><p><span style="text-align: justify;">Megvan az a történet, amikor az I. világháborúban egy karácsonykor a katonák kimásztak a lövészárokból, és átmentek egymáshoz karácsonyozni?</span></p><p></p><div style="text-align: justify;">Bármilyen hihetetlen, de ez nem mese. <a href="https://port.hu/adatlap/film/tv/fegyverszunet-karacsonyra-joyeux-noel/movie-81922" target="_blank">Készült róla film</a> is illetve a téma iránt érdeklődőknek elérhető egy <a href=" https://open.spotify.com/episode/3KfCgYjKsPrPmlMqY8AqwG" target="_blank">jó kis podcast adás (Hihetetlen történelem c. csatorna)</a>, ami elmeséli a részleteket.</div><div style="text-align: justify;">És természetesen a Sabaton is írt róla egy számot, ami már csak azért is kedves volt tőlük, mert így én is hozzá tudtam járulni tavaly a munkahelyem adventi social media kampányához egy karácsonyi témájú anyaggal.</div><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/HPdHkHslFIU" width="320" youtube-src-id="HPdHkHslFIU"></iframe></div><p style="text-align: center;">(miután végeztek a lövöldözéssel zenélni is elkezdenek)</p><p style="text-align: justify;">Én annyira nem vagyok rajongója az ünnepnek, pontosabban a kötelező csatolmányként megjelenő családlátogatásoknak. Az ilyen megmozdulások amúgy is stresszt jelentenek, amit fokoz az elvárás, hogy valami "szeretet ünnepe" hangulatot kellene teremteni.<br /></p><p style="text-align: justify;">Ahogy tavaly ezt a számot hallgattam hazaúton, valami ilyesmi fogalmazódott meg a fejemben: "ezek háborúban álltak egymással, erre közösen karácsonyoztak; én meg karácsonyozni megyek, de mintha háborúba menetelnék". </p><p style="text-align: justify;">Annyira nem sikerült megfejteni ennek a gondolatnak a jelentését. Ha a lövészárokban tényleg nincs ateista, akkor nyilván könnyen találni ott olyan embereket is, akik hisznek a karácsony szellemében.</p><p style="text-align: justify;">De azért... Ezeknek a katonáknak mégiscsak arra volt parancsuk, hogy öljék meg egymást, valószínűleg karácsonyig okoztak is veszteségeket egymásnak, még egymás nyelvét se beszélték, és mégis - még a világháború sem tudta kiirtani belőlük, hogy megnyissák a szívüket egy estére.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Mit mond el rólam, illetve a magamfajtákról, hogy mi inkább zárkózottak maradunk? </div>Aligha lehetünk nagyobb nyomás alatt, mint aki egy lövészárokban vacog.<br /><div style="text-align: justify;">Inkább épp az ellenkezője: a hétköznapi élet kevesebb stresszel jár, mint egy átlag családi összejövetel. Ha ránk is lőnének a hétköznapi életben, valószínűleg mi is ennek a stressznek <i>földelését</i>, mint a gerjesztését élnénk meg a fa köré gyűlve.</div><p></p><h4 style="text-align: left;">Stick to the ground</h4><p style="text-align: justify;">Ennél a <i>földelés </i>kifejezésnél érdemes letáborozni egy kicsit! Konkrétan a <a href="https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/28513/megkuzdes-trauma-utani-emlekbetoresekkel" target="_blank">traumaterápiánál </a>szokták ezt a kifejezést használni, és éppen az a lényege, hogy az itt és mostban tartsa az embert. Ez azért kell, mert a PTSD-nél az itt és mosttól való távolodás általában nem az ígéret földje, hanem rémálmok, flashbackek és disszociáció felé viszi az embert. </p><p style="text-align: justify;">Ebből a szempontból én pont fordítva használom a földelés szót, mivel azon elmélkedtem, hogy amikor az extrém stressz, de legalábbis megterhelő élethelyzet nyomasztja az embert, akkor éppen segíthet, ha lélekben tesz egy lépést hátra, és az itt és most helyett inkább az ott és akkorhoz köti a lelki folyamatait. Talán segíthet a gondolat, hogy a rossz helyzet nem a szabály, hanem a kivétel.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Onnan jutott ez eszembe, hogy a karácsony apropójából most a munkám során is sokszor esik szó a családi konfliktusokról. Valahol eszkalálódnak a feszültségek, más családokban viszont minden harc fel van függesztve erre a pár napra, mondván "az ünnep alatt csak szeretni lehet egymást". </div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5nUCeAwBD_ZdK7CKQVq7a_5nB75-01Sr5IvGjzrTWZ42kJuTfgbYb-7qnFV6jD44EEL-8j6G_Lg-R3Lfy3t8KiH0RK9PnKpvnN4EgK-o6RzGMC0JEBRCFL1uZc2QE2LPS9aXGz8aRevYnsnHUmjFS83ADEO8UGT6K_FODmg4EZyUsG7DXBNL3RFM/s760/BeFunky-collage-2020-04-09T140524.853.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="760" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5nUCeAwBD_ZdK7CKQVq7a_5nB75-01Sr5IvGjzrTWZ42kJuTfgbYb-7qnFV6jD44EEL-8j6G_Lg-R3Lfy3t8KiH0RK9PnKpvnN4EgK-o6RzGMC0JEBRCFL1uZc2QE2LPS9aXGz8aRevYnsnHUmjFS83ADEO8UGT6K_FODmg4EZyUsG7DXBNL3RFM/s320/BeFunky-collage-2020-04-09T140524.853.jpg" width="320" /></a></div>Elsőre arra gondoltam, hogy bevetem a kiegészítő empátia kártyát (= együttérzel a ki nem mondott tartalommal is), és majd bólogatok, hogy milyen nehéz lehet felszabadultnak lenni, amikor ennyire lefojtják az ember autentikus érzéseit, és rátelepedik a családra ez a képmutató ünneplés. </div><div style="text-align: justify;">Szerencsére közben eszembe jutott, hogy ez lehet, hogy nem empatikus reakció lenne, hanem kivetítés. Hja, én tényleg ilyen nyomasztónak élem meg a karácsonyi összejövetelt. De lehet hogy nekik más az élményük: ők - a szó szakmailag nem adekvát értelmében - földelnek. Olyasmit csinálnak, mint a gyerekek és tanárok egy régebbi karácsonyi témájú bejegyzésben (<a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2015/12/fixxxer.html" target="_blank">Fixxxer</a>): egy rítuson keresztül fejezik ki, hogy noha itt és <i>mostanában </i>harcban állnak, de amúgy próbálnak kijönni egymással. Ennek az eredeti törekvésnek a felidézésével erősítik meg az összetartozást, talán a biztonságos kapcsolatokba és világba vetett hitet is.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Mint ahogy alighanem a katonák is "földeltek" a karácsonyi fegyverszünettel: ahhoz, hogy megőrizzék az ép elméjüket, szükséges volt emlékeztetni magukat, hogy a háború a kivétel, és a béke a szabály, ahova még visszatérhetnek egy napon.</p>
<center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-89208727677483588022022-11-30T23:51:00.009+01:002022-12-01T09:40:12.637+01:00Lucifer<p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfhcTjIhZYBzkxfS3rdI3ZooXYpky6dkUZLfZeA2jVpfPWgLsV_m2hB311IKmiDYnPBCyEj-SUlDiv-L3SLxzdQtFcdpK6Vw3-wfSqWMEgTrquULQqUp8AAQv1d34VoSGSPuqz7-Nkb53xrHgzN3dhR13HTS3PTdEJghdsGZpXH8tzkOyxDq3tApY/s296/luxaeterna.png" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="296" data-original-width="262" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfhcTjIhZYBzkxfS3rdI3ZooXYpky6dkUZLfZeA2jVpfPWgLsV_m2hB311IKmiDYnPBCyEj-SUlDiv-L3SLxzdQtFcdpK6Vw3-wfSqWMEgTrquULQqUp8AAQv1d34VoSGSPuqz7-Nkb53xrHgzN3dhR13HTS3PTdEJghdsGZpXH8tzkOyxDq3tApY/w177-h200/luxaeterna.png" width="177" /></a></div>Annak ellenére, hogy a klientúrám fiatal felnőttekből áll, az egyik legérdekesebb téma számomra egy hospice előadáson merült fel a hónapban. Sokat hallottunk arról, hogyan működik a lélektan, amikor a haldoklókon próbálunk segíteni. </div><div style="text-align: justify;">Emellett, ahogy Yalomnál olvasható, halál és elmúlás miatti szorongás az egész életet, így a fiatalkort is átitató tematika. Vajon lehet-e az életátmenetekkel foglalkozó folyamatokban meríteni az utolsó nagy átmenetre szakosodott szemléletből?</div><div style="text-align: justify;">Erről elmélkedtetem ebben a bejegyzésben.</div><p></p><span><a name='more'></a></span><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">Szóval, hogy kerültem be egyáltalán egy ilyen előadásra? A novemberi "élezd meg a fűrészt" akcióm abban manifesztálódott, hogy elmentem a PSZITA VI. Ritoók Magda emlékkonferenciára, ahol számos érdekes előadásból válogathattunk. Én most egy kicsit tágabb körben kerestem újdonságokat, nem volt olyan fontos, hogy rögtön át tudjam ültetni a munkámba a hallottakat.</p><p style="text-align: justify;">Nyilván, egy egyórás előadástól aligha váltunk hospice-szakértővé. Szerencsére az előadó reálisabb célt is tűzött ki: inkább arról beszélt, hogy miben más az ő munkája a miénkhez képest.</p><p style="text-align: justify;">Segédletként megragadnám <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/10/rules-of-engagement.html" target="_blank">az előző bejegyzés</a> hadművelet-tervezős megközelítését, hátha így jobban ki tudom emelni a lényeget.</p><p style="text-align: justify;">A terep, amin mozogni kell, az a tény, hogy valaki haldoklik. Rossz fizikai és mentális állapotban van, sokat szenved, tele van félelemmel, és zéró kilátás van arra, hogy ebből ki tud gyógyulni. Ezzel szembe kell néznie neki és a szeretteinek is.</p><p></p><div style="text-align: justify;">A küldetés, hogy ilyen terepviszonyok mellett se mondjunk le az emberi méltóságról. Ő még <i>él</i>, de egy amolyan l'art pour l'art módon: nem azért bánunk vele rendesen, mert különben beperel, mert ő már nem fog senkit beperelni. Nem azért beszélgetünk vele, hogy erőforrásokat mozgósítsunk a változásért, mert már nincs hova változni. </div><div style="text-align: justify;">Az életnek egy sokkal filozófiaibb, az itt-és-mosthoz kötődő formája ez.</div><div style="text-align: justify;">A küldetés lényege, hogy enyhítsük a haldokló szenvedését, és hasonló fájdalomcsillapítás mellett segítsük az átmenetet a hozzátartozók számára.</div><div style="text-align: justify;">Ennek pedig van egy nagyon fontos, egyben nagyon drámai limitációja: az enyhítés nem jelentheti azt, hogy hamis reményt adunk az embernek. A remény ugyanis hátráltatja a felkészülést a veszteségre, a hirtelen halál pedig általában kegyetlenebb veszteség-élményt jelent, mint az, amivel már elkezdtük a béketárgyalásokat. </div><p></p><p style="text-align: justify;">A sikerhez vezető taktika pedig a szokott pszichológiai konzultációhoz képest jóval direktívebb tanácsadói stílus. Egyrészt az ember utolsó napjai krízis-szerű állapotban telnek, a hozzátartozók számára is. Amikor a krízisről meséltem korábban (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/10/suicide-song.html" target="_blank">Suicide song</a> c. bejegyzés), talán említettem, hogy jellemző rá egy beszűkült érzelmi- és tudatállapot, amikor az egyén nem feltétlen tudja átgondolni a helyzetét. Ebben az állapotban az segít, ha világosan megmondják, olykor lépésről lépésre, hogy mit kell csinálni. Haldoklók esetében ez azért is fontos, mert a legtöbb embernek nincs ezzel a témával tapasztalata, nem tudja, hogyan közelítsen hozzá, viszont nagyon kevés idő van elrendezni a dolgokat. A mulasztást pedig ezúttal nem követi pótleadási lehetőség.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><h4 style="text-align: left;">Face the thing that should not be</h4><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/f6/Europe_a_Prophecy,_copy_D,_object_1_(Bentley_1,_Erdman_i,_Keynes_i)_British_Museum.jpg/270px-Europe_a_Prophecy,_copy_D,_object_1_(Bentley_1,_Erdman_i,_Keynes_i)_British_Museum.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="373" data-original-width="270" height="200" src="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/f6/Europe_a_Prophecy,_copy_D,_object_1_(Bentley_1,_Erdman_i,_Keynes_i)_British_Museum.jpg/270px-Europe_a_Prophecy,_copy_D,_object_1_(Bentley_1,_Erdman_i,_Keynes_i)_British_Museum.jpg" width="145" /></a></div>Alapvetően, ha tanácsadási keretről van szó, paradox módon legjobban pont a "tanácsadást" szoktuk kerülni. Anno a konfrontatív stílusról írt bejegyzésben (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/06/a-konfrontacio-szabalyai.html" target="_blank">A konfrontáció szabályai</a>) fejtettem ki, hogy akkor is elég szofisztikált keretei vannak az igazsággal való szembesítésnek, ha amúgy kb. 100%, hogy igazad van. Az emberek ugyanis nem szeretik, ha belepofáznak a dolgukba, úgyhogy ha azt akarod, hogy meghallják az üzenetet, óvatosnak kell lenni.<p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Erre érdekes példa lehet, amikor egy harmadkézből megismert történetet egy volt tanáromhoz irányítottam. Vele sokat beszélgettünk arról, hogy mennyien keresik őt fel beragadt élettel, beragadt kapcsolattal, ruminációval és stagnálással.</div><div style="text-align: justify;">Gondoltam, ha ez a sztori erről szól, akkor a tanáromnak rutinmunka lesz ez.</div><div style="text-align: justify;">Lehet, hogy amúgy tényleg az volt, de a kliens nem csinálta végig a folyamatot, mivel túl kioktatónak érezte a pszichológust.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Nem mondanám, hogy teljesen meg voltam lepve: a tanárom egyszer kifejtette, hogy az ilyen eseteknél belemenősebb szokott lenni, mert mire finoman, rogersi módon kibélelve kivezeti a szorongások labirintusából az embert, már elfogyott az idő a cselekvésre.</div><div style="text-align: justify;">Hogy egy átlag példát mondjunk, van egy biológiailag optimális életszakasz arra, hogy valaki férjhez menjen és gyereket szüljön, és ahogy távolodik ettől a kortól, mondjuk szorongások miatt, egyre több nehézség kerül ebbe a projektbe. Ezeket a nehézségeket akarja megspórolni a tanárom a klienseinek azzal, hogy elspoilerezi a "majd teszek lépéseket, ha úgy érzem, hogy készen állok" stratégia következményeit. </div><p></p><p style="text-align: justify;">Ebben a történetben a műtét sikeres volt, de a beteg nem gyógyult meg. Nem követtem a folytatást, de tudtommal a problémája nem javult meg attól, hogy a pszichológus szembesítette a realitásokkal.</p><p style="text-align: justify;">Akkor most mire volt ez jó? Jó volt egyáltalán; bármilyen szempontból?</p><p style="text-align: justify;">Első ránézésre az előbb elregélt konzultációs folyamat sikertelen volt, mert a kliens nem érte el a célját.</p><p style="text-align: justify;">Második nekifutásnál azonban egy kicsit fantáziálgathatunk magáról a szituációról - vajon mi volt itt a cél? </p><p style="text-align: justify;">Volt nekem korábban egy elmélkedésem arról, hogy a problémáinkkal kapcsolatos hárítás már önmagában a célkitűzésben meg tud jelenni (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/12/konnyek-az-esoben.html" target="_blank">Könnyek az esőben</a> c. bejegyzés). Ugyanez a gondolat ment tovább a tavalyi "mit kezdjek az életemmel" bejegyzésben (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/11/verzioszam.html" target="_blank">Verziószám</a>), ahol felmerült, hogy alkalmanként a kliens csak kis dolgokban, hétköznapi szokások, helyzetek szintjén akar változtatni, miközben az elakadás jóval összetettebb, a személyiségfejlődés mélyebb rétegeiben keresendő.</p><p style="text-align: justify;">Az első bejegyzés igazából nem is a hárításra fókuszált, hanem a pszichológia humanisztikus oldalára; azaz milyen jó is, amikor a szakember a sok probléma mögött meglátja és visszatükrözi az <i>embert</i>.</p><p style="text-align: justify;">De mi van, ha ez az ember nem őszinte, még magával sem?</p><p style="text-align: justify;">Mi van, ha szimpla párkapcsolati elakadásnak állítja be a valójában épp veszni látszó intimitás-krízist?</p><p></p><div style="text-align: justify;">Igen, a pszichológiai konzultáció egy szolgáltatás, és igen, aki igénybe veszi, az ügyfél, tehát igen, neki lehetnek elvárásai. De azért ez mégsem a McDonald's. </div><div style="text-align: justify;">Vajon tényleg akkor jó egy pszichológiai konzultáció, ha a szakember asszisztál ahhoz a maladaptív megküzdéshez, hogy becsapod magad, csak hogy enyhüljön a szorongás? (fun fact: egy órán elmagyarázták, hogy mikor és miért igen, de most maradjunk a retorikai kérdésnél egy kicsit!)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><p></p><h4 style="text-align: left;">To live is to die</h4><blockquote><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">"You have been dying since the day you were born</span></div><span style="font-size: x-small;"><div style="text-align: right;">You know it's all been planned</div><div style="text-align: right;">The quartet of deliverance rides"</div></span></blockquote><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Metallica: The four horsemen</span></div><p style="text-align: justify;">A hospice-ban ugye kerek-perec megmondják, hogy már fölösleges tartós tejet venned, és akármilyen igazságtalannak érzed, itt az idő, hogy elrendezd a dolgaidat. A halállal szemben nem fellebbezhetsz, nem vitatkozhatsz.</p><p></p><div style="text-align: justify;">De az élettel szemben igen?</div><div style="text-align: justify;">Az életnek nincsenek olyan törvényszerűségei, mint a halálnak?</div><div style="text-align: justify;">Dehogy nincsenek.</div><div style="text-align: justify;">Nem ugyanannyira könnyű párt és munkát találni, nem ugyanannyiért lehet biztosítást kötni, és nem ugyanannyira könnyű regenerálódni a másnaposságból az élet különböző pontjain.</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhudXms0qVyZMOQgocAHsV0_QMcm0A76KR2yT50dSN6a68MN51ei8CNfKFFeqLQDFTiT4_uaUYBihvhItrPwrfAqoWlq3yrr8oWvwFpm4rIzlwt1AoJ5inDF1fJY5ZMnmeUjnxZyR3mXM0g_LmvtUjKt8vBrKqNDniAxRYyzEZDmj7E_Gl4BHxJjLk/s755/ikea_utmutat.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="505" data-original-width="755" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhudXms0qVyZMOQgocAHsV0_QMcm0A76KR2yT50dSN6a68MN51ei8CNfKFFeqLQDFTiT4_uaUYBihvhItrPwrfAqoWlq3yrr8oWvwFpm4rIzlwt1AoJ5inDF1fJY5ZMnmeUjnxZyR3mXM0g_LmvtUjKt8vBrKqNDniAxRYyzEZDmj7E_Gl4BHxJjLk/s320/ikea_utmutat.jpg" width="320" /></a></div>Tavaly egy optimistább bejegyzéssel zártam az évet (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/12/az-elet-nevu-game.html" target="_blank">Az élet nevű game</a>), amiben az volt az egyik gondolat, hogy "amíg van levegő a tüdődben, tudod az üzenetet". Ez jól hangzik, de az az analógia előzi meg, hogy ha nem tudsz jól játszani egy játékkal, tévesen ítélhetsz meg egy helyzetet vesztesnek, ergo nem szabad feladni a próbálkozást, hogy rájöjj a megoldásra. Egy kis kiegészítés ehhez: ha nem tudsz játszani a játékkal, akkor nem biztos, hogy egyhamar rájössz a megoldásra. </div><div style="text-align: justify;">Szokás mondani, hogy "addig üsd a vasat, amíg meleg". Tényleg terápiás agresszió, ha a pszichológus felhívja a figyelmet a természet törvényeire, hogy a vas márpedig szépen magától lehűl, és egy bizonyos ponton már hiába fogod ütni, nem tudod formálni?</div><p></p><p style="text-align: justify;">No de ha még közmondásunk is van erre a témára, akkor miért nem kezdenek el kovácsolni az emberek, amikor még könnyebben érnének el eredményeket vele?