2020. június 29., hétfő

This is the way

Ebben a bejegyzésben egy épp kiépülőben lévő projektem egyik szeletéről mesélek. A projekt egy önismereti edzés, amivel az edzőtáborban fogunk majd kísérletezni. Pszichológiai oldalról leginkább fejlődés-elméletekből merítettem, ezek egyik eszköze a Savickas-féle narratív interjú. Sikerült átformálni a karrierstílus kérdéskörét a vívói karrierre, és bár a gyakorlati alkalmazás még előttünk áll, a koncepciót szívesen bemutatom!

Prequel


Tulajdonképpen már azelőtt érdekelt a vívás és a személyiség összefonódása, hogy kardot fogtam volna, csak akkor még a szerepjáték kapcsán. Aztán ahogy komolyabban vettem a vívást, rá is zúdítottam a közösségre teóriáim termékeit: csináltam itt műhelymunkát, végeztem motivációs kutatásokat, hogy miért járnak ide az emberek vívni (ezek a Kardlap című egyesületi újságban jelentek meg, vegyük például ezt...), sok előadást tartottam, cikkeket írtam (itt, a blogon a "kard és lélek" tag alatt vannak), és oktatóként egyre markánsabb szerepet adtam a lelki fejlődés témáinak a rám bízott edzéseken (két edzőtáborról írtam is, a Ki önmagát is legyőzi és az Esse quam videri c. bejegyzésekben).

Amikor végeztem az egyesületben betöltött szervezeti jellegű szerepekkel, elhatároztam, hogy olyan edzéseket, kurzusokat fogok kidolgozni, amelyekben explicit cél a vívók pszichológiai, önismereti művelése.

Apokalipszis


A legnagyobb vállalkozás ezek közül az Apokalipszis nevet kapta. Ennek alapvetően három oka van: maga a kifejezés kinyilatkoztatást jelent, az edzésnek meg egyik fő funkciója, hogy a vívó identitásának harcművészethez kötődő oldalának adjon teret.
A második ok arra a megfigyelésemre alapoz, hogy a vívásban nagyon sok lehetőség van az ún. identitás-protézisek begyűjtésére. Ezek olyan jelképes tárgyak, szokások, stb., amelyek a hozzájuk kötődő jelentéssel kipótolják az én egyes gyenge pontjait (ilyen lehet valakinek, ha pl. egyenruhát ölt, nyakkendőt köt, vagy karddal pózol). Az apokalipszis kifejezés állítólag még az ókori kard vs. pajzs küzdelmek egyik technikájának felel meg: a romphaia nevű kardon lévő fogat beakasztva megrántották a pajzsot, feltárva, ami mögötte van. Érted. Minimális képzelőerővel megvan ennek a pszichológiai értelmezése: az edzés elrántja a perszónád, hárító mechanizmusaid, identitás-protéziseid, és lehetőséget ad hogy megismerd és megismertesd az igazi önmagad vívóként. 
A harmadik ok a szó hétköznapi "minden egész eltörött" értelmezésére utal: a jól felépített perszóna megbontásának az eszköze a szokottnál erősebb(nek ígérkező) fizikai terhelés lesz.

Ha valakinek ismerős ez a koncepció, nem véletlen: a terv saját élményhez köthető részéről a Krédó c. bejegyzésben írtam.
Nem tudom hogy ott átjött-e, de anno azt akartam írni, hogy belső hisztizésemen való átlendülés jutalma némi tanulság volt. Így a lebontás mellett igen nagy jelentősége van az építkezésnek: amikor egy mondatban foglalom össze, miről szól ez a kísérlet, azt írom, hogy "feltárjuk és mozgósítjuk a vívók lelki erőforrásait, amikre támaszkodhatnak majd az önfejlesztés rögös útjain".

Ennek megvalósításához számos elméletet hoztam a projektbe: a fő narratív keret a változásoknál már említett "Hős útja" (Elmúlt a legénykor c. bejegyzés), a tapasztalati tanulás modellje, tranzakcianalitikus értelmezések, stb.

