Két évvel ezelőtt írtam az Eshtar című sci-fi/fantasy keresztezésről, amit az egyik pajtásomnak köszönhet a világ. A három részes monstre- bejegyzéssorozatban meséltem el, hogy mi fogott meg a műben. Ezzel ki is merítettem a mondanivalómat. Most kijött a harmadik, befejező rész, és a szerző kérdezte, volna-e kedvem erről is írni? Mondom, ha van valami új, valami, amiről érdekes elmélkedni egy kicsit, akkor miért ne?
Nos, nem csont nélkül, de a történet megtett egy olyan lépést, ami megér egy misét.
…na jó, kettőt.
…na jó, kettőt.
