I fight depression

Konkrétan a szeptemberben esedékes öngyilkosságmegelőzés világnapja miatt írom meg épp most ezt a bejegyzést, ám érezhető lesz, hogy az ihlet korábban született. Azon elmélkedtem, hogy amikor valaki azt mondja, hogy "depresszióval küzdök", akkor mit ért a küzdelem alatt? Mi a viselkedéses része annak, hogy megpróbál jól lenni?

És igen, egy olyan bejegyzésben, aminek benne van a címében, hogy "fight", nyilvánvalóan lesznek vívós párhuzamok...

Tekintettel a téma valódi súlyára, még az elején rátérnék, hogy ha tényleg küzdeni akarsz a depresszióval, akkor érdemes kipróbálnod ezt az oldalt: https://ifightdepression.com/hu/

Azért gondoltam, hogy jó lesz az elején leszögezni, hogy a címválasztás amúgy egy szakmailag megalapozott, nemzetközi szintű önsegítő oldal címe, mert én konkrétan a közösségi médiában látom a legtöbbet azt, hogy "I fight depression".

Nagyjából olyan, mint a #metoo: tudjuk, hogy van valami probléma, de tényeket nem tudunk róla, azt meg különösen nem, hogy mi történik a problémával. Úgy tűnik, akik ezeket posztolják, csak annyit szeretnének tudatni magukról, hogy vannak depresszív tüneteik. Talán hogy ne feledjük el, hogy van egy ilyen betegség.

Meglehet, hogy a szakmám miatt, de nekem nincs szükségem emlékeztetőre.

Engem az foglalkoztat, hogy mit csinálnak az emberek, amikor le akarják győzni a depressziót, mint egy gonosz ellenfelet?

A "fight" rész tehát szakmai okokból mozgatja meg a fantáziámat.

Az, hogy a szóhoz egy vívószeminárium után Joachim Meyer vívó típusait asszociáltam, már annyira nem szakmai, de állítólag a metaforákkal olykor jobban el lehet mondani a dolgokat, mint szaknyelven.

Kunst des Fechtens

Meyer a XVI. században oktatott vívást. Valószínűleg sok tanítványa és ellenfele volt, így akadt lehetősége a különböző taktikai megközelítéseket kategorizálni. Vannak nem éppen értéksemleges megfogalmazásai is - ebben a bejegyzésben én a belgrádi szemináriumon hallottakra alapoznék, mely szerint ezek a vívóstílusok mind lehetnek adekvát és sikeres viselkedések a megfelelő helyzetben. Kivéve a nulladikat (illetve itt az 1. lesz).

Elkerülendő, hogy kétszer el kelljen olvasni ezt a listát, rögtön bevágnám a kategóriák alá az asszociációmat a depresszióval való küzdelem világából.

Íme tehát, Meyer vívói:

1. Der Büffel: ennek asszem az a fordítása, hogy "bölény". Ő az a vívó, aki megy előre, fújtatva a dühtől, és üt mindent, amit ér. Többnyire nem gondolkodik olyasmin, hogy nyílást kéne találnia, vagy hogy kifárasztja magát, vagy mennyire kiszolgáltatott dolog alávetni magát az indulatainak.
1. "Büffel" fights depression: ő az, aki veszélyesen túlkompenzál. Amikor érzi a depresszív tüneteket, magába töm egy marék gyógyszert, elmegy valami feltöltő túrára biztosíték nélkül; egy szóval, utána a vízözön.
1. Ha mondjuk sématerápiás kontextusban akarod tanulmányozni ezt a viselkedést, javaslom, keress rá az "Elidegenedett önmegnyugtató" sémamódra. Ebben a módban úgy toljuk el magunktól az érzéseket, hogy valami ingerléssel tompítjuk őket. Ez tipikusan drog, de az idegrendszerünket szerencsére nem csak kémiai eszközökkel lehet bombázni.
2. Agresszív: ő abban különbözik a bölénytől, hogy nem száll le neki a vörös köd. Folyamatosan támad, nyomás alatt tartja az ellenfelet, igyekszik magánál tartani az előnyt (Vor). Dominál, kontrollál, erőlteti az akaratát, és reménye szerint előbb-utóbb betalál.
1. "Agresszív" fights depression: túlkompenzáló megküzdési módokat vet be. Ő az, aki rugalmatlan szokásokkal, túltervezett napirenddel folyamatosan leköti magát, nem megy bele olyan helyzetekbe, amik triggerelhetik. Hallottad már, hogy "olyan sokat dolgozom, hogy nincs időm rosszul érezni magam"? Hát ő az.
1. Ezt sématerápiás közegben az "Eltávolodott védelmező" sémamódra keresve ismerheted meg. Ebben a módban távolítjuk az érzéseinket, amire sok módszer van, esetünkben az, hogy feladathelyzetben tartja magát állandóan. Esetleg még a beszédes nevű "Kényszeres túlkontrolláló" merülhet fel. 
3. Védekező: ez a vívó a Nachreissen nevű taktikai elemre építi a vívását. Hagyja, hogy a másik Vorban legyen, támadjon, ahogy csak bír, ő pedig Nachból (ebben a kontextusban a legjobb fordítás talán a "hátrány") szorgalmasan védekezik. A támadó előbb-utóbb kifárad, felhúzza magát - és hibázik. Ekkor jön a nyári olimpián is gyakran látott hárítás+riposzt kombináció, és a vívó átveszi a kezdeményezést.
1. "Védekező" fights depression: a folyamatos védekezés itt igazából azt jelenti, hogy "tűrni". Számára a depresszió az élet kellemetlen velejárója, mint mondjuk a kopaszodás. El kell fogadni, hogy ezek a nehézségek, érzések és gondolatok nyomás alatt tartanak minket. Lehet szomorúnak lenni, annyi a lényeg, hogy ne veszítsük el az eszünket, és ne hozzunk olyan elhamarkodott döntéseket, mint öngyilkosság vagy gyógyszeres terápia (neki mindkettő feladás). Néha, amikor enyhébbek a tünetek, visszavág egy kicsit a depressziónak azzal, hogy megenged magának egy kis öngondoskodást.
   
