Kaszálás

Amióta a korona-vírus elkezdte intenzívebben ostromolni az országot, több bejegyzés is eszembe jutott, de eddig nem sikerült megírni őket. Talán egy rövidebb gondolatmenettel eljutok a közzétételig: ez a téma arra korlátozódik, ahogy a munkahelyeken próbálják kezelni a helyzeteket. Szigorúan szubjektív, ismerősöktől hallott sztorik alapján ragadok billentyűzetet, de talán ez is elég alátámasztani a gondolatot: ha sikerül is megelőzni, hogy a vírus megtizedelje az idősebb generációt, a módszereiket és hatalmi pozíciójukat jó eséllyel alaposan ki fogja csipkézni.

"És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön."

Jelenések könyve

Először elkezdtük a fertőzött területekről érkezőket szűrni. Aztán leállítottuk a tömegrendezvényeket, mert a vírus már itt van. Aztán jött az önkéntes karantén. Aztán a távoktatás. Aztán a távoktatás kiterjesztése a közoktatásra. Aztán a munkavégzés otthonról. Felmerül az internetes tanácsadás.

Tömören ez foglalja össze az elmúlt hetekből származó élményeimet.

Lényegében szűk két hét alatt radikális változásokat kellett bevezetni a munkavégzés terén. Szerencsére elég sok példát látok rá, hogy meg lehet ezt oldani.
Ám amikor ezt a bejegyzést kitaláltam, épp a kevésbé hatékony reakciókról szóló történetek jártak a fejemben. Oké, hogy kiadták mindenkinek, hogy távolról dolgozzon, de van, aki még nem is hallott erről... Végül azzal a gondolattal fejeztem be a gondolatmenetet, hogy sokak karrierjének vet még ez a járvány keserű véget, ha az életének remélhetőleg nem is.
Ezeket a sztorikat karakterekbe sűrítettem, a karakterekhez meg kutyás képeket válogattam egy netes albumból...😀
A mondanivaló komolyabb részének megértéséhez azért érdemes rápillantani erre az ábrára:

Boomer doomer

Fun fact: eredetileg a korona-vírusnak ez a "boomer doomer" neve ihletett meg, de nem akartam címnek használni, a félreértések elkerülése végett.

Ez a troll megnevezés arra utal, hogy a baby boom generáció, amit mifelénk inkább Ratkó-generációként illik ismerni, a leginkább veszélyeztetett a vírus szempontjából. Bízom benne, hogy ez azért nem fog realizálódni, de asszem kár volna tagadnom, hogy a generációval mondhatni ambivalens kapcsolatom van, egyszer írtam is a Brexit miatt erről (Behódolás c. bejegyzés). Az akkori megélésem nem változott: jelenleg ez a generáció a főnök az ember számos életterében. Elsősorban a közszolgáltatásokra gondolok: a tanárok többsége amúgy is szép kort ért már meg, és a tapasztalataikra alapozva alighanem ez a generáció adja az igazgatókat. Meg a főorvosokat. Meg a patinás állami intézmények vezetőit, ahol nem üzleti, hanem fenntartói döntéseket kell hozni.

Még régen említettem (Ember küzdj és bízva bízzál c. bejegyzés) egy longitudinális kutatást, ami alapján ez a generáció a szocialista gazdaság körülményei között konstruálta meg a munkával, karrierrel kapcsolatos értékeit, eljárásait. Nekik azt tanította a társadalom és az élet, hogy fiatalkorodban elsajátítasz egy szakmát, azt műveled nyugdíjig, amit jó eséllyel vezető pozícióban is elérhetsz, mivel a szakértelmed tekintélyt ad. Egy vezetőnek pedig elsősorban arra volna szüksége.

Na, ezeknek az arcoknak kell megoldani távoktatást és a home office-t egy hét alatt.

Természetesen nem lehetetlen, hogy az ember a karrierje hanyatló szakaszában is nekiveselkedik egy nagy kihívásnak, és adaptálódik.
Ám a legtöbb történet, amiket hallottam, a mellékelt képen látható karaktert, Ricket juttatják eszembe (bár ő itt 58 éves, nem igazi boomer). Ezeket a "Rick"-féle beszélgetéseket az alábbi módon képzeltem el:

"Itt a vírus, erre gombfocit akarnak."

