Ki vagyok?

Végül lecseréltem a korábbi
fagyizós képet, ha már készült
egy teljes portfólió...
(reklám kötelezettség letudva)
András Bálintnak hívnak, pszichológusként dolgozom 2010 óta. Ezt a blogot 2012 végén kezdtem el, miután fél évet töprengtem azon, hogy okleveles szakemberként mit mondhatnék a világnak. Eredetileg marketingnek képzeltem el a dolgot, de végül hobbivá vált, illetve a szakmai önfejlesztés egyik fontos eszközévé.
Az elmúlt években több téma, elméleti megközelítés is megjelent a bejegyzésekben, ahogy próbáltam megtalálni a stílusomat, feldolgozni a tapasztalataimat, és nem mellesleg oly módon bemutatni a lélektant, amit szakmailag hitelesnek érzek, de mégsem tankönyvszagú. Törekszem elkerülni azt a látszatot, hogy pszichológusnak lenni annyit jelent, hogy minden nagy kérdésre van egy jó válasz.

A blog biztosan betölt egy olyan funkciót, hogy segít nekem rendet rakni a személyes és szakmai asszociációm között. Ezen túl elég nehezen mondanám meg, kinek írok - alighanem azoknak, akik unják a lineáris pszichológiai cikkeket, és őket is leköti a kalandozás a munkahelyi élmények és lélektani, társadalmi, kulturális, harcművészeti és teljesen véletlenszerű témák között. Egy olvasóm legalábbis ezt a visszajelzést adta: "bejósolhatatlan mintában váltják egymást az utalások a harcművészettől kezdve a rock zenén át a Mici Mackóig" (nem tudom miért mondta, a Mici Mackót pont nem olvastam)! Szó se róla, becsülöm, hogy ezzel együtt követik a munkáim, mivel én se nagyon szoktam ilyen szövegmennyiségeket végigolvasni! Egy szűk rétegnek szól a blog, azt hiszem.

A rend kedvéért összeszedem a szakmai fejlődésem főbb állomásait. Már csak azért is hasznos ez, mert a munkahelyeim időnként múzsaként hatnak, és néhol észrevehető fejlődés az elméleti képzettségben, ahogy visszaolvasom a bejegyzéseket (jó pap holtig tanul).

  • Az egyetemen önkénteskedéssel készültem a szakmára, szerveztem Pszinapszist, és 2007 és 2011 között tagja voltam a Kortárssegítő csoportnak. A BME-n most már én egyengetem a kortársak útját...
  • Első munkahelyem (2009-2016) egy alapítványi iskola volt, ahol hat évig foglalkoztam sajátos nevelési igényű diákokkal egyéniben meg csoportos keretek között. Ezen kívül tanítottam is pszichológiát, érettségi előtt álló diákoknak, két iskolában. Ez a régi bejegyzéseken eléggé látszik is...
  • Nagy előrelépés volt, hogy csatlakoztam a JóLÉlek Alapítványhoz (2014), ahol a magánklienseket tudom fogadni, és nem mellesleg egy elég jól felkészült szakmai teamnek köszönhetően bővíthetem az ismereteimet. 
  • Jelenleg (2016 augusztustól) a BME-n dolgozom, főleg egyéni konzultáció keretei között, de akadnak tréningek is, és nagy részem volt az ország első egyetemi szabadulószobájának kidolgozásában. 2019-től én kerültem a Tanácsadási Osztály élére, úgyhogy egy kicsit visszaesett a szakmai tevékenység, cserébe olyan metakompetenciák fejleszthetek, amikre eddig nem is gondoltam...
Tanulmányi téren elég sokáig vártam az intézményesített képzés folytatásával, mivel szerettem volna kitapasztalni a szakmát, mielőtt csatlakozom valami csoporthoz.
  • Szóval 2012-ben lediplomáztam, a pályafejlődés és identitásfejlődés kapcsolatából írtam a szakdolgozatom.
  • Még diploma előtt részt vettem 250 órás pszichodráma önismereti csoporton, bár eddig nem írtam cikket konkrétan ebben a témában. 
  • Hosszas válogatás után az Integratívnál kezdtem el a Tranzakcióanalízis képzést (2015 december). Teli találatnak érzem, azt hiszem, meg is látszik a lelkesedés abból, hogy azóta tele vannak a bejegyzések TA-val... (előtte is volt, de csak könyvből, az nem olyan jó)
  • Végül belevágtam a Tanácsadó Szakpszichológus képzésbe, 2016-tól 2019-ig erősítettem az ismereteimet az ELTE-n, mely folyamatot egy bonyolult, de kissé összecsapott tartalomelemzési vizsgálattal zártam, sorskönyv és pályafejlődés témakörben.
  • 2018-ban elvégeztem a sématerápiás képzés 1. modulját, illetve szereztem egy karrier coach és coaching pszichológus végzettséget is.
  • Még nem tudom hogy tud megjelenni a blogon, de belekóstoltam egy nagyon újító módszerbe, a brainspottingba is 2019-ben.


Nekem többet mond egy emberről a szabadideje, így hozzátennék még két csapatot a listához, amik legalább annyit tettek hozzá az utamhoz, mint a pszichológiai tanulmányok. Az egyik egy Csillagok háborúja szerepjátékfórum, ahol 2005 óta tevékenykedek, és szinte az összes egyetemi beadandómat inspirálta. A másik mostanában kicsit nagyobb hangsúllyal van jelen az életemben: ez a hosszúkardvívás az Ars Ensisnél. 2012 óta megkaptam a jogot, hogy oktassak az edzéseken, egy évre rá elnökségi tag lettem, majd három évig elnökként szolgáltam a közösséget. 2015-ben egy elég fontos díjvívást sikerült teljesíteni, amihez egy szakdolgozatot is kellett írni - én természetesen pszichológiai témát választottam, az önkifejezés és a heraldika kapcsolatáról.

Ihletet tehát mindig van honnan meríteni: rengeteg érdekes dologgal és emberrel találkozom. Remélem ezeket az élményeket és a pszichológiát vegyítve sikerül olyan gondolatokat elmondani, amelyek továbbadják azt az inspirációt, amit a világtól kapok.