Ez a bejegyzés arról a lélekölő állapotról szól, amikor meghozunk valamilyen relatíve nagy döntést, és várunk, hogy kezdjen kibontakozni. Van, aki lélekben elkezd visszafordulni ilyenkor, és elkezdi aláásni a saját döntését.
Ezt a megfigyelésemet bontom ki az alábbi sorokban, némi saját élményt, tanácsadási tapasztalatot és információfeldolgozó folyamato is befektetve a dologba.
Az elmúlt időszakban néhány nagyobb volumenű életvezetési döntést kellett meghoznom, amelyeknek hosszú távon várható igazából a hatása.
Én is megtapasztalhatom hát azt az átmeneti helyzetet, hogy elköteleződtem egy út mellett, viszont ennek egyelőre csak annyi eredménye van, hogy kizártam a többi utat. A kitűzött cél még messze, sok türelemre és kitartásra van szükség.
Azon kaptam magam, hogy ezt a várakozással teli időt az azon való tépelődéssel töltöm, hogy vajon jó döntést hoztam-e?
Szerencsére ezzel a kétellyel nem vagyok egyedül. A klientúrám nem kis százaléka szokta behozni ezt a kérdést a beszélgetéseinkbe.
Előre leszögezném: teljesen oké újragondolni egy magaddal kötött szerződést. Jöhetnek be új információk, lehetőségek, változhatnak az igényeid, stb.
Ám most arról a folyamatról lesz szó, ami hamis cselekvés-érzetet ad, és leginkább arra vezet, hogy erodálja az érzelmi elköteleződést a kiválasztott megoldást iránt.
A döntések folyamata
A levezetéshez szükséges megismernünk a Kognitív Információfeldolgozó Folyamat (CIP) modell konkrétan információfeldolgozásra vonatkozó CASVE-ciklus nevű részét.
 |
| Forrás: Török Réka - Pályadöntések mesterei |
A "CASVE" elnevezés a folyamat öt állomásának angol kezdőbetűiből áll össze, a "ciklus" pedig arra utal, hogy egy ismétlődő körről van szó.
Az elmélet szerint, amikor kialakul az elköteleződés valamilyen út mellett, a következő lépéseket tesszük meg:
- Kommunikáció: ez az elköteleződés nulladik pillanata, amikor foglalkozni kezdünk a témával, és elfogadjuk, hogy döntési helyzetben vagyunk. Olyan, mint a transzteoretikus modell szerinti töprengő szakasz.
- Elemzés: itt az a lépés jön, amit a folyamatmérnökök "AS IS" leírásnak szoktak emlegetni. Számba vesszük a lehetőségeket, az adott helyzetünket, tulajdonságainkat, szükségleteinket. Szóval külső és belső információk feldolgozása is vár ránk. Ehhez a lépéshez tartozik az erőforrások felmérése is, például hogy van-e kitől tanácsot kérni (vagy van-e pénz pszichológusra, hehe). A transzteoretikus modellben ez lenne a "tervezés" szakasz eleje.
- Szintézis: itt az előző szakaszban gyűjtött információk alapján elkezdjük kidolgozni a tételeket, felderítő munkát végzünk, ami alapján bekerülhetnek új útirányok, és eshetnek is ki régiek az opciók közül.
- Értékelés: itt történik igazából az elköteleződés. A maradék néhány legjobb döntési lehetőség összehasonlítása után kiválasztunk egyet, és csőre töltjük.
- Végrehajtás: eddigre elvileg már kialakult egy terv, ami elvisz a kijelölt cél irányába. Előkészített erőforrások, felvázolt lépések, mérföldkövek, stb. Itt a cselekvés ideje (a transzteoretikus modellben is van erre egy szakasz).
- Kommunikáció: igazából 6 lépésből áll a folyamat, mivel a végén visszatérünk az elmélkedős részhez, amikor reflektálunk az eddigiekre, és eldöntjük, hogy oda jutottunk-e, ahova szerettünk volna. A transzteoretikus modellben ez a visszaesés (egy formája).
Lépéseket írtam a fentiekben, de gondolom sejthető, hogy valójában mindegyik pont sok gondolkodást, utánajárást, időt és érzelmi hullámvasutat jelent.
