True colors

Ebben a saját élményt feldolgozó bejegyzésben arról a gondolatról van szó, hogy az életvezetési változásokra vonatkozó szerződéseink céljai és a teljesítését is meghatározza az identitás-stílusunk. Egy cél eléréséhez napi szinten több apró döntést kell meghozni, amelyek - úgy tűnik - azon állnak, hogyan gondolkodunk magunkról általánosságban.

Egy rövidke kiegészítést csatolnék a sokat emlegetett Szerződés-modellhez, saját példával illusztrálva a kérdést. Ez a példa november végén magammal kötött szerződésem: oké, hogy decemberben kevésbé leszek mértéktartó az evés-ivás terén, cserébe januárban meg kifejezetten az leszek: diétás kaja, no alkohol, no csoki.

Itt még csak arra volt szerződésem, hogy mit nem fogok csinálni, hozzátéve, hogy pszichológusként nagyon is tudom, hogy az önmegtartóztatás nagyon is a valamit csinálás kategóriája.

De azért valami eredményességi kérdést mégsem árt behozni a szerződésbe: mondjuk ha leadnám a decemberben felszedett kilókat, az jó lenne. 

Ezen a ponton már a homo habilis szintjét is elértem, mert rájöttem, hogy valami eszközhasználat segítené igazán a törekvéseimet. Nem tudom ugyanis, hogy kell leadni kilókat. Nem enni meg nem inni tudok önállóan is, de állítólag ez ennél komplexebb dolog.

Úgyhogy rendeltem diétás kajákat.

A diétás kajákhoz van egy könyv is, ami elmagyarázza, hogy kell ezt az egész étrend-dolgot csinálni, mit csinálj azokkal a dolgokkal, amelyek a szokásaid közé tartoznak, de a szolgáltatás nem tér ki rájuk? Például tehetsz cukrot a kávédba? Az ilyen kalóriáknak van valamekkora határértéke.

Csakhogy nekem nem volt időm elolvasni ezt a könyvet.

Ott tartunk tehát, hogy megvan a cél, megvan az eszköz, megvannak a sikeresség eldöntéséhez szükséges mérési adatok.

Ideje hát betartani a szerződést.

Gyakran emlegetem az egyik coaching-képzésről származó jegyzetem bölcsességét: nem minden változást kell végiglelkizni. A változás lényegében annyit tesz, hogy az ember összehangolja a céljait, lehetőségeit és viselkedését.

Itt a viselkedésen volt a sor.

A viselkedés célokhoz hangolása a napi gyakorlatban ezernyi apró döntést jelent. Még tele van az iroda karácsonyi csokikkal, lejár a söreim szavatossági ideje, a haverok esznek körülöttem, megvigasztalna egy kis édesség, stb.

Hogyan kezelhetem ezeket a döntési helyzeteket?

Ezen a ponton jutottam el arra a pszichológiai felismeréshez, amit szeretnék megosztani.

Ahogy ott álltam az irodában, farkasszemet nézve egy Pocket coffeeval, ráébredtem, hogy ez a pillanat már nem csak a diétámról szól - arról is, hogy milyen ember vagyok én?

Ez nem csak abban az értelemben kérdés, hogy betartom-e a szerződésem. Abban az értelemben is, hogy milyen módon tartom be?

Ezt az apró önismereti revelációt az identitás-stílus elméletén keresztül tudnám bemutatni.

Az identitás-téma a "milyen ember vagyok én" kérdésen keresztül gyűrűzik be ide (bár a klasszikus identitáshoz kapcsolódó a kérdés a "ki vagyok én" szokott lenni). Esetleg megjelenhet ez a téma abban, hogyan állok diétához? Azt a kognitív beállítódást, ami szerint az ember gyűjti, szűri, osztályozza a kérdéshez kapcsolódó információkat, identitás-stílusnak nevezte egy Berzonsky nevű kutató (és mtsai).

Ebből háromféle van: elkerülő, normatív és informatív.

Az elkerülő most nem releváns, révén ha kerülném a témához kapcsolódó információkat, a Pocket coffee aligha provokált volna színvallást a részemről.

A normatív stílus azt jelenti, hogy az adott kérdést a számomra referenciapontot jelentő közösség normái mentén válaszolom meg.

