Mennyei királyság

Nem könnyű a hírfolyam felszínén maradni. Az ember néha kénytelen hülyét csinálni magából, hogy észrevegyék. Vagy hogy foglalkozzanak az ügyével.

Ennyi kommentárral szoktam továbbgörgetni a híreket, amikor valami aktivista leönt egy szobrot, kiláncolja magát valamihez, éhségsztrájkot rendez, vagy hasonló szimbolikus cselekedetekkel próbál felrázni. Szegény Dúró Dóra sem kapott tőlem sok figyelmet a múlt héten. Valószínűleg azért, mert állampolgári életszerepből tekintettem a könyvdarálós akciójára. Valamelyik beszélgetés közben azonban átváltottam pszichológus-üzemmódba, és eszembe jutott egy anekdota, ami miatt mégis foglalkoztam egy kicsit a dzsihád újabb gyöngyszemével.

"There must be some kind of way outta here

Said the joker to the thief

There's too much confusion

I can't get no relief"

Jimi Hendrix: All along the watchtower

Egyik első Pszinapszis-élményem a néhai Popper Péter előadása. Elmesélt egy dilemmát, ami egy olyan fickóról szólt, aki az ateizmus és a vallásosság határán dülöngélt. A fickó alkut kötött Istennel: híve lesz és templomot épít neki, ha láthatja az Édenkert kapuját. Isten belement az üzletbe: a férfi álmában megjelent az Édenkert kapuja, előtte egy kerub, lángoló pallossal.

Azt mondja az álmában a pasas: ez oké, de én be is mennék. Erre azt mondja a kerub: nem, a megállapodás az volt, hogy látni akarod az Éden kapuját, tessék, itt van, tovább nem mehetsz. 

A fickóból ekkor előjött a Karen-archetípus, és leállt veszekedni a kerubbal, hogy márpedig ő akkor is bemegy, és át is lépte a küszöböt.

A kerub erre fejbe verte a lángoló pallossal.

Popper úgy ismerte meg a történetet, hogy ezek után hősünket katatón állapotban szállították be a kórházba.

A dilemma lényege a következő: ha szakmailag nézzük, a páciens keményvonalas skizofrén, és be kell fektetni. De a világon nem csak szakmai szempontok vannak. Egyesek - sőt, akkoriban talán a többség - számára a Bibliában leírtak a világ szerves részét képzik; számukra a kerubok, Édenkert, stb. ugyanúgy a valóság részei, mint nekünk a Covid-19. Attól még, hogy nem látod, hatással van az életedre. Az adott történetben még kórházba is kerülhetsz, ha alábecsülöd az erejét. A tudománynak nem dolga ezekkel a témákkal dolgozni, de ez a tudomány természete, nem pedig a valóság természete miatt van így.

Ha túllépünk a szakmai kompetenciák által diktált határokon, akkor védhető álláspont, hogy a pácienssel tényleg megtörtént az, amit elmesélt Poppernek.

Innentől kezdve pedig ez egy etikai dilemma.

Elmesélve ezt a sztorit, sok különböző reakciót hallani. Vannak emberek, akik Popper bölcsességét méltatják, és sajnálják, hogy nincsenek már ilyen széles látókörű pszichológusok, amióta liberális agymosás van a képzésben (ld. előző bejegyzés).

Ezek az emberek nem dilemmát látnak itt, hanem revelációt: Popper felismerte, hogy a páciens beszámolója nem mese, hanem valóság. Emellett, ha a páciens arról számol be, hogy a teremtés csúf tréfát űzött vele, és nőként férfi testbe született, na, az csak mese lehet. 

Vannak emberek, akik pont egy ellenkező revelációt hallanak ki a történetből: Popper felismerte, hogy a páciens beszámolója valójában a skizofrénia tünete, amit egy évezredes mese, a Biblia alapján próbál elhelyezni a normális működés világában. Emellett, ha a páciens mondjuk Kanadában pert indít, mert Mr. vagy Ms. előtagot írtak a neve elé, pedig ő zblorg szeretne lenni, az nem mese, hanem olyan komoly dolog, hogy lehet is rögtön szimpátiatüntetést szervezni.

A két tábor hasonlít abban, hogy a "mese" szót nem valami ártatlan dologként használják itt. Nem abban a szép, példát állító értelemben, ami miatt olvasunk a gyerekeknek - a mese itt azt jelenti, hogy valaki szándékosan valótlant állít.

Ez a hazugság pedig világosan és élesen elkülöníthető a hiteles, nem manipulációra, uralkodásra tervezett mesék archetípusaitól, amelyek úgymond az igazat mondják, nem csak a valódit.

Irigylem ezt a tisztánlátást.

Tegyük fel, hogy lenne olyan kötelező kezelés, mint az elterelés egy füves cigi után, csak ezt olyanokért kapnák az emberek, mint hogy leöntenek vörös festékkel egy szobrot, Koránt égetnek, vagy melegekről szóló mesekönyvet darálnak le. 

Vajon Popper mit mondana, ha egy ilyen tisztán látót bevinnének hozzá?

Úgy kezelné a helyzetet, hogy ez egy ilyen kis neonáci/anarchista, aki már megtette az első lépést egy a Charlie Hebdo esetéhez hasonló ámokfutáshoz? Adna neki valami jó kis diagnózist?

Vagy úgy látná, mint a kerubos történetben, hogy itt valahol világnézetek csapnak össze?

Tudná-e garantálni Popper egy Dúró Dórának, hogy a gyerek úgy fogja értelmezni a meséket, ahogy a szerző elképzelte, és elolvasásuk eredménye tolerancia, nem pedig bizonytalanság lesz? Végülis, nincs mért adat, nem sok mesekönyv van, aminek LMBTQ szereplői vannak.

Tudná-e garantálni Popper egy aggódó betelefonálónak, hogy a gyerek úgy fogja értelmezni Wass Albertet, ahogy a kormány képzelte, és az olvasás eredményeként hazafias, nem fasiszta lesz? 

Talán. Talán nem.

Az a fantáziám, hogy Dúró Dóránál és az aggódó betelefonálónál ezúttal is érdekesebbnek tartaná azt a kérdést, hogy hogyan közelítse meg ezt az esetet. Meglehet, hogy szimplán kirekesztést, hiedelmeket és ostobaságot látna, esetleg egy-két patológiát. Az is lehetséges, hogy eltöprengene egy pillanatra, hogy ebben a felszabadult világban marha sok értékrendből lehet választani, ám ez mégsem a biztonságot és integráltságot, hanem a biztos fogódzkodók és keretek hiányát hozta el (Elveszett cirkáló c. bejegyzés). Van, aki úgy próbálja feldolgozni ezt a bizonytalanságot és szorongást, hogy elköteleződik egy lehetséges opció mellett, és szemellenzősen harcol érte (Mein Kampf c. bejegyzés). Néha annyira fenyegetőnek találja az övétől eltérő világnézetet, hogy élet-halál harcot vív, szerencsés esetben csak szimbolikusan (Belépés megtagadva c. bejegyzés).

Popper azért el tudta dönteni, hogy mitévő legyen az anekdotaként elmesélt helyzetben. De be kell valljam, nem emlékszem már rá, hogy ment tovább a történet. Sokkal fontosabb tanulság volt számomra, hogy egy pillanatra meg tudott állni, és teljes spektrumában tekintett végig a problémán.

Ez a valódi inkluzivitás számomra azóta is.