Kiválasztás

Az elmúlt hónapok egyik legérdekesebb fejlődési területe volt, hogy bevezetést kaptam az Assesment Center nevű kiválasztási módszer mikéntjébe, és lehetőségem nyílt végig is csinálni párat. Igaz, nem tervezői oldalról, de értékelésben és döntésben is jutott némi szerepem.

Az alábbiakban megosztom a számomra legfontosabb tanulságokat, egy másik hobbim, a sörivás allegóriáján keresztül!

Vegyünk egy kiválasztási folyamatot: hősünk, Jenő el akarja vinni magával sörözni a barátnőjét, aki azonban nem szereti a sört. Jenő széles látókörű férfiúként rögtön kiszúrja kedvese érvelésében az általánosítás nevű kognitív torzítást: nincs olyan, hogy a sör. 

Sikerül hát megegyeznie barátnőjével, hogy ki tudja választani azt a sört, ami ízleni fog neki, ha kap egy esélyt.

Itt a következő folyamat az lesz, hogy Jenő és barátnője meghitt beszélgetést folytatnak arról, hogy a hölgy milyen nedűt képzel el ízletesnek.

Ennél a pontnál már elakadhat a folyamat, mivel a kliens gyakran úgy gondolja, hogy a szerződés aláírásával letudta a saját részét. Jenő türelmesen elmagyarázza, hogy ő nem arra vállalkozott, hogy kitalálja a barátnője - oké, legyen neve; mondjuk Szibilla! - gondolatait, hanem hogy megtalálja azt a sört, amely megfelel Szibilla elvárásainak.

Végül kialakul valamilyen homályos elképzelés arról, hogy Szibilla milyen sörnek adna egy esélyt.

Fontos megjegyezni, hogy egy lépést lefelejtettünk az elejéről: a sör funkciója nem lényegtelen. Nem mindegy, hogy olyat keresünk, amit oltja a szomjat, ami egy korsó után az asztal alá küldi, vagy ami meggyőzi Szibillát arról, hogy a sörnek is megvan a maga kultúrája.

Most, hogy Jenőnek vannak információi a követelményekről, elkezdi felmérni a lehetőségeket. Kizárja azokat a termékeket, amelyeket mondjuk Nagy Feróval reklámoznak, és azokat, amelyekért Belgiumban egy hétig sátoroznak a főzde udvarán a hard core rajongók. Egyezteti a lehetőségeket a büdzsével.

Ez közel sem elég: kell egy rendszer, ami alapján a sörök összehasonlíthatók. Szerencsére erre pont van megoldás: BJCP (Beer Judge Certification Program), amiket azokon a versenyeken is használnak, amelyeken a legjobb söröket választják. Ez talán alkalmas lesz az asszonyka ízlésének kiszolgálásához is. De mit néznek a BJCP-n?

• Illat
• Megjelenés
• Kortyérzet
• Összbenyomás
• Történelem
• Alapstatisztikák, mint például
• IBU: keserűség mérőszám
• ABV: alkoholtartalom
• OG: leforralt sörlé fajsúlya
• FG: leerjedt sörlé fajsúlya
• SRM: színskála

Ha Jenő kollégát akarna kiválasztani a munkahelyére, akkor ezeket kompetenciának nevezné.

Ahogy sejteni lehet, Szibillát feltehetően nem köti majd le az amúgy nem is teljes felsorolás összes eleme, így hősünk tovább válogathat a fontos tényezők közül.

Végül megvannak azok a kompetenciák, amelyek mentén összehasonlítja a jelentkezőket. Úgy értem söröket.

Jenő dönthet úgy, hogy egyszerűen összehív egy bizottságot, azaz a haverjait, és próbamunka és szakmai tesztek alapján bonyolítja le a kiválasztást. Azaz végigkóstolják az összes sört, ami szóba kerülhet.

Ám Jenő tudja, hogy ami laborkörülmények között jól működik, éles helyzetben nem biztos, hogy jól ki tud jönni. Mi van, ha a barátnője enni akar majd valamit? Mi van, ha különlegesek a fények? Mi van, ha már alapoztak? Mi van ha meg vannak fázva?

Jenő tehát úgy dönt, hogy Assessment Centert tart a söröknek. Berendez egy helyiséget, ami valamennyire modellezi azt a helyzetet, amiben a kiválasztott italnak végül helyt kell majd állnia. Megrendeli barátnője kedvenc ételét, illatosítja a helyszínt, gondosan beállítja a hőfokot, fényeket, kiválasztja a poharak alakját. 

Azok a sörök, amelyek eljutnak az AC-re, már előszűrésen mentek át, tehát mind kiváló sörök, amelyekről Jenő méltán feltételezi, hogy beválhatnak Szibillánál. 

Lássuk hogyan reagálnak az aktivátorokra! 

A sörök természetesen nem tudják, hogy Jenő pontosan mire figyel. Lehet, hogy Szibillának az ízharmónia fontos. Lehet, hogy a szín.

Szóval Jenő és a bizottság isznak, és értékelik, hogy melyik sör milyen hatást váltott ki különböző helyzetekben. A végén a profilok alapján kiválasztják a jelöltet.

Az utolsó szót mégis Szibilla mondja ki, aki a választott egy vagy több sör megízlelése után eldönti, hogy sikeres volt-e a kiválasztási folyamat. 

Szerencsére igen: mint kiderült, Szibilla kifejezetten szimpatizál egy porter típusú sörrel.

Jenő most már látja, hogy barátnője megfelelő aktivátorok esetén képes a Nagy Ő kompetenciáit produkálni. 

Mármint hogy Szibilla nyitott, meg tudja változtatni a véleményét, sőt, képes az előítéletei felülbírálására.

Úgyhogy Jenő gyorsan meg is kéri a kezét.

Egészségedre Szibilla, és sok boldogságot a porterekkel és Jenővel!

Kulisszák

Ennek a bejegyzésnek két fő forrása van az elmúlt időszak munkáiból: konzulens voltam egy sörkészítésről szóló dolgozatnál, a kóstolás művészetét onnan vettem.

Társtréner voltam egy párkapcsolati konfliktusok tréningen, amelynek elméleti hátterében szerepelnek a párkapcsolatok szakaszai is. Eszerint normális, hogy egy pár egy idő után eltávolodik egy kicsit, és igyekeznek külön, a saját elképzeléseik szerint élvezni az életet. Ha ennek megvannak a közösen elfogadott keretei, ez egy elég békés kis időszak, Gyakorlás a neve. Aztán mégis visszatér az igény, hogy újra közeledjenek, legyenek közös dolgaik, csak most már ne olyan rózsaszínködös szimbiotikus módon, mint a kapcsolat elején. Amikor tehát Jenő be akarja vonni a sörözésbe Szibillát, akkor valójában a kapcsolat fejlődéséért küzd. 

És persze, az elmúlt időszak kiválasztási folyamatai is megihlettek. De a bejegyzést mégis akkor találtam ki, amikor rájöttem, hogy a legdrágább kiválasztás a túlkeresletes piacon van. Ez akkor fogalmazódott meg bennem, amikor a VOLT fesztiválon fél órát kellett sorba állnom egy ~600 forintos Soproniért.

Hát ennek szellemében örvendezzünk a híradóban oly büszkén emlegetett munkanélküliségi mutatóknak...