Ezek közül volt, ami maradt, volt, ami ment. Végül találtam egy eszközt, ami szépen integrálja a felmerült szempontokat, ez pedig Savickas pályafejlődéshez készített karrierstílus-interjúja.

Way of the warrior


A Savickas-interjú az átmeneti helyzetekben hivatott segíteni az egyén aktuális pályafejlődési döntéseit. Azt a történetet építi fel, hogy hogyan váltál azzá, aki vagy, milyen fontos dolgokat tanultál meg és döntöttél el, és a válasz már valahol benned van, hogy a következő kihívást hogyan tudod megoldani.

Három fő szempontból tükrözi az ént:
  • az egyén, mint karakter, aki szociális szerepeket játszik
  • az egyén, aki aktív, célokat tűz ki és ér el
  • az egyén, aki történetmesélő is egyben; ő narrálja, hogy mi miért történik útja során
Ezek a kérdések inkább meta-szinten kötődnek a konkrét pályaválasztáshoz, révén Savickas szerint a munka igazából eszköz arra, hogy valakivé válj, nem pedig cél a valakivé válás során.
Így bármilyen történethez jó az interjú: ahhoz a sztorihoz is, hogyan haladtál előre egy vívóiskolában.

Dióhéjban, az alábbi kérdésekkel foglalkozik Savickas:
  1. Gyerekkori példaképek
  2. Újságok, műsorok, amiket nézel
  3. Kedvenc történet
  4. Kedvenc mottód
  5. Gyerekkori emlékek
Nem mindig szoktak ezekre rákérdezni, de amikor teljes a kép, egész érdekes kis portré jön ki a végére!
A gyerekkori emlékek és példaképek összeolvasásával megismered az alany azon törekvéseit, hogy milyen tulajdonságokkal próbált meg úrrá lenni egyes helyzeteken. Szűkkörű megfigyeléseim szerint ezek az azonosulások aktuálisak maradnak felnőttkorban is, úgyhogy lehet belőlük erőt meríteni! Ezt a részt egyébként kiegészítettük azzal, hogy a vívók között találtak-e példaképet maguknak a résztvevők, és úgy tűnik, hogy a kvázi felnőttkori választások és a gyerekkoriak egészen jól harmonizálnak egymással.
A gyakran olvasott/nézett tartalmak eredetileg a pályaérdeklődésre vonatkoznának, amit a víváson belül egy kicsit nehéz értelmezni, úgyhogy ezzel a kérdéssel sok munkánk volt. Végül a különböző netes anyagok, saját dolgozatok és álom-edzés összeállítása után arra jutottunk, hogy a víváson belül is lehetne érdeklődési típusokat definiálni, ha valakinek nem lenne jobb dolga, minthogy ezt kutassal. Ennél a résznél azt tudjuk meg az egyénről, hogy milyen keretek között, milyen társaságban, milyen problémákat, milyen módszerekkel szeret megoldani.
Azt, hogy ezt hogyan tehetné meg, a kedvenc sztorikból találhatja ki. Savickas szerint azért merülnek fel ezek a történetek ebben a kontextusban, mert ott rejlik bennük valamilyen sikerstratégia. A mottó hasonló célokat szolgál, lényegében az adja meg a kezdőlökést.

Nem kevés munkával, de végül elkészült a saját metódusunk, amit junior agyturkász társammal le is teszteltünk egymáson. A felvételek maguk olyan 1-1,5 órásak, egy kis demót összevágtunk a többi résztvevő kedvéért.


Mint sejthetitek, ez félig belsős anyag, ha egyszer valami komolyat akarunk gyártani ebből, nem ezt a projektcímet és stílust fogjuk alkalmazni :D

Savickas-interjú még


A világért sem akarnám, hogy kimaradjatok egy ilyen jó kis eszköz kipróbálásából, mint a Savickas-interjú! Egyrészt, nekünk eddig egész ígéretesen működik, másrészt jól követhető, valós önismereti témákat feszegető interjú, ami megoldásfókuszú, úgyhogy nem kell szembenézzetek a sötét oldalatokkal. 
Belinkelem a forrást, amit tudtok használni, ennek a végén van egy munkafüzet is a szóló-menetekhez!


Jó önmegismerést!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése