Tedd félre a kószát

Szerencsére ez a bejegyzés nem készült el karácsonyra. Az eredeti gondolat saját családi élményekből nőtt ki, ám ahogy érett tovább, rájöttem, hogy mostanában több kliensemmel is beszélgettünk ilyen dolgokról. Mindenhol más a sztori, és más a megoldás is, de pár lépést visszalépve van egy közös kérdés: mit kezdesz azzal, ha idegesít már az a szerep, amit az eddigi években játszottál a családodban?

Kortárssegítő

Statisztikai alaposság nélkül mondhatom, hogy magánban túlnyomóan a 25-35 korosztály keres meg. Amellett, hogy ezt lehet egészen egyszerű okokkal is magyarázni, érdemes egy rövid eszmefuttatásra vállalkozni arról, hogy mekkora jelentősége van a ebben a történetben az életkoromnak?

Vajon pszichológus vagy kortárssegítő vagyok a klienseim szemében? Ha lényeges, hogy kortársak vagyunk, vajon mi a fontos ebben? Mi az a közös pont, amiben azt látják, megértem majd a történetüket?

Invazív eljárás

Bár én is tanultam, hogyan és miért érdemes alkalmazni az imaginációs technikákat, szerintem egy kezem elég összeszámolni, hogy hányszor vetettem be ezt a tudást. Nyilván, egy pszichológus munkastílusától és a képzettségétől sem független, hogy milyen megoldásokra támaszkodik. Emellett, nekem van egy természetszerű idegenkedésem ezekkel az eljárásokkal szemben, annak ellenére, hogy saját élményből is tudom, hogy meglepően jól működnek.

Elmesélek ezzel kapcsolatban egy aránylag friss történetet, és pár a témához kapcsolódó gondolatot.

Trükkös Iván

Ebben a bejegyzésben arról írok, hogy a beosztottak hibái alkalmanként inkább értelmezhetők üzenetként, mint teljesítménymutatóként. Érdemes több rétegben gondolkodni ezekről a helyzetekről, vagy azért, hogy megértsük a helyzetet, és a lényegre reagáljunk, vagy azért, hogy saját magunkat értsük meg, és tudjunk változtatni a viselkedésünkön.

A vezető-beosztott kapcsolat dinamikáját ezúttal egy tengeralattjárós film, a Vadászat a Vörös Októberre egyik jelenete illusztrálja.

Útinapló vol. 3

Ebben a bejegyzésben a szlovákiai nyaralásomon inspirálódott gondolataimat mesélem el. A szlovák történelem mindig egy érdekes beszédtéma, nem kevés vicc tárgya is. Ebből merítve ihletet írok egy kicsit az emlékezetpolitikáról, bár inkább az egyén oldaláról. Felmerül még az a gondolat, hogyan adjunk egy kis pihenőt az idegrendszerünknek, valamint a Magas-Tátrában megtett túrának köszönhetően kap egy kis műsoridőt az ökopszichológia is.

Bushido

Ebben az eszmefuttatásban a japán Ikigai modellen keresztül mutatom be, hogy néha teljesen jó és kielégítő karrierdöntés az, amikor a társadalmilag hasznos munkát vállalod el az anyagilag kedvezőbb helyett. 

Ez a "néha" olyankor van, amikor a társadalom becsüli, amit teszel érte. Egyszerűbb értékrendi környezetben, amibe nincs belekódolva az ilyesmi, sajnos könnyedén lehetsz az a balek, aki egy életre megbánja, hogy valaha is fontosabbnak tartotta a közérdeket az önérdeknél.

A dolog politikai, történelmi és szociológiai megfejtését már a romkocsmák világára bízom...

Teljesítménymutató

Ebben a bejegyzésben arról mesélek, milyen jellemformáló hatása lehet annak, ahogy összerakunk rendszereket. Ezek a társadalmi szerződések hatnak munkahelyi, közösségi, még politikai szinten is szerintem.

A fő állítmány mégsem az erényekhez és jellemhez kötődik, hanem nagyon alapvető tanulás-elméletekhez: akármit raksz össze az embereknek, azzal automatikusan tanítod őket.

Ha kíváncsi vagy, hogyan, olvass tovább!

Záróalakulat

"Nem tudod magad jobbá utálni". Ezt az idézetet a közösségi médiában láttam valamelyik pszichós ismeretterjesztő oldalon. Szerintem szép sommás mondat, szoktam is emlegetni - így kiderült, hogy nem mindenki ugyanúgy értelmezi. Valószínűleg az ilyen oldalak szivárványos-smileys képi világa zavarja össze az embereket, de nem, itt nem az üzenet, hogy akármit hozol össze, azért csak hálás lehetsz magadnak, és ragyogó lény vagy, aki már így is tökéletes, és a többi...

Gondoltam, megírom a saját levezetésem, a szivárványokat és smileykat világháborús metaforákra és sématerápiás értelmezésekre cserélve, hátha valakinek úgy befogadhatóbb az önelfogadás koncepciója.

Inamorata

Van az úgy, hogy az ember szándékosan belehergeli magát a haragba, idegességbe, szorongásba. Erről az első ránézésre értelmetlen viselkedésről elmélkedtem ebben a bejegyzésben, feldobva azt a hipotézist, hogy a saját hangulatunk elrontása alkalmanként valid érzelmi önszabályzási technika lehet. Legalábbis a kínálatot tekintve.

Az ihletet pedig nem más, mint az új Metallica-album befejező száma adta.

Elveszik a munkát

Az elmúlt pár hétben számos beszélgetés tárgya volt, hogy az új chatprogramok mekkora veszélyt jelenthetnek az emberiségre. Nem lehetetlen, hogy öntudatra ébrednek, és elhatározzák, hogy leszámolnak velünk. Ennél a forgatókönyvnél is reálisabb, hogy precízebben tudnak elvégezni szakmai feladatokat az embereknél. Eredetileg az volt az aggodalom, hogy majd vezetik a buszt a sofőr helyett, meg kiszámolják a várható tőzsdei eseményeket; ám most, hogy bemutatkozott a Chat GPT, talán a pszichológus társadalom is félhet, hogy nem a gépek fogják a banánt szüretelni a jövőben, hanem ő.

Önlélekrajz

Az elmúlt években nem egy önéletrajz megszületésénél bábáskodtam, legutóbb az Állásbörze adta az apropót, hogy arról konzultáljak, ki hogyan készíti a CV-jét. 

Nyilván, ennek van egy csomó technikai része: érdemes tudni, mit kell beírni egyáltalán, milyen formátumok vannak, mit üzennek a típushibák az olvasó számára.

És van egy kicsit bensőségesebb, pszichológiai oldala is, ami nem tudom, mennyire befolyásolja végül az álláskeresést, de ha tippelnem kellene, valami hatása azért van.

Ez pedig az a viszonyrendszer, amit a pályázó feltételez a leendő munkáltatóról. Ennél a pontnál szoktam átváltani a tranzakcióanalízis én-állapotaihoz, mivel azok jobb magyarázókeretet adnak.

Úgy emlékeztem tíz év lassabban telik el 2 - Így olvastatok ti

Ebben a bejegyzésben zárom le azt a vállalkozást, amely keretein belül visszatekintek szeretett blogom tíz éves múltjára. Ezúttal arra fókuszálok, hogy olvasói oldalról mit hozott magával az én kreatív hobbim? Az évek alatt kaptam pár visszajelzést szóban, néha írásban, ezeket aligha tudnám itt megosztani. Helyette megnéztem, melyek voltak a legolvasottabb cikkek, és elgondolkodtam, vajon van-e közöttük valamilyen láthatatlan összefüggés?

Úgy emlékeztem tíz év lassabban telik el 1 - Így írtam én

Tíz éve írom ezt a blogot, kisebb-nagyobb sikerekkel. Nagy lelkesedéssel ugrottam neki ennek a bejegyzésnek, mivel elhatároztam, hogy visszatekintek az elmúlt évek fontosabb bejegyzéseire, és megpróbálok feltárni valamilyen fejlődéstörténetet.

Ami engem illet, nem csalódtam: tényleg izgalmas és elgondolkodtató önismereti trip volt gépen szállni ennyi írás fölébe, és feltérképezni, milyen szakmai folyamatok hagytak nyomot itt, a netes naplómban. Ha valaki régebben követi ezt a hobbimat, talán neki is érdekes lesz.

Ha valaki arra kíváncsi, hogy milyen beszélgetések alakulnak ki, miután felveszünk a kliensünkkel egy életút-rajzot - hát, körülbelül olyan, mint ez a cikk.

A lamantin éve

Ebben a bejegyzésben összegzem a 2022-es évet. Leginkább arról szól, hogy milyen random módon követtem az év társadalmi és személyes eseményeit, illetve hogy milyen ötleteim voltak az előző évre, amiket végül nem valósítottam meg. Talán majd idén összejön.