"Nem home office-t?"

"Lehet, de annak semmi értelme...!"

Ez természetesen csak vicc, ám mint minden viccben, ebben is van egy kis igazság. Nem biztos, hogy sikerül Rickéknek megtenni a szükséges lépéseket, ha az előző század munkamorálja és feltételei szerint gondolkodnak, esetleg (a terv- és nem a piacgazdaság körülményei közt felcseperedvén) figyelmen kívül hagynak olyan piaci helyzeteket, hogy olykor egy Soproniért is fél órát kell sorban állni (Kiválasztás c. bejegyzés).

Hasonlóképpen, nem biztos, hogy hatékonyan megy majd a tanítás, ha csak annyit fognak a változásból, hogy "ugyanúgy kell viselkedni, mint eddig, csak most nem járunk be". Már ha működtetni tudják majd a technikát...

Hogyan kaszálja le őket a korona-vírus által felállított kihívás?

Nos, ők lassan kirakják már a pontot a karrierjük végére. Körülbelül az eriksoni nyolc normatív krízis (Erikson szerint ezek kellenek az élethosszig tartó személyiségfejlődéshez) utolsó darabjánál vannak, ami az integritás vs. kétségbeesés felé vezethet.

Ha sikerül jól kezelni a mostani helyzetet, az egy elég menő lezárás, megadja a "bölcs öreg" címet, aki mindig jó példa lesz.

Ha kudarcot vallanak, akkor nem lesz idő helyrehozni. Azzal az érzéssel mennek a nyugdíjba, hogy nézeteik, módszereik, értékeik nem állták ki az idő próbáját, hogy nem tudtak alkalmazkodni, amikor kellett volna. Én személy szerint eléggé kétségbe lennék esve egy ilyen helyzetben...

Xtinction

Az X generációról hallott történetet hősét ez a Broderick nevű kutya fogja eljátszani. A mostanában elérhető sztorik mellett árnyalja a karaktert egy interjú is: hallgatom egyik vezető politikusunk saját eredetmítoszát, miszerint "mi voltunk azok fiúk, akik felhajtották az inggallérjukat, és nekimentek a kommunistáknak". Nézem az arcát, és úgy tűnik, hogy ő tényleg elhiszi, amit mond.

De hát miért ne hinné? A mindenkori vezető réteg X generációs rétege van most abban a vezetői pozícióban, amikor nem csak fenntartani kell a rendszert, hanem nagy üzleteket kell kötni, külföldiekkel is, új termékekkel, új szabályokkal, új céges kultúrákkal... Elhozták nekünk Európát, a Nyugatot, a modernt!

Gondolom, sokaknál ebben nem kevés igazság van. És sokaknál, akiket most Broderick kutyával személyesítek meg, van ebben egy kis csalás is. Nekik talán nem 100% felel meg az eredetmítoszuk a valójában történteknek, ez pedig kiszolgáltatja őket a karrier-kaszásnak.

De mi a csalás?

Ha Broderick mondja meg, hogy mi Európa, mi a Nyugat, mi a modern, ő definiálja ezeknek a fogalmaknak a határait, akkor elég kényelmes keretek között mozoghat. Ha már semmi kedve nincs adaptálódni, akkor azt mondja, hogy ez egy ilyen magyarosan európai, nyugati, modern megoldás. 

Vagy éppen hogy semmi magyaros nem lesz benne, semmi, ami kapcsolódna az itteni viszonyokhoz, és a formát és funkciót összekeverve szolgaian másol.

Ki köthetne bele ebbe, amikor ő mondja meg, hogy miként működnek ezek a dolgok?

Példával kipárnázandó a sztereotípiát: olvasok egy coaching-blogot, ami ha jól értem, X-generációs vezetőknek szól arról, hogyan kell az Y-generációt vezetni (bár meglehet, hogy igazából már a célközönség is Y, nem mernék esküdni). Ebben a blogban meglehetősen sok alkalommal szembesítik a vezetőket azzal, hogy nem azért hagyják ott őket a tehetségesebb alkalmazottaik, mert nem teremtettek nagyon cool körülményeket a munkahelyen, nagyon cool béren kívüli juttatásokkal. Nagyon is teremtettek: van pihenőszoba, csocsó-asztal, uszoda, meg minden. Ám ezek a speciális dolgok inkább arról szólnak, hogy milyen cool és haladó a főnök, valódi igényekkel nem találkoznak. Ahogy írta az egyik szerző: "ez olyan, mint amikor nem főzöl a vacsorát a gyereknek, de veszel neki fagyit".

