Friendship is magic

Nyilván a pszichológusnak vannak igazán kimunkált eszközei arra, hogy segítsen pozitív irányba formálni minket, de nem elhanyagolható a többi kapcsolat sem. Ezt a bejegyzést egy barátom megünneplése, illetve az azzal kapcsolatos bizonytalanság ihlette, és arról szól, hogy néha afféle terápiás közösséget jelenthet az ember baráti köre.

Yoda, a humanisztikus terapeuta

A pszichológusi karrier egy szakaszában szinte elkerülhetetlen, hogy az ember valamilyen módszerspecifikus képzésre járjon. Ott aztán különböző intervenciós eljárásokat, technikákat tanul, amelyek gyakorlása hatékonyabbá teszi a munkáját, és nem kisebb mértékben növeli a szakmai önbizalmát.

No de tényleg a technikáktól működik a pszichológia?

Nem. Legalábbis erre jutottam, ahogy többek között a saját önismeretemen is rágódtam. Út közben érintettem egy kollégám munkamódszerét, vívó taktikákat, de a válasz leginkább lényeges részét ezúttal is Yoda mester adta meg.

A ring határozza meg a tudatot 3 - Célok és szokások

Ennek a résznek a kulcskérdése a célkitűzés mögötti motiváció, valamint az a szokásrendszer, ami segít vagy akadályoz. Hogy épül fel ez a szokás? Mire jó és mire nem? Hogy lehet megváltoztatni?

Ez egy vívás+pszichológia bejegyzés (3. része) lesz, de szerintem annak is érdemes lehet elolvasni, akinek esze ágában sincs kardot fogni a kezébe. Minden, ami pszichés feladat a vívásban, a való életben is feladat. Ezért szeretem analógiaként használni, szintén ez az oka annak, hogy lélektant viszek az edzésekre. Ezúttal az edzőtábori előadásaim lényegesebb gondolatait osztanám meg veletek; a helyzet megélése és a fejlődésed, a teljesítményed és a személyiséged közötti kapcsolatokról.

Mivel több előadás anyagát lehetetlennek tűnt emészthető mennyiségben megírni, 3 részre osztottam az eredeti bejegyzést. Ez a harmadik, ami a viselkedés motivációs tényezőivel foglalkozik, legyen szó egyszerű vagy elvont dolgokról. És persze a fő kérdés: hogyan lehet ezeket esetleg a saját oldalunkra állítani?

A ring határozza meg a tudatot 1 - Narratíva és kontroll-érzet

Ennek a résznek az a kulcskérdése, hogyan alakítsd a kapcsolatod az adott helyzettel ahhoz, hogy nyertesen kerülhess ki belőle?

Ez egy vívás+pszichológia bejegyzés (1. része) lesz, de szerintem annak is érdemes lehet elolvasni, akinek esze ágában sincs kardot fogni a kezébe. Minden, ami pszichés feladat a vívásban, a való életben is feladat. Ezért szeretem analógiaként használni, szintén ez az oka annak, hogy lélektant viszek az edzésekre. Ezúttal az edzőtábori előadásaim lényegesebb gondolatait osztanám meg veletek; a helyzet megélése és a fejlődésed, a teljesítményed és a személyiséged közötti kapcsolatokról.

Mivel több előadás anyagát lehetetlennek tűnt emészthető mennyiségben megírni, 3 részre osztottam az eredeti bejegyzést. Ez az első, ami a narratív pszichológia felől közelíti meg a kérdést, hogyan formál téged a ring, és hogyan formálod te azt?

One way out

Egy paradox levezetést szeretnék megosztani veletek: egy beszélgetés során amellett érveltem, hogy a pánikroham nem a lelki betegség jele volt, hanem az egészséges működésé. Mármint bizonyos szemszögből nézve.

A "read more" tag után megpróbálom kontextusba helyezni a gondolatot, de még mielőtt pánikba esnétek, ha nem volt még pánikrohamotok: nem az a lényeg, hogy milyen jó dolog is ez (nem az), hanem hogy még kártékonyabb az út, amit követve el lehet jutni hozzá.

The bleeding

Ez a bejegyzés egy rövid levezetés a szakítás érthető módon gazdag irodalmából. Azon morfondíroztam, hogy mennyire oké, ha az ember kifordul magából az elveszett szerelem miatt, vagy még évekkel később is nyomorgatja magát egy olyan szakítás miatt, amiről egyébként úgy gondolja, hogy szükséges lépés volt?

