Hitelminősítés

Ebben az évben szinte minden hétre találunk valamilyen tüntetést. Valamikor februárban Sanyi barátommal beszélgettünk a tanár-tüntetésekről, azon elmélkedve, hogy hol a mi helyünk, illetve a szakmánk helye a társadalomban, de jure és de facto. Mókás, hogy a világ azóta is aktívan tartja az akkor kitalált hasonlatunkat, úgyhogy volt idő elhelyezni mögé egy kis tudományt is, s talán be is fejezem egyszer ezt a bejegyzést...

Csak hogy ne beszéljek rébuszokban: arra jutottunk, hogy tanárok (taxisok, pszichológusok, orvosok, MÁV és BKV dolgozók) ügyének megítélése és támogatása azon múlik, hogy az embereknek milyen hiedelmei vannak velük kapcsolatban.

Gravitáció

Tavaly a költészet napjának alkalmából megosztottam egy verset azzal kapcsolatban, hogyan tudom magam a pályán tartani a nehézségek ellenére. Mostanában tranzakcióanalízist tanulok, úgyhogy általánosságban a játszma- és sorskönyv-elmélet az, ami befolyásolja, hogyan értelmezem a dolgokat.
Szóval, íme egy újabb vers e paradigma szerint, ezekről a bizonyos nehézségekről, és hogy miért akad(hat)tam össze velük.

Végzet asszonyai

Decemberben írtam egy bejegyzés monstrumot a Star Wars addigi történetéről, annak pszichológiai aspektusairól. Nos, az a helyzet, hogy nem írtam le mindent. Az anyaggyűjtésnél ugyanis feltűnt, hogy a női karaktereknek van valami sajátos ráhatásuk a főhősök végzetére, hogy egész pontos legyek, ők taszigálják a férfiakat a végzet felé. Akkor még legyintettem, hogy Lucasnak valószínűleg valami gondja lehet a nőkkel, de aztán - már nem is tudom, miről elmélkedve - felismertem a saját életemben is valami hasonlót. Innentől vált érdekessé a dolog.

Akarsz-e játszani?

Egyszer említettem, a költészet napja alkalmából, hogy egyes témák mennyire egyértelműen behoznak olyan verseket, amelyekről azt hittem, már rég elfeledtem őket. Valami hasonló asszociáció zajlott le bennem, amikor egy párkapcsolat részleteibe nyertem betekintést. Azt a kérdést kaptam, hogy mi volt itt a baj? Hát, voltak ám észrevételeim, de mégis arra gondoltam, ebbe a helyzetbe jobban illik, ha inkább arról beszélgetünk, hogy még milyen lehet egy kapcsolat. Próbáltam olyan szavakat találni, amelyeket a hétköznapi ember használ, amikor szerelmes, házasodik, kötődik valakihez, a szakszavakkal nem ment volna át az üzenet. Így jutott eszembe Kosztolányi címben említett verse. Na, gondoltam, ez használható, kéne valamit írni erről Valentin-napra, de dolgom volt, úgyhogy most örülök, ha még a hónap stimmel... :D

Te nekem ne mondd meg!

Aláírások szezonja van. Az elmúlt időszakban több olyan fontos társadalmi ügy volt, ami követelte, hogy síkra szálljunk érte. Személy szerint elég bizalmatlan vagyok a petíciókkal kapcsolatban, az pár éve már gyakorlatilag sose adom a nevem semmihez. Ám mégsem a saját paranoid világképem az, amiről írni szeretnék, inkább részletezném azt az esetet, amikor az aláírásgyűjtés nem az állampolgári, hanem a szakmai életszerepemen keresztül közelített: egy-két hete tele volt a média azzal, hogy "Bagdy Emőkének nekimentek a pszichológusok".

Újévi tldr

Üdvözlet, kedves olvasóim, remélem, sikerült kiheverni a szilveszteri mulatságot!

Az alábbiakban röviden összefoglalnám a blog szempontjából magunk mögött hagyott évet, a fontosabb bejegyzésekkel, tanulságokkal. Persze mit érne ez, ha nem helyezném el valamilyen személyes/szakmai kontextusban?

Fixxxer

Mivel az elmúlt években gyakorló Mikulás voltam, adódott rá lehetőség, hogy a karácsonyozás értelméről gondolkodjak. Vajon mitől működik ilyen széles körben ez a szokás, mi az oka, hogy pár napra a legtöbb ember egész szalonképessé tud válni miatta? Nem hiszem, hogy nagyon új és általános érvényű a magyarázatom, mert csak a munkahelyemen, azaz az iskolában gyűjtöttem adatot, de nekem érdekes volt végiggondolni, hogy egyes rituálék mégiscsak értelmesek, sőt, akár gyógyító, nevelő funkciójuk is lehet - ki tudja, talán nem csak az iskolában, hanem a családban is.