Az Erő útjai

Azt hiszem, a magamat bemutató oldalon is ejtettem pár szót arról, hogy nagy rajongója vagyok a Csillagok háborújának. Ennek ellenére eltökéltem, hogy nem fogok cikkezni az új filmről, mivel mindenki más megteszi, és egy kissé égő azzal vergődni, hogy a filmet körüllengő őrületen kapaszkodjon fel az ember.

Aztán olvastam ezt a blogbejegyzést (katt a linkre, szerintem megéri). Elég sok szempontból elmélkedtem már az SW üzenetén, nem kevés könyvet olvastam, de ez a történelmi gyökerekkel foglalkozó cikk tartalmaz némi hozzáadott értéket, aminek kapcsán komplexebben látom kedvenc történetemet. Én is gondolkodtam ilyen komolyabb magyarázatokon, értelmezéseken, csak én pszichológusi szemszögből. Végül arra gondoltam, hogy ha ez a szerző érdekesebbé tette nekem a Star Warst, talán én is lehetek ilyen szerző, talán nálam is lehet magasabb a hozzáadott érték aránya, mint az opportunizmusé!

Teljes kép

„Ez a történet valamikor réges-régen játszódott, egy messzi-messzi galaxisban. Immár lezárult. Semmi sem változtathatja meg.

Szerelemről és veszteségről szól, testvériségről és árulásról, bátorságról, önfeláldozásról és az álmok haláláról. Arról az elmosódott határvonalról, ami az erényeink és gyarlóságaink között húzódik.

Egy korszak lezárul.

Különös dolog ez a mesékkel…

Mert bár mindez oly rég és oly messze történt, hogy az időt és a távolságot szavakkal kifejezni szinte nem lehet, mégis, mintha most játszódna. Épp itt. Most, miközben e szavakat olvasod.”

Matthew Stover: Star Wars III. – A Sith-ek bosszúja, előszó

Nos, az első kérdés, hogy egyébként mi a Star Wars, mi tartozik hozzá? Nem egyértelmű a válasz, hiszen a filmeknek vannak könyves adaptációi, azoknak pedig vannak folytatásai, amit az új és új projektek időnként megcáfolnak. Akkora már ez az univerzum, hogy külön könyvtárat vezetnek róla, és ebből a könyvtárból is ki kell szórni egy-két dolgot, amikor mondjuk új film vagy sorozat jön. Abban meg nem teljes az egyetértés, hogy pontosan mikor, mit, és minek a kedvéért kell kiszórni. Jelenleg is jönnek ki olyan fércművek, amelyekről szimplán annyit szoktam mondani, hogy most éppen jó üzletnek számítanak, mert a Star Wars logóval bármit el lehet adni, de adj nekik tíz évet, és ugyanarra a polcra kerülnek majd, mint a hírhedt Holiday special!

Aki nem olyan geek, mint én, joggal kérdezheti: miért olyan fontos ez?

Egyszerű: minden értelmezésnél alapvető a kontextus ismerete. Emiatt van értelme annak a kijelentésnek, hogy az én Star Warsom teljesen más mint a ti Star Warsotok, hiszen más információk állnak a rendelkezésemre, így a filmben látott jeleneteknek is más az értelme, üzenete számomra. Az új film ebből a szempontból érdekes lesz, hiszen nem világos, hogy az eddig megismert univerzum mennyire kapcsolódik hozzá, illetve ez lesz az első film, amit úgy nézek meg, hogy előtte nem olvastam a könyvet.

Bizony, nekem mindig a könyvek voltak az értékesebbek, még tizenévesen is úgy láttam, hogy önmagában a film nem provokált volna ki belőlem ennyi lelkesedést és gondolatot.

Az egyik ilyen gondolat az volt, hogy - más történetekhez hasonlóan - a Csillagok háborúja egy sajátos narratíva az emberiség, de legalábbis a nyugati civilizáció fejlődéséről, konfliktusairól, reményeiről és félelmeiről. Egy kor narratív stílusának lenyomata.

No de mik ennek a narratívának az elemei? Megkísérlem összeszedni ennek az univerzumnak lényegesebb történeti elemeit úgy, ahogy most, 2015.12.17-én van. Hogy holnap is ilyen lesz-e, majd eldől pár óra múlva...

Megjegyzés: mivel én a könyvek rajongója vagyok, a filmeken kívüli, ún. bővített univerzumot mutatom be. Aki nem rajongó, vagy nem szereti az EU-t, tekerjen a következő fejezetre!

