Tsalád

Ebben a bejegyzésben leginkább a családról van szó, pontosabban, hogy mi hogyan működünk ebben a szűkebbre vett kis közösségben. Mennyire integrált része az énünknek, amit otthon művelünk? Mennyire dolgozzuk meg az önismeretünk erre az élettérre kiterjedő részét? Így a karácsonyi rokonlátogatások alkalmából érdemes elmerengeni azon egy pár pillanatra, hogy mennyire vagyunk mások otthon, hogyan hatunk a többiekre, és ők hogyan hatnak ránk.

Nem ez voltál

Ebben a bejegyzésben újra felnőttéválás rögös útjáról írok. Egy punk dalon keresztül közelítettem meg pro és kontra a konformizmusban rejlő kiaknázatlan aranybányákat, megfűszerezve az identitásstílus és az egzisztencialista pszichológia egy-egy fogalmával.

Kapudrog

Ebben a bejegyzésben sajátélményből mesélek egy nagyon kicsi hazugságról, ami a hamis énkép építésében segít. Valószínűleg nem is jutott volna eszembe, ha nem gondolkodom kifejezetten ilyen dolgokról. Örülök, hogy lebuktattam magam, úgyhogy gondoltam, megosztom a sztorit.

Valószínűleg nektek is van napi szinten több tucat ilyen csúsztatásotok, de ne aggódjatok, nekem is azt mondták, hogy ettől még nem állok át a sötét oldalra.

A végén azért mégis kitérek rá, hogy miért érdemes fülön csípnünk magunkat...

Mennyei királyság

Nem könnyű a hírfolyam felszínén maradni. Az ember néha kénytelen hülyét csinálni magából, hogy észrevegyék. Vagy hogy foglalkozzanak az ügyével.

Ennyi kommentárral szoktam továbbgörgetni a híreket, amikor valami aktivista leönt egy szobrot, kiláncolja magát valamihez, éhségsztrájkot rendez, vagy hasonló szimbolikus cselekedetekkel próbál felrázni. Szegény Dúró Dóra sem kapott tőlem sok figyelmet a múlt héten. Valószínűleg azért, mert állampolgári életszerepből tekintettem a könyvdarálós akciójára. Valamelyik beszélgetés közben azonban átváltottam pszichológus-üzemmódba, és eszembe jutott egy anekdota, ami miatt mégis foglalkoztam egy kicsit a dzsihád újabb gyöngyszemével.

Kulturkampfwagen mark IV

Igazából nem tudom, miért lepődtem meg, hogy a kultúrkampf újabb ütközőállama a szakmám lett. Talán egy kicsit erős volt csütörtök reggelre az infó, hogy pszichológushallgatóként már gólyaként átestem egy alapos agymosáson. Legalábbis a médiafölényben fulladozó nemzeti sajtó utolsó bástyái szerint ez történt velem.

De igazából akkor voltam meglepve, amikor rájöttem, hogy felidézve hallgatói éveimet, szarkazmus nélkül is oda tudnám írni a cikkhez, hogy #metoo.

Egy kicsit mesélek róla, hogy milyennek éltem meg ezt a nagy liberális agymosást. 

This is the way

Ebben a bejegyzésben egy épp kiépülőben lévő projektem egyik szeletéről mesélek. A projekt egy önismereti edzés, amivel az edzőtáborban fogunk majd kísérletezni. Pszichológiai oldalról leginkább fejlődés-elméletekből merítettem, ezek egyik eszköze a Savickas-féle narratív interjú. Sikerült átformálni a karrierstílus kérdéskörét a vívói karrierre, és bár a gyakorlati alkalmazás még előttünk áll, a koncepciót szívesen bemutatom!

Tévedés és hiba

Star Wars-nap alkalmából hadd osszam meg veletek az egyik leginkább értékelhető főellenség, Thrawn admirális kiegészítő jellegű meglátásait az előző cikk "it's okay" megközelítésével kapcsolatban! Jó példának a legutóbbi sörrendelésemet tudnám hozni, rossznak pedig a Star Wars filmek legutóbbi részét.

Amiről szó lesz: a driverek és a mini-sorskönyv dinamikája ésszerűsítve.