Végzet asszonyai

Decemberben írtam egy bejegyzés monstrumot a Star Wars addigi történetéről, annak pszichológiai aspektusairól. Nos, az a helyzet, hogy nem írtam le mindent. Az anyaggyűjtésnél ugyanis feltűnt, hogy a női karaktereknek van valami sajátos ráhatásuk a főhősök végzetére, hogy egész pontos legyek, ők taszigálják a férfiakat a végzet felé. Akkor még legyintettem, hogy Lucasnak valószínűleg valami gondja lehet a nőkkel, de aztán - már nem is tudom, miről elmélkedve - felismertem a saját életemben is valami hasonlót. Innentől vált érdekessé a dolog.

Akarsz-e játszani?

Egyszer említettem, a költészet napja alkalmából, hogy egyes témák mennyire egyértelműen behoznak olyan verseket, amelyekről azt hittem, már rég elfeledtem őket. Valami hasonló asszociáció zajlott le bennem, amikor egy párkapcsolat részleteibe nyertem betekintést. Azt a kérdést kaptam, hogy mi volt itt a baj? Hát, voltak ám észrevételeim, de mégis arra gondoltam, ebbe a helyzetbe jobban illik, ha inkább arról beszélgetünk, hogy még milyen lehet egy kapcsolat. Próbáltam olyan szavakat találni, amelyeket a hétköznapi ember használ, amikor szerelmes, házasodik, kötődik valakihez, a szakszavakkal nem ment volna át az üzenet. Így jutott eszembe Kosztolányi címben említett verse. Na, gondoltam, ez használható, kéne valamit írni erről Valentin-napra, de dolgom volt, úgyhogy most örülök, ha még a hónap stimmel... :D

Te nekem ne mondd meg!

Aláírások szezonja van. Az elmúlt időszakban több olyan fontos társadalmi ügy volt, ami követelte, hogy síkra szálljunk érte. Személy szerint elég bizalmatlan vagyok a petíciókkal kapcsolatban, az pár éve már gyakorlatilag sose adom a nevem semmihez. Ám mégsem a saját paranoid világképem az, amiről írni szeretnék, inkább részletezném azt az esetet, amikor az aláírásgyűjtés nem az állampolgári, hanem a szakmai életszerepemen keresztül közelített: egy-két hete tele volt a média azzal, hogy "Bagdy Emőkének nekimentek a pszichológusok".

Újévi tldr

Üdvözlet, kedves olvasóim, remélem, sikerült kiheverni a szilveszteri mulatságot!

Az alábbiakban röviden összefoglalnám a blog szempontjából magunk mögött hagyott évet, a fontosabb bejegyzésekkel, tanulságokkal. Persze mit érne ez, ha nem helyezném el valamilyen személyes/szakmai kontextusban?

Fixxxer

Mivel az elmúlt években gyakorló Mikulás voltam, adódott rá lehetőség, hogy a karácsonyozás értelméről gondolkodjak. Vajon mitől működik ilyen széles körben ez a szokás, mi az oka, hogy pár napra a legtöbb ember egész szalonképessé tud válni miatta? Nem hiszem, hogy nagyon új és általános érvényű a magyarázatom, mert csak a munkahelyemen, azaz az iskolában gyűjtöttem adatot, de nekem érdekes volt végiggondolni, hogy egyes rituálék mégiscsak értelmesek, sőt, akár gyógyító, nevelő funkciójuk is lehet - ki tudja, talán nem csak az iskolában, hanem a családban is.

Az Erő útjai

Azt hiszem, a magamat bemutató oldalon is ejtettem pár szót arról, hogy nagy rajongója vagyok a Csillagok háborújának. Ennek ellenére eltökéltem, hogy nem fogok cikkezni az új filmről, mivel mindenki más megteszi, és egy kissé égő azzal vergődni, hogy a filmet körüllengő őrületen kapaszkodjon fel az ember.

Aztán olvastam ezt a blogbejegyzést (katt a linkre, szerintem megéri). Elég sok szempontból elmélkedtem már az SW üzenetén, nem kevés könyvet olvastam, de ez a történelmi gyökerekkel foglalkozó cikk tartalmaz némi hozzáadott értéket, aminek kapcsán komplexebben látom kedvenc történetemet. Én is gondolkodtam ilyen komolyabb magyarázatokon, értelmezéseken, csak én pszichológusi szemszögből. Végül arra gondoltam, hogy ha ez a szerző érdekesebbé tette nekem a Star Warst, talán én is lehetek ilyen szerző, talán nálam is lehet magasabb a hozzáadott érték aránya, mint az opportunizmusé!

Egy halom hasított fa

Elhatároztam, hogy írok valami okos kis cikket a mostanában látható fogyasztói rohamokról. Az keltette fel bennem az érdeklődést, hogy a Black friday és a H&M valamelyik különleges ruhája iránt érdeklődőkről készült videók és beszámolók alapján kezdtem a legutóbbi Slayer-klipben érezni magam (megtekintés csak saját felelősségre).

Aztán végül visszakoztam, mert némi utánajárás után rájöttem, hogy szinte mindent, amit gondolok a témáról, már leírtam, vagy rosszabb esetben már valaki más is leírta.

Így nem maradt más, mint hogy röviden összegezzem az eddigieket - remélem, a kényelmi szempontok kiszolgálása mellett azért így is formálódik valamilyen gondolat.