• Kezdetben vala az Erő, amit filozófusok, szerzetesek, harcosok, meg mindenféle népség tanulmányoz. Úgy veszik észre, hogy van neki két oldala, a Sötét és a Világos.
• Konfliktusok folyományaként az addig egységes irányzat kettészakad, és a két fél az Erő két pólusa mellett kötelezi el magát. Így lesznek később a Jedik és a Sith-ek.
• Ez a két fél hosszú évezredeken keresztül gyúrja egymást. Ezen évezredek alatt kialakul a Köztársaság és a Birodalom, bár ez utóbbi időnként végleg összeomlik egy epikus csatában.
• A filmekben említett utolsó háborúban a Köztársaság annyira meggyengül, hogy a Jedik átveszik az irányítását, ami igazából nem fér össze a szolgálattal. A szolgálat kérdésével amúgy már volt pár probléma eddig is. Végül egy újabb epikus csatában leszámolnak a Sith-ekkel, de mire idáig eljutnak, már ők se igazán tudják, hogy mikor melyik oldalát használják az Erőnek.
• A társadalom köszöni szépen, de békeidőben már nem akar a Jedik regulája szerint élni, így némi politikai huzavona után a Jedik lemondanak a hatalomról és katonai szerepükről, és visszavonulnak a filmben látott Templomba, aztán majd a társadalom szól, ha kell valami.
• Igazából itt van egy olyan csavar, ami árnyalja a filmeket. A Jedik nem akarnak többet harcolni, ami megfelel egy Sith túlélőnek, aki számos reformja mellett felveti az ötletet, hogy mi lenne, ha annyi évezred kudarca után ezúttal nem nyílt háborúval próbálnák megdönteni a Köztársaságot?
• Eltelik kb. ezer év. Béke van, a politikusok marják egymást gazdasági érdekek mentén, a Sith-ek meg szépen begyűjtik maguknak a vállalatokat és egyéb gazdasági szereplőket, jogászokat, karrierista politikusokat, bűnözőket, stb. Nekik nem érdekük, hogy a demokratikus fékek korlátozzák őket, úgyhogy a haszon reményében szépen rombolják a Köztársaságot belülről. A Jedik tehetetlenek, némelyikük emiatt dühösen elhagyja a Rendet, mint a filmben megismert Dooku is. Végül a Sith-ek elérkezettnek látják az időt, hogy gazdasági érdekek mentén annyira megosszák a Köztársaság népét, hogy egy polgárháború eltöröljön mindent demokráciával és Jedi Renddel együtt.

• Ennek a polgárháborúnak az előzményeiről, lezajlásáról és végkimeneteléről szól az előzménytrilógia. Meg a filmek központi karakterének felemelkedéséről és bukásáról: Anakin/Vaderről. 
• Neki az a tapasztalata már gyerekként is bármire képes. Viszont külső gátak miatt nem tehet meg mindent.
• Amikor felszabadul a rabszolgaságból, elkötelezi magát az egyik legkeményebb lemondásokat követelő szervezet mellett. Ez az elköteleződés fokozatosan pózolássá silányul, amikor szembe kell néznie ezekkel a lemondásokkal.
• Aztán erre a szervezetre keni azt, hogy nem tudja megakadályozni a veszteségeket az életében. Emiatt a szervezetével ellentétes értékek mellett köteleződik el, konkrétan a Sötét oldal mellett.
• A polgárháborút egy katonai diktatúrával sikerül lezárni, aminek a Jediken kívül mindenki örül. A Jedik szegények nem élik túl a változást. Akik mégis, azok elbújnak, és megfogadják, hogy nem nyúlnak többet bele a dolgokba, mert ebből is mekkora zakó lett...
• A polgárok sokáig elvannak ezzel a diktatúrával, bár már az első években megjelennek a problémák. De amíg emlékeznek az előző háborúra, addig olcsóbb mentegetni a Birodalmat, elnézni a ballépéseit. Egy idő után aztán rájönnek, hogy béke van, és már nincs szükség rá, hogy a Sith-ek regulája szerint éljenek (mondjuk azt nem tudják, hogy a Császár Sith). Úgyhogy fellázadnak.
• Errefelé kezdődik a klasszikus trilógia. A társadalom egyre nagyobb része válik aktivistává, a Birodalom egyre keményebb, erre még több aktivista lesz... A korábbi politikai ellentétek szögre kerülnek, amíg van kivel harcolni. Ennek a polgárháborúnak a lezajlásáról és végkimeneteléről, illetve egy központi karakter felemelkedéséről szólnak a filmek. Ez utóbbi Luke.
• Ő naivan kezdi a történetet, és ismétlődő beavatási szertartások folyamán egyre fontosabbá válik a fő események szempontjából. 
• Sok tanítója van, de ezek különböző rendszerek szerint élnek, sok helyről szed össze tapasztalatot. Valószínűleg pont azért, hogy ezeket integrálva megoldja azt a problémát, amit Yodáék nem tudtak.
• Végül a megoldás az utolsó pillanatban jut eszébe: mi lenne, ha annyi évezred kudarca után ezúttal nem harccal próbálnák legyőzni a Sith-eket?
• A lázadók döntő csatát nyernek, az ellenséges haderő és rezsim összeomlik, folytatódik az előrenyomulás. Luke feljelenti magát háborús bűnökért (persze ki ítélné el?), és elhagyja a sereget, hogy végképp Jedi lehessen.

