Ma ebéd közben egy kolléganőm megemlítette, hogy "szekunder szégyent" érez egyes helyzetekben. Szerencsére ezeknek a helyzeteknek én nem voltam szereplője, úgyhogy érdekes diskurzus alakult ki, hogy mennyire nehéz mondjuk Éjjel nappal Budapestet nézni, mert az empatikus folyamatokon keresztül kialakul az a nyomasztó érzés, amit a szereplők helyében éreznénk. Azt hiszem a riporteri karrierekről is volt szó, hogy milyen ciki vagy felháborító pontokról kezdték egyes média-szakemberek. Annyira nem jegyeztem meg, nem is gondolkodtam rajta - amíg haza nem értem, és meg nem néztem, mit alkottak az Origo és társai.
Néhány helyzet, gondolat pszichológusi munkám hétköznapjaiból.
2019. január 15., kedd
2019. január 2., szerda
Különbségi küszöb
Először is: boldog új évet kívánok!
Másodszor: melyek voltak a legolvasottabb (vagy orosz kémprogramok által leggyakrabban megnyitott) bejegyzések 2018-ban?
Annyit segítek, hogy egy év elején amúgy is aktuális téma, a változás köré szerveződnek.
Ezt megbolondítva minden pszichológus hallgató kedvencével, az általános pszichológiával, egy kis reményt kaphatunk, ha hasra ütéskor nem érezzük, hogy fejlődtünk valamit az elmúlt évben...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)