2021. január 16., szombat

Kézműves


A 2020-as év áttekintése nem egy nagy kihívás, révén a távoli determinánsok (a külső környezet olyan hatóelemei, mint a politikai, gazdasági és egészségügyi helyzet) elég markánsan tematizálták az évet. Ezek nyilván visszaköszöntek az itteni írásokban is, ám elidézésük mellett megkísérlek egy pozitívabb narratívát is felszínre hozni az óévhez. A számos kihívás a megküzdőkészségek széles körét aktiválhatta az emberekben. Azt hiszem, az alkotóképesség az a pszichés fogalom, ami összefoglalja, mit érdemes megtartani 2020-ból, ezt próbálom bemutatni új hobbimon, a kézműves sörfőzésen keresztül.

2020. december 23., szerda

Tsalád


Ebben a bejegyzésben leginkább a családról van szó, pontosabban, hogy mi hogyan működünk ebben a szűkebbre vett kis közösségben. Mennyire integrált része az énünknek, amit otthon művelünk? Mennyire dolgozzuk meg az önismeretünk erre az élettérre kiterjedő részét? Így a karácsonyi rokonlátogatások alkalmából érdemes elmerengeni azon egy pár pillanatra, hogy mennyire vagyunk mások otthon, hogyan hatunk a többiekre, és ők hogyan hatnak ránk.

2020. november 16., hétfő

Nem ez voltál


Ebben a bejegyzésben újra felnőttéválás rögös útjáról írok. Egy punk dalon keresztül közelítettem meg pro és kontra a konformizmusban rejlő kiaknázatlan aranybányákat, megfűszerezve az identitásstílus és az egzisztencialista pszichológia egy-egy fogalmával.

2020. november 2., hétfő

Kapudrog


Ebben a bejegyzésben sajátélményből mesélek egy nagyon kicsi hazugságról, ami a hamis énkép építésében segít. Valószínűleg nem is jutott volna eszembe, ha nem gondolkodom kifejezetten ilyen dolgokról. Örülök, hogy lebuktattam magam, úgyhogy gondoltam, megosztom a sztorit.
Valószínűleg nektek is van napi szinten több tucat ilyen csúsztatásotok, de ne aggódjatok, nekem is azt mondták, hogy ettől még nem állok át a sötét oldalra.
A végén azért mégis kitérek rá, hogy miért érdemes fülön csípnünk magunkat...

2020. október 9., péntek

Mennyei királyság


Nem könnyű a hírfolyam felszínén maradni. Az ember néha kénytelen hülyét csinálni magából, hogy észrevegyék. Vagy hogy foglalkozzanak az ügyével.
Ennyi kommentárral szoktam továbbgörgetni a híreket, amikor valami aktivista leönt egy szobrot, kiláncolja magát valamihez, éhségsztrájkot rendez, vagy hasonló szimbolikus cselekedetekkel próbál felrázni. Szegény Dúró Dóra sem kapott tőlem sok figyelmet a múlt héten. Valószínűleg azért, mert állampolgári életszerepből tekintettem a könyvdarálós akciójára. Valamelyik beszélgetés közben azonban átváltottam pszichológus-üzemmódba, és eszembe jutott egy anekdota, ami miatt mégis foglalkoztam egy kicsit a dzsihád újabb gyöngyszemével.

2020. szeptember 13., vasárnap

Kulturkampfwagen mark IV

Igazából nem tudom, miért lepődtem meg, hogy a kultúrkampf újabb ütközőállama a szakmám lett. Talán egy kicsit erős volt csütörtök reggelre az infó, hogy pszichológushallgatóként már gólyaként átestem egy alapos agymosáson. Legalábbis a médiafölényben fulladozó nemzeti sajtó utolsó bástyái szerint ez történt velem.
De igazából akkor voltam meglepve, amikor rájöttem, hogy felidézve hallgatói éveimet, szarkazmus nélkül is oda tudnám írni a cikkhez, hogy #metoo.
Egy kicsit mesélek róla, hogy milyennek éltem meg ezt a nagy liberális agymosást. 

2020. június 29., hétfő

This is the way

Ebben a bejegyzésben egy épp kiépülőben lévő projektem egyik szeletéről mesélek. A projekt egy önismereti edzés, amivel az edzőtáborban fogunk majd kísérletezni. Pszichológiai oldalról leginkább fejlődés-elméletekből merítettem, ezek egyik eszköze a Savickas-féle narratív interjú. Sikerült átformálni a karrierstílus kérdéskörét a vívói karrierre, és bár a gyakorlati alkalmazás még előttünk áll, a koncepciót szívesen bemutatom!