1. Ha sématerápiában gondolkodom, akkor a maradhatunk az "Eltávolodott védelmező" módnál, révén racionalizálja a mentális állapotát. Vagy ha a "depresszió az élet része" azt jelenti, hogy azért posztolja ki, hogy "I fight depression", hogy mindenki lássa, milyen emelt fővel szenved, akkor lehet "Panaszkodó védelmező" is. Ebben a módban egyébként sokat játssza az ember az "Igen, de..." játszmát, amivel oly rendíthetetlen védekezik a lehetséges megoldások ellen, ahogy Meyer Védekező vívója az Agresszív vívó csapásaival szemben.
4. Megfontolt: ő már taktikusan vív, mintha csak sakkozna. Gondol rá, hogy milyen távolságból mit és hány tempóból lehet csinálni, melyik állás melyik ütés ellen véd, és melyik ütés töri azt az állást. Azzal is számol, hogy az ellenfele is tudja ezeket.
1. "Megfontolt" fights depression: ez a vívó nyilván kapott valamilyen képzést; benn maradván a metaforában, átlátja a lelkében zajló küzdelem rejtelmeit. Elment terápiába, ahol megismerte a gyengepontjait, triggereit, sémáit, sémamódjait, sorskönyvi folyamatait, traumáit, hárító mechanizmusait, stb., attól függően, milyen elméleti háttérrel dolgoznak. Tud technikákat, amelyekkel képes kompenzálni és megelőzni a depresszív tüneteket. Képes fegyelmezetten végigcsinálni egy gyógyszeres kezelést, ha arra van szükség.
1. Sématerápiában ezt a módot nevezzük Egészséges Felnőttnek. Ebben a módban megvan az az érzelmi stabilitás, higgadt gondolkodás és célzott viselkedés, amivel a legjobban lehet külső és belső problémákat is kezelni. Disclaimer: Egészséges Felnőttje nem csak egy terápia eredményeként lehet az embernek. Sőt, elméletileg alapfelszereltség. Csak nem biztos, hogy felkészítés nélkül tudjuk használni mentálhigiénés problémák megoldására.
5. Bolond vagy Művész: ő az a vívó, aki olyan dolgokat csinál, ami a vívás logikája szempontjából értelmezhetetlenek, ostobaságnak vagy könnyelműségnek számítanak. Mondjuk leereszti a kardját. Ennek lehet az oka, hogy az illető tényleg nem tud vívni, és nincs meg benne az alapvető életösztön sem. De lehet az is, hogy olyan komoly vívótudása van, ami úgymond "a dobozon kívüli gondolkodásnak" felel meg, megtöri a vívás sémáit, és valami nagyon originális megoldással rukkol elő. Mintha Meyer valahol Mesternek is írta volna őt, de már nem vagyok teljesen biztos benne.
1. "Bolond/Művész" fights depression: szerintem ez a figura a klasszikus értelemben nem is küzd a depresszióval. Ehhez anno azt a jegyzetet írtam, hogy "másodszintű változás like a boss". Ez alatt azt értettem, hogy ő nem akar egészségesebb lenni (ez lenne az elsőszintű változás). Újradefiniálja az egészségességet. Hadd meséljek egy példát! Volt nekem egy kliensem, akivel kifejezetten szerettem dolgozni, amellett, hogy konkrét diagnózisa volt egy mentális betegségről. Azt a betegséget igen nehezen is kontrollálta, nem is volt olyan illúziója, hogy pszichiáter nélkül menni fog ez. Ám mégis nagyon jó volt vele tanácsadás kereteiben dolgozni, mivel nem küzdött a problémájával, hanem integrálta az énképébe, és kb. úgy nevetett rajta, mint ahogy más megtanul viccet csinálni az elálló a füleiből. Papírja volt róla, hogy beteg, de bizonyos értelemben az egyik legegészségesebb ember, akivel szakmai keretek között beszéltem. 
1. Ehhez sajnos nem tudok sémamódot mondani. Valószínűleg az a rész, ami a kliensemben megfogott, az egy Egészséges Felnőtt volt, csak egy teljesen más megközelítésben, mint az előző típusnál. Mondjuk a kliensem nem is depresszióval küzdött.
2. Annyit talán érdemes hozzátenni, hogy most pozitív történetet hoztam, de ez ne tévesszen meg semmit! Elhiszem, hogy vannak nagyon jó eredményei pl. a drog-terápiáknak, de ezeket a cuccokat nem azért tiltják ám be, hogy a szesz-iparnak ne legyen konkurenciája, és az sem véletlen, hogy manapság már nem Jézusra bízzuk a major depresszió kezelését. Tényleg sok haszna és értelme lehet rengeteg megközelítésnek, ami a pszichológiában nem vetette meg a lábát, ezzel nem vitatkozom. Ám az ilyen nagyon originális megoldásoknál is igaz az az üzenet, hogy "a Mt. Everest tele van nagyon motivált emberek hulláival".