Ez utóbbi rávilágít, hol lesz itt kaszálás: lesznek páran, akik úgy gondolják, hogy kisujjukban van az egész, úgyhogy komolyabb átgondolás nélkül "alkalmazkodnak" a járványügyi intézkedésekhez, sőt, meg is előzik őket valami haladó és emberbarát intézkedéssel, amiért persze később a valóság majd benyújtja a számlát (mondjuk durva profitkiesés formájában).

Ha jól látom, ő csapos, de
ő is olyan büszke a sörére,
mint a plakettemen vigyorgó
fickó

Ahogy Ábel kérdené: de miért?

Hangsúlyozottan szubjektív elméletem van csak. Egy utazásom során zsákmányoltam egy retró sörreklámot, amiről egy nagyon elégedett fickó tekint le ránk. Látszik, hogy ő már befutott, és a kezében tartott nedű a szimbóluma annak, hogy ő sikeresen abszolválta az éppen aktuális eriksoni krízist. Ebben a generativitás vs. stagnálás a tét. Igazából a teljes felnőttkor e két lehetőség között ingázik Erikson szerint, így talán érdemes hozzátenni, hogy az X generáció számára az aktuális évtized már a kiteljesedés momentuma lenne.

Amikor főnök rád zúdítja a legújabb sikerkönyvben olvasott megoldásait, és azt vizionálja, hogy ez a vállalat "modern és cool módon lereagálja a járványügyi helyzetet", az is lehet ilyen sikerszimbólum.

Hasonló szimbólum lehet az sok menő távoktatási módszer, amit az elmúlt években sikerült elsajátítani - és kizárólag tanulásra motivált emberekkel kipróbálni.

Van az úgy, hogy Broderick kutya valóságbeli megfelelőinek a generativitás, "alkottam valami előremutatót" érzése fontosabb, mint konkrétan megoldani egy problémát (erre mondják az analitikusok, hogy identitás-protézis). 

Ilyenkor jön a járványügyi intézkedés, és kaszál...

Y so serious?

Itt az ideje, hogy a saját generációmat is oltogassam egy kicsit!

Különösebben nagy para nem kellene legyen a kaszálás miatt: elvileg Rick kutya és Broderick kutya is elég magas vezetői pozícióban van ahhoz, hogy delegálja az járványügyi intézkedésekhez való tényleges alkalmazkodást az Y-generációs Curtis kutyának, akinek legalább egy focicsapatnyi haverja van, aki ténylegesen volt már home office-ban, együtt nőtt fel az internettel, az egyetemen is messzire kerülte már a könyvtárat, mert minden cikket a netről töltött le, a szakdolgozati konzultációkat is videókonferencián intézte.

Ha Curtis kutya ezeket a tapasztalatokat abban a szellemben szerezte, hogy "hogyan lehet megoldani egyszerűen a feladatokat a technika segítségével", akkor a társadalom megnyugodhat. Ám ha abban a szellemben kísérletezgetett a modern élet lehetőségeivel, hogy "jól megmutatom a Ratkó- és X-generációnak, hogy mennyire elmaradottak, és mennyivel jobban lehetne csinálni ezt az egészet", akkor Curtis kutya valójában nem a rendszer leghasznosabb tagja lesz, hanem az a szereplő, akit legjobban az angol "pain in the ass" szófordulat jellemez. Noha Curtis kutya továbbra is ismeri azokat az eszközöket és forgatókönyveket, amelyekkel át lehet állni egy járvány-kompatibilis működésre, jobban leköti majd a törtetés vagy a lázadás. Az ellenállása több arcot is ölthet, ezeket a Krédó c. bejegyzésben Star Wars-karakterekkel illusztráltam. Lehet Leia "alanyi jogon jár" hercegnő: követeli, hogy vonják be a döntésekbe, hiszen fiatal, nyilván jobban ért ehhez, és különben is, rá is hatással van ez az egész. Lehet Anakin "vegyétek már észre az eredményeimet" Skywalker is, ha a fiatalságánál konkrétabb érveket is tudna maga mellett felvonultatni, még ha ezek az érvek nem is a feltett kérdésekre adott válaszok. És lehet Poe "született vezető vagyok" Dameron is, aki tényleg jó vezető lenne, de a saját feladatai helyett inkább arra irányítja a figyelmét, hogy Rick kutya és Broderick kutya elég hatékonyan vezetik-e a céget?