És mivel ezen sokan mások is gondolkodnak, most lehetőségem van némi kollaboráció eredményét megosztani veletek.

If it bleeds we can kill it

Ebben a bejegyzésben a pszichoedukáció hasznosságáról értekezünk. Felmerült bennem, hogy a pszichológiai művelődés csak elveszi a műsoridőt az érzelmi folyamatoktól, akár még akadályozza is azok fejlődését. Most azonban úgy látom, hogy éppen megfoghatóbbá, kezelhetőbb, így reménytelibbé is teheti az elakadásokat.

Ami segített eljutni erre a konklúzióra, az a sématerápiás szupervíziós csoport és a Ragadozó című film.

Buhera mátrix

Az ember néha egészen sajátos módon próbálja visszanyerni a kontrollt az élete felett. Ebben a bejegyzésben a halogatásról, pontosabban a "bosszúból történő alváshalogatás" című jelenségről értekezünk, ami egyes értelmezések szerint azt jelenti, hogy az ember úgymond visszalopja azt az én-időt a kötelességektől, amit azok elvettek tőle a nappali órákban.

Mivel egyetemista és fiatal felnőtt berkekben gyakori jelenség, bőven akadt lehetőségem beszélgetni erről az életvezetési sajátosságról, és közösen elmélkedni annak hátteréről. Legutóbb, amikor erről bővebben elmélkedtünk egy kliensemmel, egészen világnézeti kérdésekig jutottunk el.

I fight depression

Konkrétan a szeptemberben esedékes öngyilkosságmegelőzés világnapja miatt írom meg épp most ezt a bejegyzést, ám érezhető lesz, hogy az ihlet korábban született. Azon elmélkedtem, hogy amikor valaki azt mondja, hogy "depresszióval küzdök", akkor mit ért a küzdelem alatt? Mi a viselkedéses része annak, hogy megpróbál jól lenni?

És igen, egy olyan bejegyzésben, aminek benne van a címében, hogy "fight", nyilvánvalóan lesznek vívós párhuzamok...

Útinapló vol.4

Megszerettem ezt a szokást, hogy minden nyár végén mesélek valami - számomra - érdekeset a nyaralásomról, úgyhogy ezúttal is kap ez a téma egy bejegyzésnyi műsoridőt.

Ezúttal a közös programot meghatározó láthatatlan szerződések kialakulásáról van szó. A téma nem csak a nyaralásokra korlátozódik: alighanem minden csoportfolyamatra érvényes. Párhuzamként egy művészetterápiás élményt hoztam, szemléltetendő, hogy az együttműködés szavak nélkül, de jól reflektálható folyamatok mentén formálódik.

Pengeélen

"A határidő a legjobb múzsa" szólásba lehet talán a legjobban belesűríteni a bejegyzésben vitatott témát. Elsősorban az időgazdálkodáshoz írt bölcseletek kerülnek a fókuszba, a méltán híres Eisenhower-mátrixon keresztül. S mivel ebben a hónapban volt edzőtábor, dukál ehhez egy kardvívós hasonlat is - hol vagyunk biztonságban? Amikor még van időnk cselekedni, vagy amikor már szoros nyomás alatt kell teljesíteni? Ahogy a vívásban is van példa mindkét stratégia sikerére, itt is hoznék meglátást mindkét megközelítésre, kicsit árnyalva az időgazdálkodás tréningeken hallott intelmeket.

No more lies

Talán a halogatás a legjobb szó, amibe össze lehet sűríteni ennek a bejegyzésnek a mondanivalóját. Arról szól, hogy kitűzöl célokat, elköteleződsz mellettük, aztán valahogy mégse sikerülnek. A probléma nem mindig a végrehajtásban keresendő: néha maga a cél nem valódi. Valójában nem akarod elérni, legalábbis annyira nem, mint amennyire magaddal is próbálod elhitetni, vagy amennyire elvárják tőled.

Csak önmagát nem

Ez a bejegyzés az előző, Kóros másokra irányultság sémákra alapozott szerződésekről szóló írásnak egy apró kiegészítése, illetve a Star Wars napra (05.04.) tervezett cikk. Noha a dátum már nem indokolja kifejezetten a jobb sorsra érdemes Anakin Skywalker analógiáját, konzultációs helyzetben működött a párhuzam, úgyhogy talán anélkül is érthető lesz a levezetés, hogy valaki nem is szereti a Csillagok Háborúját.

Egy kicsit a Megmentő-szereppel való kacérkodásról fogunk most elmélkedni.