Hát ők voltak Meyer vívó-típusai, és a hozzájuk kötött asszociációk.

A lényeg az, hogy az embernek megvan a maga temperamentuma, amivel nekiáll a feladatainak. 
Ez a feladat lehet egy párbaj karddal a kézben.
És lehet valamilyen lelki probléma megoldása is.

Amellett érvelek, hogy az ember nem tud kibújni a bőréből: ahogy az egyik dolgot próbálja kontroll alá vonni, valószínűleg azzal hasonlatos lesz a módszer jellege egy másik dolognál is.

A depresszió pedig egy ilyen másik dolog: nem csak egy teher, amit cipelni kell panaszkodással vagy némán - hanem egy feladat is, amit meg kell oldani.

Szeretnél még kapcsolódó cikkeket olvasni?

• Tehát még egyszer, a címadó oldal elérhető itt: https://ifightdepression.com/hu/
• A korábbi öngyilkosság-megelőzős témaválasztások a Suicide song és az Élet nevű game című bejegyzésekben ismerhetők meg. Az előbbi a szuicid krízisről szól, ahogy akkor tanultam, a másikban olvasható a reménytelenség átkeretezése.
• A Büffelre talán az a legjobb példa, amikor egy sémamód átveszi az uralmat a viselkedésed felett, és olyasmit csinálsz, ami még téged is váratlanul ér. Ehhez ajánlom a Fuldokló c. bejegyzést. 
• A kompenzáló, kissé passzív stílusra egy példa az Inamorata c. bejegyzés. Itt a mostanában népszerű arousal-elméleten keresztül arról van szó, hogy az egyén elfogadja, hogy kínlódik, csak abban dönt, hogy hogyan.
• Bár ez a blog eredetileg ahhoz nyújtana forrást, hogy a "Megfontolt" vívóvá váljunk, úgy látszik, a "Művész" típus időnként megmozgatja a fantáziámat. Ezeket ajánlanám:
• Tükör által homályosan: itt az első- és másodszintű változás, illetve a lehetséges énképek vannak fókuszban.
• Könnyek az esőben: itt lényegében a pozitív énkép elgyászolása és megmentése volt a téma. Meg az, hogy attól még, hogy nem akarunk a pszichológia szakmai keretei szerint működni, a pszichológus lehet, hogy akar.
• Mennyei királyság: ez pedig az a történet, amiben a pszichológus annyira nem ragaszkodik ezekhez a szakmai keretekhez. A bejegyzés hőse Popper Péter, igazából ő volt itt a Mester, ahogy Meyer mondaná.