Ebben az évben szinte minden hétre találunk valamilyen tüntetést. Valamikor februárban Sanyi barátommal beszélgettünk a tanár-tüntetésekről, azon elmélkedve, hogy hol a mi helyünk, illetve a szakmánk helye a társadalomban, de jure és de facto. Mókás, hogy a világ azóta is aktívan tartja az akkor kitalált hasonlatunkat, úgyhogy volt idő elhelyezni mögé egy kis tudományt is, s talán be is fejezem egyszer ezt a bejegyzést...
Csak hogy ne beszéljek rébuszokban: arra jutottunk, hogy tanárok (taxisok, pszichológusok, orvosok, MÁV és BKV dolgozók) ügyének megítélése és támogatása azon múlik, hogy az embereknek milyen hiedelmei vannak velük kapcsolatban.
