Bushido

Ebben az eszmefuttatásban a japán Ikigai modellen keresztül mutatom be, hogy néha teljesen jó és kielégítő karrierdöntés az, amikor a társadalmilag hasznos munkát vállalod el az anyagilag kedvezőbb helyett. 

Ez a "néha" olyankor van, amikor a társadalom becsüli, amit teszel érte. Egyszerűbb értékrendi környezetben, amibe nincs belekódolva az ilyesmi, sajnos könnyedén lehetsz az a balek, aki egy életre megbánja, hogy valaha is fontosabbnak tartotta a közérdeket az önérdeknél.

A dolog politikai, történelmi és szociológiai megfejtését már a romkocsmák világára bízom...

Teljesítménymutató

Ebben a bejegyzésben arról mesélek, milyen jellemformáló hatása lehet annak, ahogy összerakunk rendszereket. Ezek a társadalmi szerződések hatnak munkahelyi, közösségi, még politikai szinten is szerintem.

A fő állítmány mégsem az erényekhez és jellemhez kötődik, hanem nagyon alapvető tanulás-elméletekhez: akármit raksz össze az embereknek, azzal automatikusan tanítod őket.

Ha kíváncsi vagy, hogyan, olvass tovább!

Záróalakulat

"Nem tudod magad jobbá utálni". Ezt az idézetet a közösségi médiában láttam valamelyik pszichós ismeretterjesztő oldalon. Szerintem szép sommás mondat, szoktam is emlegetni - így kiderült, hogy nem mindenki ugyanúgy értelmezi. Valószínűleg az ilyen oldalak szivárványos-smileys képi világa zavarja össze az embereket, de nem, itt nem az üzenet, hogy akármit hozol össze, azért csak hálás lehetsz magadnak, és ragyogó lény vagy, aki már így is tökéletes, és a többi...

Gondoltam, megírom a saját levezetésem, a szivárványokat és smileykat világháborús metaforákra és sématerápiás értelmezésekre cserélve, hátha valakinek úgy befogadhatóbb az önelfogadás koncepciója.

Inamorata

Van az úgy, hogy az ember szándékosan belehergeli magát a haragba, idegességbe, szorongásba. Erről az első ránézésre értelmetlen viselkedésről elmélkedtem ebben a bejegyzésben, feldobva azt a hipotézist, hogy a saját hangulatunk elrontása alkalmanként valid érzelmi önszabályzási technika lehet. Legalábbis a kínálatot tekintve.

Az ihletet pedig nem más, mint az új Metallica-album befejező száma adta.

Elveszik a munkát

Az elmúlt pár hétben számos beszélgetés tárgya volt, hogy az új chatprogramok mekkora veszélyt jelenthetnek az emberiségre. Nem lehetetlen, hogy öntudatra ébrednek, és elhatározzák, hogy leszámolnak velünk. Ennél a forgatókönyvnél is reálisabb, hogy precízebben tudnak elvégezni szakmai feladatokat az embereknél. Eredetileg az volt az aggodalom, hogy majd vezetik a buszt a sofőr helyett, meg kiszámolják a várható tőzsdei eseményeket; ám most, hogy bemutatkozott a Chat GPT, talán a pszichológus társadalom is félhet, hogy nem a gépek fogják a banánt szüretelni a jövőben, hanem ő.

Önlélekrajz

Az elmúlt években nem egy önéletrajz megszületésénél bábáskodtam, legutóbb az Állásbörze adta az apropót, hogy arról konzultáljak, ki hogyan készíti a CV-jét. 

Nyilván, ennek van egy csomó technikai része: érdemes tudni, mit kell beírni egyáltalán, milyen formátumok vannak, mit üzennek a típushibák az olvasó számára.

És van egy kicsit bensőségesebb, pszichológiai oldala is, ami nem tudom, mennyire befolyásolja végül az álláskeresést, de ha tippelnem kellene, valami hatása azért van.

Ez pedig az a viszonyrendszer, amit a pályázó feltételez a leendő munkáltatóról. Ennél a pontnál szoktam átváltani a tranzakcióanalízis én-állapotaihoz, mivel azok jobb magyarázókeretet adnak.

Úgy emlékeztem tíz év lassabban telik el 2 - Így olvastatok ti

Ebben a bejegyzésben zárom le azt a vállalkozást, amely keretein belül visszatekintek szeretett blogom tíz éves múltjára. Ezúttal arra fókuszálok, hogy olvasói oldalról mit hozott magával az én kreatív hobbim? Az évek alatt kaptam pár visszajelzést szóban, néha írásban, ezeket aligha tudnám itt megosztani. Helyette megnéztem, melyek voltak a legolvasottabb cikkek, és elgondolkodtam, vajon van-e közöttük valamilyen láthatatlan összefüggés?