Tévedés és hiba

Star Wars-nap alkalmából hadd osszam meg veletek az egyik leginkább értékelhető főellenség, Thrawn admirális kiegészítő jellegű meglátásait az előző cikk "it's okay" megközelítésével kapcsolatban! Jó példának a legutóbbi sörrendelésemet tudnám hozni, rossznak pedig a Star Wars filmek legutóbbi részét.

Amiről szó lesz: a driverek és a mini-sorskönyv dinamikája ésszerűsítve.

Az előző bejegyzésben arról írtam, hogy hibázni oké. Itt van ez a korona-vírus, megváltozott az életmódod, a munkád, minden kiszámíthatatlan, elfogadható, ha nem hozod a 100%-ot.

Elég gyakori, hogy igazából a környezet - reálisan gondolkodó része - megbocsátóbb a hibáinkkal szemben, mint mi magunk. Ennek az (is) lehet az oka, hogy van egy "Légy tökéletes" driverünk, amit a bennünk lévő Követelő Szülő (oké, ez már nem TA-s, hanem sématerápiás szóhasználat) harsog állandóan, az Alkalmazkodó Gyermekink pedig ezt úgy fordítja, hogy ha hibázik, azaz megszegi a driver előírását, azzal az okéságát (=szerethetőségét, méltóságát, stb.) cáfolja.

Néha a bennünk lévő Szülői keményebb, mint a környezetünk.

Van azonban egy szólás, ami kicsit árnyalja ezt a képet: "az, hogy tudod magadról, hogy üldözési mániád van, nem azt jelenti, hogy nem üldöznek".

Esetünkben ezt így fordítanám: "az, hogy tudod magadról, hogy könyörtelen mércékkel méred magad, nem azt jelenti, hogy nem kell megfelelned elvárásoknak".

Az "it's okay" azt jelenti, hogy a teljes személyed nem kell a porba hulljon, ha elrontasz valamit. Nem azt, hogy van egy biankó csekked a bénázáshoz.

Ezen a ponton kapcsolnám be a Star Wars népes főellenség táborából az egyik legnépszerűbbet, Thrawn admirálist. Remek gondolkodó, aki tekintélyes mennyiségű időt és energiát fektet abba, hogy kiismerje ellenségei személyes működését. Többek között ezért is hívtam őt vendégszereplőnek ahhoz a bejegyzéshez, ahol ezt a "Légy tökéletes" karaktert parodizáltam (Kínvallatás előírásokkal).

Az első könyvben, amiben felbukkan(Timothy Zahn: A Birodalom örökösei), egy beosztottja hibája miatt olvasható az alábbi párbeszéd:

"– Tudja, hogy mi a különbség a tévedés és hiba között, zászlós?
Az egész hídra halálos csönd ereszkedett. Colclazure elsápadt, alig tudta kinyögni a választ: – Nem, uram.
– Bárki elvéthet valamit, de az hibává csak akkor válik, ha elmulasztja kijavítani."

A sztori röviden annyi, hogy egy altiszt ütközetben nem vette észre, hogy Luke Skywalker túljárt az eszén, ezért a birodalmi hajó találatot kap. Az admirális felszólítja a beosztottat, hogy elemezze a történteket, nevezze meg a hibát, és hogy mit lehetne másképp csinálni. Az altiszt hímez-hámoz, hogy ő nem is kapott rendes kiképzést, neki ezt nem is kéne tudni, és a többi.. Thrawn erre kivégezteti.

Nyilván nem valami humánus HR-politika ez az admirális részéről, de hát mégiscsak Star Wars-főellenség...

Asszem később Luke Skywalker megint odacsap nekik, de a kivégzett beosztott utódja megoldja, hogy enyhítse a károkat. Ő előléptetést kap. Thrawn meg egy lojális, tiszteletteljes legénységet.

Pár sorral lejjebb elmélkedhetünk rajta, hogy ez miért mese, de előtte meditáljunk egy pillanatot Thrawn üzenetén: ő is úgy gondolja, hogy oké hibázni. Ami nem oké, hogy ha megvonjuk a vállunkat, hogy "aki dolgozik, hibázik", vagy ujjal mutogatunk, mint a néhai beosztott tette, bagatellizáljuk az ügyet, hangsúlyozzuk a tehetetlenségünket, stb. Thrawn megveti azokat, akik nem akarnak tanulni a hibáikból.

Olyanokkal remélhetőleg nem fogunk összefutni az életben, akik ki akarnának végeztetni a hozzáállásunk miatt, és remélhetőleg mi se így adunk majd visszajelzést ügyfeleinknek, családtagjainknak. 

Ám ennél enyhébb büntetések beleférnek a hétköznapi forgatókönyvekbe. És ezek nem feltétlen azt üzenik, hogy a büntetést kiosztó fél nem elég toleráns vagy együttérző. Az is lehet, hogy valaki túltolja az "it's okay" mantrát, kvázi visszaél vele. Az "it's okay" mögött ugyanis ott rejlik a mértékletesség is: ne légy kegyetlen magaddal, de azért ezek a driverek nem akkora hülyeségek ám, valamennyire mégiscsak érdemes követni őket. Van ennek is egy normális eloszlása valószínűleg, mint a legtöbb dolognak a természetben.

First order

Valójában nem Star Wars-napon jutott eszembe ez a jelenet a Birodalom örököseiből, hanem két hete, amikor rendeltem egy karton kézműves-sört. Többféle is volt ám a csomagban, amit a barátnőm vett át, nem teljesen ismervén a paramétereket. Amikor este örvendezve szemléztem a készletet, láttam, hogy pont a kedvencem, az IPA hiányzik belőle. Na mondom, ennek a fele se tréfa! A csomagot már átvettük, simán mondhatják azt, hogy akkor kellett volna reklamálni, most már elég nehéz bizonyítani, hogy ők hibáztak.

A történet előzménye az, hogy írtak e-mailt, hogy az egyik sörféle palackozásával le vannak maradva, és felajánlottak három opciót, hogy mit, mikor, milyen formában tudnak kihozni. Úgyhogy kapcsolat volt már, gondoltam írok a megkezdett levelezésbe, hogy nem jött IPA (úgyis olyan asszertív tudok lenni néha). A srác fél órán belül válaszolt, hogy utánanéz, aztán újabb fél óra múlva elnézést kért, aznap már nem tudják kihozni, úgyhogy kapok kedvezményt a következő rendelésből.

Na mondom, Thrawn admirális titeket biztos szívesen látna a hídon!

És ha neki jó lenne ez a hozzáállás, akkor nekem is. Úgyhogy ma rendeltem még egy csomagot.

Rise of Skywalker

Az előző történetből azért van egy elem, amit kihangsúlyoznék: a reklamációt olyan hangnemben intéztem, amiből a másik fél láthatta, hogy nem úgy tervezem intézni a helyzetet, mint Thrawn, vagy a fentebbi linken megcsodálható kis viziló. Nem volt okuk stresszelni, én jófej vagyok, amíg velem is jófejek...

Bárki, aki csak egy délutáni grillezésnél próbált főszakács lenni, tudja, hogy ha nagyon rápirítunk a kezünk alá dolgozókra, akkor jó eséllyel nem összekapják magukat, hanem még használhatatlanabbak lesznek.

Ennek egyik oka az ún. debilizáló stressz, amit a Yerkes-Dodson törvény ír le. Eszerint a teljesítménynek és a vegetatív aktivációs-szintnek olyan kapcsolata van, ami egy Gauss-görbével jól leírható. Ha alacsony a szint, unatkozol és azért nem dolgozol jól, ha túl magas, akkor tiszta ideg vagy, és bénázol. Van egy optimális szint - ez a szint pedig a stresszel függ össze. Van tehát egy előnyös stressz-szint, meg egy túl magas is.

Tippeljetek, hogy melyik zónába esik annak a legénységnek a stressz-szintje, amelyiknek a szeme láttára végeztek ki valakit hibázás miatt!

Ezért mese, hogy Thrawn vezetési módszerei hatékony működéshez vezetnek.

Külön öröm, ha a legénység tagjai között vannak olyanok, akiket Próbálkozz keményen driver jellemez. Ebben a driverben benne van, hogy valamit mindenképpen csinálnod kell. Csinálnod. Nem megcsinálnod. Yoda mester intelmeiből tudjuk, hogy ez nem a problémamegoldás legjobb perspektívája.

Márpedig stressz hatására valószínű, hogy a driver működése felerősödik. Thrawnnak így lesz egy kapkodó, össze-vissza parancsokat osztogató és teljesítő legénysége, akik végül nem Luke Skywalkert, hanem a saját gépeiket lövik le nagy ügybuzgalmukban.

Ha tippelnem kellene, valami ilyesmi lelki folyamatoknak köszönhetjük a Skywalker-saga befejező részét, a Rise of Skywalkert.

Volt ugye egy előző rész, a Last Jedi, ami mondhatni nem aratott osztatlan elismerést a rajongók között. 

Ahogy Thrawntól is tudjuk: bárki elvéthet valamit, de ki kell javítania. Különben kivégzik, ugye.

Úgyhogy a készítők megpróbáltak alkotni egy olyan filmet, ami biztos nem piszkálja a rajongók komfort-zónáját. Kirúgták a rendezőt, új forgatókönyv jött, és megbízták a forgatással Jar Jar Abramst, aki már az előző SW filmjénél bizonyította, hogy nem olyan fontos, hogy önálló gondolatok jelenjenek meg a művében.

Így végül egy 40 éves, generációkat és kultúrákat összekötő történetet sikerült egy olyan alkotással lezárni, ami egy diákfilmszemle málna díját is csak akkor kapná meg, ha lefizetik a zsűrit.

A Rise of skywalker szerintem kiváló példa arra, hogy a valóságban hogy járna Thrawn: a legénység tagjai temperamentumtól függően lebénulnának a félelemtől, alkoholisták lennének, zendülést szítanának, esetleg megfraggelnék egy ütközetben. Hoppá, ez utóbbi végül meg is történt.

Nem éri meg keménykedni!

Legyen hát ez a tanulság: ha tőled követelnek, tartsd észben, hogy a másiknak mentális energiáját emészti fel a türelem, és előbb vagy utóbb, de biztosan eljön a pillanat, amikor az üzenet nem az lesz, hogy "it's okay". Ha szorongsz emiatt, érthető. De ezzel nem neki kell dolgozni, ez a te érzésed, nálad senki nem tud jobban foglalkozni vele. Esetleg kérj segítséget!

Ha pedig te követelsz valakitől, akkor meg kell tanulnod az "it's okay" lépéssel nyitni a játékot, különben kapsz egy Rise of Skywalkert, azt' se pénz, se posztó...!

Búcsúzóul, itt van egy kis Thrawn-zene:

Az Erő legyen veletek!