Évadzáró

Az előző bejegyzés közzétételekor pont egy éves lett a blog. A szokások mégis azt kívánják, hogy a naptári év végére időzítsem az elmúlt esztendővel, meg úgy általában a zárással kapcsolatos gondolatokat.

Az év utolsó bejegyzése - mint ahogy a fél internet is mostanában - az önelemzésre, meg az átgondolt célok kitűzésére kívánja felhívni a figyelmet.

A kibicnek semmi sem drága

Két férfi találkozik a utcán. Azt kérdi az egyik a másiktól:

- Mi van veled?

- Hú, ne is kérdezd! Pszichológushoz kell járnom, mert éjjelente bevizelek.

- Tyű, ez komoly! Jobbulást! - Elköszönnek, majd eltelik egy hónap, amíg újra összefutnak.

- Szevasz, öregem. Hogy vagy?

- Sokkal jobban!

- Remek! Tehát már nem vizelsz be éjszaka?

- De igen! De most már büszke vagyok rá!

Rögtön az elején kezdem az elmélettel, de csak röviden, mert ez nem igazán a tanulás időszaka.

Nemrégiben fejeztem be egy munkámat, amelyben szóba kerültek a explicit és implicit célok is. Tömören megfogalmazva, az explicit alatt a formális, "hivatalos" célokat értem, egy célállapotot, aminek az eléréséért elkezdek dolgozni. Implicit cél alatt azt értem, amelyek amolyan járulékos előnyök, de maga a folyamat nem konkrétan róluk szól, nem ezek megvalósulását tűztem ki.

Például ha elmész pályaválasztási tanácsadásra, akkor az az explicit cél, hogy a folyamat végére jobban átlásd ezt a kérdést, és össze tudj magadnak rakni valamilyen jövőképet a munkaerőpiacon, az implicit cél meg az, hogy közben a személyiséged is fejlődjön. 

Amikor életvezetési tanácsadással foglalkozom, akkor jellemzően a tervezettséggel, a jól definiált SMART-célokkal piszkálom a klienseimet. A jól átgondolt cél teszi lehetővé, hogy a közös munka ne egy drága baráti beszélgetés legyen, hanem tényleg haladjunk valami felé. Például ha azzal mész pszichológushoz, hogy "szeretnék boldogabb lenni", akkor valószínűleg még fogtok dolgozni azon, hogy mit is lehet várni ettől az egésztől. Ezt a SMART-célt szerintem jól lehet ilyenkor használni, bár kell hozzá némi kreativitás, mert eredetileg nem a pszichológia területének szánták (eleve gyanús, hogy mozaikszó). Nagyjából így néz ki:

• Specifikus: azaz egy konkrét, jól megfogalmazható célállapotot tűz ki
• Mérhető: lehet, hogy egyszer írok a pszichológiai mérésekről, de a humánosoknak sok lesz a matek, a reálosok meg csapkodni fogják a térdüket a röhögéstől. A mérhetőség alatt itt megelégszünk azzal, hogy világosan eldönthető-e, hogy megvalósult-e, illetve milyen mértékben.
• Attraktív, magyarul vonzó. Az ember azt gondolná, hogy a saját célja motiválja az embert, de - főleg, ha amúgy nincs valami jó passzban - ez nem evidens. Időnként hallani olyat például, hogy "szeretném elfogadni a magányomat".
• Reális, megvalósítható.
• Terminált, vagyis időponthoz kötött, tudjuk, hogy mikorra kell megvalósulnia. A " majd" könnyen jelentheti, hogy "soha".

Ezek alapján időnként érdemes elmélkedni azon, hogy mit várunk a dolgainktól. Én most konkrétan az elmúlt év bloggerkedését teszem meg nyilvánosan.

Alapító okirat

"Csak én birok versemnek hőse lenni,

első s utolsó mindenik dalomban:

a mindenséget vágyom versbe venni,

de még tovább magamnál nem jutottam."

Babits Mihály: A lírikus epilógja (részlet)

A legelső bejegyzésnél még annyira bizonytalan voltam, hogy nem is nagyon osztottam meg. Ez nem valami meglepő, mivel a hosszas töprengés és ötletelés után se definiáltam pontosan az új projektem céljait. Írtam ugyan mindenfélét, de az inkább arról szólt, hogy mit nem akarok, elvégre kritizálni könnyű, alkotni nehéz.

Szóval, milyen célokat tűztem ki egy éve?

1, A könnyű út
2, Az én utam

Explicit célként alighanem a reklámot nevezhetnénk meg. Szép dolog, ha segíteni tudsz másokon, de ha senki nem tud erről, akkor végülis senkinek sem fogsz segíteni, meg ahogy a Macskafogóban mondták, "mehetsz vissza a balettba ugrálni". Más kérdés, hogy ha reklámozol valamit, akkor illik konkrétumokat felkínálni, legalább annyit, hogy mit, mikor, hol és mennyiért adsz. Szóval ez a cél valahogy nem tűnik megvalósultnak.