• Persze azok az emberek, akiket a Birodalom nevelt fel, nem akarják csak úgy feladni. A Birodalom még vagy húsz évig küszködik, többnyire veszít. Luke egy időre átáll a sötét oldalra, és a birodalmi lesz, de aztán Leia visszahozza, és mindenki boldog. Szóval zajlik az élet!
• Megalakul az Új Köztársaság, aminek mindenki nagyon örül. Egy idő után Leia lesz a vezetője.
• Eközben Leia hozzámegy Hanhoz, és gyerekeket és három gyereket szül. Mindhárom érzi az Erőt.
• Luke újraalapítja a Jedi Rendet. Persze halmozza a hibákat, de pár évtized alatt beindul a dolog. Kiképzi Leia és Han gyerekeit is, ők lesznek az új idők hősei.
• De azért a régi hősök is elég aktívak: ahogy a Birodalom visszaszorul a peremterületekre, úgy robbannak ki a belső konfliktusok az Új Köztársaságban. Ezúttal nem gazdasági egyenlőtlenség, hanem sérelmek miatt: elkezdik boncolgatni, hogy kik voltak ügynökök, kollaboránsok, stb. Kelet-európaiként nagyon mókás könyvek voltak ezek...
• Végül az Új Köztársaság és a Birodalom békét kötnek. Az unalom nem sokáig tart, mert az ismeretlen területekről megszállók érkeznek az amúgy baromi nagy galaxisba. Ezek a megszállók tönkreverik a háborúban kimerült flottákat. Megnő a birodalom hadigépezete iránti nosztalgia, és a Jedikkel szembeni ellenszenv. A legkisebb Solo-fiú és Chewbacca elesnek a háborúban. Végül az új generáció segítségével legyőzik a megszállókat, deportálják az egész galaxist megtámadó fajt egyetlen bolygóra.
• Az Új Köztársaság nem éli túl ezt a krízist, átalakul Szövetséggé, a Birodalom pedig versenyképes. Asszem az a különbség, hogy a Szövetség inkább federalista, a Köztársaság meg unionista alapokon működik, de ezeket a könyveket nem adták ki nálunk, csak a wikipediáról ismerem a sztorit.
• Valamilyen belső konfliktus miatt a Szövetségen belül újabb polgárháború tör ki. Igazából nem itt kezdődik, de itt tartom fontosnak bemutatni az új hősök történetét: a két központi karakter a két megmaradt Solo-gyerek, Jacen és Jaina. Mindketten az előző háború hősei.
• Jacen nagyon rendpárti, és egyre keményebb eszközöket vet be a belső konfliktusok elfojtásához. Végül ebből lesz a polgárháború.
• Érdeklődik a nagyapja, Anakin sorsa iránt, meg akarja érteni az életét. Valószínűleg nagyon beleéli magát, mert átáll a sötét oldalra, és újra alapítja a Sith Rendet. Első lépése, hogy megöli Luke feleségét (igen, Luke nem teljesen vette át a régi elveket).
• Jaina marad a szülei mellett, ő az egyik legkeményebb ellenfele Jacennek. Végül ő öli meg. Luke nem vállalja a feladatot, mert úgy sejti, túlságosan élvezné a dolgot.
• A háború után a Jediket teljesen kiutálják, de nekik így is jó, elvonulnak egy távoli bolygóra. Jaina az új birodalmi császár felesége lesz, és dinasztiát alapít, Luke pedig Nagymester marad, és a fia alapít dinasztiát. 
• És végül száz év múlva megint visszatérnek a Sith-ek, hogy ezt az egészet eltöröljék. Luke távoli leszármazottja megpróbál leszokni a drogokról, amikre azért szokott rá, hogy távol tartsa magától Luke szellemét. Gondolom, végül ő győzte le a Sith-eket, de ezt már nem követtem.

Értelmezések

Közös ellenség: Rablóbarlang-kísérlet

Van itt egy tendencia a történetben, ami eszembe juttatja Sherif 1961-es kísérletét. A kísérletben két csapat gyerek vett részt egy amolyan cserkésztábor keretei között. A kísérletvezetők megvárták, hogy stabilizálódjanak a csoportok, kialakuljanak a normák, a társas identitás, összetartás. Aztán ártatlan játékokkal, sporttal versengésre biztatták a két csapatot. Némi idő elteltével ez a versengés ellenségeskedésbe csapott át: durva sztereotípiák alakultak ki a másik csoportról, kialakult egymás kölcsönös lenézése, verekedések, a másik csapat zászlajának elégetése (=szimbolikus megsemmisítés). A kísérletvezetők megpróbálták kibékíteni a két csoportot azzal, hogy semleges időtöltés keretei között keverték a csoportokat: például együtt ettek. Ennek nem volt eredménye, de legalább több lehetőség volt verekedésre. Végül egy közös cél oldotta fel a konfliktust: a két csapat csak közösen tudta megjavítani az ételhordó szekeret, így az egymásra utaltság miatt kénytelenek voltak helyrehozni a kapcsolatot.

A Star Warsban ez ott jelenik meg, hogy ebben a hosszú, több író által szerkesztett fiktív történetben mindig a fenyegetés tartja egyben a társadalmat. Először félnek a Sith-ektől, így keményen küzdenek a Köztársaságért. Aztán félnek a szeparatistáktól, így egységesen szavazzák meg a későbbi diktatúrát megalapozó törvényeket. Utána a Jediktől félnek, és segítenek kialakítani az egységes Birodalmat. Aztán ez a Birodalom lesz félelmetes, így azok a népek, amelyek 20 évvel korábban egymás ellen harcoltak, összefognak, és ők lesznek a lázadók. Újabb húsz év múlva megint megerősítik ezt a szövetséget, amint megérkeznek a megszállók, még a Birodalom maradványaival is össze barátkoznak. Itt azokról a birodalmi tisztekről beszélek, akik korábban Halálcsillagokkal ijesztgették őket.

