Az "idő vasfoga" kifejezést remekül szemlélteti a jelenség, hogy fele olyan erős szilveszteri buli kétszer olyan hosszú másnaposságot jelent. A 2017-es év összefoglalója így egy kissé megcsúszott, de sebaj, olyan örök érvényű kérdések, hogy hogyan lehetsz hasznos tanácsadó nem pszichológusi szerepekben; nem igényelnek napra pontos idézetet...
Ebben a bejegyzésben összegzem a tavalyi bejegyzéseket, és a mögöttük megbúvó mintázat alapján reflektálok a tanácsadói munkámra, stílusokra - és biztatok erre másokat is!
Csoportosítás
Visszaolvasva az elmúlt év bejegyzéseit, úgy látom, hogy többségében a Szülői én-állapot működése foglalkoztatott az előző évben. Egyik kollégám szerint túlműködik a szuper-egóm, úgyhogy aligha 2017-ben voltak csak ilyen bejegyzések, most mégis mintha explicitebb módon jelenne meg referenciapontként ez az én-állapot.
A Szülői funkciói szerint így csoportosítanám az elmúlt év eszmefuttatásait:
Szülői minták (azok hasznosítása, érzelmi leválás)
- Büszkeség és balítélet: párválasztás Szülőiből vagy Felnőttből?
- Je suis Tyrion: leválni a szülőről, az érzelmi kontroll kialakítása
Szülői sorskönyvi előírások (driverek) és működésük
- Banánhéj #4: Néma Gyermek: Szerezz örömöt driver
- Kínvallatás előírásokkal: Légy tökéletes driver
Normák, "hogy lenne OK a világ" (ezeket a hiedelmeket a Szülői tárolja)
- Egyenlőség, szabadság, testvériség: hogyan lenne OK a világ? (feminizmus és nacionalizmus)
- Vers nem mindenkinek: a Szülői értekezlet című jelentség egy formája, amikor időtöltésként azokkal a normákkal foglalkozunk, amelyekben amúgy mind egyetértünk, de közben azt gondoljuk, hogy vitatkozunk
Kontrolláló Szülői (ezek voltak a legtöbbször megnyitott bejegyzések)
- Some kind of monster: Negatív Kontrolláló Szülői
- Alapállás: Pozitív Kontrolláló Szülői
- Konfrontáció szabályai: a Negatív és Pozitív közti határ - mikor tahóság konfrontálódni?
- Az agresszív kismalac gyerek nevel: hogyan rakjunk össze egy sorskönyvet
- Krédó: elmélkedés a Pozitív Kontrolláló Szülő és a Lázadó Gyermeki közti kapcsolati rendszerek, kilépve a családból, belépve a küzdőtermek világába
Érdekes kérdés, hogy honnan jött ez a tematika?
Némi előfeszítést az is jelenthetett, hogy az előző év első, végül is nem közzétett bejegyzésében a "belső nyugdíjasom" (ez egy barátom feleségének a találmánya) nevében arról fröcsögtem, hogy milyen idegesítőek azok a felnőtt emberek, akik nem tudják betartani az együttélés minimális kereteit. Év végére végül sikerült megszelídíteni ezeket az indulatokat...!
Amellett, hogy az ismerőseim hatásaival foglalkozom, érdemes megnézni a kérdés a munka szempontjából is!
Egyrészt a pályaszocializációm tanári szerepben indult el, ami leginkább Szülői én-állapotot igényel.
Másrészt, noha a sulit már hátrahagytam, de egy vívóiskolában továbbra is oktatok, illetve vezetői
szerepet töltök be, ami ugyan több Felnőttet engedélyez, de itt tanultam meg csak igazán, hogy felnőtt és értelmes emberekkel való interakciókban is szükséges Szülőiben működni (lásd tavalyi felismerések).
S még ha túl is lépünk a fegyelmezés világán, egyetemistákkal dolgozom főállásban, amit azt jelenti, hogy rengeteg alkalmam van dolgozni a szülői introjekciókkal (amikor a szüleid úgy beépülnek a fejedbe, hogy már nem is kell ott legyenek, hogy úgy gondolkozz, ahogy szeretnék), és azok kontrollálásával.
Te mindig pszichóban nyomod?
Kopogtatnak a Mennyország kapuján. Szent Péter kiszól:
- Na mi az?
- Nem mi, hanem ki!
- Baszki, már megint egy magyartanárnő...
