Kollaboráns

Ezzel a "rabszolga-törvénnyel" kezdődött a történet, ami elérte az állampolgári érzékenységem küszöbét, és a szokottnál nagyobb figyelmet szenteltem neki, beleértve a parlamenti próbálkozásokat, médiaközvetítéseket, illetve azok hiányát. 

Végül a téma már jobban érdekelt, mint a karácsony, meg a többi cikkem. Az érzelmi és gondolati hullámvasút ugyanis ahhoz vezetett, hogy újra elkezdjem foltozgatni szakmai és állampolgári önazonosságomat...

Story of my life

Múlt héten hosszú küzdelem után leadtam a szakdolgozatomat.

Mondhatnánk, hogy ez öröm, "a gép forog, az alkotó pihen", mint általában egy nagy projekt lezárásakor. Szerencsére az én életem ennél több fordulatot tartalmaz, így közel sem biztos, hogy a közeljövőben le tudom zárni a szakképzést, azaz volt értelme ennyi mindent feláldozni a dolgozat kedvéért.

Annyi előny biztos volt benne, hogy felismertem egy játszmámat, egy olyasfélét, amit nagyon sok kliensem művel még. Íme a saját élmény: autoritás-konfliktus egy egyetemmel!

Minden út ide vezetett #4 (Eshtar - Erkölcs, szégyen és feloldozás)

Két évvel ezelőtt írtam az Eshtar című sci-fi/fantasy keresztezésről, amit az egyik pajtásomnak köszönhet a világ. A három részes monstre- bejegyzéssorozatban meséltem el, hogy mi fogott meg a műben. Ezzel ki is merítettem a mondanivalómat. Most kijött a harmadik, befejező rész, és a szerző kérdezte, volna-e kedvem erről is írni? Mondom, ha van valami új, valami, amiről érdekes elmélkedni egy kicsit, akkor miért ne?

Nos, nem csont nélkül, de a történet megtett egy olyan lépést, ami megér egy misét.
…na jó, kettőt.

Kelletlen

Gyors összefoglalás: ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy miért vágjuk magunk alatt a fát, amikor azt mondjuk, hogy valamit meg "kell" tenni.

A kifejtésben pedig szó lesz arról, hogy ez azért van, mert ez egy félreismerés, és a valóságban nincs annyi kötelesség, mint amennyit képzelünk, illetve nem pontosan úgy, ahogy képzeljük.

Arról is, hogy az egyetemisták között a "kell", a halogatás és a bűntudat érthetően hot topic, és arról is, hogy pont ezzel a bloggal hogy alakult ki egy megosztható sajátélményem a témában.

Elmúlt a legénykor

Mifelénk most legénybúcsú-szezon van. Gyakorlatilag minden hétvégén falkába verődünk, hogy elgyászoljuk a fiatalságot, és megünnepeljük a Hős szimbolikus halálát és újjászületését (ha egy kicsit sikerül többet inni, akkor nem is annyira szimbolikus ez a dolog).

Ebből a Hős-témából sejthetitek, hogy ennyi turnézás után elkezdtem elmélkedni azon, hogy pszichésen milyen témák kapcsolódhatnak ide.

A következő bejegyzés az életfejezet-váltásokat és a sorskönyvi folyamatokat mutatja be!

Esse quam videri

Most olyan bejegyzést írok, mint máshol a "pszichológus szemmel" rovat, azzal a különbséggel, hogy nem látogatóként, hanem szervezőként írok egy rendezvényről. Ez konkrétan a vívóegyesületünk éves edzőtábora, amelyben én vezettem a reneszánsz olasz kardforgatás rejtelmeibe bevezető edzést. És ha már úgyis kacérkodunk a harcművészet gondolatával, miért ne vihetnénk bele a dologba egy kis lelki gyakorlatot?
Az alábbi sorok tehát arról szólnak, hogy milyen, amikor egy pszichológus végzettségű ember segít neked előcsalogatni a benned nyugvó lovagot.

Nach

#gdpr #trianon #választások

Ennek a bejegyzésnek elsődleges célja, hogy a Nagy Testvér lássa, hogy közzétettem az oldalon, hogy ő elküldte az adatvédelmi szabályokat.

Ehhez hozzácsapódott némi észrevétel az új szabályzatok bevezetéséről, amibe belesűrűsödtek a mostanában némiképp borongós nemzetkarakterológiai meglátásaim arról, hogy milyen jól fel tudunk készülni a változásokra.

Solo

Ezt a bejegyzést valamikor márciusban találtam ki, amikor részt vettem egy családterápián alapuló önismereti csoporton, illetve elmentem egy sématerápiás képzésre. Az élményfeldolgozás egy sima Star Wars-idézettel indult, aztán már azon elmélkedtem, hogy mit várok a hónapban kijövő Han Solo-filmtől, és hogyan tudom elhelyezni a karaktert egy újonnan tanult fogalom, a sémamód koncepciójában...

Belépés megtagadva

Tömören összefoglalva, ez a bejegyzés arról szól, hogy amikor az emberek elutasítanak téged, akkor időnkét a saját szorongásukat próbálják távol tartani, nem személy szerint téged. Ám amellett, hogy pszichés szinten ez teljesen érthető, mégis dühítő tud lenni, amikor ez a Gyermeki szorongás átkerül a Szülőibe, és törvényekkel bástyázzák körül magukat a polgártársak, neked meg már csak a klasszikus "el lehet innen menni" tanács - vagy parancs - marad...

Parafíliák prevenciója Sabatonnal

A mai bejegyzésben szeretném elmesélni a kalandomat más szakterületekkel. Annak idején tanultam valamennyit a traumákról, talán a szexológiáról is, de kifejezetten nagy ugrás volt a számomra egy internetes kultúrantropológiai utánajárás, és egy Sabaton-szám mögött rejlő titok leleplezése...

Banánhéj #5: Diagnoszta

Egy kicsit lejjebb mellékelem majd azt a képet, amit az ELTE-n lőttem, és elindította bennem az adott gondolatfolyamot. Eredetileg egy "hány pszichológus kell egy..." jellegű viccet kezdtem fabrikálni, de aztán rájöttem, hogy egyrészt pont azt csinálnám, amiről írok, másrészt ez a bejegyzés akár egy lehetőség is lehet feltenni azt a fájdalmasan nyitott kérdést, hogy mihez kezdesz akkor, ha már tudod, hogy mi a probléma, és hozzá kellene látni a megoldáshoz?

Liebgott háborúja

Ez a bejegyzés sok más értelmes címet kaphatott volna, például "kiéhezve", vagy "korlátozott erőforrások", vagy "néha csodálatos szerencse nem megkapni, amire vágysz". Azonban amikor a Felnőtt én-állapot és az önszabályzás előnyeiről beszélgettem klienseimmel, - úgy látszik - épp Elit alakulat-napom volt, és két probléma mellé is sikerült példának választani a II. világháború híres ejtőernyős századának katonáját, Joe Liebgottot.

Minek jársz terápiába?

"Amikor megértettem, hogy mi a problémám, azt hittem, jobban fogom magam érezni. Egy darabig így is volt, de most úgy érzem, hogy a beszélgetés mégsem segít." Szerintem kevés pszichológus van, aki nem hallotta még ezeket a szavakat. Azt hiszem, ilyenkor nem magát a szakembert, vagy a tudományt kritizálják a kliensek - ez inkább amolyan kétségbeesett felismerés, hogy milyen disszonáns módon működik az ember: pontosan felfogja, hogy mivel tartja fenn a problémás helyzetet, de érzelmileg mégsem tud leválni róla.

Újévi elmélkedés #2

Az "idő vasfoga" kifejezést remekül szemlélteti a jelenség, hogy fele olyan erős szilveszteri buli kétszer olyan hosszú másnaposságot jelent. A 2017-es év összefoglalója így egy kissé megcsúszott, de sebaj, olyan örök érvényű kérdések, hogy hogyan lehetsz hasznos tanácsadó nem pszichológusi szerepekben; nem igényelnek napra pontos idézetet...

Ebben a bejegyzésben összegzem a tavalyi bejegyzéseket, és a mögöttük megbúvó mintázat alapján reflektálok a tanácsadói munkámra, stílusokra - és biztatok erre másokat is!