True colors

Ebben a saját élményt feldolgozó bejegyzésben arról a gondolatról van szó, hogy az életvezetési változásokra vonatkozó szerződéseink céljai és a teljesítését is meghatározza az identitás-stílusunk. Egy cél eléréséhez napi szinten több apró döntést kell meghozni, amelyek - úgy tűnik - azon állnak, hogyan gondolkodunk magunkról általánosságban.

Release notes 2023

Minden év elején írok egy kicsit az előző évadról: milyen nagyobb témák voltak, melyik bejegyzéseket nyitották meg a legtöbben, milyen következtetéseket lehet ebből levonni...?

Most egy kicsit más, kevésbé bölcsészes nézőpontból közelíteném meg a korábbi 12 hónapot: azt szeretném bemutatni pár sorban, hogy mit fejlesztettem a blogon, és hogy miért?

Tedd félre a kószát

Szerencsére ez a bejegyzés nem készült el karácsonyra. Az eredeti gondolat saját családi élményekből nőtt ki, ám ahogy érett tovább, rájöttem, hogy mostanában több kliensemmel is beszélgettünk ilyen dolgokról. Mindenhol más a sztori, és más a megoldás is, de pár lépést visszalépve van egy közös kérdés: mit kezdesz azzal, ha idegesít már az a szerep, amit az eddigi években játszottál a családodban?

Kortárssegítő

Statisztikai alaposság nélkül mondhatom, hogy magánban túlnyomóan a 25-35 korosztály keres meg. Amellett, hogy ezt lehet egészen egyszerű okokkal is magyarázni, érdemes egy rövid eszmefuttatásra vállalkozni arról, hogy mekkora jelentősége van a ebben a történetben az életkoromnak?

Vajon pszichológus vagy kortárssegítő vagyok a klienseim szemében? Ha lényeges, hogy kortársak vagyunk, vajon mi a fontos ebben? Mi az a közös pont, amiben azt látják, megértem majd a történetüket?

Invazív eljárás

Bár én is tanultam, hogyan és miért érdemes alkalmazni az imaginációs technikákat, szerintem egy kezem elég összeszámolni, hogy hányszor vetettem be ezt a tudást. Nyilván, egy pszichológus munkastílusától és a képzettségétől sem független, hogy milyen megoldásokra támaszkodik. Emellett, nekem van egy természetszerű idegenkedésem ezekkel az eljárásokkal szemben, annak ellenére, hogy saját élményből is tudom, hogy meglepően jól működnek.

Elmesélek ezzel kapcsolatban egy aránylag friss történetet, és pár a témához kapcsolódó gondolatot.

Trükkös Iván

Ebben a bejegyzésben arról írok, hogy a beosztottak hibái alkalmanként inkább értelmezhetők üzenetként, mint teljesítménymutatóként. Érdemes több rétegben gondolkodni ezekről a helyzetekről, vagy azért, hogy megértsük a helyzetet, és a lényegre reagáljunk, vagy azért, hogy saját magunkat értsük meg, és tudjunk változtatni a viselkedésünkön.

A vezető-beosztott kapcsolat dinamikáját ezúttal egy tengeralattjárós film, a Vadászat a Vörös Októberre egyik jelenete illusztrálja.

Útinapló vol. 3

Ebben a bejegyzésben a szlovákiai nyaralásomon inspirálódott gondolataimat mesélem el. A szlovák történelem mindig egy érdekes beszédtéma, nem kevés vicc tárgya is. Ebből merítve ihletet írok egy kicsit az emlékezetpolitikáról, bár inkább az egyén oldaláról. Felmerül még az a gondolat, hogyan adjunk egy kis pihenőt az idegrendszerünknek, valamint a Magas-Tátrában megtett túrának köszönhetően kap egy kis műsoridőt az ökopszichológia is.