Invazív eljárás

Bár én is tanultam, hogyan és miért érdemes alkalmazni az imaginációs technikákat, szerintem egy kezem elég összeszámolni, hogy hányszor vetettem be ezt a tudást. Nyilván, egy pszichológus munkastílusától és a képzettségétől sem független, hogy milyen megoldásokra támaszkodik. Emellett, nekem van egy természetszerű idegenkedésem ezekkel az eljárásokkal szemben, annak ellenére, hogy saját élményből is tudom, hogy meglepően jól működnek.

Elmesélek ezzel kapcsolatban egy aránylag friss történetet, és pár a témához kapcsolódó gondolatot.

Fegyverszünet karácsonyra

Egy szinte hihetetlen világháborús karácsonyi történetet felidézve azon gondolkodtam, hogy vajon a nyomasztáson kívül lehet-e egészségesebb eredménye annak, ha egy ünnep alkalmából szinte kötelező mindenkivel jóban lenni pár napig?

Az volt a konklúzióm, hogy lehet. De nem írtam róla hosszan, mert találtam egy korábbi bejegyzést, ahol már részleteztem ezt a konklúziót - most csak a gyakorlati alkalmazást terjesztettem ki egy kicsit.

Rules of engagement

A konzultációs munka egyik legizgalmasabb szakasza a tervezés. Valójában már a bejelentkezés alatt elindul az agykerék, hogyan lehet majd felépíteni ezt a folyamatot, milyen főbb célok lehetnek, hol várhatók buktatók, mire lehet támaszkodni?

Ez a bejegyzés arról szól, hogy ez a tervezési folyamat mennyire tudatos, és hogy lehet túl sokat és túl keveset is készülni egy konzultációra. Illusztrációként a filmekben látott hadműveleti előkészületeket használtam, hogy egy kicsit kitérjen a hétköznapi medréből a dolog.

Bár az írásban elsősorban a szakmámnak és a háborús filmeknek hódolok, kis kreativitással a hétköznapi életben is tudod használni az üzenetet. Legalábbis ha vannak célok, amiket szeretnél elérni.

Útinapló vol. 2.

Tavaly meséltem róla, hogy mi mindenen elmélkedtem a nyaralás alatt. Jól esett ezeket leírni, úgyhogy most már kicsit rá is voltam hangolva Cipruson, hogy fejben elraktározzak pár asszociációt. Ezek most kicsit lazábbak lesznek, mert ezúttal nem történt olyan baleset, ami tematizálta volna az egész hetet. Láttunk sok érdekes dolgot, most talán elég kiemelni a "pszicho&régészet" (transzgenerációs témák), "művelődés&fejlődés" és "a tömegközlekedés sem ronthatja el a napomat ha olvastam mindfulnesst" válogatást.

Tutta volta

Ha jól emlékszem, a vívásra mondták először, hogy "highspeed chess". Gondosan átgondolt stratégia mentén kell elérni a célt, de a stratégiai döntéseidre annyi időd van, mint a versenyautó pilótájának, amikor háromszázzal süvítve próbál előzni.

Nos, hasonló élmény időnként konzultációt is tartani: másodpercek törtrészei állnak rendelkezésedre, hogy feldolgozd az információkat, és kiválaszd, melyik irányba tekered a kormányt, gázt adsz vagy fékezel.

Hadd mutassam be egy friss élményen keresztül!

Szellemirtók

A mai bejegyzés leginkább a játszmák működésébe ad betekintést, de fő témája a veszteség egy minősített formája, a ghosting. A velünk kapcsolatban állók váratlan eltűnése gyászreakciók egész skáláját válthatja ki belőlünk. Oly felkavaró téma ez, hogy még másodkézből, esetmegbeszélőkön és szakmai döntésekkor is felforrhatnak az indulatok...

Kapudrog

Ebben a bejegyzésben sajátélményből mesélek egy nagyon kicsi hazugságról, ami a hamis énkép építésében segít. Valószínűleg nem is jutott volna eszembe, ha nem gondolkodom kifejezetten ilyen dolgokról. Örülök, hogy lebuktattam magam, úgyhogy gondoltam, megosztom a sztorit.

Valószínűleg nektek is van napi szinten több tucat ilyen csúsztatásotok, de ne aggódjatok, nekem is azt mondták, hogy ettől még nem állok át a sötét oldalra.

A végén azért mégis kitérek rá, hogy miért érdemes fülön csípnünk magunkat...