Amikor a Star Wars galaxisban béke van, akkor a társadalmi csoportok, rétegek rögtön egymásnak ugranak. A fent említett Sith, Darth Bane azzal tudta megalapozni az előzménytrilógiában látott apokalipszist, hogy erre ő is rájött. Nem ellenséggé kell válnia, aki miatt összefog a nép, hanem ellenség nélkül kell hagynia a társadalmat, aztán a többit elintézi az emberi természet. A Sith-eknek csak annyi dolga van, hogy a versengő csoportoknak mindig legyen elegendő erőforrása és oka a háborúzáshoz. A Sith-ek bukása után a megszállók ugyanezt használják ki: a polgárháború utáni nagy elszámoltatás és ügynök-akták olvasgatása közben senki nem figyel rájuk. Csak akkor, amikor már késő.

Hasonló tendenciákról írtam az ősszel egy kevésbé fiktív esemény, a migráns-válság kapcsán.

Úgy tűnik, a Star Wars történetét formáló alkotók ilyennek látják a történelem működését, és ezt tükrözik nekünk vissza művükön keresztül. Vajon az új filmek követik ezt az elvet, vagy valamilyen új forgatókönyvet mutatnak be?

Jung-féle archetípusok

Esetleg felmerül, hogy ha Sherif 1961-ben vezette le a kísérletet, és ennyire egyszerű az üzenete, akkor miért nem tudunk valami jobbat kitalálni?

Nos, nekem is van egy Mein kampf című irományom, amit a társadalmon belüli konfliktusok apropójából gépeltem be. Ott fejtegettem azt a cinikus szólásomat, hogy "mindenkinek kell egy háború".

De mi a nyavalyának? Valószínűleg azért, mert a konfliktusban nem csak sérülni lehet, hanem erősebbé is lehet válni. Nem csak hatalom szempontjából, hanem morális szempontból is. Ez a Hős útja. Jung elméletében a Hős egy archetípus, egy olyan kollektív tudattalanból származó kép, amivel azonosulva meghaladhatjuk magunkat. Egy nyári bejegyzésben (A kalapács lesújtott) fejtegettem, hogy a jungi elmélet szerint az emberi életnek van értelme, mégpedig az, hogy minél jobban kiteljesítsük a személyiségünket, és megértsük a bennünk rejlő mag-ént. Ez archetípusokkal való azonosulás mentén történik. A Hős az akadályok legyőzéséhez, illetve e küzdelem pszichoszociális szempontjához formálódott archetípus. A hivatkozott bejegyzésben említettem azt az írást, amiben ezt bővebben kifejtem - a Hős fejlődésének négy szakasza van:

1. Tréfacsináló, amikor már érdemes figyelni rá, de még nem igazán komolyan vehető
2. Az első beavatási szertartás utáni, amikor elnyeri a jogot, hogy hősnek tartsák
3. A nagy küzdelmek időszaka, amikor önmagával is szembe kell néznie. Ez az Árnyék nevű archetípus megismerését jelenti: ebben vannak az elfojtások, tiltások, az elutasított énkép.
4. Az omnipotencia szakasza, amikor már nincs kihívója, így szimbolikus halállal lezárja a fejlődési folyamatot

Hogy ismerkedtem meg ezzel az elmélettel? Szerepjátékokat elemeztem. A szerepjáték - nohát, erről is írtam - nekem a Csillagok háborúján keresztül került be az életembe, így adott volt, hogy levezetem az elméletet a film hősein is. Ez egy házi dolgozat formájában valósult meg valamelyik személyiség-tanszékes órára, most megnéztem, 27 oldalt sikerült átvenni. Tömören összefoglalva, ezeket írtam bele:

1. Tréfacsináló
1. Anakin: a Baljós árnyakban látott gyerek, nagyjából a fogatversenyben csúcsosodik ki. Nagy benne a potenciál, de még nem lehet komolyan venni, nem önálló.
2. Luke: a tatuini földműves, aki buckapatkányokra vadászik unalmában
2. Beavatott hős
1. Anakin: Jedi képzés, nagyjából a Klónok támadása bonyodalmáig
2. Luke: ennek több határvonala is lehet, mivel az Új remény forgatása idején még nem volt egyértelmű, hogy lesz-e több film. Így Luke beavatása lehet az, hogy Obi-wan elkezdi oktatni, meg az is, hogy felrobbantja a Halálcsillagot. Tulajdonképpen két társaságba kerül így be: a Jedik közé és a lázadó hadseregbe.
3. Hős, aki szembenéz az Árnyékkal
1. Anakin: Klónok támadása és Sith-ek bosszúja, amikor próbál mindenkit megmenteni, és el kellene fogadnia, hogy ez nem fog menni. Emiatt dühöt érez, amit nem szabadna, ezért az Árnyékba száműzi az érzést. Végül a krízisek miatt nem működik már ez az elfojtás, és a szembenézés sikertelen, elbukja ezt a fejlődési feladatot.
2. Luke: a Birodalom visszavág története - szembeszállás Vaderrel, megtudja, hogy ő az apja, akiről addig ideákat képzelt. Összefoglaló jelenet a barlang, ahol megküzd Vader illúziójával. Hasonlóan Anakinhoz, ő is elbukja a próbát: ha le akarja győzni, el akarja fojtani az Árnyékot, akkor önmagát pusztítja el.
4. Mindenható Hős, szimbolikus halál
1. Anakin: ez két módon értelmezhető.
1. Ő lesz Darth Vader. Az a hős, akit eddig ismertünk, eltűnik, Obi-wan így is meséli el Luke-nak a történetet. Ezen kívül teljhatalmúvá válik, kiteljesedik benne a gyerekkorban formálódott feljogosítottság séma, amit eddig az Árnyékban tárolt.
2. Végez a Császárral és megmenti Luke-ot, illetve egyensúlyt hoz az Erőbe. A Jedi visszatér végén sikeresen leszámol az Árnyékkal, és jöhet az utolsó cselekedet, amit még Hősként megtehet: feláldozza magát. 
2. Luke: felkészült Jedi Lovag, aki elhagyja a sereget azért, hogy valami többé váljon. A filmben ez az a jelenet, amikor megmondja Leiának, hogy testvérek. A bővített univerzumban meg az a történet, amikor megkér egy nyomozót, hogy gyűjtsön bizonyítékokat arról, hogy ő ugyanúgy háborús bűnös, mint a kor harcosai közül a többség. 

Mi ebben az üzenet? Ahhoz, hogy valakivé válj, harcolnod kell - "mindenkinek kell egy háború". Nem muszáj tényleges háborúban részt venned, de fel kell vállalnod valamilyen konfliktust. Ennek a konfliktusnak van egy interperszonális része, ami gyakorlatilag valamilyen autoritással való szembeszállás, meg egy intraperszonális, ami az Árnyékkal való szembenézés. Ha jól értem, az alkotók szerint akkor fejlődünk e konfliktusok által, ha azzal változtatjuk meg a másikat, hogy mi megváltozunk. Tranzakcióanalízis-képzésen hangzott el az a mondat, hogy "igazából csak egy ember fölött van hatalmad: önmagad felett". Így, ha ki akarsz lépni egy drámaháromszögből, ahhoz neked kell lemondani az ott betöltött szerepedről, nem piszkálni a másikat, hogy "ne játszmázz már". 

Mi a jelentősége ennek az új trilógiában? Valószínű, hogy az új karakterek ugyanezen a folyamaton mennek majd végig. Érdekes változtatás lenne, ha valahogy megjelenne a filmben, hogy a Hőssé válás "ösztönével" vissza is lehet élni (az Itt fekszünk vándorban írtam róla) De mi a helyzet a régiekkel? Vajon újradimenzionálják ezeket a szakaszokat, így a régi hősök benne maradnak valamelyikben, vagy már túl vannak a szimbolikus halálon, azaz megszűntek Hősnek lenni?

Ez utóbbi lehetőség roppant izgalmaz az "első generációs rajongók" szempontjából. Ők a nyolcvanas évek elején voltak gyerekek, az ő hőstörténetük a klasszikus trilógia szereplői. Gyerekként a Hős archetípusa sokat segít, de mind a valóságban, mind a történetben eltelt jó harminc év. Ezeknek a rajongóknak már nem a Hős archetípusával kell azonosulniuk. Vajon a klasszikus trilógia megöregedett hősei lehetnek-e számukra újra példák az aktuális fejlődési feladataikhoz?

Rugalmasság

Ha még emlékeztek arra, hogy mit írtam a történet bemutatásánál, Darth Bane, Darth Sidious (Windu ellen) és Luke is úgy győzi le az ellenségét, hogy stratégiát vált, és nem harcol. A tranzakcióanalízis elméletéből szerintem a keresztezett tranzakciót érdemes ide kapcsolni (írtam ilyesmit a migráns-drámánál). Nyílt tranzakcióból kettőt szoktunk megnevezni: ezt, és a kiegészítő tranzakciót. A kiegészítőben a kommunikációban résztvevők én-állapotai között harmónia van: például az egyik Szülőiből küld egy üzenetet, mire a másik Gyermekiből válaszol. Az ilyen jellegű kommunikáció sajátossága, hogy bármeddig fenntartható. A keresztezett tranzakciónál viszont a felek én-állapotai nem passzolnak egymáshoz, így a kommunikáció megszakad. Például ha Felnőttből megkérdezed, hogy mennyi az idő, mire a másik Szülőiből rád kiabál, hogy nem igaz, hogy nem tudsz magadról gondoskodni, akkor a kommunikáció ezen a ponton megszakad.

Azt hiszem a történetben egy Irányító Szülő és egy Lázadó Gyermek között megy a harc, valahogy így: legyőztelek, tedd le a fegyvert, állj át   vs   soha, ti tűntök el, nem adom fel, stb. Aztán valaki rájön, hogy ez nem kedvező, és stratégiát vált. Ehhez Felnőtt állapot kell, így létrejön a keresztezett tranzakció.

