A lamantin éve

Ebben a bejegyzésben összegzem a 2022-es évet. Leginkább arról szól, hogy milyen random módon követtem az év társadalmi és személyes eseményeit, illetve hogy milyen ötleteim voltak az előző évre, amiket végül nem valósítottam meg. Talán majd idén összejön.

Random gondolatok

"Hát nem tanultál a lamantinról?

Ő az egyetlen olyan emlős, akit teljesen hidegen hagy a terrorizmus."

South Park 10/4: Rajzfilmháború 2.

A tavalyi évzárós bejegyzésben említettem ezt a "nagy narratíva" szófordulatot, amit eredetileg valami történelemmel foglalkozó cikkből vettem át, és azt a jelentést rejti magában, hogy az első ránézésre áttekinthetetlen korszakoknak van egy tömören összefoglalható története, amire vissza lehet vezetni a legtöbb folyamatot, ami akkoriban zajlik; legyen az esemény, kulturális téma, életmódbeli változások, stb. Asszem eszerint alakulnak ki olyan megnevezések, mint "modern kor" és "posztmodern kor", "digitális forradalom", "felvilágosodás".

Szóval nem igazán évekre vonatkozik a "nagy narratíva" kifejezés. Ennek ellenére az utóbbi években mindig sikerült találni valami tematikát; jóllehet a Covid, szakképzés, kardvívás oktatói és vezetői szerepek bőséges segítséget nyújtottak ebben.

A 2022-es évre ez egy kicsit nehézkesebb lesz, pedig a háború, választások és gazdasági nehézségek szolgáltattak inspirációt.

Viszont erre az évre stabilizálódott az a helyzet, hogy az új bejegyzéseket kevesebben olvassák már, és valamiért a régebbieket nyitják meg az olvasók (a blogger szerint legalábbis). Úgyhogy nem is nagyon erőltettem a dolgot, főleg, hogy időm és energiám is egyre kevesebb volt.

Van egy régi bejegyzés, a Kelletlen (amúgy a motivációról és kognitív torzításokról szól), abban meséltem a magammal kötött megállapodásról, hogy minden hónapban írok egy bejegyzést. Már akkor sem volt ezt könnyű tartani, ebben az évben pedig különösen rendszertelenül érkeztek az írások (általában a hónap utolsó órájában), és különösen rendszertelen témákkal is.

Amikor végignéztem, hogy mit alkottam az elmúlt egy évben, megalkottam pár kategóriát a bejegyzéseknek. A felük a "gonzó" halmazba került, ami alatt a "hazamegyek és megírom" elmélkedéseket értem. Korábban utánaolvastam az elméleti háttérnek, több oldalról végiggondoltam a mondanivalómat (ezért is lett olyan hosszú), ahhoz képest ebben az évben csípőből tüzeltem (bár tavaly is ezt írtam 2021-ről).

A másik kategória az "aktualitások" voltak: ebben tényleg benne van a háború (The Force awakens; Kaszálás vol. 2), megszorítások (Le Pantalon Rouge), politikai aberrációk (Ismét pusztíthat e láng  rajtatok; Kvarkogó János), amelyek úgymond közös témák lehetnek. De igazából a kategória úgy értelmezhető, ha azt nézzük, mi történt velem épp a hónapban: voltam nyaralni (Útinapló 2.), voltam Metallica-koncerten (Toxic waste), elmorzsoltam egy könnycseppet a tíz éves diplomám miatt (Confessio), mentem konferenciára is (Lucifer).

Hát így lehet "hazamegyek és megírom" cikkeket gyártani.

Lényegében két nagy narratívával tudok előrukkolni az évhez.

Az első a "lamantin-teória", amit a South Parkból kölcsönöztem: az egyik részben a Family Guy poénjait azzal magyarázzák, lamantinok rakják őket össze, kvázi-random metodológiával.

Ezzel a történettel szoktam illusztrálni az asszociációimat, amikor a kollégáim nehezen követik a logikai lólépéseket. Végülis talán nem szenvednek tőle annyira, még kaptam is tőlük egy sört szülinapomra Lamantin ale néven.

Ezt a lamantin-működést talán a Tutta volta c. bejegyzés mutatja be a legjobban, amiben arról meséltem, hogy konzultáció közben versengett a fejemben a kliens mondandója, az MBTI, Tóth Gabi és Varga Irénke.

Egy barátom a szilveszteri bulin azt mondta, hogy azért szereti olvasgatni a blogom, mert vicces. Ebből kiindulva, 2022-ben összehoztam egy évad Family Guyt.

(a teljes rész megnézhető itt magyarul)

A másik nagy narratíva maradt ennél a "gonzó" kategóriánál. Azt olvastam, hogy a gonzo újságírás lényege, hogy a szerző bemutatja ugyan a történetet, amiről hírt ad, de ő a főszereplője, az ő szubjektív megélései hangsúlyozottabbak, mint a tények.

Abból a szempontból tetszik ez a narratíva, hogy egy-két bejegyzéssel azért mégiscsak többet dolgoztam, mint hogy "hazamegyek és megírom". Az lehet, hogy így ültem neki, de azért már csak a nosztalgia kedvéért, de hozzáolvastam ezt-azt, hogy jól el tudjam mesélni a sztorit.

Szóval a másik nagy narratíva, hogy pszichológiai gonzo-szakújságíró voltam 2022-ben: az olvasók megtudhatták, hogy milyen toborzófilmeket nézni a youtube-on, koncertre meg nyaralni menni, félteni az állásod, próbálni felépíteni és végigvinni egy konzultációs folyamatot, idiótákkal beszélgetni köztereken, stb. Mármint akkor, ha van egy pszichológusi diplomájuk. Maguk az élmények a blog nélkül is ismerősek lehetnek.

Random jubileumok

Az előző év dupla jubileum volt: tíz évvel ezelőtt lettem hivatalosan pszichológus, és a blog is megszerezte az első X-et most decemberben.

Ilyenkor szoktam ilyen nagy visszatekintő bejegyzéseket írni, sok korábbi cikk előásásával. Júliusban már írtam egyet, a blogról szólót elkezdtem, de egy kicsit nagyobb melónak tűnik, úgyhogy leválasztottam erről a bejegyzésről.

Azon én is elmélkedtem, hogy mire jók az ilyen összegzések az önelemzésen kívül? És ha a fő céljuk az önelemzés, akkor miért nem írom le csak magamnak, egy naplóba, minek ezt nyilvánosan csinálni, főleg, hogy ilyen hosszúak, és javarészt rebloggolás a tartalmuk? 

Hát, lehet, hogy tényleg nem ezek lesznek a leghasznosabb és érdekesebb írások. De ki tudja, hátha másnak is van jubileuma, hátha valakit inspirál ez a dolog?

Amúgy meg vannak a neten olyan influenszerek, akiknek az a műsora, hogy lehet őket nézni reggelizés közben. Szóval ezúton le is csitítanám magamban a következő post hasznosságával kapcsolatos kételyeket!

Random tervek

Ez a "hébe-hóba komolyabban vesszük a dolgokat" attitűd az év során majdnem átlépte az eseményhorizontot: kicsit tanulgattam arról, hogyan kell webinart készíteni, el is indult egy ilyen projektünk magánban, és el is képzeltem, hogy milyen jókat fogok itt kísérletezni. Kitaláltam könyvajánlót, videós tartalmakat, meg külön bejegyzéseket a Donablyra. Aztán rájöttem, hogy a havi egy cikk is nehezen jön össze, és most kevesebben is követik a munkásságom, tehát nem igazán volna racionális dolog több energiát tolni ebbe (így csak vázlatok készültek Szun Ce lélektani alkalmazhatóságáról). Végül annyi valósult meg, hogy a cikkek alján lehet nekem egy százast adni a Donablyn (ez a Toss a coin oldal). Majd ha összejön belőle annyi pénz, akkor kitalálok egy pszichós sört, és megveszem a hozzávalókat az adományokból :D

Ez a projekt egyébként abból a felismerésből származik, hogy az "elhibázott brüsszeli szankciók miatt" egyre drágábban fenntartható egy pszichológusi munkához megfelelő műhely, viszont ha a többletköltségeket ráterheljük a kliensekre, akkor látványosan csökkenni fog a fizetőképes kereslet (főleg, hogy nem csak a mi szolgáltatásunk drágul, hanem minden más is). Amúgy ősszel én ezt meg is tapasztaltam. Gondoltam, amúgy is szeretem ezt a pszichoedukációs műfajt, vannak originális (=lamantin) gondolataim is, szóval csinálunk egy olyan kísérletet, hogy felvett anyagokat biztosítunk a népnek olcsón. Valami segítséget ez is jelenthet az embereknek, ha meg adnak érte párszáz forintot, akkor legalább a rezsi miatt nem kell külön emelni.

Szóval ötlet, az volt 2022-ben. Reméljük 2023-ban már eredmény is lesz, mert jobb világ az - úgy néz ki - nem lesz. Magától legalábbis nem (erre utaltam még az év elején a Force awakensben).