Ezt a bejegyzést alighanem azok fogják igazán átélni, akikkel veszekedtek már azért, mert a párjuk nem érte el őket telefonon - és akik próbálták már német tradíciók szerinti hosszúkardvívást kiélezett kardokkal.
A két helyzetben az a hasonló, hogy igyekszünk fenntartani a partnerrel a szoros kapcsolatot, ám elsősorban a kontroll fenntartása érdekében, a sérülés megelőzéséért. Ám egy apró különbség mégis van: a vívásban ez egy adekvát reakció, a szerelemben meg olyan, mint amikor a fuldokló magával ránt még egy embert.
Következzen a sémamódok Valentin-napi kiadása!
Fühlen
"Szóval amikor a kardján állsz, úgy figyeld meg és érezd, hogy az ellenfeled lágy vagy kemény, utána ez alapján kell cselekedned (...). Szóval, hogy ha minden dolgok előtt, mielőtt nekikezdenél, levonul a kardról, úgy követned kell a kezet, és jól meg kell ütnöd vagy szúrnod, amelyiket a legbiztosabban hozni tudod, hogy semmiféle dologhoz ne jusson. Mert közelebb kerülsz hozzá jóval, ha a kardján maradsz és a hegyed ellene fordítod. (...) Ha viszont a kardon marad veled, úgy ellenőrizd jól és jegyezd, hogy lágy vagy kemény a kardon. Ha lágy és gyenge, úgy gyorsan és ravaszul lépj előre és menj rá az erősöddel, és el kell löknöd és tolnod a kardját és keresned a nyílásait, a fejére vagy a testére, ahová csak menni tudsz. Ha a másik kemény és erős a kardon, és gyorsan el akar tolni és lökni téged, úgy légy ellenében lágy és gyenge az erőse ellenében, és a kardoddal szökj meg az erősétől és a tolakodásától..."
MS3227a kézirat, 1389; Waldmann Szabolcs fordítása
Ez a bejegyzés egy hétvégi vívórendezvényen jutott eszembe, amikor azt demonstrálták, hogy ha nem gyakorló, hanem kiélezett karddal párbajoztok, hirtelen mindkettőtök különösen motivált lesz rá, hogy bent maradjon az ún. kötésben.
Ez a kötés azt jelenti, hogy a két kard keresztezi egymást, és kizárják, kontrollálják egymást. Egy régebbi, konzultációs dinamikákkal foglalkozó bejegyzésben (Vívódás) az olasz mesterek tanítását használtam metaforaként - ők azt írták, hogy kötésben nem kéne vívni, mert veszélyes. A németek meg direkt kötésben vívtak.
Bár nem kultúridegen tőlük a kockázatvállalás, ez a szokásuk valójában pont biztonsági szempontokat szolgál: ha lekötsz a másikkal, akkor tudod, hogy hol a kardja. Lehet, hogy blokkoljátok egymást, de épp eléggé fenyegeted ahhoz, hogy ne merjen csak úgy kilépni a kapcsolatból, ha pedig a kötésen belül próbálna ártani neked, akkor egy kis kardérzék (Fühlen) segítségével tudod, hogy mivel akar próbálkozni.
Az olaszok egyébként azért nem javasolták, hogy a kötésre építsd a taktikádat, mert az imént felsorolt előnyök az ellenfélnél is megvannak.
Nyilván megvannak erre a technikák, edzésen szoktuk is gyakorolni, hogy lehet megszerezni az előnyt kötésben, ám edzésen könnyű vigéckedni, protektorban, életlen karddal.
A rendezvényen megnézhettük, hogy már senki sem ilyen forrófejű, ha egy elrontott csuklómozdulat is eredményezhet egy csúnya sebet. Ebben a helyzetben bizony nem 5 pontod van és három csörtéd, hanem egy, ami az első és utolsó egyben. Nagyon könnyű lefagyni és semmit sem csinálni ennek tudatában, és beletörődni, hogy az se baj, ha senki sem nyer ebben a párbajban.
Nézem a demót, és arra gondolok: "mint egy rossz házasság"!
All within my hands
"Love is controlI'll die if I let go"
Talán nem kell magyarázni a poént, hogy a lekötésben való megragadás miért hasonlít egy rossz kapcsolatra/házasságra, de egy kis tudományt érdemes lehet még bevonnunk a dologba. Ahogy hallom, a kapcsolat szakaszai kísértetiesen hasonlítanak az anya-gyerek kapcsolat szakaszaira. Lehet róla olvasni itt.
Röviden összefoglalva: a "szerelem vak" szimbiózisa egy ideig normális. A "hát én nem is hittem volna hogy ilyen" szeparációs szakasza normális. A "hogyan legyünk együtt anélkül hogy feloldódjanak az én-határaink" szakasz "elmegyek a haverokkal sörözni" programja normális. És így tovább...
Beleragadni a kezdeti szakaszok egyikébe... Hát, végülis az is normális a maga logikájával, csak a kapcsolat úgy fog kinézni, mint amit a Dreyneventen mutattak be a kutatók éles kardokkal (azaz még nézni is ijesztő).
No de mi a nyavajáért ragad be valaki egy ilyen szakaszba?
Az egyszerűbb és gyakoribb történet az, hogy a két félnél nem egyszerre jön el a szakaszváltás. Az egyik még rózsaszín ködöt lát, a másik meg jellemhibákat. Érthető, hogy az előbbi attól kezd félni, hogy elhagyják, és ez az érzés esetleg olyan megoldásokra készteti, amit később nem biztos, hogy beírna a CV-jébe.