Ha Curtis kutya tanárként működik, akkor a távoktatás egy remek lehetőség lesz neki, hogy leváljon minden ellenőrzésről, és olyan pedagógiával dolgozzon, amilyennel csak akar (mint pár évtizede történt a reform pedagógia nevében).

Itt van egy kis csalás részemről is.

A Krédóban leírt ellenállási formák mind a Lázadó Gyermeki én-állapoton alapulnak. Miért gondolom kb. 30 éves emberekről, hogy ezt az én-állapotot triggerelik bennük a járványügyi intézkedések?

Egyrészt, a generáció többnyire a táplálkozási lánc kevésbé megnyugtató szintjein van még, a  vírus amúgy is kiszolgáltatottságot hoz magával, és ez így egyszerre esélyes, hogy a Gyermekit aktiválja.

Na jó, de Rick és Broderick is nyomás alatt van, náluk mégis a Szülői én-állapotot sugalltam, sőt, ott inkább az eriksoni szakaszokkal próbálkoztam. Miért csalok?

Őszintén szólva nem tudnám pontosan megmagyarázni. A fele megérzés, a másik fele elmélet.

Az Y-generáció Erikson szerint már ugyanazzal a krízissel küzd, mint az X-es Broderick kutya, csak még belépő-szinten. A hatékony alkalmazkodás egy csodálatos ziccer nekik, hogy formálják a saját generativitás-érzésüket. Végülis írtam is, hogy ha Curtis kutya Felnőttben van, akkor jól sülnek el a dolgok.

Ám Erikson elméletéről azt kell tudni, hogy kb. annyi idős, mint Rick kutya, azaz akkori viszonyokat írja le. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert Erikson pszichoszociális fejlődésről beszél, tehát egyrészt van egy természetes fejlődési igény az egyén részéről, másrészt ez kölcsönhatásban van a korszellemmel, lehetőségekkel, amikben él (Rick kutyának ez a tervgazdálkodás, Brodericknek meg az enyhülés és rendszerváltás). Vannak kutatások, amelyek szerint az eriksoni krízisek eltolódnak az egyén életében; ha tippelnem kéne, a társadalmi változások miatt. Ezekre alapozva lehetséges, hogy  az Y-generáció elméletben már az érett felnőttkorban lenne, gyakorlatban meg olyan fejlődési feladatokat old meg éppen, amiket Erikson idejében már a húszas éveikben lerendeztek az emberek.

Itt kaszálhat a járvány: Curtis kutyának még mindig az "igazi hip-hop" a világ központi kérdése, mire az új helyzet olyan kihívások elé állítja megoldhatatlanul rövid idő alatt, amelyeket egy érettebb személyiség tudna csak jól kezelni. Természetesen az "igazi hip-hopot" is szimbólumként érdemes értelmezni: lehet ez egy megkésett identitáskrízis, lázadás az autoritással szemben, az elköteleződéssel szembeni ellenállás, stb. Egyik se segít ebben a helyzetben.

Curtis kutyának így azt tanítja meg az élet, hogy ő valahogy nem passzol a képbe, alkalmatlan - így a generativitás vs stagnálás krízist eleve stagnálással kezdi.

Majd boncolgatom másik bejegyzésben talán ezt a témát!

Összegzésként: ezek a karakterek félig-meddig sztereotípiák, ám mindegyik mögött áll pár "képzeld mi volt a munkahelyen" anekdota (némelyik a sajátom, de úgyse mondom el, melyik).

Ha felismered magadban Rick, Broderick vagy Curtis kutya egyes vonásait, ne csüggedj! A változáselméletek alapján a felismerés már egy lépés a változtatás felé.

Amúgy ez a három kutya nem is olyan gáz. Nézd csak meg a többit!