Yoda, a sématerapeuta

A novemberben debütált sématerápiás előadásomban az egyik feldolgozott maladaptív séma a "kudarcra-ítéltség" volt. Ennek felvázolása közben jött egy rögtönzött idézet a Csillagok háborújából ismert Yoda mestertől: "tedd, vagy ne tedd. De ne próbáld."

Úgy vélem, írásban még mindig jobb vagyok, mint szóban, úgyhogy itt is kifejteném, milyen összefüggést látok a Mester szavai és a kudarcra-ítéltség között.

A ring határozza meg a tudatot 3 - Célok és szokások

Ennek a résznek a kulcskérdése a célkitűzés mögötti motiváció, valamint az a szokásrendszer, ami segít vagy akadályoz. Hogy épül fel ez a szokás? Mire jó és mire nem? Hogy lehet megváltoztatni?

Ez egy vívás+pszichológia bejegyzés (3. része) lesz, de szerintem annak is érdemes lehet elolvasni, akinek esze ágában sincs kardot fogni a kezébe. Minden, ami pszichés feladat a vívásban, a való életben is feladat. Ezért szeretem analógiaként használni, szintén ez az oka annak, hogy lélektant viszek az edzésekre. Ezúttal az edzőtábori előadásaim lényegesebb gondolatait osztanám meg veletek; a helyzet megélése és a fejlődésed, a teljesítményed és a személyiséged közötti kapcsolatokról.

Mivel több előadás anyagát lehetetlennek tűnt emészthető mennyiségben megírni, 3 részre osztottam az eredeti bejegyzést. Ez a harmadik, ami a viselkedés motivációs tényezőivel foglalkozik, legyen szó egyszerű vagy elvont dolgokról. És persze a fő kérdés: hogyan lehet ezeket esetleg a saját oldalunkra állítani?

A ring határozza meg a tudatot 2 - Szabadság és sémák

Ennek a résznek az a kulcskérdése, hogy mennyiben irányítja a viselkedésed a szabad akarat, és mennyiben a túlélő módod, és mire kell odafigyelned, ha változtatni akarsz ezen az arányon?

Ez egy vívás+pszichológia bejegyzés (2. része) lesz, de szerintem annak is érdemes lehet elolvasni, akinek esze ágában sincs kardot fogni a kezébe. Minden, ami pszichés feladat a vívásban, a való életben is feladat. Ezért szeretem analógiaként használni, szintén ez az oka annak, hogy lélektant viszek az edzésekre. Ezúttal az edzőtábori előadásaim lényegesebb gondolatait osztanám meg veletek; a helyzet megélése és a fejlődésed, a teljesítményed és a személyiséged közötti kapcsolatokról.

Mivel több előadás anyagát lehetetlennek tűnt emészthető mennyiségben megírni, 3 részre osztottam az eredeti bejegyzést. Ez a második, ami az egzisztenciális- és sématerápia perspektíváiból a kérdést, hogyan formál téged a ring, és hogyan formálod te azt?

A ring határozza meg a tudatot 1 - Narratíva és kontroll-érzet

Ennek a résznek az a kulcskérdése, hogyan alakítsd a kapcsolatod az adott helyzettel ahhoz, hogy nyertesen kerülhess ki belőle?

Ez egy vívás+pszichológia bejegyzés (1. része) lesz, de szerintem annak is érdemes lehet elolvasni, akinek esze ágában sincs kardot fogni a kezébe. Minden, ami pszichés feladat a vívásban, a való életben is feladat. Ezért szeretem analógiaként használni, szintén ez az oka annak, hogy lélektant viszek az edzésekre. Ezúttal az edzőtábori előadásaim lényegesebb gondolatait osztanám meg veletek; a helyzet megélése és a fejlődésed, a teljesítményed és a személyiséged közötti kapcsolatokról.

Mivel több előadás anyagát lehetetlennek tűnt emészthető mennyiségben megírni, 3 részre osztottam az eredeti bejegyzést. Ez az első, ami a narratív pszichológia felől közelíti meg a kérdést, hogyan formál téged a ring, és hogyan formálod te azt?