Ilyen norma lehet, hogy az "alkoholmentes sör egy lépés a guminő felé", vagy hogy "a diéta szenvedést és nemet mondást jelent". Az identitásomat az határozza majd meg, hogy a döntésem harmóniában van-e normákkal.

Az informatív stílus alatt azt értjük, hogy az egyén információkat gyűjt, és saját szempontok alapján mérlegeli őket. Esetünkben ugye van cél, vannak mérhető változók, a Pocket coffee kalóriatartalma megismerhető, a könyvben pedig benne van, hogy milyen hibaszázalékkal kell diétáznom. Itt az analógia egy kicsit sántít, révén itt kisebb horderejű információkon végzünk műveleteket, mint amelyekre az önazonosságunk alapozzuk - de talán nem túlzás állítani, hogy aki a személyes ügyeiben informatív döntést hoz, az a hétköznapokban is ezt a megközelítést alkalmazza. 

Tehát ha informatív stílusom van, akkor információt gyűjtök és mérlegelek.

Ha normatív stílusom van, akkor előírásokat és/vagy hiedelmeket követek.

Egyébként én az utóbbit futtattam le: nem ettem csokit, mert diéta alatt nem eszünk csokit, és kész. Van következménye a decemberi hedonistább életmódnak; megvetettem az ágyam, hát bele kell feküdjek; férfiasan vállalnom kell a felelősséget, meg minden, amit az ilyen helyzetekben szoktak volt mondani a számomra referenciakeretként szolgáló csoportokban.

Lényegében ez is jó volt, mert teljesítettem a szerződésem, és tartottam a diétát.

Abból a szempontból fejleszthető a gondolatmenet, hogy a szerződésem célja nem az önszabályzó-készségem fejlesztése, hanem kilók leadása. Annak nem kötelező ilyen aszketikusnak lenni. Illetve lehet, hogy igen, de ugye ezt a könyvből tudnám meg.

Az informatív stílus azért lenne jó itt, mert mérhető célokat tűztem ki, tehát hatékonyabb mentalitás lenne mérhető dolgok alapján hozni az apróbb döntéseket is.

Ettől függetlenül annyira nem estem kétsége: nem csak arról tanultam, hogy az embernek milyen identitás-stílusa lehet, hanem arról is, hogy a döntéskapacitása véges.

Pont azért alakítunk ki szokásokat, pont azért alakítunk ki viselkedési sztereotípiákat, mert a napi működést képtelenség lenne hatékonyan szervezni, ha minden elágaznál megállnánk elemezni a helyzetet.

Meglehet, hogy az agyam jobban járt azzal, hogy egy viselkedési sztereotípia mentén intézte a Pocket Coffee sorsát, mintsem hogy nekiállt volna felkutatni a netet a megfelelő információkért. Nem csak önismeret meg identitás van a világon, hanem pl. munkaidő is... :)

És, csak hogy kerek legyen a történet: így negyedik hét végére én már nem vagyok annyira kerek. A mérleg szerint leadtam a decemberben felszedett súlyt.

A rossz hír, hogy így igen komoly kihívás lesz kifogást találni a folytatással szemben...

Szeretnél még kapcsolódó cikkeket olvasni?

• Tedd félre a kószát: a legutóbbi bejegyzés a családi szerepünk átalakításáról szól, de igazából bármilyen szerződés megértését, összeállítását segítheti.
• A nap, amely sosem jön el: régi bejegyzés, szintén az identitás-stílusok témájában, csak akkor az ezotériát ekéztem kicsit. 
• Büszkeség és balítélet: a párválasztási döntésekről szól, szintén norma vs. informatív megközelítésben. Ebben bővebben ki van fejtve az identitásfejlődés, illetve a végén összekötöm a témát az én-állapotokkal is.
• Kelletlen: a célkitűzések és motiváció kapcsolata, behozva a "kell" szó kognitív torzító hatását is.
• Különbségi küszöb: ez az apró változásokról szól, amelyek nem elég drámaiak ahhoz, hogy meg tudd mondani, pontosan mikor történtek meg. Azt követi le, hogyan alakulnak át szokások.