Egyik érdekes gyakorlat "tanácsadás" órán az volt, amikor megkérdezték tőlünk, hogy mit tudunk a nevünk történetéről. Ez a kérdés elég ártatlan ahhoz, hogy úgymond ne rontsunk ajtóstul a házba, viszont beemeli a beszélgetésbe a gyerekkori és családi szálat, amelyek fontos információk, ha meg akarunk valakit érteni. Ahogy Berne írta a Sorskönyvben, a nevünk körüli sztoriból a sorskönyvünket is jobban megismerhetjük.
Miközben erről beszélgettünk egy kolléganőmmel, nekünk is kialakult egy elméletünk, nem kifejezetten az egyén sorskönyvéről, hanem kedves édesanyja időperspektívájáról és válaszgátló képességéről.
A tudományhoz való hozzájárulásunkat ebben a bejegyzésben osztjuk meg a világgal :)
