The Force awakens

Rövid bejegyzés, amit többnyire a szomszédban zajló háború ihletett, de elsősorban inkább az egyén és társadalom viszonyáról, autonómiáról, hitelességről, meg ezekről a megszokhatatlan újhullámos amerikai toborzó videókról szól.

Ismét pusztíthat e láng rajtatok

A tanártüntetésekhez kapcsolódó rövid merengésem pont túl hosszú ahhoz, hogy beleférjen egy Facebook-bejegyzésbe, cserébe az egyik legrövidebb blogbejegyzésnek ígérkezik, minimális új tartalommal. Ennek az az oka, hogy igazából a blogolás első évében volt erős a tanári identitásom, akkor született pár bejegyzés, amit újraosztva megkísérlek megosztani egy rövid üzenetet. Igazából annyira szorosan nem kapcsolódik a sztrájk konkrét tartalmához vagy aktusához, inkább az a témája, hogy miért nem érdemes az oktatást kifejezetten nem egyéni szoc probémaként kezelni.

Beoltás

Minden év után írok egy összesítő bejegyzést, változó hangulatban: valamikor az év "nagy narratíváját" próbálom megfogni, valamikor egy új tartalmat hozok, általában valami önfejlesztős témában.

Most nem annyira jutott eszembe nagy újdonság az évkezdéshez, úgyhogy marad az reflexió az előző év terméséről, a témák megjelenése mögötti folyamatokról, meg a blog működéséről.

Az Élet nevű game

Ma hallgattam egy podcastot a társasjátékok világáról. Megjelent benne egy kis pszichológiai megközelítés is, egészen jó meglátásokkal, noha a résztvevők mindegyike hangsúlyozta, hogy nem szakmabeli. Gondoltam, ez akár másnak is érdekes lehet, majd itthonról megosztom. Aztán arra is gondoltam, hogy megosztom azt a két társasjátékokból átvett tanulságot, ami még eszembe jutott az úton, amikor már véget ért a podcast, de én nem értem még haza.

Verziószám

Ez a bejegyzés a személyiségfejlesztésről szól, bár az ihletője egy másik terület, a programozás világából származik. Az ősz folyamán képezgettem magam webfejlesztésből, amiben beavattak minket abba is, hogyan kell értelmezni a programok verziószámait. Mondom, milyen érdekes lenne ezt emberekre is értelmezni! Vajon melyik szám mit jelentene a személyiségfejlődés terén?

Ahogy ezen gondolkodtam, rájöttem, hogy ezen a hasonlaton keresztül talán jobban le is lehetne vezetni, hogy miért lehet az, hogy néha az ember állandóan dolgozik az önismeretén, mégsem fejlődik eleget ahhoz, hogy meg tudja oldani a fejlődési feladatait.

Suicide song

Van az öngyilkosság megelőzősének is egy hónapja. Az előző volt az. Ahogy a híreket olvasom, világnapok nélkül is aktuális most ez a téma: szinte minden héten olvasni arról, hogy valaki végzett magával. A munkában is egyre gyakrabban környékez meg ez a téma.

Gyakran tépelődnek azon az emberek, hogy voltak-e előjelek, amiket észre kellett volna venniük? Sok cikk készült, ami próbál ebben útmutatást adni.

Őszintén szólva azok, amelyikeket elolvastam, számomra csak a felszínt kapargatták. Na nem mintha tudnék többet vagy jobbat mondani a témában.

Annyit talán hozzá tudok tenni a netes olvasmányokhoz, amit egy krízisambulancia főorvosa mondott nekünk egyszer. Esetleg érdekesek lehetnek azok a gondolatok is, amelyeket később hozzácsaptam a meglátásaihoz.

Kedvencek temetője

Találtam valamelyik sötét humorra szakosodott oldalon ezt a kis gyöngyszemet: "amikor elásol egy holttestet, ültess fölé veszélyeztetett növényfajokat, így illegális lesz majd kiásni". 

De hát mi olyan eredeti ebben?

Az emberek lépten-nyomon ezt csinálják, csak absztrakt szinten.