Éretlenségi 1. rész

A mostanában aktuális érettségi témája kapcsán feltűnt, hogy milyen sokszor hallom a klienseimtől az "éretlenség" kifejezést, és milyen sok különböző módon. Úgy tűnik, nem kevés szorongásnak eredője a gondolat, hogy talán már le is maradtunk az okéságunkról. Valahogy ott volt előttünk a társadalmilag is értékelt cél, de elvétettük.
Több beszélgetésben is elmélkedtünk közösen a témáról, nagyon különböző emberekkel. Úgy tűnik, évtizedek és diplomák különböztethetnek meg minket, mégis mindenki szoronghat amiatt, hogy talán éretlen.  És ha már ennyire örökzöld témáról van szó, megosztanék róla pár megfejtést az elmúlt időszakból.
Illetve terjedelmi okokból most csak egyet, ami az identitásfejlődésen alapul. Ha tetszik a téma, akkor a jó hír, hogy van még két bejegyzésre elég ötlet!

Béka DNS

Első ránézésre ez a bejegyzés a sztereotípiákról szól, de remélem, hogy találsz benne több réteget, ha végig olvasod. Az a lényege, hogy a legtöbb élethelyzetben hiányos információk alapján kell értelmeznünk a történetet, ami ahhoz vezet, hogy kiegészítjük a látottakat máshonnan származó ismeretekkel. Az ártalmatlan félreértések mellett ennek lehetnek kifejezetten sötét és tragikus végkifejletei, amire itt konkrétan az angol rendőrség anti-rasszista megújulásának példáját hoztam fel. Mivel a mi szakmánk is nagy hatással van ez emberi sorsokra, fontos, hogy pszichológusként az ember tisztában legyen azzal, hogy mikor milyen információk alapján ítéli meg a helyzetet - és mikor van az a pont, amikor ezt érdemes megbeszélni, például egy szupervízión.