Nem mindenki van meggyőződve arról, hogy tényleg segíthet megbeszélni a problémákat egy objektív személlyel. Nem mindenkinek fontos, hogy ha már megosztja az őt foglalkoztató témákat, akkor ezt egy olyan emberrel tegye, akinek van szakképzettsége az emberi lélek működéséből és etikus befolyásolásából. Az különösen nem elterjedt nézet, hogy ezért a szaktudásért pénzt kéne fizetni. De ha már pénzt kell fizetni, akkor kapni is akarunk valamit, egy tanácsadó pszichológustól például tanácsot. Miért hívják különben tanácsadónak? Mit ad el, ha nem egy tippet, hogy mit kellene másképp csinálnunk?
És tényleg, az emberek többsége, aki megkérdezi, hogy amúgy mit csinálok munka közben, az nem kötekedésből teszi ezt.
Hadd foglaljam össze a választ egy tőlem szokatlanul rövid anekdotával!
Ne nekem köszönje!
Van nekem egy rokonom, aki autószerelőként futott be. Elmesélt egy történetet arról, hogyan varázsolt működőképessé egy kocsit öt perc alatt.
Nem tudom pontosan idézni, mert körülbelül 12 éves voltam, amikor hallottam a sztorit, és az autók műszaki felépítéséről azóta sem tanultam meg sokkal többet. A tanulságon azonban ez nem változtat.
Bement hozzá egy fickó egy régebbi kocsival, ami nem nagyon akart elindulni. Mint kiderült, a gyújtógyertyára annyi szennyeződés rakódott le, hogy már nem látta el túl jól a funkcióját. A pasas tudakolta, hogy akkor ezzel most mi lesz, mennyire kell szétszedni a kocsit, meddig tart megtisztítani, kell-e cserélni, és mennyibe fog ez neki kerülni?
A rokonom megvizsgálta a szerkezetet, és azt mondta:
- Indítsa el a kocsit, és kanyarodjon vele egy éleset! (valami ilyesmi volt, csak bonyolultabban, megfelelő sebességgel, fordulatszámon; sajnos nem emlékszem)
A kliens nem nagyon látta a lényeget, de azért volán mögé ült, és teljesítette az utasítást.
A kocsi utána kiválóan működött, a gyertya megtisztult.
A fickó nem bírt hálálkodni, hogy ilyen könnyen és gyorsan megoldották a problémáját. A rokonom csak legyintett:
- Ne nekem köszönje! Az autója csinálta, köszönje annak!
Na, hát valami ilyesmi volt a mese.
Hasonló az is, amikor pszichológushoz mész.
Neked minden kompetenciád megvan ahhoz, hogy összekapd magad, és úgymond szintet lépj. Az autónak is megvolt a képessége ahhoz, hogy leégesse a gyertyáról a mocskot. A sofőrnek is megvolt a képessége ahhoz, hogy bevegye azt a kanyart.
A szerelő hozzá sem nyúlt a géphez. Ő abban segített, hogy a kliens megfelelő módon használja a már meglévő kompetenciáit. Ha a szerelő nem segít, akkor a pasas valószínűleg szétbarmolta volna a járgányt, ami vagy jól sikerül, vagy nem...
 |
| A szerződésről több olvasható a Búcsú a fegyverektől c. bejegyzésben |
Ezért van, hogy szerződéskötésnél az első kérdésem, hogy Te mit vársz magadtól, Te mit szeretnél megváltoztatni, mit teszel majd Te ezért az egészért? Nem arról van szó, hogy át akarom rád hárítani a felelősséget, és a végén elszedem a pénzedet. Arról van szó, hogy - hacsak nincs valami betegséged - te egy autonóm (bocs a szóviccért) személy vagy, aki képes rendezni a saját életét, csak most épp nem tudod, hogyan tudnád használni ehhez az én-erőidet. Azért jössz hozzám, mert nincs kedved együtt élni a megakadással, nincs kedved kihordani lábon, nincs kedved évekig kísérletezgetni vele -nem azért, mert inkompetens, vagy divatos szóval élve, őrült vagy.
(Bocs, mostanában gyakran előjön belőlem az Oravecz Coelho. Hátha a hajam is visszanő...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése