Toxic waste

Eskü nem az a célja ennek a bejegyzésnek, hogy egy újabb oltártállítsak a Metallicának. Az igaz, hogy a prágai koncert és Hetfield terápiás sztorijai némiképp okolhatók azért, hogy pont most írtam meg ezt az elmélkedést az érzelmi önszabályzásról és divatos témává vált toxikus maszkulinitásról, de az ihletet egy saját dühkitörés adta.

Szóval ők most igazából mellékszerelők - az alábbiakban többet olvashatsz az önszabályzásról, arról, hogyan tanuljuk meg; arról is, hogyan és miért változtatjuk meg; illetve ki és miért tud megváltoztatni minket.

Tutta volta

Ha jól emlékszem, a vívásra mondták először, hogy "highspeed chess". Gondosan átgondolt stratégia mentén kell elérni a célt, de a stratégiai döntéseidre annyi időd van, mint a versenyautó pilótájának, amikor háromszázzal süvítve próbál előzni.

Nos, hasonló élmény időnként konzultációt is tartani: másodpercek törtrészei állnak rendelkezésedre, hogy feldolgozd az információkat, és kiválaszd, melyik irányba tekered a kormányt, gázt adsz vagy fékezel.

Hadd mutassam be egy friss élményen keresztül!

Kvarkogó János

Van nekünk egy ilyen maine coon fajtájú macskánk. Ez egy nagytestű teremtmény, aminek van is némi mozgásigénye, ezért naponta le kell vinni a kertbe sétálni. A másik jellemzője ennek a macskának, hogy sajátos, a nyávogás-dorombolás-morgás keverékéből álló hanggal próbálja felvenni a kapcsolatot. Ezt a hangot nevezi a barátnőm kvarkogásnak.

Én meg emiatt a hang miatt neveztem el a macskát Kvarkogó Jánosnak.

Kaszálás vol.2

Ebben a bejegyzésben a helyzetfüggő vezetésről mesélek elsősorban. Az apropót egy ukrán-orosz háborúról olvasott cikk, illetve egy-két feltűnően merev vezetői attitűd adta, amelyeket volt szerencsém megfigyelni az elmúlt két év válságai között. 

The Force awakens

Rövid bejegyzés, amit többnyire a szomszédban zajló háború ihletett, de elsősorban inkább az egyén és társadalom viszonyáról, autonómiáról, hitelességről, meg ezekről a megszokhatatlan újhullámos amerikai toborzó videókról szól.

Ismét pusztíthat e láng rajtatok

A tanártüntetésekhez kapcsolódó rövid merengésem pont túl hosszú ahhoz, hogy beleférjen egy Facebook-bejegyzésbe, cserébe az egyik legrövidebb blogbejegyzésnek ígérkezik, minimális új tartalommal. Ennek az az oka, hogy igazából a blogolás első évében volt erős a tanári identitásom, akkor született pár bejegyzés, amit újraosztva megkísérlek megosztani egy rövid üzenetet. Igazából annyira szorosan nem kapcsolódik a sztrájk konkrét tartalmához vagy aktusához, inkább az a témája, hogy miért nem érdemes az oktatást kifejezetten nem egyéni szoc probémaként kezelni.

Beoltás

Minden év után írok egy összesítő bejegyzést, változó hangulatban: valamikor az év "nagy narratíváját" próbálom megfogni, valamikor egy új tartalmat hozok, általában valami önfejlesztős témában.

Most nem annyira jutott eszembe nagy újdonság az évkezdéshez, úgyhogy marad az reflexió az előző év terméséről, a témák megjelenése mögötti folyamatokról, meg a blog működéséről.