Idén nyáron Toszkánába vitt minket a jó sors. Több város több múzeumát és műemlékét is végigjártuk, olyannyira, hogy egy idő után egy kicsit sok is lett nekem a dolog, és elkalandoztam. Az idei útinapló így végül arról szól, hogyan maradhat az ember mégis fókuszált, ha már művelni akarja magát - egyáltalán, mi állhat az intellektuális igények hátterében? Elmélkedtem azon is, hogy a lélektan kiindulópontja, az emberről alkotott kép hogyan jelenik meg a régi művészeti alkotásokon, és hogy a mostani tudományos gondolkodásmódunk a középkorhoz vagy a humanizmushoz áll közelebb? Kicsit nerd tartalom lett, de ha te is szereted a történelem-pszichológia-művészet koktélt, felrázva, nem keverve, akkor jó szórakozást!
