2013. május 21., kedd

Dementor

Amikor a diákjaimmal az alkalmazott pszichológia különböző fajtáit vettük, terítékre került a reklámpszichológia is. A könyv, ami rendelkezésünkre áll, annyira már nem up-to-date, konkrétan 1983-ban írták, és valami olyasmit ír a reklámpszichológiához, hogy "igaz, hogy a marxista gazdaság sokkal jobb, de a szabad piac egyes megoldásai élénkebb kereskedelemmel járnak, s így a reklámok elemzése...blablabla...". Azon az órán gondolkodtam el rajta, hogy szerzek új könyvet, azóta már le is töltöttem egyet, de még nem olvastam végig. Mindegy, ott helyben kellett megoldani, hogy véletlenül ne képezzek ki egy újabb munkásőr-generációt, úgyhogy rögtönöztem egy másik definíciót. "A reklámpszichológia kihasználja az emberi lélek működésével kapcsolatos ismereteit, hogy haszonszerzés céljából manipulálja a befogadót". Amikor a diákjaim szemrebbenés nélkül írni kezdtek, hálát adtam az égieknek, hogy nem iróniából kell őket osztályoznom, aztán összeállítottam egy kicsit korrektebb leírást. Azért nem véletlen, hogy rögtön ez a definíció jutott eszembe az alkalmazott pszichológia ezen ágáról. Össze is szedek pár dolgot, hogy miért.

Dementor

Dementor egyenruhában.
Nem vagyok Harry Potter-rajongó, de ez a figura azért megmaradt a filmből. A wikipedia az alábbi definíciót  adja a dementorokra: "...a legvisszataszítóbb lények közé tartoznak, akiket valaha a hátán hordott a föld. (...) Ha túl közel mész egy dementorhoz, kiszippant belőled minden kellemes érzést, minden boldog emléket. A dementor, ha megteheti, addig élősködik rajtad, amíg olyanná nem válsz, mint ő maga: lelketlenné és gonosszá.” Szerintem mind ismerünk olyan polgártársakat, akiktől még ezek a lények is elleshetnének néhány fortélyt. Jellemzően utáljuk őket. Néha elővesszük az empátiánkat, és megpróbáljuk megérteni, hogy milyen sérült, magányos, elkeseredett emberek is ők. Olykor még segíteni is próbálunk nekik. Az viszont ritka felismerés - legalábbis számomra - hogy némelyikük született marketinges a maga módján.
Ez az eszmefuttatás akkor jutott eszembe, amikor a barátnőm elhatározta, hogy igénybe vesz valami akciós kozmetikai hepajt. Be is fizetett, meg is jelent a megfelelő helyen, ahol kisebb káosz fogadta, mivel épp összeomlott az informatikai rendszer. Senki sem tudta, hogy akkor ő most ki, hol a helye, ő meg csak várt, és várt és várt... Aztán megjelent a Főnök, aki megkérdezte, hogy mi a probléma. Ugye az ember arra számítana ilyenkor, hogy azt fogja hallani, hogy "elnézést, kis türelmet, mindjárt megoldjuk", de a Főnök úgy érezte, hogy legjobb védekezés a támadás, és nekiment a vendégnek, hogy nekik több ezer elégedett ügyfelük van, akik mind nagyon kedvesek, nem ilyen bunkók. Ezidáig a barátnőm semmi okot nem adott rá, hogy bunkónak nézzék, most már ő is megjegyezte, hogy talán nem annak kéne üvöltöznie, akinek az üzlete nem képes az elvárható színvonalon megoldani a szolgáltatást. De nem veszekedni jött, szépülni. Na, azt meg is kapta a Főnöktől! A Főnök elmondta, hogy hihetetlen ronda a bőre (ezt nem tudom, honnan szedte), nem is érti, hogy nézhet ki így valaki, bezzeg az övé, tessék, ő már ötven is elmúlt, és mennyit letagadhatna! Na, majd ő megmutatja!
A barátnőmnek aznap rossz napja volt. Megkérdeztem, hogy miért megy el megint, hiszen az előre befizetett pénz talán nem ér annyit, hogy újból el kelljen viselnie ezt az embert és a modorát. A beszélgetés hosszabb volt, de sommásan a Good Will Huntingból ismert "hogy ott rohadjon meg, azért" érv volt a válasz. Nehogy már a Főnök nyerje meg a játszmát, hogy belerúg, ő meg vinnyogva elfut, mint egy kiskutya. Ő fizetett, tessék megadni, ami jár, akár tetszik a képe, akár nem. Az én kedvesem egy igazi harcos. Talán ezért is bír ki.
De azért rossz napja volt. Egy dementor se végzett volna ilyen alapos munkát vele. Elgondolkoztam rajta, hogy mi van, ha a Főnök igazat mondott, és tényleg több ezer elégedett kuncsaft van már mögötte. Az volna a logikus, hogy ilyen embert szó nélkül ott hagynak. De a barátnőm is ott maradt. Valamiért mindenki ott maradt.