</p><p></p><div style="text-align: justify;">Van egy olyan hipotézisem, hogy azért, mert nehéz elfogadni, hogy a vas nem lesz mindig meleg, magától lehűl, és még rezsicsökkentés mellett is egyre drágább lesz újra hevíteni.</div><div style="text-align: justify;">Magyarul öregszel és meg fogsz halni, és ez ellen semmit sem tehetsz.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Igazából ez a hipotézis csak szűkebb értelemben a sajátom, lényegében ez Yalom Egzisztenciális pszichoterápia c. könyvéből származik. Azon az oldalon, ahol felvezeti az elképzeléseit, több idézetet is összegyűjt neurotikus páciensekkel dolgozó szakemberektől. Ilyeneket írtak, hogy a neurotikusok "inkább lemondanak a hitelről (élet), hogy elkerüljék a törlesztést (halál)", "a nemlét elkerülése a lét kerülése által", illetve hogy a teljes megsemmisülés elől az élet teljességétől való meneküléssel próbál megszökni az ember. </div><div style="text-align: justify;">A könyvben olvasható halálszorongás az emberi élettel együttjáró egzisztenciális alapszorongások egyike; ergo mindenkinek, akinek van emberi élete, annak van halálszorongása is.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Az analitikus megközelítés szerint a szorongást valamilyen hárítómechanizmussal próbálja kezelni az ego, e mechanizmusok között pedig vannak egészen szofisztikáltak és egészen robosztusak is.</div><div style="text-align: justify;">A fenti idézetek arra világítanak rá, hogy az ép elméért folytatott buzgó munka során az ego alkalmanként kiönti a fürdővízzel együtt a gyereket is. (hozzátéve, úgy emlékszem, Yalom mintha már annyira nem ragaszkodna a neurózis kifejezéshez) </div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Az én megfejtésem tehát az, hogy az ember azért halogatja a sorsfordító, fontos döntéseket, mert az élet mozdulásai felkavarják a halálszorongását is, azt meg csak ilyen hárítómechanizmusokkal tudja féken tartani.</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkd6jKXkFicKL3gzIF12OZbmXPhr05YtYAMmT0UJ4dNSA3CSCURQM-9MJ2t1g_mvudXUM5KsxKiwGABm3mJYBiJ6LmXDY8XyAIvSduVAQXjW1eNmskstGpIkH8aWB5XlkQFFblX4hzwsoaN0AUNqKyhtnWpAw3h8IttYH43sy95QFG9QjKmDtzMBg/s582/nowrongnoknow.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="582" data-original-width="440" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkd6jKXkFicKL3gzIF12OZbmXPhr05YtYAMmT0UJ4dNSA3CSCURQM-9MJ2t1g_mvudXUM5KsxKiwGABm3mJYBiJ6LmXDY8XyAIvSduVAQXjW1eNmskstGpIkH8aWB5XlkQFFblX4hzwsoaN0AUNqKyhtnWpAw3h8IttYH43sy95QFG9QjKmDtzMBg/w151-h200/nowrongnoknow.jpg" width="151" /></a></div>Végülis az élet vasát ütni tényleg nem stresszmentes dolog. Ahogy kalapálsz, érzed, hogy egyre nehezebben formálható, egyre jobban hűl, te meg még igazából nem is tudod mit akarsz kialakítani pontosan, de ha tudnád is, még kovácsinasnak is alig tanultál be, azt se tudod, mit csinálsz éppen.</div><div style="text-align: justify;">No pressure.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Ezen a ponton kötnék vissza a hospice-hoz. Az is a halálszorongással dolgozik, csak a maga nyers valóságában, nem távcsövön keresztül szemlélgetve. </div><div style="text-align: justify;">A hospice-ban a direktív, konkrét tanácsokat adó pszichológus adekvátan reagál a helyzetre.</div><div style="text-align: justify;">Vajon az a tanácstalanság, amit egy életátmenetnél él át valakit, nem hasonlít-e inkább ahhoz a tanácstalansághoz, amikor küszöbön áll a halál? Vajon nem esne-e jobban inkább egy stabil, kompetensebb személy mentoráló tanácsa ilyenkor, mint a szokásos "te mit gondolsz...; szerinted mi lehet ez...; esetleg úgy érzed hogy...; ahogy hallgatlak, érdekes, hogy..." katalizáló/támogató manőverei?</div><p></p><p style="text-align: justify;">Ezek retorikai kérdések.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Ami szerintem nem retorikai kérdés, hogy annyit át lehetne venni a hospice-ból, hogy nem tekintjük támogató attitűdnek azt, ha hamis reményt szórunk a sebre. </div><div style="text-align: justify;">Igen, tényleg tudod az üzenetet, amíg van a tüdődben levegő. De azért a legtöbb kikötőben van valamiféle menetrend, és ahogy a szólás tartja, van, hogy "ez a hajó már elment", és a legautentikusabb dolog, amit tehetsz az ügyben, hogy megtanulsz ezzel együttélni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><p></p><h4 style="text-align: left;">A retorikai kérdések megválaszolása</h4><p style="text-align: justify;">Miért nem ugrok most neki mégsem a hospice könyveknek?</p><p style="text-align: justify;">Mert bár a halálszorongás mindkét esetben lehet téma, az életátmenetek és a haldoklás mégis más terep, más küldetés, más taktika kellene legyen.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Az életátmenetnél nem csak pár napod marad, hogy elrendezd a dolgaidat, hanem több évtized. Talán még nincsenek is "dolgaid". </div><div style="text-align: justify;">Önmagunk átverése nem csak abban nyilvánulhat meg, hogy letagadjuk a probléma mélységét, hanem abban is, hogy letagadjuk, hogy a megoldásban mi vagyunk a főszereplők. Az én-erők olyanok, mint az izmok: akkor fejlődnek, ha van terhelés, olykor kimerítő és fájdalmas is. Tehát jobban esik a stabil és kompetens mentor, ám valójában csak igényünk, nem érdekünk, hogy valaki megmondja, mit kell csinálni.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Na jó, de hát azért az mégiscsak jót tesz, ha konfrontálnak minket azzal, hogy épp eltékozoljuk megoldásra használható időt, nem?</div><div style="text-align: justify;">Van, hogy igen. Emellett, a szakma egyik alapszabálya, hogy nem teheted tönkre a kliens megküzdő mechanizmusait. Mivel mindenkiben van szorongás, mindenkinek van esélye rá, hogy ledobdja az ékszíjat, ha ezek a szorongások elszabadulnak. Lehet, hogy a struccpolitika egy maladaptív megküzdési mechanizmus, de - ahogy mi mondjuk - kompenzált állapotban tartja az embert. Addig ezt nem szabad elvenni tőle, amíg nem tudunk neki jobbat adni.</div><div style="text-align: justify;">A hospice-ban idői nyomás alatt van az egész folyamat, nincs idő ezeket kifejleszteni.</div><div style="text-align: justify;">Minden más folyamatban én javasolnám, hogy az időt inkább befektetésnek, mint veszteségnek tekintsük!</div><p></p>
<center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-15220826606941316592022-10-31T23:27:00.011+01:002023-05-31T10:31:30.091+02:00Rules of engagement<p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSB5RyLJ22UG0VaWnQvLCPnQeRo1Nq5ltUbilLnF1x83oy4oYCAv2GG9Eg8PKfYQzx9AdHWijRfRAIs2vsxcrWG6lM9i4nlZICrmih5LgANo-pBs_bFWAsmEprTYXC1m1Uc9qIT0sX82TtomXIKKotSfMfuEt_W_T0Q2kzQDMOBbSnNuBR8y9Urao/s1920/military_plan.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1920" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSB5RyLJ22UG0VaWnQvLCPnQeRo1Nq5ltUbilLnF1x83oy4oYCAv2GG9Eg8PKfYQzx9AdHWijRfRAIs2vsxcrWG6lM9i4nlZICrmih5LgANo-pBs_bFWAsmEprTYXC1m1Uc9qIT0sX82TtomXIKKotSfMfuEt_W_T0Q2kzQDMOBbSnNuBR8y9Urao/w320-h181/military_plan.jpg" width="320" /></a></div>A konzultációs munka egyik legizgalmasabb szakasza a tervezés. Valójában már a bejelentkezés alatt elindul az agykerék, hogyan lehet majd felépíteni ezt a folyamatot, milyen főbb célok lehetnek, hol várhatók buktatók, mire lehet támaszkodni?</div><div style="text-align: justify;">Ez a bejegyzés arról szól, hogy ez a tervezési folyamat mennyire tudatos, és hogy lehet túl sokat és túl keveset is készülni egy konzultációra. Illusztrációként a filmekben látott hadműveleti előkészületeket használtam, hogy egy kicsit kitérjen a hétköznapi medréből a dolog.</div><div style="text-align: justify;">Bár az írásban elsősorban a szakmámnak és a háborús filmeknek hódolok, kis kreativitással a hétköznapi életben is tudod használni az üzenetet. Legalábbis ha vannak célok, amiket szeretnél elérni.</div><p></p><span><a name='more'></a></span><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">Egy korábbi bejegyzésben (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/08/utinaplo-vol-2.html" target="_blank">Útinapló 2</a>) meséltem egy elméleti jellegű összehasonlításról, amelyben Peti kollégám és a saját konzultációs stílusomat állítottam egymással szembe. Máshogy konceptualizáljuk a problémát, más stratégiával is derítjük is fel, és más elméleti keretek alapján keressük a megoldásokat is. Morfondíroztam is, hogy fér bele neki ilyen alaposság olyan kevés időbe, mint ami a munkahelyünkön van?</p><p></p><div style="text-align: justify;">Ennek a morfondírozásnak az az alapja, hogy nálunk kifejezetten rövid, hat alkalomra optimalizált tanácsadást kapnak a kliensek. Ennyi idő alatt amúgy simán lehet jó eredményeket elérni, de tény, hogy nem <i>bármilyet</i>. Nagyon világos célkijelölés és konzultációs szerződés kell ahhoz, hogy ennyi időbe beleférjen a feltárás, átkeretezés és levezetés is. </div><div style="text-align: justify;">Mint sejthetitek, az egyetemen, de még a szakképzésen se igazán erre az idői keretre készítenek fel. Aki elkezd pszichológusként dolgozni, könnyen esik abba a hibába, hogy némiképp nagyvonalúan bánik az idővel, mivel inkább a folyamat szakmai aspektusára tanították meg odafigyelni, nem az erőforrásokra.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Ezt az oldalt valahogy munka közben ismered meg, esetmegbeszélőkön és szupervíziókon. Hallottam is már elég sztorit, amikor a - fizetős - kliens elégedetlen volt, mert pár alkalom után még mindig a nulladik lépésnél járt a folyamat. Pedig a kolléga mindent jól csinált - a könyv szerint. A könyvből megtanulod, hogy milyen sok információra van szükséged, hogy lásd a teljes képet, lásd, hol és milyen munkára volna lehetőség, milyen technikákkal, milyen elméleti keretben, illetve egyáltalán a te súlycsoportod-e a kliens? Ez tényleg jó szisztéma. Csak mire a végére érsz, le is jár a hat alkalmad. Márpedig ha hat alkalom alatt is lehet sikerre jutni, akkor nem drága egy kicsit a könyvet követni?</div><div style="text-align: justify;">Vajon hogyan tudod eldönteni, hogy mikor kell végig tolni a könyv szisztémáját, és mikor kell "sekélyesebbnek" lenned?</div><p></p><p style="text-align: justify;">Vajon hogy tud a nálam szisztematikusabb (=elvileg több időt igénylő) Peti ugyanolyan jó eredményeket elérni, mint én, ugyanannyi idő alatt?*</p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: x-small;">*Ha csak ezt akarod megtudni, megspórolnám neked a tovább olvasásra szánt időt: nem tudom, hogy csinálja. Csak arra van sejtésem, hogy miért sikerül neki.</span></p><h4 style="text-align: left;">Terep</h4><p style="text-align: left;"></p><blockquote style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">"Jó vagyok, de ennyire nem."</span></blockquote><span style="font-size: x-small;"><div style="text-align: right;">Évi kolléganő dolgozik a konzultációs szerződésen</div></span><p></p><p style="text-align: justify;">Ismerni az első interjúról szóló könyveket amúgy nem hülyeség. A hadműveleti allegória keretein belül maradva ezekből lehet megtudni, hogyan kell egy rendes felderítést elvégezni. Nyilván biztonságosabban mész bele olyan dolgokba, ahol ismered az összefüggéseket, a lehetséges buktatókat, illetve hogy egyes témák mennyire érzékenyek.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://static.independent.co.uk/s3fs-public/styles/story_medium/public/thumbnails/image/2016/12/13/10/dunkirk-poster-2.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="794" data-original-width="564" height="200" src="https://static.independent.co.uk/s3fs-public/styles/story_medium/public/thumbnails/image/2016/12/13/10/dunkirk-poster-2.jpg" width="142" /></a></div>Ha belegondolsz, eléggé megváltozik a helyzetről kialakított képed, amikor kiderül, hogy a kliens által diszkréten "páromként" említett partneri kapcsolat valójában nem olyan, mint amilyennek gondoltad (vagy azért, mert nem heteroszexuális, vagy azért, mert éppen az).</div><div style="text-align: justify;">Hasonlóképpen, jobb előbb tudni egyes traumákról és veszteségekről, mielőtt a "humor a legérettebb hárító mechanizmus és remek katalizátor" elvhez nyúlsz (=ne lövöldözz gyúlékony anyag mellett).</div><div style="text-align: justify;">Kifejezetten lényeges információ, hogy a kliens önszántából jelentkezett-e be hozzád, vagy egy hozzátartozó kérésére - esetleg pont szembeszállva egy hozzátartozója akaratával? </div><div style="text-align: justify;">Amúgy milyen családja van? Milyenek ott a viszonyok? Inkább feltöltik, vagy inkább leszívják a mentális energiáit?</div><div style="text-align: justify;">Fontos, hogy képes-e dolgozni, tanulni, mennyi sikert él meg ezeken a területeken?</div><div style="text-align: justify;">Van-e már neki valamilyen diagnózisa, szedett-e már gyógyszert?</div><p></p><p style="text-align: justify;">Ez csak pár példa, hogy mennyi minden lehet egy konzultációnál, amit jobb még az <i>elején</i> tudni.<br /></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Azoknál az eseteknél, amikor a kliens kifogásolta, hogy öt alkalmon keresztül még mindig csak az ismerkedés megy, nem biztos, hogy nekünk is túlzónak kell tekinteni a kolléga stratégiáját. </div><div style="text-align: justify;">Ha bedob a kliens egy többrétegű célt, mondjuk hogy "szeretnék megtanulni jobban bízni a párkapcsolatban", akkor az a logikus lépés, hogy először kialakítunk egy modellt erről a célról, illetve a hozzá fűződő erőforrásokról és akadályokról. Nagy célhoz nagy felderítés kell.</div><p></p><p style="text-align: justify;">A felderítés alapján lehet döntéseket hozni: belekezdünk, vagy inkább küldjük tovább az illetőt pszichoterápiára, pszichiátriára, stb? </p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Nyilván, a kliens csalódott, ha öt alkalom után tovább küldik egy pszichoterapeutához, mert ő azt hitte, hogy már eddig is terápián volt (hiába mondtad neki, már az elején, hogy amúgy nem).</div><div style="text-align: justify;">Valójában ennyi a tanulság: az első interjú (= felderítés) része a folyamatnak, de alkalmanként nem csak az első, de az utolsó fázis is. Legalábbi az adott szakembernél. Végülis az lenne a cél, hogy az ember azt a segítséget kapja, ami hosszú távon a legjobb neki!</div><p></p><h4 style="text-align: left;">Taktika</h4><blockquote><p style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">"Ha behatol az ellenség területére, a tábornok legfontosabb elve az, hogy mély behatolás esetén összetömörítse, csekély mértékű behatolás esetén pedig szétterítse a csapatatait."</span></p></blockquote><p style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Szun-Ce: A háború művészete - A kilenc terep </span></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipQ-J2q3BnlZFr1oXphYNQ2EY9hQ5itqzv0b95mbJGCHWKCfr4b1PGTF3t--M6Ie9g0ed-sfRnqhfmmPMBgxcLdQ3XjmJ2_y-eY391sOVeAofIS7DP0VEdVdb0JLVYlWqnBWIGfUqmPwyPGdh4BxhWegRvHJ3j1EgXfqrLwAer1XQyjkxkV8pFpL4/s2000/WHN-Market-Garden-1.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1377" data-original-width="2000" height="138" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipQ-J2q3BnlZFr1oXphYNQ2EY9hQ5itqzv0b95mbJGCHWKCfr4b1PGTF3t--M6Ie9g0ed-sfRnqhfmmPMBgxcLdQ3XjmJ2_y-eY391sOVeAofIS7DP0VEdVdb0JLVYlWqnBWIGfUqmPwyPGdh4BxhWegRvHJ3j1EgXfqrLwAer1XQyjkxkV8pFpL4/w200-h138/WHN-Market-Garden-1.jpg" width="200" /></a></div>Ahogy nézem ezeket a háborús filmeket, azt szoktam látni, hogy amikor megtervezik a szereplők a hadműveleteket, a felderítés után elgondolkodnak a saját bevethető erőforrásaikon. Ebben olyanok vannak benne, hogy hányan vannak (= tovább tudom küldeni?), milyen fegyvereik vannak (=módszerek és konzultációs technikák), mennyire jó a kiképzésük, mennyi idejük van a feladat végrehajtására?</div><div style="text-align: justify;">És ami a legfontosabb: mi a küldetés lényege?</div><div style="text-align: justify;">Teljesen más taktikát igényel, amikor ismeretlen terepen kell megvetned hosszú távra a lábadat, hogy pacifikálhasd (=terápia), mint amikor egy konkrét célpontot kell egy kisebb alakulattal kiiktatnotok (=konzultáció). </div><p></p><p style="text-align: left;">Szerintem igazából itt kezdődik a művészet-része a szakmának.<br /></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Egy kliens nyilván nem tudja megadni ezeket az információkat: ha átlátná ezeket, nem jönne szakemberhez sok pénzért. </div><div style="text-align: justify;">A szakembernek a dolga kidolgozni a haditervet. Neki kell megoldani a felderítést, hogy milyen eszközökkel ugrik neki a feladatnak, és milyen erőforrások kellenek a sikerhez. Neki kell felismernie a terepet, vonulni rajta, támadni, visszavonulni, állásokat kiépíteni. </div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Az izgalmas ebben az, hogy ezt nem csak egyféleképpen lehet csinálni. Tényleg sokat segít a "könyv", de csak akkor, hogy ha kiegészítőként használod: a helyzet értelmezését nem csinálja meg helyetted. Ahogy más szakmában, itt is igaz, hogy a megtanult anyag nem pótolja az intelligenciát. </div><div style="text-align: justify;">Az intelligenciának pedig ezer arca van.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Amennyire látom, Peti több erőforrást fordít a felderítésre. Nem esik bele abba a hibába, hogy bejáratja a katonákkal az egész dzsungelt (=klinikai első interjú), de mindig figyel arra, hogy ismerje az ellenőrzése alá eső terepet. Magyarán, kontextusba helyezi a kliens által hozott problémát, olyan témákra is kitérve, amelyekről az illető nem is gondolta volna, hogy relevánsak lehetnek. Ezzel együtt Peti több mélységű védelmi állásokat is épít ki: innentől, bármi jön elő, életesemény vagy transz-generációs átok, össze lehet kötni egy korábban átbeszélt területtel.</div><div style="text-align: justify;">Vagy nem t'om. Én ilyennek látom kívülről, majd lehet elmeséli a stratégiáját, ha akarja.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtoRN2gaBdJ49mBl2uEvtIoNb58hZjJFG0_w4K-_4P2rvRbmieGnEvqRMAlN5b8-z1o_zHh5Ch3xIS-jOCm_LBiwhaOfWprfhzI_qniqTR-TaVvw94yLI6Fx4qKcBVOocXEklOcdjFgZNimTRTR1oZzRiuBNzXyVCmS_cmXSzE4ZDGhR7xq_4Ko9E/s556/szerzodes.png" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="305" data-original-width="556" height="176" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtoRN2gaBdJ49mBl2uEvtIoNb58hZjJFG0_w4K-_4P2rvRbmieGnEvqRMAlN5b8-z1o_zHh5Ch3xIS-jOCm_LBiwhaOfWprfhzI_qniqTR-TaVvw94yLI6Fx4qKcBVOocXEklOcdjFgZNimTRTR1oZzRiuBNzXyVCmS_cmXSzE4ZDGhR7xq_4Ko9E/s320/szerzodes.png" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">A saját taktikámról többet tudok mesélni. Rám nagy hatással volt a TA-s "szerződés-modell", amit itt a blogon is ezerszer emlegettem már. Ez a modell nagyban épít a szabad akarat elvére és a személyes felelősségre.</div><div style="text-align: justify;">A mellékelt ábrán a legfontosabb vonal a sárga, ami a kliens önmagával kötött megállapodását jelöli. A folyamat során ezt tökéletesítjük - ha ez sikeres, a többi vonal automatikusan igazodik hozzá. Aki jobban tudja, hogy mit vár önmagától, az jobban tudja azt is, hogy mit vár a másiktól, esetünkben a pszichológusától, és jobb eséllyel tudja eldönteni, hogy a pszichológus által biztosított keretek segítenek-e elérni a célját.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ez még önmagában nem különbözik Peti "kiépített állások és a terep ismerete" taktikájától.</div><div style="text-align: justify;">A fő különbséget alighanem az adja, mennyire szűk vagy tág fókuszt hagyunk a beszélgetésnek.</div><div style="text-align: justify;">Az én célom az (az ábrán a fekete vonal), hogy minden alkalommal legyen egy ilyen "aha-élménye" a kliensnek, ezért igyekszem a kijelölt célnál maradni, és kisebb lépéseket teszek csak más témák irányába*. Emiatt előfordul, hogy tényleg nem rendelkezem minden információval a terepről, és inkább nekem lesz "aha-élményem" menet közben.</div><p></p><p style="text-align: left;">*<span style="font-size: x-small;">Olyanra is tudok szerződni, hogy hagyom a te lelkedet dolgozni, te hozod a napi témát, te hozod a tempót, én csak segítek összeállítani a teljes képet. Szeretem az ilyen puzzle-nyomozásokat is. Csak az nem hat alkalom lesz.</span></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ha össze kéne minket hasonlítani, akkor Peti stílusát a vietnámi háborús filmekben lehet látni, ahol az amerikaiaknak vannak állásai, és széthúzva a csapataikat, óvatosan derítik fel a környéket (csak Peti nem gőzöl be közben). Ebben az a művészet, hogy jó helyre kell lerakni az állást, és okosan kell járőrözni, hogy ne sétáljunk bele egy csapdába.</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhx8IOGDRdrbXmx5NPyu4-DEmMhBYVCj16J6XcKqAiTbDr-CrKhZhIe8p5O3FI0lalfjN_2e_UJQuc48CAIgDtOhE653k2-AhebiS-0fARAPPq-tuUEu4YjpsU8ciWog4K4y7PkHiTABO6ZHL90atPN-XrtPb8ei18kCep5cjFxYScYiiQ5ZXEDpJI/s800/band-of-brothers-crossroads-173.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="113" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhx8IOGDRdrbXmx5NPyu4-DEmMhBYVCj16J6XcKqAiTbDr-CrKhZhIe8p5O3FI0lalfjN_2e_UJQuc48CAIgDtOhE653k2-AhebiS-0fARAPPq-tuUEu4YjpsU8ciWog4K4y7PkHiTABO6ZHL90atPN-XrtPb8ei18kCep5cjFxYScYiiQ5ZXEDpJI/w200-h113/band-of-brothers-crossroads-173.jpg" width="200" /></a></div>Az én stílusomat inkább a világháborús filmek rohamosztagosainál lehet megfigyelni, akik akkor derítik fel a következő lövészárkot/kiépített állást, miközben épp elfoglalják. Ebben az a művészet, hogy jól kell kiválasztani a következő árkot, kezelni kell az abban felmerülő akadályokat, és dinamikusan kell tudni visszavonulni, ha ez mégsem jött össze.</div><p></p><p style="text-align: left;">A stílusaink közötti különbséget valószínűleg a munkaszocializáció is magyarázza. <br /></p><div style="text-align: justify;">Peti repült órái leginkább a térítésmentes hat alkalomból származnak, ahol nagyjából biztos, hogy ezt a hat alkalmat igényelni is fogja a kliens, sőt, néha még el is kell magyarázni, hogy a sikerek ellenére le kell zárni, mert ennyiből lehet gazdálkodni.</div><div style="text-align: justify;">Ezzel szemben én évek óta dolgozom piaci keretek között is, ahol elemi érdekem, hogy a kliensben hamar kialakuljon az az érzés, hogy jó helyre jött, értik a problémáját, és a másik elkötelezett abban, hogy segítsen neki. A legjobb, ha ez már az első alkalmon beindul.</div><br /><p></p><h4 style="text-align: left;">Kiképzés </h4><blockquote><p style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">"Az iránytű nem azt mutatja meg, merre kell menned. Csak azt, hogy merre van észak."</span></p></blockquote><p style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Ezt én mondtam a nyári önismereti vívóedzésen</span></p><p style="text-align: justify;">Akár Petihez, akár hozzám tereli a sors a jelentkezőket, jó eséllyel adekvát szolgáltatást fognak kapni. Noha mindkettőnknek megvan a maga működésmódja, de megvan a megfelelő felkészültségünk, hogy ezt a módot a helyzethez, azaz a terephez, küldetéshez és erőforrásokhoz igazítsuk. Bőven van még hova fejlődnie mindkettőnknek, de az újonc fázist már mindketten magunk mögött hagytuk.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Milyen akkor az újonc?</div><div style="text-align: justify;">Mármint - a <i>rosszul képzett </i>újonc?</div><p></p><p style="text-align: justify;">Ő az, aki agyatlanul használja ezek a taktikákat, amolyan trial-error jelleggel. Igazából mindegy is, melyiket.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Egy cikkben olvastam, hogy miért volt oly kevéssé hatékony az amerikaiak által kiképzett afgán hadsereg a tálibok ellen? Nos, ha drasztikusan fogalmazunk, akkor még az sem igaz, hogy "az amerikaiak által kiképzett" - az együttműködés keretei már az elején szétestek.</div><div style="text-align: justify;">Az egyik szemléletes példa arról szólt, ahogy lőttek. Amit az amerikaiak manapság tanítani próbálnak a katonáknak, hogy rövid, célzott sorozatokat adjanak le. Így csak azt találják el, amit tényleg kell, és jobban be tudják osztani a lőszert a bevetés végéig.</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbusXI71ElZbZnwgU376nvQpp_nOft2kmZ-DW8A5rY1m5lYDRRlGcXhIEEUNZAoJcsf2ndwksDwQQeyoPwp3Q5e_gX18qiTQYG3zDHrI7_B1PETblSf2LBrMsLE_mnBnVGU6d5IQxeRTf1Rolr4bxKBl4zh3vu9Q0nBL4AJrbS5VXz8kW_Ono3wWs/s500/spraywc.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="421" data-original-width="500" height="168" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbusXI71ElZbZnwgU376nvQpp_nOft2kmZ-DW8A5rY1m5lYDRRlGcXhIEEUNZAoJcsf2ndwksDwQQeyoPwp3Q5e_gX18qiTQYG3zDHrI7_B1PETblSf2LBrMsLE_mnBnVGU6d5IQxeRTf1Rolr4bxKBl4zh3vu9Q0nBL4AJrbS5VXz8kW_Ono3wWs/w200-h168/spraywc.jpg" width="200" /></a></div>Ezzel szemben az afgánok a katonai szlengben "spray and pray" néven futó megoldást favorizálták. Ez azt jelenti, hogy jó hosszú, kaszáló jellegű sorozatokat lőnek ki, aránylag gyenge célzással. Akik igazán menők, még vállhoz sem emelik a fegyvert, csak úgy, csípőből tüzelnek, mint a nyolcvanas évek - amúgy amerikai - akciófilmjeiben. Ehhez ugye korlátlan erőforrások és magas hibatűrés kellene, ami manapság már annyira nem divat.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Na, hát a gyengén felkészült újonc (vagy nem újonc, de gyengén felkészült) az, aki a spray and pray taktikát választja.</div><div style="text-align: justify;">A legszemléletesebb példa erre, amikor fogja a klinikai interjú összes kérdését, és gépiesen végigtolja mindet egy tanácsadási helyzetben. Jól megszórja a klienst kérdésekkel, a többség nem talál el semmit, de ahogy anno az akciófilmekben is láttuk (vagy ma az afgán hadseregtől), itt kérem kemény munka zajlik.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Félreértés ne essék, a klinikai interjú, sőt, a spray and pray is nagyon hasznos a megfelelő kontextusban. Maga a kifejezés, ha nem tévedek, a vietnámi háborúból származik, amikor a vietkong nagy hatékonysággal tudott megbújni a susnyásban, egész közel az amerikai katonákhoz. Ők meg jobb ötlet híján néha megsorozták a bokrokat, háthat lapul bennük egy ellenséges katona. Hasonló módon, amikor mondjuk klinikumban dolgozol, és kapsz egy <i>nehéz pácienst</i>, akkor nyilván végig kérdezel minden lehetséges területet, mert nem tudhatod, hogy hol lapul egy trauma vagy séma, amit triggerelve belobbanthatsz egy öngyilkossági krízist.</p><p style="text-align: justify;">De ha nincsenek bokrok, nem kell rejtőzködő ellenségre számítani, akkor azért csak spórolni kéne azzal a lőszerrel, nem? Meg nem kéne eltalálni a kliens anyját, csak mert pár kanonizált szakértő mindig az anyákra céloz, ugye?</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Természetesen a válogatatlan kérdések áradata csak egyik formája a spray and praynek.</div><div style="text-align: justify;">Ugyanilyen, ha az első elakadásnál pszichiáterhez akarunk mindenkit küldeni, vagy ha nem beszélgetünk igazán a klienssel, hanem kvázi random módszerekkel bombázzuk, mert azoknak van nevük, és aminek neve van az tudomány, és aki a tudomány eszközeivel él, az ugye kompetens.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Ezen a ponton rá is fordulnék arra a kérdésre, hogy miért alkalmazza valaki a spray and pray taktikát, amikor már a kliens nevét is csak öt év egyetem után vagyunk jogosultak megkérdezni?</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Az ukrán háború és egyéb kríziskezeléses feladatok kapcsán írtam a helyzetfüggő vezetésről a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/03/kaszalas-vol2.html" target="_blank">Kaszálás2</a> c. bejegyzésben.</div><div style="text-align: justify;">Abban volt a szakmai érettség és a pszichés érettség tengelye: a szakmai azt jelenti, hogy jól tudod kezelni a feladatot (tudod: terep, küldetés, erőforrások), a pszichés pedig a motivációdat, önbizalmadat jelenti.</div><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwsg-Fj2G1ZEmw__6zt63FdbElI9hvtP1Wn54687HZmbrCK4iA8srYae-YyVRWPlT9mHLwRFfhJve3_aSGkCf2K8mgDS8LGHfKVB-vZ_ydY3_5SlxYRRUn5s6xBVcU_Zq5zYx2cIrWUOoiqunKrSvOML_3QI-XOLWVoNOj79cYm9u6BKMtJpn_6MM/s400/tenor.gif" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwsg-Fj2G1ZEmw__6zt63FdbElI9hvtP1Wn54687HZmbrCK4iA8srYae-YyVRWPlT9mHLwRFfhJve3_aSGkCf2K8mgDS8LGHfKVB-vZ_ydY3_5SlxYRRUn5s6xBVcU_Zq5zYx2cIrWUOoiqunKrSvOML_3QI-XOLWVoNOj79cYm9u6BKMtJpn_6MM/w200-h200/tenor.gif" width="200" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Nyilván, aki nem tud felépíteni fejben egy konzultációs folyamatot, nem tudja megkülönböztetni a lényeges és lényegtelen információkat, nem látja maga előtt az elágazásokat, játszmákat, stb., az szakmailag (még) nem érett. Ő jó eséllyel fog valamilyen szakirodalomhoz nyúlni, ám az információ nem pótolja az intelligenciát, így az olvasott eszközöket spray and pray keretben fogja használni.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Az az ember pedig, akinek öt éven keresztül tanítják az egyetemen, hogy milyen etikátlan, ha önálló szakmai döntéseket hoz, nyilván nem is fog egyhamar önálló szakmai döntéseket hozni. De itt nem a szakmai érettségről van szó: lehet, hogy amúgy elég jól átlátja a helyzeteket, de nem bízik a saját helyzetértékelésében. Nála spray and pray a "túl sok" formájában jelenik meg: túl sokat olvas utána, túl sok szupervíziót vesz igénybe, túl sok klienst küld tovább vagy nem vállal, stb. Olyan, mint a filmekben az a katona, aki szanaszét lövöldözik mindenfelé, egyrészt mert fél, hogy az ellenség bármelyik bokorból előugorhat, másrészt mert reméli, hogy így hamarabb eltalál valamit, és akkor hazaengedik. Vagy csak pánikol, és nem tud célozni.</p><h4 style="text-align: left;">Spray and pray - big no-no</h4><blockquote><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">"Vonal - big no-no"</span></div></blockquote><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Tomi barátom ezt a címet adta a helyes lábmunkáról szóló edzésének</span></div><p style="text-align: justify;">Nyilván senki sem kezdi a magas szakmai és magas pszichés érettség szintjéről. Ha a saját fejlődésemre gondolok, borzasztó sok helyzetet tudok mondani, ahol a spray and pray taktikát alkalmaztam. De nem mondok, mert még mindig égőnek találom őket. :D</p><p style="text-align: justify;">És ez még csak a szakmai terület: a megfontolatlan, leginkább stressztől motivált spray and pray bármilyen kontextusban előjöhet. A minap például eszembe jutott, hogyan próbáltam felszedni egy lányt egyszer, és azóta azon elmélkedem, milyen drogot kellene beszerezzek, hogy ezt az emléket végleg kitöröljem a memóriámból.</p><p style="text-align: justify;">A kérdés már csak az, hogy ha felismered, hogy nem épp a nyertes taktikával mész neki a helyzetnek, akkor mit teszel?</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">A konzultációs szerződés lényegében erre való: megfogadod magadnak, hogy véget vetsz az életvezetési spray and pray taktikádnak, és szakember segítségét kéred abban, hogy ez minél világosabb, konkrétabb alakot öltsön - tudod: terep, küldetés, erőforrások.</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFKVigIfXCYtdvxLBA_2wPS7joQ9x335OgiMWKalEc-XNx2OvaGf1xEtno0NigAaGqiYpJ_glGA2sBSa74IbQzpF8tW8uOE-GcOsh5FH7CX7P6GUhVoYJyOYOAK5eIrivwvozHG6U3PE9zmxD2kq8K0MQsopD8K61VGavfo1D_NaV0NBgHLgIf8SE/s1024/6-Cheesy-Ways-to-Ask-a-Girl-Out-You-Dont-Want-to-Repeat-1024x500.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="1024" height="98" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFKVigIfXCYtdvxLBA_2wPS7joQ9x335OgiMWKalEc-XNx2OvaGf1xEtno0NigAaGqiYpJ_glGA2sBSa74IbQzpF8tW8uOE-GcOsh5FH7CX7P6GUhVoYJyOYOAK5eIrivwvozHG6U3PE9zmxD2kq8K0MQsopD8K61VGavfo1D_NaV0NBgHLgIf8SE/w200-h98/6-Cheesy-Ways-to-Ask-a-Girl-Out-You-Dont-Want-to-Repeat-1024x500.jpg" width="200" /></a></div>Így a végén - például - még arra a szintre is eljutsz, hogy ha haza akarsz vinni egy lányt a buliból, nem szükségképpen kérdezed meg tőle, hogy akar-e gyerekeket, de addig nem veszel jeggyűrűt, amíg ezt nem tisztáztátok. (...nem, ez nem én voltam, ez tényleg csak illusztráció!) </div><p></p>
<br />
<center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-330411757915099922022-09-30T19:23:00.002+02:002022-10-04T14:54:34.552+02:00Le Pantalon Rouge<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDwxQf8KsKRbLMvnACdkbXch6lyBaxjt4KZ3OG3sFn0rvBxE0F_lRgnAg9S7BKfIdHoYIU9XGBuY-BcBwVzQ4cZPlGgqMfd5qX6d0bAxKOPcc9Cc57Mw5hOu8ThQTo8rHbAjaATVXtD6jWP_glB616mBzUkFFQMLH8OqrYrOO3b9Nt5wSGf5eWq2s/s500/Wonder-Woman-meme-500x392.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="392" data-original-width="500" height="157" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDwxQf8KsKRbLMvnACdkbXch6lyBaxjt4KZ3OG3sFn0rvBxE0F_lRgnAg9S7BKfIdHoYIU9XGBuY-BcBwVzQ4cZPlGgqMfd5qX6d0bAxKOPcc9Cc57Mw5hOu8ThQTo8rHbAjaATVXtD6jWP_glB616mBzUkFFQMLH8OqrYrOO3b9Nt5wSGf5eWq2s/w200-h157/Wonder-Woman-meme-500x392.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: justify;">Ennek a bejegyzésnek az apropója, hogy az én munkahelyemen is korlátozni fogják a fűtést. Ettől függetlenül nekem sikerült kanyarban előzni: még azelőtt megfáztam, hogy beállították volna ezt a 18 fokot. Nincs mese, alkalmazkodni kell az új körülményekhez; ámde nem kell pszichológusi diploma ahhoz, hogy az ember felismerje az ellenállás lelki oldalát: szeretnénk kulturális normákhoz, önazonosságot jelentő dolgokhoz is alkalmazkodni.</div><div style="text-align: justify;">Megosztanék pár gondolatot a dilemma identitás vs praktikum oldaláról! </div><p></p><span><a name='more'></a></span><p style="text-align: justify;">A pályaidentitásom fejlődését elregélő cikkben (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/10/tiz-merfold.html" target="_blank">Tíz mérföld</a>) hasonlítottam az identitáshoz való konok hűséget a franciák vörös nadrágos sztorijához. Valószínűleg mindent elmond, ha elárulom, hogy a Nagy katonai baklövések c. könyvben olvastam az egyenruha fejlődéséről: míg a XX. század elején a legtöbb hadsereg már rejtőszínekkel alkalmazkodott a hadviselés változásaihoz, a franciák még mindig kvázi focimezbe öltöztették a bakáikat (most újraolvastam a fejezetet, úgyhogy mielőtt röhögnél: a KuK sereg a tiszti állomány közel harmadát vesztette el a déli fronton, hála a díszes öltözetnek). A forma végzetesen felülírta a funkcionalitást. </p><p style="text-align: justify;">Az én esetemben ez azt jelentette, hogy eljött a nap, amikor hátra kellett hagynom a "sosem leszek olyan unalmas felnőtt, mint mások" starter packet, és próbáltam felölteni a "megbízható és kompetens szakember" külsődleges jeleit. Magyarán levágattam a hajam és elkezdtem adni az öltözékemre, olyan ruhadarabokat is beválogatva a gardróbba, amelyeket beilleszkedés iránt nyitottabb emberek amúgy már kamaszként is hordanak olykor. </p><p></p><div style="text-align: justify;">Az ilyen outfit-változásoknak lehet mélyebb jelentéstartalma is: olykor az identitás átrendeződésének jelei. Hétköznapi szinten is benyomásformáló a másik ember megjelenése, és mi is szoktuk szakmai információként kezelni, az ún. szcénikus információk közé sorolva. </div><div style="text-align: justify;">A ruházatoddal üzensz, hogy mit gondolsz az adott helyzetről, milyen szerepet akarsz benne eljátszani vagy el nem játszani, és milyen szerepeket osztanál ki a többieknek. </div><div style="text-align: justify;">A trikófeliratok részei a Berne-féle "trikófeliratoknak", amikről a szexuális identitást piszkáló bejegyzés (<a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/06/you-will-know-my-name.html" target="_blank">You will know my name</a>) közepén meséltem. A Berne-féle elgondolás szerint metakommunikatív üzenetekkel befolyásoljuk a társas helyzeteket, már az előtt, hogy megszólalnánk. Ő leginkább azt fejtegette a könyvében, hogy nem véletlenül vagyunk belerángathatóak bizonyos játszmákba: szinte ránk van írva, hogy mivel és mire vagyunk provokálhatók, vagy mi mivel szoktunk provokálni.</div>Nyilván, a "trikófelirat" sokkal mélyebb és személyesebb szint, mint az öltözködési stílus, de az öltözet már önmagában mond arról valamit, hogy mit lehetne megpiszkálni nálad.<p></p><p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBoVCR7FZqmtGhffqidlhwn8RQU3GQOgaRn-Yde4hwDQha7WCJUAK5r8Z8yYPAlLRZrl3d4Y5OXY2swgQOL_rXsMNYug74mz-RUTptF53d6nh12s71XzfEkDgjC36Jxwr7YefZ5QYK1aa096WeCLZHxkAPSwdQ2bk7NWYXqIY-bd1fDPS9ocjySz4/s500/Look_At_Me,_I'm_The_Captain_Now_meme_1.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="478" data-original-width="500" height="191" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBoVCR7FZqmtGhffqidlhwn8RQU3GQOgaRn-Yde4hwDQha7WCJUAK5r8Z8yYPAlLRZrl3d4Y5OXY2swgQOL_rXsMNYug74mz-RUTptF53d6nh12s71XzfEkDgjC36Jxwr7YefZ5QYK1aa096WeCLZHxkAPSwdQ2bk7NWYXqIY-bd1fDPS9ocjySz4/w200-h191/Look_At_Me,_I'm_The_Captain_Now_meme_1.jpg" width="200" /></a></div>Nekem ez az új stílus anno a "felnőtt vagyok" üzenetet hivatott szétküldeni. Kicsit karakteridegen is volt, némi iróniába csatornázva a beolvadás miatti szorongásomat "kamuflázsnak" kereszteltem el az új ruhatárat. Kell egy kis idő, amíg hitelessé válik egy új perszóna (valószínűleg ezért vagy néha elegánsabb egy farmerben meg egy nyári ingben, mint az érettségizős öltönyödben).</div><div style="text-align: justify;">De aztán megszoktam, megszerettem. Most már gyakrabban veszek fel inget meg zakót, a szakállam fazonját se a Metal Hammer címlapja inspirálja, és a többi és a többi.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Gondoltam, akkor ez pipa, legközelebb akkor lesz váltás, ha végleg elhízom.</p><p>Aztán nyáron elgondolkodtam, hogy ez a "felnőtt vagyok" ruházat megintcsak lehet valahol egy "vörös nadrág". <br /></p><div style="text-align: justify;">Úgy jött ez az ötlet, hogy a főnököm irodájában egész hűvös volt; állandóan ment a légkondi; míg az enyémben az elviselhető hőmérsékletről leginkább az árnyék és a falak szigetelése gondoskodtak. A különbség valószínűleg főleg arra vezethető vissza, hogy ő nyáron is megőrizte ezt a business casual öltözetet (farmer + ing), én viszont pólóban meg rövidnadrágban szaladgáltam, noha én se tartom ezeket a cuccokat kifejezetten munkahelyre való viseletnek. Viszont a klíma-para elérte nálam, hogy jobban zavarna, ha az öltözetemhez kellene igazítani a hőmérsékletet, jó sok pénzért és energiáért, mint hogy energiát spórolva kockáztatnám, hogy valakinek az lesz rólam az első benyomása, hogy "komolytalan".</div><div style="text-align: justify;">Itt is a forma és a funkció versenyzik, mint a franciák egyenruhájánál.</div><div style="text-align: justify;">El is elmélkedtem a világ dolgain: mi lenne, ha a kultúránkat a körülményeinkhez igazítanánk, és nem fordítva? Miért a kultúra által definiált szociális forgatókönyvekhez öltözzünk - nem lenne adaptívabb a klímához öltözni? Vajon mennyit spórolnának a munkahelyek, ha azt mondanák az emberek, hogy "ne vegyél fel zakót 40 fokban" (asszem a spanyoloknál volt is nyáron egy ilyen ötlet, csak nyakkendővel)?</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">A Dalai láma azt mondta állítólag, hogy "néha nem megkapni azt, amit akarsz, valójában csodálatos szerencse". </div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYBdT2hwbZENm6Gt-e5j4CEf_xYLfQUDrJeI2Z1PWoOdzSLzsKMz7AAMs3L25X-9x2tumMsMLlqHXQurVZfe-plG_UUgjgxvwopPTfYjO1tMSim1l0jVJ8DwEQYNahwt4RwI42DEhlKgJjB30_W2X8q9_BdSmBREGvhiyVqMe7mwDK8_KjYsh63xQ/s300/roe_bastogne.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="168" data-original-width="300" height="168" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYBdT2hwbZENm6Gt-e5j4CEf_xYLfQUDrJeI2Z1PWoOdzSLzsKMz7AAMs3L25X-9x2tumMsMLlqHXQurVZfe-plG_UUgjgxvwopPTfYjO1tMSim1l0jVJ8DwEQYNahwt4RwI42DEhlKgJjB30_W2X8q9_BdSmBREGvhiyVqMe7mwDK8_KjYsh63xQ/s1600/roe_bastogne.jpg" width="300" /></a></div>Mert hát megkaptam, amit akartam: spórolunk a klímán. 18 fok* lesz, ameddig az időjárás másképp nem dönt.</div><div style="text-align: justify;">A forma vs funkció kérdéséből pedig elsőként kaptam leckét, révén a héten sikerült alaposan megfázni.</div><div style="text-align: justify;">Úgyhogy az adaptivitás szellemében most egy ideig csak polár pulcsiban fogtok látni, ahogy két tanácsadás közben dörmögök, hogy "de jó, hogy legalább nem Bastogne-ban vagyok"...</div><p></p><p><br /></p><p>*igazából még nem biztos, hogy akkora szívás lesz 18 fok, ha rendes pulcsit veszek fel. Arra emlékszem, hogy srác koromban pár évig nem volt rendes fűtésünk. Nem tudom, a kályhával végül milyen meleget sikerült összehozni, de azt tudom, hogy kibírtam röhögés nélkül a telet. Meglátjuk.</p><center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-64038642058382950922022-08-31T20:02:00.009+02:002022-08-31T23:11:52.212+02:00Útinapló vol. 2.<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgz9O9FdZpDtpPVi4HQSfT-9qd7cYXv7Fx3zDFcdpnehefwltRatXnwOQeZXNqSlLsKAAVY4OwtafnLHIOYOop7DsiGYbsLI81aqzkZDknZw1zcGugDD_3Khy0b-WE041BFMLmTmhx3UwnIxh8bAcP95Xhi8HbVpp9NGgLg5YUp71FWtjv3JIxwow/s1693/kuiron1.jpeg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1693" data-original-width="1204" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgz9O9FdZpDtpPVi4HQSfT-9qd7cYXv7Fx3zDFcdpnehefwltRatXnwOQeZXNqSlLsKAAVY4OwtafnLHIOYOop7DsiGYbsLI81aqzkZDknZw1zcGugDD_3Khy0b-WE041BFMLmTmhx3UwnIxh8bAcP95Xhi8HbVpp9NGgLg5YUp71FWtjv3JIxwow/w143-h200/kuiron1.jpeg" width="143" /></a></div><div style="text-align: justify;">Tavaly meséltem róla, hogy mi mindenen elmélkedtem a nyaralás alatt. Jól esett ezeket leírni, úgyhogy most már kicsit rá is voltam hangolva Cipruson, hogy fejben elraktározzak pár asszociációt. Ezek most kicsit lazábbak lesznek, mert ezúttal nem történt olyan baleset, ami tematizálta volna az egész hetet. Láttunk sok érdekes dolgot, most talán elég kiemelni a "pszicho&régészet" (transzgenerációs témák), "művelődés&fejlődés" és "a tömegközlekedés sem ronthatja el a napomat ha olvastam mindfulnesst" válogatást.</div><p></p><span><a name='more'></a></span><p style="text-align: justify;">A <a href=" https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/08/utinaplo.html" target="_blank">montenegrói élmények</a> kapcsán említettem, hogy az eredeti terv az ilyen bejegyzésekkel az volt, hogy inspiráló történeteket, látnivalókat osszak meg, nem kifejezetten a nyaralás eseményeit. Cipruson elég sok ilyen dolog van, úgyhogy elmélkedtünk a világról keresztbe-hosszába, meg önmagunkról, az <a href="https://azeletmegminden.hu/" target="_blank">életről, meg mindenről</a> (kevesebb podcastot kell most már hallgatnom).</p><h4 style="text-align: left;">Elmélkedés a világról hosszába</h4><p style="text-align: justify;">A "hosszába" itt longitudinális fejlődést, lánykori nevén történelmet akarja jelenteni. Történelmi lelet bizony nem kevés van Cipruson, révén a sziget a kőkor óta folyamatosan lakott, és sok településen, ahol most laknak emberek, laktak már a bronzkorban is. Vannak leletek a neolitikumból, bronzkorból, archaikus és klasszikus korból, a hellenizmus és Róma idejéből, Bizánc korából, az oszmánok és genovaiak küzdelmeiből. És ahogy ez ilyen helyen csak lenni szokott, a városban mászkálva az ember alkalmanként ásatásokba botlik.</p><p style="text-align: left;">Egy ilyen ásatáson gondolkodtam el a személyiség rétegeltségén.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Az egykori kitioni szentély és kikötő falait tanulmányozva a mellékelt leírás figyelmeztetett minket, hogy igazából mi nem egy konkrét kor nyomait látjuk egy helyen, hanem legalább háromét.</div><div style="text-align: justify;">Képzelem, milyen lehet egy ilyen feltáráson régészkedni. Kimész nagy lelkesen, hogy megtaláltad Astarte templomát, aztán a haverod szól, hogy igen, meg Aphroditéét is, pár száz évvel arrébbról. A szentélyek, amiket épp kiástok, sohasem álltak egyszerre, nem alkottak egy élő rendszert. Csak abban az értelemben, hogy az emberek megszokták, hogy mindig ugyanoda mennek imádkozni, szóval miután újraépítették az ideiglenesen beomlott civilizációt, nagyjából ugyanoda rakták a nagyjából ugyanolyan funkciójú épületeket is. A múlt megszervezte a jövőt.</div><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwolB2PdggA0tdmmXiy-H5UPYvtsgrvfdN_gDsEkruTGbsy1BeLEkNrusPIzbCtlOToFj61qf3C611uQYjQOzmP8RjfRUXU2HQ7c3XjlTcwVW1e8LfhT8EA-JE12dol62U4hBzy7UCBprKucfeZ7LIACnEzxvwtO0UcUGwKjE6sAr1wr7hud5nd-U/s10486/0A95BA61-04AC-474E-B676-83EBDFBB60B3.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3658" data-original-width="10486" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwolB2PdggA0tdmmXiy-H5UPYvtsgrvfdN_gDsEkruTGbsy1BeLEkNrusPIzbCtlOToFj61qf3C611uQYjQOzmP8RjfRUXU2HQ7c3XjlTcwVW1e8LfhT8EA-JE12dol62U4hBzy7UCBprKucfeZ7LIACnEzxvwtO0UcUGwKjE6sAr1wr7hud5nd-U/w400-h140/0A95BA61-04AC-474E-B676-83EBDFBB60B3.jpeg" width="400" /></a></div><br /><p style="text-align: left;">"Egy pont Peti kollégának" - mormoltam.</p><p style="text-align: justify;">Nagyra becsült kollégámról azt érdemes tudni, hogy nálam látványosan gyakrabban foglalkozik a kliensek családfájával, és dolgozik azzal a munkahipotézissel, hogy a hozott probléma transzgenerációs jellegű, azaz a gyökereit valahol nagyszülői szinten, esetleg a genogram egy mellékágán kell keresni.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Mert hát nem olyan az ember személyisége, mint az ásatás Larnacában? Nem több generáció bölcsessége, álmai és traumái alapozzák meg a mostaniét?</div><div style="text-align: justify;">A világról, életről, kapcsolatokról, munkáról, erkölcsről alkotott nézetrendszereink valószínűleg több aspektusban feltárhatók lennének a nagyszüleink értékrendjében, még akkor is, ha mi már nem is találkoztunk velük, sőt, ha szándékosan nem is nagyon próbálkoztak ezeket megtanítani szüleinknek (lásd <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/08/az-agressziv-kismalac-gyereket-nevel.html" target="_blank">Az agresszív kismalac gyereket nevel</a> c. bejegyzést), vagy ők nem akarták átadni nekünk. Saját példát is hoztam anno beilleszkedés és pályaválasztás vonalon (<a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2016/04/gravitacio.html" target="_blank">Gravitáció </a>c. bejegyzés).</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ha ez az ásatási helyszín valakinek a lelke lenne, valószínűleg egész másképp közelítenénk meg a dolgot a kollégával.</div>Azt mindketten felismernénk, hogy a három rom máshonnan van.<br /><div style="text-align: justify;">Az én megszokott módszeremmel ez valószínűleg kicsit lassabban derülne ki, mivel rövid tanácsadásoknál én általában elkezdem feltárni az első romot, amire a kliens rámutat. Övé az ásatás, ő tudja, mire van szüksége, ugye. Peti a biztonság kedvéért azért gyakran megnézi a nagy totált is. Azt mondjuk nem tudom, hogy marad ideje így ásni is, de valahogy mindig megoldja.</div><p></p><p style="text-align: left;">Abban is különbözünk, hogy mit jelent számunkra, hogy "máshonnan vannak a romok". <br /></p><div style="text-align: justify;">Én ugye az <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/11/verzioszam.html" target="_blank">eriksoni </a>és a fent hivatkozott bejegyzésekben ismertetett sorskönyvi frameworkökben érzem otthon magam, szóval a "máshonnan" nekem azt jelentené, hogy az életed más szakaszában keletkeztek a feltárt romok. Azért olyan különbözőek, mert az életszakaszok eltérőek abban, hogy mire és mennyire vagy érzékeny éppen. A stresszor, például a mogorva apád az mindig ott volt, te változtál növekedésed során, ezért van most három rom az ásatásodon.</div><div style="text-align: justify;">A kolléga ezzel szemben azzal dolgozna, hogy a három romból igazából csak egy a tiéd, a másik kettő a mogorva apádé (aki a Grósz-huszárokkal fogócskázott március 15-én), sőt, a harmadikat valószínűleg örökségül kapta az ő apjától (aki a szovjet tankokkal fogócskázott október 23-án). Ennek feldogozásában jóval több családterápiás technika kerülne, míg én szívesebben alapoznék sématerápiás megoldásokra.</div>Mindenki tud válogatni, hogy neki melyik munkamód esne jobban!<p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Fun fact: ilyen romfeltárós melókat igazából egyikünk se vállal, mert nem vagyunk terapeuták. De azért az értelmezési keret így is kialakult.</div><br /><p></p><h4 style="text-align: left;">Elmélkedés a világról keresztbe</h4><p style="text-align: left;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjONe47gEIvyCQQ9vM0P2ArHxi-2cYlNoq212q8rTLQHT1iiXaurRK5LFpfA0PChfD7WXyB_uyH4iWW-V_1WHJ0UAXvJGpE-lhOq2QtcOvGbAIDJxfsxiv431vxvD_zUOvWXmpMclXHB4hDUkLkSOBEAyM4HI-3QzVF6NqINKDd-T0F9s_W4Sh0VQo/s4032/BAAF2F91-24F2-4F5F-B926-287D33D1E8A7.jpeg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjONe47gEIvyCQQ9vM0P2ArHxi-2cYlNoq212q8rTLQHT1iiXaurRK5LFpfA0PChfD7WXyB_uyH4iWW-V_1WHJ0UAXvJGpE-lhOq2QtcOvGbAIDJxfsxiv431vxvD_zUOvWXmpMclXHB4hDUkLkSOBEAyM4HI-3QzVF6NqINKDd-T0F9s_W4Sh0VQo/w150-h200/BAAF2F91-24F2-4F5F-B926-287D33D1E8A7.jpeg" width="150" /></a></div><div style="text-align: justify;">Itt a világ keresztmetszeti, azaz éppen aktuális állapotáról írnék pár sort. Illetve arról a kesergésről, ami egy Lusignan-dinasztiának köszönhető középkori erődben fakadt ki belőlem.</div><p></p><p style="text-align: left;">A kifakadás igazából a gyökeréig visszavezetve lesz érthető.<br /></p><div style="text-align: justify;">Nyáron ebéd közben időnként azon filozofálgattunk a kollégákkal, hogy egész pontosan mi értelme van a munkánknak társadalmi szempontból? Nagyobb lépést téve, mi haszna a humán tudományoknak? Mi értelme van pénzt tolni a kultúrába?</div><p></p><p style="text-align: left;">Két válaszom volt erre.<br /></p><div style="text-align: justify;">Az első a nyaraláson olvasott könyvek egyikében talált <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Human_Development_Index" target="_blank">Human Development Index</a> volt, ami lényegében annak a statisztikája, hogy mennyire jó élni egyes társadalmakban. Három fő dimenziója van, a hosszú és egészséges élet, az oktatás és az életminőség. Szerintem a mi szakmánk mind a három irányból közvetlenül tud hatni az ember életére: a pszichológiának van egy kifejezetten egészségügyi oldala, segít jobban megérteni a világot, és pozitívabb életvitelt kialakítani. Az lehet, hogy nem mindenkinek közvetlen hozzáférhető (erre vonatkozó statisztikák is vannak), de talán közvetetten mindenkinek jobb lesz az élete, ha néhányak élete javul.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Itt jön be a másik válasz, ami a sörfőzésen alapul (erről is olvastam amúgy könyvet nyaraláson). Alkoholos söröd akkor lesz, ha használsz élesztőt. Ez általában azt jelenti, hogy gondosan kiválasztod az adott sörstílushoz való fajtát, ámde vannak olyan, ún. lambic sörök is, amelyek spontán erjedéssel jönnek létre. Ez azt jelenti, hogy kinn hagyják a levegőn a sörlevet, betámadja mindenféle levegőben terjedő élesztőgomba, és aztán palackozzák a végeredményt. Ezt nem lehet mindenhol megcsinálni: Belgiumban például olyan gombák terjengenek a levegőben, amelyek világhírű söröket erjesztenek, a Bonifác haverom pincéjében lévők pedig olyan sört, amit üvöltve öntöttünk a wc-be.</div><div style="text-align: justify;">Az analógia szerint az intézményesített oktatás a sörstílushoz (elit gimi, szakképző, stb.) kiválasztott élesztő, a kultúra pedig a spontán erjesztéshez kellő, csak úgy a levegőben keringő élesztő. Ha jó élesztő van a levegőben, akkor külön tanfolyam nélkül is lesz munkakultúrád, vállalkozószellemed, erkölcsi érzéked, stb.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Amikor azt mondom, hogy a munkánk közvetve sokakon segíthet, akkor ezt a spontán erjedéses hasonlatot értem alatta (valami ilyesmi az <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2018/01/ujevi-elmelkedes-2.html" target="_blank">"te mindig pszichóban nyomod" bejegyzésben</a> megismert kocka 4/3/3 darabja).</div><div style="text-align: justify;">Ilyen levegőben terjengő spontán élesztő, hogy csinálnak neked kulturális rendezvényeket, nem dózerolják le az ásatást egy pláza kedvéért, sőt, látogathatóvá teszik, elmesélik a történetét, ilyenek. Az, hogy bemehetsz egy Lusignan-kori erődbe, megnézheted a korabeli használati tárgyakat, fegyvereket, megismerheted az itt élő generációk életét és halálát, kapcsolatot teremthetsz a téged formáló kultúrák gyökereivel, szerintem a HDI "tudás&oktatás" dimenziójához tartoznak.</div><div style="text-align: justify;">Más szerint pedig az "életminőség" dimenzióhoz.</div><div style="text-align: justify;">Más szerint azért van ott a múzeum, hogy klimatizált helyiségben tudja nézni a macskás videókat a telefonján, miközben a neveletlen kölkei visítva játszanak szellemkastélyosat; amit nyilván nem lehet a játszótéren csinálni; hiszen ott koszos lenne a ruhájuk; ő meg nem azért repült ide Magyarországról, hogy mosson.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Szóval, elvileg azért dolgozunk, hogy a kultúra spontán erjedésével olyan emberekkel töltsük meg a világot, akik tudnak viselkedni, és ha nem is értékelik a művelődést, de azért nem teszik tönkre.</div>Well played, kid.<p></p><p style="text-align: left;">(amúgy az erőd ettől függetlenül érdekes volt)</p><h4 style="text-align: left;">Elmélkedés a belső világról</h4><p>Igazából ez az anekdota nem Cipruson indult, hanem Prágában, de itt is volt relevanciája. </p><p style="text-align: justify;">Prágában csak rövid időt töltöttünk, igazából a Metallica-koncertre mentünk le, így nagy előkészítése se volt az útnak. Ennek köszönhetően a barátnőm hangulatát könnyen tudta mérgezni a munkahelyről hozott feszültség. </p><p style="text-align: justify;">Ez a feszültség eszkalálódott, ahogy szembesítette magát azzal, hogy tök jó helyen vagyunk, jó a szállás, jók a sörök, ő meg nem tud ezeknek örülni. Meg is orrolt magára emiatt.</p><p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcFbxoPGbhB4nthKN30MjF_t3UBXKc3DUxI4OSpxKDPksbtosnR29zSsHEVSlevj4xhxOoAYenUjw7raPlqgT2BkF9jmrOUsbNUoRpjuGogKOy9pTeWaC2gXMFg44ttrGh1IqW5jP2ah_yv3S5BanIm_h6uL_nT46jB7LNu4CWgEmtlZ0fkvdAxYU/s4032/A547FEB4-7718-4B54-A741-02F65C43936F.jpeg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcFbxoPGbhB4nthKN30MjF_t3UBXKc3DUxI4OSpxKDPksbtosnR29zSsHEVSlevj4xhxOoAYenUjw7raPlqgT2BkF9jmrOUsbNUoRpjuGogKOy9pTeWaC2gXMFg44ttrGh1IqW5jP2ah_yv3S5BanIm_h6uL_nT46jB7LNu4CWgEmtlZ0fkvdAxYU/w150-h200/A547FEB4-7718-4B54-A741-02F65C43936F.jpeg" width="150" /></a></div>Azt kérdezte, mit tehetne a feszültsége ellen? Ha már itt van, élvezni akarja nyaralást.</div><div style="text-align: justify;">Odafelé a vonaton Szondy Máté mindfulness-könyvét olvastam éppen, ami vissza is tükröződött a válaszban.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Miért kellene tennie bármit az ellen, hogy eszébe jut a munkája? Vajon ha ennyire ráfókuszál arra, hogy idegesíti őt hogy ideges, attól megnyugszik? Vagy inkább csak megtölti a tudatát egy stresszorral? Olyan ez, mint megpróbálni nem gondolni egy fehér elefántra. Azzal, hogy kiadod a tudatodnak ezt a feladatot, már el is buktad. Esetünkben inkább az a megoldás, hogy tudomásul veszed, hogy ott van az a fehér elefánt, de ott van több más dolog is, amikre jobban eshet figyelni.</p><p></p><div style="text-align: justify;">A könyvben volt egy metafora, ami nagyon tetszett: képzeld el, hogy van egy sakktábla, amin fekete és fehér bábuk küzdenek egymással. A fehér bábuk a jó gondolatok, a feketék a rosszak. A helyzet az, hogy nem játszani kell megtanulni - nem te vagy a játékos. Te a tábla vagy.</div><div style="text-align: justify;">A gondolkodásnak nagy százaléka automatikus gondolatokból áll, amiket nem tudsz irányítani, csak megfigyelni és feldolgozni.</div><div style="text-align: justify;">És hacsak nincs valami hard core mentális betegséged, nincs dolgozós és nyaralós tábla - egy szelfed van, így egy táblád is, amin mindenféle bábu mindenféle okból mozoghat.</div><div style="text-align: justify;">Ha eszedbe jut a munka a nyaraláson, és befeszülsz rajta, az is oké. Az agyad azt csinálja, ami a dolga: adekvát érzelmi választ ad egy stresszorra. Annyit éppenséggel megtehetsz, hogy a figyelmedet az itt-és-mostra fókuszálod, mint Qui-gon mester tenné, de ne haragudj magadra, ha ez nem jön össze elsőre! Ez is egy szokás, gyakorolni kell.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Ez a passzus lényegében a covid alatt írt "it's okay" cikk (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2020/04/kicsit-szomorkas-hangulatom-mama.html" target="_blank">Kicsit szomorkás a hangulatom máma</a>) minfulnessre adaptált változata.</p><p style="text-align: justify;">Egyébként működik a pszichológia: ezt az átkeretezést végighallgatva a barátnőm már egész felszabadult volt reggeli végére.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Akkor még nem sejtette, hogy ez most egy felkészülési lehetőség volt arra az érzésre, amit a ciprusi környezet okoz.</div><div style="text-align: justify;">Míg az EU holmi jogállamiság miatt lamentál, elkerülte a figyelmét, hogy van olyan tagállama, ahol mindenki a rossz oldalon vezet! Ugyanebben a tagállamban nincs vonat, helyette buszok vannak, amelyeknek a menetideje még viccből sincs összehangolva.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Volt egy napunk Paphosban, a sziget legnyugatibb városában. A délelőttöt a Királysírok nevezetű ásatási helyszínen töltöttük, szomjasan, árnyék nélkül a tűző nap alatt, mint a jó légiósok. Nagyon érdekes volt megtudni, hogy a hellenizmus korában a temetkezési szokások itt egy az egyben megegyeznek az Alexandriában talált eljárásokkal. </div><div style="text-align: justify;">De azért nagyon elfáradtunk a végére, úgyhogy némi kötelező nézelődés után úgy döntöttünk, hogy délután mégis inkább visszamegyünk Larnacába.</div><div style="text-align: justify;">A délután további részében megismertük Ciprus azon arcát, amit eddig próbáltunk nem észrevenni. Amikor azt írom, hogy "délután", valójában arra gondolok, hogy "három és este tizenegy között". Az út amúgy asszem kb. 1,5 óra volt odafelé, csak a visszafelé vezető járat szervezésében akadtak gondok. Meg a helyiek hozzáállásában. Meg az angol tudásában. </div><p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjulVb0dpFBH8BO0E-myrbCSN9vdBxVRZt_zcos0KeX5W6ywK8vP1-JtAIufbdLNzJdLALf9qZlnoT1YdATQ9W_MO5gd7-4ejB_habO4RoyU_5Z8UQKTTHSdv0CoCW41AVP76HUgGA0Z-1Ty-cUqIJc7SnwZb_OAQl4641QX8q1KSFKg178Br8GXLA/s4032/6577BCF4-D0C3-472C-A1D1-22911066FD78.jpeg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjulVb0dpFBH8BO0E-myrbCSN9vdBxVRZt_zcos0KeX5W6ywK8vP1-JtAIufbdLNzJdLALf9qZlnoT1YdATQ9W_MO5gd7-4ejB_habO4RoyU_5Z8UQKTTHSdv0CoCW41AVP76HUgGA0Z-1Ty-cUqIJc7SnwZb_OAQl4641QX8q1KSFKg178Br8GXLA/w150-h200/6577BCF4-D0C3-472C-A1D1-22911066FD78.jpeg" width="150" /></a></div><div style="text-align: justify;">Jól jött ez a mindfulness-gyakorlat, amikor a majd' kétórás limasszoli várakozás alatt rájöttem, hogy ha nem is a kívánt városban, de végülis még mindig egy tengerparton vagyunk - ahol árulnak sört is!</div><p></p><p style="text-align: justify;">Alapvetően, még mindig hálás helyzetben voltunk. Valószínű, hogy ha ugyanezek a buszok vinnének a munkahelyre, akkor a HDI indexem H része hamar leromlana, mert elvinne a stressz. De így, hogy a bosszúságok mellett is meg tudtuk becsülni, hogy végülis külföldön nyaralhatunk, az I, azaz életminőség dimenzió ünnepe volt ez még ez a nap is.</p><p style="text-align: justify;">Ezzel a pozitív kicsengéssel zárnám a mesémet Ciprusról. Nyilván rengeteg izgalmas dolgot láttunk még, pihentünk, beszélgettünk a török és a görög oldal HDI-je közti különbségekről, meg olvastam könyvet több életszerephez kapcsolódóan, meg végre kialudtam magam, meg minden - talán ezek már nem ebbe a bejegyzésbe tartoznak.</p><center><button onclick="javascript:window.open('https://www.donably.com/mit-mondhatnek-szemelyes-szakmai-naplom', '_blank');">TOSS A COIN</button></center>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-90603864420442327122022-07-31T21:02:00.002+02:002022-10-25T17:41:12.282+02:00Confessio<p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKUeNIdKxNKladcv0mGUmwQNFBrCGw_OuRLHDNbGQBh2yFEhY8Yh-3ycLChrfoRrMO9laQfiTVr9V2GOT7yYRXeh0ZFp9QCz53BGiJGSTMFUx9qBOT16JeIgO13D88lbWB_cD_MtmAjFQLO68RUgHZx_SV6mDq8Xo-aLdrMHvAXPWjD2YPtuI2uFQ/s1280/20120726-PPK-189.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1280" data-original-width="853" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKUeNIdKxNKladcv0mGUmwQNFBrCGw_OuRLHDNbGQBh2yFEhY8Yh-3ycLChrfoRrMO9laQfiTVr9V2GOT7yYRXeh0ZFp9QCz53BGiJGSTMFUx9qBOT16JeIgO13D88lbWB_cD_MtmAjFQLO68RUgHZx_SV6mDq8Xo-aLdrMHvAXPWjD2YPtuI2uFQ/w133-h200/20120726-PPK-189.jpg" width="133" /></a></div>Talán már egy évnél is több eltelt azóta, hogy kitaláltam, ebben a hónapban miről szeretnék írni. 2012 júliusában vettem át - végre - a diplomám, azaz pont tíz éve, én meg szeretem a jubileumokat. </div><div style="text-align: justify;">Ennek örömére elővettem a pályafejlődéshez kapcsolódó tudásom egy részét, hogy eldöntsem, vajon fejlődtem a diploma átvétele óta, vagy még mindig csak találgatom, mihez tudok kezdeni majd ezzel a papírral?</div><p></p><span><a name='more'></a></span><p><br /></p><p style="text-align: justify;">Három éve írtam már egy ilyen "tizedik évfordulós" bejegyzést (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/10/tiz-merfold.html" target="_blank">Tíz mérföld</a>), amikor észrevettem, hogy épp tíz év telt el azóta, hogy elkezdtem dolgozni. Igen, a kezdő lépésnél a diplomám még <i>coming soon</i> státuszban volt, bár mindenki azt hitte, hogy "soon" kicsit rövidebb időt jelent. Próbálok most egy olyan bejegyzést írni, ami egyrészt rövidebb, másrészt nem megismétli, hanem kiegészíti az előző összegzést. </p><h4 style="text-align: justify;">Roadmaps</h4><p style="text-align: justify;">Azt hiszem ebben az segít a legjobban, ha kezdésnek több a szakmai tartalom, mint a személyes. Nézzük hát Super pályafejlődési elméletét - pontosabban ahogy ő fejlődött. Elvileg a képek nagyobban is megjelennek, ha rájuk kattintasz.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxU1fFBmsHI_faiFynwiCGbH2ZyDLND83_sCe06MNocJHaKrF2BuNAK0GirEFytG7wmR2LGkXP7pzPdz6qY0cEV9aPUd9mplc91Rlf8ZHEOswj1wznTbETogr7y461hugFZP9O07SvUKjTEKiPJNeRNYQ2o5-GQFYYWamWF13qH3HwoAmXtrJmdgs/s667/Gray_oval.gif" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="667" data-original-width="433" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxU1fFBmsHI_faiFynwiCGbH2ZyDLND83_sCe06MNocJHaKrF2BuNAK0GirEFytG7wmR2LGkXP7pzPdz6qY0cEV9aPUd9mplc91Rlf8ZHEOswj1wznTbETogr7y461hugFZP9O07SvUKjTEKiPJNeRNYQ2o5-GQFYYWamWF13qH3HwoAmXtrJmdgs/s320/Gray_oval.gif" width="208" /></a></div><p style="clear: both; text-align: justify;">Ez a Lépcső-modell, az elmélet első változata. Ebben a tipikus pályafejlődési szakaszok (illetve az ötvenes évek Amerikájában tipikus) láthatók. A lépcső úgy jön ki, hogy Super már belekalkulálta a szakaszok közötti átmenetet is (ha átmenetről akarsz olvasni, szerintem a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/01/kulonbsegi-kuszob.html" target="_blank">Különbségi küszöb</a>ben írtam róla a legjobban). A kép alapján az elmúlt tíz évet egy ilyen átmenettel kezdtem, bejutottam a Felépítés (máshol: Megszilárdítás vagy Megállapodás) szakaszába, és ott teperek még egy szűk tíz évet. Anno a szakdogámban foglalkoztam ezzel a modellel, bevágnám ide a releváns részt: </p><p style="text-align: justify;">"A megállapodás, megszilárdítás (25-44 éves korig) maxi-ciklusában az egyén túl van azon, hogy megtalálja a számára megfelelő pályát, és arra törekszik, hogy ezen belül találjon biztos munkahelyet, illetve szakmailag fejlődjön. A <u>ciklus első felében, a próbálkozás szakaszában (25-30 év)</u> jobban elmélyül a munkában, és a számos lehetséges feladat közül kiválasztja azt, amiben a legjobbnak érzi magát, illetve a legnagyobb megelégedettséget jelenti.<u> Miután megtalálta a területet, amire specializálódik, stabilitásra törekszik (31 éves kor után)</u>. Ezt az időszakot a szakmai kiteljesedés, kreativitás és alkotóképesség, illetve a szaktudás fejlődése jellemzi. Az egyén fokozatosan előrehalad a munkájában, egyre elismertebb, magasabb pozíciókat szerez."</p><p style="text-align: left;">Érdekes. Menjünk tovább!</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3bz3XQ61OM_tc1alML6vLuOshiqw9-GeOe1r1r3pE_TqQxVFD_QxmdQbyKi4Ysh-9IXz5kWZraBvNhFqIgW9fn7joWLFHdQ4dyv1l9lGGmg8qxmNXjgMSATdyuasF1rrAEJdnEeg1FJuDpS5v_EGv_Fspx2MQCYRt9TXzh4Ye2QFYJMQfnP-wQ7g/s554/rainbow.GIF" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="482" data-original-width="554" height="278" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3bz3XQ61OM_tc1alML6vLuOshiqw9-GeOe1r1r3pE_TqQxVFD_QxmdQbyKi4Ysh-9IXz5kWZraBvNhFqIgW9fn7joWLFHdQ4dyv1l9lGGmg8qxmNXjgMSATdyuasF1rrAEJdnEeg1FJuDpS5v_EGv_Fspx2MQCYRt9TXzh4Ye2QFYJMQfnP-wQ7g/s320/rainbow.GIF" width="320" /></a></div><p style="clear: both; text-align: justify;">Azt lehet látni, hogy a következő modellben is megmaradtak az életszakaszok (a fenti szóhasználattal: maxi-ciklusok), de ebben a modellben nem azon van a hangsúly, hogy ezek lineárisan egymás mögé kapcsolt fejlődési feladatok, hanem ezek folyamatok, amelyek kicsiben felütik a fejüket minden életszakaszban. A másik újítás, hogy nem csak közvetlenül a munka perspektívájából nézzük a dolgokat, hanem helyet kapnak az egyén tipikus életszerepei (illetve a nyolcvanas évek Amerikájában tipikus), amelyek kölcsönhatásban vannak egymással, így a dolgozói életszereppel is. Az életpálya igazából ezek együttes fejlődése, ergo a pályád része a hobbid, iskolád, lakásod, stb.</p><p style="clear: both; text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ha illik rám is valamennyire, hogy a Felépítés maxi-ciklusa 25-45 éves kor között zajlik, azaz 20 éven át, és az öt maxi-ciklus mini-ciklus formájában lezajlik ebben a szakaszban, akkor matematikailag négy évente váltottam mini-ciklust. Ez alapján most valahol a Felépítés/Fenntartás határán lehetek a Felépítésen belül, attól függően, hogy pontosan mihez viszonyítunk, és mennyire hisszük el, hogy tényleg minden szakasz ugyanolyan hosszú mindenkinél. </div><div style="text-align: justify;">Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy most már elvileg tudom menedzselni a karrieremet, vannak céljaim, és átlátom a terepet eléggé ahhoz, hogy tudjam, hogy kell mozogjak rajta a céljaim felé. </div><p></p><p style="clear: both; text-align: justify;">Érdekes. De ha "terepen kell mozogni", akkor mégis milyen terepről van szó?</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixVp3my4rE2_BAGnL2QfW8Mo3Y7MRbJu2yR1inf6y09fJys53YeD1Pkpl9hy6MeewnGs-L_r939zTYZE3MWeK9CEVQHU8HtaYBaroMrLzwJSMcgjweZDI4FHeYseubP0qPZTNOu9Ca0rp2ns7S2s_FzQP6zIR_mhiO1WiCp39JyEST469sMzmDnCw/s630/Archway.gif" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="630" data-original-width="470" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixVp3my4rE2_BAGnL2QfW8Mo3Y7MRbJu2yR1inf6y09fJys53YeD1Pkpl9hy6MeewnGs-L_r939zTYZE3MWeK9CEVQHU8HtaYBaroMrLzwJSMcgjweZDI4FHeYseubP0qPZTNOu9Ca0rp2ns7S2s_FzQP6zIR_mhiO1WiCp39JyEST469sMzmDnCw/s320/Archway.gif" width="239" /></a></div><p style="clear: both; text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">A Diadalív-modell nem azzal foglalkozik, hogyan váltunk egyik életstílusból a másikba, hanem hogy ezek az életstílusok - mélyebbre tekintve énképek - milyen tényezőkkel állnak függőségi viszonyban. Ez a terep, amin mozogni kell.</div><div style="text-align: justify;">Vannak külső és belső determinánsok. Valamennyit írtam erről anno a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2014/03/te-az-orrodig-sem-latsz.html" target="_blank">Te az orrodig sem látsz</a> c. bejegyzésben, most nem ismételném meg terjedelmi problémákra hivatkozva. A lényeg az, hogy lehet neked egy életszereped, de nem mindegy, hogy milyen színészi kvalitásaid vannak, kikkel és milyen színpadon játszol, és milyen közönségnek.</div><div style="text-align: justify;">Ebből az a - számomra - izgalmas pályaorientációs felismerés következik, hogy a diploma átvétele abban az értelemben volt csak jelentős lépés, hogy anélkül nem lehetne karrier. De ha van karrier, akkor a diploma jelentősége rendkívüli mértékben zsugorodik, és csak egy apró kő lesz a diadalív építőanyagai között, nyomorogva a geopolitikai helyzet, jóléti rendszer, KATA-átalakítás, pártpolitika; valamint a változó érdeklődésed, szükségleteid, értékeid és egészséged determinánsai között.</div><div style="text-align: justify;">Na hát ezek azok a tereptárgyak, amelyeket a teória szerint én felderítettem az elmúlt tíz évben (és ez még csak a dolgozói életszerep, mert közben meg az ember alapíthat pártot, vehet lakást, nősülhet, örökölhet, stb.).</div><p></p><h4 style="text-align: left;">Confessio peccatoris</h4><p style="clear: both; text-align: justify;">Hogy mennyire voltam eredményes a karriermenedzsment és a terepfelderítés terén, szemérmesen nem osztanám meg. Mondjuk úgy, hogy lehet ezt nálam sokkal jobban is csinálni, meg némely szempontokból azért rosszabbul is.</p><p style="clear: both; text-align: justify;">Inkább játszanék még egy kicsit ezekkel az elméletekkel, beemelve a források közé ennek a blognak a bejegyzéseit is.</p><p style="clear: both; text-align: justify;">Kezdjük a szakaszolással. A tranzíció/növekedés szerintem még diplomaszerzés előtt lement, tekintve hogy már dolgoztam, úgyhogy a keresés, felépítés, fenntartás szakaszaiban gondolkodnék. Bár ez utóbbira talán van még egy kis időm.</p><p style="clear: both; text-align: justify;">Milyen életszerepekben zajlottak ezek a folyamatok?</p>
<br />
<table border="1">
<caption>Felépítés maxi-ciklus</caption>
<tbody>
<tr>
<td> </td>
<td><b>Tanuló</b></td>
<td><b>Szabadidő</b></td>
<td><b>Dolgozó</b></td>
<td><b>Polgár</b></td>
</tr>
<tr>
<th>Keresés</th>
<td><span style="font-size: x-small;">Módszerspecifikus képzés kiválasztása<br />Szakirodalmazás<br /></span></td><td><span style="font-size: x-small;">Vívás&pszichológia cikkek<br />Blog indítása</span></td><td><span style="font-size: x-small;">Kísérletezés a suliban<br />Jólélek Alapítványos szupviz</span></td>
<td> </td>
</tr>
<tr>
<th>Felépítés</th>
<td><span style="font-size: x-small;">Tranzakcióanalízis képzés<br />Sématerápia képzés;<br />Szakképzés</span></td>
<td><span style="font-size: x-small;">Oktatói és Elnöki szerep</span></td>
<td><span style="font-size: x-small;">Munka és felmondások sulikban<br />Munka a BME-n<br />Munka a Jólélekben</span></td>
<td><span style="font-size: x-small;">Mit látok pszichológusként elmélkedések</span></td>
</tr>
<tr>
<th>Fenntartás</th>
<td><span style="font-size: x-small;">Szakirodalmazás<br />TA konferencia</span></td><td><span style="font-size: x-small;">Önismereti edzés<br />Vezetői támogatás</span></td><td><span style="font-size: x-small;"><span>Osztályvezetői pozíció<br />Magánkliensek<br /></span><br /></span></td>
<td><span style="font-size: x-small;">Mi a dolgom pszichológusként elmélkedések</span></td>
</tr>
</tbody></table>
<p style="clear: both; text-align: justify;">Egyébként ezt így kategorizálni egész érdekes önismereti élmény: mintha mégsem vakarózással töltöttem volna az elmúlt tíz évet.</p><p style="clear: both; text-align: justify;">No de, mit tudtam meg a terepről közben?</p><p style="clear: both; text-align: justify;">Az oversharing elkerülésének érdekében a már megosztott tartalmakkal prózálkozom: csináltam egy szűrést arra a tagre a blogon, hogy "pszichológus szerep", és minden évből választottam egyet. Igen, itt van egy kis csalás: az előbb közölt négyből ez csak egy életszerep. </p><p style="clear: both; text-align: justify;">Szóval mit tudtam meg a pszichológus-létről a diplomaszerzés óta?<br /></p><p style="clear: both; text-align: left;"><u>Keresés</u></p><p style="clear: both; text-align: left;"></p><ul style="text-align: left;"><li style="text-align: justify;">A pszichológia üzlet. Az üzlet pedig természeténél fogva lehet korrekt és mocskos is: ez attól függ, hogy ki csinálja. Ez azért volt fontos felismerés, mert a diplomaosztón még azt hittem, hogy ha valakinek diplomája van, akkor korrektül csinálja, ha valakinek nincs, akkor evidens módon nem (ez volt az <a href="http://mitmondhatnek.blogspot.com/2012/12/mit-mondhatnek.html" target="_blank">első bejegyzés</a> a blogon). A <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2013/05/dementor.html" target="_blank">Dementor </a>c. bejegyzés végén kezdett pislákolni bennem az értelem, hogy elméletben a folyamatok hossza nem csak szakmai, hanem üzleti motivációkra is visszavezethető, illetve hogy vannak olyan taktikák, amiben a szolgáltató úgy szerez klienseket, hogy előtte létrehozza bennük az igényt a szolgáltatásra. Például azzal, hogy inflálja a trauma, bántalmazás, kirekesztés, függőség, stb. szavakat, és pár soros instagram bejegyzéseken keresztül győzködi az embereket, hogy vannak feldolgozatlan problémáik, amiket csak az ő segítségével lehet megoldani (erre akkor még nem gondoltam, ez egy új hadjáratom).</li><li style="text-align: justify;">A pszichológusi hivatás egy kereszt, amit cipelni kell. Igazából arra elég hamar rájöttem, hogy egyáltalán nem az Angyali érintés forgatókönyvíróitól származnak a szakmai tapasztalatok, de hogy ez mit jelent, azt elég fokozatosan értettem meg. Az az igazság, hogy nagyjából halálod napjáig igaz rád az az állítás, hogy alig tudsz valamit a világról, az emberekről, önmagadról, úgyhogy ez a meló egy folyamatos önismereti utazás, amelynek egyes állomásaira egyáltalán nem önként jelentkeztél be, és egyáltalán nincs meg az a védett környezet, mint az önismereti csoportokon. A keresés szakaszban volt a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2014/10/vereb.html" target="_blank">Véreb </a>bejegyzés, de a téma ment még a felépítésben is, azon töprengve, hogy milyen keresztet, hova, meddig és miért kell cipelni valójában (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2015/04/hivatas.html" target="_blank">Hivatás </a>és <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2016/09/bucsu-fegyverektol.html" target="_blank">Búcsú a fegyverektől</a>). </li></ul><div><div style="text-align: justify;">Ebben a szakaszban a diadalív bal oszlopáról a saját értékeim, szükségleteim, énképem megismerését vettem át, és az ezekhez kötődő hiedelmeket kellett a jobb oszloppal egyeztetni, ami a gazdasági és társadalmi lehetőségekről szólt.</div><div style="text-align: justify;">Hozzá téve, az igazság az, hogy a fejlődés itt a hiedelmeim detektálása és lebontása volt.