Nomen est omen

Egyik érdekes gyakorlat "tanácsadás" órán az volt, amikor megkérdezték tőlünk, hogy mit tudunk a nevünk történetéről. Ez a kérdés elég ártatlan ahhoz, hogy úgymond ne rontsunk ajtóstul a házba, viszont beemeli a beszélgetésbe a gyerekkori és családi szálat, amelyek fontos információk, ha meg akarunk valakit érteni. Ahogy Berne írta a Sorskönyvben, a nevünk körüli sztoriból a sorskönyvünket is jobban megismerhetjük.

Miközben erről beszélgettünk egy kolléganőmmel, nekünk is kialakult egy elméletünk, nem kifejezetten az egyén sorskönyvéről, hanem kedves édesanyja időperspektívájáról és válaszgátló képességéről.

A tudományhoz való hozzájárulásunkat ebben a bejegyzésben osztjuk meg a világgal :)

Szellemirtók

A mai bejegyzés leginkább a játszmák működésébe ad betekintést, de fő témája a veszteség egy minősített formája, a ghosting. A velünk kapcsolatban állók váratlan eltűnése gyászreakciók egész skáláját válthatja ki belőlünk. Oly felkavaró téma ez, hogy még másodkézből, esetmegbeszélőkön és szakmai döntésekkor is felforrhatnak az indulatok...

Of wolf and man

Ebben a bejegyzésben két koncert-élményemen keresztül mesélek bolyongásomról az asszertivitás labirintusában, illetve egy korábban már emlegetett társadalmi problémáról. Többnyire a saját szorongásaimat dolgozom fel a történetekben, de ha van kedved, tedd fel magadnak is a kérdéseket: mennyire tudsz és akarsz küzdeni azért, ami fontos neked? Mennyi küzdelmet vagy hajlandó beengedni az életedbe, és mikor lesz eleged belőle?

Mentőexpedíció

Ezt a bejegyzést egy elég alaposan megborult kliens esete ihlette, aki miatt egy egész komoly rögtönzött team-munka alakult ki, hogy bejusson a pszichiátriára. A másik múzsa pedig a Mentőexpedíció című film volt, amiben végigkövethetjük a sztorit, amiben a Föld népe egy emberként izgul egyetlen emberért.

A kettő történetben a közös pont a kérdés: vajon mi készteti az embereket arra, hogy ne mondjanak le valakiről, amikor látszólag minden körülmény ellenünk játszik?

Kézműves

A 2020-as év áttekintése nem egy nagy kihívás, révén a távoli determinánsok (a külső környezet olyan hatóelemei, mint a politikai, gazdasági és egészségügyi helyzet) elég markánsan tematizálták az évet. Ezek nyilván visszaköszöntek az itteni írásokban is, ám elidézésük mellett megkísérlek egy pozitívabb narratívát is felszínre hozni az óévhez. A számos kihívás a megküzdőkészségek széles körét aktiválhatta az emberekben. Azt hiszem, az alkotóképesség az a pszichés fogalom, ami összefoglalja, mit érdemes megtartani 2020-ból, ezt próbálom bemutatni új hobbimon, a kézműves sörfőzésen keresztül.

Tsalád

Ebben a bejegyzésben leginkább a családról van szó, pontosabban, hogy mi hogyan működünk ebben a szűkebbre vett kis közösségben. Mennyire integrált része az énünknek, amit otthon művelünk? Mennyire dolgozzuk meg az önismeretünk erre az élettérre kiterjedő részét? Így a karácsonyi rokonlátogatások alkalmából érdemes elmerengeni azon egy pár pillanatra, hogy mennyire vagyunk mások otthon, hogyan hatunk a többiekre, és ők hogyan hatnak ránk.

Nem ez voltál

Ebben a bejegyzésben újra felnőttéválás rögös útjáról írok. Egy punk dalon keresztül közelítettem meg pro és kontra a konformizmusban rejlő kiaknázatlan aranybányákat, megfűszerezve az identitásstílus és az egzisztencialista pszichológia egy-egy fogalmával.