A kijózanító pofon

Elhatároztam, hogy hetente írni fogok egy bejegyzést. A legutóbbit meglepően sokan töltötték le, ha csak a felük végig is olvasta, akkor már van értelme ide firkálgatni. Most mégis egy rövidebbel próbálkozom, mivel nagyon fejemre nőttek a tennivalók - hogy úgy mondjam, több szempontból is érintett vagyok a Valentin napban, meg munka, meg burgonyavész... Nem mentegetőzöm, inkább leírok egy friss élményt!

Versagen

forrás: istenbizony.hu

A kudarc jelentőségén töprengtem a héten, egy számomra bosszantó élmény után.

A munkahelyemen különféle csoportokat vezetünk. Tudni kell ezekről a csoportokról, hogy amolyan fából vaskarika logikával kötelezően választhatóak, révén ezek a gyerekek pont azért járnak ebbe a suliba, hogy ilyen csoporton részt vehessenek. Csak épp ezt nem ők döntötték el, hanem egy bizottság, és bármilyen probléma van hirtelen a többi csoporttaggal, a témával, a feladattal, az önkéntesség hiánya mindig remek kibúvó lehet, és kb. kezdhetjük elölről a dolgokat. Általában, ha nem tetszik valami, akkor passzivitással, "zizegéssel", vagy valamilyen konstruktív javaslattal reagálnak, esetleg megy a morgás, de egy bizonyos pont után nem szokott elhangzani a "hülyeség ez az egész, nincs kedvem, nem fogok lejönni, nem is kellene nekem idejárni, mér' nem más jár ide, ők az őrültek, nem én, akkor most magyarázza meg nekem, hogy mire jó ez..." ellentámadás, hacsak nem sikerül valamilyen érzékeny pontot megtapogatni. Gyakori, hogy a játék, téma, amivel foglalkozunk, belepiszkál azokba a problémákba, ami miatt hozzánk kell járniuk. Pont ezért alkalmazzuk ezeket a játékokat (ezek egyébként tök egyszerű, igazából vicces, izgalmas vagy tanulságos feladatok, legalábbis általában senki sem lesz tőlük ideges). Még amikor a Rorschach-teszttel ismerkedtünk az egyetemen, külön le kellett jelölni, amikor a vizsgálati személy elkezdi a feladatot szidni, mivel ilyenkor gyanítható, hogy az inger által - elvileg - provokált pszichés témákkal valami problémája van, és ő inkább hárítaná (ezt nevezik Versagennek /auf Deutsche/, azaz elakadásnak).

Ez történt most is.
Ez a csoport egész jól ment az elmúlt félévben. Szívesen dolgoztam velük, úgy láttam, haladunk, és viszonylag sok energiát is fektettem bele, hogy további lépéseket tegyünk a korábban meghatározott cél felé.

Őszintén szólva kudarcként éltem meg a váratlan zendülést, csalódott voltam, mert azt hittem, hogy jól mennek a dolgok. Nagy nehezen sikerült csak úgy értelmezni a helyzetet, hogy végül is semmi gond, a szokásos Versagen került elő, csak nem a szokásos formában.

Önszupervízió

Töprengtem, töprengtem, hogy vajon az elmúlt alkalmak feladataiból melyik volt az, ami ennyire frusztrálta az ellenálló személyeket? Konkrétan melyik aspektus melyik problémát találta el? Lehetett volna előre látni, hogy ide jutunk?

Eszembe jutott egy korábbi olvasmányom, ami az ún. szomatikus markerekről szólt. Ezek olyan kis érzelmek, amik segítik a döntéseinket, és jelzik, hogy az eddigi tapasztalataink alapján az adott döntés jó vagy rossz irányba vezet-e. Az probléma, hogy ezeket az érzéseket nem nagyon lehet megkülönböztetni mondjuk a hangulatunktól, ergo ha jó a kedvem, akkor automatikusan azt hiszem, hogy sínen vannak a dolgok, jó irányba haladok, nem szükséges tovább elmélkednem a döntésemen; ha viszont rossz hangulatban vagyok, akkor sokkal szkeptikusabb, pesszimistább vagyok a döntéshelyzetben, tehát alaposabban elemzem a szituációt is. Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy a reklámok, meg a vidáman zenélő hipermarketek hogyan használják ki ezt a dolgot... Aki erről többet szeretne tudni, annak ajánlom Mérő László Az érzelmek logikája c. könyvét, abban bővebben, de érthetően le van írva ez az elmélet.

Hogy jutott eszembe az elmélet? Hát úgy, hogy én jól éreztem magam ebben a csoportban, nevettem a vicceiken, és úgy általában oldottabb hangulatban voltam, mint más csoportoknál. Elképzelhető, hogy a jó hangulat miatt a szomatikus markerek átvertek, ezért nem gondoltam át elég jól a tapasztalatokat, és néhány lényeges tényezőt figyelmen kívül hagytam.

forrás: bumblekee.com

Tanulság:

• "Csak légy nyugodt, békés, szemlélődj!" (Yoda)
• "Soha ne nyomd fullban a kretént!" (Kirk Lazarus)

Persze, van más magyarázat erre az egész gondolatmenetre. Lehet, hogy a csalódottságot próbálom csak tompítani azzal, hogy mindenféle elméleti keretbe rakom. Van ugyanis egy olyan hárító-mechanizmus, hogy intellektualizáció...