Yoda, a sématerapeuta

A novemberben debütált sématerápiás előadásomban az egyik feldolgozott maladaptív séma a "kudarcra-ítéltség" volt. Ennek felvázolása közben jött egy rögtönzött idézet a Csillagok háborújából ismert Yoda mestertől: "tedd, vagy ne tedd. De ne próbáld."

Úgy vélem, írásban még mindig jobb vagyok, mint szóban, úgyhogy itt is kifejteném, milyen összefüggést látok a Mester szavai és a kudarcra-ítéltség között.

A ring határozza meg a tudatot 3 - Célok és szokások

Ennek a résznek a kulcskérdése a célkitűzés mögötti motiváció, valamint az a szokásrendszer, ami segít vagy akadályoz. Hogy épül fel ez a szokás? Mire jó és mire nem? Hogy lehet megváltoztatni?

Ez egy vívás+pszichológia bejegyzés (3. része) lesz, de szerintem annak is érdemes lehet elolvasni, akinek esze ágában sincs kardot fogni a kezébe. Minden, ami pszichés feladat a vívásban, a való életben is feladat. Ezért szeretem analógiaként használni, szintén ez az oka annak, hogy lélektant viszek az edzésekre. Ezúttal az edzőtábori előadásaim lényegesebb gondolatait osztanám meg veletek; a helyzet megélése és a fejlődésed, a teljesítményed és a személyiséged közötti kapcsolatokról.

Mivel több előadás anyagát lehetetlennek tűnt emészthető mennyiségben megírni, 3 részre osztottam az eredeti bejegyzést. Ez a harmadik, ami a viselkedés motivációs tényezőivel foglalkozik, legyen szó egyszerű vagy elvont dolgokról. És persze a fő kérdés: hogyan lehet ezeket esetleg a saját oldalunkra állítani?

A ring határozza meg a tudatot 2 - Szabadság és sémák

Ennek a résznek az a kulcskérdése, hogy mennyiben irányítja a viselkedésed a szabad akarat, és mennyiben a túlélő módod, és mire kell odafigyelned, ha változtatni akarsz ezen az arányon?

Ez egy vívás+pszichológia bejegyzés (2. része) lesz, de szerintem annak is érdemes lehet elolvasni, akinek esze ágában sincs kardot fogni a kezébe. Minden, ami pszichés feladat a vívásban, a való életben is feladat. Ezért szeretem analógiaként használni, szintén ez az oka annak, hogy lélektant viszek az edzésekre. Ezúttal az edzőtábori előadásaim lényegesebb gondolatait osztanám meg veletek; a helyzet megélése és a fejlődésed, a teljesítményed és a személyiséged közötti kapcsolatokról.

Mivel több előadás anyagát lehetetlennek tűnt emészthető mennyiségben megírni, 3 részre osztottam az eredeti bejegyzést. Ez a második, ami az egzisztenciális- és sématerápia perspektíváiból a kérdést, hogyan formál téged a ring, és hogyan formálod te azt?

A ring határozza meg a tudatot 1 - Narratíva és kontroll-érzet

Ennek a résznek az a kulcskérdése, hogyan alakítsd a kapcsolatod az adott helyzettel ahhoz, hogy nyertesen kerülhess ki belőle?

Ez egy vívás+pszichológia bejegyzés (1. része) lesz, de szerintem annak is érdemes lehet elolvasni, akinek esze ágában sincs kardot fogni a kezébe. Minden, ami pszichés feladat a vívásban, a való életben is feladat. Ezért szeretem analógiaként használni, szintén ez az oka annak, hogy lélektant viszek az edzésekre. Ezúttal az edzőtábori előadásaim lényegesebb gondolatait osztanám meg veletek; a helyzet megélése és a fejlődésed, a teljesítményed és a személyiséged közötti kapcsolatokról.

Mivel több előadás anyagát lehetetlennek tűnt emészthető mennyiségben megírni, 3 részre osztottam az eredeti bejegyzést. Ez az első, ami a narratív pszichológia felől közelíti meg a kérdést, hogyan formál téged a ring, és hogyan formálod te azt?

Útinapló vol.5. - Várak és sémamódok

Ebben a bejegyzésben adózok annak a hagyományomnak, hogy a nyaraláson látottak által triggerelt pszichológiai témákat osztom meg. Aki mostanában olvasta a frissebb írásaimat, nem fog megdöbbenni azon, hogy ezúttal is a sémamódokra tekintünk rá, csak most más perspektívából. Az ihletet ezúttal is a sématerápiás konferencia és a nyári edzőtábor adta, de az igazi múzsa Erdély, és az ott örökül hagyott várak voltak.

Dark side of the moon

Ebben a bejegyzésben a két legérdekesebb júliusi szakmai eseménnyel kapcsolatos elmélkedést osztom meg. Az első a sématerápiás konferencia volt, ahol annyi érdekességet hallottam, hogy kitelne belőle akár több évad is ezen a blogon. A másik a nyári vívós edzőtábor volt, ahol alapvetően nem lenne pszichológia, de ahogy a viccből megtanulhattuk, lehet az almafán is cseresznyézni, csak vinni kell magunkkal.

Szóval a témánk a következő: lehet-e teljesen más módon megközelíteni a sémamódokat, mint az eddigi, én-állapotokra emlékeztető perspektívából? (spoiler: lehet)

És ezek a módok hogyan segítenek szembenéznünk azzal a ténnyel, hogy meg fogunk halni?

Miért nem esznek kalácsot?

A mostanában írt "test lázadása" logikájú bejegyzések után jogos kérdés lehet: miért kell megvárni, amíg az ember elkezd tüneteket képezni? Miért nem lehet elébe menni a dolgoknak, és akkor belekezdeni valamilyen pszichológiai folyamatba, amikor úgymond "nem érzi jól magát", de még nem abban az értelemben, amit mifelénk "szenvedésnyomásnak" mondanak?Oly magától értetődő kérdés ez, hogy már-már naívnak tűnik. Sőt, ostobának. Sőt - számonkérőnek!

Ebben a bejegyzésben tehát arról lesz szó, hogy a problémáinkkal való megküzdés, azok helyes felismerése bizony nem kevés előkészületet igényel - és ezek hiányában igen tudunk haragudni azokra, akik ezt nem veszik észre.