</div></div><p></p><div><p style="text-align: left;"><u>Felépítés</u></p><p style="text-align: left;"></p><ul style="text-align: left;"><li style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs4dBcxKrztMkOsNL3lTvcx7iREpgFMnQwN70lXMNHrNY5qO6VuiHZrnZEUQlPbujia5NjS3vlAunNidpPUvSusUsgbdbt9pZpVuvb0xZJRWP1X24rmuDT_QB6ghaKrydY73Yr7BQmvI2Q2fDZyWul7SM_ifypRq_eAvdClayWed3hHkRqFnVvOfM/s797/3514ge.png" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="427" data-original-width="797" height="171" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs4dBcxKrztMkOsNL3lTvcx7iREpgFMnQwN70lXMNHrNY5qO6VuiHZrnZEUQlPbujia5NjS3vlAunNidpPUvSusUsgbdbt9pZpVuvb0xZJRWP1X24rmuDT_QB6ghaKrydY73Yr7BQmvI2Q2fDZyWul7SM_ifypRq_eAvdClayWed3hHkRqFnVvOfM/s320/3514ge.png" width="320" /></a></div>A pszichológia politika. A diploma átvételekor azt gondoltam, hogy nekünk az lesz a dolgunk, hogy egységesen fellépjünk az Oláh Attila dékán úr által "humán Mekkmestereknek" titulált nem diplomás terapeutákkal szemben. Aztán kiderült, hogy mi ezeket az imposztorokat a szakmán belül keressük. A módszerspecifikus képzések, szakképzés mentén beleláttam abba, hogy egész komoly cicaharcok vannak szakmán belül (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2016/01/te-nekem-ne-mondd-meg.html" target="_blank">Te nekem ne mondd meg!</a> c. bejegyzés); ennek ugye a Kamara majdnem megalapítása volt a koronaékszere. Úgy voltam vele, hogy ha a pszichológia egy város, akkor valószínűleg az aktív Vezúv melletti Pompeii vagy a Szent András-törésvonalon elhelyezkedő Los Angeles lehet a jó hasonlat. Rövid úton el is döntöttem, hogy ezekben a városokban én nem akarok tisztséget felvenni, mert annál nehezebb lesz elsunnyogni, ha lángra kap az egész. Nem is léptem be a Magyar Pszichológiai Társaságba például.</li><li style="text-align: justify;">A pszichológia működik. Ezt így valószínűleg vicces olvasni, úgyhogy kifejtem: az volt a felismerés, hogy nem kell bizonygatni, az utolsó szögig levezetni az elméleti hátteret, nem kell görcsösen kapaszkodni az evidence-based módszerekbe, nem kell kitöltetni fél tonna kérdőívet a klienssel, hogy tudd mi a baja. Ezek a főnököd vagy a témavezetőd igényei, amiket hallgatóként vagy pályakezdőként internalizálsz a módszereidbe. De ha eleget gyakoroltál, akkor a módszereket tudod intuitív módon is használni, és kiderül, hogy nem hanyagság, ha nem építesz fel egy teljes modellt: tényleg látod a nyílást, tényleg jó ütemben mentél be, és tényleg azt találtad el, amit kell (most átmentem vívásba, de talán még követhető). Az igaz, hogy nem minden környezet alkalmas rá, hogy kialakítsa ezt a megértést. Azért szoktam a kollégáimat - némiképp a saját érdekeim ellen beszélve - biztatni a magánpraxisra, mert ott a legjobbak az esélyek erre az élményre. Ott van a legtöbb esélyed rá, hogy autentikus igényekkel, elkötelezetten, pénzt és energiát szentelve az ügynek dolgozol valakivel. Beosztottként gyakran tapasztalod, hogy csodaszernek akarnak használni, vagy mérőeszköznek, vagy lelki szemetesládásnak, felelősség-villámhárítónak, stb. Valódi igények miatt vagy ott, de ezeket nem a pszichológia eszközei elégítik ki. Az ilyen hatékonyság-élményekről írtam anno a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/01/minek-jarsz-pszichologushoz.html" target="_blank">Minek jársz pszichológushoz</a> és a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2018/01/ujevi-elmelkedes-2.html" target="_blank">2018-as évet összegző cikkben</a>.</li></ul><p></p><p style="text-align: justify;">Ez a szakasz többet foglalkozott a diadalív jobb oldalával: leginkább a társadalmi folyamatok különböző rétegeit ismertem meg anno, illetve ezek lecsapódását a szakmában. A pozitív élmény az volt, hogy tényleges, közvetlen munkavégzés közben van egy nagyon letisztult szakmai helyzet (ahogy egyszer írtam, <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/07/muveszetterapias-demo.html" target="_blank">Overkill-érzés</a>), a negatív, hogy ha a munkavégzés kiegészítő folyamatait néztem, akkor úgy tűnt, hogy az érdek felmorzsolja az értéket.</p><p><u>Fenntartás</u></p><p></p><ul style="text-align: left;"><li style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjILPjmSvbHK9P1oGVtim9dTHmU4Q2IK_94aaP19vYenWeLljuXsnIXQk96L-zfu5eLNl_QUHmTfJwzWKOTn9iyQVysFLMZeN251eUX48q8a8BLsyEL_iBxZThwarz-9hf6ziQXf9naP4rqSZLcyQk7vvw-qvJ6Yvs7DJv6DzPcyEmTc6ScbGKKX_M/s860/loa.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="528" data-original-width="860" height="196" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjILPjmSvbHK9P1oGVtim9dTHmU4Q2IK_94aaP19vYenWeLljuXsnIXQk96L-zfu5eLNl_QUHmTfJwzWKOTn9iyQVysFLMZeN251eUX48q8a8BLsyEL_iBxZThwarz-9hf6ziQXf9naP4rqSZLcyQk7vvw-qvJ6Yvs7DJv6DzPcyEmTc6ScbGKKX_M/s320/loa.jpg" width="320" /></a></div>A pszichológia politika, és ez nem biztos hogy baj. Az előző szakaszban a politika <i>de facto</i> működésére utaltam: emberek marakodnak hatalmi pozíciókon, megítélésen, erőforrásokon. A politika <i>de jure</i> jelentése a közügyekkel való foglalkozást jelenti, és bizony, a közügyeket pszichés folyamatok is irányítják, illetve hatnak pszichés folyamatokra. A probléma itt ugyanaz, mint az üzletnél: ez egy másik kompetenciakör, és attól nem fogod se jól, se korrektül csinálni, hogy van erről diplomád. Marhára tudatosnak kell lenni, hogy mikor melyik életszerepedből beszélsz, szemléled a világot és nevezed meg a problémákat. Őszintén szólva ebben nem nagyon találtam meg a helyem - témához tartozó <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2018/12/kollaborans.html" target="_blank">Kollaboráns </a>és <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2020/09/kulturkampfwagen-mark-iv.html" target="_blank">Kulturkampfwagen </a>cikkekben is ott van egy ilyen "de azért..." szál. Egyik oldalról valóban van fenyegetettség a szakmában, amit korábban nem éreztem: amikor a diplomám átvettem, csak a kocsmatöltelékek féltették a társadalmat tőlünk, mostanra gyermekvédelmi fenyegetésként jelenünk meg (ennek szatírája a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2022/04/kvarkogo-janos.html" target="_blank">Kvarkogó János</a> bejegyzés). Valószínű, hogy ehhez nem tényleges szakmai visszaélések vezettek, hanem a politikai térben való felszólalások, mint anno annál a Blanka nevű lánynál, akinek még a szoknyája alá is befotóztak a tüntetések után (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/01/helyetted-szegyellem-magam.html" target="_blank">Helyetted szégyellem magam</a>). De azért... Amikor a Kvarkogó János végén feltettem a retorikai kérdést, hogy "minek jártam egyetemre, ha nem azért, hogy ezeket tudjam?!", nem csak poén volt. Azt tartanám egészséges politizálásnak, ha az ember a saját világképét képviseli, nem az ellenfél világképének ellentétét, csak mert <i>összefogásban </i>több esélyünk van a támadókkal szemben. Meglehet, hogy túlzottan ragaszkodom a letisztult szakmai helyzetekhez, de ebben a szakaszban kifejezetten erősödött az a vágyam, hogy kimaradjak a nagy összefogásokból. </li><li style="text-align: justify;">Ha elég sokáig gyakorolsz egy szakmát, a polgára leszel. Hát ennyit a nagy kimaradásról, meg hogy tisztán akarom tartani a menekülő utakat. Egy társadalom polgárának lenni azt jelenti, hogy érdekel, hogyan és miért válnak polgártársakká mások, pl. az oktatás, nevelés, migrációs folyamatokon keresztül. Egy szakma polgárának lenni ugyanez: még ha soha nem is akarsz többet tanulni, akkor is gondolkozol rajta, hogy hogyan és miért kapnak diplomát, státuszt emberek a szakmában. Kialakítasz erről egy véleményt, és ezt a véleményt előbb-utóbb a gyakorlatba is implementálod, mondjuk amikor felveszel új kollégákat az osztályodra. Erről a letelepedési kötvény osztogatásról írtam a tavalyi egyetemi felvétel kapcsán (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/07/a-21-es-zaszloalj.html" target="_blank">A 21-es zászlóalj</a>).</li></ul><p style="text-align: justify;">A Fenntartás mini-ciklus amolyan sokkterápiával indult nekem. Tovább ismerkedtem a diadalív jobb oszlopával, és bizony felmerült a kérdés, hogy lesz-e stabil ív a két oszlop között? Fenn akarom tartani, amit eddig összeraktam, vagy tenni kéne pár lépést hátra? Van meló a szakmai identitással, aminek még nincs vége. Az újrarendeződésnek valamiért a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2020/04/kezmuves.html" target="_blank">kézműves pszichológus</a> nevet találtam a legértelmesebbnek - talán tényleg vissza kellene már fogni ezt a sörmániát! :D</p><h4 style="text-align: left;">Continuatio Confessionis</h4><p style="text-align: justify;">Még van pár évem a Felépítés/Megszilárdítás maxi-ciklusban, és természetszerűleg foglalkoztat, hogy mivel fogom ezeket tölteni. </p><p style="text-align: justify;">Őszintén szólva az előző bekezdéseket volt a legnehezebb megírni, mert ezek még aktív konfliktusok: vannak pozitív dolgok, amiket én is meg akarok tartani, meg negatívak is, amiket nagyon nehezen fogalmazok meg korrekt módon, úgyhogy állandóan vissza kellett törölni a soraimat.</p><p style="text-align: justify;">A karrierem ezen pontján könnyebb megfogalmazni, hogy mit <i>nem </i>akarok csinálni a jövőben.</p><p></p><ul style="text-align: left;"><li><div style="text-align: justify;">Social justice warrior: amúgy, valahogy én se tudok letenni arról, hogy társadalom-mérnököt játsszak, de az én verziómat egyre kevésbé venné be a Netflix. Nem azok a legjobb szakmai élményeim, amikor az elnyomottak és kirekesztettek ügyét tűztem a zászlómra, sőt, ezekhez a sztorikhoz könnyebben kötöm az abúzus fogalom eredeti jelentését (visszaélés, félrehasználás). Akkor gondoltam igazán értékesnek a munkám, amikor az <i>elhanyagoltakkal </i>foglalkoztam. Ők azok a privilegizált emberek, akik túl jól vannak ahhoz, hogy pszichológusi segítséget rendeljenek melléjük, de nem elég jók ahhoz, hogy pszichológusi segítséggel próbálják kiaknáztatni a tehetségüket. Ők ilyen ridegtartással tartott haszonállatok, akik maguktól is el tudnak igazodni az életben, legalább annyira, hogy megkapják rá a kettest.</div><div style="text-align: justify;">Van egy ilyen családterápiás hasonlatom két testvérrel: az egyik idősebb/egészségesebb, a másik fiatalabb/betegebb. Melyikkel foglalkoznak majd a többet a szülők? Nyilván a gyengébbel. Hol a helye ebben a rendszerben a privilegizált testvérnek? Legyen ő a megértő, az önálló, esetleg segíthet is a szülőknek a tesó ápolásában. Ez a gyerek nem abba tolja majd az energiáit, hogy kibontakoztassa a képességeit, hanem hogy megtanulja alárendelni magát a család követelményeinek, és egyedül jutni arra, amire tud.</div><div style="text-align: justify;">Valami ilyesmi jár a fejemben, amikor azt látom, hogy nem amellett kampányolnak, hogy az iskolákban legyen kötelező anyag az érzelmi önszabályzás, ahogy pl. anno Bagdy Emőke javasolta, hanem hogy a gyerekek legyenek befogadóbbak azokkal a szexuális kisebbségekkel, akiknek a létezéséről se értesültek volna, ha nem lett volna gyermekvédelmi népszavazás. Az első esetben ők lennének a kliensek, a másodikban közvetítők abban, hogy segítsünk a klienseinknek.</div><div style="text-align: justify;">Ahogy én látom, nem a társadalom érzékenyítéséből próbálok kimaradni, hanem a parentifikálásából.</div></li><li><div style="text-align: justify;">Szakbarbár: apám anno feltett nekünk egy kérdést. Miért lehet az, hogy a német szilva, amit nem messze innen szedtek, drágább, mint a messziről ide szállított afrikai banán? Mert az afrikai csávó csak a banánszüreteléshez ért, tehát nincs jó alkupozícióban, a német paraszt meg csinál mást, ha a szilvával nem fut be. Meglehet, hogy ez a példázat többet mond el apám sztereotípiáiról, mint a tényleges gazdasági helyzetről, de a tanulság ettől függetlenül is adott. Ha én a pszichológiához értek csak, és az egyetemek évente 400 főt vesznek fel, akkor egy elég telített piacon kell helyt állnom, különben felkopik az állam. Szerintem ez a kétségbeesés vezet azokhoz negatív kimenetelekhez, amiket az előző fejezetben írtam le: etikátlanul üzletelek, hagyom magam kihasználni, marakodok a helyekért, inflálom a szakmát, és olyan autentikus meggyőződésből támogatom a nagy társadalmi mozgalmakat, mint bármelyik multi. Rosszabb esetben kitalálok valami társadalmi forradalmat, aminek én leszek az elsőszámú kápója, és úgy jutok be helyekre (vagy jut be a hűbéruram), hogy rászabadítom a cancel culture-t azokra, akik versenyeznének velem értük. <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgBS9N4paaRpgahHmkO8-0S4dRbXsIRiP5lRAaA0prsGe5h5tAWQp6Y6Yed-lM1RxL-sn4jfoG4e7FWqQJQAMNOX5nn3tm8qYg8wXR1p0kbID3cSBi2tzZOEFOZUjbqqqSupBxQWooXfV11Oxwgz3S3qcSE6VKhJQpxmxBTVob2RH7iwuhDMa5oXA/s400/meatbackonthemenu.gif" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="165" data-original-width="400" height="132" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgBS9N4paaRpgahHmkO8-0S4dRbXsIRiP5lRAaA0prsGe5h5tAWQp6Y6Yed-lM1RxL-sn4jfoG4e7FWqQJQAMNOX5nn3tm8qYg8wXR1p0kbID3cSBi2tzZOEFOZUjbqqqSupBxQWooXfV11Oxwgz3S3qcSE6VKhJQpxmxBTVob2RH7iwuhDMa5oXA/s320/meatbackonthemenu.gif" width="320" /></a></div></div><div style="text-align: justify;">Bennem elég nagy kérdés jelenleg, hogy tudok-e korrekt módon olyan piaci részesedést szerezni magamnak a szakmán belül, amiből jól meg tudok élni? És ha nem (mert nem olyan piac, vagy mert nem vagyok elég jó ehhez), akkor mit fogok csinálni? Jönnek a mocskos trükkök, vagy békét kötök ezzel, és más piacokon is próbálok eredményes lenni annyira, hogy a mérleg végül pozitív legyen? Szívesebben hiszem magamról, hogy én inkább a példabeli német paraszt lennék.</div></li></ul><p></p><h4 style="text-align: left;">Narratív pozíció</h4><p style="text-align: justify;">Az előző két fejezet inkább negatív témákat hoz fel; talán azt gondolná az ember, hogy nem azt a szakmát választottam, ami nekem való. Lehet hogy ez igaz, de nem ez a feljegyzés lenne a bomba érv mellette. Ha újra rápillantunk a Diadalív-modellre, lehet látni, hogy egészen személyes alkotóelemek is vannak benne, mint a személyiség és annak fejlődési szakaszai. A fejlődési szakaszok ugye pszichoszociális krízisekkel járnak (lásd <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/11/verzioszam.html" target="_blank">Verziószám</a> c. bejegyzés), amik nem épp pihentető és kellemes dolgok. Nyilván az ember érzékenyebb, amikor lezajlanak. A teória szerint nekem legalább egy lezajlott menet közben (intimitás vs izoláció), ami interferálhat azzal, hogy emlékszem vissza a szakmai utamra. </p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLP52W0XcQpKlk4aPLW1WRrAc707-EBJs8Ygb3sHz6MBwrnJN-Q0oyVeTCxiepKCTQCczQ50oljjlfuz_7xNQIY3Kl9aKASBlAMs6LUREcDA5cjWFPZIHrSP5Ze3uv1O6odo4ZBNTm49JRQecdZBjyhCPXWOehn3KWMpF_TZngbHbuz-5VDekJ8pY/s1182/underestimatemysadness.png" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1182" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLP52W0XcQpKlk4aPLW1WRrAc707-EBJs8Ygb3sHz6MBwrnJN-Q0oyVeTCxiepKCTQCczQ50oljjlfuz_7xNQIY3Kl9aKASBlAMs6LUREcDA5cjWFPZIHrSP5Ze3uv1O6odo4ZBNTm49JRQecdZBjyhCPXWOehn3KWMpF_TZngbHbuz-5VDekJ8pY/s320/underestimatemysadness.png" width="292" /></a></div>Az intimitás-krízisben az ember tart az izolációtól, s ahogy egy önismereti csoportról hozott élménybeszámolómból (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2018/05/solo.html" target="_blank">Solo</a>) sejteni lehet, nem könnyen engedem magamhoz közel az embereket, és aránylag nagy éberséggel figyelem azokat a helyzeteket, amik felkavarhatnak.<br /><p></p><p style="text-align: justify;">Ennek folyományaként a távolmaradás igénye nem csak abból a felismerésből származik, hogy az emberek ezt a munkát is pénzért csinálják, tehát ez se lesz a béke szigete. Abból is származhat, hogy közben azzal küszködtem, hogy mennyire akarok egyáltalán közel kerülni másokhoz?</p><p></p><div style="text-align: justify;">Meséltem korábban Savickasról, aki Super tanítványa volt (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2020/06/this-is-way.html" target="_blank">This is the way</a> c. bejegyzés). Tőle származik a karriertörténet interjú.</div><div style="text-align: justify;">Az ő megközelítése szerint egy karriertörténetben három aspektusból vagy jelen: te, aki különböző szerepekben próbálsz helyt állni (milyen ember vagyok?), te, aki célokat tűz ki és próbálsz elérni (mit akarok elérni?), és te, aki elmeséli ezt a történetet (mit gondolok arról, aki vagyok, és ahova jutottam?).</div><div style="text-align: justify;">A fent leírt kihívások meglehet, hogy jobban függenek a narratív stílusomtól (ez a diadalív bal oszlopa), mint az objektív problémáktól (a diadalív jobb oszlopa).</div><div style="text-align: justify;">Valószínűleg, ha objektíve nézzük a dolgot, akkor jobban becsülték az erősségeimet, és jobban tolerálták a gyengéimet ebben a szakmában, mint ha másba vágtam volna bele, és ahogy nézem, máshol mélyebben mocskolna a politika is. Nyilván, ami zavar, az ettől még zavar, csak így kicsit árnyaltabb a kép.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Nem hittem volna, hogy ennyi mindenen gondolkodok majd, azt meg főleg nem, hogy menet közben összeállnak majd olyan dolgok, amiket a bejegyzés elején még nem is terveztem érinteni.</div><div style="text-align: justify;">Úgy látszik, tényleg működik a pszichológia.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Ha esetleg te is valamilyen pályafejlődési mérföldkőnél tartasz, javaslom, te is kapd elő ezt a három rajzot, és elmélkedj rajta, hova helyeznéd el magad rajtuk! Érdekes felfedezés lesz.</p></div>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-39102552253212144982022-06-30T22:13:00.008+02:002022-07-26T11:05:41.745+02:00Toxic waste<p style="text-align: left;"></p><div class="separator" style="clear: both;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiElZCSERNrjTfIPOymaYq7-7Qw9zpjVcQAKwqBJY6163ROq992YCcgYdcjGZmoEotD6N-rtNTboKoLAV7avaMvJo3sANWU0QAyK1WpfkVjF29flVMphzmBDYQMgrvkoi8zQM_X6cIPhdKd71vL2GbVJg65Ro1tJTFuChFP-G5zu4dFRbJ0rKi1Wqo/s896/toxicskull.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="895" data-original-width="896" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiElZCSERNrjTfIPOymaYq7-7Qw9zpjVcQAKwqBJY6163ROq992YCcgYdcjGZmoEotD6N-rtNTboKoLAV7avaMvJo3sANWU0QAyK1WpfkVjF29flVMphzmBDYQMgrvkoi8zQM_X6cIPhdKd71vL2GbVJg65Ro1tJTFuChFP-G5zu4dFRbJ0rKi1Wqo/w200-h200/toxicskull.jpg" width="200" /></a></div><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Eskü nem az a célja ennek a bejegyzésnek, hogy egy újabb oltárt állítsak a Metallicának. Az igaz, hogy a prágai koncert és Hetfield terápiás sztorijai némiképp okolhatók azért, hogy pont most írtam meg ezt az elmélkedést az érzelmi önszabályzásról és divatos témává vált toxikus maszkulinitásról, de az ihletet egy saját dühkitörés adta.