Első fázis: keresletet teremteni

Kedvenc bűnözőzsenink,
Mr. James Moriarty
Szoktak a filmekben ilyen bűnözőzsenik lenni, akik megoldják, hogy igény legyen a szolgáltatásaikra. Például felrobbantják a készleteket, és monopolhelyzetük lesz, vagy - és a témánkhoz ez jobban passzol - rászabadítanak az emberekre valami járványt, aztán előállnak a vakcinával. Valószínűleg a Főnök is valami ilyesmit csinált. Megalázza a vendégeiket, akik ha maradnak, akkor már tényleg valami nyomós indokot kell találjanak, amivel megmagyarázzák maguknak a saját viselkedésüket. A kognitív disszonancia redukció esete, kedves Watson. Esetleg a szidalmak közepette csepegtet egy kis figyelmet is, ami lényegében kozmetikusi munkakör szerves része, és a végén afféle Stockholm-szindróma alakul ki? Vagy az áldozat azonosul az agresszorral, Freud papa elvei szerint?
Nekem az a magyarázat tetszik, hogy a Főnök, szerepe szerint dementor ráerősít már alapból meglévő szorongásokra. Logikus, hogy aki kozmetikushoz megy, az úgy véli, van még mit fejleszteni a külsején. Nem vagy tökéletes? Még nem is tudod, mennyire... A dementor ridegen szembesít a valósággal: elhanyagoltad magad. 
forrás: deviantart.com
Csúnya vagy. Kövér. Ebből arra következtetek, hogy igénytelen is. Hanyag. Lusta. Vagy csak ostoba, és azt se tudod, hogy ápold magad. Kinek kell egy ilyen ember? Ne áltasd magad, szivi! Azonnali segítség kell, ha bármire jutni akarsz. Vagy azt hiszed, a férfiak az eszed miatt szeretnek? Tessék, itt ez a kezelés. Előre szólok, nem lesz olcsó, de ez az utolsó esélyed. Nézd meg, én már elmúltam ötven, és milyen jól nézek ki! Hol vagy te hozzám képest? 
Rájössz, hogy olyan szeretnél lenni, mint ő. Ő nem fél, határozott. És jól is néz ki. Nyilván ért is a szakmájához, tehát ha ő azt mondja, akkor tényleg gáz van. Talán egy kicsit nyers, de legalább őszinte. A környezeted nem mer konfliktust vállalni, csak nyugtatgatnak, pedig ők is látják, hogy nézel ki. Azért áltatnak egy kicsit, így legalább lesz valaki, akihez képest jól néznek ki. A barátodnak persze hogy tetszel, ha nem tetszenél, azzal bevallaná, hogy mekkora egy lúzer, hogy csak te jutottál neki. Anyádnak meg mindig te leszel a kis hercegnője.
A legtöbb emberben van valamilyen szorongás önmagával kapcsolatban. Szorongás, hogy nem vagy olyan nagyszerű, nincsenek olyan remek lehetőségeid, bármikor a perifériára kerülhetsz, stb., kinek melyik a kedvence. A dementor erre a szorongásra alapoz. Elbizonytalanít, aláássa az önbizalmad az agressziójával, hiszen nem sikerült valami jól az első találkozás, nem is tudtad megoldani azt a helyzetet. Ebben a negatív hangulatban, amikor azt érzed, hogy egy kicsit mégiscsak vesztes-dolog itt maradni, kiderül, hogy egyéb problémák is vannak veled. Ezeket szépen összemosod, és a végén ott tartasz, hogy az összes problémád abból indult ki, ami miatt ide jöttél. És ő ezt a problémát meg tudja oldani. Naná, hogy kapsz a lehetőségen! A végén meg persze, hogy elégedett vagy. Azon kívül, hogy a zöld 35-ös árnyalata helyett már a 36-os ékesíti a szemed, a dementor kegyesen feloldoz a szorongásaid alól, amikor elmosolyodik, hátba vereget, és azt mondja: "na látja, tud maga szép is lenni!"