Nem árulnám el, hogy kitől hangzott el a kérdés, de a kontextus adja magát: lélektani témákra akkor is a szakmai szocializációm alapján reagálok, amikor épp nem dolgozom. Ez egy ilyen reflex, mint amikor automatikusan rázni kezded a fejed, ha rockzenét hallgatsz.
A fenti munka-listában mintha lenne egy kakukktojás: amikor vívással foglalkozom, az elvileg nem pszichológusi tevékenység, legfeljebb pszichológus szemmel értelmezem a vívást.
Klasszikus értelemben valóban így van, azonban nem csak a tapasztalatok értelmezését, hanem az aktivitást is meghatározza a szakmai identitásom.
Tulajdonképpen amikor dolgozom, blogot írok vagy vívást oktatok, akkor tanácsadói tevékenységet végzek, bár más-más értelemben.
A legutóbbi szigorlati anyagban újra találkoztam a "kocka-modellel", ami a tanácsadás különböző formáit foglalja össze.
A modellen látható három dimenzió a tanácsadás
- Alanya
- Egyén
- Primer csoport (pl. család)
- Asszociatív, társult csoport (akik ugyanazt csinálják)
- Intézmény vagy közösség
- Célja
- Gyógyítás
- Megelőzés
- Fejlesztés
- Módszere
- Közvetlen beavatkozás, szolgáltatás
- Konzultáció, tréning
- Tájékoztató eszközök (újság, internet, stb.)
Ebben az értelemben amikor ténylegesen pszichológusként dolgozom, akkor az 1/2/2 kocka ír le a legjobban, azaz egyéni/megelőzés/konzultáció. Ha a 2. dimenzióra inkább gyógyítást szeretnék, amit a pszichológiáról a többség gondol, akkor klinikaira mennék inkább. A fejlesztés jobban írja le azt, amit csinálok, főleg, ha az alany egy társult csoport - azaz tréninget tartok.
Amikor edzést tartok, akkor az 3/3/2, azaz társult csoport, fejlesztő céllal, tréning eszközökkel történik a "tanácsadás". Ahogy egy volt kollégám mondja, akkor igazi a tréning, ha az eredmény nem csak abból következik, hogy jó csoport jött össze, hanem a feladatok struktúrája katalizálja a fejlődést. Gyakorlatilag ezzel próbálkozom, amikor elnökként dolgozom az Ars Ensisszel: maga az egyesület legyen egy olyan közeg, ami fejleszt. Ez a 4/3/1 kocka, bár a harmadik tengely könnyen változik.
És ha már a szabadidőnél tartunk, a blog is elhelyezhető ebben a kockában: ez a 4/3/3 kocka, azaz egy közösségnek írok (aminek nem is ismerem minden tagját), elsősorban azért, hogy elgondolkodtassam (ami fejleszt), és az eszköz ugye a netes média.
Így végiggondolva, nem mondanám, hogy 2017-ben a kockám összes aktív elemét átitatta a Szülői én-állapot, de némi önismereti értéke van, hogy az ahhoz kapcsolódó gondolatokat tartottam elég érdekesnek ahhoz, hogy leírjam. Alighanem A konfrontáció szabályaiban írt tanácsadói stílusok formálták egy kicsit a gondolatvilágomat: abban ugye voltak a parancsoló és a segítő stílusok. Mindkettő a Szülőivel azonosítható, csak az egyik a pozitív kontrolláló, a másik a pozitív gondoskodó. Ez persze nem azt jelenti, hogy konzultáció közben Szülőiben kell legyen az ember, inkább a meta-kognícióról lehet szó, azaz ahogy gondolkodunk a tanácsadásról.
Konklúzió
 |
| Amikor megpróbálod meghatározni, hogy mivel is töltöd az idődet... |
A kocka-modellből jól látható, hogy elég sok mindent tekinthetünk tanácsadásnak, gyakorlatilag a legtöbb szakma és aktivitás elhelyezhető a három tengelyen, aminek célja, hogy hasson az emberekre.
Szerintem érdemes elgondolkozni ezen nektek is: vajon a ti tevékenységeitek elhelyezhetők ezen a három tengelyen? És ha igen, ti hogyan gondolkodtok arról a stílusról, amiben az emberekkel foglalkoztok? Inkább a parancsoló, vagy inkább a segítő jellemző rátok? És vajon lehet ennek önismereti értéke?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése