Nőnap

Egy olyan blog esetében, amit nem kis százalékban nők olvasnak, rossz PR lenne kihagyni a nőnapi köszöntést. Boldog nőnapot tehát az érintetteknek! Ha van Zoltán a környéken, akkor neki meg a névnapja legyen boldog.

forrás: deviantart.com;
 Az eredeti a The Wall c. filmből van a Pink Floydtól.

Elgondolkodtam, hogy milyen viszonyom volt a nőnappal. Gyerekkoromban ki nem állhattam, mivel kötelező jelleggel fel kellett köszönni az osztálytársnőket, és hiába vártuk a viszonzást, "mert a férfiak már nem olyan fontosak". Kicsit idősebben, kb. 14 évesen már komoly elméleteim voltak, hogy az ünnep indokolatlan, és nem összeegyeztethető az emancipációs törekvésekkel. Aztán később hozzácsaptam azt a kiegészítést, hogy az emberi kapcsolatok személyes, privát dolgok, és ne szóljon már bele valami nemzetközi idétlenkedés, hogy kivel vagyok jóban, kit köszöntök fel, és egyáltalán.

Mára már megszűnt az ellenállás. Még mindig nem tudnék komoly érveket találni mellette, és nem is hallottam még egyet se, de már nem is tartom ezt lényegi kérdésnek. Talán a leghatásosabb az volt, amikor egyszer láttam, hogy mekkora sor van egy női wc előtt... Hát, van mit kompenzálni! Viccet félretéve, akit nem kedvelek, a mai napig nem köszöntöm fel, ha bunkónak akar találni, akkor könnyedén találhat erre komolyabb indokokat. Viszont ha jóban vagyok valakivel, és jól esik neki, akkor miért okoskodjak a személyi szabadságom megsértéséről? Az ember ápolja a kapcsolatait, ugye.

forrás: humormaffia.hu

Érdekesebb kérdés: mit tehet a pszichológus bácsi a nőnappal kapcsolatban? Merthogy ennyi értelme biztos van: aktualizál olyan témákat, amelyeken mindenkinek érdemes elmélkednie. Amikor egy kollégámmal két éve csoportokat vezettünk, neki támadt az az ötlete, hogy nőnap alkalmából beszéljünk arról, hogy milyen az igazi nő, mind a lányok, mind fiúk szempontjából. Ebből persze meglett a következő alkalom témája is, mert nem lényegtelen kérdés az igazi férfi sem. Még a legellenállóbb csoport is érdeklődést mutatott, ami arra utal, hogy mégiscsak van valami, ami foglalkoztatja őket. Hasznos beszélgetés volt, mert a srácok így felírhatták a "mit tudunk a nőkről" listára az új gondolatokat, a lányok pedig elgondolkodhattak azon, hogy lehet, hogy a fiúk se csak dugni akarnak (ez ügyben ugyanis van ám tapasztalat).

Azóta minden évben előveszem a témát, és többnyire van is fogékonyság. "Szerintetek miért van nőnap?" - merül fel a kérdés. Elég nehéz a válaszokat összeszedni. Főleg a nemi szerepek merülnek fel, ami meg kell mondjam, nagyon érdekes. Nem kevés fejtágításban volt részem szociálpszichón a sztereotípiákból, és a nemi sztereotípiákat is alaposan górcső alá vettük, néha éppenséggel a komfortzónámon túl is. Ezek után érdekes dolog, amikor 16 éves emberektől az apám generációjának szavait hallom. Vajon ez azt jelenti, hogy a feminizmus igazából egy elég szűk réteg sportja, és valójában senkit sem érdekel, főleg nem a lányokat; vagy ennyire nem halad a nemi identitás fejlődése? Van okom azt hinni, hogy az utóbbi.

Egyes csoportokon az Identity nevű önismereti játékot szoktam bevetni, és abban van egy kérdés, hogy "a jelenlegi/ideális párod mit szeretne benned?" "Nem tudom" - ez volt a válasz. Beszélgettünk a lányokkal erről egy órát, és arra a konklúzióra jutottam, hogy tényleg nincs ötletük, hogy mely tulajdonságaikért szerethetné őket egy fiú. Így azért nem csodálom, hogy rögtön szétteszi némelyikük a lábait, amint a fiú csettint, hiszen nincs ötlete, hogy ezen kívül mit tudna hozzátenni a kapcsolathoz. Következésképpen azon sem kéne csodálkoznom, hogy a nem kívánt terhesség témája néha későn jut az emberek eszébe...

forrás: facebook...

Jelenleg tehát ott tartok, hogy ezért van értelme a nőnapnak. A lányoknak kidolgozottabb a nemi élete, mint a nemi identitása, és ami az identitás részét képezi, az se saját gondolat. Ez azért gáz, mert valószínűleg a nyakunkon lévő évszázad egyik legfontosabb témája a nemi szerepek tisztába tétele lesz, legalábbis ha nem akarunk kihalni. Ez közkeletű és igencsak aktuális téma, azért jut eszembe. Az a biológiai adottság valószínűleg nem szűnik meg, hogy a nők tehetségesebb anyák, mint a férfiak. Az a társadalmi rendszer viszont már nem áll olyan szilárd lábakon, hogy ezen kívül nincs más dolguk. Most nem nagyon akarok belekezdeni ilyen emanci-szövegekbe a női jogokról, meg konzervatív szövegekbe a női kötelességekről (mintha a gyerekhez elég lenne egy ember), de szerintem nem értékrend, hanem intelligencia kérdése, hogy belássuk, az eddig járt utak, ha jók is voltak, már nem adaptívak. Nem erkölcsi kérdés - evolúciós, legalábbis szerintem. Ezekre a problémákra azoknak kell megtalálni a megoldást, akikkel nőnapon szoktam arról beszélgetni, hogy mit jelent nőnek, férfinak lenni, hogy tudunk együtt boldogok és produktívak lenni.