2017. augusztus 4., péntek

Az agresszív kismalac gyereket nevel

Na jó, a címben említett agresszív kismalac igazából én vagyok. Az alábbi gondolatmenet abból származik, hogy egyre több velem egykorú házasodik meg, és/vagy vállal gyereket. Sőt, egyes volt tanítványaim is belevágtak már. Szerintem akárhol áll ezzel a kérdéssel az ember, egy-két gondolatkísérletet elvégez, hogy mi lenne, ha ő is...?
Általában nem szoktam megosztani, hogy milyen képek peregnek le előttem, ha házasságról meg gyerekről gondolkodom, de a mai eszmefuttatáson konkrétan felröhögtem, úgyhogy ezt mégis elmesélem.
Következik egy rövid eszmefuttatás arról, milyen sorskönyvi folyamatokkal kellene megbirkózni egy gyereknek, ha most kezdeném el nevelni!

2017. július 28., péntek

Alapállás

Korábban felmerült az ötlet, hogy írok pár sort azokról az emberekről, akik nevelőként hitelesnek tűntek számomra. Amikor erről írtam, a szigor adekvát formájáról elmélkedtem. Mi kell ahhoz, hogy tudjál - etikusan - irányítani olyan embereket, akik maguk sem tudják szabályozni magukat?
A kérdéshez fűzött hasonlatot vagy két éve találtam ki, még amikor suliban dolgoztam, de most, hogy hazajöttem az edzőtáborból, igazán aktuálisnak érzem.
A rövid válasz: hinned kell önmagadban. 
A hosszabb válaszhoz olvass tovább!

2017. június 23., péntek

A konfrontáció szabályai

Milyen attitűddel dolgozik egy jó pszichológus? Egyesektől azt hallom, hogy elfogadónak, támogatónak kell lennem, úgy tekintsek az emberekre, mint nagyon törékeny díszekre, amikhez csak nagyon óvatosan lehet hozzányúlni, és csodálni kell egyedi szépségüket - a hibáik pedig csak még különlegesebbé teszik őket! Mások pedig úgy vélik, hogy az ember azért kerül pszichológushoz, mert rosszul csinál valamit, és meg kell tudnia, hogy mit. Épp azért megy szakemberhez, mert a barátai nem merik szembesíteni őt a hibáival.
A leghatározottabb vélemény azoké, akiknek inkább elképzeléseik, mint ismereteik vannak a lelki folyamatokról és a személyiségfejlődésről. Azt hiszem, ők a hétköznapi játszmáikat szeretnék velem megerősíttetni. A kedvükért jöjjön hát pár - szigorlatra készülés közben megfogalmazott - gondolat a hétköznapi konfrontációkról, szarkazmusról, gúnyolódásról, oltásokról!

2017. május 31., szerda

Banánhéj #4: Néma Gyermek

Ez a bejegyzés arról típusról szól, aki szinte mindig minden esetben mások érdekeit helyezi a sajátjai elé, de igazából ő se nagyon tudja eldönteni, hogy van-e ezzel problémája. Van egy - szerintem - érdekes felismerésem arról, hogyan viselkednek ők pszichés munka közben. Milyenné akarnak válni? Min akarnak változtatni? Min nem akarnak változtatni? És hogyan terelheti ez a kapcsolatot - és itt már nem csak konzultációs kapcsolatról beszélek - vakvágányra?

2017. április 18., kedd

Some kind of monster

Mostanában járok angolra a kollégákkal, ahol átvettünk olyan komplikáltabb helyzeteket is, mint a kegyes hazugságok, moralitás, stb. Az egyik vitatéma az volt, hogy helyes-e azt mondani csintalan gyermekünknek, hogy ha nem viselkedik rendesen, elviszik a szörnyek?
Hát, dobj be egy ilyen kérdést pszichológusok közé!
Most, hogy az üzenőfalamon folyamatosan jelen van a hír, hogy keresztény körökben verési útmutatót adnak ki a gyerekekhez, gondoltam, pár sorban leírom, mivel járultam hozzá ahhoz a beszélgetéshez. Mivel az angoltudásom javarészt filmekre épül, azért hozzácsapok az ott elhangzott teátrális felszólaláshoz egy kis szakmai érvet is, nehogy már olyan embernek tűnjek, aki csak úgy bizonyíték nélkül elhisz és továbbad mindent...!

2017. április 11., kedd

Vers nem mindenkinek

Jöttem hazafelé, és azon gondolkodtam, vajon ma meg tudnék-e osztani olyan verset, amihez lehetne egy kis pszichológiát kötni. Sajnos, a múzsa cserbenhagyott, így elkönyveltem, hogy a mai bejegyzés ihlet hiányában elmarad. 
Aztán egy rövid, szerintem követhető asszociációs hullámot meglovagolva eljutottam addig a kérdéskörig, hogy minek foglalkozunk egyáltalán irodalommal, hogyan segít ez megoldani a kommunikációs problémákat, és mikor hatékonyabb eszköz a trash metal ugyanezekre a problémákra.

2017. március 8., szerda

Egyenlőség, szabadság, testvériség

Ez a március sűrű hónap: van nőnap és forradalmi évforduló is, én meg örülök, ha havonta egy cikket meg tudok írni. Mi lenne, ha összekötnénk a két témát? Ha a feminizmus és a nacionalizmus egy lapra kerülne? Nos, sajnos egy Puzsér-cikkben ez már elindult, úgyhogy ez nem igazán eredeti ötlet, de egy-két szavam nekem is lenne a témához.
Következzen hát az a hasonlat, amivel időnként megpróbálom lehűteni a kedélyeket, amikor korunk nemi forradalmai kerülnek képbe!