Az előző bejegyzés egy barátom Eshtar című könyve kapcsán íródott, de kevesebb szó esett benne a könyvről, és több a hozzá kapcsolódó elméleti háttérről, a memetikáról. Ennek leginkább az az oka, hogy ami engem megfogott a műben, az a grandiózus időbeli perspektívája. Valahogy ezt a mindenséget kívántam versbe venni, így végül hosszú elmélkedések születnek a könyv kapcsán. Ez a második (de nem utolsó), ami a könyv történetét, műfaját, illetve vallással és tudománnyal kapcsolatos mondanivalóját pedzegeti.