Útinapló vol.5. - Várak és sémamódok

Ebben a bejegyzésben adózok annak a hagyományomnak, hogy a nyaraláson látottak által triggerelt pszichológiai témákat osztom meg. Aki mostanában olvasta a frissebb írásaimat, nem fog megdöbbenni azon, hogy ezúttal is a sémamódokra tekintünk rá, csak most más perspektívából. Az ihletet ezúttal is a sématerápiás konferencia és a nyári edzőtábor adta, de az igazi múzsa Erdély, és az ott örökül hagyott várak voltak.

Dark side of the moon

Ebben a bejegyzésben a két legérdekesebb júliusi szakmai eseménnyel kapcsolatos elmélkedést osztom meg. Az első a sématerápiás konferencia volt, ahol annyi érdekességet hallottam, hogy kitelne belőle akár több évad is ezen a blogon. A másik a nyári vívós edzőtábor volt, ahol alapvetően nem lenne pszichológia, de ahogy a viccből megtanulhattuk, lehet az almafán is cseresznyézni, csak vinni kell magunkkal.

Szóval a témánk a következő: lehet-e teljesen más módon megközelíteni a sémamódokat, mint az eddigi, én-állapotokra emlékeztető perspektívából? (spoiler: lehet)

És ezek a módok hogyan segítenek szembenéznünk azzal a ténnyel, hogy meg fogunk halni?

Miért nem esznek kalácsot?

A mostanában írt "test lázadása" logikájú bejegyzések után jogos kérdés lehet: miért kell megvárni, amíg az ember elkezd tüneteket képezni? Miért nem lehet elébe menni a dolgoknak, és akkor belekezdeni valamilyen pszichológiai folyamatba, amikor úgymond "nem érzi jól magát", de még nem abban az értelemben, amit mifelénk "szenvedésnyomásnak" mondanak?Oly magától értetődő kérdés ez, hogy már-már naívnak tűnik. Sőt, ostobának. Sőt - számonkérőnek!

Ebben a bejegyzésben tehát arról lesz szó, hogy a problémáinkkal való megküzdés, azok helyes felismerése bizony nem kevés előkészületet igényel - és ezek hiányában igen tudunk haragudni azokra, akik ezt nem veszik észre.

One way out

Egy paradox levezetést szeretnék megosztani veletek: egy beszélgetés során amellett érveltem, hogy a pánikroham nem a lelki betegség jele volt, hanem az egészséges működésé. Mármint bizonyos szemszögből nézve.

A "read more" tag után megpróbálom kontextusba helyezni a gondolatot, de még mielőtt pánikba esnétek, ha nem volt még pánikrohamotok: nem az a lényeg, hogy milyen jó dolog is ez (nem az), hanem hogy még kártékonyabb az út, amit követve el lehet jutni hozzá.

The bleeding

Ez a bejegyzés egy rövid levezetés a szakítás érthető módon gazdag irodalmából. Azon morfondíroztam, hogy mennyire oké, ha az ember kifordul magából az elveszett szerelem miatt, vagy még évekkel később is nyomorgatja magát egy olyan szakítás miatt, amiről egyébként úgy gondolja, hogy szükséges lépés volt?

És mivel ezen sokan mások is gondolkodnak, most lehetőségem van némi kollaboráció eredményét megosztani veletek.

If it bleeds we can kill it

Ebben a bejegyzésben a pszichoedukáció hasznosságáról értekezünk. Felmerült bennem, hogy a pszichológiai művelődés csak elveszi a műsoridőt az érzelmi folyamatoktól, akár még akadályozza is azok fejlődését. Most azonban úgy látom, hogy éppen megfoghatóbbá, kezelhetőbb, így reménytelibbé is teheti az elakadásokat.

Ami segített eljutni erre a konklúzióra, az a sématerápiás szupervíziós csoport és a Ragadozó című film.

2024 záróköve

Az előző, 2024-es évre visszatekintést visszatekintést ezúttal úgy képzeltem el, hogy amellett, hogy értékelem az év elején tett célok teljesülését, megosztok kicsit a cikkek és témaválasztások hátteréből, egy kicsit rendszerezem is azokat. Ezúttal nem egy rejtett mintát keresek, hanem próbálom megmutatni a gondolkodásmódot, amely mentén a XII. évadban kísérleteztem valamilyen tudatos szerkesztői munkával.