tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post7184411077237769001..comments2023-10-20T21:46:42.004+02:00Comments on Mit mondhatnék? - személyes/szakmai naplóm: ReményABhttp://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.comBlogger4125tag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-16631665210257552282013-05-07T10:43:06.445+02:002013-05-07T10:43:06.445+02:00A magyarázáshoz nagyon ért :D ;)A magyarázáshoz nagyon ért :D ;)Lakhttps://www.blogger.com/profile/15002324398842171842noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-82689723768080275172013-04-30T16:52:52.008+02:002013-04-30T16:52:52.008+02:00Így végül is egyet tudok ezzel érteni :) Jól megma...Így végül is egyet tudok ezzel érteni :) Jól megmagyaráztad.Dorkahttps://www.blogger.com/profile/05811494128043368101noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-61770397454398616992013-04-23T18:21:01.485+02:002013-04-23T18:21:01.485+02:00Igazából az irreális optimizmus fogalmában nincs s...Igazából az irreális optimizmus fogalmában nincs szó a szubjektív valóságról. Onnan származik a kifejezés, hogy Taylorék vizsgálata előtt mindenki azt hitte, hogy a jó mentálhigiénés állapotú, boldog emberek látják reálisan a világot, és a depressziósok (illetve enyhén depressziósok) torzítják. Aztán kiderült, hogy az enyhén depressziósnál az objektív és szubjektív valóság közelebb van egymáshoz, mint az egészségeseknél. Következésképpen pontosan úgy van, ahogy leírtad: objektív oka nincs rá, de attól még szubjektíve lehet teljesen elégedett és boldog.<br />Jómagam úgy látom ezt a kérdést, hogy a jobb mentálhigiénés állapotban az ember motiválhatóbb, ha motiválhatóbb, akkor nagyobb eséllyel tesz a saját boldogságáért, ergo az önáltatás szükséges ahhoz, hogy a dolgok objektíve is jók legyenek. Szerintem itt jön a remény és hit a képbe. A depressziósok nehezen motiválhatók, tehát nem is tesznek semmit azért, hogy jobban érezzék magukat. Innentől kezdve valószínűsíthető, hogy az objektív és szubjektív állapot megegyezik, hiszen a depresszió miatt az objektív tényezők előbb-utóbb tényleg olyan sötétek lesznek, mint amilyennek látta őket.ABhttps://www.blogger.com/profile/04114811908497109030noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8914581860341994803.post-92049974693310210252013-04-22T17:02:51.316+02:002013-04-22T17:02:51.316+02:00Rám is mondták már, hogy naiv vagyok. Érdekes mód ...Rám is mondták már, hogy naiv vagyok. Érdekes mód mégsem ért nagy kár eddig, nem cseszték át a fejem. Szóval feltételezheti valaki a jót nyitott szemmel is. Aki megérdemli, annak miért ne adnánk meg az esélyt? Persze azért figyelve magunkra. Ez az irreális optimizmus elnevezés is piszkál :P Lehet, hogy objektíve nem lesz majd szebb, okosabb, gazdagabb, stb. másnál, de szubjektíve ő lehet hiperelégedett az életével, az ő átlagos életével. Meg valamiben lehet eltérő az átlagtól, ha csak egy aprócska dologban is. És az, hogy "minden rendbe jön" is szintén szubjektív. Végül lehet, hogy a kirúgásnak is megtalálja a "rendben lévő" oldalát. Az meg azért szerintem nem rossz.Dorkahttps://www.blogger.com/profile/05811494128043368101noreply@blogger.com