Nem is biztos, hogy kifejezetten könnyen el lehet határolni ezeket a lépéseket: lehet, hogy kiválasztottad már az irányt, de nem biztos, hogy minden lépést ismersz (pl. milyen pontszámok kellenek, hol érdemes hitelt felvenned, melyik kórházból jöhetsz ki élve). Vagy lehet, hogy elég sokat tettél már a sikerért, és már várnál valami visszacsatolást, de a kommunikációs szakasznak még nincs szezonja.
Ebből fakad némi bizonytalanság - a kérdés, hogy mit kezdenek ezzel az emberek?
Mivel az inspiráció a munkámból van, nem a szakirodalomból, előre szólok, hogy több ízelítőt kaptok a téves megoldásokból.
Mivel az inspiráció a munkámból van, nem a szakirodalomból, előre szólok, hogy több ízelítőt kaptok a téves megoldásokból.
Vissza a jövőbe
Az egyik verzióban az ember bizonytalansága a döntés tárgyára irányul.
Az átmenet feszült heteiben azon kezd el gondolkodni, hogy talán elhamarkodottan köteleződött el. Sok információt gyűjtött, alaposan utána járt mindennek, de hát az internet oly feneketlen, ő meg ehhez képest mégis lezárta a kérdést egy idő után - talán túl korán?
Újra nekilát az explorációnak, bújja a netes fórumokat, beszélget másokkal, akik hasonló utat jártak be, olvas cikkeket, néz videókat, hallgat podcastokat, konzultál szakértőkkel, igen, azokkal is, akiket a "konkurencia el akar hallgattatni".
Természetesen talál olyan forrásokat, amelyek ellentétes irányt javasolnának ahhoz képest, amit ő kiválasztott, és amelynek a kivitelezését megkezdte.
Ezen a ponton nyal vissza a fagyi.
Emberünk azért lépett vissza akár a Szintetizáció lépéséig, mert őt az információ nyugtatja meg. A korábbi alapos felkészülés is ahhoz kellett, hogy biztonságban érezze magát, és meg tudja engedni magának, hogy döntsön.
Ugyanezt a biztonságot keresné most a felderítés újrakezdésében.
De csak kételyt talál: ilyen frusztrált állapotban sokkal nagyobb súlyt ad azoknak a tényezőknek, amelyeket a korábbi szintetizációs folyamat során eliminált.
Tükör által homályosan látunk
A másik verzióban az ember nem a döntésével, hanem a saját döntési képességeivel kapcsolatban bizonytalanodik el.
Ő nem abban kételkedik, hogy megfelelő mennyiségű információt gyűjtött-e, hogy mindenre gondolt. Hanem arra, hogy egyáltalán képes erre? Megvan a megfelelő intelligenciája, kompetenciái, előképzettsége a feladathoz?
Ebben a keretben az ember az Elemzés lépésig megy vissza, amelynek az önelemzés is fontos része. Az önelemzés egyik forrása a klasszikus értelemben vett önismeret (tesztek, csoport, elmélkedés, stb.), másik az ún. meta-kognitív szint. Ez utóbbi gusztustalanul nyers fordítása kb. az, hogy a gondolkodásról való gondolkodás; azaz a képesség, hogy ne csak végigszaladjunk a CASVE-cikluson, hanem ki is értékeljük ennek hatékonyságát. Ez alapján van egy visszacsatolás önmagunk felé, hogy általánosságban jó döntéshozók vagyunk-e?
Ez a fagyi pedig itt nyal vissza.
Ahogy az interneten is megtalálunk minden információt, ami ellentmond mindennek, ami alapján ésszerűnek gondoltuk a döntésünket, ilyen bizonytalan állapotban az önéletrajzi emlékezet is készséggel szolgáltat bizonyítékokat arra, hogy nem vagyunk alkalmasak jó döntések meghozatalára.
Az Elemzés lépései a szerződéskötés fázisai lennének, amelyekben azon dolgozunk, hogy mit tudnánk megígérni magunknak, milyen keretek között, kikkel együttműködve, stb. Ha ezeket a folyamatokat komolyan vesszük, bízhatunk benne, hogy azért választjuk ki az adott utat, mert akkor és ott ezt gondoltuk a legjobbnak a magunk számára, nem pedig azért, hogy például megfeleljünk másoknak, vagy mert nem tudtunk kockáztatni.
Ám e bizonyosság helyett azon jár majd az eszünk, hogy könnyelmű ígéretet tettünk magunknak.
Nem kellett volna köpködni a földre
"Képzeld azt, hogy meghaltál. Már leélted az életed. A maradékot pedig éld le rendesen."
Marcus Aurelius
Az eddigi levezetésből úgy tűnhet, hogy van itt egy kis logikai baki: itt elvileg egy ciklusról beszélünk, nem?
A ciklus lényege, hogy előre is tud pörögni. Tehát ha a Végrehajtás lépésébe van belefagyva az ember, és az ezzel járó stressz ellen úgy küzd, hogy más lépések feladatait kezdi végezni, az az is jelentheti, hogy egy felületes Kommunikáció után újraindítja a ciklust, nem?
Valóban sokszor történik így.
Amiről meg lehet különböztetni az előrét és rückwärtset, az a döntés visszafordíthatósága, valamint a beszélgetés idői perspektívája.
A választott utak között vannak, amelyeken vissza lehet fordulni, és vannak, amelyek egyirányúak. Például felbontani egy eljegyzést, bukni egy foglalót, kiiratkozni az egyetemről aránylag fájdalmas dolog, de inkább érzelmi, mint gyakorlati akadályai vannak. Viszont ha valaki már túl van egy nemátalakító műtéten, azt újrafontolni bizony meddő dolog (gondolom ezért kell ezekhez klinikai vizsgálat).
Van, amikor azért gondolkodunk a döntési hibáinkon, hogy még egyszer ne kövessük el őket.
És van, hogy csak azért, hogy valami formát adjunk a frusztrációnknak.
Érdemes megpróbálni belátni a "nem így kellett volna" mondatok mögé.
Lehet tanítani magunkat azzal, ha szigorúak és kritikusak vagyunk önmagunkkal, igen. De ha a konklúzió az, hogy az utolsó stabil talaj a lábunk alatt az előző volt, akkor lehet, hogy ez nem a fejlődés, hanem a biztonság iránti igényünkről szól.
Szeretnél még kapcsolódó cikkeket olvasni?
- Free speech for the dumb: az előző bejegyzés azt az ötletet járta körbe, hogy a Dunning-Kruger effektus grafikonján megjelenő konklúzió, miszerint csak kellő tanulás után érezzük magunkat kompetensnek, esetleg önbizalmi kérdés is lehet. Úgy kapcsolódik ehhez az íráshoz, hogy mint látható, egyes kérdésekben sosem érezhetjük elég kompetensnek magunkat, mégis dönteni kell.
- True colors: ez is az információfeldolgozással dolgozik, de identitás-témák irányából közelít. Kérdés, hogy objektív információkra vagy normákra, véleményekre alapozzuk a döntéseinket?
- Beoltás: a 2021-es évadzáró bejegyzés is az információszűrésről szól, konkrétumként a Covid-védőoltás beszerzése körüli dilemma volt az illusztráció.
- Kijózanító pofon: ennek a régi bejegyzésnek a vége az érdekes a mi szempontunkból - arról szól, hogyan befolyásolja a döntéseinket a hangulatunk.
- Záróalakulat: ez a "másképp kellett volna" narratíva egy másik arcáról szól. Van, hogy azért korholjuk magunkat, hogy az ebből fakadó fájdalmat használjuk motivációs erőforrásnak. Spoiler: ez nem tesz jót.
- Útinapló: azon kívül, hogy megismerhetők montenegrói kalandjaim ebben az írásban, benne van a fent emlegetett Prochaska-féle változás transzteoretikus modellje is. Ezen kívül egy újabb aspektusból pillant rá a döntési helyzetekre, ez pedig az egzisztencialista megközelítés.
- Elmúlt a legénykor: a "haverjaim megnősülnek" bejegyzés a mi szempontunkból most az életátmenetek miatt lehetnek érdekesek. Ezen kívül ad egy távolabbi, sorskönyvi magyarázatot arra az "egyet előre, kettőt hátra" jelenségre is, amiről az imént írtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése