Liebgott háborúja

Ez a bejegyzés sok más értelmes címet kaphatott volna, például "kiéhezve", vagy "korlátozott erőforrások", vagy "néha csodálatos szerencse nem megkapni, amire vágysz". Azonban amikor a Felnőtt én-állapot és az önszabályzás előnyeiről beszélgettem klienseimmel, - úgy látszik - épp Elit alakulat-napom volt, és két probléma mellé is sikerült példának választani a II. világháború híres ejtőernyős századának katonáját, Joe Liebgottot.

Minek jársz terápiába?

"Amikor megértettem, hogy mi a problémám, azt hittem, jobban fogom magam érezni. Egy darabig így is volt, de most úgy érzem, hogy a beszélgetés mégsem segít." Szerintem kevés pszichológus van, aki nem hallotta még ezeket a szavakat. Azt hiszem, ilyenkor nem magát a szakembert, vagy a tudományt kritizálják a kliensek - ez inkább amolyan kétségbeesett felismerés, hogy milyen disszonáns módon működik az ember: pontosan felfogja, hogy mivel tartja fenn a problémás helyzetet, de érzelmileg mégsem tud leválni róla.

Újévi elmélkedés #2

Az "idő vasfoga" kifejezést remekül szemlélteti a jelenség, hogy fele olyan erős szilveszteri buli kétszer olyan hosszú másnaposságot jelent. A 2017-es év összefoglalója így egy kissé megcsúszott, de sebaj, olyan örök érvényű kérdések, hogy hogyan lehetsz hasznos tanácsadó nem pszichológusi szerepekben; nem igényelnek napra pontos idézetet...

Ebben a bejegyzésben összegzem a tavalyi bejegyzéseket, és a mögöttük megbúvó mintázat alapján reflektálok a tanácsadói munkámra, stílusokra - és biztatok erre másokat is!

Krédó

Az év utolsó bejegyzésében megosztanám azokat a gondolatokat, amelyeket a karácsonyi edzésen is mondtam az embereknek a személyes helytállásról, önkonfrontációról, feladat-orientáltságról. Akkor arra hegyeztem ki a dolgot, hogy vállalják a nehézségeket, űzzék ki magukból a kifogásokat, ha jó kardforgatók akarnak lenni. Itt ez az értékrend kevesebb kifejtést kapott, van helyette társadalomkritika, oktatói szemlélet, az ellenállás boncolgatása, vívás, Star Wars, és néhány gondolat, amelyek segítenek, ha össze akarom szedni magam az élet bármely frontján.

Kínvallatás előírásokkal - "Légy tökéletes"

Elméletileg épp szakdolgozatot írok a tranzakcióanalízis szülői előírásai kapcsán, így elég sok helyzetet ezen a szemüvegen keresztül nézek. Ki milyen előírást követ egy helyzetben, az ötből melyik határozza meg leginkább a karakterét? Különösen motivált vagyok ilyen eszmefuttatásra unalmas megbeszéléseken, ahol egyesekben ezek az előírások végleg elszabadulnak, és nyomják rá bélyegüket a hangulatomra. Ezt a bejegyzést egy olyan helyzet ihlette, ahol a "légy tökéletes" szlogent kapott előírás ment túlzásba, s ezzel az idegeimre is...

Ahonnan nincs kiút

Mi kell egy komoly változáshoz? Mi kell ahhoz, hogy másképp csinálj valamit, annak ellenére, hogy minden porcikád irtózik tőle? Mi bír rá, hogy legyőzd magad? Milyen folyamat visz el ehhez a döntésre? Vagy nem is folyamatként lehet ezt jól megragadni, hanem töréspontként?

Ezeken a kérdéseken elmélkedtem, több - sajátos - ihletettségből...

Je suis Tyrion

Már említettem, hogy milyen jó párhuzamként tud szolgálni a Trónok harca szereplőgárdája, ha érzékeltetni szeretnék valamilyen pszichés problémát (Véreb). Mai állatorvosi lovunk szerepét Tyrion Lannister kapja, akivel bárki könnyen azonosul, aki érezte már magát igazságtalanul elutasítva, kiközösítve, akinek a szarkazmus a legnagyobb fegyvere - valamint akit mindenki azzal vádol, hogy megölte az anyját. Noha triviális lenne az első két hétköznapibb témához a pszichológus segítője címmel kitüntetni, most mégis ezzel az anya-gyilkossággal foglalkoznék, ami jóval kevésbé áll távol a hiedelemvilágunktól, mint józan ésszel feltételeznénk...