Az Élet nevű game

Ma hallgattam egy podcastot a társasjátékok világáról. Megjelent benne egy kis pszichológiai megközelítés is, egészen jó meglátásokkal, noha a résztvevők mindegyike hangsúlyozta, hogy nem szakmabeli. Gondoltam, ez akár másnak is érdekes lehet, majd itthonról megosztom. Aztán arra is gondoltam, hogy megosztom azt a két társasjátékokból átvett tanulságot, ami még eszembe jutott az úton, amikor már véget ért a podcast, de én nem értem még haza.

Verziószám

Ez a bejegyzés a személyiségfejlesztésről szól, bár az ihletője egy másik terület, a programozás világából származik. Az ősz folyamán képezgettem magam webfejlesztésből, amiben beavattak minket abba is, hogyan kell értelmezni a programok verziószámait. Mondom, milyen érdekes lenne ezt emberekre is értelmezni! Vajon melyik szám mit jelentene a személyiségfejlődés terén?

Ahogy ezen gondolkodtam, rájöttem, hogy ezen a hasonlaton keresztül talán jobban le is lehetne vezetni, hogy miért lehet az, hogy néha az ember állandóan dolgozik az önismeretén, mégsem fejlődik eleget ahhoz, hogy meg tudja oldani a fejlődési feladatait.

Suicide song

Van az öngyilkosság megelőzősének is egy hónapja. Az előző volt az. Ahogy a híreket olvasom, világnapok nélkül is aktuális most ez a téma: szinte minden héten olvasni arról, hogy valaki végzett magával. A munkában is egyre gyakrabban környékez meg ez a téma.

Gyakran tépelődnek azon az emberek, hogy voltak-e előjelek, amiket észre kellett volna venniük? Sok cikk készült, ami próbál ebben útmutatást adni.

Őszintén szólva azok, amelyikeket elolvastam, számomra csak a felszínt kapargatták. Na nem mintha tudnék többet vagy jobbat mondani a témában.

Annyit talán hozzá tudok tenni a netes olvasmányokhoz, amit egy krízisambulancia főorvosa mondott nekünk egyszer. Esetleg érdekesek lehetnek azok a gondolatok is, amelyeket később hozzácsaptam a meglátásaihoz.

Kedvencek temetője

Találtam valamelyik sötét humorra szakosodott oldalon ezt a kis gyöngyszemet: "amikor elásol egy holttestet, ültess fölé veszélyeztetett növényfajokat, így illegális lesz majd kiásni". 

De hát mi olyan eredeti ebben?

Az emberek lépten-nyomon ezt csinálják, csak absztrakt szinten. 

Útinapló

Egyszer, amikor azon ábrándoztam, hogy milyen dolgokat lehetne még kitalálni erre a blogra, arra gondoltam, hogy majd csinálok live videókat az utazásaim során. Gyakran találkozom valamilyen inspiráló, elgondolkodtató történettel, amiről külön cikket nem írnék, de amúgy szívesen megosztanám.
Végül nem vettem fel ilyen videókat, ettől függetlenül továbbra is úgy látom, hogy a téma mindig körülöttünk hever, és ha kimozdulunk felfedezni a világot, talán foglalkozunk is vele.
Nem rég jöttem haza Montenegróból, ahol volt alkalmam fejben jegyzetelni a "pszichológus szemmel" rovatba.

A '21-es zászlóalj

"Négyzáz embert vett fel államira az ELTE" - üdvözölt Peti kollégám az első edzőtábor utáni munkanapomon. Múlt héten hirdették ki az egyetemi felvételi ponthatárokat, ami mindig érdekes abból a szempontból, hogy mennyire számít még sláger-szaknak az, ahol mindketten végeztünk. Időnként szoktunk is beszélgetni arról, hogy az ELTE mintha átállt volna a minőségiről a mennyiségi stratégiára (a korrektség kedvéért nem részletezném a felmerült példákat). Meglehet, hogy még azelőtt, hogy betettük volna oda a lábunkat... :D

Ha érdekel, hogy mit szoktam felhozni, ha a minőségi egyetemi oktatás kerül szóba, olvass tovább!

You will know my name

Egy régebbi asszociációm dolgoztam fel a Pride-hónap apropójából. Egy novella felidézésén keresztül elmélkedtem azon, hogy vajon tényleg segít az egyre bonyolultabb kategorizáció a szexuális kisebbségeken, vagy éppen ez erősíti az elszigetelődésüket társadalmi és szakmai szempontból? Sőt, talán pont ez a segítő szándék nehezíti meg, hogy tisztán rálássanak a saját lelki problémáikra? Lehet-e ez tévút?

Ha érdekel a gondolatmenet, olvass tovább!