Nem mindenki van meggyőződve arról, hogy tényleg segíthet megbeszélni a problémákat egy objektív személlyel. Nem mindenkinek fontos, hogy ha már megosztja az őt foglalkoztató témákat, akkor ezt egy olyan emberrel tegye, akinek van szakképzettsége az emberi lélek működéséből és etikus befolyásolásából. Az különösen nem elterjedt nézet, hogy ezért a szaktudásért pénzt kéne fizetni. De ha már pénzt kell fizetni, akkor kapni is akarunk valamit, egy tanácsadó pszichológustól például tanácsot. Miért hívják különben tanácsadónak? Mit ad el, ha nem egy tippet, hogy mit kellene másképp csinálnunk?
És tényleg, az emberek többsége, aki megkérdezi, hogy amúgy mit csinálok munka közben, az nem kötekedésből teszi ezt.
Hadd foglaljam össze a választ egy tőlem szokatlanul rövid anekdotával!