Ez a tranzakció talán nem is annyira jó megragadása a lényegnek, mivel a karakterek ilyenkor identitást váltanak. A Véreb c. bejegyzésben fejtegettem, hogy mennyire adaptív dolog a helyzethez igazítani az öndefiníciódat, hiszen a merev személyiség elég sérülékeny. Hogyan változik, formálódik az identitás? Először jön az identitásdiffúzió, amikor nem is igazán tudjuk, kik vagyunk. Ez egy krízis kezdete, azaz egy érzelmileg túlterhelt időszak. A krízisből kifelé menet új lehetőségeket keresünk, majd némelyik mellett elköteleződünk, s ezzel újradefiniáljuk az identitásunkat.

Ez történik a Star Warsban is: amikor a filmek előtt ezer évvel legyőzik a Sith-eket, és Bane új rendet alapít, teljesen új elveket vezet be. A korábbi Sith-ek rá se ismernének azokra a szabályokra, amelyeket bevezet a túlélés és a bosszú érdekében.

Amikor ez a bosszú a Sith-ek bosszújában beteljesedik, és kiirtják a Jediket, valószínűleg oka van annak, hogy Yoda és Obi-wan nem akarja kiképezni a Skywalker-ikreket. Rájönnek, hogy az alkalmazkodáshoz új identitás kell, és ők ezt nem tudják létrehozni. Majd az új generáció, talán.

Úgy tűnik, az alkotók így látják a világot: azok, akik időnként felvállalják az öndefiníciójuk átírását, sikeresebbek, mint azok, akik végtelenül hűek a régi elköteleződéseikhez.

Ismét a régi hősök szerepe a kérdéses: vajon képesek lesznek-e a szabadságharcosok és az ex-birodalmiak maguk mögött hagyni a háborúban kialakult identitást és sztereotípiákat, és egy társadalommá formálódni, vagy éppen ők lesznek a háborús uszítók, akik nem tudnak leállni, és miattuk nem lehet béke (tekintve a filmsorozat címére, béke valószínűleg nem lesz)?

Sorskönyv

A sorkönyv szintén a tranzakcióanalízishez tartozó fogalom, ez a rövid definíciója: "gyermekkori döntésen alapuló, a szülők által megerősített, a későbbi események által igazolt, majd választott alternatívában kulmináló életterv". Annyira nem jó ez a definíció, mert azt sugallja, hogy gyerekkorban tudatosan eldöntjük, hogyan élünk majd, a szüleink meg rábólintanak, és néha be is jön a dolog, úgyhogy maradhat. Ugyanabból a forrásból, ahonnan most idéztem, inkább az jön le, hogy a szülők már a kezdetektől fogva alakítják a sorskönyvünket, kb. mindennel, ami velünk kapcsolatos: még a nevünknek is van üzenete. Ebben az értelemben én nem mondanám, hogy gyerekkori döntésről van szó, inkább arról, hogy mit rak össze magának az ember gyermekkorában abból, amit a környezettől kap. A tudatosság már csak azért is félrevezető, mert én-állapottól függően változik a tudatosság, így inkább a sorskönyv irányít minket, mint mi őt (itt írtam róla).

Hogy alakul ki a sorskönyvünk?

Ezt próbálja összefoglalni a mellékelt ábrán látható sorskönyvi mátrix. Mint látható, az egyén üzeneteket kap a szüleitől az összes én-állapotból az összes én-állapotába. Ezek különböző módon befolyásolják majd az életét. Ha jól értelmeztem az elméletet, akkor a sorskönyv igazából a Gyermekibe küldött üzeneteken keresztül alakul ki, és éppen azért olyan végzet-szerű, mert a Gyermekire, gyermekkora jellemző a mágikus gondolkodás. A Felnőttbe kerülnek a példák, minták, amelyeken keresztül a szülő-figurák megmutatják, hogy kell megfelelni azoknak a parancsoknak, amelyeket kapunk tőlük. A Szülőiből Szülőibe küldött információk pedig azok az előírások, amelyek szerint helyesen tudjuk élni az életünket, innen származnak azok az üzenetek, amelyek a szülő-figurák szerint tényleg jók, és segítik az embert a jó emberré válásban. A Star Wars és a többi mese ilyen üzeneteket küld a nézőnek, egyébként. Ezeket hívjuk ellen-sorskönyvnek.

Ahogy a halottak napjára írt bejegyzésben összefoglaltam, a sorkönyv és ellen-sorskönyv dinamikájának, valamint a társas környezetnek köszönhetően az életünk gyakorlatilag egy önálló történetté áll össze, aminek fordulata, bonyodalma, megoldása, tragikus végkifejlete és tanulsága is lehet.

Hogy néz ki ez a Csillagok háborújában? Az eddig ismert filmek és a hozzá kapcsolt könyvek tulajdonképpen Anakin/Vader sorskönyvét foglalják össze.

Az ő sorskönyvi mátrixa már önmagában is érdekes, mivel ott az egyik szülő-figura maga az Erő. Egyébként ezen mindig jót szórakoztam, amikor szerepjátékot játszottam, vagy gyengébb könyveket olvastam: hogyan lehet Erő-érzékeny karaktereket hétköznapi, banális problémákkal ellátni? Annak, akinek egy spirituális energiamező súg gyermekkorától fogva, egy kicsit eltérő a kapcsolata a valósággal, nem? Mindenki ki van akadva azon, hogy az előzménytrilógiában a Jedik nem nősülhetnek - de most komolyan, ha kapcsolatod van az univerzumot összekötő dolgokkal, érdekelne még a párválasztás? Na mindegy.