A második explicite megfogalmazott cél az ismeretterjesztés volt, noha bevallottan én se tudtam, hogy ez pontosan mit takar. De legalább volt egy megfogható probléma, amit anno a diplomaosztón "humán Mekk mesterekként" írt le a dékánunk. A lényeg az, hogy ennek a dolognak is van egy piaca, és mint tudjuk, a piac diktál. A piac kényelmes megoldásokat diktál, amire páran reagálnak is, csak nem fejlesztésekkel, hanem bóvlival (mókás, hogy egy konkrét esetre volt szükség ahhoz, hogy elegendő tettvágyat érezzek az írás elkezdéséhez). Valahogy úgy éreztem, hogy bele kell trollkodnom ebbe az álomvilágba, mondván, hogy "nem, a lelki munkát nem lehet ilyen könnyen megúszni". A legjobb eszköz erre a célra annak tűnt, hogy kerülöm az "én szakember vagyok, és majd megmondom, hogy mit kell tegyél ahhoz, hogy neked jó legyen" attitűdöt.

És itt jönnek az implicit célok. Egyrészt célom volt képviselni egyfajta emberi és szakmai alázatot, révén ezeket igen fontos erényeknek tartom. Azt hiszem, időnként még mindig keverem az alázatot a határozatlansággal, többek között ezért sem sikerült a fent olvasható elvek szerint megfogalmazni a célokat, és eldönteni, hogy mit is akarok én ezzel az egésszel. Visszatekintve, szerintem a blog címe is ebből született...

Ez az alázat megkövetelte, hogy személyes nézőpontból írjak, az állítások ne a "Szakmáé" legyenek, hanem csak a szakmai anyagra támaszkodó magánvélemények. Talán mégsem alázatról, hanem nárcizmusról lehet itt szó, mert ennek következtében én lettem a blog állandó főszereplője.

1, Amit gondolok
2, Amit mondok

Ez utóbbi annyira nem lep meg. A gyakorlatból azt tanultam meg, hogy igazából minden, amit csinál az ember, az róla szól, legfeljebb ezt sosem tudatosítja. Nincsenek véletlen mozdulatok, reakciók, mondatok. Még a szerepjátékos időkben elhatároztam, hogy ha ez már úgyis elkerülhetetlen, akkor igyekszem tudatosan megfigyelni és értelmezni az alkotásaimat. Végülis így valósul meg az egyik leglényegesebb implicit cél: az önfejlesztés. Amikor elkezdtem, elhatároztam, hogy rászoktatom magamat a gondolataim rendszerezésére. Ennek céljából igyekeztem összefűzni őket nagyjából követhető írásokba, és ezáltal - ahogy később fel is merült - jobban átgondolni a munkában és a való életben tapasztaltakat, elsősorban szakmai szempontból. Néha egészen meglepődtem, hogy milyen intellektuális vágányokra, felismerésekre terelnek az asszociációk. Gondolom olvasni is meglepő volt, sőt, alighanem kissé zavaros és dagályos is. Mentségemre próbálom felhozni, hogy ennél még többet tudtam volna firkálni, ahogy ráéreztem, hogy a "minden mindennel összefügg" tézis meglehetősen közel áll a valósághoz.

Köszönet

"A legnagyobb ajándék amit a másiknak adhatsz,az a tiszta figyelmed!"

Ennél jobb idézetet nem találtam. Egyszer olvastam egy olyat is, hogy "a legértékesebb ajándék, amit mások adnak neked, az az idejük". Van benne valami.

A fent leírtak szerint az elmúlt évben inkább utcazenészként tevékenykedtem, mint komoly cikkíróként: ha volt valami téma, ami megihletett, nosza, írtam róla valamit, majd nyilvánosságra hoztam, hátha tetszik valakinek. Az utcazenésznek aprót dobnak a kalapjába, amit átvitt értelemben én is megkaptam, mégpedig figyelem és ráfordított idő, időnként építő kritika formájában. Jól átgondolt célok nélkül kicsit nehéz kiértékelni a kalapban lévő apró mennyiségét, úgyhogy csak megérzésre tudom azt mondani: számomra értékes. Kb 5600 oldalletöltés jött össze egy év alatt, ennek egy része a saját ellenőrzés, nem kis hányada a keresőprogramoké, de alighanem egy jó része mégiscsak hús-vér emberekhez tartozik, akik időt áldoztak az írásaim végigolvasására. Én is szoktam más oldalakat böngészni, az alapján sejtem, hogy nem egyszerű ilyen terjedelemmel megküzdeni. Épp ezért megtisztelve érzem magam.

Azt hiszem, ezt a sok "aprót" be tudom abba fektetni, hogy tovább fejlesszek magamon meg a blogon.

Évadzáró

Nem tudom, hogy hány szempontból fogom végignézni a 2013-as évem eredményeit, munkáit. Azt azért tudom, hogy sokat számít. Egyrészt az ember így megélheti önmagát egy folyamatosan fejlődő személyként, észreveszi, hogy mégiscsak megtett némi utat, még ha az év során ez nem tűnt fel.

Aki követi a példát, és szán némi időt a múltra, annak van egy segédeszköz, egy kollégám osztotta meg. Itt elérhető: http://2014.lathatatlanegyetem.hu/

Ennek segítségével talán tervezni is egyszerűbb, és nem csak akkor kezdesz bele valamibe, amikor már kellően felhúztak ahhoz, hogy változtatni akarj!