Suicide song

Van az öngyilkosság megelőzősének is egy hónapja. Az előző volt az. Ahogy a híreket olvasom, világnapok nélkül is aktuális most ez a téma: szinte minden héten olvasni arról, hogy valaki végzett magával. A munkában is egyre gyakrabban környékez meg ez a téma.

Gyakran tépelődnek azon az emberek, hogy voltak-e előjelek, amiket észre kellett volna venniük? Sok cikk készült, ami próbál ebben útmutatást adni.

Őszintén szólva azok, amelyikeket elolvastam, számomra csak a felszínt kapargatták. Na nem mintha tudnék többet vagy jobbat mondani a témában.

Annyit talán hozzá tudok tenni a netes olvasmányokhoz, amit egy krízisambulancia főorvosa mondott nekünk egyszer. Esetleg érdekesek lehetnek azok a gondolatok is, amelyeket később hozzácsaptam a meglátásaihoz.

Kedvencek temetője

Találtam valamelyik sötét humorra szakosodott oldalon ezt a kis gyöngyszemet: "amikor elásol egy holttestet, ültess fölé veszélyeztetett növényfajokat, így illegális lesz majd kiásni". 

De hát mi olyan eredeti ebben?

Az emberek lépten-nyomon ezt csinálják, csak absztrakt szinten. 

Útinapló

Egyszer, amikor azon ábrándoztam, hogy milyen dolgokat lehetne még kitalálni erre a blogra, arra gondoltam, hogy majd csinálok live videókat az utazásaim során. Gyakran találkozom valamilyen inspiráló, elgondolkodtató történettel, amiről külön cikket nem írnék, de amúgy szívesen megosztanám.
Végül nem vettem fel ilyen videókat, ettől függetlenül továbbra is úgy látom, hogy a téma mindig körülöttünk hever, és ha kimozdulunk felfedezni a világot, talán foglalkozunk is vele.
Nem rég jöttem haza Montenegróból, ahol volt alkalmam fejben jegyzetelni a "pszichológus szemmel" rovatba.

A '21-es zászlóalj

"Négyzáz embert vett fel államira az ELTE" - üdvözölt Peti kollégám az első edzőtábor utáni munkanapomon. Múlt héten hirdették ki az egyetemi felvételi ponthatárokat, ami mindig érdekes abból a szempontból, hogy mennyire számít még sláger-szaknak az, ahol mindketten végeztünk. Időnként szoktunk is beszélgetni arról, hogy az ELTE mintha átállt volna a minőségiről a mennyiségi stratégiára (a korrektség kedvéért nem részletezném a felmerült példákat). Meglehet, hogy még azelőtt, hogy betettük volna oda a lábunkat... :D

Ha érdekel, hogy mit szoktam felhozni, ha a minőségi egyetemi oktatás kerül szóba, olvass tovább!

You will know my name

Egy régebbi asszociációm dolgoztam fel a Pride-hónap apropójából. Egy novella felidézésén keresztül elmélkedtem azon, hogy vajon tényleg segít az egyre bonyolultabb kategorizáció a szexuális kisebbségeken, vagy éppen ez erősíti az elszigetelődésüket társadalmi és szakmai szempontból? Sőt, talán pont ez a segítő szándék nehezíti meg, hogy tisztán rálássanak a saját lelki problémáikra? Lehet-e ez tévút?

Ha érdekel a gondolatmenet, olvass tovább!

Nomen est omen

Egyik érdekes gyakorlat "tanácsadás" órán az volt, amikor megkérdezték tőlünk, hogy mit tudunk a nevünk történetéről. Ez a kérdés elég ártatlan ahhoz, hogy úgymond ne rontsunk ajtóstul a házba, viszont beemeli a beszélgetésbe a gyerekkori és családi szálat, amelyek fontos információk, ha meg akarunk valakit érteni. Ahogy Berne írta a Sorskönyvben, a nevünk körüli sztoriból a sorskönyvünket is jobban megismerhetjük.

Miközben erről beszélgettünk egy kolléganőmmel, nekünk is kialakult egy elméletünk, nem kifejezetten az egyén sorskönyvéről, hanem kedves édesanyja időperspektívájáról és válaszgátló képességéről.

A tudományhoz való hozzájárulásunkat ebben a bejegyzésben osztjuk meg a világgal :)

Szellemirtók

A mai bejegyzés leginkább a játszmák működésébe ad betekintést, de fő témája a veszteség egy minősített formája, a ghosting. A velünk kapcsolatban állók váratlan eltűnése gyászreakciók egész skáláját válthatja ki belőlünk. Oly felkavaró téma ez, hogy még másodkézből, esetmegbeszélőkön és szakmai döntésekkor is felforrhatnak az indulatok...