Szóval Anakinnak eleve van egy szülője, aki azt súgja neki, hogy küldetése van, ami az egész világot meg fogja változtatni. Emellett ott van mellette az anyja, akinek az üzeneteiről szintén lehetne külön értekezést tartani. Egyrészt benne van egy engedély a szeretetre, kapcsolódásra, szabadságra. Másrészt, ez az engedély csak családon belül tud megvalósulni, hiszen Anakin rabszolgának születik, az anyja meg nem igazán lázadozik egy gyerekkel. Ebben talán rejlik egy gátló-parancs: ne állj ki magadért. Erre mondjuk elég jól cáfol a későbbi élete, amiben állandóan siránkozni látjuk, igaz, a Rendből ott sem lép ki, pedig a joga megvolna hozzá. A későbbi szülő-figurák, Qui-gon és Obi-wan már nem tudnak ennyit alakítani a sorskönyvön, mivel Anakin már rég túl van az ebből a szempontból vízválasztónak számító 6 éven, mire találkoznak (valószínűleg ez a Jedik szabályzatának az értelme).

Program és ellen-parancsok szempontjából szintúgy az anya, Shmi végezte el a legnagyobb munkát. Általában két ellen-parancs a legerősebb egy emberben, alighanem itt a Szerezz örömet (=segíts másokon) és a Dolgozz/próbálkozz keményen lehetett ez a kettő. Ezeket az ellen-parancsokat tökéletesen ki lehet élni a Jedi-létben így valóban ez a legjobb életstílus Anakinnak.

Egészen a krízisig, azaz a szerelem és háború kirobbanásáig. Az elmélet szerint általában kritikus pillanatban dolgozik a legaktívabban a sorskönyv, így mondhatjuk, hogy Anakin bukása sorskönyv-vezérelt volt. A bukásból következtethetünk rá, hogy igazából milyen üzenetek formálhatták ki a sorskönyvét. 

• Szent küldetésed van, fontosabb vagy, mint mások, ezért ki kell lépned a rabszolgaság, társadalom és Jedi Rend kicsinyes szabályai közül.
• Ha valaki meg akarja mondani, hol a helyed és mi a dolgod, az rabszolgaként kezel, ezért ki kell törnöd a rabszolgaságból.
• Áldozz fel mindent a szeretteidért (mint anyád tette)!
• Hódolj be az erősebbnek (Sidious) és légy a szolgája (mint anyád tette)! Ez az üzenet azért érdekes, mert ha Anakin rabszolga maradt volna, akkor adaptív is lenne.

Gondolom, sok van még. A másik elméletem az, hogy a bukásnál épp egy ellentétes sorskönyvet látunk, amit az emberek akkor szoktak kialakítani, amikor egy krízis hatására pont ellentétesen akarnak élni, mint eddig. Erre tipikus példa az életközépi válságot átélő férfi, aki elhagyja a feleségét egy fiatal lányért, hogy megmutassa, neki nem az a sorsa, ahogy eddig élt. Anakinnál ez a krízis az anyja halála és a háború, ami talán azt váltja ki belőle, hogy ellenálljon az anyai parancsoknak. A sorozat eddigi végén Luke és Leia létezése tereli vissza ezekhez a parancsokhoz, azaz az eredeti sorskönyvéhez.

Anakin sorskönyve nem ér véget akkor, amikor meghal. Elég jelentős hagyaték marad utána: egy kiirtott Jedi Rend, egy abuzált galaxis, és pálfordulások története. A későbbi történetek szerint Luke és Leia is nagyon sokat küzdenek azzal, hogy ki volt az apjuk. Luke egy időre ugyanúgy behódol a Császárnak, mint az apja, Leia pedig elég sokáig hanyagolja a Jedi képzést, mert nem akarja összekötni a sorsát ezzel a történettel.

Ahol igazán kifejlődik Anakin hagyatéka, az harmadik generáció: Jacen sok munkaórát öl abba, hogy megértse, mi volt a haszna, értelme annak, hogy Anakinból Vader lett? Minek vannak a világon egyáltalán Sith-ek, és miért van az Erőnek sötét oldala? Ezt a könyvet már nem olvastam, de dereng egy olyan értelmezés, hogy Jacen szerint a sötét oldallal, a kiszolgáltatottsággal szembeni harc az, ami összehozza és megerősíti az embereket. Ő feláldozza magát azzal, hogy egy újabb ellenséget dob a nép elé, olyat, mint amilyen Vader is volt.

Egy biztos: az összes sztoriban a fenyegetettség, kiszolgáltatottság az, ami miatt a sötét oldalt választják a szereplők. Az üzenet is egyértelmű, mivel vagy szép szóval hozzák őket vissza, és akkor önként mondanak le a hatalomról, vagy valaki úgyis végez velük, tehát a kiszolgáltatottságot csak csökkenti, de nem megszünteti a gonoszság.