Azon elmélkedtem, hogy hol láttam már ilyet, miért jut erről eszembe a reklám-pszichológia. Aztán újra láttam a tévében egy potencianövelő szer reklámját, amiben a pasas fekszik a felesége mellett, és lázálom gyötri. Álmában a felesége alázza, valami olyasmit mond, hogy "micsoda dolog ez, kapitány, a fél árboc nem árboc!" A pasas rémülten felriad, majd megnyugszik. Az éjjeli szekrényen ott a csodaszer, amitől biztosan feláll majd neki.
forrás: deviantart.com

Saját és klienseim korából kifolyóan annyira még nem műveltem ki magam az impotencia témájából, de úgy hallottam, hogy ez probléma az esetek nagyon nagy százalékában lelki, és nem szervi eredetű. Elképzelem hát a férfit, aki ül a tévé előtt, tele van szorongással, ami már kezd szomatikusan kijönni nála (az impotencia formájában), és akkor a tévé azt sugallja neki, hogy a félárboc nem árboc. Micsoda dolog ez, kapitány? Hát te így nem vagy igazi kapitány. Nem vagy igazi férfi. Nem vagy teljesítőképes. Nem tudod kielégíteni a feleséged. Gyenge vagy. Férfinak gyenge, érted? Mindennek, amit ez a szó jelent. Fogadjunk, hogy nálatok az asszony hordja a nadrágot. Máshol sem állsz ki magadért, mi? Vagy igen? Kompenzálunk, kompenzálunk? Üvöltöztél az alkalmazottal? Szerinted komolyan venne, ha tudná, hogy fél árbocon lóg a zászló?

Igen, ez biztos jót tesz a pasas önbecsülésének. Még szerencse, hogy itt ez a remek szer, ami egy csapásra megoldja a problémákat!

Már nem emlékszem, hogy végül mit diktáltam le a reklám-pszichológiával kapcsolatban a diákjaimnak, de valami olyasmi benne lenne, hogy "arra használja a lelki folyamatok ismeretét, hogy megelőzze a reklámok által okozott lelki károkat". Ha működik, akkor Könyves Kálmánnak lesz igaza, és lúdvércek (ami nyilván a dementor ómagyar neve) tényleg nem lesznek. ...ezt azért nem diktálom le, kínos lenne érettségin kimagyarázni...

A gyász aratója

"Drink up
Shoot in
Let the beatings begin
Distributor of pain
Your loss becomes my gain"

Metallica: Harvester of sorrow (...and Justice for all, 1988)

Egy másik dementor a díler. Ő nem teremt piacot, mert a piac már megvan. Ez a piac a nyomor, ő pedig mások nyomorából él. Nyilván nem a kiscsávóról van szó, aki elad két gramm füvet, és nagyon menőnek érzi magát. Neki valahol van egy főnöke, aki tudja, hogy a drogosok pszichés problémák tömkelegét próbálják enyhíteni az anyaggal. Sok drogost látott már, de még egynek sem oldódott meg a gondja az anyagtól. Inkább súlyosbodott. Sebaj. Több a fájdalom, több fájdalomcsillapító is kell rá. Megy az üzlet.
Könnyű ezt a dolgot a droggal elmagyarázni, mert az elég látványos, de igazából bármi működhet így. Nekem a kedvencem az, amikor a South Park egyik részében (konkrétan 4. évad 15. rész) Cartman egy fogyózós táborban édességboltot nyit. Odajön sírva az egyik srác, hogy nem akar örökké kövér lenni, mert csúfolják miatta, de képtelen lemondani az édességről. Mit mond Cartman? "Tudod mi kell neked? Egy barát. Egy édes barát. Mr. Csokiszelet nem ítél el, neki úgy vagy jó, ahogy vagy. És mindezt megkaphatod harminc dollár ötven centért."
Lényeg, hogy valakinek van valamilyen baja, a dementor ezt tudja, és elad neki valami teljesen hatástalan dolgot. A szerencsétlennek időlegesen enyhül a terhe, aztán jön vissza újabb adagért, és így tovább.
Időnként elgondolkozom azon, hogy én is lehetek-e dementor. Bizonyos érteén is mások nyomorából élek, legalábbis legtöbben nem azzal keresnek fel pszichológust, hogy mennyire jól vannak. És lehetek neki olyan, mint a drog. Eljön, megnyugtatom. Hurrá, szebb a világ. Aztán kimegy a valóságba, megint jönnek a bajok, megint megnyugtatom. És ez így megy hétről hétre. Változás nincs. A probléma nem oldódott meg, csak a tünetet kezelem, ő meg szép lassan függő lesz. Igazából akkor végzem jól a munkám, amikor a kliensem egy nap azt mondja, hogy "köszi, innen egyedül megyek már tovább". Ha jól végeztem a munkám, akkor a dementoroknak is ezt fogja mondani.

2 megjegyzés:

  1. A dőlt betűs részek nagyon nagyok! :D Jókat mosolyogtam rajtuk (amellett, hogy az igazságtartalmuk is elég nagy) Klassz bejegyzés lett! :) És igen, ha jól dolgozik a pszichológus, nem okoz függőséget, épp ellenkezőleg, segít talpra állni, hogy a kliens önállóan tudja végezni utána az ügyeit. (akármennyire is hízelgő lehet, hogy "óó, nélkülem nem tud élni")

    VálaszTörlés
  2. Köszi! Ezek szerint átjött, amit akartam.

    VálaszTörlés