Mondjuk ebben még nincs benne az a fenyegető érzés, ami a lekötést jellemzi. Nincs benne taktikázás, felkészülés a támadásra.
Ahhoz a bonyolultabb történet kell, aminek főszereplője a kötődési sérülés. Innentől válik ez a bejegyzés a sémamódokról és maladaptív sémákról szóló Fuldokló c. bejegyzés Valentin-napi kiadásává.
Vegyünk egy párt, Jenőt és Szibillát! Szibilla anyukája kicsit elsiette a fent említett szeparációs szakasz megnyitását, ami Elhagyatottság-instabilitás séma kialakulását eredményezi hősnőnk esetében. Ez azt jelenti, hogy még abban a korában tanulja meg, hogy őt csak úgy el lehet hagyni, amikor még nem tudja képviselni a szükségleteit, sőt, nem is történetként, csak alapérzésként rögzül az emlékezetében. Ahogy korábban írtam, ez lesz a nullhipotézise.
Szibilla felcseperedik, és nem is tudja, hogy miért gondolja, hogy az emberek úgyis elhagyják őt, de mindegy is, mert valahogy mindig olyan emberekkel sodorja össze a sors, amelyek megerősítik ebben a hitében. Bizony, a kiszámítható világ iránti igény nem mindig előny...
Aztán összetalálkozik Jenővel, aki jó pasi, még a sört is meg tudja vele szerettetni (a Kiválasztás c. bejegyzésben), és a kezét is megkérte.
Jó ez a kapcsolat, ám Szibillát mégis félelem kínozza: ez a kegyelmi állapot elveszhet, ha Jenő rájön, hogy más lányokkal is tud sörözni. Erre szerencsére van megoldás: annyit kötekedik Jenővel, hogy abban kialakul valami bűntudat, hogy lehet, hogy tényleg "fel kéne már nőni", és "el kéne már dönteni hogy komolyan gondolja a jegyességet, vagy nem". Igazából bármi miatt kirobbanhat a balhé: Szibilla mindig tudni akarja, hogy hol és kikkel van, és meglehetősen gyanakvó módon reagál, ha Jenő nem osztja meg vele a PIN-kódját, jelszavait. Mert hát egy őszinte kapcsolatban miért volna szükség határokra, privát szférára? Nem lehet, hogy azok inkább titkok? Mérgezni akarod a kapcsolatot titkokkal, Jenő?!
Most már kialakult a kötés.
Jenő folyamatosan pörgeti a fejében, hogy mit tehet és nem tehet annak érdekében, hogy ne legyen balhé.
Szibilla folyamatosan nyomás alatt tartja. Ha Jenő elkalandozna, és mégsem figyel oda Szibillára, a lány felidézi Lichtenawer mester szavait - "ha minden dolgok előtt, mielőtt nekikezdenél, levonul a kardról, úgy követned kell a kezet, és jól meg kell ütnöd vagy szúrnod, amelyiket a legbiztosabban hozni tudod, hogy semmiféle dologhoz ne jusson" - és betámad valamivel Jenő elkötelezettségére, jellemére, felnőttségére, férfiasságára vonatkozóan.
Ha pedig Jenő felhúzza magát, és demonstrálni kívánja, hogy ebben a házban ki hordja a nadrágot, Szibilla továbbra is bízhat az MS3227a párkapcsolati tanácsaiban - "ha a másik kemény és erős a kardon, és gyorsan el akar tolni és lökni téged, úgy légy ellenében lágy és gyenge az erőse ellenében, és a kardoddal szökj meg az erősétől és a tolakodásától" - és elindítja a "törékeny nő a neandervölgyivel szemben" forgatókönyvet. Jenő szégyenteljesen néz szembe, hogy milyen bántalmazó ő egy kapcsolatban, lám, neki se kellett sok idő, hogy kimutassa a foga fehérjét, és érzelmileg elhanyagoló, könyörtelen legyen azokkal szemben, akik szeretik...
Mi az, amit fontos tudnia Jenőnek és Szibillának?
Szibilla ezt nem tudatosan csinálja. Utólag ő se teljesen érti a reakcióit.
Hosszú távon senki nem marad kötésben. Előbb-utóbb mindenki meg akarja nyerni a párbajt, kockázat ide vagy oda. Ebből lehet csúnya szakítás is.
Ezért érdemes terápiás eszközökkel kezelni. De nem csak Szibillának ám: itt konkrétan hozzá írtam a kötődési sérülést, de ahogy írtam, a sors valahogy megerősíti a sémákat. Ez azt jelenti, hogy Jenő nem csak belesodródott a helyzetbe, hanem valamilyen nem tudatos indíttatásból olyan nővel jött össze, aki retteg az elhagyatástól. Ez pedig Jenőről is mond valamit.
Szóval tessék párterápiába menni és megtanulni szépen vívni! (olaszul :D :D)
De hogy mégis a német tanácsokkal zárjunk, ahogy kezdtük, ajánlom Jenőnek és Szibillának Lichtenawer mester intelmeit:
"Ifjú lovag, tanuld meg Istent szeretni és a nőket tisztelni, növelve így becsületed. Gyakorold a lovagságot és tanait, művészetet, ami nemesít és harcban megsegít. (...) Ehhez tartsd magad, mindennek van hossza és mértéke. És amit csinálni akarsz, maradj annál jó megfontoltsággal. Komolyan vagy szórakozásból, vidám bátorsággal."
MS3227a, 1389; Waldmann Szabolcs fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése