Ennek a bejegyzésnek az ötlete valamikor májusban merült fel. Van nekem egy barátom, aki igen inspirálóan hat rám. Konkrétan itt a blogon is számos gondolata jelent meg: idézek tőle életvezetéssel, tanítással, harcművészettel, karácsonnyal kapcsolatban, csak nem írom le a nevét - én hülyén érezném magam legalábbis, ha idézgetnének tőlem. Tavasszal mégis adódott egy projektje, aminek kapcsán már meg tudom jelölni forrásként: már nem csak beszélgetéseken keresztül osztja meg a gondolatait, hanem könyvet is írt, Michael Walden név alatt.
Ennek apropóján megígértem, hogy írásban is rögzítem, milyen nyomot hagyott bennem a műve, és miért ajánlom másoknak is. Most, hogy megjelenik a második rész, azt hiszem, nincs már lehetőség a halogatásra!
Nem hiszem, hogy mindent le tudok majd írni, de a legfontosabbakat talán igen. Végül terjedelem szempontjából így is elértem a határokat, úgyhogy marad ez egy elméleti bevezető. Némiképp a kapcsolatunk jellege miatt is, ez a bejegyzés a gondolatok terjedéséről, fejlődéséről szól - a végén pedig röviden kapcsolódunk kicsit az Eshtar című könyvhöz is.
