Magyar önismeret

Az elmúlt félév számomra legizgalmasabb projektje a Magyar önismeret című műsorban való szereplés volt. Három beszélgetésben volt alkalmam megosztani a gondolataimat olyan történelmi és társadalmi témákban, amelyek a magyarok nem kis százalékát foglalkoztatják. Dicső vagy sötét múlt áll mögöttünk? Áruló volt Görgei? Hogyan formálta a közelmúlt történelme azt a két generációt, amelyek mindketten pályáznak a rendszerváltó díszítő jelzőre?

Most, hogy kint van mindhárom alkalomról a videó, megosztanám őket. A kapcsolódó bejegyzések és kulisszák mellett még az elején kifejtem az utolsó diszkusszió alatt napvilágot látott meglátásaimat arról, hogy mire lehet jó a történelemoktatás, és mit jelent az önismeret egy nép esetében?

Éretlenségi 1. rész

A mostanában aktuális érettségi témája kapcsán feltűnt, hogy milyen sokszor hallom a klienseimtől az "éretlenség" kifejezést, és milyen sok különböző módon. Úgy tűnik, nem kevés szorongásnak eredője a gondolat, hogy talán már le is maradtunk az okéságunkról. Valahogy ott volt előttünk a társadalmilag is értékelt cél, de elvétettük.
Több beszélgetésben is elmélkedtünk közösen a témáról, nagyon különböző emberekkel. Úgy tűnik, évtizedek és diplomák különböztethetnek meg minket, mégis mindenki szoronghat amiatt, hogy talán éretlen.  És ha már ennyire örökzöld témáról van szó, megosztanék róla pár megfejtést az elmúlt időszakból.
Illetve terjedelmi okokból most csak egyet, ami az identitásfejlődésen alapul. Ha tetszik a téma, akkor a jó hír, hogy van még két bejegyzésre elég ötlet!

Béka DNS

Első ránézésre ez a bejegyzés a sztereotípiákról szól, de remélem, hogy találsz benne több réteget, ha végig olvasod. Az a lényege, hogy a legtöbb élethelyzetben hiányos információk alapján kell értelmeznünk a történetet, ami ahhoz vezet, hogy kiegészítjük a látottakat máshonnan származó ismeretekkel. Az ártalmatlan félreértések mellett ennek lehetnek kifejezetten sötét és tragikus végkifejletei, amire itt konkrétan az angol rendőrség anti-rasszista megújulásának példáját hoztam fel. Mivel a mi szakmánk is nagy hatással van ez emberi sorsokra, fontos, hogy pszichológusként az ember tisztában legyen azzal, hogy mikor milyen információk alapján ítéli meg a helyzetet - és mikor van az a pont, amikor ezt érdemes megbeszélni, például egy szupervízión.

Magyarisztáni víg napjaim

A múlt vasárnapi népszavazás óta egyre több helyen látok visszatekintéseket a NER elmúlt másfél évtizedére, sok különböző nézőpontból. Többnyire nem mentem bele politikai témákba a blogon, de azért minden évben akadt egy-két közéleti esemény, amihez pszichológiai szempontból fűztem relevánsak gondolt kommenteket. Én is visszatekintek hát ezekre a bejegyzésekre, felidézve, milyen volt ez az elmúlt 16 év.

Helytartó

Ezt a bejegyzést egy minap olvasott történelmi forrás ihlette, amiben igen lesújtóan fogalmaztak Magyarországról. A hangvétele nagyon emlékeztetett azokra az önvádakra, amelyekkel az emberek kínozzák magukat, akár az általam olvasott könyvekben, akár az általam vezetett konzultációs folyamatokban.

Vajon védhető olykor ennek a belső kritikusnak az álláspontja?

Baj lenne, hogy az embernek van önkritikája? Vagy ennél többről van szó?

Hol és miért tanulunk meg így gondolkodni magunkról? 

Milyen kapcsolat lehet az, amiből ez a narratíva származik?

És mit lehet kezdeni vele, ha esetleg mégsem akarunk együtt élni vele?

Yoda, a humanisztikus terapeuta

A pszichológusi karrier egy szakaszában szinte elkerülhetetlen, hogy az ember valamilyen módszerspecifikus képzésre járjon. Ott aztán különböző intervenciós eljárásokat, technikákat tanul, amelyek gyakorlása hatékonyabbá teszi a munkáját, és nem kisebb mértékben növeli a szakmai önbizalmát.

No de tényleg a technikáktól működik a pszichológia?

Nem. Legalábbis erre jutottam, ahogy többek között a saját önismeretemen is rágódtam. Út közben érintettem egy kollégám munkamódszerét, vívó taktikákat, de a válasz leginkább lényeges részét ezúttal is Yoda mester adta meg.

Destiny is all - 2025 összefoglalója

A 2025-ös év összefoglalója részben a tavalyi bejegyzések felelevenítéséről szól, de van benne új tartalom is: mi teremti meg az ember számára a koherencia-érzetet? Milyen emberképben hisz igazán, és a pszichológia mely ága harmonizál legjobban ezzel a képpel? Mennyire kell szorosan illeszkednie a kliens, terapeuta, módszer és társadalom világképének? 

A tavalyi évben felfedezett kedvenc-sorozat, Az utolsó királyság példáján keresztül elmélkedtem azon, hogy mennyire megkerülhetetlen egy önismereti folyamatban, hogy az élet működéséről gondolkodjunk, függetlenül a módszertől.