</div><div style="text-align: justify;">Szóval ők most igazából mellékszereplők - az alábbiakban többet olvashatsz az önszabályzásról, arról, hogyan tanuljuk meg; arról is, hogyan és miért változtatjuk meg; illetve ki és miért tud megváltoztatni minket.</div><p></p></div><p></p><span><a name='more'></a></span><p style="text-align: left;"><br /></p><h4 style="text-align: left;">Damage Inc</h4><div><div></div><blockquote><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">"Dealing out the agony within</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Charging hard and no one's gonna give in"</span></div></blockquote><div></div></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Metallica: Damage Inc.</span></div><p style="text-align: justify;">Történt egyszer, olyan egy éve, hogy vitám támadt az autópálya felügyelettel. Hogy egy régies szexista szófordulattal éljek, férfiasan be kell valljam, hogy az ügy eredője az volt, hogy figyelmetlen módon rossz matricát vásároltam, szóval alapvetően az én hibámról van szó. Aránylag hamar rájöttem (még érvényes volt a matrica), hogy gond van, és így meg fognak büntetni, úgyhogy felhívtam őket, hátha találunk egy mindkét fél számára kielégítő megoldást. Az egy dolog, hogy nem találtunk, de szinte kiröhögtek.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Fegyelmezetten elköszöntem, majd a hívást bontva teli torokból szabadítottam rájuk a világ minden átkát, mérgesen félredobva a telefont.</div><div style="text-align: justify;">Csak az a baj, hogy ha elönti az embert a harag, akkor nem csak erősebb lesz, de pontatlanabb is.</div><div style="text-align: justify;">Repül a mobil, repül a mobil, ki tudja hol áll meg?</div><div style="text-align: justify;">Nos, nem a kanapén, ahogy terveztem. Hanem a fűtőtesten.</div><div style="text-align: justify;">Nem mondanám, hogy különösebben jót tett neki a dolog. Voltak már vele problémáim, ebben a matricavásárlásos hibában is volt egy kisebb szerepe, de konkrétan tönkretenni nem szerettem volna. </div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Jóval később, amikor már volt kedvem beszélgetni, a barátnőm azzal zárta le az empatikus konfrontációt, hogy "én ilyenkor inkább elsírom magam".</div><div style="text-align: justify;">Hja. Csak hát nekem olyan érzés sírni, mint elhányni magam egy buliban. Előfordul az emberrel, ez igaz, de egy bizonyos kor után elég ciki.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJDoK6E5Tu0mvb8Jc3ErT4TPaVQNnDlEazVyJyNNLsNrVw73URNHgAaAhUI54UXd6amm7vd9B01DR0vZRDIMNE0byja3dYS7rIlfBrtvAyKczchLVrvrAieO93Yph6_UV3rAwxYKGDDshW05gy6CJBbJxqPILSmBBwmh_4FHY7m1TMBPcJWkKblTQ/s800/hulkphone.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="480" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJDoK6E5Tu0mvb8Jc3ErT4TPaVQNnDlEazVyJyNNLsNrVw73URNHgAaAhUI54UXd6amm7vd9B01DR0vZRDIMNE0byja3dYS7rIlfBrtvAyKczchLVrvrAieO93Yph6_UV3rAwxYKGDDshW05gy6CJBbJxqPILSmBBwmh_4FHY7m1TMBPcJWkKblTQ/w120-h200/hulkphone.jpg" width="120" /></a></div>Elég mélyen van bennem ez a hasonlat, de hát mégicsak szakemberek volnánk, vagy mi, úgyhogy adja magát ez a kérdés: hasznos ez a gondolat?</div><div style="text-align: justify;">Abból a szempontból biztos nem, hogy valószínűleg olcsóbb lett volna az érzelemkiürítés az agresszióáttolásnál. Egy Samsung A40 árával biztos, de hát vannak itt immateriális költségek is, pl. a telefon tartalma, meg hisztériám miatt érzett szégyen.</div><div style="text-align: justify;">De ez a megfejtés amúgy még mindig ugyanannak a nézetrendszernek a része, révén itt azt tekintem problémának, hogy egy érzelmi problémára irracionális választ adtam, közben tudnék egy kisebb esszét is írni arról, hogy az érzelmek nem racionális dolgok.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">No de mi ez a rendszer, aminek határain belül akarok csak változtatni (akik ismerik az elsőfokú változás fogalmát, most örülnek, akik nem, <a href="https://sorskonyvnelkul.blog.hu/2011/11/29/ketfele_valtozas" target="_blank">olvasnak</a>. Vagy nem. Majd eldöntik.)?</div><div style="text-align: justify;">Nos, úgy látszik, egy-két sorban mégiscsak muszáj lesz foglalkozni a toxikus maszkulinitás fogalmával.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><p></p><h4 style="text-align: left;">Trapped under ice</h4><div><div></div><blockquote><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">"Freezing</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Can't move at all</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Screaming</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Can't hear my call</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">I am dying to live</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Cry out</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">I'm trapped under ice"</span></div></blockquote><div></div></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Metallica: Trapped under ice</span></div><p style="text-align: justify;">Gondoltam, adok valami elméleti hátteret ennek a bejegyzésnek, és majd lustán lehivatkozok egy definíciót, hogy mi is ez a toxikus maszkulinitás. Hát, amikor beírtam a keresőbe, az ötödik oldalon volt az első találat, ami pszichológiai tartalmakkal foglalkozó oldalról származik (az is a <a href="https://mindsetpszichologia.hu/veszelyben-a-tradicionalis-ferfiassag-vagy-mi-vagyunk-veszelyben-tole" target="_blank">Mindset</a>). Előtte volt ilyen, hogy marieclarie, she, wmn, nők lapja café, és a többi. Mintha a nőket, vagy legalábbis a női magazinok szerzőit jobban érdekelné a mérgező férfiasság, mint a férfiakat, akiket elvileg mérgez.</p><div><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Bizony, a fogalom eredetileg arra vonatkozik, hogy a klasszikus férfi szerepelvárások ugyan könnyebbé teszik egy kiképzőőrmester munkáját, de hogy úgymondjam a gazdatestet károsítják, mérgezik.</div><div style="text-align: justify;">Azon nem volt ekkora hangsúly, hogy a lányok nem mind érzik jól magukat azok társaságában, akik törekednek eljátszani ezeket a szerepeket. Még ha maga az a szófordulat értelmes is, hogy valaki toxikusan viselkedik, a pszichológiában általában ennek a valakinek perspektívája szerint alkotunk elméletet, mert neki akarunk segíteni. Hogy egy kissé labilis, de régóta kikívánkozó analógiát hozzak, a körúti bringasávok minőségét se az autósok igényei szerint határozták meg, pedig ott is biztos lenne egy-két komment.</div><p></p></div><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Szóval, amikor azt mondjuk, hogy a maszkulintás (tud) toxikus (lenni), az alatt azt értjük hogy a férfiakra káros, mivel silányabb érzelmi megküzdő eszköztárat engedélyez, illetve kockázatkereső viselkedésre kényszerít. Ennek eredményeképp nagyobb eséllyel lehet az ember alkoholista, depressziós, öngyilkos vagy bántalmazó.</div><div style="text-align: justify;">Erről amúgy az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) írt még jó három éve, anno kicsit okoskodtunk a kollégákkal a témában.</div><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/jWxU02VfxgM" width="320" youtube-src-id="jWxU02VfxgM"></iframe></div><div><br /></div><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ez a videó amúgy azért is mókás a téma szempontjából, mert később megkaptam visszajelzésként, hogy úgy beszélek rajta a toxikus maszkulinitásról, hogy bent terpeszkedem a kép közepén két nő között, akik nem jutnak tőlem szóhoz.</div><div style="text-align: justify;">Javíthatatlan vagyok, na.</div><p></p><p style="text-align: justify;">A viselkedésem mellett a szavaimra is érdemes egy kicsit kitérni.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Dióhéjban arról van szó, hogy számomra úgy értelmes a toxikus maszkulinitás fogalma, ha úgy kezelem, mint a driver elméletet (a legtisztábban a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2017/11/kinvallatas-eloirasokkal-legy-tokeletes.html" target="_blank">Kínvallatás előírásokkal</a> c. bejegyzés foglalkozik a témával). Ez a TA-s megközelítés arról szól, hogy gyerekkorban kapunk ún. sorskönyvi előírásokat a szülőktől (és további szülő figuráktól, pl. Batmantől). Ezek az előírások abban segítenek eligazodni majd az életben, hogyan kell helyesen, azaz OK módon élni: hogy álljunk az emberekhez, munkához, nehézségekhez, önmagunkhoz, stb.</div><div style="text-align: justify;">Egy kicsit mélyebbre ásva az elméletbe találhatunk önszabályzási profilokat is: más és más érzéseket más és más mértékben engednek megélni, kinyílvánítani, elfogadni, azaz OK-nak tekinteni.</div><div style="text-align: justify;">Lényegében olyanok, mint a hangszínszabályzók: valamit felerősítenek, valamit legyengítenek, valami tiltott, tűrt vagy támogatott az érzelmi dinamikánkban.</div><div style="text-align: justify;">A driverek alapvetően karaktert adnak az embernek, nem feltétlen káros dolgok, egészen míg össze nem akasztják a bajszukat a valósággal. </div><div style="text-align: justify;">Az emberek általában akkor mennek pszichológushoz, amikor rájönnek, hogy a driver uralkodik rajtuk, nem ők rajta, emiatt kvázi kényszeressé, rigiddé, nem őszinté válik az életük.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ezen a ponton jön be az APA meglátása: ezek az emberek többnyire nők.</div><div style="text-align: justify;">Egy férfi ugyanúgy tapasztalhatja, hogy a driverei felvették a "még mindig harcoló japán katona" szerepét, de neki egy ilyen speciális, maszkulin önszabályzó profilja van, ami előírja neki, hogy hát ezt bizony egyedül kell majd megoldani. Vagy nem megoldani, és kussban tűrni ennek konzekvenciáit. </div><div style="text-align: justify;">Természetesen ennyire nem tufa önszabályzó profil ez se, hogy csak elfojtást tudjon kínálni a nem oké érzésekre. Vannak parazita érzelmek is, amiknek az a dolga, hogy az autentikus érzéseket maszkírozzák át egy elfogadottabb érzéssé. Például a szomorúságot haraggá. </div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Vegyünk egy példát: adott Jimmy, akinek buszbalesetben meghalt az egyik legjobb barátja. Jimmynek ettől az érzelmi szükségletei úgymond frusztrálódnak.</div><div style="text-align: justify;">A frusztrációra van egy érzelmi szerszámosláda, amiből Jimmy válogathat. Legyünk őszinték, adott helyzetben az összetettebbekbe valószínűleg nem tud kapaszkodni, úgyhogy maradjunk egyszerűbbeknél, a szemléltetés kedvéért a sírásnál és az agressziónál. Mindkettő alkalmas rá, hogy elviselhető szintre csökkentse a frusztrációt. Melyiket válassza Jimmy?</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_mHK_f2DRQBCa0vulqoDkkgvtX_mxGc662pSNuqbo4ex7TdL9LseXI6biSa475NpU17d6c2BA9C5-jejJHpzTjkAidA-ZTFp5uJO-EnPqR5DK84o0q6p8levR032aJ41QeC4TXo-sJQUGDZx5p_mx2TZntB-0bmkgdeM7y02GYd7mUiSY_yfMmao/s634/the-axe-told-me-to-do-it.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="634" data-original-width="500" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_mHK_f2DRQBCa0vulqoDkkgvtX_mxGc662pSNuqbo4ex7TdL9LseXI6biSa475NpU17d6c2BA9C5-jejJHpzTjkAidA-ZTFp5uJO-EnPqR5DK84o0q6p8levR032aJ41QeC4TXo-sJQUGDZx5p_mx2TZntB-0bmkgdeM7y02GYd7mUiSY_yfMmao/w158-h200/the-axe-told-me-to-do-it.jpg" width="158" /></a></div>Nos, valójában Jimmynek úgy van választása, mint annak az embernek, aki bemegy egy sötét szobába és felkapcsolhatja a villanyt. Vannak alternatívái, de csak egy vezet célra.</div><div style="text-align: justify;">Jimmy ugyanis megtanulta az évek alatt, hogy a sírás mégiscsak lányos dolog lenne, így bár az épp most feszítő tehertől megszabadulna, de kapna helyette egy másikat.</div><div style="text-align: justify;">Viszont a frusztráció-agresszió hipotézisre támaszkodhat. A hipotézist leíró cikk lényegében összefoglalható annyival, hogy "ha szétbaszol valamit, jobb kedved lesz" (Istenem, bárcsak most szigorlatozhatnék!). Jimmy ennek szellemében a gyász-reakció düh szakaszára koncentrál, és nagy ügybuzgalommal totálkárosra zúzza a hotelszobát, ahová a baleset után elszállásolták. Nem nagyon fogják ezért se megdicsérni, de valahogy mégis az az érzése, hogy ezen a megoldáson kevesebben hökkennének meg, mint a másikon.</div><div style="text-align: justify;">Mondjuk ha nem így érezné, talán akkor is mindegy lenne, révén az évek alatt ez a megoldás már inkább reflexszé, mint döntéssé vált.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ezen a ponton érdemes behozni az identitás, szűkebb értelemben nemi identitás fogalmát. Tavaly volt metálos LMBTQ cikk (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/06/you-will-know-my-name.html" target="_blank">You will know my name</a>), amelyben az objektumorientált programozásból vett megközelítésben azt mondtuk, hogy az identitásnak van tulajdonsága (amiket gondolsz magadról), és van viselkedése (ahogy működsz ezekkel a gondolatokkal összhangban).</div><div style="text-align: justify;">Az identitás viselkedése ez az önszabályzó profil - Jimmy esetében a maszkulin beállítású -, a tartalma pedig a <i>mi vagyok</i> és <i>mi nem vagyok</i> kérdésekre adott válaszok tömbje. Például ha azt mondja, hogy "férfi vagyok", akkor azzal együtt azt is kimondja, hogy elhatárolódik azoktól a dolgoktól, amikről úgy tudja, hogy nem összeegyeztethetőek a férfiassággal. Ennek az elhatárolódásnak sok arca van, ha Jimmy nagyon biztosra akar menni, akkor utálni is fogja ezeket a férfiassággal össze nem egyeztethető dolgokat. Logice így alakul ki a homofóbiája meg a nőket lenéző attitűdje.</div><div style="text-align: justify;">Kérdés, hogy ez milyen irányba halad? Az identitás tulajdonsága és viselkedése amolyan tyúk-vagy-tojás viszonyban vannak egymással, nincs egyértelműen meghatározott sorrend, azaz bármelyik erősítheti a másikat. Jimmy megváltoztathatja a véleményét - mondjuk arról, hogy az érzelmeknek hol a helye az életében. Ennek következtében változhat az önszabályzó profilja, és mélyebben feldolgozza és/vagy többször osztja meg őket, kezdésnek művészeti alkotásokba sűrítve, haladóbb szinten akár beszélgetés formájában is.</div><div style="text-align: justify;">De az is lehet, hogy Jimmy csak éli az életét, belekerül helyzetekbe, ahol valami önszabályzási feladat mégiscsak akad, aminek nyilván lesz valami kimenetele. Jimmynek valahogy meg kell magyaráznia saját magának a viselkedését, és ki kell alakítania egy koherens énképet, ha nem akar egy tízéves gyerek szintjére regrediálni. Abban az esetben, ha még saját magát is sikerül meglepnie, élhet a kognitív disszonancia redukció módszerével, azaz az énképét a viselkedéséhez igazítja. Például részegen megsért valakit, amiből később levezeti, hogy hát ő ilyen férfiasan egyenes, megmondja az őszintét, ahogy az tisztességes.</div><p></p><p style="text-align: justify;">A viselkedés-tulajdonság kölcsönhatása vihet egy kiműveltebb, az élet összetettségéhez jól alkalmazkodó maszkulinitás irányába is, meg egy robosztus, rideg, túlkompenzációkkal bőven megtámogatott fajtához is. Ez utóbbi nem igazán segíti az adaptív életvitelt, úgyhogy mondhatjuk toxikusnak.</p><div style="text-align: justify;"><br /></div><h4 style="text-align: left;">My world</h4><div><div></div><blockquote><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">"Look out motherfuckers here I come</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Gonna make my head my home</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">The sons of bitches tried to take my head</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Tried to make me someone else instead</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">It's my world</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">You can't have it"</span></div></blockquote><div></div></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Metallica: My world</span></div><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Na jó, de hát akkor csak annyi a dolgunk, hogy ezt elmondjuk Jimmynek is, nem?</div><div style="text-align: justify;">Hát ööö... Jimmy nem biztos, hogy fog ránk hallgatni.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Valamennyire azért ő is ápolja az identitását, mint mindenki. Egy régi bejegyzésben írtam (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2013/03/a-nap-amely-sosem-jon-el.html" target="_blank">A nap, amely sosem jön el</a>), hogy ez az ápolás történhet informatív, normatív és elkerülő stílusban is. Ha Jimmy az a fajta, aki szeret új dolgokkal találkozni, és néha újraintegrálni az identitását, nem is lesz olyan nehéz dolgunk. Ha inkább elkerülő stílusú, létre se jön a beszélgetés.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ha normatív stílusú, akkor nem információkat, hanem példaképeket keres magának, akikkel azonosulhat, azaz átveheti a normáit.</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLWY9PYM-VAJbt1eHBi0ykJ6JA37HrHUKUJM17MsoCSAb_6eYqbMrUykF6JpyamnRm4oIH2WSkryKLExG0OxAVnYm6KzHabeypdBOTN0TSXQWTAdft36Zy5gfKTAPFmsTEYJZ4Ptrg2ZLFN_jwAx-jXGTPxoa7uLnE2A2REImd7nG6G5XkHYOtbh4/s425/donttreadonme.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="264" data-original-width="425" height="124" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLWY9PYM-VAJbt1eHBi0ykJ6JA37HrHUKUJM17MsoCSAb_6eYqbMrUykF6JpyamnRm4oIH2WSkryKLExG0OxAVnYm6KzHabeypdBOTN0TSXQWTAdft36Zy5gfKTAPFmsTEYJZ4Ptrg2ZLFN_jwAx-jXGTPxoa7uLnE2A2REImd7nG6G5XkHYOtbh4/w200-h124/donttreadonme.jpg" width="200" /></a></div>Amúgy ezt szerintem végiggondolhatná az APA, amikor a férfiak segítségkérésre való hajlandóságán kesereg. Nem biztos, hogy ennyire le van tiltva bennük, hogy megdumálják a problémákat.</div><div style="text-align: justify;">Az is lehet, hogy full alkalmatlannak tartják a pszichológusokat arra, hogy segítsenek nekik.</div><div style="text-align: justify;">Most itt ez a példa, hogy a Google 5 oldalon keresztül lényegében csak női magazinokat talált, amikor rákerestem egy pszichológiai fogalomra. Ennek nyilván sokszáz magyarázata van, az egyik az, hogy a pszichológiát nők csinálják nőknek.</div><div style="text-align: justify;">De hát vannak férfi pszichológusok is, nem?</div><div style="text-align: justify;">Hja, hát vannak, de ha végignézel rajtunk, akkor valószínűleg fel fog tűnni, hogy minket nem mérgez annyira a férfiasság, mint mondjuk egy köröstetétleni betyárt. </div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Lényegében azt várjuk Jimmytől, hogy olyan emberek nézeteivel töltse fel a pozitív lehetséges énképét, akik konkrétan a negatív lehetséges énképének manifesztumai.</div><div style="text-align: justify;">Sok sikert.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><p></p><h4 style="text-align: left;">Fixxxer</h4><div><div></div><blockquote><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">"But tell me, can you heal what father's done?</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Or fix this hole in a mother's son?</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Can you heal the broken worlds within?</span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Can you strip away so we may start again?"</span></div></blockquote><div></div></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: x-small;">Metallica: Fixxxer</span></div><p style="text-align: justify;">Írhatunk tehát okos cikkeket arról, hogy milyen egészséges egy kicsit módosítani az önszabályzó profilon, a célközönség egy jó részének nem okos cikkre van szüksége.</p><p style="text-align: justify;">Engedélyre.</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">A fent leírt passzusban az állt, hogy a driverek az OK - nem OK rendszerén belül alakítanak ki bennünk tiltott és előírt lelki jelenségeket. Általában ezeken keresztül tudnak szenvedéshez vezetni.</div><div style="text-align: justify;">Amivel pedig a pszichológusok felszabadítanak a driverek rabsága alól, az az "it's okay" megerősítés (olvashatsz róla a <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2020/04/kicsit-szomorkas-hangulatom-mama.html" target="_blank">Kicsit szomorkás a hangulatom</a> bejegyzésben). Adott esetben ez az lehet, hogy az ember autentikus szükségletét validálják a driver előírásaival szemben. Lényegében engedélyt adnak, hogy a lelki folyamataid megéld anélkül, hogy az kötelezőnek érzett önszabályzó profilod megváltoztatná, elfojtaná, átcímkézné őket.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Ezt a hatalmat nem mindenkinek adnánk a kezébe, jobban mondva, elég kevés emberből nézzük ki, hogy rendelkezik vele.</div><div style="text-align: justify;">Akikből kinézzük, ők a példaképeink, TA-s megközelítésben gondolkodva Szülő-figurák (a szülő itt nem a gondozót jelenti, hanem azt a figurát, akinek internalizálod a normáit a Szülői én-állapotodba, pl. arról, hogy hogyan legyél igazi férfi).</div><p></p><p style="text-align: justify;">Ezen a ponton megválaszolnám az el nem hangzott "miért most?" kérdést: ha tavaly törtem össze a telefonom, és gondolkodtam el a kapcsolódó lélektani elméletekről, akkor miért most hívtam le az ötletet a "majd egyszer megírom" felhőből?</p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">A témát egy virálissá váló sztori aktiválta, egyik Szülő-figurámmal, a Metallica frontemberével kapcsolatban. Történt ugyanis, hogy James a riói koncertjükön könnyek között vallotta be a párezer fős közönségnek, hogy egyre jobban szorong, hogy nem tudja már eljátszani ezeket a számokat, és bohócot csinál magából.</div><div style="text-align: justify;">A dologból több érdekesség is származik: egyrészt megtudtam, hogy vannak a neten férfimagazinok is, másrészt bizalmi körön belül a férfiak is fontosnak tartják egymás érzelmi támogatását. Legalábbis <a href="https://bronson.men/2022/05/22/james-hetfield-a-szinpadi-megzuhanasa-nem-a-gyengeseg-hanem-a-lenyugozo-ero-jele/" target="_blank">ebből a cikkből</a> ez jött le.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Ez azért érdekes dolog, mert ha valaki kicsit visszatekint James életére, akkor talál rá jeleket, hogy egy időben mindent megtett, hogy ő maga legyen a toxikus maszkulinitás szimbóluma. Egy másik időben mindent megtett, hogy annak legyen a szimbóluma, hogy te kontrollálod az identitásod, nem ő téged. Újabban pedig mintha azért tenne meg mindent, hogy a normatív identitásstílusú rajongóit újraszülősítse (ez egy sématerápiás kifejezés), és engedélyt adjon rá hogy megszabaduljanak a drivereik nyomása alól. Elsírja magát a színpadon (ennyit a Légy erősről), szinte minden koncerten elcseszik az egyik számot (ennyit a Légy tökéletesről), és mindig barátságosan megveregeti a vállát annak bandatagnak, aki épp hibázott (lássuk be, a thrash metal nem klasszikusan a Szerezz örömöt driver örökítő anyaga). Mintha valami öngyilkosság megelőző kampányba is belekezdtek volna: amikor a koncertjükön előadják népszerű <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/10/suicide-song.html" target="_blank">suicide song</a>jukat, a Fade to blacket, a közepén lévő kiállós résznél mindig mond pár szót, hogy "nem vagy egyedül".</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/jC375-Hohcc" width="320" youtube-src-id="jC375-Hohcc"></iframe></div><br /><p></p><div style="text-align: justify;">Most, amikor ezek a szavak elhangzottak a prágai koncerten, az suhant át az agyamon, hogy ez a faszi több embert ment meg egy koncert alatt, mint én egész várható karrierem során.</div><div style="text-align: justify;">Páran több pozitív apai üzenetet kapnak tőle, mint a saját apjuktól a teljes kamaszkoruk alatt. Vagy mondjuk tőlem, akihez eljönni nem volna egy cool dolog, de ha el is jönnek, nekem attól tartok nincs meg ez a karizmám. Amúgy se áttétel alapú módszerekkel dolgozom.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Szerencsére én megúsztam azokat a mélypontokat életem során, hogy egy zenekar volt a legtöbb, amibe kapaszkodni tudtam, de lazábban tudok kapcsolódni ehhez a dologhoz.</div><div style="text-align: justify;">Ahogy maszkulin önszabályzó profilnak / identitásnak is vannak gyakori kapcsolt árui, pl. a keménykedés, versengő stratégiák, nők lenézése, homofóbia, stb., úgy az összes többinek, mondjuk a "lelki működés iránt fokozottan érdeklődő humán értelmiséginek is".</div><div style="text-align: justify;">Anno a szakmai életutamat elmesélő bejegyzésben (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2019/10/tiz-merfold.html" target="_blank">Tíz mérföld</a>) "kamuflázsként" utaltam arra, hogy az ember előbb-utóbb kialakít magának egy szakmai személyiséget, s ezzel egy szakmai perszónát (tkp. önszabályozó profilt) is. Tizenhét-tizennyolc évesen, amikor a pályaválasztáson gondolkodtam, ez azért egy elég fekete-fehér dolognak tűnt még. Ott voltam koszos kis rocker gyerekként, aki hébe-hóba általános iskola óta randizott a lélektannal, és azon rágódtam, hogy mennyibe fog kerülni nekem ez a kapcsolat? Nekem is le kell vágnom a hajam, kötött pulóverben kell majd járnom Hiperkarma koncertekre a Pride-ra, utána teát szürcsölgetve beszélgetni a tegnapi alternatív színházi előadás szimbolikájáról, mint azoknak az arcoknak, akik fennen hirdetik a "lelki működés iránt fokozottan érdeklődő wannabe humán értelmiségi" identitásukat? Le kell hasítanom egy részem és magam mögött hagyni, hogy beilleszkedjek?</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIBa1dxDYFPsznEH1QaAN7QWFsQMucTIehTMx12fyENect8fe5O6OXxnzbT5c9oy-ZfwfXz5YUN4WsFJEhw4jGHjuudbjK6Pw4NKbrBIxuCaOKjJuBBdJUXddDBCrtAdhJQin23evrZa-njahdQ4vOmLBRL9TRW8wL4-I-wDXuyt1KQ7i6mbzVpQo/s500/skom_therapy.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="281" data-original-width="500" height="113" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIBa1dxDYFPsznEH1QaAN7QWFsQMucTIehTMx12fyENect8fe5O6OXxnzbT5c9oy-ZfwfXz5YUN4WsFJEhw4jGHjuudbjK6Pw4NKbrBIxuCaOKjJuBBdJUXddDBCrtAdhJQin23evrZa-njahdQ4vOmLBRL9TRW8wL4-I-wDXuyt1KQ7i6mbzVpQo/w200-h113/skom_therapy.jpg" width="200" /></a></div>Az volt a mázlim, hogy James akkoriban kezdett nyíltan beszélni arról, hogy terápiába jár, és hogy ez milyen fontos dolog. Ez nem csak engedély volt, hanem isteni üzenet is, hogy minden látszat ellenére nem csak azok férkőzhetnek hozzá a lélektanhoz, akik teát isznak sör helyett (amúgy az is a toxikus maszkulinitás egy arca, hogy erre úgy gondoltam, mint egy nemátalakító műtétre). Sokfajta lelki működés létezik, sokfajta módszerrel, sokfajta embernek. Találok majd magamnak valót.</div><div style="text-align: justify;">A pszichológusok közé végül annyira nem illeszkedtem be, de a pszichológiába asszem igen. Végülis az a fontosabb.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Hoppá, már majdnem lezártam konklúzió nélkül.</div><div style="text-align: justify;">Az a kvázi terápiás hatás, amit mi James-től kaptunk rajongóként, semmilyen módon nem jött volna át olyan emberektől, akik félnek a maszkulin személyiségjegyektől, félreértik, megvetik és elutasítják azokat (mint én a Hiperkarmát 17 évesen).</div><div style="text-align: justify;">Az lesz képes ezeket az engedélyeket átadni és feloldozni a mérgezés alól az embereket, aki képes integrálni a maszkulin jegyeket az összképbe.</div><div style="text-align: justify;">Ezért nem az olcsó női magazinokból tanuljuk a pszichológiát. Vedd meg a könyveket!</div><p></p>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-71815927987930010782022-05-02T23:42:00.004+02:002022-05-03T12:47:09.626+02:00Tutta volta<p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9mL4IHP2te_TejYlSpzx8_9JAogdFpML0Yc2Pu8cGSeMBkB0p4diXQSxXU0z6U6I8zUaRkIgJs2necLUHKgclNgyzXuyI255QsUAbxWXNZitFV58HT4wvyQYrHA4H2PV0x-Mxugrq7vwAgPe_I_9CtZzt4E1cP0aodUs0uF8T3XR5nCrtY3HCQYs/s694/chess_kid.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="694" data-original-width="640" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9mL4IHP2te_TejYlSpzx8_9JAogdFpML0Yc2Pu8cGSeMBkB0p4diXQSxXU0z6U6I8zUaRkIgJs2necLUHKgclNgyzXuyI255QsUAbxWXNZitFV58HT4wvyQYrHA4H2PV0x-Mxugrq7vwAgPe_I_9CtZzt4E1cP0aodUs0uF8T3XR5nCrtY3HCQYs/w294-h320/chess_kid.jpg" width="294" /></a></div>Ha jól emlékszem, a vívásra mondták először, hogy "highspeed chess". Gondosan átgondolt stratégia mentén kell elérni a célt, de a stratégiai döntéseidre annyi időd van, mint a versenyautó pilótájának, amikor háromszázzal süvítve próbál előzni.</div><div style="text-align: justify;">Nos, hasonló élmény időnként konzultációt is tartani: másodpercek törtrészei állnak rendelkezésedre, hogy feldolgozd az információkat, és kiválaszd, melyik irányba tekered a kormányt, gázt adsz vagy fékezel.</div><div style="text-align: justify;">Hadd mutassam be egy friss élményen keresztül!</div><p></p><span><a name='more'></a></span><p style="text-align: justify;">Évekkel ezelőtt írtam egy bejegyzést (<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2015/05/vivodas.html" target="_blank">Vívódás</a>), amiben a konzultációt egy bolognai kardpárbajhoz hasonlítottam. Ezen keresztül törekedtem bemutatni, hogy milyen rétegelt stratégiával lehet eljutni úgymond az "igazság pillanatáig".</p><p style="text-align: justify;">Ezúttal arra az oldalra fókuszálnék, amikor ha van is stratégiád, a konkrét lépések nincsenek meg, és csak a fejedben pörgő ötletekből és asszociációkból tudod felépíteni őket. Jól vagy rosszul.</p><p style="text-align: justify;">Az alább bemutatott pillanatból jól jöttem ki, de nem kevés ellenkormányzás kellett, hogy ne sodródjunk le az útról...!</p><h4 style="text-align: left;">Vor</h4><div style="text-align: justify;">A beszélgetés lényegében arról szólt, hogy mi adhat kitartást, önbizalmat az embernek?</div><p></p><div style="text-align: justify;">Amikor az a téma, hogy mire lehet támaszkodni nehéz helyzetben, lényegében arról beszélünk, hogy mit tekintünk egyáltalán kapaszkodónak. Mi az, ami elég stabil támasz lehet? </div><div style="text-align: justify;">Erre lehet olyanokat írni, mint hogy család, vagy sikerek, a képességeid, az akaraterőd vagy az önmagadba vetett hit, stb. Vannak kimondottan konkrét, és egészen absztrakt dolgok (nekem pl. az "alkotóképesség" volt az, ld. <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2020/04/kezmuves.html" target="_blank">Kézműves </a>c. bejegyzés).</div><p></p><p style="text-align: justify;">Simán lehet, hogy te már megtaláltad, hogy mibe tudod megvetni a lábad, ha vihar jön. Talán meg is osztottad már másokkal a titkot. Talán szkeptikusan legyintettek, hogy nekik ez nem működik.</p><p></p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgf4ZcOoXw98xto1nNB4V4yMEqOvfqqBY6rcNAFRjBxewFUwg21yXJltmTghgC8Y_utuN4lQmYb5D8Fx9jcS7TX9bhcTrVz0rcgrMqYG33P647q4sMtM_mZXOVIdZuuVt1XuZ-2RvsGmBvcTVlwwD6E3zcDP8Z0KWi9PKLs_XSsldATDajhv5Fm24o/s403/by-all-that-you-hold-dear-on-this-good-earth-i-bid-you-stand-men-of-the-west.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="403" data-original-width="403" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgf4ZcOoXw98xto1nNB4V4yMEqOvfqqBY6rcNAFRjBxewFUwg21yXJltmTghgC8Y_utuN4lQmYb5D8Fx9jcS7TX9bhcTrVz0rcgrMqYG33P647q4sMtM_mZXOVIdZuuVt1XuZ-2RvsGmBvcTVlwwD6E3zcDP8Z0KWi9PKLs_XSsldATDajhv5Fm24o/w200-h200/by-all-that-you-hold-dear-on-this-good-earth-i-bid-you-stand-men-of-the-west.jpg" width="200" /></a></div>Nem biztos, hogy a te megoldásod nem elég jó. Még az is lehet, hogy arról tényleg meggyőzted őket, hogy neked ez bejön. Csak arról nem, hogy nekik is segítene.</div><div style="text-align: justify;">Lehet, hogy azért, mert ellenállnak a változásnak, mint a fenti vívós bejegyzésben.</div><div style="text-align: justify;">De az is lehet, hogy egyszerűen másképp gondolkodnak.</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">Ahogy beszélgettem a mostani klienssel, és hoztam fel a példákat, hogy milyen kapaszkodók jutnak az eszembe, feltűnt, hogy mintha lenne egy mintázat abban, ahogy eliminálja őket.</div><div style="text-align: justify;">Úgy tűnt, hogy némelyik elgondolkodtatja, némelyiknek egyszerűen nincs értelme számára.</div><div style="text-align: justify;">Ekkor beugrott az MBTI nevű személyiségtipológia. Szerintem meséltem már róla pár helyen, most az egyik <a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2016/01/ujevi-tldr.html" target="_blank">évzáró bejegyzésben</a> találtam róla anyagot. Mondhatjuk, nem a személyiségkoncepciók királynője az MBTI, de azért van benne egy-két jó meglátás, például az egyén lelki működésével kapcsolatban. Mennyire konkrét, mennyire absztrakt a gondolkodásmódja? Milyen az érzelmi működése? Hogyan dolgozza fel az információkat, hogyan viszonyul a világhoz?</div><p></p><p style="text-align: justify;">Nem vettem fel ezt a kérdőívet a kliensemmel, de eleget beszélgettünk már ahhoz, hogy ott helyben megtippeljem a típusát, és elkezdtem inkább olyan példákat bedobni, amelyek az ő gondolkodásmódja számára megfontolhatók lehetnek.</p><p></p><div style="text-align: justify;">Sikeres manőver volt.</div><div style="text-align: justify;">De ahogy mondani szokás, ahol az Úr bezár egy ajtót, ott nyílik egy ablak...</div><p></p><h4 style="text-align: left;">Nach </h4><p style="text-align: left;">Ez az MBTI-típus dolog pár másodperc alatt futott le a fejemben.<br /></p><div style="text-align: justify;">Miközben mondtam a példákat, észrevettem a mintázatot, arra eszembe jutott az elmélet - és még egy tucat dolog egyszerre.</div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Van egy haverom, aki egyszer egy-két sör mellett öntötte ki nekem szerelmi bánatát. Utólag átgondolva mondott egy-két dolgot, amelyekből a mi humorunkkal kiváló vicceket lehetett volna gyártani.</div><div style="text-align: justify;">Nagyra értékelte, hogy nem törtem ki röhögésben, miközben megosztotta bánatát. Úgy gondolta, nem kis önuralomra lehetett szükségem, úgyhogy átküldte ezt a videót, ezzel a kérdéssel: "titeket is így képeznek ki?"</div><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/9AqqmjGzeTQ" width="320" youtube-src-id="9AqqmjGzeTQ"></iframe></div><p style="clear: both; text-align: justify;">Amúgy nem olyan nehéz kibírni röhögés nélkül, amikor egy barátod az összetört szívét próbálja épp felsöpörni, de tény, hogy vannak helyzetek, amikor az asszociációid mindent megtesznek azért, hogy az elmésen felépített konzultációs stratégiádat tönkre tegye egyetlen idióta vicc.</p><p style="clear: both; text-align: left;">Nekem ez ma akkor történt, amikor a lehetséges kapaszkodók közül megemlítettem a hitet.</p><p style="clear: both; text-align: justify;">Valamiért az agyam úgy gondolta, hogy a hosszú munkaórákon át tanulmányozott MBTI mellett helye van még a mindössze egyszer (<i>most már másfélszer - a szerk.</i>), poénból meghallgatott Tóth Gabi számnak is. Mert abban van egy olyan sor, hogy "oly tágas a világ, kicsi lány vagyok benne, de érzem a hitem, ami elhoz majd minden csodát".</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/Ofog092eqqQ" width="320" youtube-src-id="Ofog092eqqQ"></iframe></div><p style="clear: both; text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Tóth Gabi valahogy mindig feltűnik a kultúra magyarkodós szcénáiban, amennyire tudom, egészen komoly szereplési lehetőségeket kapott már; olykor a bulvármagazinok hasábjairól is sikerült lelépnie. Mondhatni, ha van nemzeti rock, akkor van nemzeti pop is, és ennek ő a hercegnője.</div><div style="text-align: justify;">Azért nem jártunk rosszul! Ezt a klipet elnézve nem mondják majd az emberek, hogy "<a href="https://mitmondhatnek.blogspot.com/2021/08/utinaplo.html" target="_blank">eh, Balkán</a>". Legalábbis az alkotók nagyon szeretnék meggyőzni a nézőt, hogy mi különbek vagyunk.</div><p></p><p style="clear: both; text-align: justify;">De a szemfüles magyar embert nem lehet ám csak így megvezetni!</p><p style="clear: both; text-align: justify;">Peti kollégának köszönhetően naprakész vagyok a magyar trash kultúrában is. Az ő jóvoltából ismerhettem meg egy másik kiváló művésznő, Varga Irén örökzöldjét, a Kisapámat.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/qoRU5_YDjM4" width="320" youtube-src-id="qoRU5_YDjM4"></iframe></div><p style="clear: both; text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Valószínűleg megúsztam volna, hogy munka közben csendüljön fel ez a nóta a fejemben, ha nem olvastam volna el a kommentszekciót, ahol egy polgártárs sommázta a világban elfoglalt helyünk: "ez az igazi országimázs, nem a Tóth Gabi". </div><div style="text-align: justify;">Az asszociációslánc acélkábelként köti össze azóta a fejemben ezt a két dalt. </div><p></p><p style="text-align: left;"></p><div style="text-align: justify;">Szóval ott ültem a kliensemmel szemben, gondolkozva az MBTI-típusán, lelkem egy jobb sorsra érdemes szegletében a Kisapámat dúdolgatva, és minden erőmmel küzdve a hisztérikus röhögéssel.</div><div style="text-align: justify;">Azt hiszem, az igazi profizmus az ilyen pillanatokban dől el, nem egy újabb módszerspecifikus képzésen.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Ahogy hazaértem, el is határoztam, hogy kiírom magamból ezt a történetet, hátha ördögűző nélkül is megoldható, hogy megszabaduljak ettől az istenverte dallamtól...</p>ABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.com0