tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post4308011285602884849..comments2023-10-20T21:46:42.004+02:00Comments on Mit mondhatnék? - személyes/szakmai naplóm: KegyelemdöfésABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-52293276955249905032013-03-21T14:21:12.875+01:002013-03-21T14:21:12.875+01:00Az a gond ezzel a nézőponttal, hogy feltételezi, h...Az a gond ezzel a nézőponttal, hogy feltételezi, hogy egészséges személyiséggel van dolgunk, és az illetőnek megvannak a szükséges pszichés kompetenciái ahhoz, hogy keresse a boldogságot, és képes legyen rá. A problémás eseteknél nem ez a helyzet. Lehet, hogy mindenki utál valakit, mert kolonc, de még így is jobbnak érzi a helyzetet, mintha változtatni kellene. Inkább fenntart egy rossz helyzetet, mert meggyőződése, hogy a változás csak rosszabb irányba viheti őt. <br />Ez kb. olyan, mint amikor öngyilkossággal fenyegetőznek páran, és tudod, hogy visszaél a felelősségérzeteddel és az együttérzéseddel, de nem mered szabadjára ereszteni a dolgot, mert tényleg esélyes, hogy megteszi. Én pont ezt látom a legidegesítőbbnek, hogy ezek az emberek nagyon jól tudják, hogy átlépik a határokat. Tulajdonképpen az is lehetett volna a cím, hogy mit kezdesz egy személyiségzavaros emberrel... :DABhttps://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-51435261453026318422013-03-18T15:56:33.693+01:002013-03-18T15:56:33.693+01:00Az biztos, hogy nem könnyű... de ha nem képes rá, ...Az biztos, hogy nem könnyű... de ha nem képes rá, ő is csak szenvedne. Értük is meg kell tenni, hogy őszinték legyünk velük. És másokért is. Láttam olyat, akit bent tartottak felnőttként a munkahelyén - kvázi szánalomból. A munkája pedig a munkatársaira maradt, mert az illető mindig kórházban volt az épp aktuális bajával (sokszor kitalált bajával). Ettől csak megutálják őt... ami vsz. nem érdeke. Ha egy "rossz ember" van "rossz helyen" (azaz nem kompatibilisek, de külön-külön persze jók), akkor az senkinek sem lesz jó és örömteli. Nem biztos, hogy óvónéninek kell menni a gyerekszerető embernek (tudom, csak egy példa volt), lehet anyuka és apuka, amellett meg találhat egyéb munkát. És még persze számos egyéni megoldás létezik. Lehet, hogy akkor nagyon nehéz a döntés, de az is lehet, hogy később hálás lesz érte a gyerek, amikor megtalálja a helyét (esetleg pályatanácsadás segíthet). Az a gyermekotthonnal fenyegetőzés viszont durva... ott a szülőket kéne kezelni.Dorkahttps://www.blogger.com/profile/05811494128043368101noreply@blogger.com