Helyetted szégyellem magam

Ma ebéd közben egy kolléganőm megemlítette, hogy "szekunder szégyent" érez egyes helyzetekben. Szerencsére ezeknek a helyzeteknek én nem voltam szereplője, úgyhogy érdekes diskurzus alakult ki, hogy mennyire nehéz mondjuk Éjjel nappal Budapestet nézni, mert az empatikus folyamatokon keresztül kialakul az a nyomasztó érzés, amit a szereplők helyében éreznénk. Azt hiszem a riporteri karrierekről is volt szó, hogy milyen ciki vagy felháborító pontokról kezdték egyes média-szakemberek. Annyira nem jegyeztem meg, nem is gondolkodtam rajta - amíg haza nem értem, és meg nem néztem, mit alkottak az Origo és társai.

Őszintén szólva nem tudom, hogy milyen algoritmus gondoltatja azt a Facebookkal, hogy szeretném tudni, mit gondol Bayer Zsolt erről a Blanka nevű lányról, aki az elmúlt tüntetéseken olyan nyelvezettel fejtette ki magát, ami mellett az egyenlőbbek kitüntetést is kapnak.

Azt már sejtem, hogy milyen algoritmus juttatta arra a konklúzióra a közösségi oldalt, hogy szívesen meghallgatnám Blanka oly nagy port kavart szózatát, de a helyzet, hogy ez az algoritmus ezúttal tévedett. Évekig foglalkoztam fiatalokkal, belőlem egy ilyen jelenet nem a "forradalmi ifjúság" szófordulatot váltja ki.

Ennek ellenére nem maradtam le túlságosan az eseményekről. 

Például hogy a lány sulija kiírta a saját oldalára, hogy ők se bontanak éppen pezsgőt a forradalmi ifjúság nyelvezete miatt. Ennek meglehetősen sok oka lehet, ennek a bejegyzésnek a szakmai témája a szekunder szégyen, úgyhogy induljunk ki abból, hogy a tantestület Blanka helyett szégyellte magát.

A szekunder szégyenről ebben a cikkben lehet olvasni, valahol a közepétől.

Mint sejthetitek, én is éreztem szekunder szégyent, amikor a lakájmédia elkezdte mocskolni Blankát.

Pontosan ugyanazért, amiért őt, mint tüntetőt nehezen vettem komolyan: évekig dolgoztam fiatalokkal. Tanultam egyet s mást, meg biztos ki is égtem.

Annak idején, amikor ez a kamaszokkal való munka még nem múlt, hanem jelen idejű volt, írtam egy Versus című bejegyzést, amiben jó hosszan próbáltam körbejárni az akkori klientúrámmal megélt konfliktusokat. Leginkább az identitás- és autoritás-krízis dinamikájával foglalkoztam, amihez a legjobb illusztrációnak a Trónok harcából ismert Castamere-i esők c. balladát találtam. Ebben a balladában egy főúr autoritását kérdőjelezi meg valaki, mire a főúr elpusztítja az illetőt, birtokkal, családdal együtt.

Az akkor átadni próbált tanulság ez volt: elég csábító odacsapni a téged provokáló kölköknek, de ha tükörbe akarsz még nézni, nem teszed meg. Félreértés ne essék: nem gondolom, hogy hagynod kell, hogy kaparófának használjon bárki, jelölhetsz ki határokat a gyengébbeknek is, de tudnod kell, hogy mik a tetteid következményei. Részletkérdésnek tartom, hogy ezek mik lennének: pofon, alázás, szeretetmegvonás, stb. Ő nem tud valódi károkat okozni, te viszont nagyon is, és nem olyan nehéz rájönni ennek a határára.

Vagy lehet, hogy igen; de azt azért nem hiszem, hogy pszichológus képzettség kell a túlzások felismeréséhez.

Például eszembe jutott az az idézet, hogy "nőt és gyereket soha", rákerestem, és tényleg, Leontól, a bérgyilkostól származik.

Azt viszont az Origo és klónjai prezentálták, hogy melyik az a képzettség, ami biztos nem fejleszti a határtartás kompetenciáit.

Ugyanazzal a már amúgy is szekunder szégyent kiváltó mocskolódással ugrottak neki a gyereknek, mint a maradék ellenzék nyilvános erőlködést vállaló maradékának szoktak.

Őszintén szólva nem tudom, hogy ők (mármint az ellenzék) hogy tudnak ilyen durva reakciót kiváltani; nem tudom, hogy valódi fenyegetések-e ők. Legalábbis amikor néztem őket a képernyőn, ugyanúgy szekunder szégyent éreztem, csak nem ennyire erőset. Gyanítom, hogy van ezzel még pár ember így az országban, ez meg azért nem vezet túl kiélezett választási küzdelemhez.

De azért van különbség: ők politikusok, tehát elképzelhető, hogy tényleg hatással lehetnek a rendszerre, másrészt megvan a maguk védőpajzsa a karaktergyilkossággal szemben. Emellett, felnőttek, kikristályosodott, stabil személyiséggel (legalábbis ennél kristályosabb és stabilabb már nem lesz).

Na hát erre a Blankára ezek mind nem jellemzőek.

Ehhez képes úgy reagált rá a keresztény-nemzeti kör, mint - szintén a Trónok harcából - Joffrey, aki tömegmészárlást kezdeményez, mert valaki megdobta sárral.

Vajon ezek tényleg azt gondolják, hogy így valamilyen értéket védtek meg?

Elnézve a jelenlegi politikai kultúrát, különösebb választási csalás nélkül is sokszoros kétharmadot érne el bárki, egyetlen trükkel: nem vált ki szekunder szégyent a szavazókból.