A sorskönyvi értelmezés, és a filmbéli Kiválasztott-sztori azt a kérdést feszegetik, hogy mennyire van egyáltalán szabad akaratunk, és mennyire irányítják a cselekedetünket olyan szülői, genetikai vagy spirituális hatások, amelyeket nem mi választottunk magunknak?

Eddig az volt az üzenet, hogy senki sem születik gonosznak, mindenki volt áldozat egyszer, és az antiszociális viselkedés tulajdonképpen egy maladaptív válasz erre a fenyegetettségre. Némi empátiával meg lehet érteni és át lehet formálni ezt a választ, pozitív üzenetekkel meg lehet mutatni, hogy már nincs funkciója. Ezt csinálja Luke Vaderrel, meg még jó pár karakterrel a könyvekből.

A másik narratíva, hogy az empátia nem alapvető emberi jog, és ha szemétséget csinálsz, akkor tök mindegy, miért csináltad, menned kell. Éppenséggel ezt képviselik a sorozat legnagyobb Jedijei: Yoda, Windu és Obi-wan ki akarják nyírni a két Sith-et a III. részben, személyes ismertség ide vagy oda. Jaina pedig végez is a fivérével a könyvekben, amikor az nagyon makacskodik identitás-témában.

Szerintem itt tulajdonképpen a halálbüntetés kérdéséről értekeznek az alkotók.

Vajon az új trilógia melyik elvet fogja követni? Vagy kitalál egy új narratívát arra, hogyan kezeljük azokat, akik csak látni akarják lángokban a világot ?

Korkép

Miért érdekes mindez számomra? A trilógiák szerintem különböznek narratív stílusban: mindegyik stílus azé a korszaké, amelyben létrejött. Ebből a perspektívából a Csillagok háborúja teljes történetét lehet értelmezni a nyugati kultúra hosszmetszetének, az egyes trilógiákat pedig keresztmetszeteknek.

A klasszikus trilógia egy hősköltemény volt, ahol a szegény ember legkisebb fia igazi amerikaivá válik, szembeszáll a nácikkal, de még mielőtt ő is olyan véreskezű katonává válik, mint ők, a spiritualitás és a szeretet felé fordul. Ez egy klasszikus "Hős útja" sztori volt, aminek talán az volt az üzenete, hogy egy technokrata korban is működnek a régi értékek, az archetipikus fejlődés, illetve lehetséges kilépni az erőszak körforgásából. Gondolom, a vietnámi csalódás és a hidegháború kellős közepén erre az üzenetre nagy igény volt Amerikában, ezért is lett ekkora siker az a trilógia. Hasonló témák foglalkoztattak másokat is, ezért a világsikernek nem volt akadálya.

Az előzménytrilógia előtt jöttek ki azok a könyvek, amikor a Birodalom maradványaival csatároznak a régi hősök. Elég sok kusza, lapos történet van, enervált az egész, valahol el is hangzik, hogy "régen tudtuk, ki az ellenség, de most már nem tudom, mit miért csinálok, kivel harcolok". Az én értelmezésem szerint ez amolyan "vége a történelemnek" érzés lehetett, amikor a szerzők a Szovjetunió összeomlása után már nem számítottak háborúra, amiben új hősöket lehet avatni, azaz újra hihetünk a fejlődésben.

Az előzménytrilógia ebből az életérzésből alakul: inkább rúgjuk ki a politikusokat, akik csak húzzák az időt. Semmi sem jobb, nincs haladás, és nincs kivel azonosulni. Ez az egész demokrácia arra jó már csak, hogy valami időtöltést adjon az embereknek, hogy elfoglalják magukat a belső csatározásokkal, miközben vannak valódi fenyegetések. 

Persze, itt is van egy személyesebb vonal: az anti-hős útja. Nem azért anti-hős, mert eleve rossz, vagy mert nincsenek szuper képességei. Azért anti-hős, mert nincs meg benne a morális felsőbbrendűség. Ő nagyon is esendő, ugyanúgy van sorskönyve, mint nekünk, és ugyanúgy elbukhat, mint mi. Az omnipotencia és perfekcionizmus őt is tönkreteszi, mint ahogy minket a kognitív elméletek szerint, őt is felemészti egy kodependens kapcsolat, ő sem képes a Szülő figurával őszinte lenni (pozitív irányító szülő), így lehetetlen megmenteni, sőt, olyan Szülőt választ, aki megengedi neki, hogy olyan legyen, amilyen csak lenni akar, és nem szab neki korlátokat (negatív szülő). Ez a srác a drogos osztálytársunk.

Szerintem ezt a sztorit nem lehetett volna eladni a nyolcvanas években. Először végig kellett néznünk Kurt Cobain - és társai - sorsát, hogy legalább megpróbáljunk azonosulni a főszereplővel. Ez a történet szerintem annak a jele, hogy megváltozott a világkép az első trilógia óta, más már a narratív stílus.

És itt jön az új trilógia kérdése: az eddigiek szerintem árulkodnak a korról, amiben létrejöttek. Bemutatják a fő témákat, problémákat. Vajon az új trilógia mit fog elárulni erről a korról?

Tekintve, hogy eltöröltek miatta pár értéket, remélem nem azt, hogy SW logóval bármit el lehet nekünk adni, akár van rá szellemi szükséglet, akár nincs.